Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 5. szám
X. évfolyam, 5. szám, 1960 január 30, szombat KANADAI MAGYARSÁG KANADAI j 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden »ombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos érék: reggel 9-től délutén 6-ig Előfizetési érák: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szóm éra: 10 c< Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Vélaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem vélaszolunkl Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhlvés, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre elkamasnak táléit kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkén gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aléirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. UJABB CSODAFEGVVEREK létezéséről számolt be a hencegő Hruscsov Moszkvában. Kijelentette, hogy a szovjet kormány, amellett, hogy olyan tömegű atombombával és rakétával rendelkezik, amellyel bármilyen célpontot bárhol a világon képes szétrombolni, még valami olyan fantasztikus egyéb fegyvernek is birtokában van, amelyről eddig álmodni sem lehetett. Még élénken emlékezünk Hitlernek 1944-ben, a német összeomlás előestéjén tett hasonló kijelentéseire. Ma már tudjuk, hogy ezek a kijelentések az akkor Németországban kezdetleges kísérleti stádiumban lévő atombomba.kísérletekre vonatkoztak, s hogy az atomfegyverek kialakításához akkor még sok év és az egész amerikai ipar zavartalan működése volt szükséges. De az atombomba — hidrogénbomba, rakéta együttesnél rombolóbb fegyver létezésében nehéz hinni, — s egyébként Is mindegy, hogy ilyen túlhatalmas harceszközökből melyik félnek mije van. A békét nem egyik vagy másik fél katonai hatalmának fölénye tartja fenn, hanem az a meggyőződés, hogy a teljes elpusztítás minden esetben kölcsönös volna, s talán az egész emberiséget kiirtaná. Ezért a Hruscsov-féle újabb fenyegetés ismét csak blöff, még akkor is az, ha az oroszoknál működő valamelyik internált német tudós valóban ki is talált volna valamilyen halálsugarat, vagy kémiai harceszközt, — aminthogy a szovjet rakétakutatás is egyedül ott rab. szolgastátusban működő volt német szakértők müve. Nikita újabb fenyegetésének a lényege ezért nem is az, hogy igaz-e vagy hazugság valamilyen új csodafegyver létezése, hanem az, hogy a szovjet diplomácia ilyen primitív eszközzel próbálja már előre megfélemlíteni a nyugati államfőket, akikkel állítólag nemsokára találkozni fog. A szovjet állítólag csökkenteni fogja szárazföldi hadserege létszámát: most azt követeli, hogy a Nyugat is hajtson végre hasonló létszámcsökkentést. Az UNO leszerelési bizottsága ülésein azonban a szovjet mindenkor megtagadta, hogy bármilyen leszerelési akciót a szovjetben nemzetközi bizottság ellenőrizhessen: magyarul tehát mindenkor megtagadta, hogy valóban leszereljen. Most azzal a fenyegetéssel akarja a Nyugatot arra kényszeríteni, hogy a maga részéről leszereljen, anélkül, hogy a szovjet leszerelést egyáltalán bárki ellenőrizhesse, hogy ha pedig a Nyugat nem szerel le, nem semmisíti meg atombombáit, majd akkor a szovjet egy még hatalmasabb fegyvert fog használni a Nyugat kiirtására. Van.e annak egyáltalán értelme? A válasz egyszerű: semmiféle szovjet politikai ajánlatot nem szabad komolyan venni. Továbbmegyünk: a szovjettel semmi vonatkozásban nem szabad tárgyalni, semmiről, — még balettről, vodkáról és hasonló mellék, témákról sem. Csak, ha a kommunsta világot a Nyugat magára hagyja, — csak, ha a Nyugat helyez kilátásba atomtámadást minden erőszakos kommunista politikai próbálkozással szemben, — csak, ha a Nyugat pozitív programot hirdet és hajt végre a kommunista rablóknak Kelet-Európából való gazdasági és fegyveres kiverésére, — csak akkor, csakis akkor fog kiderülni, hogy Nikita habzószájú fenyegetései nem erőt, hanem gyengeséget takarnak. ( Amerikai posta LINCOLN ÁBRAHÁM Az Egyesült Államok tizenhatodik elnökének emlékét minden amerikai a szívébe fogadta. Megválasztásának idején a nemzet a rabszolgaság kérdése miatt kettészakadt és amikor a gondolatokba mélyedt, hórihorgas férfi elnöki esküjét letette, már tizenhat déli állam elszakadt az uniótól, hogy a Confederate States of America-t megalapítsa. 1861-ben kitört a polgárháború és az új elnök az Unió megmentését tűzte ki legfontosabb feladatának, de már 1862-ben belátta, hogy a tragikus nemzeti összeütközésnek a főcélja mégis csak a rabszolgaság eltörlése lesz. Az ő vezérlete alatt a nemzet mindkét magasztos célt elérte és a történelem öt, mint “az unió megmentőjét" és "a nagy felszabadítót" tiszteli. Amikor a springfieldi ügyvédi irodából kilépett, hogy az országos veszedelem tetőpontján, az elnöki tisztet átvegye, még csak rövid idő óta volt ismeretes az ország népe előtt, hiszen amikor az új republikánus párt elnökjelöltjének szemelte ki, szerényen szabadkozott: "Hiszen csak kevesen ismernek engem . . . Illinois állam határain túl". Időbe került, amíg naggyá emelkedett hivatalában, de akkor már a világtörténelem nagyjai közé kellett számítani, a saját személyével bizonyítva azt az amerikai hitvallást, hogy az Isten minden embert egyenrangúnak teremtett. Lincoln sokszor hangsúlyozta ezt az elvet, így, amikor 1864-ben az ohioi gyalogezred tűzharcosaihoz fordult e szavakkal: "A polgárháborúban való győzelmünk biztosítani fogja az Egyesült Államok erejét és szabadságát, egyforma esélyeket nyújtva minden pogárának a létért való küzdelemben. Én csak véletlenül és csak időlegesen foglalom el a Fehér Házat és élő bizonysága vagyok annak, hogy bármelyiketek gyermeke egy napon idekerülhet, ahogyan az én apám fiának is sikerült". így szólt a Nagy Elnök, aki favágó, földmunkás, hajósinas, kereskedősegéd, majd falusi postásként indult el pályáján, hogy Amerika megmentője és az egész világ eszményévé legyen. A szegény] menekült ma-| gyárnak leg szebb emlé kei a szülő földhöz fű ződnek. Én is mindig azzal vigasztalom magamat, hogy hazaszállok a Nyírség elhagyott tájaira. Az elmúlt karácsonyi napokban is otthon jártam, végig utaztam könyveimben a Rétközön. Mint Viczky Gábor nyíri ikurtanemés, megemeltem kalapomat a vezérhalom előtt, amint képzeletem vonatja elrobogott előtte. Köszöntem az ősöknek. Az amerikai földművelő magyarok közül legalább minden második Szabolcsból származik, s így szívesen fognak e sorokkal hazaszállni a Rétközbe. Földrajz, történelem és irodalom támogat utunkon. A Rétköz Szabolcs megye északnyugati részén fekvő medencét tölti ki. Ebbe ömlött a Tisza árja és az 50 méterrel magasabb Nyírség minden felesleges vize. A községek csak a magasabb helyekre települhettek s Beszterecre csakis csónakon lehetett eljutni. Csónakja minden gazdának volt. Ezen vitték az ekét, boronát, vetőmagot, hozták haza a szénát, de még a lakodalmasokat is, ha egy legény a szomszédból nősült. Csónakon vitték a halottat a temetőbe. Kuthy Lajos a "Hazai rejtelmek" című regényében megragadó képet fest róla. A roppant nádasok között utcák kanyarodtak, máshol a víz tavakká tágult. A szél összesöpörte a nádtöreket és száraz levéllel meghízlalta annyira, hogy nemcsak fű és virágmag hajtott ki, hanem gyökeret vert rajta a mogyoró-, galagonya-, és vadrózsabokor is. Később megbírta az éger-, tölgy-, szil- és vadkörte erdőket. Létrejött a láp. A vigyázatlan lépései alatt besüppedt s a feneketlen mélység menthetetlenül elnyelte. Krúdy Gyula így ír a Rétköz nádasaiban fészkelt és költött vizi madarakról.- "Szólt a búshangú bölömbika s ha valami megriasztotta, felröppent a remek kócsag; lenn a ragyogó zöld tavacska, fenn a hófehér madár, köztük a rengő, virágzó nádtenger". Ha a betyár bemenekülhetett az öles buzogányfejes nyughatatlan erdőségbe, mentve volt az élete. Néha a láp elszakadt a parttól s a szél tovahajtotta. Sokszor megesett, hogy a besztereci határban lekaszált szénát a dombrádiak etették meg jószágaikkal. Ha a leszakított láp meggyulladt, füstjét fekete lobogóként vonta maga után s vakító fénnyel világította be az éjszakát. E lápvilág azonban már a kőkorszak óta lakott föld volt. A magyarság már a honfoglaláskor megszállta. Szabolcs vezér, akinek a nevét viseli a megye, a Tisza mellett a szabolcsi földvárban lakott. Vasmegyer község nevében pedig Megyer vezér emléke él. A községek az Árpádok korában épültek. Nagyhalászban királyi halászok laktak. Kemecse alatt csatázott Salamon király Géza herceggel. A tatárjárás elkerülte e vidéket, a török se nagyon dúlta. Csak a szovjet nem kíméli. A lecsapolás előtt nagyon kevés búza termett a Rétközön. A tengeri volt főgabonája. Búzake(nyér ritkán került az asztalra, I tengerikenyeret és máiét ettek. (A kéki legények ezért vigasztalják magukat tánc közben e kiáltással : "Happáré, ha nincs kenyér, van máié". A kasza csak a núlt század hatvanas éveiben váltotta fel a sarlót. A főtáplálékot a víz adta: 'Csikból-halból él-RÉTKÖZ tek". Itt a hús természetadta mindennapi eledelszámba ment. A szaporodó népesség legnagyobb ellensége egykori eltartója, a víz lett, mert miatta nem juthatott szántóföldhöz. Ezt az akadályt elhárította a lecsapolás. Széchényi István buzdítására kezdték meg e vizek levezetését. A munka 1846-ban indult meg és 1858-ban készültek el a töltések. A nyírségi csapadékvizektől csak az 1882-ben elkészült Lónyay főgyűjtőcsatorna óvta meg. Eltűnt a tájék eredeti arculata, természetes romantikája. A madarak elköltöztek, a halak kipusztultak, a nádasok csak hírmondónak maradtak meg. A lápokat és tómedreket feltörték s nyomukban szántóföldek és gyümölcsösök ékesítették a tájat. A rétközi humusztalajon termő acélos búza vetekszik a bácskaival, bánságival, vagy akár a Nagykunság félszikes fekete földjén termő nagy sikértartalmú búzával is. Krúdy sokat utazott e tájon s eginkább az alkonyaitól félt. Mert a nyírségi alkonyainak különös lényei vannak. A nappali tarka szarkák felülnek a sövénye és köszöntgetnek, mint plety:ahordó öregasszonyok fejkötőikjben. A nádasok és lápok úgy j húzódnak meg ,hogy egy perc Ialatt bármikor életre kelhetnek. Ja keresztutak megszólítják az [utazót és elmondják neki, hogy úgyis hiába megy gyors lovaival, az elhagyott percet és órát többé nem találhatja meg. Ráborította árnyékát Rétközre az alkonyat. A feszületek a hervadt gyepre terítik a térdeplő elé Veronika kendőjét, amelyen imádkozva el lehet búcsúzni a múlt emlékeitől. Mert, akik ez években most otthon jártak, nem találták meg töb. bé a Rétköz szabad halász-vadász éietét. A Tisza medrét halászszövetkezetek között osztották fel s a régi pákászok utódai termelőszövetkezetek igájába hajtják egykor büszke fejüket. Ez a személyes tapasztalat elkábította a tengerentúli magyarok szívében a honvágyat. Zordonná tette kedvüket, mint egykor a nádasban bujkáló pákász egyedülvaló evezőcsapása. Valaha így öntötte dalba kívánságát a rétközi magyar: "Egy szem búza száz kévét teremjen, egy hordó bor egy bankó forint legyen". A szabadság napja küzd a kommunizmus sötétségével. A búzát és szőlőt érlelő fény győzni fog. Nyiregyházy Pál Macmillan angol miniszterelnök missziója ] Az angol államférfi most folyó afrikai útja során az úgynevezett rodéziai szövetséges államban találkozik a legnehezebb problémával. A tisztán bennszülöttektől lakott Észak-Rodézia, a kulturáltabb DéLRodézia és a természeti kincsekben mérhetetlenül gazdag, de szintén lakatlan Nyasszaföld kormányai 1953- ban kísérletképpen a Rodéziai Szövetséges Államban egyesültek, amelynek fővárosa a délrodéziai Salisbury, ahol a jelenlegi jiminiszterelnök, Sir Roy Welensky hivatala is van. Délrodéziában az európai elemek vannak gazdasági és politikai túlsúlyban, ellenben Észak-Rodéziában és Nyasszaföldön a négerek nemzeti önállóságát hirdető Afrikai Nemzeti Szövetség bírja a tényleges hatalmat, a Londonban nevelkedett Dr. Hastings Banta néger orvos vezetése alatt. Mindhárom ország fenn akarja tartani a szövetséget, de a legutóbbi időben kiderült, hogy a Bantaféle párt titkos parancsot adott a délrodéziai fehérek lemészáro. lására, mire a brit kormány beleegyezésével feloszlatták a Nemzeti Szövetséget és annak vezetőit internálták. Ma is ez még a helyzet, s Macmillan miniszterelnök ezt próbálja valahogy megoldani. Olyan megszüntetése a régi gyarmati uralomnak azonban, amely a fehérek kikergetésére vagy kiirtására vezetne, nem fogadható el, nemcsak emberiességből, hanem azért is, mert erőszakra épülő szélsőséges nacionalista politikai uralmat nem szabad engedni egy olyan primitív népnek, amelynek nincs történelmi tapasztalata sem megfelelő vezetőgárdája. Amint a rodéziai kérdés megoldására kijelölt bizottság elnöke. Lord Monokton mondotta : "az afrikai lakosság nem szavazati jogot, hanem kenyeret kér". A kenyér alatt az emberhez méltó élet gazdasági feltételeit kell értenünk. Macmillan legfőbb nehézsége az, hogy a néger részről résztvevő tagok közül egyik sem beszél angolul, s műveltségi fokuk olyan alacsony, hogy még tolmács útján sem lehet megmagyarázni, miről is van szó. Afrika úgynevezett felszabadítása, s önálló államok és kormányok, valamint titkos szavazás és a demokrácia többi kellékének kialakítása fokozatosan történhetik csak. SZEGYÜK MAGUNKAT egy statisztikai adat miatt, amelyet a kanadai Közvéleménykvtató Intézet tett közzé. Ezek szerint a kérdezőbiztosok a szokásos módon feltették a világ különböző országaiban a lakosság minden rétegének megfelelő számú tagja körében azt a kérdést: kit tartanak az elmúlt évtized legfontosabb emberének. A világ összesített közvéleménye szerint ez az ember: Eisenhower, akire az egész világon gyűjtött szavazatok 18%-a esett. Kanadában Eisenhower csak a negyedik helyre került a közvéleménykutatók jelentése