Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-10 / 36. szám

X. évfolyam, 36. szám, 1960 szept. 10, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG KISJÓKAi ERZSÉBET: ALBI01AN IS SÜT A NAP 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden «zómbaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig ■«fizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szém éra: 10 cent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Vélaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portéköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada A tavasz megbolondította a londoni fákat: lerázták az ősz óta megtapadt száraz leveleket, ledobták a penészes szürkeséget és olyan harsányzöld újhajtásokat bodöri toltak a nap felé, hogy a Hyde-park pázsitja sem rikítóit jobban. A madaraik olyan éles trillába fogtak, hogy majd belerepedt a kicsi csőrük, mert a láthatatlan karmester úgy látszik forbisszi­­mót vezényelt. Legszemtelenebb volt a feketerigó. Vad táncot járt a japánt vadcseresznye virágzó ágán, és akkorát kurjantott vá­ratlanul, hogy a lány, aki elmé­­lázva álldogált a fa alatt, össze­rezzent. Felnézett a rózsaszínű virágok közé, még közelebb is lépett, de a rigó nem félt: -sárga, 'kemény, csőrét megköszörülte az ág fekete, si-ma héjján és még !harsányabbat -rikoltott. A lány elmosolyodott. Valami furcsa öröm áradt szét -benne, végigfutott minden ideg­szálán, mint a villanyáram, mely fényeket gyújtogat. Jó élni, gondolta és a forró hálaérzet (könnye égette a szemét. Jó itt állni ebben a lüktető, virí­tó, hangos és illatos tavaszban, ebben a harsogó szimfóniában, mely felcsap a nefeljtskék égen fodrozódó, habos bárányfelhő­kig. Jó itt lépegetni a lejtő sar­jadó gyepén, a futkározó, -kur­jongató gyermekek között. A Hampstead Heath romantikus, régi házsorai mosolyogva tolják -maguk elé a hirtelen -kiviruít ki­csi -kerteket, mint büszke anyák az ünneplőbe öltöztetett 'kisde­deiket. Újabban rózsaszínre, meg lilára festik ezeket a kicsi háza­kat, akad sárgára lakkozott bejá­rat is, meg türkiszkék is. És még azt mondják, maradiak az ango­lok. Jó élni, igen, de . . • Egyedül? Egyedül sohasem jó. Álmodó szemmel nézte a mar­ton szaladgáló gyermeksereget, a virágbaborult fákat, a derűs­­kék eget és úgy érezte, -nem is lépked, hanem csak úgy lebeg a kikelet -kábító fényében, -mint a fáról hulldogáló virágszirmok. Mint, aki idetartozik és mégsem maradandó valóság, csak jelen­téktelen, lényegtelen semmiség, amit felkap és -ki -tudja hová so­dor a májusi szél. Riadtan fordult meg. Az út szélén, éppen a háta mögött, vaj­színű gépkocsi állt meg, Alfa Rómeói. Magas, vállas férfi szállt -ki belőlb, akinek barna öltönyén, kesztyűjén, rezeda-sz-in nyakken­dőjén -látszott, hogy ehhez a -ko­csihoz tartozik. Mindezt egyetlen piIl-an-tással állapította meg, azt is, hogy a rendszám melletti -két betű, a C.D. nyilvánvalóvá tette a tulajdonosa foglalkozását. "What are you thinking about?" "A gyereket nézem . . ." El­röppent a válasz, mielőtt észre­vette és ez zavart keltett benne Azután ingerültséget érzett sajál zavara miatt- A jól nevei tsége ál­ltai diktált tartózkodás, mely nerr engedte szóbaáil-ni idegenek j-kel, viaskodott benne a diploma­ta iránti, hirtelen támadt érdek Jődésével, a furcsa, szívdobogta­­tó óhajtással, mely a múlt képei­­takarta felidézni. Nem a mostani ,hanem a régi, a múltból elővett !hangján folytatta: "Csodálatos 'a- tavasz ereje. Nem csak a rü gyek