Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)

1961-10-28 / 42. szám

Még jőni kell, még jéni fog, figy jobb kör, mely mtán Buzgó imádság epedes Százezrek »jakén. Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENT) Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.' XI. évfolyam, 42. szám, Vol. XI. No. 42. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Edited and Published at *96 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333, Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1961 okt. 28, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TEL.: LE. 6-0333, Az USA türelme is végetér Csak a nyugati erő állíthatja meg a bolsi gonosztevők háborús terveit! Mindannyian emlékszünk arra a szomorú látványra, amikor a nagyvárosok sze­métdombjain szerencsétlen koldusalakok naphosszat ke­resgélnek, hogy az értékte­len, undorító szemét között valami használhatót találja­nak, amit azután hazavisz­nek, mint reményteljes zsák­mányt. Ezekre a szerencsét­len szemét-guberálókra em­lékeztet bennünket az a ré­teg, amely erőnek-erejével megpróbál a most Moszkvá­ban folyó 22. kommunista kongresszus beszédeiben va­lamiféle vigasztalót, valami használhatót találni. Pedig a moszkvai ebek üvöltő-kóru­sában eavetlen mondat sem hangzott el, amely ne volna a szemétre való. A moszkvai szemétdom­bon véresszájú, őrült terror­­fiúk ülnek, a szabad világ oktalan kipusztítását ígérik, s közben egymás kölcsönös lenyakazását helyezik kilátás­ba. S azok a "kiküldöttek", akik a szabad világban mé­telyként működő kommu­nista pártok megbízásából tapsolnak a moszkvai gang­­stereknek, egytől-egyig rongy árulók. Ellentétben azokkal, akik valami nagy eseményként, fontos bejelentésként ünnep­ük, hogy Hruscsov vissza­vonta a Nyugat-Berlin ki­ürítésére, illetve a Kelet-Né­­metországgal való különbé­ke megkötésére vonatkozó ultimátumot azzal, hogy az 1961. december 31-i határ­időhöz többé nem ragaszko­dik, mi nekünk az az állás­pontunk, hogy az oroszok soha, egy pillanatig sem re­mélték, hogy fenyegetéssel kénvszerithetik a Nyugatot, a berlini pozíció feladására. Mert a szovjet metódus vál­tozatlanul ugvanaz: fenye­getés, terror, a gyengék és tehetetlenek kínzása, a rab­szolgák ostorozása —, de gyáva meghunvászkodás az erővel szemben. Hadd idézzünk néhány monstruózus mondatot Hrus­csov beszámolójából. "A szo­cializmus (értsd: bolseviz­­mus) és a kapitalizmus kö zötti küzdelem békés jelle­gű, mert a legutóbbi évek eseményei bebizonyították a kommunista teoretikusok azon tételét, hoov a háború nem elkerülhetetlen, hanem a kommunizmus a békés együttműködés eszközeivel fog győzedelmeskedni az egész világon". Ezzel szem­ben ugyanezen beszédben később ezeket mondotta: 'A szovjet kezében van a vi­­'ág legnagyobb hadereje, atomfegyverekkel felszerelt tengeralattjárók, rakéták, repülőgépek stb., s ezekkel fogjuk a Nyugatot arra kényszeríteni, hogy a kom­munista terjeszkedést elis­merjék az egész világon". Vagy máshelvütt: "A szov- j jet ipari termelés • ötszöi J oiyan tempóban emelke­dett az elmúlt évek alatt, | mint az USA termelése- Húsz j év alatt a szovjet ember életnívója a legjobb lesz az | egész világon". Ezzel szem- j ben a beszéd másik helyén : El kell ismernünk, hogv a fogyasztási javak terén