Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-26
7 egyébként úgy véli, a törvény előírásai nagyrészt megfelelnek az európai uniós jogrendszernek, de Pozsonyban máris készítik elő a még szükséges módosításokat. vissza Nagy Iván Zsolt Aki szelet vet 20010426 (a nyomtatott MH cikke) Ami előre látható volt, bekövetkezett. Fogadni lehetett volna rá, hogy Szlovákia mellett Romániában is patáliát okoz a készülő magyar státustörvény. Ámbár Mikulás Dzurinda, az Orbán Viktorhoz fűződő sportbarátságára tekintettel, Budapesten a minap még diplomatikusan fogalmazott. Azt mondta, alaposan meg kell vizsgálni, a készülő jogszabály egyes kitételei nem rontjáke D élSzlovákiában a szlovák és a magyar lakosság viszonyát. Kevésbé ügyelt viszont a kifejezés finomságaira a sport iránti rajongásáról kevésbé elhíresült Adrian Nastase román kormányfő, aki szerint a törvény akár diszkriminatív is lehet, mert a magyar nemze tiségűeknek biztosított kedvezmények hátrányos megkülönböztetést jelenthetnek hazája többi állampolgárával szemben. Sőt még azt a román belpolitikai használatra szánt mondatot is megengedte magának, miszerint "megtörténhet, egyszer csak arra ébredünk, hogy Erdélyben hétmillió magyar él". Az pedig talán még a jelenlegi magyar kormány külpolitikai agytrösztje számára se meglepő, hogy a román nacionalista erők egyik képviselője egyenesen "brutális beavatkozásnak, a szomszédos országok függetlenségét és szuvere nitását fenyegető visszaélésnek" nevezte az Orbánkormány elképzelését. Ne szépítsük tehát: a státustörvény mielőtt még életbe lépett volna, máris regionális vihart kavart. Hadd tegyek itt most egy személyes megjegyzést. Felvidéki magyar családból származ om, ott élő honfitársaink minden bújátbaját, úgymond, familiárisan meg tudom érteni, Erdélyhez pedig szinte mármár erotikus történelmi vonzalom fűz, aminek érzelmi összetevőit, gondolom, nem kell kifejteni. Szóval fogódzkodjanak meg: első nekifutásra tel jesen osztom Orbán Viktor Dzurindának kifejtett azon érvelését, amelyben a felcsúti futballista azt felelte a szlovák maratonistának, hogy más országok - köztük Szlovákia - szintén megalkották a maguk státustörvényét, és a magyar kormány jócskán merített e me nemzetközi tapasztalatokból, semmi extravaganciát nem engedélyezve magának. Csakhogy - és ez a bökkenő - a politika csupán részben érzelem, s amikor nemzeti bódulatából magához tér a magamfajta, rációhoz szokott ember, kénytelen feltenni a "klasszikus" kérdést: vajon hány hadosztálya van a magyar kormány kisebbségi külpolitikájának? Mert azon hosszan lehetne vitatkozni, nem kelte ez a politika indokolatlan reményeket épp az álmokra legéhesebb külhoni honfitársainkban? Szókimondóbban fogalmazva: Orbánék ígéreteinek halmaza nem pusztán rideg belpolitikai számítás eredményee? Olyan kalkulációé, amely tudja, hogy a 2002es választásokig hátralévő időben a bel- és külhoni nemzeti érzelmeket épp a kellő hőfokra lehet hevíteni - anélkül hogy érdemben ki kelle ne őket elégíteni. De hagyjuk most a belpolitikát, s maradjunk annál a nehezen cáfolható nemzetközi ténynél, hogy a nagy dérreldúrral tálalt státustörvény mögé az Orbánkormány semmilyen támogató, külső erőforrást nem képes felvonultatni. Hisz bármilyen k ormányok alakuljanak is a közeljövőben Európában, kisebbségpolitikánk nyugati megítélésének kulcsszava: Trianon. Igazságtalan ez? De még mennyire. Csak hát a helyzet az, hogy a magyar kisebbségpolitikát Európában mindig és kizárólag az adott történelmi kon textusban és az adott hatalmi viszonyok között lehet elfogadtatni. Korántsem véletlen, hogy a kolozsvári (!) Szabadság című lapban a napokban a következő mondat jelent meg: "Ha valóban tisztességes szándékok vezérlik, a magyar kormány Brüsszelben kezdte vo lna a státustörvény megvitatását, s csakis azután dolgozza ki a végleges tervezetet, miután az EU által elfogadott változatot a szomszédos országok kormányaival is egyeztette." Persze a rafinált román diplomácia enélkül is pontosan tudja, mit kell Budapes tnek (s még inkább Brüsszelnek) a státusügyben mondani. vissza Galló Béla Beletenyereltem! 20010426 (a nyomtatott MH cikke) Úgy beletenyereltem itt, Erdélyben a Duna Tv ügyébe, hogy jobb sem kell. Jöttömbenkeltemben Marosvá sárhelyen egyszer csak szembe mentem egy kis kérdezőbiztossal, aki azt tudakolta: kedves erdélyi tévénéző, önnek mi a véleménye a Duna Tv adásairól? Magamat nagy általánosságban véve erdélyileg informált embernek tartom, de eladdig nem hallottam arról, hog y közvéleménykutatás készülne mostanság a Duna Tv részéről. Semmi gond. A dunások azt és arról faggatnak, akit, amiről akarnak. De akkor "maradjanak a kaptafánál". Mert hogy miután a tévéműsorok milyensége felől érdeklődött a kis adatszerző bojtár, azt ké rdi a jámbor erdélyitől: mi a véleménye Orbán Viktorról? Hát a státustörvényről? Merthogy most ez a sláger. De hát ennek meg mi köze a Dunához? Szóval gondolék egy nagyot, és kenyéradó lapomban, a bukaresti Romániai Magyar Szóban megszellőztetém a dunás k utakodást. Legott jött is a cáfolat Dunaberkekből: van felmérés (miért ne?), de nincs ezenközben annak lemérése, hogy O. V. népszerűsége hol áll Erdélyországszerte. Most akkor mi van? Valaki nem mond igazat, vagy két űrlap létezik? Mert egy szolid és sze líd erdélyi kérdező fiatal egészen biztosan nem firtat olyasmit, amit nem rágtak a szájába, illetve ami neki nincs leírva a kérdőívbe.
