Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)
1962-03-31 / 13. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI (fatadiOK ^(MQtVUiCUtt PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA; 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon : LE 6-0333. XII. évfolyam 13. szám. Vol- XII. No. 13. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962. március 31, szombat EURÓPAI KRÓNIKA IRTA: MATTYASOVSZKY KORNÉL "Megvárom a tavaszt, ha jön!" — mondotta sokat sejtetően a 87 éves Adenauer kancellár s Olaszor szágba repült üdülni- Kísérete és az újságírók rézig náltan mosolyogtak, mert Adenauer nemcsak a szó katlanul hideg és hosszu*télre célzott, hanem a politi kai tavaszra is, amely szin tén késni iátszik-Emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszú és szigorú tél Európában, főleg Ma gyarországon, Lengyelországban és Olaszországban. Hazánkban március tizenki lencedikén, 18 fokos hideget mértek s méteres hó akadályozta a vasúti forgalmat József, Sándor, Benedek zsákban hoznak meleget — öreg magyar közmondás ezidén bizony csődöt- mon dott. Olaszországban, sőt Dél-Olaszországban, ahol máskor márciusban lágy tavaszi szellő fujdogál és az ibolyák nyílnak, autóban fagytak meg az emberek. A természet ilymódon utánozta a fagyos politikai kiimát, amely a genfi leszerelési konferencia jól fütött termeiből áradt s amely csak éppenhogy látható formája és megnyilvánulása ama ren geteg problémának, amely az emberiségre nehezedik. Persze nem lenne ezekre a problémákra szükség és nem is keletkeztek volna, ha a kommunista erőszak, Szovjet-Oroszország hódításai, az ezeket nyomonkövető nyugat-keleti ellentétek nem léteznének. Miként a genfi konferencia mutatja, ezek súlyosabbak, mintsem belátható időn belül megoldhatók legyenek. Deák Ferenc bölcs mondása ama bizonyos rósz szül begombolt mellényről, amelyet: nos újra ki kell gombolni és utána újra rendesen begombolni, sajnos nem alkalmazható a világproblémákra, mert a mel lényt nem mi hordjuk, hanem olyanok, akik ahhoz hozzányúlni senkit nem engednek. Halovány kis fénysugarat csak az algériai háború fegyverszünete hozott. Nyolc évig dúlt a háború Észak- Afrika forró földjén s közel másfélmillió halottat követelt, kétmillió kitelepített ember ette a száműzetés keserű kenyerét s háromszázezer menekült tengődik Marokkóban és Tuniszban. De Gaulle megállotta az államférfiúk szigorú történelmi vizsgáját, mert nem csak felismerte, de követte is a történelmi fejlődés intelmeit. Franciaország sokat veszített, de ha a béke yalóban megvalósul, akkor talán többet nyert, mint veszített. A franciák ezzel kinyitották az arab világhoz vezető politikai kaput s Európa remélheti, hogy az arab államok csatlakozni fognak a nagy európai gaz dasági térhez s nem esnek a szovjet behálózási tervek áldozatául-Alig fejeződtek be az Evian-i tanácskozások, amelyek a fegyverszünetet megalkották, máris összeültek Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország és a Benelux-államok külügyminiszterei, hogy Európa politikai integrálásának tervét, szóval az Egyesült Európai Államok megvalósulására ; irányuló terveket kidolgoz- j zák. A napokban Luxem-1 burgban kezdődött konferenciának nem lesz könnyű feladata. A politikai együttműködést valamennyien óhajtják, de a megvalósítás módja tekintetében komoly nézetellentétek vannak. De Gaulle csak konföderációt akar, tehát szuverén államok szövetségét, közös vámterülettel. A németek és olaszok viszont föderációt akarnak, közös valutával, közös piaccal (amely részben már megvalósult), közös parlamenttel, közös külpolitikával és egy közös parancsnokság alatt álló európai hadsereggel-Persze minden államnak kellene bizonyos áldozatot hoznia, főleg a mezőgazdaságnak az egyik, az iparnak a másik országban, de mindez áthidalható- Nem egyszerű a keresztülvitel azért sem, mert minden országnak más és más a gazdasági és főleg szociális összetétele, ennek megfelelően az életnívója, adórendszere, egész belső felépítése. De olyan nagy és széles a közös alap, amire építeni lehet, hogy az akadályok elhárithatók lesznek. Az európai szolidaritás most már nem idealisták óhaja, hanem komoly valóság lett. Mutatta ezt a Münchenben most lezajlott nemzetközi frontharcos találkozó, ahol francia és német veteránok egymás nyakába borultak, egymásnak kitüntetéseket adtak át s ünnepélyesen hangsúlyozták: — Európában, értve alatta a szabad Európát —, nem lesz soha többé háború a népek között. Ebben különbözött ez a frontharcos találkozó a két világháború közötti hasonló találkozásoktól. Bár akkor is fogadkoztak a résztvevők, hogy ők bizony többet egymás ellen harcolni nem fognak, de akkor még áthidalhatatlan ellentétek állottak fenn Németország és Franciaország, valamint Anglia között. Ez a korszak végérvényesen letűnt. Az utolsó világháború nyugateurópai veteránjai ma őszintén beszélnek és amit mondanak, azt szilárdan hiszik is. A kommunista világ érzi a szabad népek összefogásának veszélyét. Nem is anynyira a katonai erőtől tart, mint inkább a gazdasági és politikai fölénytől, attól a jóléttől, amelyet az ilyen szövetkezés jelent és magával hoz. Minden agitáció, minden lázítás* a fennálló társadalmi és gazdasági rendszer ellen hiábavaló lesz, mert ott, ahol az embereknek munkájuk van és jólétben élnek: nincs foganatja a kommunista eszméknek, az osztálynélküli társadalomról. a kizsákmányolásról, a munkásosztály uralmáról szóló rémes meséknek. A kommunizmus elleni védekezés egyszerű, ha: az emberek megelégedettek. Szegény embernek számít : Németországban például az 1 a munkás, akinek nincs televíziója, jégszekrénye, motor kerékpárja és vadonatúj lakószobája Hol vannak ettől a bolseviki világ dolgozói...! Hruscsovék gondjai nemcsak a szovjet mezőgazdaság teljes csődje miatt súlyosod- j tak és szaporodtak, hanem a balkáni népek közötti ellentétek miatt is. A macedón-kérdés korántsincs megoldva. Bulgária évszázadok} óta tart igényt egész Macedóniára, amelynek azonban A pesszimistáknak van igazuk! Green külügyminiszter AZ EGÉSZ VILÁG illő tisztelettel és csodálattal fogadta Mr- Green kanadai külü gyűrni niszter beszédét a genfi leszerelési konferen(cián. A beszéd lényege az I volt, hogy a szembenálló nagyhatalmaknak nem azokat a pontokat kell újra meg újra megvitatniuk, amelyek tekintetében köztük áthidalhatatlan ellentétek állnak fenn, hanem abból a néhány reményteljes tényből kell kiindulniuk, amelyek a kelet és nyugat politikáját képesek összehangolni- Ahogy a külügyminiszter mondotta, valóban van néhány ilyen pont, ahol a harmónia máris létezik, éspedig: 1. A váratlan támadás, illetve a véletlenségből meginduló háború elhárításának szükségessége, illetve a megfelelő intézkedések lényege tekintetében. 2. A halálos atombombakészletek, illetve fissziós és fúziós anyagkészletek további gyártásának felfüggesztése tekintetében. 3. Az atombombakészletek idegen hatalom kezébe való adásának megtiltása tekintetében. 4. A nem-nukleáris felszerelés csökkentése tekintetében. Ezek a pontok a 'külügyminiszter szerint bizonyos alapot nyújtanak arra, hogy a főbb ellentéteket is ki lehet simítani —, feltéve! hogy mindkét fél jóindulattal és reménységgel fog hozzá a tárgyalásokhoz. Ezek a fő ellentétek: 1. A leszerelés nemzetközi ellenőrzése. 2. Az atomfegyverek megsemmisítése-3. Addig i$, amíg ez a pont megvalósul, az atomkísérletek megszüntetése-ÚGY A NYUGATI VILÁG, mint a semleges országok képviselői a legmelegebben gratuláltak Mr. Green optimista beszédéhez, s egy rövid pillanatra úgy tűnt, mintha a jóindulat és a lelkesedés képes volna csodák létrehozására- A gratulálok — illetve Mr. Green — azonban csak a saját lelkesedésüket, a saját jóindulatukat tükrözték vissza, s behunyták a szemüket a kommunisták sátáni vigyorgása előtt. A szovjet álláspontját — jellemző módon — ismét a tigrisarcu Csarapkin szögezte le —. ugyanaz az ember, akinek dühtől eltorzult vonásairól már írtunk lapunkban, amikor az egész világ felháborodására, az egész világ közvéleményének arculcsapásával kijelentette, hogy "a szovjet nem fogja a megatonbombák robbantását abbahagyni1, mert a szovjet nem törődik mások véleményével", A kommunisták arcátlanságára jellemző az, hogy a genfi reménységek végleges összeomlásának bejelentését megint arra a sátáni gonosztevőre bízták, akinek vérengző arckifejezését a világ már eddig is azonosította a szovjet tömeggyilkos programjával. Gyakorlatban az történt, hogy amikor az optimista előzetes kijelentések után végre érdemben kezdett tárgyalni a 17 nemzetből álló genfi leszerelési konferencia, az első, két és félórás ülés után Csarapkin a következő kijelentést tette: •"Sem a szovjet álláspontjában nem történt változás, sem a megegyezés felé nem történt semmiféle lépés. A szovjet nem hajlandó tárgyalni semmiféle -nemzetközi ellenőrzésről, még akkor sem, ha az ellenőrzést semleges országok gyakorolják. Ellenben megköveteli a szovjet, hogy az USA-t tiltsák el az atombombakísérletektől, mert ilyen kísérleteket csak a szovjetnek szabad folytatnia". kérdése. Hruscsov azt az ajánlatot tette Kennedyhez intézett levélben, hogy az USA és a Szovjet egyesítsék eddigi tapasztalataikat és meglévő eszközeiket és közösen folytassák az űrkutatást. Ez a kémkedés- és propagandaízű felhívás még mindig elég komoly volt arra, hogy Kennedy elnököt konstruktiv .jellegű válaszra bírja. Az elnök szerint igen, mód van együttműködésre, éspedig a következő részletkérdésekben : Közös meteorológiai kutatóeszközöket lehet fenntartani; közösen lehet a föld mágneses terét kikutatni ; ki lehet cserélni a tapasztalatokat az űrben való utazás egészségügyi következményei tekintetében; közös kutatógépeket lehet készíteni — utasok nélkül — a Hold, Venus és Mars felületének felkutatására. —• Mindezek a közös tervek majd csak akkor nyernek megvalósulást, amikor már a keleti-nyugati hidegháború úgysem fog fennállni —, tehát amikor már nem lesz többé kommunizmus a világon. _____________ EGYÉB JELENTÉSEINK Mi értelme van a genfi konferenciának ? Semmi —, hacsak az nem, hogy a naiv optimistáknak újra meg újra a fejébe verjék azt a tényt, amit minden utcagyerek tud a Vasfüggönyön túl: hogy a kommunistákkal nem lehet megegyezni, őket meg kell verni, éspedig bármilyen áldozat árán. Hogy' ez a szomorú, de megcáfolhatatlan igazság a világ minden pontján tért nyer, arra számos, látszólag egymástól eltérő jellegű példa van. Itt van mindenekelőtt az a tény, hogy Franciaország egyáltalán meg sem jelent a genfi konferencián, semmire sem kötelezte magát és még megfigyelőket sem küldött. De Gaulle álláspontja már kezdettől fogva az, hogy ellenséggel nem lehet harc közben csevegni —, a háború a kommunizmus és a szabadvilág között pedig valóban már régen folyik. De azért sem volt hajlandó Franciaország megbízottat .küldeni Genfbe, mert a francia álláspont szerint az i USA-nak sincs joga arra, legnagyobb része szerb kézben és egyrésze görög kézen van- A bulgár—jugoszláv ellentétek évszázadokra nyúlnak vissza és idáig öt háborút idéztek elő a Balkánon. Most ehhez járul még az albán kérdés is. Románia csak fogcsikorgatva nyugodott bele Beszarábia elveszítésébe s a bulgárok ma sem mondottak le Dobrudzsáról. Montenegró szeretné újra az önállóságot s a horvát-szerb ellentétek nagyobbak, mint voltak, nem is beszélve a szlovénekről. A Balkán éppenolyan puskaporos hordó, mint amilyen a törökök elűzése óta lett. A kommunista "testvériség" és a "szláv testvériség" sem képes ezeket a századok óta fennálló nemzetiségi és határkérdéseket, a faji és népi büszkeséggel párosult nacianalizmust lehiggasztani, vagy pláne megszüntetni. Most Hruscsov kezdeményezésére megalakult a "Balkán országainak egyetértésére alakult bizottság", amely március végén tartotta első ülését Szófiában. Albánia kivételével valamenynyi állam képviseltette magát és Görögország sem tudott nemet mondani. A bizottság az egész Balkánt atommentes övezetté akarja nyilvánítani s balkáni föderációt alkotni. A kommunisták célja nyilvánvaló. Szeretnék ezzel a csalétekkel Görögországot kivonni az Északatlanti Szervezetből, a NATO-ból. Másrészt pedig a föderáció alapján Görögországot bolsevizálni s a nemzeti ellentéteket kiküszöbölni. Mert a Balkán-föderáció azzal járna, hogy Macedonia is autonóm állam lenne, mégpedig mindhárom része, a görög, a szerb és a bolgár részek őszszekapcsolása által s ezzel a három nép évszázados harca Macedonia birtokáért magától megszűnne. Persze kiderült, hogy az ellentétek nagyobbak, mintsem azt Hruscsovék szeretnék. Jugoszlávia kiküldöttei a sztalintalanitás problémáját is felvetették, ezzel kirobbantották az ideológiai vélemények harcát. De túl az eszmei, világnézeti különbségeken, ma is fennállanak a nemzeti, faji ellentétek. A Balkán továbbra is tűzfészek marad, azzal a különbséggel, hogy most ez a tűzfészek Hruscsovék birtokán parázslik. hogy az atomfegyverek kérdésében bárkinek bármit előírhasson. Vagy van szuverenitása egy országnak, vagy nincs —, és ha van, az pontosan azt jelenti, hogy a legfontosabb kérdésben, a katonai hatalom kérdésében más ország ne szólhasson bele politikájába. Franciaországnak már meg van az atombombája, s a jelek azt mutatják, hogy ha Amerika nem ad atomfegyvereket Nyugat-Németországnak, úgy Franciaország fogja azokat a németek rendelkezésére bocsátani, mert a mai politikai helyzetben Franciaország kelet felőli védelme Nyugat-Németország vállain nyugszik. A francia, illetve a nyugatnémet álláspont röviden az, hogy a kommunizmus ellen 'küzdeni —, elsősorban fegyverkezni kell, s a tárgyalásokat addig nem szabad megkezdeni, amíg lenyűgöző erejű katonai fölényünk nincs-Nem tesszük vitássá, hogy ez az álláspont —, amelyhez ml is csatlakozunk — pesszimista, mert hiszen békés együttműködés helyett egy borzalmas, bár elkerülhetetlen jövőt jósol; nem azt képzeljük, hogy az emberiség hidrogénbombákkal ki fogja egymást irtani, hanem azt, hogy be fog következni egy olyan minden eddigit meghaladó fegyverkezési verseny, amelynek során a nyugat eddigi katonai fölényét még a mainak sokszorosára fogija fokozni, s ennek következtében majd meg lehet indítani a szovjet, illetve a kommunizmus ellen egy védhetetlen politikai támadást —, egy fokozott hidegháborút, amely sok nehézséggel ugyan, de végül mégis győzelemhez fog vezetni. BORZALMAS, IDEGÖLŐ GAZDASÁGI ERŐFESZÍTÉST KÖVETEL ez a harc és számos egyéb ádozatot is — többek között lokális háborúk emberáldozatait is —, de nem atomháborút-Egy másik érdekes tény, amely a világ közvéleményének harciasabbá válását mutatja, az algíri példa. Mint tudvalévő, az algíri fegyverszünet csak papíron létezik, Algír valódi ura a Titkos Hadsereg, amely részben erőszakos cselekmények, részben sztrájkok ut- ! ján megakadályozza, azt, hogy a kommunisták által támogatott arab lázadó kormány valóban uralomra kerüljön-A legújabb hírek szerint De Gaulle legális francia hadserege helyenkint már nyílt harcban is áll a Titkos Hadsereggel Algír területén, de nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen De Gaulle is a Salan-féle eszme győzelmét szeretné megérni, elsősorban azért, mert az úgynevezett független algíri arab kormány Moszkva támogatását élvezi. Az a lagymatagság, amellyel a legális francia katonaság a Titkos Hadsereg ellen küzd — azt mondhatnék, hogy nem is küzd, hanem félrevonul — jellemző az emberiség ama vágyára, hogy minden olyan intézkedés ellen foglaljon állást, amelyet a kommunisták támogatnak. UGYANEBBE A KATEGÓRIÁBA TARTOZIK AZ IS, hogy Argentínában a Peronféle diktatúra hívei szereztek többséget az országos választásokon. Peron ugyan egészen elmozdításáig határozottan és élesen kommunistaellenes volt, s országába elsősorban azokat engedte be, akik a kommunizmus legvéresebb ellenségei voltak —, mégis a mostani választáson az argentin kommunisták is a Peron-párt oldalára álltak, éspedig moszkvai utasítás alapján azért, hogy a Frondizi-féle polgárikatonai uralmat jnegdöntsék. Még kérdéses, hogy Argentínában végeredményben ki marad az ur. Valószínű az, hogy Frondiziék valamilyen koalícióba fognak lépni a peronistákkal —• előreláthatólag Peron személyének kikapcsolása mellett — azért, hogy együttesen kormányozhassanak a kommunisták ellen. De ha ez nem jönne létre, úgy a peronisták nagyszabású sztrájkkal fogják megakadályozni a Frondizi-ikormány nyugodt működését, s ebben az esetben Argentinét polgárháború fenyegeti, amely azonban nem Frondiziék ellen, hanem a befurakodott kommunisták ellen fog irányulni. LEGFELJEBB EGY KÉRDÉSBEN VAN NÉMI REMÉNY, — ebben is csak azért, mert ma még inkább elméleti, mint gyakorlati problémákat vet fel. Ez pedig az űrkutatás BOLIVIA ULTIMÁTUMA CHILÉHEZ Bolivia és Chile között hosszú idő óta vita van a Lauca folyó vizeinek birtoklása miatt, A bolíviai külügyminisztérium most ultimátumot küldött Chilének, melyben felszólítja, hogy e régen vajúdó kérdésben 10 nap alatt döntsenek-A jegyzék azt kívánja, hogy külügyminiszteri konferencián döntsenek a kérdésben és hozzáteszi, hogy a vizek használatát Chile részéről a 10 napos határidő után Bolivia területe ellen intézett támadásnak fogják minősíteni. Chile a Lauca folyamban nagy öntözp gátat építtetett, mellyel megnövelte országának területi határait. • AMERIKÁT HIBÁZTATJÁK A GUATEMALA! KRÍZIS MIATT Az ABC című madridi napilap az Egyesült Államokat és a latin amerikai országok kormányait (még Kubát is beleértve) hibáztatja azokért” a nagy nehézségekért, melyek Guatemala elnöke, Miguel Ydigoras Fuentes személye köré tornyosulnak. A spanyol világlap szerint a guatemalai krízist az Egyesült Államoknak és a többi latin-amerikai országok kormányainak azon elhatározása váltotta ki, hogy szembeszálltak Castro "gyermekes fenyegetéseivel". Castro személyes ellenségének, tekinti Ydigoras guatemalai elnököt és mindent elkövet, hogy megsemmisítse őt. "Ha a szakállas kubai diktátor győzne — mondja Ydigoras elnök — úgy egész Közép-Amerjka felett véres forradalom lenne úrrá". • KENYÁBAN KOALÍCIÓT SÜRGETNEK Reginaid Maudling angol gyarmatügyi államtitkár azt tanácsolta a kenyai két legnagyobb politikai pártnak, hogy alkossanak koalíciós nemzeti kormányt-E javaslattal azt szeretné Maudling elérni, hogy a Londonban hat héttel ezelőtt megnyílt Kelet-Afrika-i alkotmányozó konferencia, melyet a napokban fel kellett oszlatni, újból megkezdhetné működését-Maudling azt javasolja, hogy állítsanak fel egy erős központi kormányt, osszák fel az országot hat tartományra s annak mindegyikére állítsanak egy-egy tartományi kormányt szigorúan megszabott hatáskörrel. EICHMANN VÉGSŐ JOGORVOSLATAI Eichmann Adolf, akit a jéruzsálemi törvényszék halálra ítélt a zsidók háború alatti tömeges kivégzéséért, elkészítette fellebbezését a halálos ítet ellen. Ugyanabban a golyóbiztos üveg cellában állt a bíróság előtt, mint amit már a korábbi tárgyalásokról ismerünk. Az 56 éves volt német SS tiszt fellebbezésében az izraeli Legfőbb Törvényszék ötös -tanácsa dönt. Eichmannak a tárgyalásra való, szállítását a legnagyobb biztonsági intézkedések előzték meg. Ha a törvényszék ötös tanácsa a fellebbezést elutasítja. úgy Eichmann Izrael állam elnökéhez, Itzhak Ben- Zvi-hez fordulhat kegyelemért. Ha kérelmét az államelnök sem teljesíti, akkor a vádlotton végrehajtják a kötél általi halálos ítéletet. Mikoyan bővíti a szovjet-kínai szakadást A szovjet és kommunista Kína között már régen bekövetkezett ideológiai szakadást még jobban kimélyítette Anastas Mikoyan helyettes szovjet miniszterelnök, amikor legújabb nyilatkozatában újra súlyosan elítélte a szakadár albán kommunistákat és a többi "baloldali" elhajlókat. Mikoyan a "baloldali" kommunista elhajlók alatt a kínai vörösöket érti, akik élesen kikeltek a Kreml lefegyverzési javaslatai ellen. Mikoyan ünnepélyesen ígéri a függetlenségüket mostanában megszerzett uj államoknak, hogy segíteni fog nemzeti hadseregeiket felállítani. Az erős hadsereg —^ mondja Mikoyan — biztosítja az államok függetlenségét.