még nagyon hátra vagyunk ma. radva, a lakáskérdés még mindig égető az egész or­szágban". Ismét másutt: "A szov­jet örömmel üdvözli, hogy az afrikai országok nagyré­­sze felszabadult a gyarmati státusból, s követeli, hogy a jövő év végéig megszűnjék a gyarmati helyzet a világ minden országában". Ezzel szemben: "Nem tűrjük, hogy bárki a világon bele­avatkozzék a szocialista (értsd kommunisták által megszállt) országok politi­kájába, s a szovjet blokkhoz tartozó országokban nem kí­vánunk választásokat tarta­ni. Aki ezekben az országok­ban a most fennálló állapo­tot megváltoztatni törek­szik, a szovjet haderejével találja magát szemben". Is­mét másutt: "A viláaon a szocialista (bolsevista) front a legegységesebb, mert,a mi ideológiánk erkölcsileg a jövő egyetlen útja". Ezzé szemben: "Ki kell irtanunk a hazai kommunista pártban és más országok kommunista rendszereiben dúló revizio­­nizmus, sztálinizmus, párt­­ellenességet —, Moiotov, Malenkov, Vorosilov és tár­sainak szektáit, a karrieris­tákat, a Tito-tipusú nacio­nalista-kommunistákat, s fő­leg az albániai szélsőséges kommunizmust". Ez az albániai ügy egyéb­ként is vörös fonálként húzó­dott végig a vörös kongresz­­szus résztvevőinek a szé­gyentől amúgyis vörös áb­rázatain. Albánia — ez a legkisebb szovjet gyarmat — nem jelent meg a kong­resszuson, a meghívást visz­­szautasította, s jegyzékben értés íbetete Moszkvát, hogy nem ért egyet a moszkvai kommunista gondolatokkal, em hiszi el, hoay a Nyuqa tot háború nélkül meg lehet hódítani, hisz a békés együtt működés elméletében, s szellemi vezéreként nem az orosz, hanem a vöröskínai kommunista pártot ismeri el. Hogy ezt a "lázadástA Hruscsov élesen ostorozta, az várható volt. Azt is el le­hetett várni, hogy a kong­resszus résztvevői az albán kérdésben egyöntetűen Hruscsov mellett foglalnak állást. Azt azonban nem hit­ték az oroszok, hogy Vörös­­kína — ezúttal először —• hivatalosan is Moszkva el­len fog állást foglalni. Chou En-lai, Vöröskína ezerszeresen rablógyilkos miniszterelnöke nem a Hrus­­csov-féle nagyszájú pojáca­csoportba, hanem a hideg gyilkosok csoportjába tarto­zik. Az ő kijelentései mögött sokkal több meggyőződés, sokkal több cinikus értelem húzódik meg, mint a schizo frén Nikita örökösen egy­másnak ellentmondó szavai mögött. Ezért érdemes le­jegyezni, mit mondott Chou az albán kérdésről és Moszk­va vezető szerepéről a világ­kommunizmusban. "Ha van eltérés a szocialis­ta tábor tagjai között, akkor azt kétoldalú megbeszélé­sekkel keil kiküszöbölni. Tiltakozunk az ellen, hogy a szovjet miniszterelnök Albá­niát a kongresszus előtt denunciálja, mert ez a kom­munista pártok egységének hiányára mutat rá"- Chou­­nak erre a kijelentésére eget verő taps tört ki a meaielent delegátusok között (akik a valóságban mind gyűlölik az oroszt, akár kommunis­ták egyébként, akár nem), de amikor meglátták, hoov sem Hruscsov, sem a szovjet delegátusok nem tapsolnak, a tapsvihar hirtelen elült és fagyos csend vette át a he­lyét. A kínai miniszterelnök ezen szavai után egymás­után több szovjet delegátus, többek között Brezhnev szovjet államelnök igyeke­zett elmagyarázni, miképpen sértette mea Albánia a "kommunista ideológiát", amikor Moszkva helyett Pe­king vezető szerepét hang­súlyozta, s a