Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-03 / 22. szám

KANADAI MAGYARSÁG

XI. évfolyam, 22. szám, 1961 június 3, szombat

Oakville története dióhéjban

' indiánok laktak, akik dohány és kukorica termelés! sei, valamint halászattal és jvadászattal foglalkoztak. Az , Oakville és környékén lakó indiánok a Mississauga törzshöz tartoztak és valószínűleg, hogy innen kapták a nevüket a Mississauga Club, amely ma a környék lege'őkelőbb Klubja és a Mississauga út is.

Ez az indiántörzs a Hurontó környékéről húzódott le délre, mert az Ontario-tcnak az éghaj'ata melegebb, a vad- és halállománya sokkal gazdagabb volt.

Arról is vannak feljegyzések, hon'/ a mai Dundas országút, valamikor eqy katonai felvonulási útvonal volt Torontótól a Niagarára és, hogy Nilson admirális nagy győze'met aratott az ellenség felett a Trafalgá. melletti csatában. Ez a két város pár évvel ezelőtt egyesült és most a hivatalos neve Oa-kville-Trafalgar:

Oakville -megalapítója Chisholm Vilmos politikus és üzletember nevéhoz fűződik, aki Burlingtonból származott és már hadviselt volt az 1812—14 évi háborúban. Chisholm Vilmos gabona, fa-, valamint hordókereskedéssel foglalkozott és miután ebben az időben még bankok nem voltak minden sarkon, mint ma, így ő pénzt is -kölcsönzött megszorult üzletfeleinek.

Azt hiszem ennyi éppen elég is e szép kis csendes városka múltjából és errevaló tekintettel egy merész ugrással, átugrom a közben eltelt 149 évet- és röviden beszámolok arról, hogy én hogyan láttam Oakvillet ezelőtt 12 évvel, amikor először a városon -keresztül utaztam.

Igen, Oakville 1949-ben egy csendes-békés nyaralóhely volt, egy néhány üzlet tel a város főutcáján és la kosainak száma néhány eze lelkei számolt. Ma a lakói nak száma 43 000 körül mo zog. Az Ontario-tóra eső dé l-i -részén egymás mellett se rakoztak fel a szebbnél szebb 30—40 szobás villák gyönyörűen apait virágos kertek, 100 éves hatalma fasorok és kilométer hosszi terméskövekből masszivar megépített kőkerítések.

Amikor Ontario volt kor mányzója meghívott házá ban egy délutáni teára és ér végigsétáltam gyönyörű ró zsái között, akarva nen akarva a Margitsziget sétá nyán éreztem magamat é nem törődve a kertbei nyüzsgő angol vendégekkel behúzódtam a tó csende partjára és onnan fájó szív vei bámultam a hatalma kék tengert, amely gondo latban régi szerelmemet < Balatont varázsolta elém é már a fogadásnak is csak nem vége volt, mire álmaim ból ismét felébredtem- lg\ láttam én 12 évvel ezelőt Oakvillet, mint egy újkana dás látogató. Akkor boldo gan lettem volna kertésze ennek a gyönyörű helynek

Igen, 12 év hosszú idő, azóta nagyot változott a világ és bizony Oakville is! A nagy hatalmas villákat, a 100 éves fákat, a gyönyörű rózsákat és virágokat, a masszív kőkerítéseket az 1000 lóerős építőgépek kiszántották és ma az új modern házak százai épültek fel a tó partján, maguk alá temetve a multat és a tradíciókat.

A párezer lakosú kis Oakví I léből, Trafalgarral egyesülve egy 43 ezer lakosú város lett. Kanada legnagyobb gyárai, mint a Ford, Singer, Lann General Electric és McDonald, stb. gombamód

HIVATALOS FŐKÉPVISELETI BEFIZETÖHELY

Gyógyszerek

PÉNZATUTALAS

AZ OLASZ KERESKEDELMI DELEGÁCIÓT, amely A. D- de Cocci (középen balról) vezetése alatt érkezett Torontóba, Franco Slataper (jobbról) olasz kereskedelmi megbizott fogadja a Malton-i repülőtéren. 186 millió bushelnyi gabonának Kína részére történt eladásával és a múlt évi rossz olasz termés következtében Kanada gabonaexportja emelkedőben van. Az olasz delegáció látogatása előreláthatólag növelni fogja az Olaszországba irányuló kivitelt is. (Canadian Scene)

x&ooooooooooooooooe-oooooooo;

✓ámmentes küldemények, szabad/álasztás, épüietanyagok, textil-, gyarmatáruk. — Kérje képes árjegyzékünket.

•

i világ minden részébe rceptre és recept nélkül leggyorsabban és legolcsóbban

Magyarországra, Romániába és iurópa összes államaiba hivatalo>an, a legelőnyösebben.

•

Fordítások, hitelesítések, útlevelek nem állampolgárok részére is), izumok és válóperek intézése.

•

iA-16- és REPÜLŐJEGYEK részletre is.

•

:orduljon mindenkor bizalomma1 ntézetünkhöz, ahol minden küldeményért teljes garanciát kap.

INTERNATIONAL

AGENCY $ 2 R V I O E

787. SPADINA AVE. • TORONTO 28. CANADA

TELEFON: WA. 2-1014 <* WA. 2-1458

ra épültek és adnak kenyeret ezer és ezer régi és újkanadásnak, nem is beszélve. a Plazákról és Shooing Centrek-ről, amelyekből csak az utolsó négy év alatt

hat épült fel. _____

Egy kis üzemről itten külön is meg akarok emlékezni, mert ennek az üzemnek a tulajdonosai voltak az eisők, akik -kérésemre nagy szeretettel nyújtottak segítőkezet a menekült magyaroknak. Mrs. & Mr. McDonald csak 1950-ben alapították ezt a Welding Ltd. Az üzem ma már 25 állandó munkást foglalkoztat és a cég dicsőségére válik, hogy a munkások nagyrésze magyar, dán,

holland, német, ukrán, osztrák és természetesen kanadai is, akik a McDonald csa j Iád jóvoltából a legnagyobb egyetértésben dolgoznak Kanada boldogabb jövőjéért.

A McDonald céget ma -nemcsak a környékben, hanem egész Ontarioban ismerik és munkáját elismerik. Ontario legnagyobb sör- és gáz-gyárainak csőberendezéseit ez a kis üzem tervezte és kivitelezte. Kanada jövője sokkal boldo gabb lenne, ha egy pár millió McDonald család élne Kanadában és akkor sok újkanadás élete is jóra fordulna.

Befejezésül még csak any-Én idáig futottam, folytatta egyre erősebb sírással —, hogy ne essen meg az a nagy szégyen, hogy majd még csendőrök kísérjék végig a falun az én jó Gáspáromat. Nem érdemeljük meg mi azt kérem ! Nem vagyunk mi olyan rossz emberek! Tessék mán rajtunk segíteni Nagyságos Asszony !

Hárman indultunk el az "Irodába" — így hívtuk azt a, kis «épületet, amely öt helyiségből állott. Az első egy kis várószoba volt, egy paddal és pár székkel. A második volt a "kis iroda" és ebből nyílott a tulajdonképpeni iroda, majd mellette volt a gazdatiszt két lakószobája.

Taksonyi — így hívták a gazdatisztet — éppen — akkor jött haza lóháton, mikor mi az irodához értünk.

— Kezeit csókolom, Méltóságos asszony ! — üdvözölte Nagyménémet (aki pedig az én jelenlétemben is számtalanszor megtiltotta neki, hogy "Méltóságonak" szólítsa).

— Hagyjon fel ezzel az ostoba megszólítással Taksonyi! — szólt rá mérgesen —s menjünk az irodába.'

Aztán mi, hárman (Birkásné a kis várószobában maradt) bementünk az irodába.

— Mondja el nekem Taksonyi úr, mi történt? Miért ütötte po■fon Birkást?

A gazdatiszt eléggé összefüggéstelenül mondta el a történteket, lényegében azonban, ugyan azt mondta, amit Birkásné- Befejezésül még hozzáfűzte:

— Mi van abban, ha az ember pofonvág egy bérest? Máskor is már pofonvágtam — nem is egyet —, de azért, ebből még senkisem csinált ügyet.

— De ilyesmit nem szabad csinálni! Ez jogtalanság! — vágtam a szavába. S mikor láttam, hgy Nagynéném nem utasít rendre még hozzáfűztem: — Gyáva és becstelen dolog valakit pofonütni, akiről tudjuk, hogy nem adhatja vissza. Nagynéném most furcsán nézett rám és mintha egy kissé mosolygott is volna, de azért nem szólt semmit.

Ekkor — kopogtatás után — Gáspárné rohant be a szobába 1

— Jaj Istenem ! máris jön ez ... az eszét vesztett —, sirta.

— Telefonálok a csendőrökért! — mondta nagy ijedtséggel Taksonyi.

— Nemi nem kell csendőr —, szóltam hirtelen —, majd én beszélek a Gáspár bácsival I Én tudom mit kell neki mondani I

—: Ugye beszélhetek vele? Ugye elintézhetem Anna néni? — kérdeztem izgatottan.

— Hát. .. nem bánom ... mi majd itt maradunk az irodában. Küld be ide a Birkásnét is.

Valami furcsa izgalommal csaptam be magam után az ajtót-Ott vártam meg Birkás Gáspárt a kis várószobában. (Feleségét pedig beküldtem az irodába.)

— Úgy jött be — kalappal a fején —, hogy nem is kopogtatott. Mikor engem meglátott, meglepődött.

— Adjon Isten Gáspár bácsi! — adtam neki a köszöntést. Furcsán nézett rám, de nem fogadta el.

— Hol a Tiszttartó? — kérdezte nem éppen barátságosan.

— Gondolom. . . a határban—, válaszoltam színlelt nyugalommal.

— Ma nagyon meleg van Gáspár bácsi! Ilyenkor még a haja is izzad az embernek a kalap alatt . . . már akinek kalap van a fején —, mondtam neki szelíden. Erre levette a kalapját.

— Mondja csak el nekem Gáspár bácsi mi a baj? Miért hozta magával azt a fene nagy baltát? Hiszen ilyenkor nyáron nem szoktunk fát vágni! Kasza való a paraszt kezébe ez időben.

— Tudom én azt kérem! Más okból kell nekem az.

— Csak nem akar vele valakit megölni? — böktem ki meré— Mán pedig én azt csinálom instálom !

— Csak nem engem?

— Nincs nekem az ifiúrral semmi bajom, tudom, hogy jó szívvel van irátunk.

—Hát akkor miért nem mondja el Gáspár bácsi, hogy mi nyomja a szívét?

— De, ha egyszer az nem az ifiúrra tartozik !

— Dehogy nem tartozik rám Gáspár bácsi !

Hisz tudja, hogy mennyire szeret engem a Nagynéném — és éreztem, hogy elvörösödök.-— Én majd mindent elmondok neki és Ö majd igazat ad magának, ha igaza van!

— Nincs igaza a szegény embernek, ifi úr! Mert igazság sincs !

— mondta elkeseredve.

— Mert, ha igazság volna, akkor nem történhetne meg, hogy egy 50 éves szegény embert pofon üthet egy 25 éves, mán pedig az az 50 éves csak jót akart az uraságnak !

— Nézze Gáspár bácsi : ha egy 25 éves ember pofon üt egy 50 évest, az egy gyalázatos dolog, sőt becstelenség — mondtam meggyőződéssel.

— Ezt mondj-a az ifi úr? már pedig engem a Tiszttartó úr ütött pofon!

— S miért nem adta vissza? — mondtam neki tűzzel. — Aki magát pofon üti, azt üsse vissza ! Elvégre jogállamban élünk, ahol mindenki egyenlő jogokat élvez, s bár senki sem lehet önmaga bírája, aki azonban üt, azt vissza kell ütni, ezt megkívánja a magyar becsület. A pofon, az egy szörnyű dolog : az embernek ég tőle az arca és a szégyenérzés majd megfojtja az embert.

— Úgy van az, ahogy mondja az ifi úr! dehát honnan tudja? Hisz az ifi urat senki sem ütötte pofon !

— Dehogy nem! — mondtam meggondolatlanul. — Mindenkit érhet baleset! Engem is pofon üthenek . . . persze én visszaadom (és közben úgy éreztem, hogy az arcomból kijön a vér).

— Tanulja meg Gáspár bácsi, hogy jogtalanul senkit sem lehet pofon ütni. És, aki magát pofon ütötte az innen repülni fog —, mondtam vakmerőén— Mert a mi családunk, az én Anna néném nem tűr ilyen gyalázatot! — szavaltam mos már teljes hévvel. — A mi családunkban sohasem voltak ilyen gazemberek, akik szegény béres embert pofonütnek! Ezért ki fogjuk rúgni a Tiszttartót! — az utóbbit már szinte ordítottam, tudván, hogy a szomszéd szobában mindent hall a gazdatiszt.

— Menjen Gáspár bácsi vissza a földre és kezdjék ott vágni a búzát, ahol a legérettebb — maga ehhez úgyis jobban ért, mint a Tiszttartó —, szavaltam vakmerőén.

Az öreg béres furcsán nézett rám, még mosolygott is a bajusza alatt (persze csak úgy, hogy én ne vegyem észre). Aztán szinte bocsánat kéréssel kérdezte:

— Már, ha jól értettem az ifi urat ■ .. akkor én most menjek vissza a földre és többé senki sem fog bennünket pofonütni?

— Senki ! — hallottam Nagynéném hangját, aki ott állt az ajtóban és még csak nem is mosolygott, mikor részben nekem szánta a szavakat, részben Birkás Gáspárnak ezeket mondta:

— Pofon ütni senkit sem szabad ! Ha egy fiatal üt meg egy öreget, az bűn, amiért büntetés jár. Ha egy öreg üt meg egy fiatalt

— és most egészen felém fordult. .. — mondjuk egy rokont. .., felindulásból, vagy . .. szeretetből, azt úgy hiszem meg lehet bocsájtani. A gazdatisztet pedig kidobtam ! Gáspár maga menjen a dolgára !

Az öreg Birkás látható megkönnyebbüléssel hagyta el az irodát. Dehogy is értette ő szegény feje, hogy itt ma nemcsak az ő sérelme nyert elintézést, hanem az enyém is.

nyit, hogy a Kormányzó kertjében 12 évvel ezelőtt megszületett kívánságom is beteljesült, mert én kertész lettem Oakvilleben a sa|át házamban, de a régi szellem, a régi hanaulat az eltűnt és helyette ma lüktet az é'et, a fejlődés, a hatalmas iram, az ezer és ezer autó kipufogógáza, az atombomba, a nagy bizonytalanság a jövő iránt és én ma nem tudom eldönteni, hogy vájjon mi is a jobb? A csendes és nyugalmas múlt, vagy az izgalmas és szédületes gyors jelen és a még ennél sokkal veszedelmesebb jövő?

Dr. Szabolcsy-Szmolár Pál

AZ ÉLET AMERIKÁBAN"

Magyar nyelvű könyv amerikai bevándorlók részére Ez a 96 oldalas munka az ímerikai viszonyokat és in j ézményeket könnyen értheő magvar nyelven ismerte- I, sokezer olyan adatot és anácsot közölve, melyeknek smerete szükséges ahhoz, logy a bevándorló megérte és megszokja az ameri;ai é'etmódot, megfelelő akást és állást találjon és itthonosan érezze magát az írszágban. A könyv, amelv y ú'onnan érkezettre nézve

BRITISH PAINTS (Canada) LIMITED

OAKVILLE, ONT. • HALIFAX, N.S. • MONTREAL, QUE.