pattannak k-i, a gondolatok is. Kitör a jókedv és az indulat Tavasszal erősebb az ember". A férfi bólintott; derűs mo­solyféle jelent meg az arcán. "Jöjjön, megmutatom magának a mi Londonunk más'ik arcát. | Nem a- szennyes, lármás, forgal­mas világváros képét, hanem a bűbájos, örök-angol, tündén áb­rázolót. Csend van ott és béke. Időtlenség. Jöjjön". Megfogta a lány karját és az útra segítette, mert a gyep hepe­SzabadföldÖn működő cse-nké- z szóink -idén ünnepük a magyart cserkészet fennállásának ölve-. fc n-edi-k évfordulóját. Észak- illetve n DéLAmeri-kába.n megtartott ju-'s bileumi táborokat -követően az h Európában élő magyar cserké- c szék a bajor Alpesek tövében k meghúzódó Ascholding község z határában gyülekeztek júliusi 18-án, hogy néhány hétre — tá- r borukból — 'Magyarországot" js építsenek és így méltóképpen . j emlékezzenek -a mozg-all-o-m első s ötve-n esztendőjére. It Sűrű fenyőerdőben haladunk­­a tábor felé majd hirtelen —^ ékes — táborkapura bukkanunk. !-$ Mög-üie -tisztás hívogat, melyet < — ahogy a bennünket kalauzoló I cserkész-tiszt elmondja, — a tá- I borozók sportokra, játékra, ének­tanulásra haszn-á-lnak. A tisztás ! végében hatalmas gerendákból.' ácsolt kereszt -mellett áll a tábor ! ugyancsak fából készített, mes- -I termőnek i-s tekinthető oltára. < Baloldalt a fiú-tábor rendezke-/ debt be, jobboldalt leánycserké-j1 szék verték fel sátraikat. A tá borparancsnok először -is a tábor közepén álló cserkész-kiállításra v-ez-et el bennünket, mely egy nagy szürke sátorban nyert elhe­lyezést. Nemhiába büszke rá Fe­ri -bá', mert amit a -kiállításon láthatunk, az mind a magyar népművészet remeke- Sárközi, -mezőkövesdi, írásos torockói hímzéseken kívül gyönyörű fából fa-ragott kulacsokat, népi minták­kal kifestett -könyvjelzőket, ma­gyaros váz-álkát és díszes tányéro­kat ■találunk ízléses összhangban elhelyezve. De látunk régi cser­készem lékeket, egykori táborozá­sok fényképeit is A .leánycserkészek táborában ■rend, fegyelem és tisztaság ural­kodik. Ne-m -is lehet az máskép­pen. Mária-, — a parancsnokuk, — bőséges tapasztalatok kai ren­delkezik a cserkészéletből s jól ért a gyermek lélekhez. A lányok különben nehéz követelmények­ből álló akadályversenyt is vé­­gigküzdöttek, a fiúkét is felül­múló eredménnyel-. Van táboruk­ban egy 17 éves dán leány is vendégként, akii elmondja, hogy- nagyon jól érzi «magát a magya­rok között. Átlátogatunk a fiúk táborába Először a legnagyobb al-tá-bor, az ausztriai magyar fiúk tábora tű­nik szemünkbe. A legkülönbö :őbb helyekről kapott és egyéni ola-jdooban lévő -sátrak tarka- Darkasága -a-rra vall, hoo-v ke­­nény munkájukba -került a szük­­;éges tábori felszerelést össze­­lozni. Kőből,, mohából -készített díszítéseket, csodaszarvast, cser­­cészl-iliomo-t látunk a- sátrak kö­rött. Sókét és szépen dolgoztak. Kiemelkedik a Svájcból jött magyar fiúk egyöntetű, fenér sátortábora. Lelkes fiatal vezető­jük olyan csodálatos hozzáértés­sel kezeli őket, hogy fegyelem, tisztaság -terén -igazán példa-adók. Mellettük van a franciaországi fiúk al-tá-bora. itt sok olyan ma­gyar gyermek táborozott, akik csak törve beszélik nyelvünket. Néhány napi ittlét után már feltűnő javulás volt észlelhető. A következő az egyesített Bel­­gium-Hollandia-i tábor, ahol a magyar zászló tövében, karj-' csókból, bogyókból, fenyőtoboz­ból- ötletesen összeállított ma­gyar ci-mert oill-aintonk meg. En­nek az altábornak nevézetessége egy holland őrsvezető, aki nagy