Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)
1961-10-07 / 39. szám
XI. évfolyam, 39. szám, 1961 okt. 7, szombat KANADAI MAGYARSÁG KANADAI KÉT-HÁROM ÉLET, MEG A TÖBBI IRTA: LUX TERKA ltyltUuU4M ‘tbuMf&U*** 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE- 6-0333 Főszerkesztő: KENtíSEI F. LÁSZLÓ Megfenik minden szombaton Szerkeszt&ség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd.f Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig flőfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szám ára: 10 cent. Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külbn felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold|uk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Petőfiről mesél a magyar falu A magyar falun egyre kevesebb lesz a férfiember. Földjeiket elvették s az a kis koldusajándék háztáji nem tudja kielégíteni szorgalmukat... Bányákba és gyárakba menekülnek. A nagy kenyércsata gondja az asszonyokra maradt. Kombájn-csak állami gazdaságokban ejti csodába a népet; a falusi forró mezőkön asszonyok kezében peng a kasza. Ki mennyit vetett, annyit kell levágnia. A hatvanba hajló napkori Róza néni tizennégy esztendős Sándor fia sírva újságolta otthon a hírt: — Most mi lesz édesanyám? Hisz én még nem tudok kaszálni. Az anya szomorúan nézett maga elé. Férje már tizedik esztendeje nyomja az ágyat, senki sem gondoskodik gyógykezeléséről. A szomszédban is hiányzik a férfi, elment kubikosnak s valahol K'urittyánban birkózik a földdel. A lányok pedig már férjhez mentek- így hát honnan vesznek kaszást? Mégis megcsendültek a pengék -az elhagyott asszony földjén. Hazajött Róza néni mindhárom asszonylánya: Éva, Ilona és Erzsébet, akinek csak az idén tavasszal kötötték be a fejét. Nem hagyták cserben öreg édesanyjukat. •— Három holdra három lány, — mondja mosolyogva Ilona. Mindegyik levágta a maga egy hold kalászosát. Csak szégyelltük magunkat, miért a férfiak kikacagtak. Milyen kaszálás mehet a kontyosoknál? — csúfoltak bennünket. De mikor megnézték, elismerőleg bólogattak. Sietős volt, pergett a szem. Más szórakozott, én meg kaszáltam a sógorommal. Ez az igazi fényképe annak a nyomorúságnak, amit a szovjet őrület teremtett a magyar falun. Az élet gondjait egyedül veszik magukra az asszonyok és képzeletviláguk teljesen megváltozott. Mesélő kedvüket most sem vesztették el. Tollfosztáson, tengerihántáson, dohánysimitáson mindig keresték a mesemondókat. Régen a tündérkirálykisaszszonyról vagy a büdi boszorkányról szóltak a sokszínű és könnyhullató történetek. Ma burkolt vádakat szőnek a mesébe a megszálló oroszok ellen, akik annyi gyalázatos merényletet követtek el a védtelen falusi asszonyokon, akik most közös táblákba szántatták földjeiket s akik miatt földműves férjük városi ipari munkába menekült. Ilyen gyakran visszatérő mesetéma lett a magyar falun Petőfi Sándor halála, kit 112 évvel ezelőtt a segesvári ütközetben nyomorult kozák martalócok gyilkoltak meg- Egy évszázad múlva is olthatatlan harag él a lelkűkben, melynek lángja égig lobog mai rabszolgasorsuk miatt. A falu öregjei úgy beszélik, hogy a költőt Szibériába hurcolták s ott ólombányában dolgo-zott. Egyik szibériai faluban állítólag Írásos adatokra bukkantak, melyek szerint a múlt század második felében élt ott egy Pét-rnv/irc ^ánrir»r n*\/t"i manv/ar