Ne felejtse el, hogy a fenti "SINEX" szó a világ egyik legnagyobb festék gyárának a legkitűnőbb gyártmánya. Pénzt és időt takarít meg, ha meglátogatja a

i The Color Geatre-t

79 COLBORNE ST., OAKVILLE, ONT. — TEL.: VI. 5-1091

Ahol szívesen szolgálunk Önnek igyenes tanácsadással. TEGYEN EGY PRÓBÁT!

nélkű'özhetetlen, az American Council for Nationalities

Service-tői (20 West, 40 St., New York 18, N. Y.) 50 cent levélbélyeg egyeidejű beküldésével rendelhető meg. Huszonöt példány vételénél 30%-^s engedményt kap a vevő és sok magyar szervezet rendelte meg már tagjai részére. Hogy keresztmetszetet adjunk a könyvecske -tartalmáról, idézzük a mutatóját például "A" betű alatt: "Adók, Aggkorúak nyugdíja, Alkotmány, Állami kormányzás, Álláskeresés, ÁMáaközvpríi-nk, Amerika fei-Az ontarioi kormány által Nagy-Toronto Nemzetközi Intézetében május 15-én rendezett nevelésügyi szeminárium előadói emelvénye. Balról (óbbra láthatók:

H. E. Elborn, nevelésügyi helyettes miniszter, R. J. Cudmey, Q- C. helyettes tartományi titkár és helyettes állampolgársági miniszter; Hon. John Yaremko, Q. C. tartományi titkár és állampolgársági miniszter (beszél); Stephen Davidovich, az állampolgársági osztály igazgatója; Hon. John P. Robarts, Q. C., nevelésügyi miniszter; Dr. C. W. Booth, helyettes nevelésügyi miniszter.

«ooooooeoeoflQGOoeooQooowooo&sogogoowo&oa

Hon. John P. Robarts, Q. G. nevelésügyi miniszter beszédet mond az ontarioi kormány által Nagy-Toronto Nemzetközi Intézetében május 15-én rendezett nevelésügyi szemináriumában.

szén-A helyszűke miatt nem akarom e kis történetet a világ teremtésével kezdeni, de annyit mégis meg kell említenem, hogy amikor a nagy Alkotó a világot formálta, Oakvillet és környékét sok természeti szépségekkel áldotta meg.

Talaja homok, agyag és -fekete föld keveréke, ami jgen alkalmassá tette a környéket mindenféle gyümölcsfák, díszfák és vetemények termelésére. Klímája —, attól eltekintve, hogy mély fekvése miatt egy kicsit nyirkos — mégis kellemesnek és egészségesnek mondható.

Az Ontario tó hideg vize miatt fürdőzésre nem igen alkalmas, de annál kellemesebbé teszi a környéket a nyári hőség elviselésére és talán éppen ez volt az oka annak, hogy Toronto és Hamilton milliomosai Oakvillet választották lakóhelyül, amely csak 25—25 milesra -fekszik a két nagy város között.

A történeti' hűség kedvéért, azt is meg kell emlí-j tenem, hogy Oakville ősla- j kői —, éppenúgy, mint -egész Kanadának — nem a torontoi és hamiítoni -milliomosok, hanem a bennszülött indiánok voltak, akik így teljes joggal kérdezhették volna, az újonnan érkezőktől, hogy ezek a "foreign"-nek mit keresnek itten? Ezt tőlem is annyiszor megkérdezték már és az én egyszerű és rövid válaszom, hogy hála az Istennek én az vagyok és remélem, hegy Ön sem egy indián.

Szóval, amikor Columbus az Atlanti Óceán partjain ■evezgetett, akkor még Oakville—Trafalgar—Bronte környékén —, amint azt az ásatási leletek is igazolják —

fedezése, Amerikai forradalom, Amerikai közszellem. Amerikai Magyar Szövetség, Angol tanfolyamok, Ápolónők, Apróhirdetések, Árve /esek, Ásványi kincsek, Automobil biztosítás, Automobil engedély, Autóellenőrzés, stb.

— "ÉLŐ PANOPTIKUM"na-k nevezi el vendéglőjét egy New York-i üzletember, mert kizárólag olyan személyeket alkalmaz, akik valamelyik történelmi vagy filmhírességhez hasonlítanak.__