tisztelője a magyaroknak, s saját kérésére nem mint vendég, ha nem mint magyar cserkész tábo­rozik a magyar fiúkkal-Meglátogatjuk a svédországiak táborát -ís, mély szintén a rend és tisztaság példaképe. A tábori építmény-ékben itt sem találunk szöget. Magyar cserkészeink büszkék arra, hogy mindent zsi­nórral rögzítenek össze. Ez nem­csak ügyességet, de cserkészlele­ményességet -i-s kíván. Végül átnézünk a németorszá­gi magyar cserkészekhez -is. En­nek a tábornak lakói a legkiseb­bek, de ők is felveszik a verseryt nagyokkal. A tábori konyha élén Piroska némi, az egyik táborozó leány­­cserkész édesanyja áll. Nem kis -munkájába kerül 220 éhes cser­készt kielégíteni és a -konyhán segítő -szolgálatos őrsök munká­jára felügyelni. Elgondol kozunk azon, hum­­mi az -az erő, am-i ezeket a ma­gyar cserkészeket így össze tud­ta hozni sokszáz kilométeres tá­volságból és úgy lelkesíti őket, hogy a jelenlevő 13 angol ven­­dégcserkész parancsnoka egy J- kal ómmal úgy nyilatkozott: "Ti -sokkal jobban képviselitek Baden Powell szellemét, mint mi ango­lok !" A választ az esti tábortűz láng­jainál, több mint -kétszáz ma­gyar fiú és leány ajkán felcsen­dülő ősi népdalok és táncokból sugárzó magyar öntudatból kap­tuk meg. Megérezhettük abban a lelkesedésben -is, amellyel az Amerikából ellátogató Ede bá' előadását követték az ünnepi -lángoknál, aki a magyar cserké­szet dicsőséggel teli ötven esz. tendejéről mesélt. A mag-var cserkészet 50 éves jubileumának ünneplésekor ez a tábor új erőt, hitet adott az e - -következő esztendőkre minden­kinek. Fiúk, leányok, további jó mun­kát I hupás volt itt. De az utón elen­gedte a -lányt azonnal. Judy megtorpant, mert az-t hitte, kitár­ja előtte a gépkocsi ajtaját és ő nem volt hajlandó beszállni egy idegen autójába. De szó sem volt ilyesmiről. Nyugodtan lé­pegettek tovább a kanyargós utón. Nem akarta elrontani a fér­fi örömét és nem árulta el, hogy éppen ebből az irányból jött, a kicsi, vi-dékies házakat már meg­csodálta ma délután. Álmosan hu-nyorgattak az ablakszemek: v-igyázta-k -az apró kertekre- Időről beszélgettek, meg tá­jakról, nemzetekről és -népi szo­kásokról. De minden mondat vé­ge az volt, hogy az angol nép felfogása, megnyilvánulása, építkezési modora, életszinvona­­l-a, kultúrája -különb, több, töké­letesebb, mint bármelyik nemze­té. "Nézze csak -ezt, itt. Hát nem az az érzése, hogy legalább egy évszázaddal visszasüllyedt a múltba? Ha itt lakna, elhinné, hogy félórányira innen benzin­szag van és -korom, irigykedés és gyilkolási vágy, lopás és fény­űzés?" Úgy beszél, gondolta Judy, -mintha nem szívesen élne a vi­lágvárosi forgalomban, amely­hez a sorsa köti. Pedig biztosan nem is akar kiszabadulni belőle. Tovább csevegtek, mert csak két társaságbeli ember felszínes cse­vegése volt már a beszélgetésük. "A menekült-év . . A férfi mondta ki és a lány rezzent meg tőle. Egy pillanatra összenéztek, azután gyorsan más­felé, a kertből kihajló orgonaág­ra, a nyújtózkodó, fehér macs­kára, a sarkon virító táblára, mely az utcát jelzi: Murray Ter­race. A férfi elkomorodott, mert látta a megrezzenést. A szabad vilában élő gondtalanság riadt meg, gondolta, a vádló és elal­tatott lelki-ismeret, a technika vív­mányai, a kor új csodái, az ál­­békemozgalmak és politikai szemfényvesztés felé forduló, ön­magát áltató mai ember elkábí­tott felelősségérzete. Judy pedig már-nem a diplo­mata telt, naptól -bámult arcát figyelte, hanem a túlsó oldalon kifüggesztett