Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-02-23 / 8. szám

XIII. évfolyam, 8. szám, 1963. febr. 23, szombat 6 KANADAI MAGYARSÁG HRUSCSOV ÉS KENNEDY IEVÉLVÁLTÁSA Annak idején lapunkban beszámoltunk, Hruscsov Kennedyhez intézett leve­léről az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról kapcsolatban. A levél teljes szövegét és az arra adott Kennedy választ azonban nem hozták iazidoben nyilvánosságra. Most, hogy birtokunkba került a teljes szöveg, úgy érezzük jó szolgálatot teszünk az olvasónak, ha azt teljesen (lényegtelen kihagyásokkal) közöljük. Először is ismertetjük Hruscsov 1962. december 19-én irt első levelét: HRUSCSOV ÜZENETE KENNEDYHEZ 1962 december 19-én Véleményem szerint, el­nök ur, elérkezett az idő, hogy egyszer s minden­korra végetvessünk a nuk­leáris fegyverki sérl eteknek. Az időpont erre rendkívül alkalmas. Elmúlt a Karib-ten­­ger térségében keletkezett rendkívül éles és feszült vál­ság időszaka. Lehetőségünk nyílt arra, hogy behatóan foglalkozzunk más, halaszt­hatatlan nemzetközi ügyek­kel, Így a nukleáris fegyver­kísérletek megszüntetésének régen megérett kérdésével. Nézetem szerint a nemzet­közi válságban jelenleg be­következett bizonyos mérvű enyhülés ezt csak elősegít­heti. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. Azt hi­szem, az Egyesült Államok­nak sem Ígér örvendetes ki­látásokat egy háború. Mig Amerika azelőtt minden há­ború után növelte gazdasági potenciáját, egyre jobban gazdagodott, addig most egy háború, amelyben mo­dern a tóm rakétadegy vete­ket használnának, néhány perc alatt átlépné a tengere­ket és óceánokat. Egy termo­nukleáris katasztrófa óriási áldozatokat és szenvedése­ket hozna az amerikai nép­re is, miként más népekre is. Hogy ez ne történjék meg, kötelességünk a teljes egyenjogúság alapján és egymás érdekeinek igazsá­gos figyelembevételével, bé­kés kapcsolatokat kifejlesz­tenünk egymással és minden vitás kérdést tárgyalások és kölcsönös engedmények utján megoldani. A kormányainkat már évek óta foglalkoztató kér­dések egyike egy olyan egyezmény megkötése, mely eltiltana mindennemű nuk­leáris fegyverkísérletet. ■AAi önnel együtt azonos álláspontot vallunk arra vonatkozólag, hogy a világ­űrben, a légkörben és a viz alatt végzett kísérleti nuk­leáris robbantások eltiltásá­nak ellenőrzéséhez elegen­dők a nemzetek birtokában levő észlelési eszközök. Nem sikerült azonban ez ideig kölcsönösen elfogadható megoldást találnunk a föld alatti kísérletek beszünteté­sének problémájára. A meg­egyezést alapjában véve az akadályozza, hogy amerikai ■részről nemzetközi ellenőr­zést és felügyeletet követel­nek a nukleáris hatalmak területén a föld alatti atom­­robbantások megszüntetésé­nek ellenőrzésére. Szeretném hinni, hogy önmaga is meg­érti azon érvelésünk helyes­ségét, hogy ma már elegen­dők a nemzeti eszközök e kisérletfajták ellenőrzésé­hez is, elegendők az ilyen eszközök ahhoz, hogy e té­ren is meggyőződjünk az egyezmény betartásáról. Önműködő szeizmikus állo­mások létesitése Javasoltuk, hogy a nuk­leáris hatalmak határai kö­zelében és közvetlenül a nukleáris hatalmak terüle­tén is létesítsenek ilyen állo­másokat. Kijelentettük, bele­egyezünk abba, 'hogy há­rom ilyen állomást létesít­senek a Szovjetunió terü­letén, a földrengésektől leg­inkább fenyegetett öveze­tekben. A Szovjetunióban három olyan övezet van, ahol fel lehetne állítani ilyen állomásokat: Közép-Ázsia, Altáj és Távol-Kelet. A szovjet tudósok véle­ménye szerint az önműködő szeizmikus állomások