Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-06-22 / 25. szám

Még jóni kell, még jóni fog. Egy jobb kor, mely utón Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333, KANADAI PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian ARA! 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. XIII. évfolyam, 25. szám. Vol. XIII. No. 25. SzerkesztiKENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963. junius 22, szombat Kennedy beszéde a faji kérdésről J. F. Kennedy Junius 11-én, Washington­ban John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke hatalmas beszédben vázolta Amerika politikáját a négerkérdésben. A beszéd ; egyes részei méltán sorakoz­nak fel az amerikai elnökök világjelentőségű, történel­mi nyilatkozatai mellé. Kennedy mindenekelőtt elmondotta, hogy beszédé­nek megírására az adott al­kalmat, hogy az alabamai egyetem hatóságai, illetve Alabama kormányzója meg­tagadta két néger diák fel­vételét, noha azok megfele­lő képesítéssel rendelkeztek, s hogy a diákok az egyetem­re csupán a federális kor­mány parancsára nyertek bebocsátást. Kennedy meg­dicsérte a helybeli szerveze­teket és hatóságokat azért, hoay erőszakos jelenetekre nem került sor, de felhasz­nálta az alkalmat arra, hogy kormányának hivatalos poli­tikáját ünnepélyesen kinyi­latkoztassa. "REMÉLEM — mondotta —, hogy most minden ame­rikai ember, függetlenül at­tól, hogy az ország melyik részében él, megáll egy pil­lanatra és leikiismeretviizsgá­­latot tart ebben a kérdés­ben. A mi országunkat a legkü­lönbözőbb országokból szár­mazó, a legkülönbözőbb kö­rülmények közül kikerült emberek alapították. Országunk arra az alapve­tő elvre épült, hogy az Isten minden embert egyenlőnek teremtett, s hogy ha egyet- j len ember jogait veszély fe­nyegeti, az minden egyes ember számára veszélyt je­lent. Ma Amerika egy nem­zetközi küzdelemben vesz részt, amelynek célja, hogy mindenkit megvédjen, s mindenkinek az ügyét elő­mozdítsa, aki szabadon akar élni. Amikor amerikai kato­nákat küldünk Vietnamba, vagy 'Nyugat->Berlinbe, nem csak fehérek mennek. Ennek­­folytán mindenfajta, minden bőrszínű amerikai tanuló számára egyformán nyitva kell, hogy álljon az, hogy bármelyik nyilvános taninté­zetben tanuljon —, anélkül, hogy e célból katonaságot kelljen a védelmére kivezé­nyelni. KELL, hogy minden ameri­kai fogyasztó, bőrszínre te­kintet nélkül, egyforma ki­szolgálásban részesüljön minden nyilvános helyen, mint például vendéglőkben,1 hotelekben, üzletekben,: színházakban. Kell, Hogy minden amerikai állampol­gár minden nyilvános sza­vazásnál félelem és befolyás nélkül résztvehessen. Rövi­den összefoglalva : Kell, hogy minden ameri­kai élvezhesse azt a kivált­ságos helyzetet, hogy ame­rikai —, tekintet nélkül a fajra, vagy bőrszínre. Kell, hogy minden ameri­kainak mindenkor joga le­gyen arra a bánásmódra, amit magának kíván —, amit mindannyian kívánunk a sa­ját gyerekeinknek. A valósá­gos helyzet azonban más". Az Elnök ezután statiszti­kai adatokat közölt arról, hogy a néger újszülötteknek mennyivel kisebb reménye lehet iskoláztatásra, munka­­alkalomra, kulturális fejlő­désre és vagyonszerzésre, mint az azonos körülmények között született fehér ember­nek. "Ne higyjük azt — foly­tatta —, hogy ez az ügy Amerika valamely részén he­lyi jelentőségű. A szegregá­ció és a faji megkülönbözte­tés nehézségei az Egyesült Államokban mindenütt fenn­­állanak, s egyre fokozódó elégedetlenséget okoznak, amely már a közrendet fe­nyegeti. Minden tisztességes, jóin­dulatú