száműzött, aki 1864-ben halt meg. Később valóban terjesztettek kéziratban oroszul olyan forradalmi, Petőfi verseket, amelyeknek nincs magyar eredetije. Irodalomtörténti kutatók szerint ezeket orosz forradalmárok írták, akik lázitó verseiknek Petőfi nevével igyekeztek világhírt szerezni. De látták Zilahon, mint deszkát áruló székely legényt, a nagyváradi Nőegylet hónapokon keresztül rejtegette és táplálta, Kápli Lajos evangélikus pap saját hajlékában látta vendégül, Bathó Ignác pedig húsz forintot adott kölcsön neki. De látták Lengyelországban, Londonban, sőt Amerikában is. * Más szemtanúk azonban azt állították, hogy látták Petőfit elesni a csatában. Futva menekült az üldöző kozákok elől, akik hátulról leszúrták. Mit várhatnánk mást e gyáva néptől? Némelyek szerint Zeyk Domokos vette a nyergébe, de az ellenség utolérte őket. Zeyk öngyilkos lett, Petőfit pedig a nyomorult oroszok meggyilkolták. • A szabolcsmegyei Vaján élő öreg Deésy Zoltán, aki nagyapjától hallotta a történetet, így meséli el Petőfi halálát: — 1849 július 31-én déli időben látta nagyapám, Deésy Domokos huszárfőhadnagy, hogy Petőfi az országúton szaladt át. Jobb kezében kard, bal kezében csákó volt. Nagyapám rákiáltott a gyalogsághoz igyekező költőre: "Ne menj oda Sándor!" De Petőfi ügyet se vetett rá, hanem visszakiáltott: "Nekem ott a helyem I" — A kozák túlerő hamarosan szétszórta a magyar sereget- Mindenki menekült. Petőfi egy Keserű nevezetű huszárőrmester nyergébe kapaszkodott, de a ló nem sokáig bírta a -két testet. Mikor a vérszomjas ellenség közeledett, Petőfi leugrott a lóról és egy közeli kukorica táblába igyekezett. A megvadult üldözők hamar beérték. Keserű őrmester menekülés közben hátrapillantott I !s látta, amint a költőt a ku-1 j koricásban leszúrták. Ez a! 1 borzalmas gaztett és a szabadság vérbefojtása örökre elválasztja a magyart — az orosztól. Hiába minden szovjet mézédes csalogatás, vagy húsunkba vágó ostorcsapás. — A segesvári csatateret nemsokára fosztogató oláhok lepték el, akik Petőfi holttestét beledobták a Küküllő vizébe. Ezért nem találták meg sohasem. Öreg honvédektől még a mesemondó maga is gyakran hallotta e nótát: — "Sírva zokog« a Küküllő minden kicsi habja, Sírva zokog a Küküllő, Petőfit siratja !" így mesél a magyar falu. Hőseinket siratja s vérük omlásában saját sorsát látja. A gyermekek a kemence padkán pepírcsákót hajtogatnak és fakardjukat szo- I rongatják. Félálmukban felhők hátán huszárrohamra vágtatnak a segesvári csatatérre s lábuk alá tiporják az ötágú szovjet csillagot. Legyen álmuk valóság mielőbb ! Nvíreavházv Pál — Mi a bajod, Arlechino? A vén komédiás letette kezéből az újságot, fel könyökölt az asztalra, mialatt két könnycsepp futott le beretvált arcán és eltűnt kopott, zsírfoltos bársonykabátján. — Na, — rázta meg a felesége tréfásan a vállát — mi a bajod? — Egy halálhír —, felelte Arlechino tompán. A halált csak a komédiás nép tiszteli igazán s madame Perroquet, amint leült az ura mellé a keskeny kocsmalócára, már nem mosolygott. Elvette a pincértől a rántottét, szónéíkül kétfelé osztotta, a nagyobbik kovászos ugorkát rátette az ura tányérjára és eléje taszította. — Hagyd —, intett Arlechino — nem eszem. Inkább hozass még egy fél liter bort. Madame Perroquet elhozatta a bort, öntött az ura poharába és mind ' a nyolc tojásból