létesí­tésére a Szovjetunióban a legalkalmasabb hely a kö­zép-ázsiai övezetben Kok­­csetav városának környéke, az a I táji övezetben Bodajibo városának környéke és a távol-keleti övezetben Ja­­kutszk városának környéke. Mégis, ha a képviselőink közötti eszmecsere során olyan javaslatok hangzanak el, hogy e szeizmikus öveze­tekben más helyeken léte­sítsünk önműködő szeizmi­kus állomásokat, akkor haj­landók leszünk ezt is meg­vitatni és megkeresni a köl­csönösen elfogadható meg­oldást. Az említett _ övezeteken kívül a Szovjetunióban van még két szeizmikus övezet: a Kaukázus és a Kárpátok. Ezek az övezetek azonban olyan sűrűn lakottak, hogy gyakorlatilag lehetetlen nuk­leáris kísérleteket végezni e területen. Egyenes és világos az ut a megegyezéshez Úgy véljük, hogy most már egyenes és világos az ut a megegyezéshez. 1963. ja­nuár 1-től 'kezdve a világ mentesülhet a nukleáris rob­banások dörejétől. A népek ezt várják és erre szólított fel az ENSZ közgyűlése. A kubai válság 'megszünteté­sével megszabadítottuk az embereket attól a közvetle­nül fenyegető veszélytől, hogy a halálthozó nukleáris fegyverek háborús haszná­latára kerül sor. Vajon nem ! oldhatjuk meg békésen a kísérleti nukleáris fegyver­­robbantások megszünteté­sének sokkal egyszerűbb kérdését? Azt hiszem, mi meg tudjuk ezt tenni és meg is,kell ezt tennünk. Ez kötelességünk országaink és minden más ország népei iránt. Megvan e kérdés gyors megoldásának minden feltétele. Ha ez megtörténik, ezzel megkönnyitihetjük a le­szerelési szerződés kidolgo­zását és még határozottab­ban hozzáfoghatunk a közöt­tünk sajnos, bőségesen fennálló többi halaszthatat­lan probléma megoldásához is. KENNEDY VÁLASZA HRUSCSOVNAK 1962. december 28-án Nagyon örültem 1962. de cember 19-i levelének, amelyben ön kifejtette a nukleáris kísérletekre vonat­kozó nézeteit. Úgy tűnik, nincs eltérés az ön és az én nézeteim között abban a vo­natkozásban, hogy atomszá- I zabunkban ki kell küszöböl- I ni a háborút. Talán csak j azok, akik felelősséget érez­­j nek a nukleáris fegyverek ellenőrzéséért, vannak teljes I tudatában annak, milyen [borzalmas pusztításokat i okozna e fegyverek haszná­lata. E megfontolások alapján, az atomfegyver-kísérletek eltiltásának problémáját il­letően őszintén remélem, hogy az ön levelében tett javaálatok hasznosnak bizo­nyulnak olyan szempontból, hogy a megegyezés felé ha­ladhatunk. Felbátorít az a tény, hogy ön hajlandó elfo­gadni a helyszíni ellenőrzés elvét. Fontosnak tartom ezt nemcsak azért, mert kong­resszusunkban nyugtalanság tapasztalható, hanem azért is, mert úgy vélem, ezek az ellenőrzések a nukleáris fegyverkísérleteknek véget vető megbízható egyezmény leglényegesebb részét érin­tik. Ha nekünk az a szándé­kunk, hogy béke legyen az ideológiailag messzemenően eltérő rendszerek között, ak­kor meg kell találnunk az eszközöket, hogy csökkent­sük, vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás is­métlődő hullámait, amelyek a tájékozatlanság talajából, a kölcsönös megértés hiányá­ból, vagy abból fakadhat­nak, hogy az egyik vagy a ■másik fél szerint szerződés­szegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevá­góan fontos tényező a békés kölcsönös kapcsolatok szé­lesebb körű kibontakozásá­hoz. Ami a helyszíni ellenőrzés kérdését illeti, én tenmésze­­j tesen elfogadhatónak tar­­! tok bármely ésszerű javas­­. latot, amelyet ön tenjeszt 1 elő annak ellensúlyozására, hogy a helyszínre utazó el­­■ lenőrök — miként ön aggó­dik — ''kémkedésbe keve­redjenek". Az ENSZ-ben el­hangzott nyilatkozatában Stevenson kijelentette: az Egyesült Államok hozzájárul bármiféle ésszerű biztonsá­gi intézkedéshez, arra az időre, mialatt az ellenőrö­ket a helyszínre szállítják, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrök ésszerű módon megbizonyodhassanak va­lóban azon a helyen vannak, ahova indultak és olyan sza­badsággal rendelkeznek, amely az illető körzet ellen­őrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések számát illetően, úgy látszik, bizonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyomása támadt, hogy Dean azt mondta Kuz­­nyecov külügyminíszterhe­­lyettesnek : az Egyesült Ál­lamok elfogadhatna éven­ként 2—4 helyszíni ellenőr­zést. Dean engem úgy tájé­koztatott, hogy az az egyet­len szám, amelyet Kuznyecov külügyimi niszterbelyettessel folytatott megbeszélései so­rán emlitett, 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egyesült Államok'lényegesen csökkentette követelését, mert azelőtt 12—20 volt az a szám, amelyhez ragaszkod­tunk. Azt reméltem, hogy az Egyesült Államoknak erre a lépésére a Szovjetunió egyenértékű lépéssel vála­szol ahelyett a két vagy há­rom helyszíni ellenőrzés he­lyett, amelyet bizonyos idő­vel korábban tett kijelenté­se szerint megengedhetőnek tart. Tudom, hogy a helyszíni ellenőrzés kérdése lényeges nehézségeket teremtett az ön számára, bár nem értem teljesen, miért kell ennek Így lennie. Számomra annyira fontos a nukleáris fegyver­­kísérletek eltiltásáról szóló szerződés hathatóssága, hogy nem engedném meg, hogy ^gy ilyen nemzetközi egyezményt megzavarjon azon óhajunk, vagy bármely más országnak azon óhaja, hogy másféle értesüléseket próbáljon szerezni a Szovjet­unióról. Teljes őszinteséggel feltételezem, hogy ki lehet­ne dolgozni olyan egyez­ményt, amely meggyőzné önt és minisztertársait is, hogy Így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bizonyos nehézséget tá­maszt számunkra az az uta­lás is, hogy a helyszíni ellen­őrzésnek a szeizmikus kör­zetekre kell szorítkoznia. Igaz, az események szoká­sos menete esetén nyugta­lanságot kelthetnek ben­nünk a szeizmikus körzetek­ben előforduló jelenségeik, mégis az igazi komoly gya­nakvást az olyan fel nem derített szeizmikus jelenség keltené, amely olyan térség­ben zajlik le, ahol rendsze­rint nem fordulnak elő föld­rengések. Az Egyesült Álla­mok iel tételezése szerint >!yen körülmények között a1 Szovj e t uniót rnegi 11 et né a ' helyszíni ellenőrzés joga, ha ' ilyen jelenség megy végbe' a mi területünkön. Ennélfog-] va az Egyesült Államoknak ' szintén rendelkeznie kell ugyanilyen joggal az évi el­lenőrzések számának keretei között. Ön talán azt mond|a, hogy az ellenőrzésre kijelő-' lendő más körzetek közül esetleg olyan helyen fordul elő szeizmikus jelenség, ahol, rendkívül titkos védelmi objektum van. Elismerem,' hogy ez tényleg probléma, j de úgy vélem, hogy bizo­nyos intézkedések kidolgo­zásával meg lehet gátolni, hogy a kevéssé valószínű lehetőség leküzdhetetlen akadályt jelentsen. Az önműködő állomások­nak a földrengés-övezetek­ben kell lenniük Hasznos, de véleményem szerint nem eléggé messze­menő az a javaslata, amely1 szerint a Szovjetunióban há-. rom helyen lehetne létesí­teni személyzet nélküli szeiz-j rmikus állomásokat. Ezek az állomások ugyanis kívül es-[ nének azokon az övezete­ken, ahol a leggyakoriábbak a szeizmikus rengések és Így nem regisztrálnának minden olyan jelenséget, amely ezekben az övezetekben tör­ténik. Ezek az állomások hasz­nosak lehetnének az egész észlelőrendszer lehetőségei­nek fokozása szempontjából, de kétlem, hogy ugyanilyen értékük lenne abból a szem­pontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelensé­gek száma oly módon, hogy e jelenségekről kiderítik, földrengéstől származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak a f öl d rengések tő I I eginkább fenyegetett övezetekben kell lenniük, nem pedig az övezeték határain túl. Ennek érdekében egész sor állo­mást kellene felállítani Kam­csatka övezetében és a tas­­kenti övezetben. Természete­sen kissé csökkenteni lehet­ne a Szovjetunió területén létesítendő állomások szá­mát oly módon, hogy állo­másokat létesítsenek Hok­kaido szigetén (Japán. — A szerk), Pakisztánban és Af­ganisztánban. Ha a szovjet területen levő állomásokat ott állítanák fel, ahol nin­csenek helyi rengések és ezeket az állomásokat idő­szakonként megvizsgálhat­nák illetékes amerikai, vagy nemzetközi megfigyelők, akiknél hordozható földren­gésmérők lennének és eze­ket a megfelelő pontokon elhelyezhetnék: ez nagyon elősegítené az észleléssel járó problémák számának csökkentését. Ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban lefolyt 10. Pugwash-érte­­kezleten az úgynevezett "fe­kete dobozokról" megvita­tásra került javaslat az Egyesült Királyság javasla­ta volt, amellyel az Egyesült Államok is egyetértett. Nem hiszem, hogy így állt a do­log. Ahogy vélem közölték, ez szovjet javaslat volt, amely egyes amerikai tudó­sok részvételével került meg­vitatásra. A nyilatkozatot aláíró amerikai tudósok kö­zül senki sem képviselte az Egyesült Államok kormá­nyát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hivatalos személyiségekkel. Mindaz, amit mondtak, saját vélemé­nyük volt és közülük senki sem volt szeizmológus. Egyetértésük csak azt jelen­tette, hogy ez olyan terület, amely további tanulmányo­zást érdemel. Az Egyesült Államok kormánya elvégez­te ezt a tanulmányozást és ennek eredményeként ju­tott a fentebb emlitett kö­vetkeztetésekre. Javaslat a képviselők személyes találkozójára E problémák ellenére fel­bátorított az ön levele. Nem hiszem, hogy az általam érintett problémák közül va­lamelyik is megoldhatatlan volna. Meg kell őket olda­ni. Szeretném tudni, hogy az ön véleménye szerint mi­ként láthatnánk hozzá a legjdbban e kérdések meg­vitatásához, aminek során szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések megvita­tása is. Gondolom, talán az ön óhajának is megfelel, hogy az önök képviselője találkozzék William C. Fos­­terrel, a Leszerelési és Fegy­verzet Ellenőrzési Hivatalunk igazgatójával, egy kölcsönö­sen megfelelőnek látszó he­lyen, például New York­ban, vagy Genfben. Örül­nék, ha megtudnám, mik az ön javaslatai erre nézve. A tárgyalások után értékel­hetjük majd, mire jutottunk és folytatjuk közös mun­kánkat abból a célból, hogy létrejöjjön egy hatékony egyezmény az összes nuk­leáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Az üzenetváltás érdekes­sége, hogy azt most először a Szovjetunióban is nyilvá­nosságra hozták. Korábban ugyanis Kennedy beszédeit csak megcsonkítva közölték. JELENTÉSEINK A VILÁG MIIEN RÉSZÉBŐL A szovjet kész tárgyalni Vörös-Kinával MARGARET HERCEGNŐ LEMONDTA PÁRIZSI LÁTÓ GÁTASÁT PRINCESS MARGARET Margaret hercegnő és fér­je, Earl of Snowdon, március 9 és 10 napjaira párizsi lá­togatást terveztek, hogy résztvegyenek a Lawrence of Arabia című film bemu­tatóján. Bár a látogatás ma­gánjellegű, mégis De Gaulle elnök meghívta a hercegi párt ebédre az Elysee Palotá­ba. I A látogatást most lemond- I ták Harold Macmillan kor- I mányának kívánságára. A j királynő ujzélandi és auszt- I rálliai útja alatt ugyanis Margaret hercegnőnek kell őt az államtanácsban helyet­tesíteni. A lemondás valódi oka természetesen De Gaulle el­lenséges magatartása Ang­liával szemben, mely a brüsszeli vétóban jutott ki­fejezésre. KENNEDY ELFOGADTA ADENAUER MEGHÍVÁSÁT A szovjet kommunista párt a Pravda vezércikkében bejelentette, hogy kész tár­gyéin! a kínai kommunistáik­kal a két ország között fel­merült ideológiai különbsé­gek tisztázása és megszün­tetése érdekében. Az eddigi haragos nyílt viták két egymással szem­benálló táborra osztották a nemzetközi kommunista vi­lágot, amit békés és bizal­mas tárgyalásokkal el lehet­ne kerülni. A Pravda azt állítja, hogy a szovjet-kínai tárgyalások­ra két fontos szempontból van szükség: az egyik, hogy az egész kommunista világ azonos politikai takti­kát folytasson a Nyugattal szemben, a másik,- hogy a Jugoszlávia példáját követő kommunista államok elsza­kadását megakadályozzák. A pekingi Néplap, a kínai kommunista párt hivatalos sajtóorgánuma kiengesztelő lépésnek tekinti Moszkva ja­vaslatát. A két kommunista I párt között folytatott nyilt vita megbontotta az egysé­get. Moszkva eltért a marx­­izmus-leninizmus tiszta elvei­től. E barátságos szirénhan­goknak kell tulajdonítanunk Hruscsov azon kijelentését, hogy a kínai ellentét miatt a szovjet sohasem fog szö­vetségre lépni Angliával és az Egyesült Államokkal. Eze­ket a szavakat Roy Thomp­son kanadai lapkiadóhoz in­tézte a szovjet rossz elője­leket sejtő vezére. Thompson 160 angliai üzletemberrel érkezett tanulmányútra Moszkvába, s két óráig volt Hruscsov vendége. E vendéglátás során más csodálatos kijelentést is tett a szovjet vezér. Azt mondta Thompsonnak, hogy a közel­jövőben megkötendő német különbéke szerződés meg fogja javítani a Kelet és Nyugat közötti politikai vi­szonyt. Mindjárt sokkal könnyébb lesz az atomfegy­ver használatának tilalma és a lefegyverezés. Hruscsov azt hiszi, hogy az angol és az amerikai munkás rövide­sen fel fog lázadni a kizsák­mányóló kapitalizmus ellen s önkéntesen elfogadja a ma­­gasabbrendü szovjet kom­munizmust. A szovjet világban az ilyen egyeztető tárgyalások, mint amilyen most Moszk­va és Peking között készül, nem szoktak eredménnyel járni. Kínának el kellene is­merni, hogy a kommunista vezérszerep egyedül Moszk­vát illeti meg. Ezt azonban a már megerősödött 700 mil­liós Kina szégyennek minő­siti. Hruscsov fantáziája a fel­legekben jár. Hol van olyan amerikai munkás, aki a ma­ga heti 100—150 dollár munkábérét, kis házacskáját, autóját, fizetett szabadsá­gát, nyugdiját elcseréli a szovjet munkásrabsággal, ahol nincs sztrájk s ahol az élelmiszerárak felemelését megértéssel kell tudomásul venni? Ha a szovjet az ame­rikai munkás önkéntes csat­lakozására alapítja jövőjét, akkor legjobb ha azonnal megássa sírját. Szembenézünk minden kommunista fenyegetéssel Ezeket a bátor szavakat Robert McNamara, az Egye­sült Államok hadügyminisz­­itere mondta ki. Azt állítja, hogy az amerikai hadsereg eredményesen szembeszáli­­hait a kommunista fenyege­téssel a világ bármely pont­ján. Az Associated Press tudó­si tójának adott interjúban kijelentette McNamara, hogy "az elmúlt év őszén, a kubai ikrizis alkalmával, készen áll­ít a'k arra, hogy bárhol meg­torolják a kommunista kihi­­vást. Az utolsó 18 hónapban ■az amerikai hadsereg ütőké­pes hadosztályai 11-ről ló­ra emelkedtek. Mintegy ■ 224.000 ember szolgál ezek­ben a hadosztályokban. Ez a létszám tartalékosokkal bármikor úgy kiegészíthető, ' hogy a világ több pontján j egyidőben meg tudja védel­mezni érdekeinket. Az Associated Press tudó­sítója megjegyezte, hogy tu­domása szerint a múlt év őszén 145.000 főből álló szárazföldi és tengeri had­sereg állt készen a 'kubai «kérdés fegyveres megoldásá­ra. Majd azt kérdezte Mc Naimara hadügyminisztertől, hogy elég lett volna ez ab­ban az esetben is, ha a szov­jet ugyanabban az időben Európában és Dél-kelet-Ázsiá­­■ban is támadásokat indít? "Csapataink korszerű fegyverzete olyan erőt és ütőképességet biztosit, mely lényegesen megsdkszorozza létszámukat" — válaszolt MoNairna'ra a tudósitó kér­désére. "Az utolsó két év alatt úgy kiépítettük száraz­földi és légügyi hadsere­günket, hogy a világ több pontján képes egyszerre st na tég. i a i ha dm öve'l etekre". Nyugat-Európa védelme má-rcsak azért is fontos az Egyesült Államok számára, mert hiszen jelenleg egy­­millió amerikai tartózkodik ott. Négyszázezer katona s azok családtagjai. Termé­szetes, hogy ezeket meg iköll védelmezni minden szovjet támadástól és erő­szaktól . Hasonló védelmi okok késztetik az Egyesült Álla­mokat arra, hogy a szovjet­től követelje a Kubáiban ál­lomásozó szovjet katonaság elszállítását. Ez volt a tár­gya annak a 75 perces meg­beszélés nék, melyet Dean Rusk amerikai külügymi­niszter folytatott Washing­tonban Anatöly Dobrinin szovjet nagykövettel. Ez a megbeszélés a szov­jet recept szerint azzal vég­ződött, hogy Dobrinin sem­mik sem tud a kubai szov­jet csapatok jelenlétéről. Előbb információkat kell be- I szereznie. Mindez persze : szemérmetlen időhúzás s a kubai csapatok visszavoná­sára nem fog hamarabb sor kerülni, mint miikor az ame­rikai hadsereg újra felvonul Kuba blokádjára és megszál­lására. ■Erre az erélyes fellépésre reményünk van, hiszen Mc Narnara azt mondja, hogy "bátran szembenéznek min­den kommunista fenyegetés­sel". Az angol kormány támadások kereszttüzében a francia vétó miatt J. F. Kennedy A Fehér Ház szóvivője be­jelentette, hogy Kennedy el­fogadta Adenauer 'kancellár meghívását és a tavasz vagy a nyár folyamán Bonnba lá­togat. A látogatás időpont­ját még nem jelölték ki, ■annyi azonban bizonyos, ■hogy az amerikai elnök nyu­gat-németországi útjára Olaszországiban tett látoga­tása után -kerül sor. A láto­gatás nem hivatalos jellegű. Jó étvágyat! ■Kilencszáz adag vizilóhus­­szeletet készítették a wash­ingtoni Nemzeti Állatikért levágott vizi emlőséből, sőt, még levesre és pástétomra is jutott a husiból. A vendé­gek lelkesen élvezték a vál­tozatosságot. MINDSZENTY VISSZA­UTASÍTOTTA A VÖRÖSÖK FELTÉTELEIT A római II Tempo című napilap közlése alapján el­terjedt a hir, hogy a szolga­­lelkű és Istentagadó kom­munista magyar kormány felajánlotta Mindszenty Jó­zsef bíboros hercegprímás­nak szabadon bocsátását. Feltételül azt kötötték ki, hogy a hercegprímás mond­jon le egyházi méltóságáról és azonnal hagyja el Ma­gyarország területét. A római lap értesülése szerint Mindszenty herceg­prímás e feltételeket vissza­utasította. A hercegprímás a buda­pesti amerikai követség vé­delme alatt él. A kommunis­ta kormány 1949-ben élet­fogy tigl a ni börtönbü n tetős­re ítéltette. A szabadság­­harc alatt 1956-ban rövid időre kiszabaditották, majd az amerikai követség oltal­mát vette igénybe. Mindszenty nem hagyja el az országot. Jelenléte a katolikus egyház és a ma­gyar hitélet legnagyobb erőssége. A római II Tempo szerint csak a Pápa 'kíván­hatná egyedül, hogy mond­jon le egyházi