hatalmas táblát, mely a menekültek számára in­dított gyűjtés eredményét hir­dette: csak itt, ebben a kerület­ben már majdnem elérte a száz­ezer fontot! És azon járt 'az esze : hol járt ez a férfi mostanában, hogy így lebarnult, Spanyolhon­ban, Indiában? Összeszoritja a száját, talán azért, hogy utat törjenek a szavak . . . Milyen szavak? Mennyit beszélhetne a közelmúlt érdekes és izgalmas tárgyalásairól, a többi nagyhata­lom áIIamférfiáinak -nem-hivata­los megnyilatkozásairól, banket­tek forró hangulatáról, a tárgya­lóterem-küszöbén egymást udva­riasan tessékelő, fontoskodó és fondorlatos, számító és mosoly­­|gós kiküldöttek elejtett meg­jegyzéseiről- Hiszen gyakran ke- IrüI a közelükbe, cigarettával ki­mé I ja őket . . . A férfi cigarettával kínálta a . lányt. I 'Köszönöm, nem dohányzóm" A férfi rácsodálkozott. Nem dohányzik? Érdekes. A mai vi­lágban alig akad nő, aki nem cigarettázik. De ez egészen más­fajta.1. A tweed-kosztümje jóvo­­nalű látszik, hogy a legjobb sza­bónál készült, a -krokodiltáska nem utánzat, a nyersselyembluz gallérja alól ki villanó lánc ötvö­zete manapság ritkaságszámba megy, a múlt században, esetleg a mai század elején lehetett még ilyen fénytelen, rézmentes.arany, fonott láncot látni. És mégis, a lány megjelenése más, mint a többi nőké. Biztos fellépésű, mű­velt és szerény, komoly és tisz­ta. Valam-i elszegényedett arisz­tokrata-család sarja-, mert amit hord, finoman kopott. Talán ár-Mindenki szereti a rozs kenyeret... . ■ . é-s azt a -hozzátartozó tényt, hogy aki otthon süt, hasz­náljon Fleischmalnn-féle Száraz Élesztőt (Fleischman's Active Dry Yeast). Hetekig eltartható hűtés nélkül. ROZS KENYÉR Mérték — 3 kenyérre. csomag Fleishmaon-féle Szá­raz Élesztő cup barna vagy világos rozsliszt cup (kb.) egyszer-szitáít közhasználatú liszt kissé felvert tojássárgája evőkanál víz. 2 cup tej 2 Vi cup melász 2 teáskanál só ^ 1/3 cup shortening ^ 2 teáskanál ánizsmag Vt cup langyos víz • 1 2 teáskanál őrölt cu-Jcor 1 Forraljon tejet, kavarja össze melásszal, sóval, shorteninggel és ánizs maggal. Hütse le langyosra. Közben tegyen langyos vizet egy öblös tálba, keverjen bele cukrot. Hintse meg élesztővel. Hagyja állni 10 percig s aztán jól kavarja meg. Kavarja össze a langyos tejvegyüléket, a rozs li-sztet és 1 cup közhasználatú lisztet; gyúrja s-imára és ruganyosra. Dagasztás közben adjon hozzá még- mintegy 2 cup -lisztet, hogy lágy tészta legyen. Borítsa ki a tésztát egy lisztezett deszkáira; dagassza si­mára és ruganyosra!. Tegye kikent edénybe. A tetejét kenje meg. Takarja le. Tegye meleg- helyre s tartsa ott, míg kétszeresére nem inő, kb. egy óráig. Meleg- helyen növekedjék majdnem kétszeresére, mintegy 45 per­cig. Vágjon 3 vízszintes vágást mindegyik -kenyér tetején. Kenje meg- egy teáskanál vízben elkevert tojás sárgájával. Süsse mérsé­kelt melegen (375 F.) 30—35 percig. Hütse le torta-lapon. a legcélszerűbb liszt minden sütéshez í: X ..-.fi -­V.- ■­— A GYÓGYULT ALKOHOLIS­TÁK évi kongresszusán tízezren jelentek meg; Los Angelesben. Ötszáz résztvevőt ittas állapot­ban el kellett távolítani a tanács­kozóteremből . • "Szerencsés" zarándokút A mekkai rádió beszámolt arról, hogy az idei évben "külö­nös szerencsével" bonyolódtak e a zarándoklatok. A Mekkába zárán doki ók közül 130-nak "si­került" útközben meghalnia. A mohamedán hit szerint ugyanis j a hívő 'legnagyobb szerencséje", ha zarándokút közben hal meg. /a, a szétomló vagyonból él. De nem szívesen beszél