Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)

1962-01-06 / 1. szám

XII. évfolyam, 1. szám, 1962 január 6, szombat KANADAI MAGYARSÁG r KANADAI 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden tzembeton Szerkesztésig is kiedihivetel: 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatelos irik: reggel 9-t6l diletin 6-lg (Mfizetési irak: égisz ivre $5.00, fii ivre $3.00, egyes szim ira: 10 cent. Külfeldön: égisz ivre $6.00, fii ivre $4.00 Vilaszbilyeg nilkül irkezett levelekre nem vilaszolunk I felhívás nilkül beküldött kiziratokat, kipeket nem érzünk meg is nem küldünk vissza, mig külön felhívás, vagy portóköltsig meilikelése esetin sem. A közlisre alkamasnak talált kéziratok esetiben is fenntartjuk ma­gunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold­­|uk, ha arra szüksig mutatkozik. Csak ritkán gipelt köziratot fogadunk el. Minden nivvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief : LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada A felnőttoktatás Kanadában A fák alját, a bokrok tö­vét, erdő-mező környékét ■már színes virágszőnyeg bo­rította ; fehér hóvirág, lila ibolya, kel tike, kék csillag­­virág, sárga tyúktarély, ké­kesi ila leány kökörcsin. A húsvörös acsalapú virágai is kíváncsian kidugták fejüket a sziklakertekben. Megjött a ta vasz I A Kereszthury villa kert­jében búcsúzkodó vendégek haját finoman felborzolta a rügybontó estébe hajló párás alkonyaiban ficánkoló tava­szi szél. Amikor a villanegyed ■szűk utcácskájának sarkán az utolsó autó is eltűnt a távozó vendégekkel, az aranylakodalmas Kereszthury ■házaspár megint egyedül maradt, akárcsak ötven esz­tendővel ezelőtt egy Velen­ce felé robogó vonaton. Szavak nélkül is megér­tették egymást, csak össze­néztek. Elindultak a kerti utón- Sétálgattak, mint minden este, ha együtt lehettek. Csendeskén lépdeltek, rá­érősen, kiegyensúlyozott em,berek szokása szerint). Ezek a séták időzítettek voltak. Azonos útvonalon, egyforma idő alatt. Ma, mintha egy kicsit lassult vol­na a tempó, hosszabbak vol­tak az állomások is. — Még sok mindent rend­be kell tenni, elültetni. A második vetésű borsó a leg­sürgősebb. — Siklott át egy aranylakodálom ünnepi han­gulatához sehogysem illő prózai meglátásra a gondos ■háziasszony, midőn a kony­hakertibe értek. Észrevétele csak gondolat maradt. Hitve­se örökké mosolvqó szája szögletében különös, isme­retlen vonást fedezett fel, mely eltakarta előbbi gondo­latait. HÁMORT VÁRNAGY DAL MA: gon kiadta a parancsot: — Zsuzsanna ! Kitérő vá­lasz nincs! Asszonyi mellé­beszélés megszűnt I Egye­nes, határozott feleletet óhajtok. Megértetted? — De, de mi van, mi van veled Gyuluskám? — he­begte a sohasem hallott szi­gorú hangtól. — Én .mindig becsületes voltam hozzád. Én mindig hűséges asszo­nyod voltam ! Sors, az ünnepi hangulat zárójelenetébe különös sö­tét hang-szinü tételt kompo­nált. Zsuzsanna asszony szí­nét változtatva, reszketve ereszkedett le öltözőasztal­kája melletti székecskére. Megszeppenve követte élet­­párja száguldását, mely ha­sonlóvá tette a szükremérete­­zett (ketrecéből szabadulni vágyó vadhoz. Az érthetet­len rohanásban egy pillana­tig szünetet tartott, megállt. Körülményesen babrált uj­jaival ruhája szövetén. Egy égszínkék selyemcérna szál at akart eltávolítani, ami való­színűleg a (kicsi Susi déduno­ka tüllruhácskájáról tapadt az övére, amikor büszkén dobogó dédapái szívéhez szorította. A sikeres müve-1 let után újra köszörülni kezd­te a torlkát. Zsuzsanna tudta, hogy most végre megszólal-— Az utolsó mondatod­ban benne volt .kérdezniva­lóm lényege. Azt alkarom tudni, hogy ötven esztendős házasságunk alatt valóban hűséges voltál-e? Mindenre számított az aranylakodalmas asszony, csak erre a kérdésre nem. A feltett vád alatt kicsinyke halmazzá zsugorodott, s et­től az egyetlen pillanattól, méa mindig, fiatalos lénye matrónává súlyikolódott. A férfi észrevette. Tudta, hogy túllőtt a célon, esetleg emiatt elvesztette a csatát, de miár (késő volt. Megpró­bált más hangnemben köze­ledni. PIKK-PIKK, PIKK... óznak és vagy bizonyítvány léikül!, vagy azzal járó tan­­olyamok hallgatói. A hét öt lapján esténkint, valamint izomba ton délelőtt az egye­­em folyosói hanaosa-k az 54 cülönböző bizonyítvány nél­­cü'li tanfolyamokra sietők lépteitől, amelyek között szerepel az újbevánöo-rlók észére fenntartott angol nyelvtanfolyam is. A lá­­:ogatottság serkentésére a torontói egyetem kedvezmé­nyes beiratkozást vezetett be olyan házaspárok részére, akik együtt akarják látogat­ni a tanfolyamokat. Kanada legleleményesebb kiegészítő tanfolyama az ú. n. "Living Room Learning", "Nappali Szobai Tanulás". E módszert a Brit Columbia egyetem rendszeresítette több tárgyban. Abból áll, hogy a tartomány kisebb központja ibam Shake^ear­­ról, a költészetről, modern festészetről, a vallásokról és más hasonló tárgyakról tar­tanak tanfolyamokat. Ezek keretében a hallgatókat ta­nulmányi csoportokba oszt­ják be. Az egyes csoportok körükből vezetőt választa­nak és annak nappali szo­bájában gyűlnek össze he­­tenkint, hogy együtt hall­gassák meg a lemezre fel­vett és címűkre postán el­küldött tananyagot. Azután megbeszélik a hallottakat, Az elmúlt évben 28 külön­böző helyen 1303 férfi és ne vett részt e nappali szobai tanítás tanfolyamaiban. Természetesen vannak ezenkívül a Brit Columbic egyetemnek rendes egyete­mi esti 'tanfolyamai is, ame­lyeknek mintegy 5300 hall­gatója van-A legtöbb kiegészítő tan­folyam két félévből áll, a2 első októbertől Karácsonyig a másik januártól Húsvétié tart. Sok egyetem megen­gedi, hogy valaki beiratkoz­zék a második félévre anél­kül, hogy az elsőt elvégezte volna. Akinek kedve van egy ilyen tanfolyam hallga­tására, ne riadjon vissza at­tól, hogy éveken át elszo­kott a tanulástól. A hallga­tók nagy része ugyanis az idősebb korosztályba tarto­zik és ezek sokszor jobb eredményt érnek el, mint a fiatalok. Akinék érdeklődési köre új tárgyakat keres, vizsgálja meg, tanulmányoz­za át ezeket a mindenki ren­delkezésére álló tanulási le­hetőségéket. Canadian Scene A BRIT COLUMBIAI EGYE­TEM 1961—62. évi esti tan­folyamain 181 különféle kur­zust tart fenn. Ezek között oly különböző tanfolyamok vannak, mint antropológia, közgazdaságtan és külföldi nyelvek, különböző kézmű­iparok, festészet, szobrászat, zene és költészet. Ezenkívül tanulmányozhatja valaki a jelenlegi nemzetiközi (kérdé­seiket, vagy vehet órákat sakkból. Más tanfolyamok előkészítő tanulmányi anya­got adnak elő azoknak, akik pl. Európába készülnek vagy Ázsiát akarják meglátogatni Megismerhetik belőle az egyes országok múltját, mű­vészetét, építészetét, stb. NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA I — Mire gondoltál Gyu­­luskárn? — csilingelte ked­ves, búgó vadgalambra em­lékeztető hangján, rr.ely még ma is tiszta, töretlen maradt. — Ha úgy szeretsz, mint ötven esztendővel előtte, ki­találod ! — évődött férje. — Gyerekes csacsiság! Akkor mám kérdeztelek vol­na. Te vagy a családfő, tiéd az elsőbbség, neked kell el­mondani. Miért akarod most nekem átadni a kalapod? — Hüvösödik. Csalókák ezek a tavaszi esték. S már én sem vagyok az a huszár­­főhadnagy, aki a márciusi hóban meztelenen hempe­regtem, hogy friss, rugalmas legyek. — Tudom, tudom! Akkor erre szükséged is volt öre­gem- A három napig tartó legénybúcsú nyomait kellett eltüntetni. Hajaj! Hová lett már az a márciusi hó? . . . A villában a padlástól a pincéig egy sáskajárással fel­ért a népes vendégsereg, ro­konság, de főleg az unokák, dédunokák korábbi jelenléte, így az ünnepeltek az egyet­len, korábbi épségében meg­maradt helyiségbe, a háló­szobába vonultak. — Szép nap volt Zsuzsan­na, de — szégyen ide, szé­gyen oda —, bevallom elfá­radtam. Pedig még egy nagy dolog vár rám. Zsu­zsanna ! Egy vallomással tar­tozom neked. Negyvenkilenc esztendeje gyötör a lelki­­ismeretfurdalás emiatt. Majdnem egy fél évszáza- Jon át terveztem, most ... most... de valamiért min­iig meggondoltam. Lehet, hogy hivatásomnál fogva rá­­öttem, hogy félkészen nem ehet előállni. A jó stratégia alapja a kellő taktikai felké­szültség megfelelő felszere­léssel. Én mára lettem kész a nagy támadásra. A még mindig szálfaegye­nes nemes vitéz Kereszthury Gyula nyugalmazott huszár­­ezredes úgy állt meg asz­­szonya előtt, mintha felette­sének kellene jelentést ten­ni. Többször megköszörülte onkát, így készült elő visz­­szavon ha t a t ían üli. A már dédanyó "Zsuzsi­ka" kissé megszeppenve fo­gadta a nemvért jelenetet. Finom remegés futott ét még; mindig finoman karcsú tes­tén. Úgy érezte magát, mint egy intézeti bakii s, akinek titkos szerelme váratlanul megkérte a kezét. Az ezredes ideges mozdu­lattal pödört egyet kackiás huszárbajuszán, melyet a világon semmiért se borot­vált volna le, s emelt han­— Nézd Zsuzsanna, mi már nemcsak a nyáron, de az őszön is túl vagyunk. Tedd meg nekem, kérlek, ; hogy őszinteséged sugará­ban megfü-rödve tisztult, nyugodt telem legyen. Zsu­­! zsanna I Megértesz-e engem? I — kérlelte riimánkodó két­­ségakkel teli hangon. — Rendben van ! — ’gon­dolta Zsuzsika dédmama, ki mint egy jó tisztiasszony nem az ellenséghez fordult j egy kis taktikáért, rafi­nériáért. összeszedte magát, ahogy csak bírta, s frontot változtatott. — Ha csak ez hiányzott a párom ünnepi hangulatához, ám Jegyen! — s abban a szent meggyő­ződésben felelt, hogy vala­mi nagy hibáinak kellett tör­ténnie a nevezetes nap ven­déglátása körül, s ez az oka férje badar kérdésének is. — Rendben van Gyula 1 — mondta ő is katonásan, még meg is köszörülte a tor­kát, ahogyan az ura szokta. — De van egy kikötésem Gyula ! Az, amit már az ele­jén is megmondtam. Maradj csak te továbbra is a ház kalapja. Tiéd a szó Gyulám ! — Az igaz, az első mindig az enyém volt,- de az utol­só . ■ . az csak sátoros ünne­peken, vagy még' olyankor sem. Újra a szobát rótta. Na­­gvon nehezen jutott előbbre (monda n i val ójává h — Zsuzsanna! Tudom, hogy nem ildomos, amiért pont ezt a napot választot­tam erre a célra, ha elmon­dom, talán megérted. Feles­leges a további kertelés. Asszonyom, bevallóm, hogy .. ., hogy többször. . . súlyosan vétkeztem ellened. Süket csend zuhant az el­hangzott vallomásra. Csak a tűzhalálra ítélt hasábok pat­togtak vidáman, fájdalom nélkül, mint a játékfegyve­rek -lövegei: pikk, pikk I A férfi asszonyához lépett. Tekintetét kereste. Meddő volt kísérlete. Zsuzsanna, mint haldokló, élnyiilt virág leeresztette fejéi-Kereszthury tehetetlensé­gében megint csak a szobát mérte hosszú, katonás lép­teivel. Zsuzsika belső harcot ví­vott kikívánkozó véleményé­vel, negyvenkilenc eszten­dőn át egyedül hurcolt bána­ta súlyával, eltitkolt köny­­■nyei maradékával, okosan belül rejtegetett nehéz ke­resztjeivel. öntudatlanul gyömöszölte ünnepi ruháját — Zsuzsikám ! — kérlelte egy gyermek bocsánatkéré­séhez hasonló (kétségbeesés­sel —, Isten a tanúm örökös lellkiismeretfurdalásom volt ■miatta, s mégis hozzá kell fűznöm, nem érzem maga­mat teljesen felelősnek tet­temért. Egészséges voltam. Sohasem mutattam szándé­kot erre, mégiis sikerem volt az asszonyoknál. De az igazi, az eavetlen, a legszentebb a földi asszonyok között, csak az édesanyám és te voltál. — Akkor hogyan történ­hetett meg1 mégis? — sze­rette volna megkérdezni Zsuzsanna, de nem tette, el­merült a vallomás tudatába. Alig értett valamit a továb­biakból. — Amikor Gyulus, első gyermekekünk megérke­zett . . . ákkor kezdődött el. Túl hosszú volt az idő meg­várni téged, s a gyengélke­désed is . . . Azután több­ször operáltak. Nélkülem nyaraltál •. . Hosszabb időt töltöttél a szüléinknél . . . Szolgálati ökokból hónapo­kig távol éltünk egymás­tól ... A (háború . .. Front,... A fogságom . .. Érts meg I Meg kell értened I — Köve­telte szinte ordítva —, de olyan tiszta szent érzelem­mel esküszöm senkit sem szerettem, soha, mint téged Zsuzsanna I Emlékek felidézésére al­kalmas hosszú, kíméletes csend hullt rájuk. A jóté­kony homályban csak a cse­répkályhában sorvadó lán­gok világítottak ki a nyitott hamuládán keresztül. Az ezredes megállt a kály­hánál- Hátát a vajszínű esem pékhez támasztotta;. A hely­zethez sehogysem illő, kí­nos, prózai hangon közölte: — Jól esik a meleg L. Öblös karosszéket helye­zett a kályha mellé, s karját nyújtva odavezette remegő asszonyát. Az ablak redőnyei még nem voltak leeresztve. A ké ső márciusi est (képei áttet­szettek a fodros, lenge tüll­­függönyökön. Ö nem ü Itt le Újra sétálni kezdett, most ■már nyugodtabb, lassúbb tempóval. Néhány pillana­tig tartott az egész, amikor váratlanul felhördült, mint akit halálra sebeztek. — Könyörgöm, enyhíts