méltóságáról. ? ~ i Harold Macmillan Harold Macmillan angol miniszterelnök kormánya az angol munkáspárt részéről két napos pergőtűzben állt a londoni parlamentben. Sö­tét képet festettek Anglia gazdasági jövőjéről. A mun­káspárt bizalmatlansági in­dítványt terjesztett elő a kormány ellen, de Macmil­lan győzött, több mint 100 többséggel szavazott bizal­mat a parlament kormányá­nak. Nyilvánvaló tehát, hogy a francia vétó nem buktatta meg Macmillant. A vita során Macmillan szenvedélyesen vádolta De Gaulfe-t ellenséges maga­tartása miatt. Az angol közgazdaság fellendítésére Macmillan a következő intézkedéséket tartja célravezetőnék : 1. Az Angol Világközös­ség kereskedelmi miniszte­reit áprilisra vagy májusra meghívja Londonba közös üzleti konferenciára. 2. A szállítási dijaik és vá­mok leszállítása a szabad vi­lágkereskedelem biztosítá­sára. 3. Szoros kereskedelmi kapcsolatok az Egyesült Ál­lamokkal s annak európai barátaival. Macmillan szerint De Gaul­le esztelen politikája fel­bomlással fenyegeti a nyu­gati szövetséget és újra el­szigeteltségbe hajtja az Egyesült Államokat. Maomülan az Angol Vi­lág közösség csúcstalálkozó­ját tervezi február végére, amikor Diefenbaker kanadai miniszterelnök Londonba ér­kezik a város díszpolgári ok­levelének átvételére. Meg­hívta ezekre a napokra Ro­bert Menzies ausztráliai és Keith Holyoake ujzélandi ■miniszterelnököket is. Végül kijelentette Mac­millan a parlament előtt, hogy az angol kormánynak nincs szándékában mégegy­­szer megkísérelni a felvé­telit az Európai Közös Piac •intézményébe. Mig Angliában Így zajlik a politikai élet, addig a bon­ni parlamentiben Adenauer ‘többször kifejezést adott azon nézetének, hogy rövi- I desen sikerülni fog De Gaul- I le hozzájárulását megszerez­­jni Anglia felvételéhez. Ha a francia—német együttműkö­dési szerződést ratifikálják, annak szellemiében az első diplomáciai közös állásfog­lalást Anglia felvétele kér­désében fogják kialakítani. Mintha Adenauer ezt is ütő­kártyának használná fel a ratifikálás biztosítására. Többször hirt adtunk már arról, hogy ennek a bonni parlamentben nagy ellenzé­ke van. Hatalmasat változott a világ. Még két évtized sem telt el a második világhábo­rú óta s az akkor porig alá­zott Németország kancellár­ja ma jogosultnak érzi ma­gát annak kijelentésére, hogy meggyőzi De Gaulle-t és biztosítja Anglia felvéte­lét az európai államok kö­zösségébe. A SZOVJET HARCI REPÜLŐ­GÉPEKET SZÁLLÍT INDIÁNAK Még a kina—‘indiai hábo­rúk alatt Ígéretet tett a szov­jet Néhainak, hogy 12 MIG harci repülőgépet fog le­szállítani s azután gyárat ál­lít fel, hogy a jövőben a ha­di repülőgépeket Indiában gyárthassák. Az első négy MÍG harci repülőgép a Dobruh nevű 8.000 tonnás szovjet teher­­■hajón ládákba csomagolva február közepén érkezett meg a bombayi kikötőbe. Óriási tömegű alkatrészt is szállítottak, hogy a repülő­gépek javítása ne okozzon nehézséget. E négy gépet az indiai repülők kiképzésé­re fogják felhasznál ni. A gépeket azért kellett szétszedve hajón szállítani, mert Pakisztán nem engedi meg, hogy hadi repülőgé­pek területe felett átrepül­­, jenek. A bombayi ‘kikötőben a gépeket összeállítják s a további utat Uj-Delhi felé már levegőben teszik meg. I Mióta használják a levélbélyeget? Az elmúlt év május hato­dikén múlt százhúsz éve, hogy forgalomba került az első bélyeg. Viktória angol királynőt ábrázolta. Három év múlva adták ki Svájciban az első bélyeget, s 1850- ben már 24 országban hasz­nálták -a postabélyeget.

Next

/
Thumbnails
Contents