készült rántottét, a két kovászosugorka kíséretében, jóízűen megette. Míg evett, nem szólt egy szót sem. Nagyon kövér, kékesenvörös arcú, kettős tokájú, nagyszerű étvágyú, álmú és hűséges, becsületes szemű magyar asszony volt ez a madame Perroquet- Valahol Kiskunhalason született és családi nevén alighanem Tóth Zsuzsának hívták, ezzel a névvel azonban Magyarországon nem lehet művészi karriert csinálni. Nem, még akkor sem, ha a Tóth Zsuzsáékat nem fűzi egyéb rokoni kapocs a művészet-, hez, minthogy harminc hosszú esztendőn keresztül hol előkelőbb, hol meg kevésbé előkelő cirkuszokban némajáték szerepekben működnek közre. S minthogy tudvalevőleg a név sokszor fontosabb a művészetben, mint a művészet maga, tizenöt esztendővel ezelőtt azt mondta néki ez a mostani és most már végleges és utolsó Arlechinoja : — Fiam —, miss Sabinae, Stella vagy Marie — a művészetekben tizenöt esztendőn túl nem viselhet az ember egy nevet- Nem, annál is inkább, minthogy az emberrel megtörténhet, hogy többször megfordul egy ugyanazon városban s a művészetekben nem szereti a közönség a tizenötesztendős ismerőst. A közönségnek friss név kell. Ócska túró, friss sztaniolpapirosban. Adjuk meg neki. És te, mától fogva madame Perroquet leszel. — Mi az, Perroquet? — kérdezte a madame. — Az, fiam, egy francia szó —, magyarázta Arlechino szelíden. Azt jelenti: hogy papagály. — Akkor az nem név ! — csodálkozott a művésznő. — Nem név, de én nevet kreálok belőle a te számodra. Egy jellemző, szimbolikus nevet. Minthogy te fiam, épp annyit és olyasmódon fecsegsz össze-vissza, mint a papagály. Madame Perroquet minden ellenvetés nélkül elfoaadta a nevet, melyet azonban a művészet érdekében iaen gyakran változtatott Arlechinója. Utoliára például madame Percheron volt, amikor azonban eqy társnőié veszekedés közben felviláoosította, hoqy Percheron Párizsban omnibuszlovat jelent, szemkikaparás ígéretével rávette az urát, honv mossák le róla ezt a gyalázatos nevet. — Jól van —, felelte az ura — hát leszel ismét madame Perroquet! Mmtho<-«v mindenki olvan porrá válik, amilven porból lett. Mikor Madame Perroquet elkészült a vacsorájával s meqivott rá any félliter spriccert, közelebb ült az "rához, s kezét rátette a karjára;. — Ki halt meg? Valami ismerősöd? Az öreo komédiás eléie tette az úisáoot s rámutatott eov névre. — Sárréti Jankovich Klára — olvasta az asszony. — Vpla-rní vénkisasszony. Ismerted? Az emberiség szótárában vannak olvan szavak is a sok komisz, inoerlő, keserűséoeket felkavaró szavak kö-Jzött, melyeket kimondani csak májusi hajnalon kellene, vagy virághervasztó, bus őszi alkonyaikor. Ezek közé tartozik: az ismerted? vagy ismertem szó is— Ismertem —, sóhajtott Arlechino s míg ordináré kétkrajcáros szivarjának füstjébe temette fejét, mintha rózsáskert napsugaras mélyéből valami nagyon finom, nagyon halk, nanvon szomorú muzsikát hallott volna. — Hol jársz te most? —• nézett rá az asszony jólelküen mosolyogva s egy darab kenyérhéjjal megcsiklandozta az öreg komédiás nyakát. — Arlechino, öreg, nem voltál te szerelmes abba a vén kisasszonyba? — Úgy, ahogy a mesékben a pásztorfiú beleszeret a királykisasszonyba —, mosolygott az öreg mélabusan. — Csakhogy ez a mese még csak jól sem végződött. — Rosszul végződött? — Rosszul se. Sehogy.' Minthogy el sem kezdődött. Mi kezdődött volna el rajta? Hol álltam én Jankovich Klárához, mi voltam én hozzá? Semmi, senki. Olyan idős, mint ő- Tehát, amikor ő már viruló nagy leány volt, engem még az apám nadrágszíjazott, ha elégségest vittem haza a latinból. A nagy, tágas kocsma másik végében egy fiatal, szláv típusú szőke fiú harmonikázott s egy fekete kazsmirkendős nő, ki ott ült a fiú mellett, háttal a kevés vendéghez, karjára könyökölve hallgatta a szomorú nótákat. Egy hosszú, nagyorrú sovány ember, fehér ingujjban, fején szidIiái kötött sapkával, végig-végig ment a kocsmán, majd ismét kiállt az ajtóba, hol éppen nem volt már semmi látnivaló. Az apró kis szomszéd boltok vasajtói mind nehéz lakatokkal lezárva, a házak ablakai sötétek s a gidres-gödrös kisvárosi utcán, melyet egyetlen egy távoli lámpa világított, meg, még csak egy kóbor macska sem surrant keresztül. Ez a nagyorrú ember, aki a kocsmáros volt, egész nap, egész este, amíg csak a policáj-önkény be nem csukatta az ajtót, minden idejét ott töltötte. Enélkül az ajtó nélkül már kevésbé tudott volna meglenni, mint esetleg a szeme nélkül. Szűk szavú, goromba ember volt, a sárga macskáján kívül,' mely szintén ott ült egész nap az ajtóban, senkihez sem volt egy nyájas szava, de a Vörösbarátok hegyét, amely a szemközti alacsony házak mögött húzódott meg sivár öregségben, szerethette. A szeme egész nap rajta volt, este, ha nem látta már, akkor is kereste s reggel az első pillantása a hegyé volt. Arlechino és felesége mélázva hallgattak. A férfit a múlt álmai ringatták s az asszony nehézkes fantáziáját naiv mesék elgondolásai tették próbára. — Mégis — mondta egyszerre hosszas szünet után s kezét, rátette az öreg ember vállára — mégis, az valami szerelemféle lehetett. — Nem az volt —, intett kedvetlenül Arlechino. — Elmondom, ha megtudod érteni. ! — Ah —, cuppogott az asszony kicsit sértődötten. I— Már hogyne tudnám! I — Jól van — felelte Arlechino s új szivarra gyújtott. — Azt tudod már, hogy az apám uradalmi kasznár volt. Legtovább a Jankovichcsaládnál. Az úr nyugalmazott ezredes, későn nősült, korán meghalt, már mint á családjára nezve- Négy lánya maradt. Klára a legfiatalabb. Szép és fehér, mint azok a különös újfajtájú, hosszúszárú liliomok. A kék szeme mindig szomorkás, a kis szája mindig csukott s a járása sima, nesztelen. Aki nem látta Jankovich Klárát járni, az soha sem látott szép női járást. Mint ahogy a szépjárású nő teste nem imbolyog, ne* *i hullámzik, ahogy mondják, csak száll, mint a virág, hogyha járni tudna. És ez a lány egy nap meg akart szökni a zongoramesterével. Valami hosszúhajú, zöld szemű fiatal lengyellel, aki úgy zongorázott, mint Liszt Ferenc, de olyan ostoba volt, mint ennek a kocsmárosnak itt a sárga macskája. Gondolhatod, ha ilyen emberbe egy úrileány szeret bele, az az úrileány rettenetesen naiv, nagyon jószivü és becsületes kis teremtés lehet. Egy délután azt mondta, hogy megy a nagymamájához, de ehelyett a vasútállomásra sietett, hol rajta csípték, már mint az anyja és az egyik testvére, a szép és büszke Trud. Az igazi neve ennek a leánynak Gertrud volt, de a család Trudnak hívta. Ilyen leányokat sem lehet ma már látni. Fekete, mint a bánáti föld, akkora, mint egy granatéros, ő rendelkezett a családban és láthatod már a nevéről, hogy gonosz teremtés lehetett. Egy Gertrud, hogy is legyen jó. Egy név, amelyben g-r és d betű van, sohasem jó név. Csupa kemény, uralkodó betű. Nem szeretem. És a másik két leánynyal meg az anyjával törvényt ült aztán a Klári húga felett és két hétre elcsukták a toronyszobába, melynek kulcsát Trud őrizte- De ez még a kisebbik baj. Amint az én szegény anyám, aki mindennapos volt a kastélyban!. kihámozta később a dolgokból, a nagyhajú lengyelbe a büszke Trud is szerelmes volt titokban, habár ő sohasem szökött volna meg vele és gyűlölete innét datálódott a húga iránt. És Klárát kinevezte Trud a család szégyenének. Egy leány, aki el akar szökni a zongoramesterével és otthon azt hazudja, hogy a nagymamához megy, az egy feneketlenül romlott teremtés, erkölcstelen, vallástalan és jellemtelen. És Trud kimondta s végleg elhatározta és megerősítette: hogy Klára a család szégyene. És a szegény kis szerelmes Klára, ki egy hosszúhajú koldus lengyelt minden gondolkozás nélkül követett volna a világ végére és lett volna a felesége, csakugyan a család kinevezett szégyene lett. Maguk között letört exisztenciának nézték, ki nem számít semmit, kitől nem várhatnak semmit. Minden Jankovich-leány egyfejedelmi házasságról álmodozott, de Klára nem számított köztük. Szótalan, csendes, ábrándos természete s az a rettenetesen lealázó szerelmi stiklije teljesen kiközösítette a nagyravágyó, gőgös és számító családból. Lassanként már szinte nem is vették magukhoz tartozónak. Nélküle hálóztak, fürdőztek s ha idegenek előtt esett szó róla, ég felé forgatott szemmel sóhajtoztak: ah, a Klári! A Klári szegény ! . . . S nem mondtak egyebet. Kiki gondolhatott, amit akart. Akár azt, hogy a Klári csöndes őrült, akár azt, hogy a Klári egy megáltalkodbtt renegát, kit a család kiközösített magából, kinek mi tetszett. És Klárit valami láthatatlan kezek lassanként teljesen kiszorították a. szalonból, honnét bekerült a varró- és foltozószobába, majd meg ki a konyhába, a spajzba. A többi leány férjhez ment, legelőször és legfényesebben a cselszövő Trud. Egy idős és dúsgazdag német báró vette el s Klára az anyja mellett maradt, kit idővel szélütés ért, megbénult s a három leány még fokozottabb gonddal vigyázott, nehogy Klára valahogy férjhez menjen s a szélütött anyjuk rájuk maradjon!. Teljes tizenöt esztendeig ápolta Klára az anyját. Ezalatt elmúlt az ifjúsága, eltűnt az életkedve, a szíve meghalt s a csontossá vált, szikár, fekete ruhás, összeszoritott ajkú vén leány szívébe senki se látott be többé. Húsz esztendővel ezelőtt láttam, az anyám temetésén. Nem ismert meg, idegenül nézett rám s a valamikor harmatosán ragyogó, szép, fiatal, félénk szeme fakón, nyugodt közömbösséggel siklott el mindenek fölött. S azóta env másik húsz esztendő múlt el. Ő is, én is hatvanesztendősök lettünk s ő már elment. A liliomarcú, fehér, szőke és, karcsú Klára. Vájjon látta-e és látja-e valaki más is így a fehér mártír életét, ahogy én láttam és látom. Változatos, kalandos életpályámon annyiféle és olyan sok nőt ismertem, annyi szerelmet, annyi könnvet/ mosolyt, asszonyi intrikát láttam s egy csöpp kis mocsoktalan, féhér zugban valahol a lelkem mélyén, mindig ott állt a fehérruhás, csüngő copfos, hallgatag, tizenhét esztendős Jankovich Klára. Vájjon milyen helyet készítettek fönn néki az angyalok? Az öreg komédiásnak elaludt a szivarja s a füst eloszlott a feje körül. Ránézett a feleségére, ki nehezen küzködve az álmossággal, bután, értelmetlen mosollyal kapta fel a fejét és bólingatott valamire. Arlechino egy percig idegenül nézett rá, mintha nem I ismerné, azután mély, fel' sőbbséges fájdalom szorította össze szívét. Fizetett a nagyorrú kocsmárosnak és felállt. — Menjünk — mondta az asszonynak — látom, hogy álmos vagy. És madame Perroquet hálásan mosolygott a viharvert, öreg komédiásra. Csodaszép volt az esküvő... Volt pénz rá elég, mert az örömapa a Bank of Nova Scotiánál külön személyes számlán gyűjtött arra, hogy ma, életének legszebb napján, legyen fedezete minden kiadásra. Emellett még életbiztosítás is jár a személyes bank-, számlával. ön is kövesse a példát. Határozza meg azt az összeget , amelyet össze akar ' gyűjteni, s havi részletfizetésekkel gyűjtsön, amíg a pénz együtt van. Ha szükség lesz rá, majd kiveszi a pénzét, s még külön készpénzjutalmat is kap a banktól. Gyűjtsön gyermekei esküvői költségére, vagy bármi más célra. Abba a bankba vigye a pénzét, ahová a barátai is járnak. A személyes takarékbetétszámla , (banknyelven PSP-számla) segítségével az ön tervei is valóra válhatnak I 'BRNK THE BANK Of NOVA SCOTIA Fűszeres mákos sütemény . . a legszebb sütemény, amit valaha is sütött... finom mákizével és puha könnyedségével valódi csoda-tészta f Használjon a sütemény készítéshez mindig MAGIC BAKING POWDER-t és munkája nagyon eredményes lesz. Mákos sütemény Mérték — 1 rúd süteményre. 1 kétharmad cup egyszer szitált finom liszt 2 teáskanál Magic Baking Powder '/2 teáskanál só % cup vaj vagy Blue Bonnet margarin 1 teáskanál vanília 1 egyharmad cup finomra őrölt cukor 3 tojás 1 teáskanál reszelt citrom, héj Vi cup tej Vi font őrölt mák Kenjen meg egy hosszú tepsit (41/2X81/^ inch, belül mérve) és bélelje ki megkent viaszkos papírral. Melegítse elő a sütőt 325 F. fokon (később alacsonyabban). Szitálja össze a lisztet, sütőport és sót. A vaj vagy margarin krémet fokozatosan keverje össze cukorral. Adjon egyenkint tojást hozzá s mindegyik után jól verjte fel; keverje bele a citrom héját és a vaníliát. Adja a száraz részeket a krémes keverékhez, a szükséghez képest tejjel, könnyen elkeverve minden hozzáadás után. Hintse be darált mákkal. Tegye a tésztát az előkészített tepsibe és terjessze ki egyenletesen. Süsse az előmelegített sütőben 1 '/2 óráig. Állítsa a süteményt 10 percre egy drótállványra, azután borítsa ki papírra és hűtse ki teljesen. ÚJABB FINOM TERMÉKE A STANDARD^ BRANDS LIMITED nek. Magyarokról - magyaroknak Segítsünk a szenvedőkön A kanadai United Appealhoz tartozó egészségügyi, jótékonysági szervezetek megindították évi gyűjtésűket. Az újkanadások előtt szükséges rámutatni ennek a mozgalomnak rendkívüli jelentőségére. Több mint 100 szervezet szolgálja itt a közönség érdekeit, melyeknek önkéntes tagjai felajánlják munkájukat mindazok I számára, akiknek egészsége, szociális viszonyai azt megkívánják. Több mint 1600 kirendeltség tagjai bocsátják rendelkezésre tudásukat és önkéntes munkájukat, hogy segítsenek az ar- j ra rászoruló fiatalokon és j öregeken egyaránt. Gondos' költségvetés és előrelátható ( terv alapján állították öszj sze azt az összeget, melyet j a nagy gyűjtési hadjáratnak össze kell szedni. És mit nyújt ez a közös alap? Ügyességet, szerve-' zettséget, az emberi szűk-. ségletek és szenvedések ismeretét, időt és pénzügyi hozzájárulást. Gyakorlott szociális munkások és önkéntesek ezrei fáradoznak, hoqy összegyüjtsék mindazok adományait, akik szívesen megnyitják előttük ajtóikat. Adjuk oda szívesen évi járulékainkat, hoov segíthessenek a betegeken, a szenvedő gyermekeken, vagy megjavíthassák a szegény ember düledező lakóházait. Adjunk szívből és készségesen. Segítsük a United Appeal emberbaráti törekvéseit-BEVEZETIK A FILMTÖRTÉNET ÉS FILMESZTÉTIKA OKTATÁSÁT A budapesti rádió szerint az ifjúsági filmbizottság javaslatára filmtörténeti és filmesztétikai előadássorozatot indítanak a budapesti, szegedi és debreceni tudományegyetem bölcsészkarán, valamint az egri, szegedi és pécsi pedaqóoiai főiskolán. Az előadássorozat két éves lesz. Tematikája a filmesztétika és filmtörténet ismertetésén kívül felöleli a filmpedagógjé és film pszichológia körét is. E kezdeményezéssel azt akarják elérni, hogy az egyetemekről és főiskolákról olyan pedagaoósuk kerüljenek ki, kik kellő hozzáértéssel, felkészült seggel irányítják az általános és közéoiskolai hallgatók .filmesztétikai nevelését. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ ELŐTT TÁNCOLT DRÁBIK MIHÁLY Négy évvel ezelőtt a szabadságharc leverése után a Budapestről menekült Drábik Mihály táncművész Londonban Erzsébet királynő előtt ütötte össze sarkantyúit egy fergeteges huszáros táncban. Az előadást a magyar szabadságharcos menekültek befolyásos barájta rendezte külön a királynő részére. A tánc annyira meg nyerte a királynő tetszését, hogy azt Drábik Mihállyal kétszer is megismételtette. Drábik Mihálynak aztán Kanada nyújtott menedéket s most Torontóban él táncos társaival együtt. Táncolni tanít és mint "Bihari táncos" ismeretes, amellyel egyrészt bihari emlékeket éleszt a magyarságban, másrészt Bihari világhírű magyar zeneszerző örökbecsű melódiáit tartja ébren Most a Nemzetiségi Kiállítás keretében mutat be hat társával együtt egy "kuruc kard-táncot". Ezt a kiállítást most első Ízben rendezték meg s azon Kanada 26 különböző nemzetisége vesz részt. A Palace Pierben rendezik október 3 és 7. között. Drábikék tánca olyan meggyőző s olyan élesen suhognak a kuruc kardok, hogy a nézőket visszavarázsolják a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcok korába. Ez a kiállítás esti műsorszámainak legnagyobb sikere- Minden magyarnak meg kellene tekinteni. A nagy nemzetközi színpadon különben négy földrész népfajai vesznek részt. Ott látjuk a Balti országok, Németország, Szerbia, Ukrajna, Lengyelország, Macedonia, Japán, Görögország, India táncosait, valamint kozákokat és kínaiaka-t is. A kiállításnak nagy tekintélyt kölcsönzött, hogy védnökségét J. Keiller, Ontario kormányzója, John Yaremko állampolgársági miniszter és Nathan Phillips torontói polgármester vállalták • Hemingway hagyatéka New Yorkban megkezdték az elhunyt Hemingway hagyatéki tárgyalását. Kézzel Írott végrendeletében a nagy író megjegyzi:, "Szándékosan nem végrendelkeztem gyermekeim javára, mivel teljes bizalommal vagyok szeretett feleségem, Mary , iránt, aki minden bizonnyal utasításaim szerint fogja ellátni őket". ' ‘ \ • Five Roses liszt (FÁJV ROZ) selyem szitán van átszitálva. Takarékoskodjon az idejével ! Ne szitálja kenyérhez és kelt tésztához. Csak tortához és süteményhez szitálja.