mások nyo­morúságáról, hiányzik belőle a részvét. Kár. Tovább sétáltak, céltalanul, lassan körbejárva- Magas, piros autóbuszok robogtak el mellet­tük, zsúfoltan. Turisták jöttek szembe, hátizsákos, kimelegedett németek, kényei mes lép tű, villo­­gószemü spanyolok, fiatal szakál­las franciák, meg egy 'kecsesjá­ratú indiai nő, akinek aranyszá­las száriját meglengette a lan­gyos szél. Judy tudta, hogy el kell már búcsúznia és kereste a néhány s^ót, amely menekülését ügye­sen leplezné. Menekül? Mitől? Ott álltak meg:, ahol kis étte­rem cinóberszinű címtáblája rikí­tóit a fejük felett. "Nqzze! Látja, mi a neve a vendéglőnek? Courage. Tudja, hogy erre van szüksége a világ­nak? Courage. Magának is ezt kell megtanulnia". "Nekem?" ' "Szembe kell fordulni a vesze­delmekkel. A valósággal. Nem kell sajnálni az eltűnt kastélyt, birtokot. Arcába kell nézni a gondnak, az új kor okozta csaló­dásnak, a hidegháborúnak ís. Tudni kell harcolni, kitartóan, bátran". ’"Érdemes?" "Mindig érdemes. Bele kell illeszkedni az új környezetbe. Nem visszanézegetni". Éles hang csattant fel mögöt­tük. "Á, kisasszony ! Ez a véletlenl Tudja, hány óra? Félnyolc. FÉL­NYOLC! És a maga szolgálata hétkor kezdődik! Azt hiszi, azért fizetem, hogy az utcasarkon enyelegjen? I" Kövérkés, alacsony öregasz­­szony ragadta meg a lány kezét, úgy kiáltotta arcába a kemény szavakét- Mozsárformájú, sárga filckalapja- alól a homlokába csúsztak ősz fürtjei. "Nem szól? Nem mer szólni, ugye? Azonnal ugorjon fel az első autóbuszra és fusson a munkahelyére. Majdnem egy órát fog késni. De ezt levonom! Érti? Levonom! Engem nem hat meg hogy menekült magyar, hogy beteges szülők gyermeke! Ha fizetek, megkövetelem, hogy dolgozzanak is a pénzemért!" Judy szégyentől égő arcán maró könnycsepp futott végig. El akart szaladni, de a diplomata erélyesen fogta meg a karját. "Majd én elviszem. Jöjjön". Szóra se méltatta az öregasz­­szonyt, -nagy léptekkel indult ab­ba az irányba a lánnyal, ahol a gépkocsi állt. Judy szédülten ült be. A bíztató szavak nem nyug­tatták meg, inkább keserűvé tet­ték!. És ez a keserűség most ért­hetetlen módon a férfi felé zú­dult. "Mit tudja maga ! Harcról be­szél, alkalmazkodásról. Van-e fogalma arról ,miit jelent a pénz­telenség? Számolni, mindig szá­molni, kitelik-e a lakbér, a pék­­számla, hússzámla a fizetésből? Kitelik-e a mama orvosi számlá­ja? Maradt-e elég shilling a do­bozban, amit a villanyórába kell dobni, ha mama hajat mos? És közben tálcákkal rohanni az asz­talok között, futva hozni a ren­delt élteit a vendégeknek, ma­­gassarkú cipőben, mert az öreg­asszony nem tűr lapossarkút ■ . . Minden kiszolgálónő csinos le­gyen, mosolyogjon . . - Mikor sírni tudna az aggodalomtól. Mert apát másodszor kapta el a héten a roham. Maga beszél . . . Aki nem ismeri a gondot, csak elegáns helyekre jár, csak maga­fajta diplomaták közé . . ." A vajszínű gépkocsi futott vé­gig a hosszú utón. A férfi lopva a lányt nézte. A tweedkosztümot, a finomművű, széles nyaklán­cát. Menekültek. Otthonról ki­mentett kincsek ezek. Talán az anyjáé volt. Most olyan, mint egy pityergő gyerek. A Standard Brands Limited egyik finom terméke. NÉHÁNY FINOM ÉTELRECEPT OLVASÓINKNAK CSIRKE-BECSINÁLT. A csirkét elszeletelve és megsózva, vaj­jal vagy zsírral pároljuk. Aztán friss sárgarépát, petrezselymet, Ika­­larábét és gombát adunk hozzá. Mikor az egész már puha, kevés lisztet hintünk rá, vízzel feleresztjük és felfőzzük. Pirított zsemlye­­kockákkal vagy lisztgaluskával tálaljuk. Az utóbbit a becsináítba kell behozni,, lehet zsemlyegombócot is a tulajdon módon használni. RIS1-BISI. (Rizs borsóval). Vajat finomra, megvagdalt zöld petrezselyemmel megolvasztunk, aztán fél liter zöld borsót páro­lunk meg benne és végül 30 deka rizst adunk hozzá. Az egészet — minden keverés nélkül — félóráig csöndes tűzön pároljuk, csak a szükséges levest öntve hozzá. TÖLTÖTT CSIRKE. A megtisztított csirke felfújt bőre alá a kö­vetkező tölteléket öntjük. Nagy darab vajat két tojással eldörzsö­­ilünk kevés, finomra vagdalt zöld petrezselymet adunk hozzá, esetleg metélthagyma is lehet. Aztán még 10 deka finom zsemlye­­mo-rzsát keverünk bele és megsózzuk a tölteléket. Aztán a csikké­ibe töltjük. Ha ez még csak kicsi, a fele töltelék is elegendő. Salá­tát vagy karfiolt adunk hozzá és az időnek megfelelő ikompótot-SARGARÉPA-KOMPÓT. 15 deka cukrot‘kevés vízzel megned­vesítünk és felfőzünk. Azalatt 20 deka sárgarépát szálikásan meg­­vagdal'unk, forró vízzel leforrázzuk, leszűrjük és a cukorba tesszük. Kévét citromlevet és egy narancs levét, valamint kevés narancs­­hajat keverünk közé és 24 óráig hűvös helyen tartjuk. Befőtt megy­­gyel díszítve tálaljuk. TÖLTÖTT KARALÁBÉ. Kis, kerek kalarábénak levágjuk a tete­jét. Aztán meghámozzuk őket, lapos edényben sós vízben vagy marhahús levesben felfőzzük és disznó- vagy borjuvagdalékkal megtöltjük. Mindegyikre rátesszük a tetejét, kevés vajjal leöntjük és még egy ideig pároljuk. Aztán lisztet hintünk a levébe és tejjel felöntjük, míg sűrűs mártás nem képződik. Lefékezett a kivilágított étte­rem előtt. "Ez az?" "Igen". Judy gyorsan szállt ki, sz.nte köszönés nélkül. Sietségében be sem csapta maga után az ajtót. Futva menekült, a szégyen .ével, mega I ázottsá gáva I. A férfi hosszan nézett utána Mosolygott előbbi gondolatain. Angol arisztokrata lány . . . Sze­gényke. Milyen indulatosan tört ki ellene. "Van-e fogalma, mi a pénztelenség?" Neki! Aki éjsza­ka magol, hogy ezt a sofőri ál­lást megtarthassa!. Diplomata! Azt hitte, övé a Ikiocsi. Már töb­ben hitték ezt, hiszen a gazdája mindig megengedi, hogy hasz­nálja a kocsit, amíg külföldön van. El kellett volna mondani szegény kislánynak. De miért? Maradjon meg az illúzió., Hogy angol diplomatával sétálgatott. És neki is, jó volt ezt érezni, a szemesarkából rávetett ámuló pillantást, a diplomatának kijáró tiszteletet, megbecsülést- Ezt nem kapta volna meg a lánytól, mint menekült magyar diák, aki dol­gozik, gépkocsit vezet és tart karban. Ezért nem vették észre, ha angolban hibát csináltak, mert mindketten idegenek itt! Egyi­kük sem beszéli a nyelvet még tökéletesen. És ezért dicsérték agyba-főbe az angol nemzetet, mindketten azt hitték, a másik angol ! Lassan gyújtott cigarettára é; küzdött a kényelmetlenül bántc érzéssel, mely nyugtalanná tette. Jobb ez így. Minek mutatko­zott volna be? Miért árulta volna el kilétét? Mit kezdenének ket­ten, menekült, vergődő, nincste len magyarok? Ez a lány megta­lálhatja itt a szerencséjét, meri feltűnően csinos, művelt, vonzc teremtés. És ő is megismerkedhe­­tik válarni jómódú angol lánnyal, akinek a családja tolni fogja majd az ő szekere rúdját. Jobt ez így. Mindkettőjük érdekében De a keze már valami érthetei, len ösztönnek engedett.- zsebébe nyúlt, elővette a kis noteszát é: bejegyezte az étterem címét. CSERKÉSZ HÍREK MAGYAR CSERKÉSZEK JUBILEUMI TÁBORA NÉMETORSZÁGBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents