Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-30 / 31. szám

X. évfolyam, 31. szám, 1960 július 30, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ J Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd.# Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig llőfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nálkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre elkamasnak talált kéziratok esetébe* is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk ei. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN Editor in Chief: HUNGARIANS LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by »he HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Vörös vihar a Nyírség felett (Igaz történet a falu mai életéből) Szegény nyírségi gazdának mines többé nyugalma- A "nép­nevelők“ megszállták a- falut s eleinte szépszóval magyarázzák a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit az egyéni birtok felett. Ha ellentmondásra találnak, mézes szavuk fenyegetésre változik s nem ritlka eset, hogy Ávós le­gények hurcolják el az apjától örökölt földecskéjéhez ragaszko­dó magyar parasztot. Az öreg Varga Károly az ősz­szel vett két jó tüzesvérű csikót. Nem törődött a körülötte történő változásokkal. — Ha lesznek is belépők —­­mondta — én akkor se leszek köztük. Azért vettük a fiammal a csikókat, hogy ha a nagy táblá­ikon túl szabják iki a földünket, hát legyen min odajárni. Varga -Károlynak aztán meg­ígérték, hogy a két csikót to­vábbra is hajthatja s elébe tették a belépési nyilatkozatot. Resz­ketve kanyanitötta oda a nevét, a csikók táncoltak az istállóban. Nem sokáig tart a boldogság, kommunisták még nem tartót, tak meg. soha Ígéretet. Tavaszi hajnalon már nyü­zsögnek a megfélemlített gazdák a tanácsházai előtt. Már négy órakor jönnek sűrűén., sietősen. Szopogatják a vastagnyakú üve­geket, a belépési áldomást. Egy szekéren három napkori gazda porosz-kál a hajnali pirka­­dásban. Nyakas Dezső, a lovaá­­gazda, Maradó Bálint a szomszéd és a mindig más szekerén potyá­zó Garasos Feni. Mindháromnak dolga van a megyeszékhelyén 'Nyakas kövér disznót vitt elad­ni, Maradó csizmáért rázatta ma­gát, Garasos pedig az ügyvéd­hez men-t mesgyeperét sürgetni. A tanácsháza előtt ismerősöket »találtak, a falu szája-s ellenzéki embereit: Arató Danit, Bertóti Janit. Még a múlt héten játszot­ták a járatlan parasztot, hallani se akartak a közösről, most meg cinkosan egymásra vigyorognak, .nagyokat isznak a nyíri szilvából- Szóval ezek is? A falu főterén már népes tár­saság tolongott. A három gazdá­nak fejébe szökött a vér. Riad­tan nézték a. tanácsházáfoól ki­özönlő fenyegető népnevelőiket A hetek óta tartó meggyőzés folytatásaiként már nyújtották a bütyköst és vonszolták be a há­rom gazdát az irodába. Reszkető marokkal ragadták meg a tollat. Megdöbbentek az a Iái rás ször­nyű felelősségétől. De tudták, hogy nincs menekvés. Lángvörös larccal hagyták el az irodát s folytatták útjukat a megyeszék­hely felé. Nyakas nem kötötte magát az alkunál, kétezerért túladott a bízón. Maradi meggondolta és lemondott a csizmevásártásröl, Garasos pedig nem. ment el az ügyvédhez. Mii szükség volna rá, hiszen aláírta a- belépési nyilat­kozatot, nincs már semmi értel­me a barázdapernek? Ellenben odataláltak az erdei halászcsárdába és jócskán bebo­­rozg-atta-k. Félutasam Garasosnak eszébe jutott : régóta mondja az anyósa, vegye meg neki a ko­porsóját, mivel túl van már a * nyolcvanon s iiyenlkbr ment el a szülőanyja is. A többiek le akar­ták beszélni Garasost a, koporsó­­vásárlásról, de ez nem tágított. így indultak el aztán késő es­te Nyíregyházáról. Korommal festett éjszaka volt. A mezei csendet rohanó parasztszekér zö­reje verte fel1. Jó-húsú lovak röpí­tették a zörgő alkotmányt, patá­juk szikrát vert az elhanyagolt macskaköves utón- Nyakas bor­gőzös fejével azt tervezgette, hogy ezt a szekeret se adja be a közösbe, most mindent megen­­edneki, hogy becsalogathassák az egész falut. Ketten felváltva cserditgettek a lovaknak, a harmadik pedig a szekér aljában feküdt a vadonat­új koporsóban. Elszenderülve, nagyokat horkolva-. Olykor fél. álmában ki-kimyujtóttá karját a furcsa ágyból, de csak amíg a bakon ülök markába nyomták a boroskorsót. Mert a napkori riz­­ling zamatjára a félholt is fel­eszmél. Garasos húzta a lóbőrt Napkor határáig. A felső mezőt elérve azonban felágaskodott és aka­dozó hangon elkiálitotta magát: — Hé, megállni, álljatok meg., no . . . Az elölülők szeme káprázott a sok bortól, meg a sötéttől, de jól látták, amint cimborájuk kászá­lódik lefelé a szekérről. -Benyúlt a szekérderékba és húzni kezdte a sa-roglyán a koporsót. t — Temessük el régi boldog életünket — nyögte a vékony­­pénzű Garasos. — Aláírtuk azt az átkozott papirost. Kommunis­ták rabjai lettünk. A tüzes napkori rizíing a kis­­dülő irányába vitte a három em­bert. Ott volt Garasosnak kétvé­­kás földje. A székér aljából ásó -kerül elő és elkezdték a sírás ást. Furcsa paraszt ceremóniával., a régi életüket könnyezve föld alá buktatták a fekete koporsót-A pirkadat vetette haza őket, lassan kijózanodva., átfázva, di. deregve. Nem a hidegtől lett li­babőrös a hátuk, hanem attól a kuszáit aláírástól, amit még haj­nalban róttak oda a 'belépési nyilatkozatra. Tekintetükkel meg­simogatták az áldott régi földet, mely többé már nem az övék. A vörös vilhar kirántotta a lábuk alól. Nyiregyházy Pál Címváltozások bejelentése Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásukkal kapcsolatban ne csak új, hanem a régi címet is szíveskedjenek közölni. MATTYASOVSZKY KORNÉL: I EURÓPAI KRÓNIKA Italia szép kék ege alatt vé­res események játszódnak le. Csak a minap kaptunk hírt ar­ról, hogy kommunista terro­risták megakadályozták a neo­fasiszták génuai nagy-gyűlését s máris újabb kommunista gaztettekről számol be az olasz hírszolgálat. A kommu. nista provokációk erősen em­lékeztetnek azokra az időkre, amikor csak a fasiszta ellen­terror volt képes megakadá­lyozni, hogy Olaszországban a bolsevizmus hatalomra jus­son. A történelmi események végzetes hasonlósága és pár­huzamossága intő jel egész Európa számára. Észak-Olasz­­országban a kommunisták fel­legvárában, nevezetesen (Re­gio) Emíliában máris öt halot­tat és számos súlyos sebesül­tet követeltek ezek a szemte­len provokációk. Rómában —, amely lázasan készül az olym­­piai játékokra, a rendőrség tábori ruhát öltött és a város némely pontja a háborús idők­re emlékeztet. Géppisztolyos, gázálarcos, hátizsákos rend­őrök, csendőrök, sorkatonaság áll készenlétben és a kommu­nisták bejelentették az általá­nos sztrájkot. Tambroni kor­mánya kétségbeejtő helyzetbe jutott. • Lehet-e véletlen, hogy ezek­­nék az eseményeknek szinte kísérőzenéjeként Hruscsov Bécsben megfenyegette az ola­szokat az amerikai támasz­pontok miatt? — hogy Belga- Kongóban, illetve a most már független Kongóban, kommu­nista befolyás alatt álló néger katonaság gyilkolja a fehér­­embereket, megbecsteleníti a nőket, nem kímélve az apácá­kat sem, hogy ugyanakkor Ke­­let-Berlinben egy dezertált re­­püiőőrnagy Winzer, — aki a déli hadseregcsoport légihad­erejének sajtótisztje volt —, hatalmas sajtókonferencián ar­ról számol be, hogy: Bonn, az Adenauer kormány villám­háborút készít elő Kelet-Né. metország, Csehszlovákia, Ma­gyarország és Lengyelország ellen, hogy ezeket az országo­kat felszabadítva a kommuniz­mus alól az oroszok ellen for­dítsa . . .? Mindezek az ese­mények —, mint ahogyan leg­utóbbi cikkemben kifejtettem, a harmadik világháború pro­pagandistáinak összefüggő, tervszerűen elgondolt és a világkommunizmus által szer­vezett akciója. Bizony erős idegek kellenek ahhoz, hogy ezekre a provoká­ciókra ne a méltó és jogos fel­háborodás, az önvédelem pa­rancsolta fegyvereivel vála­szoljon a Nyugat. Ez a kihívás nyilván ezt provokálja, ámde az atomháború réme a bolse­­viki országokban jobban kí­sért, attól sokkal jobban fél­nek, mint bárhol másutt a sza. bad világon. A látszólagos orosz—kínai ellentét pedig nem más, mint szemfényvesztés, porhintés a világ szemébe . . ■ Hruscsovék már régen megegyeztek Chou- En-Laj-jal abban, hogy a vilá­got maguk között felosztják. A Szovjetunió megtartja érde­keltségeit Európában, kiter­jeszti azt Dél-Ameri kára, az ő kezében lenne az arab álla­mok és a Közel-Kelet sorsa, ez­zel szemben Kína : India, a dél­keletázsiai országok, Japán, Ausztrália és Ujzéland felett nyerne hatalmat, persze bele­esne ebbe az érdekszférába Indonézia és Ceylon is . . . Ha ehhez hozzáveszük Chou- En-Laj elképesztően cinikus kijelentését, hogy: "mit szá­mit 300 millió halott Kínában, egy nagy atomháború után, hiszen még mindig marad további 300 millió és 30 mil­lió katona, akik a világot utá. na mindenképpen meghódít­ják" ... Ha tehát mindezeket az eseményeket, beszédeket és kijelentéseket egységes képbe illesztjük, akkor nem kétséges többé, amit mi régen és mindenkoron hirdetünk, hogy: a koegzisztenica han­goztatása bolseviki propagan­­datrükk és csupán arra szol­gál, hogy a Nyugat megnyu­godjon, elszenderedjen, hadi­készülődését csökkentse, hi­szen "háború amúgysem lesz" . . . Soha nem volt nagyobb szükség a fokozott éberségre, mint éppen most . . . Aki ké­pes a sorok között olvasni, az kiszámíthatja, hogy az ameri­kai elnökválasztások kellős közepén —, miként 1956-ban Magyarországon és Szuezban —, ismét elkövetkezik vala­miféle komoly esemény, mely a világot a háború szélére so­dorhatja. Itt Németországban és általában Európában arra számítanak, hogy Hruscsov ezt az időpontot választja majd, hogy a berlini kérdést egyol­dalúan, erőszakosan a saját el­gondolásai szerint "elintézze". Akkor azonban igaza lehet a dezertált Winzer őrnagynak. Mert, ha Nyugat-Németország katonailag nem is hasonlítható össze Hitler birodalmával, ere­jének lebecsülése végzetes té­vedése lehetne a kommunista világnak . . . Nem beszélve arról, hogy a vasfüggöny mö­götti országok népe egy em­berként kelne fel az orosz el­nyomók ellen . . . (Szeretnök hinni, hogy Hruscsovék elvakultságuk és fanatizmusuk ellenére is tud­ják mindezt . . .) • Szinte figyelmeztetően ha­tott eközben a világhírű német filozófus, Kari Jaspersnek — a modern, keresztény egzisz­tencializmus első képviselőjé­nek — beszéde a bázeli egye­tem ötszázéves jubiluma al­kalmából. Jaspers azt mondot­ta, hogy: ma már a kutató­tudós számára sincs végleges világkép. Minden, amit eddig tudtunk és hittünk relatívvá vált. Szerinte csak a tudo­mány, a természettudomány és a teológia meg a filozófia kölcsönhatása képes a mai modern kultúrát megérteni, megmagyarázni és megtarta­ni. Ezek közösen találhatják meg csupán Istent. A tudó. mány és a filozófia együtt a vallástudományokkal az igaz­ságot kutatja és ehhez el is fog érkezni. Az abszolút tudo­mány az emberiséget, fontos­sága és helyessége ellenére is szellemi, lelki nyomorba döntheti, ha nem keresi együtt a vallással (a transzcendentáli­sát), a tapasztalaton túli vilá­got, röviden : a teremtő Is­tent . . • Jaspers a keresztény nyu­gati kultúrához intézte szavait, ha ilyesmi még létezik. Mi nem hiszünk ebben, hiszen ez már régen történelmi fikcióvá vált. A katolikus Franciaor­szágban 20 millió ember nincs megkeresztelve és Európában a templomok csak másodren­dű szerepet játszanak. Nem is építenek templomokat, mert hiszen a meglévők elegendő­nek bizonyulnak, annak elle­nére, hogy Európa lakossága hatalmasan megnövekedett ... A robotoló ember talál időt arra, hogy sportversenyeket megnézzen, táncmulatságokon és farsangi összejöveteleken feledje el a napi munka fára­dalmait, üzletének gondjait, de nem jut ideje arra, hogy Is­ten házába menjen. A keresz­tény-nyugati kultúra számára fogalomtalan történelmi múlt­tá vált. S mit védjen ő a bol­­sevizmussal szemben? A nagy tömeg, a nyugati 'proletá­­riátus", beleértve a kispolgárt, a "helyezkedő" intellektüellt, nem képes felmérni a bolse­vizmus veszélyét, nem képes felfogni, mit jelent a szabad­ság elvesztése és az úgyneve­zett "szocialista" társadalmi gazdasági rend . . . Pedig nem kellene mást tenni, mint valóban megfi­gyelni, miképpen élnek az em< berek a vörösök paradicsomai­ban és néha-néha elolvasni, azt, amit odaát írnak. A szov­jet "szakszervezeti" újság a "RÚD" például karrikaturát közöl, amelyen a következő látható: egy szakállas öreg ember felhőn lovagol. Ez len­ne az Atyauristen. Mellette suhan el egy mesterséges bolygó, amelyre rámutat- A háttérben gyár képe látható a következő cégtáblával: "égitestek és más mestersé­ges bolygók gyártása". Alatta következő képfelirat: Az evangélium azt állítja, hogy a világot Isten teremtette, nos erre a buta fecsegésre fel: egész egyszerűen megszapo­rítottuk a csillagok számát. Kell, ehhez az istentelen, ká­romló cinizmushoz valamiféle magyarázat? Ez vár tehát ar­ra, aki nem hisz a bolsevizmus lélekpusztító erejében. Ilyen képekben "gyönyörködhet" majd, aki a nyugati kérész, tény kultúrát —, még ha ha­nyatló kultúrát is —, feladná és elfogadná a bolsevizmust, mint valamiféle "szocialista" rendszert, amelyben elvégre az emberek milliói élnek, esz­nek, ruhában járnak, naponta mosdanak, sőt több: sportol­hatnak, szinházba járhatnak és szórakozhatnak is . . . Ami a propaganda-kulisz­­szák mögött van, arra nem gondolnak. A véres terrorra, a tömött börtönökre, a felőrlő normateljesítményekre, a sza­bad vélemény elfojtására, egy korrupt, gonosz rémuralom borzalmaira • . • Pedig jó len­ne naponta erre gondolni, mi­előtt nem lesz késő . . . Az MFB feliratának visszhangja Jelentettük, hogy a Magyar Felszabadító Bizottság a csúcs­­értekezlet küszöbén feliratban fordult Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnökéhez, valamint De Gaulle, francia köztársa­ság elnökéhez és Harold Macmillan, angol miniszterelnökhöz, hogy a csúcstalálkozón vegyék fel a tárgyalások anyagába a rabnépeik és elsősorban Magyarország és a magyar nép ügyét is, ne feled­vén, hogy a rabnépek és országaik is Európához és Nyugathoz tar­toznak, sorsuk az európai biztonság és a tartós béke záloga. Az emlékiratok másolatait megküldötte v. Kovács Gyula ügyvezető alelnök az USA államok külügyi politikáját irányító főbb álla-m­­j férfi a inak is. A MFB megkeresésére Eisenhower elnök a Department of State, De Gaulle francia köztársasági elnök, Hervé Alphaod fran­cia követ ellenjegyzésével a francia követség- és Macmillan angol miniszterelnök, lord N. Gordon Lenox követség! titkár ellenjegy­zésével az angol követség útján, míg Richard M. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, Christian Herter külügyi államtitkára, J. W. Fullbrigbt, a szenátus külügyi bizottság-elnöke, Thomas E. Morgan, a képviselőház külügyi bizottság elnöke és Barrat O'har IIlinoi-i I képviselő, a külügyi bizottság tagja meleghangú levelekben adtak kifejezést a magyarok iránti együttérzésüknek és biztosították a MFB-ot, hogy jóindulatú megértéssel állnak a sérelmeket szenve­dett Magyarország igazságos ügye mellett. Az átkozott Trianon ' Az Egyesült Államok szenátora, néhai William E. Borah, min­den rendelkezésre ál-ló eszközzel küzdött a Trianon.i békeszerződés igazságtalanságai ellen, ő mondotta : "Amikor az úgynevezett békeszerződéseket aláírták, régi államokat daraboltak szét, új ha­tárokat rajzoltak és a népeket úgy lökték át egyik országból a má­sikba, mint a barmokat egyik karámból a -másikba". — Egy má­sik -nyilatkozat szerint: "Amíg besorozott fiaink -idegen földön har­coltak a demokrácia fennmaradásáért, azalatt «titkos egyezmények alapján szétosztották Euró-pát és Ázsia részeit". — Beszédeiben és Írásaiban -ismételten használta ezt a kifejezést: "Az átkozott Tnia-non-i béke". Borah szenátor, ezen igaz-i amerikai eszméket szolgáló állam­férfi, -eré-lyének és -munkájának! az -eredménye, hogy az Egyesült Államok Szenátusa nem iktatta törvénybe a Tria-non-i békeszerző­dést. Az Egyesült Államok 1921. augusztus 29-én, Budapesten egy külön kötött szerződéssel vetett véget -a két állam között fennálló hadiállapotnak. Ebben a szerződésben- területi kérdésekről szó sem esett. Minden népét és hazáját szerető magyar nevében mondhat­juk: "Bo-rah szenátor emlékét hálával őrizzük -meg:. Legyen ál­dott emléke!" A Tria-no-n-i béke-szerződés időrendiben utolsó csalása volt a Mil-lera-nd-féle kísérő -levél. Ebben a levélben megcsillogtatták Magyarország előtt azt a lehetőséget, hogy határ kiigazításokra sor kerülhet. Ezt a -kísérő levelet a határ kiigazítással megbízott bi­zottságoknak azonban hivatalosan ki sem adtaik. Aki hitt ennek a kísérő levélnek, negyven éven át őrizte meg keserű csalódását. A Trianon-! békeszerződés többszörösen fellépett seb. A -rész. ben visszakerült területek, miint a Felvidék, Erdély és Délvidék újból- magyarrá lett részei a második világháború végén -ismét -le­szakadtak a magyar testről. Az ott élő magyarság-ót fegyverrel ir­tották. Tito -kommunistái egyedül a Délvidéken negyvenezer ma­gyart gyilkoltak le. A magyarságot megfosztották alapvető embe­ri és -politikai jogaitól s gazdaságilag tönkretették. Ä második Trianon, amelyet 1947. február 10-én ellenvetés nélkül írtak alá Párizsban a magyar nép hűtlen szolgái, még sú­lyosabb volt, -mint rossz emlékű elődje. A szabad Nyugat a második világháború befejezése óta el­telt tizenötév alatt semmit -sem törődött a Trianon-i és a Párizs-i parancs-békében elkövetett igazságtalanságokkal, pedig a-n-nak létrehozásában és fenntartásában -mind a mai napig részes. A sza­bad -Nyugat az igazság- és jog ügyének képviselete helyett szinte észrevételenül a koeg-ziszte-ncia útjára lépett és állandósítani lát­szik a status quot. Nem csak trianoni értelemben, -hanem a vas­függöny egész vonalán is. Ilyen- körülmények között az 1920. jú­nius 4.re való emlékezés -nemcsak a múlt gyásza, hanem a magyar jövendő-gond-terhes -na-p-ja i-s. 1920. június 4. azonban- mégsem a be­lenyugvás napja ! Ez a nap a jóvátételig ö-rök tiltakozás marad, ame-ly ne-mzet-temetés -helyett cselekvésre és jövő építésre ösz­tönözi Fájó emléke emigrációs hivatásunk -mindent -megmozgató motorja kell legyen. Minden becsületes és tisztességes magyar­nak meg- kell érteni, hogy a nemzetnek nincsen temetése. Csak a nemzet tagjai halandók. A nemzet örökké él ! A mi népünk a trianoni pusztulás ellenére is fiatal, tetterős, életerős nép -maradt. A magyar nem puh-ul-t el, nem öregedett el, tovább a-ka-r és tovább i-s fog élni. 1956. októ-ber 23. — november 4. nemcsak a kishitűe­­ket és kétkedőiket, de a magyarság ellenségeit is meggyőzte arról, hogy vér-rdl szerzett jogunk van a második, a következő ezer évre is. AZ ’ A MERI K A ÍM Ü N KAS' SZÜNIDEJE Sokan má-r visszatértek a vakációról, mások éppen most élve­zik a pihenés gyönyörűségeit, ismét mások -majd csaiki később kezdik meg -a -nekik kijáró szabadságot, mert az európai munkásoktól el­­térőleg, az amerikaiak, júniustól szeptemberig terjesztették ki az -időt, amikor kikapcsolódnak a -n-api munkából , sőt vannak, akik csak télen viszik -igénybe ezt az előjogot. Az amerikai munkások majd mindegyike legalább kétheti fi­zetett szünidőre jogosult. Az újabban kötött -kollektív szerződések jelentékeny új vívmányokét biztosítanak e téren is a munkásság­nak. Legújabban -megrövidítették azt a minimális szolgálati időt -iá, amely a két-három hetes vakációt biztosította. A jelen század elején az -alkalmazott -még csa-k a saját költsé­gén -mehetett szabadságra, mert pihenés idején nem húzott fizetést. Csak -az 1930-as évek elején, a Rooseve-lt-féle New Dea-I tette álta­lánossá -a fizetett vakációt. Nemcsak a szakszervezeteik befolyására vezethető vissza ez a szpeiális újítás- A vállalkozók -is -belátták', hogy a fizetett szünidő előmozdítja -a munkás testi és lelkű épségét, fo­kozza a munkakedvet és csökkenti a mulasztásokat, amelyet beteg­ségek okoznak. Húsz évvel- ezelőtt még- csak a munkások 6%-ánaik járt kétheti vakáció, de már 1949-ben a kollektív szerződéseik 90%-a legalább kétheti szabadságot biztosított a' munkásságnak. Ma -már minden szervezett munkásnak kijár ez a jogosultság. Korábban ötévi szol­gálat után járt csak háromheti pihenő, de m-a már leg-többnyire két­­három év után; kétheti szünidőt pedig már az első befejezett év után a-d a vállalkozók leg na gy obbrésze. A há rom—négy heti sza­badsághoz megkövetelt szolgálati időt is leszállították. A hosszabb vakáció, -rövidebb munkahét, kevesebb munka­óra, -több és több ünnepnap folytán- az amerikai munkásnak több ideje van a szórakozásra. Hogyan- tölti el ezt az időt a közönség? Sók-annem utaznak el, -hanem ot-thon maradnak és többet fog­lalkoznak családjukkal, kertjükét ápolják, apróbb javításokat végez­nék a há-z körül, társasjátékokban vesznek részt, egymást vagy a mozit -látogatják, sporteseményekben -vesznek részt, st-b- Mások hosszabb a-utóturát terveznek ki, gyakran "traiíer"-ben, ahol főzni, étkezni és -aludni is lehet. Ismét mások -a nyári üdülőhelyek szállo­dáit és tuni-staháza-it népesítik be, a tenger vagy a tó partján- fekvő kabint bérelnek, nemzeti parkokban sátrat ütnek, vadásznak, ha­lásznak, -golfoznak, hegyet -másznak vagy egyszerűen csak élvezik a természet szépségeit. A szakszervezetek 'közül egyre többen építenek szünidei tele. pékét. A tagok jutányos áron jutnak így mindahhoz, amit -a magán­­szállodák -nyújtanak, -megtoldva a -baráti társasággal. A iegfény­­üzőbfo telepeket a két vezető- szabóipari szakszervezet -létesítette: az International Ladies Garment Workers Union- és az Amalgamated Clothing Workers Union. Minda-kettő Pennsylvania államban- vásá­rolt sokezer-holdas területet, erdőborította -hegyekkel és hűs tavak­kal. Az ILGWU tutajdönábami -levő "Unity House"-ban sok-millió dol­láros színháza-t -is állítottak fel, -amelyben a Broadway legjobb da­rabjait elsőrangú szereplőkkel adatják elő a nyári évszak alatt. *

Next

/
Thumbnails
Contents