Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)
1962-10-20 / 41. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI XII. évfolyam, 41. szám. Vol. XII. No. 41. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ PRICE 10 CENTS Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA; 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE. 6-0333. Toronto, 1962. október 20, szombat ÖSSZEFOGVA: ELŐRE! Hat esztendővel ezelőtt csoda történt Magyarországon ! Csoda, amely egy-egy nemzedék életében csak ritkán szokott megtörténni. Kirobbant a magyar szabadságharc ! Fejdarabolt országunk népe fegyvert fogott igazságának győzelemre juttatásáért I Kegyetlenül megbüntetett nemzetünk szembeszállt hatalmas elnyomójával szabadságának visszaszerzéséért I Egymással szembeállított társadalmi osztályaink öszszefogtak a győzelem kiharcolásáért ! Vallásuktól megfosztani akart magyarjaink együtt harcolták meg a XX-ik század modern kereszteshadjáratát az istentelenség erői ellen. Fiatalságunk átesett a történelmi tűzkeresztségen éppen olyan hősiesen, mint a testvérek és az apák az első és a második világháború folyamán ! Az elmúlt hat esztendő során — magyarok és nem magyarok — sokat beszéltek és sokat Írtak a magyar szabadságharc okairól és következményeiről. Sokan jól éltek a szabadságharc alatt szerzett állítólagos babérokból és sokan visszaélték a szabadságharc nevével. Tanulni azonban senki nem akar a magyar szabadságharcból ! A magyar szabadságharc nem 1956. október 23-án kezdődött, hanem azon a napon, amikor a magyarság egymással szembeállított társadalmi rétegei rádöbbentek arra, hogy előbb vagy utóbb mindnyájan a kommunizmus áldozatai lesznek ! A magyar szabadságharc akkor kezdődött meg, amikor az addig külön utat járó, egyházak vezetői és tagjai rádöbbentek arra, hogy a kicsiket és a nagyokat egyformán elnyeli az ateista kommunizmus. A magyar szabadságharc akkor kezdődött meg, amikor az ellenünk uszított nemzetiségek is rájöttek arra, hogy a magyarság szabadságával együtt ők is elveszítették szabadságukat és ezt csak a magyarság szabadságának visszaszerzésével szerezhetik vissza ! A magyar szabadságharc akkor kezdődött meg, ami-! kor a kommunista népfront j hazaáruló • elemeivel szem-1 ben megszületett a Hazához j hű magyarság nemzeti egy- j ségfrontja ! Amikor a Petőfi-körös, Sztálin és Lenin-dijas irodai-j mi pártpapag^lyok helyett! a nemzettel együttszenvedő j és ezerszer megbélyegzett j magyar értelmiség vette kezébe a vezetést! Amikor sikerült a buda- j pesti kommunistákat felvonultatni a moszkvai komimu-1 nisták ellen és Nagy Imrével és Maiéterrel megbuktatni | Rákosit, Gerőt és Farkas Mihályt ! Amikor a legkegyetlenebb és legmegbízhatóbb kom- j munista párthadsereg, az i ÁVH szembekerült a Vörös Hadsereg teljesen megzava-1 rodott egységeivel! Az 1956-os magyar szabadságharc akkor kezdődött meg, amikor a Nemzet öszszefogott és a kommunisták által hátrafelé forgatott kerekét a történelemnek egy hatalmas nekirugaszkodással visszafordította : Előre I A Nemzet összefogásának és előrelépésének a pillanatában egyszerre reménytelenné vált a kommunisták sorsa ! Ez az, amit hat év után sem tanultunk meg az emigrációban ! Ahol még mindig nagyobb a társadalmi szétválasztó erő, mint a nemzeti összetartó kapocs ! Ahol még mindig leértékeljük a másik magyart, ha az nem a mi vallásunkhoz tartozik ! Ahol még mindig nem látjuk elég világosan, hogy mindannyian a kommunizmus áldozatai vagyunk és holnap újra ennek a kommunizmusnak a közös áldozatai lehetünk I Ahol még mindig nem tudunk összefogni a másik magyarral, ha az nem a mi egyesületünkhöz vagy szövetségünkhöz tartozik ! Az emigráció még nem érte el a Nemzet nagyságát a politikában sem ! Nem mi állítjuk szembe a különböző kommunista csoportokat egymással, hanem ők ugratnak bennünket egymásnak semmiségeken ! Nincs összefogás! Nincs előbbrejutás I A történelem kereke pedig nem áll meg ! Ha mi nem forgatjuk előre, akkor a kommunisták forgatják hátra ! Valakinek győzni kell I Vagy nekünk, vagy nekik I A magyar szabadságharc hatodik évfordulóján nem elég szónokolni ! Nem elég ünnepelni I Nem elég különkülön eleget tenni magyarságunknak, vallásosságunknak, vagy társadalmi kötelezettségünknek I Nem elég koporsókat felvonultatni és a halottakra gondolni ! A magyar szabadságharc hatodik évfordulóján követni kell az 1956-os hősöket! Életáldozattal I Nagy feladatok végrehajtásával I Magyar összefogással I Győzelmes támadási terv kidolgozásával ! A Nemzet jövendőjének kiharcolásával. A Haza minden egyes elrabolt területének visszaszerzésével I A szabadságharc folyik tovább I Odahaza és az emigrációban egyaránt I A hatodik évfordulón tisztelettel gondolok az Otthon magyarságára és az emigráció magyarságára. Azokra, akik folytatják a harcot! Akik minden egyéni csalódás és kiábrándulás után is tudnak áldozatot hozni a Jövendőért! Akik felülemelkednek az elválasztó határokon és nem esnek bele az ellenség rejtett csapdáiba ! Akik nem, a rágalmaknak és a hazugságoknak hisznek, hanem a tényeknek és a tetteknek! Vannak még magyarok! Vannak még szabadságharcosok! Akik ezer mérföldeket gyalogolnak Magyarország szabadságáért az ezeréves magyar határokat mellükre tűzve! Akik saját pénzükből folytatnak az egész világra kiterjedő magyarbarát propagandát! Akik hónapokra ott hagyják családjukat, hogy a magyarság ügvét szolgálják! Akik adományaikkal támogatják az első vonalban harcolókat! Vannak még magyarok, akik magyarként születtek, magyarként élnek és egyetlen vágyuk, hogy magyarként halhassanak meg egy szabad és Nagy-Magyarországon ! Ezért a célért kell élnünk, dolgoznunk és körömszakadtig küzdenünk! Csak úgy mehetünk előre, ha összefogunk I Csak úgy mehetünk haza, ha győzünk ! És Így leszünk mindannyian : magyar szabadságharcosok I Nt. Dömötör Tibor Nyugatnémet csapatokat vezényelnek Berlinbe Az USA jegyzéket intézett a ^nyugatnémet kormányhoz azzal a célzattal, hogy a Nyugat-Berlint védő szövetséges csapatokat egészítsék ki jelentékeny nyugatnémet katonai egységekkel, amelyek az Északatlanti Egyezmény keretében teljesítenének szolgálatot. A nyugatnémet kormány még nem válaszolt a jegyzékre, amelynek a kívánsága ugyan megegyezik az egész németség vágyaival, de amely egyúttal az eddigieknél sulosabb problémákat vet fel. Ameddig ugyanis orosz és amerikai katonaság áll egymással szemben a berlini szégyenfal két oldalán, addig egy fegyveres konfliktus kitörése automatikusan egyet jelentene egy atomháború kitörésével —, s éppen ezért egy ilyen konfliktus soha nem törhet ki. Ha azonban nyugat- és keletnémet katonák között törne ki harc, ez a NATO hatalmakat, illetve az USA-t csak, mint szövetségest involválná. Ilyen esetben tehát az atomháború csak még egy újabb háborús lépés alakjában törne ki —, nevezetesen úgy, hogy akár a szovjet csapatok, akár az amerikai csapatok a németek egyik, vagy másik oldalán beavatkoznának. Más szavakkal a kelet-nyugati németek közötti harc nem automatikusan, hanem csak külön, újabb, lépések után a fakulna át atomháborúvá. Ezért lehet, hogy az ilyen konfliktustól a szovjet nem fél anynyira, mint amennyire az amerikai katonák elleni közvetlen támadástól fél. Nagy kérdés tehát, szabad-e Nyugat-Berlin védelmét német katonákra bizni? A megoldás valószínűleg, az lesz, hogy a berlini garnizont megerősítik nyugatnémet Bundeswehr-katonákkal, de ezek, mint NATO-egységek, az amerikai parancsnok alá fognak tartozni,_______ Anyja szemeláttára lőtték agyon a berlini falaknál Egy keletnémet fiatalember NyugabBerlin határán a Spree folyóba vetette magát, hogy átmeneküljön anyjához a szabad városba. A viszontlátás után sóvárgó anya a folyó nyugati partján várta gyermekét s ott kellett meghasadó szívvel végignéznie, amint a kommunista határőrök fiát gépfegyvertűz alá vették s a folyó vizében megölték. Ezen a napon két keletnémet ‘kísérelte meg, hogy átússzon a szabadságba, mindkettő halállal fizetett vállalkozásáért. Talán a világtörténelem folyamán. még sohasem fordult elő a kegyetlen politikai gyilkosságoknak ilyen szörnyű sorozata, mint itt a berlini szégyenfalak tövé-KANADAI ÚJSÁGPAPÍRT raknak be a new-brunswicki Saint John kikötőjében állomásozó hajóra. A világ újságainak majdnem felét kanadai fából készült papíron nyomják. Évi sok millió tonnára rúg exportunk e téren. Toronto Telegram photo ben. A szabadságot kereső emberiség felelősségre fogja vonni a szovjet gyilkosokat. Minden jel arra mutat, hogy a szovjet a nemzetközi politikában is újabb meglepetést készít elő erre az őszre. Robert F. Kennedy, amerikai állami főügyész Las Vegasban, az Amerikai Légió 44-ik nemzeti konvencióján azt mondta, hogy az Egyesült Államok katonai ereje olyan erős, amely bizalommal néz szembe minden fegyveres szovjet fenyegetéssel. Soha a történelem folyamán nem készültünk még fel katonailag ilyen erősen a szabadság védelmére. Nikita Hruscsov bizonyára nagyon jól tudja — folytatta Kennedy főügyész —, hogy Berlinben is tökéletes katonai erő áll rendelkezésünkre, mely képes lesz megvédelmezni saját érdekeinket és a nyugati világ szabadságát. Ugyancsak súlyos berlini krízist jósol a közeli hetekre Lucius D. Clay tábornok, aki Kennedy elnöknek személyes képviselője volt Berlinben 1961. évben. Robert S. McNamara amerikai honvédelmi miniszter szerint, nyugodtan nézünk elébe minden berlini támadásnak. A 87 éves, de tetterős Konrad Adenauer német kancellár azt mondta a bonni parlament előtt, hogy Nyugat-Németország nem ragadja magához a kezdeményezést a nyugat-keleti vitában mindaddig, amig a szovjet a kettéosztott Németország és a leigázott Berlin álláspontján van. Adenauer visszautasítja a parlamenti ellenzéknek és az ország külföldi szövetségeseinek, köztük az Egyesült Államoknak is, azt a kérését, hogy kíséreljenek meg egyezséget létrehozni a szovjettel Kelet-Németország és Berlin kérdésében. A kancellár igy foglalta szavakba nézeteit a parlament előtt: "Mindaddig, mig a szovjet a kettéosztott Németország s a visszahódítandó Berlin szándékát hirdeti s Nyugat-Németországot semleges állammá akarja átalakítani, mindaddig oktalanságnak tartanék minden egyezkedési kísérletet". A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat 1962. október 11-én nyílt meg Rómában a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat 3 és fél évi gondos előkészítés után. A Zsinat résztvevői: XXIII. János pápa, s a római katolikus egyház valamennyi bi'borosa, érseke és püspöke, számszerint mintegy 2500- an. Résztvesz a Zsinaton megfigyelő minőségben 50 más egyház kiküldötte, éspedig a protestáns egyházak képviselői, valamint a nem-római katolikus egyházak, mint a kopt-katolikus, az ethióp-katolikus, a szir-katolikus és a szabad orosz egyház kiküldöttei. A szovjet kormány nem engedte meg, hogy kiküldöttei résztvegyenek a Zsinaton, de két megfigyelő utazásához megadta az engedélyt. A Zsinat nagyszerű külsőségek mellett nyílt meg a római Szent Péter Bazilikában. A hordozható széken trónoló 80 éves Pápa hoszszabb latinnyelvű beszédben üdvözölte a Zsinat résztvevőit. A Zsinat célját úgy jelölte meg, hogy az újra le lógja fektetni az egyház tanításainak örökkévaló erejét —, be fogja mutatni a mai kor emberének, hogyan működik az Egyház, s foglalkozni fog a modern kor tévelygéseivel, szükségleteivel és lehetőségeivel. Sajnálatét fejezte ki afelett, hogy annyi püspök nem vehet részt a Zsinaton, mert őket fogva tartják Krisztussal szemben kifejezett hűségük miatt. Kijelentette, hogy a Katolikus Egyház kötelességének érzi minden keresztény egyház egyesítését, valamint a kereszténység tanításainak az egész világon való elterjesztését és tanítását, de ebben a tevékenységében a megértés s a meggyőzés fegyverét fogja alkalmazni, nempedig az eltévelyedések megbélyegzésének régi eszközét. A Katolikus Egyház — mondotta — mindenkor közösen fog imádkozni, s mindenkor. egységre fog törekedni azokkal a keresztényekkel, akik nem tartoznak a római Szentszék alá, s mindenkor tiszteletben tartja mindazoknak a vallását, akik nem a keresztény hithez tartoznak. A Pápa szomorúságát fejezte ki afelett, ‘hogy az emberiség nagyobbik fele — bár Krisztus szent vére mindannyiunk megváltására folyt — még nem részesül a Katolikus Egyház malasztjábap. Végül kijelentette XXIIf. János pápa, hogy nem ért egyet azokkal, akik az emberiség pusztulását vagy a világ végét jósolják, vagy azt állítják, hogy a korábbi egyetemes zsinatok korában a kereszténység ereje nagyobb volt, mint napjainkban. A Zsinat hosszú Ideig, lehet, hogy egy-két évig is el fog tartani, s annak során meg fogják tárgyalni a hitet és a kereszténységet érdeklő összes 'kérdést, éspedig egészen gyakorlati kérdéseket is, mint a papok ruhaviseletét, a papok házasságának ügyeit, a házasságok felbontását és igy tovább. A Zsinat általában titkos üléseken, bizottságok formájában tárgyal, de a határozatok nyilvánosak. Mongólia Kínához akar csatlakozni Tanúi vagyunk a bomlási folyamatnak, mely a Szovjetunió végső bukását készíti elő. Láttuk, hogy Jugoszlávia miként hányt fricskát a véreshata'mu Sztálinnak s hogy napjainkban a kis Albánia miként rúgott bele Hruscsov puffadt testébe. Úgy látszik Mongólia lesz a harmadik, mely nem bírja tovább a szovjet rabszolgaságot. Ez az^óriási ország közvetlenül határos Vöröskinával, azonos a múltjuk, történelmük, kultúrájuk a kínaiakkal, érthető tehát, ha lobogó nemzeti érzésük meg akarja változtatni a mai erőszakos politikai határokat. Más szóval: felmondják az álnok barátságot a szovjetnek, elszakadnak tőle és csatlakoznak Kínához. Hruscsov persze elkeseredetten védekezik s most még sikerült neki a mongol nacionalista vezetőket eltávolítani a közéletből. Tumurocsirt 1962. januárjában választották meg a mongol kommunista párt politikai bizottságának tagjává és a központi bizottság titkárává. így a legfontosabb kulcsszemélyisége lett a mongol köztársaságnak. Tekintélyét és befolyását arra használta fel, hogy a Kínához csatlakozás szükségszerűségét hirdesse. Moszkvában azonnal kimondták halálos Ítéletét. Ki van dolgozva már erre a megszokott eljárási mód. Személyi kultusz űzésével vádolják, mely saját karrierista céljait szolgálja s igy aláássa a pártvezetés tekintélyét. Azt állítják, hogy demagóg fogásokkal ellenséges hangulatot keltett a szovjet iránt a lakosság körében és lángralobbantotta a nacionalista szenvedélyeket. E^ért Tumurocsirt megfosztották a pártban viselt tisztségeitől, ami a szovjet belpolitika nyelvén halált jelent. Ha Vöröskina nyíltan Mongólia mellé áll, a szovjettől való elszakadást semmi hatalom sem akadályozhatja meg, mintahogy Albánia is kivédhetetlenül kínai csatlós lett. PAUL TREMBLAY az idei UNO delegáció vezetője New Yorkban. Mr. Tremblay azelőtt Chilében volt nagykövet és most Kanada nagykövete az Egyesült Nemzeteknél. Charles S. A. Ritchie helyébe lépett, aki most washingtoni nagykövet. Emlékezés a hősökre és üzenet a hazaáruléknak Az 1956-os Októberi Forradalom 6. évfordulóján fájó szívvel emlékezünk arra a 30 ezer halottra, megszámlálhatatlan sebesültre és bebörtönzöttre, akik áldozatul estek a vörös zsarnokságnak, a szovjet imperializmusnak. 1956. októberének dicső hősei megmutatták a kétszínű és még ma is tétovázó nyugati világnak, hogyan vélekednek a magyar nép elnyomóiról, a Kreml magyarnyelvű cselédeiről, akik a Nyugat segítségével a nyakára ültek. A 30.000 magyar halott mártiromsága örök vád marad a ma még szabadon lélegző, de már is lidércnyomás alatt élő, Nyugat egyes gerinctelen vezetői ellen, akik nagy szavaknál egyebet nem mertek nyújtani a szabadságért harcoló magyar népnek. De vádolja ez a harmincezer halott azokat is, akik "szabad földre" érve elárulták azt az eszmét, amiért azok meghaltak, akik gyávaságból, vagy butaságból ma itt kint éppen azoknak a szekerét tolják, akik a legyilkolt testvéreik gyilkosainak a zsoldjából élnek és akik itt szabad földön is tovább árulják a hazát, mocskolják mártírjaink emlékét. Itt gondolunk elsősorban a Kanadában és más szabad országban megbújt kommunistákra, ezekre a régi hétpróbás szemét hazaárulókra, akikhez egy pár elvetemült 56-os magyar is csatlakozott. A szabad földön megjelenő kommunista szennylapok, mint amilyen a Kanadai "Magyar" Munkás is csak azért uszíthatnak még ma is a magyar nép szabadságáért küzdő becsületes újságírók és politikusok ellen, mert Kanadában, az Egyesült Államokban, vagy másutt vannak még olyan magyarnak nem nevezhető szemétembe :c!<, akik anyagi támogatást adnak nekik. Ezek a szabad földön "dolgozó" kommunisták a legelvetemültebb ellenségei a magyar népnek. Ezek a magyarul beszélő bitangok —, akiket egyébként maga a befogadó nép is utál, nem ad nekik állampolgárságot sem, sőt, gyermekeiket is kidobják minden állami állásból, ha megtudják, hogy a szüleik kommunisták, vagy kommunista lapot olvasnak, a legmocskosabb szájjal gyalázzák az 1956-os szabadságharcban elesett hőseinket. Ezek elnémitása — a törvény keretein belül — a mi kötelességünk. Nem volnánk méltók a rabságba döntött magyar nép becsülésére, ha tovább tűrnénk ezeknek a haiottgyalázóknak népellenes bűneit. Mi szabad földön élő magyarok tegyünk fogadalmat, hogy méltók leszünk azokhoz az eszmékhez, ideálokhoz, amelyekért a magyar nép fiai 1956-ban az életüket adták. Mert ne felejtsük el, hogy a bolsevista zsarnokság dicső forradalmunkat csak legázolni tudta, de eltemetni nem. Az Igazság előbb-utóbb győzedelmeskedik a hazugság felett. A zsarnokságot pedig legyűri majd a népek szabadságvágya.