szovjet mellett foglalt állást a vén Thorez is, aki a francia kommunista párt vezéreként ma a kom­munizmus egyik patinás öreg rókája. A kínos vita az­zal végődött, hogy Hruscsov és Chou hosszas húzódozás után kezetráztak, s Chou kijelentette, hogy "Kína ba­rátjának tekinti a világ min­den kommunistáját Moszk­vától Albániáig". Az atomrobbantások ügye A háború mérges hullámain ellentétes irányban hajszolják a béke csónakját a vi­lág vezetői. "Még nem látjuk a szárazföldet"— mondta legutóbbi rádióbeszédé­ben Kennedy elnök. A moszkvai kommunista pártkongresszus egyik, leg­megdöbbentőbb eseménye az volt, hogy amikor Hrus­csov bejelentette, hoov a szovjet "azért kezdte meg újra az atomkísérleteket, mert a nyugatiak háborús intézkedésekkel fenyegetőz­tek Hozzátette, hogy a szovjet október 31-én eov 50 megatonos (tehát ötvenmil­lió tonna ekrazit erejű) rob hántást fog végrehajtani a most folyó kísérleti sorozat befejezéseként. Ez a bejelen­tés világszerte felháboro­dást keltett. Önmagában az a tény, hogv a szovjet az egész világ légkörét meg­mérgező atom robbantásokat hajt végre, félelmet keltett világszerte, annál is inkább, mert az 1958-as kísérleteket éppen azért hagyták abba, mert a hasadó anyagokkal szennyezett légkör káros hatásait még nem pontosan ismerjük, de annyi bizonyos, hogy a rádióaktiv szenny hosszú generációkon át sok­millió ember lassú halálát okozhatja. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy az első valóban erélyes tiltakozás az UNO- ban éppen Kanada részéről hangzott el. Bár a szovjet a kanadai jegyzéket vissza­utasította, a jegyzékhez né­hány óra alatt 50 ország csatlakozott, s az UNO-ban éppen most folyik az a rend­kívüli ülés a 101 tagú poli­tikai bizottságban, amely ar­ról szól, hogy milyen közös akciót kell és lehet a szov­jettel szemben alkalmazni ha a robbantásokat folytat­­ia. Hozzájárult a helvzet ki fejlődéséhez az is, hogy a tiltakozás nemcsak nyugati és semleges részről, hanem talán leghatásosabban Vörös­kína részéről is elhanozott. Mindennek az eredménye­ként október 20-án a moszk­vai rádió azt a bejelentést tette, hogy az 50 megatonos kísérleti bomba felrobban fását elhalasztották. * A ha­lasztás indokát technikai okokban jelölték meg, de nem kétséges, hogy a Világ osztatlan felháborodása, el­sősorban pedig az az abszo­lút találó érv, hogy az 50 megatonos bombának sem­miféle katonai jelentősége sincs, mert a hatása nem na­gyobb, mint egy tizedakko­­ra bombáé, nemkülönben Amerika azon bejelentése, hogyha a bombát felrobbant­ják, úgy azonnal megszakít­ja a diplomáciai összekötte­st a szovjettel —, ezúttal ió hatással volt. Hogy a szovjet az egész robbantást kizárólag terro risztikus céllal folytatja le, az a legjobban Csarapkin­­nak, a szovjet UNO-megbi­­zottjának beszédéből derül ki. Míg Hruscsov legalább mentegetőzésként arra hi­vatkozott, hogy "a Nyugat fenyeget katonai intézkedé­sekkel Berlin miatt", addig Csarapk’in cinikusan annyit mondott, hogy a szovjet "mindaddig folytatja az atomrobbantásokat, amíg a Nyugat el nem fogadja a szovjet által kívánt formá­ban az általános leszerelést". Ez a szovjet által kívánt for­ma : az ellenőrzés nélküli le­szerelés, tehát a Nyugat ré­széről való kapitulációt je­lentené. A további robban­tások elmaradása azonban azt mutatja, hogy a szovjet ezúttal ismét engedni fog • nem az erkölcsnek, nem az érdeknek, nem a józanság­nak, hanem kizárólag: az erőnek-ERZSÉBET KIRÁLYNŐT VESZÉLY FENYEGETI GHÁNÁBAN Délafrika nem lép ki az UNO-ból Hendrick Verwoerd, a dél­afrikai köztársaság miniszter­­elnöke kijelentette, hogy or­szága nem lép ki az Egyesült Nemzetek tagjai közül, bár az elkülönítési kérdésben "súlyos és, méltánytalan" támadást kellett elszenved­niük. Köztudomású, hogy az Egyesült Nemzetek közgyű­lése megbélyegezte a Dél­afrikai Köztársaságot a né­ger lakosságával szemben al­kalmazott apartheid politiká­iéért. Verwoerd azzal véde­kezik, hogy a délafrikai köz­társaság négerei sokkal ma­gasabb jóléti, egészségügyi és kulturális színvonalon él­nek, mint Afrika bármely úgynevezett "szabad" orszá­gában. Délafrikában most tartot­ták meg az első parlamenti választásokat, mióta az or­szág kilépett az Angol Vi­lágközösségből. A jelenté­sek szerint Hendrik Ver­­j woerd miniszterelnök Nem­zeti Pártja megtartotta ve­hető szerepét. A 156 tagú parlamentben 105 mandá­tumot szerzett s ezzel a leg­utóbbi választások eredmé­nye három mandátummal növekedett. Az ellenzék az Egyesült párt köré csoportosult, mely korábbi 42 mandátumát 49- re növelte. Ez a növekedés természetesen nem a kor­mánypárt, hanem az apró ellenzéki csoportosulások terhére történt. Hetven je­löltet, 50 kormánypártit és 20 ellenzékit egyhangúlag választottak meg. A választók többsége he­lyeselte Verwoerd apartheid politikáját. MACMILLAN MINISZTER­ELNÖKÖT GYILKOS MERÉNY­LETTEL FENYEGETTÉK “Gyenge az angol atomhadsereg” A londoni sajtóban napról­­napra növekszik az a kíván­ság, hogy Erzsébet királynő ghanai hivatalos állam-láto­gatását mondják le. A dip­lomáciai megfigyelők úgy ítélik meg a helyzetet, hogy Kwame Nkrumah elnöknek "a kommunizmussal rokon­szenvező politikája" miatt a királynő látogatása nem kí­vánatos és nem biztonsá­gos. A londoni Sunday Times ghanai levelezője, Tom Sta­cey azt jelenti, hogy Gháná­ban nem tartják megvaló­síthatónak a királynő sze­mélyes biztonságát. A köz­vélemény attól fél, hogy Nkrumah elnök élete ellen is merényletet követnek el, ha a királynő kíséretében megjelenik. Az angol Rajna-hadsere­­get londoni politikai körök­ben erősen kritizálják ala­csony létszáma és hiányos nukleáris felszerelése miatt. George Brown munkás­párti képviselő azt állítja, hogy Anglia "rosszul felsze­relt katonai erőit lehetetlen feladatok elé állítja". Brown szerint "szerencsét­len következményei" lesz­nek. ha a jelenlegi védelmi politika folytatódik. Ezek a vádaskodó észre­vételek a Rajna-hadsereg je­lenlegi nagygyakorlata alkal­mából hangzottak el. A kri­tika szerint a hadsereg szál­lító berendezései nem alkal­masaié arra, hogy 55000 ember gyors mozgását biz­tosíthassák. A hadsereg az atom háborúban megállná helyét, de a hagyományos hadviselésre nem alkalmas. Úgy tetszik, mintha nem il­leszkedne bele a NATO-ba, valamint az angol és ameri­kai kormány katonai elgon­dolásaiba. Az angol kormány "biz­tonsági okokból" egyelőre kitért a válasz elől. Sir Char­les Jones, a hadsereg őszi gyakorlatainak vezetője, azt mondja: "Gyakorlato­zunk az európai atom hábo­rúra". Sir Hugh Stockwell tábor­nok, a NATO helyettes fő­­parancsnoka azt tartja szük­ségesnek, hogy e hadsereg mindenekelőtt a hagyomá­nyos hadviselésre készüljön fel. Az angol lapok katonai tudósítói viszont azt állítják, hogy a Rajna-hadsereg "azért végez atomháborus gyakorlatokat, mert nincs elég létszáma a hagyomá­nyos háború módszereihez". I HAROLD MACMILLAN Az angol konzervatív’ párt brightoni gyűlésén gyilkos merénylettel fenye­gették meg Harold Macmi.­­lan angol miniszterelnököt.. Benny Lee-t, a brightonii Palladium igazgatóját, ahotí a konzervatív párt nagy­gyűlését tartották, Macmil­lan miniszterelnök felszóla­lása előtt telefonhoz hívta egy ismeretlen férfihang és­­közölte veie, hooy "ha Mac­millan miniszterelnök felszó­lal revolverrel agyonlövik; és elpusztítják Lee igazgatót is". A telefonáló letette a kagylót anélkül, hogy sze­­mélyazonossáaa megállapít­ható lett volna. A rendőrség erős készen­létben helyezkedett el ai nagygyűlés épületében s-. Macmillan miniszterelnököt: beszédének megtartása utár.j az épület egyik oldalajtaján vezették ki. Macmillan miniszterelnök­kel nem közölték a fenyege­tést. • • NASSER NAGY KORMÁNY­VÁLTOZÁST ÍGÉR Amerika ellenes tüntetések Nigériában egy levelezőlap miatt Abadanban, Nigéria fővá­rosában, a bennszülött egye­temi hallgatók követelik egy amerikai leány eltávo­lítását az egyetemről, mer? az Amerikai Béke Testület­hez küldött levelezőlapján lekicsinylőleg nyilatkozott a nigériai életszínvonalról. A levelezőlapra, melyet a diák táborban találtak meg, mintegy 1.000 néger egye­temi hallgató heves tünte­tésbe kezdett s amerikai tár­saikat '(imperialista ügynö­köknek" kiáltották ki. A levelezőlapot a 23 éves Margery Michelmore irta. A meggondolatlan sorokért bocsánatot kért az egyetemi hatóságtól. "Nem lehet el­képzelni azt a piszkot és teljesen primitiv életmódot — írja- a levelezőlapon —, mely a városban és a vidé­ken található. Fogalmam se volt róla, hogy ilyen nyo­morúságosán is lehet élni. Mindenki kint él az utcákon, ott főznek és az utcát hasz­nálják fürdőszoba helyett". A levelezőlapot sokszoro­sították és kiosztották az Abadani Egyetem hallgatói között. Nigéria meggyalázá­­sának tartják. A felzaklatott Miss Michel­more azt mondja : "A tünte­tések óta nincs egy nyugodt pillanatom. Rendesen négy cigarettát szívok el napon­kint. Idegességembens most óránkint kell négy. Nagyon beteg vagyok". Afrika népe nagyon érzé­keny. A kommunista hideg­háború egyik harci területe: I a felszabadult afrikai népe­­' két izgatni a nyugati "im­perializmus" ellen. De nincs tartós sikere, mert a primitiv négerek is utálják a szov­jetet. Nasser, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Kairó­ban közeli nagy kormány,­­változást jelentett be.. A sziriai Damaszkuszban Adnan Kuwatlv belügymi­niszter bejelentette, hogy I országos igazoló tanácsot ál- I lítanak fel, mely megvízsgál- I ja minden sziriai polgár ma­­; gatartását az Eavesült Arab j Köztársaságba való beol­­j vasztásuk időszaka alatt- * I * I NÉGER BEVÁNDORLÓK ÉR­KEZTEK ANGLIÁBA I Londoni jelentés szerint az elmúlt napokban mint­egy 1.000 nyuqatindiai né­ger bevándorló érkezett Angliába. Ez volt az első színes hullám, mely áttörte Anglia soromoóit, mióta ar Angol Világközösség tag­jainak bevándorlását csök- I kentették.

Next

/
Thumbnails
Contents