embernek egy tábor­ban kell lennie, függetlenül politikai pártállásától. A kérdés 'nem törvényho­zási ,illetve jogi kérdés. Igaz ugyan, hogy a faji kérdést okosabb a bírói tárgyalóter­mekben, mint az utcán el­dönteni —, de a törvény ön­magában nem elég arra, hogy az embereket józan be­látásra bírja. A kérdés lé­nyegében erkölcsi jellegű. Régibb kérdés ez, mint ma­ga a Szent Írás —, —világo­sabb, mint az amerikai Al­kotmány szavai. A kérdés lényege: Vajon minden amerikai­nak egyenlő jogai vannak-e, vajon minden amerikainak egyenlő érvényesülési lehe­tőségei vannek-e, vajon haj­landók vagyunk-e minden amerikai állampolgárral úgy bánni, mint, ahogy azt ma­gunkkal szemben megköve­teljük? Ha a sötétbőrű amerikai állampolgár nem étkezhet a vendéglőben —, nem kap­hat megfelelő szavazójogot, nem küldheti gyerekeit megfelelő iskolába —, tehát nem élvezheti az életet úgy, mint a többiek —, ha mi magunk nem érezhetjük, hogy nem bánnánk, ha a mi bőrszínünk az övével volna egyenlő —, akkor hogyan kérhetjük őket, hogy legye­nek türelmesek, hogy várja­nak? SZÁZ ÉV telt el azóta, hogy 'Lincoln szabaddá tette a rabszolgákat. S az ő uno­káik és dédunokáik még; mindig nem szabadok. Ho­gyan küzdhetünk a népek szabadságáért az egész vilá­gon, ha azt kell mondanunk, hogy saját hazánkban min­denki szabad, kivéve a né­gereket? Hogy nálunk nin­csenek másodrangu állam­polgárok, kivéve a négere­iket? Hogy nálunk nincsenek gettók, nincsen uralkodó faj, nincsenek kasztok, nincsenek osztályok —, kivéve a.nége­reket? (Eljött az idő, hogy hazánk teljes mértékben beváltsa Ígéreteit. A mostani problé­mák krízisekre vezetnek északon és délen, amelyek erőszakot idézhetnek elő. Nem elég: szép szavakkal, felvonulásokkal, elvi jelen­tőségű intézkedésekkel se­gíteni próbálni. Cseleked­nünk kell, a federális és az állami törvényhozás utján légióként pedig mindennapi életünkben. Az egyszerű passzivitás sem elég. A JÖVŐ HÉTEN törvényja­vaslatot kívánok benyújtani a képviselőházban, amely szerint az Egyesült Államok iktassa törvénybe azt a ki­jelentést, amelyet ebben az évszázadban még nem tett meg, hogy Amerika életében és az amerikai törvényhozás­ban faji kérdésnek helye nincs. A törvényjavaslat szerint le lesz fektetve minden ame­rikainak az egyenlő elbá­náshoz való joga, minden nyilvános helyen. Az én fel­fogásom szerint ez az embe­rek alapvető joga. Aki ezt megtagadja, az egyoldalú­ig méltatlanságban része­síti felebarátait, akik 1963- ban már nem kellene, hogy ilyenben részesüljenek. AZ ANGLIAI „KÍNOS” ESET HÍREK DE GAULLE NEM AKAR MÉGEGYSZER ELNÖK LENNI A huszadik század legna­gyobb brit parlamenti bot­rányává nőtte ki magát a Profumo-ügy, amely könnyen a Macmillan kormány buká­sát okozhatja. Profumo, a le­mondott brit hadügyminisz­ter nemcsak, hogy drága pénzért mindenki által meg­vásárolható nyilvános nők­kel tartott intim kapcsola­tokat fenn, hanem egyebek között barátja volt egy Christine Keller nevű 22 éves úgynevezett modellnek, aki ugyanakkor egy Ivonov nevű szovjet tengerészeti attasé­val, ugyanazon a lakáson élt együtt. Miss Keller felhajtó­­ja egy brit orvos volt, akit az illetékes londoni bíróság máris 5 éves börtönre ítélt azért, mert nyilvános nőkkel tartatta el magát. Az egyre szélesebbre da­gadó botrány krónikájából kiderült, hogy Christine Kel­ler egyebek között hivata­los volt Lord Astor kasté­lyában egy meztelen uszó­­estélyxe, s ott ismerkedett össze a brit hadügyminisz­terrel. A szovjet spiclik nyilván jól ismerték Profumo gyen­géjét a csinos call-girl-ök irányában, s ezért megvesz­tegették Kellert, hogy Pro­­fumot hozza össze "véletle­nül" a szovjet attaséval. A cél — az ismert recept sze­rint — az volt, hogy Profu­­mot olyan súlyosan komp­romittálják, hogy ne marad-KISÉRLETEK A SZÖVETSÉGE­SEK HÁBORÚS BŰNEINEK KIVIZSGÁLÁSÁRA Nürnbergben nyugatnémet bírák és jogá­szok azzal a tervvel foglalkoznak, hogy nemzet­közi bíróságot 'kellene felállítani a szövetségesek háborús bűneinek kivizsgálására. Háborús bűnöket nemcsak a legyőzőitek követnek el, hanem a győztesek is. Magyar és né­met városok kórházainak elpusztítása akkor is háborús bűn, ha azt amerikai repülők követték el. Miért ne lehetne felelősségre vonni azokat a szovjet vadállati martalócokat, akik megbecs­­telenítették a magyar nőiket? Miért ne lehetne nemzetközi törvényszék elé állítani Rákosit, aki nyomorba és pusztulásba döntötte a magyar nemzetet? És miért ne lehetne bíróság elé állí­tani Hruscsovot, aki a magyar nemzet szabad­ságharcát vérbefojtotta, tízezreket vetett bör­tönre és húzott fel az akasztófákra? Az ilyen nemzetközi törvényszék pártat­lanul ítélné meg a nyugati és keleti szövetsége­sek háborús bűneit s ítélete mementóként állna a világ politikusai, hadvezérei és partizán veze­tői előtt. A készülődő harmadik világháborúban talán béklyót tenne a vérengző zsarnokok kezé­re. Sokáig kell még tisztulni az erkölcs eszmé­jének, amíg az emberek belátják, hogy az erő­sebbnek nincs több joga, mint a gyengének s a győztes éppen úgy felelős a háborús bűnökért, mint a legyőzött. Üdvözöljük ezt a nyugat-német tervet! Mi emigráns magyarok leszünk az elsők, akik vád­lóként megjelennénk a bíróság előtt és eskü alatt tennénk vallomást azokról az embertelen szenvedésekről, amit Sztálin, Hruscsov és nyo­morult magyarországi szolgái: Rákosi és Kádár okoztak a magyar népnek. jón számára más választás, mint a hazaárulás. 'Profumo kétségtelenül gyenge jellem —, de idáig már nem ment el. Jelentést tett az ügyről főnökének, Macmillannak, aki próbálta az ügyet simán elintézni. Először kiállt Profumo "er­kölcsi tisztasága" mellett, azután lemondásra bírta. Hogy az ősz brit miniszter­­elnök helyesen cselekedett, az kétségtelen, mert hiszen a kémkedésre nem került sor. Profumo lemondott, Ivanov szovjet attasét »kitessékelték Nagybritanniából, Keller és selyemfiuja lebukott —, kémkedés nem történt. De, hogy Macmillan egyúttal okosan is cselekedett-e az más kérdés. Az államférfiul okosság azt kívánta volna, hogy ne neveztesse ki hadügyminisz­terré Profumot, akinek jel­lembeli hibáiról tudnia kel­lett. Különösen nem most, amikor a különböző erkölcsi- és kémbotrányok — eddig homoszekszuális állami tiszt­viselőkkel kapcsolatban — amugyis megrendítették a lakosság bizalmát a konzer­vatív kormányban. Erősen reméljük, hogy Macmillan túléli ezt a válsá­got — vagy, ha a »konzerva­tív kormány esetleg lemon­dana, hogy a választásnál is­mét bekerül. 'Egy munkáspárti kormány Nagybritanniában ugyanis olyan súlyos nemzetközi ne­hézségeket okozna, hogy az USA végülis egymagában maradna az egész világ sza­badságának megvédésére. Azonban kétségtelen, hogy Nagyritanniában fennáll az erkölcsi hanyatlásnak egy bizonyos formája —, első­sorban Bertrand Russell és a többi "ban-the-bomb" mozgalmisták mételyezö ha­tása miatt. Ezek a filozófu­sok és az őket követő "beat­nik" fiatalság azt a tévesz­mét hirdetik, hogy elvekért harcolni nem érdemes —, hogy tűrni kell, hogy a tű­nőben lévő nyugati kultúrát a kommunizmus, vagy más, barbár — de legalább dina­mikus hatalom váltsa fel. Ezért aztán azok, akikben nincs meg az erkölcsi bátor­ság, az elszántság, puhaság­ra és hédonizmusra hajla­nak, még akkor is, ha olyan magas pozícióba kerülnek, mint Profumo. Itt az ideje, hogy a "lágy­ruhába öltözött" generációt elszánt, kemény politikusok korosztálya váltsa fel —, olyanok, akik a nemzet alap­jául az erkölcsi tisztaságot tekintik. OOOeCOnwQOOOPOSQOOOOOOQOQQOOeaQOOOOOOQOOeOC SUKARNO IS MEGLÁTOGAT. TA TITOT! HÍREINK a NAGYVILÁGBÓL BOLIVIA KILÉP AZ AMERI­KAI ÁLLAMOK SZÖVETSÉ­GÉBŐL Felman Valarde bolíviai külügyminiszter bejelentet­te, hogy országa kilép az Amerikai Államok Szövetsé­géből (OAS). A kilépés oka, hogy nem sikerült a Szövet­ségnek megoldani a Bolivia és Chile között fennálló ha­tárvitát . Valarde külügyminiszter "tehetetlen szervezetnek" minősíti a Szövetséget, mert »képtelen volt a Lauca folyó­val kapcsolatos igazságos határvitájukat megoldani. Bolivia a szervezethez kül­dött 20 képviselőjét azonnal visszahívta. • FELGYÚJTOTTAK EGY AME­RIKAI GYÁRAT VENEZUELÁ­BAN Amerika-ellenes terroris­ták felgyújtották Caracas­­ban, Venezuela fővárosában, a Goodyear Co. ameri’kai cég autógumi gyárát. (Négy fegyveres terrorista, a gyári őrség és munkások tagja, leöntötték a kész gu­miabroncsokat benzinnel, időzített gyujtóbombát he­lyeztek el alatta s aztán au­tón elmenekültek. A gyár­épület óriási tűzkárt szenve­dett. A múlt héten a terroristák az amerikai katonai misszió épületébe nyomultak és fel­gyújtották. • BOMBÁVAL FENYEGETTÉK MENZIES AUSZTRÁLIAI MI­NISZTERELNÖKÖT Sir Robert Menzies auszt­ráliai miniszterelnök elindult Sydneyből egy Qantas Boeing 707 tipusu jet repü­lőgépen Londonba, amikor egy ismeretlen személy kö­zölte telefonon a repülőtér­rel, hogy bombát helyeztek el a repülőgépben. A jet repülőgép azonnal visszatért a repülőtérre, ott a miniszterelnököt s a többi utasokat gyorsan kiszállítot­ták s alapos vizsgálat után kiderült, hogy a repülőgépen nincsen bomba. A telefon bejelentés csak rossz tréfa volt .Az ötmotoros gép két órai késedelemmel újra elin­dult London felé. Menzies előbb Macmillan angol miniszterelnökkel akar tárgyalni, majd meglá­togatja az Egyesült Államo­kat és Kanadát. Nasszer egyiptomi diktá­tor után, Sukarno indonéz "vezér" is látogatást tett Ti­­tonál. Sukarno szerint "Ju­goszláviában ugyanúgy gon­dolkozik a nép, mint Indoné­ziában". Ezt el is hisszük Sukarnonak ... A "nép" ugyanis, ha tehetné, egyfor­mán kötelet tenne Sukarno és Tito nyakára is. FELHATALMAZÁST fogok »kérni a kép-viselőháztól ar­ra, hogy a kormány köze­lebbről vehessen részt min­den olyan bíróság előtt fo­lyó perben, amely az isko­láztatás kérdésében a meg­különböztetés megszünteté­sére irányul. E -kérdésben már eddig is számos helyen jó eredményt értünk el. A HALADÁS ÜTEME AZONBAN TÚL LASSÚ. Még mindig túlsók néger gyer­mek iratkozik be külön né­ger iskolába, vagy középis­kolába, s ezzel olyan hát­rányban részesül, amelyet ki­küszöbölni az ő számára töb­bé nem lehet. A néger: ifjak nagy része ezért -nem indul egyenlő reményekkel az életbe —, a megfelelő mun­kaszerzésre nincs egyenlő le­hetősége. ISMÉTLEM, hogy a törvé­nyes rendelkezések -nem fog­nak elmaradni, de azok egy­­magukban nem elegendők. A kérdést minden amerikai otthonban, minden közös­ségben külön kell megolda­ni. Köszönetét kell monda­nom ezért azoknak, úgy északon, mint délen, akik ezirányban közreműködtek már édd-ig is. Őket nemcsak a köz iránti kötelesség érzé­se i rá nyitja, hanem a józan ész is. Ezek az emberek, é-p­­penugy, mint a világ szabad­ságáért mindenütt »küzdő amerikai katonák, a tűzvo­­nalban állanak. E helyről üd­vözlöm őket és adózom bá­torságuknak. KEDVES AMERIKAI POL­GÁRTÁRSAIM ! Ez a probléma szembenáll velünk mindenütt. Ma a munkanélküli négerek szá­ma háromszor annyi, mint a fehéreké —, nincsenek egyenlő jogaik, nincs egyen­lő iskolai képzettségük, sze­rintem ez mindannyiunk szívügye —, minden ameri­kai állampolgáré egyaránt. A mi országunk egy. Azért lett eggyé, mert mindenki, aki itt él és ide bevándo­rolt, egyenlő lehetőséget ka­pott arra, hogy tehetségét érvényesíthesse. Nem zárhatjuk ki ebből a lakosság tiz százalékát —, nem küldhetjük őket az ut­cára tüntetni. Mi mindany­­nyian tartozunk nekik azzal, hogy az ő hazájuk nekik ugyanannyira otthonuk le­gyen, mint nekünk. Kérlek mindnyájatokat, hogy segít­setek az ilyenirányú hala­dásban, s ezt bizonyítsátok be azzal, hogy ugyanabban a bánásmódban részesítsé­tek őket, mint amit maga­toknak követeltek, hogy minden gyereknek megadjá­tok a lehetőséget arra, hogy tehetségének megfelelően a legmagasabb oktatásban ré­szesülhessen —, fejezte be beszédét Kennedy. Az óriási horderejű be­szédnek — akármilyen tra­gikus — máris egy halálos áldozata van. Fanatikusok lesből agyonlőtték Medgar Evanst, a négerek egyenjogu­­sitási ligájának Jac-ksoni (Mississippi) vezetőjét. Öz­vegye már másnap megható beszédben hívta fel Ameri­ka egész lakosságát, hogy kövessék férje útját: hagy­ják abba a hiábavaló és er­kölcsileg tarthatatlan faji megkülönböztetésért való harcot. CHARLES DE GAULyí j Charles de Gaulle elnök arra kéri a francia nemzetet, hogy foglalkozzék sürgősen utódjának kérdésével, mert nem kívánja, hogy 1965. vé­gén másodszor is megvá­lasszák. A 72 éves elnök Délnyu­­gat-Franciaországot járta be ötnapos körúton, ahol min­den nagyobb városban be­szédet tartott. Öt esztendő alatt ez a 19-ik ilyen ország­járó körútja volt. Cognac városában, a hi­res francia konyakipar szék­helyén, azt mondta : "Az én feladatom nemsokára véget ér!" Confolensben tartott má­sik beszédében pedig egy ilyen mondat volt: "ha én visszavonulok a közéletből". De Gaulle-t hét esztendő­re választották meg elnök­nek, mely időtartam 1966. január havában jár le. Az uj elnököt 1965. végén kell megválasztani. • A SZOVJET NŐI PILÓTÁT KÉSZÜL FELLŐNI A VILÁG­ŰRBE Moszkvából jelentik, hogy a szovjet előkészületeket tett női pilóta fellövésére a világűrbe. A kísérletre való­színűleg néhány napon be­lül sor kerül. A hirt hivatalosan nem erősítették meg, márcsak azért sem, hiszen a szovjet az ilyen kísérleteket mindig titokban végzi, hogy e köz­vélemény ne értesüljön a kudarcról. Diplomata megfi­gyelők úgy tudják, hogy a junius 24-én kezdődő Nem- I zetközi Női Kongresszus j napjára szeretnék fellőni a női utassal ellátott műboly­gót. Moszkvai jelentések sze­rint már kiválasztottáK ezt az első női pilótát egy csi­nos, hajadon leány szemé­lyében, aki a 20-as évek ele­jén van. • AZ ANGOL LÉGÜGYI MI­NISZTER HRUSCSOVNÁL Julian Amery angol lég­ügyi miniszter meglátogat­ta Hfuscsovot s a szovjet diktátorral egy óra hosszat tartó megbeszélést folyta­tott. A tárgyalások tartal­máról nem adtak ki hivata­los jelentést. Diplomáciai megfigyelők azonban úgy tudják, hogy szóbakerült ott a nyugat-keleti csúcstalálko­zó ügye. Amery kitért e »kérdés elől az újságírók előtt, csak eny­­nyit mondott: "Udvariassá­gi beszélgetést folytattunk, mely rendkívül barátságos volt".

Next

/
Thumbnails
Contents