szenvedéseimen. Te is csak egy húsból-vénből való ■egészséges, gyönyörű terem­tés voltál I Ugy-e te se bír­tad ki nélkülem? — hörög­te. A bók nyomán az asz­­szonynak arcába szökött a vér. A jótékony homály, ken­dőzte a vérrózsákat. De a ■gyanúsításra elvesztette min­den erejét. Ő is kiabált: — Hagyd az üres bókjai­dat I Vagy talán úgy gondo­lod, hogy viszonzásul elné­zem vétkeidet? Talán még meg is bocsássák? — Nem kértem sohasem bocsánatot. Senkitől se. Apámtól ezért lakoltam haj­danáiban legtöbbet. Tettei­mért mindenkor felelősnek érzem magamat, de nem csúszomamászom vétkeimért. Ezzel a beszélgetéssel a nyu gailmamat akartam megsze­rezni- Úgy gondoltam őszin­­■teséqed enyhítene rajtam. Az én időm már lejárt Zsu­zsanna ! Azok az idők ... ha­jaj, de messze vannak már... — Nem szégyell! magát? Vén medve I — vetette oda keserűen Zsuzsanna, de hangjában volt valami, ami közel tanyázik a megbocsá­táshoz. Férje gúnynak vél­te. — Hagyjuk ezt a hangot! Nem Ildik avötrelrneim nagy­ságához. Zsuzsanna' érts meg, különösen az első al­kalomkor már azzal foglal­koztam, hoqy főbelövöm magamat.. — Nem érdekel, hogy mi­vel foqlailkoztattad gondo­lataidat, de az igen, hogy ki miatt. Az igen Gyula ! — Tipikus női kérdés. Ki miatt? Hát persze, hogy egy nő miatt, s nem is a pé­­celi káplán miatt. — A nevét akarom tudni Gyula! A nevét! — Kár emiatt (kísérletet tenned. Ismerhetsz- Ha azt teszem fel magamban, hogy nem, ékkor még a kenesztre­­feszítés sem segít a megvál­toztatásán. Viszonzásul be­jelentem, hogv a tieid se ér­dekelnek névszerint, csak az, hogy hányáin voltak. — Megőrültél Gyula! Hol ittál annyit, hogy én er­ről nem tudok? Vagy, vagy mi van veled? Nem, nerrj ér­tem az egészet...----lihegte kétségbeesetten, s remegő ujjakkal turkált dús ezüst­színű hajfürtjei között. — Amikor először megtör­tént velem az az eset, s a marcangoló önvádtól a jó­vátétel megoldáshoz jutot­tam, egy különös, de nem megöl dbatatl an taktikához folyamodtam. Latba vetet­tem az asszonyi hiúságot és anyagi jóvátételre gondol­tam. — Anyagi jóvátételre? — kérdezte Zsuzsanna felocsúd­va elesettségéből, melybe a ■kíváncsiság is nagy szerepet játszott. — Nem akart sza­kítani az a1 nő? — Kérlek ne vágj közbe! Nem véPe szemben veled t szemben. Tudtam, hogy rab­ja vaav a szép ékszereknek. Egyik barátom súlyos kár­­tyaadósága folytán eladoga tott családi ékszereikből, üó alkalmi áron vettem tőle egy mogyorónyi igazgyön gyöt. Tervem az volt, hog^ később gyűrűbe foglalta­tom, s á tadom neked engesz­­telésül. A vallomást halogat­tam . . • Időközben barátom­nak újabb pénzügyi nehéz­ségei voltak. Újra. vettem tőle egy ovöngyötí. Ez ugyan 'kisebb volt, mint az első, de minőségben azonos. Folyton halogattam a vallo­mást, eltelt egy év'is, s ak­kor már nem kellett gyöngy­szemet vennem, meg volt a tartalékom . . . Azután? Azután már csak arra ügyeltem, hogy a gyöngyszemek egymáshoz illőek legyenek. Gyűrűbe foglaltatni? Letettem szán­dékomról, hiszen dassankint a barátomtól hozzám vándo­rolt az egész családi gyöngy­sor . .. A lányokat férjhez adtuk. Gyuluskánaik > rendelőt nyi­tottunk. Nyugdíjba men­tem. Minek soroljam? A sorrendet te is tudod. A gyöngyök szaporodásával nemcsak az anyagi erőm, ha­nem a fizikai erőm is sor­vadt. Az évek múltak-., befejeztem a gyöngyök vá­sárlását . . . Profán dolog, hogy ma, ezen. a szép ünnepnapon ■rukkoltam ki, de nem bírtam tovább. Vétkeim állomásait összefűzettem. Engedd meg, hogy megértésedre számítva a te még ma is olyan csodá­latosan szép nyakadra illesz­­szem, mellyel' nem ér fel a világ összes hattyújának karcsú nyaka sem. — Ne füllents ekkorákat Gyula — mondta kiengesz­­telődéssel az asszonyka —, ha te most igazat mondtál volna, akkor sohasem gyűl­tek volna össze a gyöngyök gyöngysorrá. Kereszthury vallomásától megkönnyebbülten, szinte alázatosan (közeledett köny­­nyesszemű asszonyához, ki, mint örök Éva mindent fe­ledve, felé nyújtotta való­ban kecses, hibátlan nyakát. A kályhából kiszűrődő ki­csike fényablak is elég volt ahhoz, hoov a gyöngysor bri­liánsokkal ékes zárján millió ■szikrát vetve visszatükröződ­jön. Zsuzsanna, mint akit vi­pera mart észbontóan felsi­­koltott, majd pityeregve szépé g te: — Gyulaa I Gyuluskáám I Ez a csat legalább egy világ­hírű sztárral való (kapocs! — Zsuzsókám I Kis mada­ram te! Ezek a kövek tisztáik, akár a fényük. Ezeknek már nincsen története, sem múlt­jai. Ezek már a csendes évek zavartalan napok gyűjtései. Neked I Neked, az örök ■ideálomnak I Remegő kezekkel zárta be a gyöngysor zárát, s bele­csókolt asszonya nyakszirt­­jét bori tó finom pelyhekbe. Leültek mindketten a kályha mellé. A férfi szó nélkül jelezte, mozdulatá-Most te ko­vái csupán: vetkezel I Zsuzsanna felállt. Puha, légies járásával elhagyta a szobát. A férfinek ideje sem volt végioqondolni a távo­zás ;zándékát, máris vissza­tért- Kezében egy vászon­­zákecskét tartott, s katoná­san rápa pancsolt az urára: — Ereszd le Gyufa a re­dőnyöket és gyújtsd meg a lámpát. A szokatlanul erélyes han­gon közölt kérelmet a lehe­tő leoavorsabban teljesítet­te. Ezalatt Zsuzsanna asz­­szony egy teakocsit gördített a kályha* közelébe, s rádob­­ta a magával hozott vászon­­zákocskátv Gyorsan, hadar­va, mint egy betanult leckét elkezdte mondanivalóját: — íme Gyula ! — muta­tott a rejtélyes zsákocskára. — Mivel te nékem éléggé szűk marokkal mérted a ház­­tantáspénzt — most már azt is tudom, hogy miért —, én nem gyűjt hettem gyöngyö­ket, mint te tetted Gyula, lovekeztem gyakorlatias len­ni. Én, csak borsószemeket gyűjtöttem Gyula! Mert uove Gyuláim, szolgáljon mentőkölrőlmenyként, hogy te is voltál beteg Gyula . .. meg téqed is operáltak, nem is egyszer Gyula ! Meg te is voltál nélkülem nyaralni Gyula, meg a front, meg1 a fogság, meg a . . -— Tudom, tudom! Ne folytasd. Az én dallamom így akarsz visszavágni. Há jó! Engem nem a kifogások érdekelnek. A tartalom. — mondta, s felemelve vászonzákocskát megütközve tekintett asszonyára. Meg­himbálta tenyerén a túl sú­lyosnak ítélt csomagocskát, majd egy indulatos mozdu­lattal a teakocsi lapjára bo­rította. Néhány borsószem .pajkosan kergetve egymást leguruilt a puha szőnyegre. Zsuzsanna lehajolt, hogy összeszedje. Hagyjuk csak I Ráér az a végén is I — mondta nyer­sen, a férje, ki egyébként se engedte, hogy egy leesett tárgyat a jelenlétében egy ihölov fölemeljen. Zsuzsanna, mint aki elvé­gezte megbízatását, tükréhez tipegett. Nem a gyöngyei miatt. Az urát akarta a tü­körből .meglesni a foorsósze­­■mekkel.. Még a 'kézitükrét is elővette, hogy ezzel is elte­relje szándékáról a "gyűjte­ményében T turkáló: Don Jüant. — Nem! Ez nem lehet igaz! — rébegte az ezredes, mint akit halálra sebeztek. — Igazán nem értlek Gyu­la m(i van azon csodálkozni­való? Nem te mondtad azt, még csak az imént, hogy én ■is csak egy húsból-vérből va­lló egészséges gyönyörű te remtés voltam? — ingerke­­dett Zsuzsanna, s odament az urához. — Ja, hogy el ne feledjem Gyula — mondta egészen közömbösre álcá­zott hangon —, a gyűjtemé­nyem némileg hiányos. Ugyanis, amikor Zsuzsiikénk egyszer beteg volt és na­gyon 'kívánta a borsólevest, hirtelen nem tudtam, hol szerezzek neki, hát ebből főztem. Nem sok volt az igaz, olyan félmarokra való. Sietve menekült vissza tükréhez, hogy lángoló ar­cát mielőbb elrejthesse. Pergette-forgatta ujjal közt a gyöngyszemeket- Alig tua­­ta a kibuggyanó igazságot magába tartani, Icárörvendő mosolyát viszafojtani. Már­­már azon volt, hogy meg­szünteti párja vergődését, ki még mindig reszkető kezek­kel turkált az ártatlan borsó­szemek között. — Hogy lehettem ennyire vak? — morfondirozott Ke­reszthury, s egyetlen lendü­lettel a földre seperte a bor­­sószemeket. Juliska, gyermekeik hű­séges dajkája, jóban-rossz ban társuk, ebben a (kritikus pillanatban lépett ‘bei. Pi)k!k, piiikk, pikk, pikk pattogtak léptei alatt a kimúló borsó­szemek. — Jésszusmáiriaszentjó­­zsef I — sopánkodott, s lá­bait kétségbeesetten kapkod­ta. Valóságos táncot járt. így szerette volna a további kórt elkerülni, de ezzel csak még rosszabbat tett. A CBC "Country Hoedown" műsorának új énekesnője a 21 éves barna hajú oshawai Mary Frances. 17 éves kora óta hivatásos énekesnő, aki több tehetségdíjat nyert már, közötte az Arthur God­frey Talent Scout díjat. THOMAS H. RADDALL, Ka­nada egyik legsikeresebb regényírója, tizenöt (könyvet írt, amelyek iközül a. leg­­újabb;"The Governor's Lady" ("A Kormányzó Asszonya") megnyerte a 10.000 dolláros Doubleday kanadai regény­­díjait. Azonkívül háromszor ■nyerte meg a Főkormányzó irodalmi díját. AZ ÖRÖK1MÁDÁS TEMPLOM MEGÁLDÁSA Az újjáépített örökiimádás templomát Hamvas Endre Csanádi püspök áldotta meg újra- díszes eavházi ünnepség keretében. Az ünnepi szent­beszédet is Hamvas püspök mondatta, VÁNDORKIÁLLÍTÁS A PAPI PEREK ANYAGÁBÓL A Magyar Ifjúság beszá­molt arról’, hoay a belügy­minisztérium vándorkiállí­tást rendezett a papi perek anyagából. A riport szerint ". . .Az osztályellenség, el­­■lenforradalmár szervezke­­dők, ma már ártalmatlanná tett garnitúrájának bűncse­lekményeivel foglalkoznak a tablóik, meggyőző szemlé­letességgel ..." "__És a bűncselékmények ismerteté­sén kívül még annyit mond ez a kiállítás nekünk, s a szülőknek, hogy vigyázzunk. Legyünk éberék!" — Ennek is a méltósága az oka, mert megint csak az én dolgomba avatkozott fe­leslegesen, Istenem, Iste­nem I Mennyit kunyeráltam annak a ragyás bolgárnak, amiig egy ágyasra