Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-06-22 / 25. szám

XIII. évfolyam, 25. szám, 1963. jón. 22, szombat 10 KANADAI MAGYARSÁG ,A NAGYAPA ÉS KÍNZÓI” Az alábbi épületes, de a magyarországi lakásviszo­nyokra mindenképp jellemző történetet a Népszabad­­ság-ból olvastuk és szószerint adjuk tovább olvasó­inknak. Mondjon maga az olvasó ítéletet... • Zeng esténként a ház, a Budapest, IX. kerületi Boráros tér 6-ban. Két asszony éles hangja nyomja el egy hetvenéves ember segélykiáltásait. Ebbe az éles női kórusba beledörög időnként a lakás urának, vagyis a hetvenéves bácsi unokájának mély basszusa... A megtermett unoka egyszer-másszor ‘‘gyengéden” odasóz az öregnek — aztán csend lesz, csak Pusztai bácsi, a nagyapa sirdogál magában. Kik ezek az emberek, hogyan élhetnek így, mi­ért tűri a többi lakó, tesznek-e valamit a hatóságok? Levélhívásra, a 70 éves Pusztai Gyula szerkesz­tőségünkhöz küldött könyörgő levelére megyünk ki a Boráros tér 6-ba. Lift segít a legfelső emeletre. HOGYAN SZÜLETIK A ZSÚFOLTSÁG? Két szoba összkomfort, személyzeti szobával — Pusztai Gyula a főbérlője. Mégis, az öregnek csak a személyzeti szoba, annak is csupán egy sarka jutott. Mert még a személyzeti szobában is lakik egy házas­pár. A lakásban tehát így laknak; az egyik szobában lakik Kovács Ferenc, tehát az unoka, továbbá a fele­sége és a kisfiúk. A másik szobába Kovácsék odavet­ték albérlőnek Preimayerékat; a személyzeti szobá­ban laknak Korcsmárosék, mint albérlők, és Pusztai bácsi. Tudni kell, hogy Kovácsné és Korcsmárosné testvérek. Hogy alakult ki ez a szorongás, szűkölkö­­dés a hellyel? Pusztai bácsinak volt korábban egy má­sik lakása. Együtt élt az unokájával. Közben Kovács megnősült, odahozta a feleségét a lakásba. Kovács­né odaköltöztette a testvérét és annak férjét albérlő­ként. Közben a tanácstól Pusztai bácsi megkapta fő­­bérlőként ezt a Boráros téri nagyobb lakást. Ebben a lakásban, a személyzeti szobával együtt tulajdonkép­pen három szoba van, tehát a két családnak jutott volna egy-egy nagyobb szoba, Pusztai bácsinak pe­dig a személyzeti szoba. De Kovács — miért, miért nem — odavette albérlőként Preimayerékat. S noha Pusztai Gyula a főbérlő — egy fillér albérleti díjat nem kap sem az egyiktől, sem a másiktól, mert a la­kásban az unoka a korlátlan úr. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG VÉDELMÉÉRT ELÍTÉLTÉK Elkeseredett hangú levélben Pusztai Gyula azt írja, hogy ő nevelte fel az unokáját. Most, hogy meg­öregedett, ütik-verik, meglopják, kínozzák — pedig megérdemelné az öregkor nyugodt napjait> sokat szenvedett már az életben. Pusztai bácsi egyedül van a lakásban, amikor felkeresem. A többiek dolgoznak. — Nyugdíjas vagyok. 750 forint nyugdijat ka­pok, mint munkásmozgalmi veterán... — mondja Pusztai Gyula. — Tizenkilencben vöröskatona vol­tam, és utána elítéltek két és, fél évre azon a címen, hogy részt vettem a márciusi ellenforradalmi lázadás leverésében ... Itt az ítéletmásolat, tessék . .. Pusztai bácsi kezembe nyomja a papirt. “A bu­dapesti kir. büntetőtörvényszék ... gyorsított bűn­vádi eljárás szabályai szerint lefolytatott főtárgya­lás után... Pusztai Gyula vádlottat két és félévi börtönre ítéli, mert az úgynevezett Tanácsköztársaság fenntartása érdekében...” — olvasom az egykori ítélet hiteles másolatát. .. — Látja? Azt mondják rám, hogy házsártos vénember vagyok ... De hát hagyhatom szó nélkül, ha meglopnak, ha folyton belém kötnek? Itt vannak ezek a Korcsmárosék. Novemberben úgy megvertek, hogy kék-zöld volt a testem. Az unokám meg tűri... Még, hogy tűri... De, hogy viselkedik ő is velem szemben . .. 1935 óta együtt lakunk. Amióta megnő­sült, nem lehet vele bírni. A felesége folyton piszkál­ja. Az is nekem jött már. A gyerekük, az ükunoka meg úgy ellenem van nevelve, hogy... Egyedül a Preimayerék rendesek hozzám:. Pedig azok idegenek. Árad a panasz az idős emberből. Kiszorították a személyzeti szobába, bedugták hozzá a Korcsmáros házaspárt, akiknek bírói ítélet alapján már régen el kellett volna hagyniuk a lakást. De ki hajt végre egy ilyen ítéletet? Mert Pusztai Gyula-azt is elmondja, akárhányszor kéri a hatóságok segítségét, széttárják a kezüket: “családi ügyekbe nem avatkozunk” — mondják. Különös felfogás! —Szenvedek, na! — mondja Pusztai bácsi. — Tudom, hogy most már én is hibázok, mert nem bí­rom szótlanul tűrni a bosszantást, a verést, de hát az idegeim nem bírják! Az unokám disszidált, mégis visszafogadtam. Ez a hála ... ÚJBÓL MEGVERNÉK ... Másnap este keresem fel ismét a házat, amikor a többiek is otthon tartózkodnak. Úgy írom le a vé­leményeket, ahogy mondták. Kovács: — Kibírhatatlan, bolond vénember . .. Uram, ha én egyszer igazán megütném, ottmaradna. — A nagyapja, nem? Idős ember, akinek lehet­nek rigolyái, mégis a fiatalabbaknak kell belátónak lenniük... — válaszolom. — Hagyjanak engem békén ilyesmivel... — Miért vett a lakásba albérlőket? — Csak... Mi fizetjük a lakbért! Kovácsné: — Csinálhatnak, amit akarnak, én úgyis megverem, ha folyton zsörtölődik . .. — Joga van ehhez? — Nem jog kérdése ez, kérem ... Utálatos vén­ember ... — Ez az ököljog hogy illik önhöz, a mai társa­dalom állampolgárához... — Itt nem az dönti el a dolgot, mi illik, mi nem. Korcsmárosné: — Mit gondol, fogom én tűrni, hogy égve hagyja a villanyt, amikor nekem-dolgozni kell másnap? Azt hiszi, olyan jó vele egy szobában lakni? Csinálja maga — hadarja egyszuszra. — Más­kor is megverem. — De Pusztai bácsi felkarolta magukat, amikor nem volt lakásuk. — Na és? Preimayemé csendesen átoson a konyhán, ahol ülünk, látszik az arcán, hogy undorodik ettől az egész kényszerű együttéléstől. Házfelügyelő: — Nem mondom, az öregnek van­nak rigolyái, de öreg. Nem igaz? Hogy a Kovács mi­lyen ember? Hát. .. Szóval... Engedje meg, hogy ne válaszoljak rá----­— De hát mégis ... — Majd a lakók megmondják. Én senkivel nem akarok haragot. — Ezért tűrik az öregember kínzását? A lakók kérik nevük mellőzését — félnek Ko­vácstól. — 1. lakó: Szép kis családi együttes. Az ükuno­kát, a gyereket uszítják az öreg felpaprikázására, aztán amikor az már méregbe jön, jól nekimennek .. . 2. lakó: Kínozzák áz öreget. Mint a középkor­ban . . . Csak éppen nem tüzes vassal. — Miért nem avatkoznak közbe? — Maga megtenné ? Mert én legalábbis nem aka­rok újat húzni egy olyan emberrel, aki képes este ki­lesni a lépcsőházban és megütni! a jó természetes sör! Kezdjük azzal, hogy bontsunk fel egy üveg “EX” sört. Ez a jó természetes dolog. A Molson Export sör megja­vítja az étvágyát. Ezt szereti mindenki legjobban egész Kanadában, több mint egy millió üveggel adunk el min­den nap. Bontson fel egy Molson “EX”-et azonnal. MOLSON EXPORT INDEPENDENT BREWERS SINCE 1786 MINDENKI FÉL? Jövök lefelé a lakásból. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy engem lesnek a lakások ablakaiból, a függönyök mögül. S valóban — itt is, ott is észre­­vesszem ezt. Gyorsan híre kelhetett ittlétemnek. A jelek szerint az öreg Pusztaival éreznek, saj­nálják — mégsem mernek kiállni mellette. Félnek a nagyhangú, erős Kovácstól. Mert én eljövök, de nekik továbbra is egy házban kell lakniuk vele. (Ez egyéb­ként a titka annak, miért vonakodik egy lakóház kö­zössége beleavatkozni a szocialista együttélés szabá­lyait megsértő emberek dolgaiba!) No, és a kerületi hatóságok? Talán bizony, ők is félnek Kovácstól? Vagy inkább a kényelmes utat, az üggyel való lab­­dázgatást választják? , Szabó László AZ EGÉSZSÉGES TEJ VÉDELME Irta: Matthew B. Dymond, M.D., Ontario egészségügyi minisztere Miután Ontario a tejfogyasztás okozta betegsé­gektől, mint például a tífusz, az utolsó huszonöt'év­­ben teljesen megszabadult, ezért hajlandók voltunk megfeledkezni arról, hogy a múltban a tej több be­tegséget és halált okozott, mint a többi élelmiszer együttvéve. Az egészséges tej érd ekében kifejtett drámai tö­rekvés nem a véletlen műve volt, hanem tervszerű és céltudatos munka eredménye, melyet a helyi és tartományi egészségügyi szervek gyakran nem is kö­zöltek a nyilvánossággal s így a nagyközönség előtt ismeretlenek maradtak. A közvélemény megkívánta, hogy a tejfogyasztás okozta betegségekkel foglalkozzunk s ezért Ontario kormánya 1909-ben Tej ellenőrző Bizottságot hivott életre. Ä bizottság a kérdés törvényhozási szabályo­zását ajánlotta. így jöttek létre a helyi tanácsok sza­bályrendeletei a kötelező pasztörizálásról. 1924-ben Ontario húsz törvényhatóságának volt ilyen szabály­rendelete. Huszonöt év alatt , azután elterjedt ez Ka­nada egész területén. Ezek a rendszabályok azonban nem voltak telje­sen kielégítők. 1921-től 1938-ig terjedő idő alatt a fer­tőzött tej sok betegséget és elvétve néhány halálese­tet is okozott. Ennek folytán a pasztörizálás kötele­zettségét beleillesztették a Közegészségügyi Tör­vénybe is. Ez a törvény felhatalmazást adott a tar­tományi kormánynak annak megállapítására, hogy mely vidékeken nem lehet eltekinteni a tej pasztöri­zálásától. 1959-ben a kötelező pasztörizálást már ki­térj eszteték Dél-Ontario egész területére, valamint Észak-Ontarionak már közigazgatással ellátott, sőt még némely szervezetlen területére is. Az Ontarioban működő mintegy ötszáz tejüzem mindegyike olyan területen fekszik, ahol a pasztöri­zálás kötelező. Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy az Ontarioban fogyasztásra kerülő tej 99 szá­zaléka pasztőrizálva van. 1938 óta nem jegyeztek fel Ontarioban fertő­zött tej által okozott betegséget. De ezért még nem vagyunk teljesen biztosak, hogy ilyen betegség elő nem fordulhat. Sóik betegségnek a forrása, mely a tejfogyasztás révén terjedhet el, még mindig fennáll és állandóan fenyeget. Az Ontarioi Egészségügyi Mi­nisztérium Kömyezetvizsgáló Osztálya állandóan őr­ködik e veszélyek felett. Csak a nagyközönség, a tej­üzemek és a közegészségügyi szervek tökéletes együtt­működése tudja megszabadítani Ontariót e mindig fenyegető veszedelemtől. További felvilágosításért forduljon a következő címre: Director, Information and Publicity Br., On­tario Department of Health, Queen’s Park, Toronto, Ontario. KARCOLATOK... I GALGÓCZY ANTAL tábornok (1837—1929) Ő is egyike volt annak a kevés magyarnak, akik a múlt században a közös had­seregben hadtestparancsnoki rangig vitték föl. ő is király­­hü labanc volt, mint Bene­dek, de más fából faragva. Egyenes, darabos ember, tetőtől talpig katona, ki nemcsak feljebbvalóinak im­ponált, de — mint szigorú, de jólelkű és igazságos pa­rancsnok — alantasai köré­ben is nagy népszerűségnek örvendett. "Galgóczy apánk" volt a neve. Sok anekdota maradt fenn róla. 'Hires volt arról, hogy nem szeret hosszas ká­sákat szövegezni és mindéit a legrövidebb utón intéz el. Mikor tábornoki kinevezését megkapta, egyszerűen csak azt táviratozta szabójának, Tillernek, az ismert buda­pesti egyenruha szabónak: "Készítsen egyenruhát kö­zépnagyságú tábornok ré­szére s postafordultával küldje!" Hadvezéri hírét a boszniai harctéren szerezte meg. Az ottani 1881. évi lázadást is ő verte le. Néhány év múlva már azt jelentette az uralko­dónak, hogy a hangulat meg­enyhült és egy helyszíni szemlének nem volna aka­dálya. 'Erre leiratot kapott a katonai kabinetirodából gróf Paar aláírásával, melyben az a kérdés foglaltatott, hogy a szemleut minő kiadásokkal fog járni? Válaszul Galgóczy mindössze annyit irt a leirat szélére: "10.000 forint" — és visszaküldte Paarnal^ Ám néhány nap múlva uj leira­tot kapott, mely az összeg részletezését kérte. Galgóczy nagymérgesen megint visz­­szaküldte az Írást ezzel a széljegyzettel: 10.000 forint kell, aki ezt nem érti az sza­már ! Paar indignálódott a szél­jegyzeten és másnap bemu­tatta magának az uralkodó­nak. Ferencz József elmoso­lyodott : — Mondja, kedves Paar, hajlandó maga Galgóczytól i szamár nevet zsebrevágni? — Semmi esetre sem. — Én sem. Ki kell utalni I a tízezer forintot! AZ AFRIKAI EGYSÉG UTJÁN SZÁZTIZENÖT ESZTEN­DŐVEL EZELŐTT ala­kult meg Libéria, az első füg­getlen újkori afrikai állam, de 1958-ban még csak nyolc, 1960-ban pedig tiz ország képviselői ültek össze a füg­getlen afrikai nemzetek kon­ferenciáján. Ha ezeket az adatokat azzal vetjük össze, hogy most — külügyminisz­tereik egy hétig tartó elő­készítő munkája után — a több mint 230 milliós Afri­ka mintegy 220 millió lako­sát képviselő 30 állam- és kormányfő kezdte meg ta­nácskozását Etiópia főváro­sában, valóban gyors fejlő­désről, a gyarmati rendszer rohamos felbomlásáról be­szélhetünk. Afrikán belül azonban nem csupán az őslakó nége­rek, arabok és a velük szem­ben álló fehér gyarmatosí­tók, valamint az ákázott neokolonialista monopóliu­mok közti ellentét okoz problémát. Nézeteltérések tapasztalhatók a csúcstalál­kozón képviselt államoK cso­portosulásai között is. Az úgynevezett casablancai cso­port következetesebb anti­­kolonialista álláspontjával és részben "afrikai" illetve "arab szocialista" elgondo­lásával, szemben a monroviai és brazzaville-i csoportok (az Afrikai és Malgas Unió) például a volt gyarmatosi­­tókkal fenntartandó szoro­sabb kapcsolatokban kere­sik a segítséget gazdasági fejlődésükhöz. Ellentétek ér­vényesültek a konferencia előkészítése idején egyes ál­lamok között ís. Marokkó megtagadta részvételét arra az esetre, ha Mauritániát, amelyre igényt tart, meghív­ja a többi harminc ország és nem született megegyezés Togo kérdésében sem, mely­nek Olympio elnök meg­gyilkolása után alakított kormányát több afrikai ál­lam nem fogadja el illeté­kesnek az ország képvisele­tére. A csúcstalálkozó össze­tételének érzékeltetésére ér­demes megemliteni, hogy a részvevők között vannak a csoportokon kívülállók mel­lett az említett csoportosu­lásoknak olyan tagjai, ame­lyek egyúttal a Brit Nemzet­­közösséghez vagy a Francia Közösséghez tartoznak és olyanok, amelyeknek ható­sugara — az arab egység jegyében — az Arab-félszi­getre is átnyúlik. A TÁRSADALMI CÉLKI­TŰZÉSEIK ...és beren­dezkedésük, bőrük szine, vi­lágnézeti hovatartozásuk, gazdasági helyzetük, vallá­suk, államformájuk szerint különböző afrikai népeket azonban összekötik oiyan közös érdekek, mint a föld­rész teljes politikai és gaz­dasági felszabadítása, a gyarmati rendszer maradék­talan felszámolása, a béke megőrzése, a részben csak most kialakuló nemzete* függetlenségének biztosítá­sa, a faji megkülönböztetés megszüntetése világszerte, a hatalmi tömbökön kivül­­maradás, Afrika atommentes övezetté alakítása, a külföl­di katonai támaszpontok fel­számolása. Elősegíti e célki­tűzések eredményes megtár­gyalását, hogy a csúcskon­ferenciára —, amelynek megtartása már maga is az afrikai egység történelmi eseménye — egyetlen Afri­kán kívüli országnak sem ad­tak megfigyelői státust és nem hívták meg a dél afri­kai kormány képviselőit. Ott vannak ezzel szemben tanácskozási joggal azoknak a népeknek a küldöttei, amelyek részére már kitűz­ték a függetlenség megte­remtésének határidejét és külön bizottság alakult azon népek képviselőinek meg­hallgatására, amelyeknek még ezért is küzdeniük kell. A külügyminiszterek ál­tal kidolgozott ajánlások alapján az 'állam- és kor­mányfők előreláthatóan lét­rehozzák az afrikai egység állandó jellegű intézményét, s ha ez még nem az a poli­tikai unió lesz, amit például Ghana javasol, mindenesetre lehetővé teszi a további munkát az egységes Afrika Chartájának — alapokmá­nyának — kidolgozása érde­kében. Kétségkívül szoro­sabbá válik az afrikai orszá­gok gazdasági együttműkö­dése is akár afrikai közös piac keretében, akár egyelő­re más formában. Fokozód­ni fog a konferencia -nyomán a még elnyomott afrikaiak szabadságmozgalma is, még­pedig nemcsak a nagy ese­mény lelkesítő hatására, ha­nem a gyarmatosítók elleni harc szervezettebb anyagi és fegyveres támogatása révén. A kommunista szakszervezeti mozgalom Jelenleg kb. 180 millió szervezett munkás él szerte a világon. (Szakszervezeti tag.) Nemzetközi szinten ál­talában három nagy szak­­szervezeti mozgalomban osz­lik meg ez a hatalmas lét­szám. A három világszerve­zet : a Kér. Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, me­lyet 1920-ban alapítottak és amelynek székhelye Brüsszel. A Világ Szakszervezeti Szö­vetség. Alapították 1945- ben, székhelye Pfága. A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (szo­cialista tendenciájú), alapí­tották 1949-ben, székhelye Brüsszel. A kommunista államokban a szakszervezetek a kommu­nista párt szervei, amelyek közvetítő szerepet játszanak a párt és a tömegek Között, s őrködnek a párt rendelke­zéseinek Végrehajtásán. Leg­főbb céljuk a "termelés nö­velése", mely nem szorosan vett szakszervezeti cél, ha­nem a szakszervezet gazda­ságpolitikai területére tarto­zó materiális kérdés. A sza­bad szakszervezeti mozga­lom ismeretlen a kommunis­ta országokban, s a dolgo­zóknak nincsen joguk sem a szakszervezkedésre, sem szakmai érdekük szaoad vé­delmére. Emellett kommunista szak­­szervezetek léteznek a sza­bad világban is, szintúgy a kommunista párt vak eszkö­zeiként. 1961. decemberében a Moszkvában megtartott Vi­lág Szakszervezeti Szövetség utolsó kongresszusa — nem véletlen —, éppen a hires 22. pártkongresszus után az egyik legnagyobb erőfitog­tatásnak tekinthető, figye­lemmel arra a számos szak­­szervezeti delegációi a, mely a szabad világból érkezett. Meghívtak Moszkvába olyan "semleges" szakszervezeti mozgalmakat is, malyeknem tagjai ugyan a Világ Szak­­szervezeti Szövetségnek, de megfigyelőként való jelenlé­tükre Moszkva súlyt helye­zett. v Taglétszám: Szovjetunió­ban a 99 millió aktív lakos­ságból 56,500.000, nem tar­toznak a szakszervezetbe, te­hát nem szakszervezeti ta­gok : — a kolhozparasztck, — a hadsereg, — a titkosrendőrség (2 millió), — a határőrség (1 millió 200 ezer). A csatlós-országokban 24.500.000 tagjuk van. A szabad világban a kom­munista szakszervezeteknek 9.600.000 tagjuk van. Meg­oszlás szerint: Európában : 5,350.000. Ázsiában és Óceániában: 3,500.000. Amerikában: 425.000. Afrikában : 75.000. BA.LZSAMOZÁS 4000 éves garanciával. Az Egyesült Ál­lamokban nagy divat a bai­­zsamozás. Jellemző és tipi­kusan amerikai az egyik New York-i balzsamozó in­tézet reklámja, amely Így szól: "örömmel tudatjuk kedves ügyfeleinkkel, hogy j újfajta balzsamozási tecnni­­kánk folytán a múmiák tar­tósságának garanciáját 3000- j ről 4000 évre emeltük". Öntudatos magyar nem felejti el anyanyelvét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents