Reggeli Sajtófigyelő, 2001. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-03-28
3 A tervek szerint a státustörvény életbe lépése után a határon túli magyarok anyaországi egészségügyi ellátását egy, a szomszédos államokban működő magánegészségbiztosítási rendszer fedezné. A Segítő Jobb Alapítvány elnöke lapunknak kifejtette, hogy a magyarországi egészségüggyel kapcsolatban ez a rendszer fontos tehermentesítő és forrásbővítő szerepet tölthet be a maga több milliárd forintos tőkéjével. A kormány által elfogadott státustörvény tervezete lehetőséget ad arra, hogy a je lenleg hatályos egészség- és nyugdíjbiztosítási szabályok legyenek érvényesek a határon túli magyar munkavállalókra is – mondta el a Magyar Nemzetnek Jakab András, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtitkára. A jogász hozzátette, hogy a későbbiekben egy magánbiztosításon alapuló rendszer alakulna ki, s így az egészségügyi szolgáltatások költségei kikerülhetnének a magyar társadalombiztosítás terhei közül. A kerettörvény részleteinek kidolgozása jelenleg szakmai előkészítés alatt áll. Kalmár László, a Segí tő Jobb Alapítvány elnöke úgy véli: az anyaországi lakosság egyharmadát kitevő, hárommilliós határon túli magyar közösség akkora, hogy szakmai és pénzügyi okok miatt a magyar egészségügyi rendszer nem képes befogadni. Éppen ezért az alapítvány koncepciója szerint olyan önfinanszírozási lehetőséget kell keresni, amely saját forrásával folyamatosan biztosítaná a rendszer fennmaradását. Az elnök elmondta, hogy első lépésként a határon túl kellene megteremteni az önálló intézményfejlesztés alapjait, ennek értel mében olyan egészségügyi szolgáltató centrumok létesülnének, amelyekben korszerű módszerekkel lehet diagnosztizálni, és a későbbiekben fekvőbetegeket is képesek ellátni. Így még jobban ki lehetne szűrni azokat a betegeket, akiknek ellátása, műtéte a határo n túl nem, ellenben Magyarországon lehetséges. A Segítő Jobb tehát éppen úgy, mint már tíz éve, a jövőben is vállalná ezeknek a betegeknek a kiválasztását, és megszervezné ellátásukat a magyarországi kórházakban. „Isten őrizz, hogy a határon túli magyar be tegek saját elhatározásukból érkezzenek az itteni intézményekbe, konkurálva a magyarországi betegekkel. Abban az esetben viszont, ha a menedzselés sikeres – és már tíz éve az – , akkor ez nem konkurenciát jelent a magyar egészségügyben, hanem a fizetőképes kereslet megjelenését, hiszen most a Segítő Jobb, illetve a jövőben a magánbiztosító fizet ezeknek a betegeknek a kezeléséért” – fogalmazott az orvos. A fent említett centrumoknak feladata lenne az is, hogy elvégezzék az anyaországi munkára jelentkezők egé szségügyi szűrését. A határon túlról érkező, munkavállalási engedéllyel rendelkező polgárokat járulékfizetés szempontjából nem lehet másképp kezelni, mint az anyaországiakat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azonban ellátásuk terhét nem képes magára vállalni, de ha a járulékokat egy elkülönített szolidaritási alapba gyűjtenék össze, akkor ez bázisát képezhetné egy magán egészségbiztosítási rendszer működtetésének. „A kiegészítő egészségügyi biztosítás önmagában nem piacképes termék, nincs olyan határ on túli közösség, amelyik ki tudná fizetni azt az összeget, amely a kiadásokat fedezi” – szögezte le Kalmár László. Ellenben ha a magánbiztosító társaság a költségek egy részét fedezné, a fennmaradó százalékot a szolidaritási alapból elő lehetne teremteni, a magyar állam pedig – feltehetően kezdőtőkével – az alap egyszeri feltöltésével járulna hozzá a rendszer beindításához. Az elnök szerint a magánbiztosítótársaságok érdeklődnek majd a fenti elképzelés iránt, hárommillió potenciális „vásárló” ugyanis komo ly vonzerőt jelent. Ez a magánbiztosítási rendszer a határon túli magyarok mellett a más nemzetiségűeket is megnyerhetné magának, hiszen az adott államénál jobb egészségügyi ellátást garantálhatna. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: egy ilyen rendszer fe nntartását a magyar államnak nem kellene folyamatosan segélyeznie, pusztán hagynia, hogy működjék. A magyarországi egészségügynek ugyanis ez gazdaságilag is előnyös lehetne a maga több milliárd forintos tőkéjével, nagyszámú biztosítottjával. A Segítő Job b Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány a határon túlról érkezett, lakóhelyükön el nem látható, súlyos betegek magyarországi kezelését igyekszik támogatni. Az alapítvány tíz év alatt megközelítőleg negyvenezer beteg ellátását támogatta. A kezelési költsé g az elmúlt években 1,220 millió forint volt, amihez az alapítvány további négyszázmillió forint értékű segélyt nyújtott. Az