való vető­magot adott ebből a jófajta telefon borsóból. S Íme, most pocsékká lett. Minek nyu t hozzá a méltósága? Kiválo­gattam volna én azt, hiszen sohasem szoktam félkész munkát végezni, de hát köz­­(bejött az aranymenyegző Igazán várhatott volna vele, legalább reggelig. Pikk-pikk, dalolták a zá­­kooskába visszakerülő bor­sószemek, de ezt már nem hallotta senki sem. Az ontanioi Oakvi lieben az idén télen egy visszavo­nult kereskedő napi lecké­jét éppoly lelkiismeretesen és valószínűleg lényegesen ■nagyobb lelkesedéssel fog­ja elvégezni, mint a legtöbb serdülő. Az anyag, amit ta- j múl a francia nvelv és az ősz- . tály a 13-iik. Kizárólag kedv­­telesből végzi el, Tavaly el­végezte a 12-ik osztályt, le­tette a vizsgát éspedig kitű­nő eredménnyel. Mr. Brooks pedig; nem kevesebb, mint 81 éves. Egy fiatal barátnőm, két kisfiú anyja, akik miatt nem mozdulhat hazulról, naponta várja, miit hoz számára a posta a Kingston-i (Ont ) Queens egyeteméről. Az el­múlt négy tanulmányi idény alatt levelező tanfolyamon vett részt, megírta a vagy tizennégy kívánt dolgoza­­. tot és letette az írásbeli vizs­gáikat. Minden egyes tanfo­lyam elvégzése egy lépéssel közelebb hozza a B. A. egyetemi végzettség elérésé­hez, bár /addig’ még sok tantárgyat (és sok évet) kélil áttamuíniiai.; De neki a tanulás öröm. Számos kanadai egyetem­nek vari ilyen levelező tan­folyama a rendes egyetem tantárgyakban és ahhoz hogy valaki azokon részi vegyen nem kell más, mini 4—5 évi középiskola, vag> azzal egyenlő értékű tanul mény elvégzése. Az elmúl télen a saskatchewani egye temnek 1200 olyan tanuló j< vélt, akik otthon végeztél tanulmányaikat és több min 400 volt azók száma, aki ke nem véhettek fel, mert -nem volt elég tanerő az anyac átvizsgálására. Kanada más részein _ vi szont sok más személy irat kozott be az ősszel a külön­böző fel-nőt t-t a-nf oly amok re és az egyetemek és más is­kolák vezetőségének kö­szönhető, hogy minden tar­tományban folytathatók ilyen tanulmányok éspedig úgyszólván minden, tárgy­ban. Vannak francia, olasz, spanyol (úqv kezdők, mint haladók számára), szónoki, ékszerkészítési, újságírási, az idomulás és beilleszkedés pszichológiájáról, az ember­ről szóló tanfolyamok. Alig gondolhatunk el- olyan tárgykört, amiben ne lenne tanfolyam és van sok olyan, amelynek létezésére rrtég­­csalk nem is gondolunk. Eze­ket "non credit", "Bizonyít­vány nélküli" tanfolyamók­­nak nevezik, mert elvégzé­sük nem jelenti egyetemi végzettség elnyerését. En­­nekfolytán bárki beiratkoz­­hatik rájuk. Nem kell vizsgát tenni, akár dolgozatot sem kell írnia annak, aki nem akar. E bizonyítvány nélküli tanfolyamok célja, hogy ki­szélesítse az emberek szel­lemi látókörét és növelje tu­dásukat ... és hogy örömet szerezzen nekik-Úgyszólván minden kana­dai egyetem és nem eqy kö­zépiskola nagy gondot for­dít a felnőttoktatásra. Az at­lanti tartomámyókban levő Dalhousie egyetem késő dél­után és szómbatonkint tartja ezen tanfolyamait. Ezenkívül vannak esti tanfolyamai is. A torontói egyetemnek igen sok hallgatója van, akik az ú. nL "Extension", "Ki­egészítő" osztályokhoz tar-

Next

/
Thumbnails
Contents