szerint, mert a kanadai közvélemény 13%.a szerint — és ez volt a legnagyobb százalék, amelyet Kanadában bárki is egyénileg kapott — az elmúlt évtized legfontosabb embere: Hruscsov. A statisztikai adat élénken mutatja azt a járványos szenzációhajhászást, azt a sületien ellenségimádatot, azt a primitív önteltsé. get, amely Kanada, lakosságának egy bizonyos rétegére jellemző. Ez az a réteg, amely csodálattal övezi a szovjetet egy üres sputnik felépítésekor és kis napi hír alakjában említi meg az amerikai űrkutatók tudományos szempontból ezerszer fontosabb felfedezéseit. Ez az a réteg, amely jöttmentnek tekinti a szovjet emberüldözés menekültjeit, de kifogást emel az ellen, ha a moszkvai balett félig táncos — félig hivatásos kémgárdáját nem fogadja ezerdolláros rózsacsokorral a polgármester. Ez az a réteg, amely azt hiszi, hogy hitbizománya van a gazdagságra csak azért, mert az ő elődjei kéthárom generációval korábban menekültek el Európa egyik-másik országából az akkor ott dúló politikai zavarok miatt, — s ebben a zavartfejü naivitásban azt hiszi, hogy ha Kanada kedves szavakat intéz a szovjet felé, akkor majd a vörös rakétákat el fogják irányítani a kanadai városokról. Ez az üresfejű réteg, amely azt hiszi, hogy a kommunisták, ha engedjük őket uralomra jutni, ahol csak akarnak, pont csak az © százmilliójukat fogja meghagyni. Ezek az ostobák, ezek a gusztustalan naivisták tették ki azt a szégyenteljes 13%-ot, amely Hruscsovot tartja az elmúlt évtized legfontosabb emberének. De hiába : a számokkal nem lehet tréfálni. Ha a Közvéleménykutató Intézet adatgyűjtése helyes, akkor Kanada 13%-a, tehát közel 2.5 millió kanadai azt hiszi, hogy az üresfejű, műveletlen, kegyetlen tömeggyilkos a kor legfontosabb embere. Őszinte szívből kívánjuk ezeknek a kanadai honfitársainknak, Ciruseaton százmilliós iparbirodalmától — egészen a hazaáruló Timbuek kommunista csőcselékéig, hogy éljenek néhány hónapig bárhol a Vasfüg. göny mögött, — nem mint dollárthozó nézelődő utasok, hanem, mint közönséges polgárok. S helyettük szeretnők, ha a kanadai kormány idehozathatná azokat, akik szeretnének idemenekülni a Vasfüggöny mögül, ha tudnának. Mi volna az eredmény? Az, hogy nem maradna a "legnagyobb Nikita" uralma alatt az ott élő teljes lakosságnak még az a bizonyos ominózus 13%-a sem I A Menekültek érdekében A kanadai egyházak erőteljes lépésre készülnek a hontalanok érdekében. Az európai menekülttáborokban még mindig tízezrével vannak olyan családok, akik valamelyik tagjuk betegsége, valamilyen határidő elmulasztása, \agy más ok miatt képtelenek beutazási engedélyt kapni tengerentúlra. A legszerencsétlenebb helyzetben éppen magyar honfitársaink vannak, s közülük számos olyan család is van, akik nem a szabadságharc után, hanem már 1945-ben kerültek ki, s azóta is hontalan menekültek. A hasonló helyzetben lévők sorsának rendezésére jelölte ki az UNO az 1960 évet Nemzetközi Menekült Évnek, de a kanadai egyházak meggyőződése szerint a kanadai kormány távolról sem kezeli ezt az ügyet elég buzgósággal és megértéssel. Ezérbmost a különböző nagy kanadai egyházak vezetői közös szószólót neveztek meg Dr. Leng Unitárius püspök személyében, aki ezidőszerint Európában tartózkodik, s onnan egy 20.000—25 000 nevet tartalmazó listával fog visszajönni, olyan menekültek listájával, akiknek kanadai ellátásáról az egyházak fognak gondoskodni. Úgy az emberiesség, mint minden érdekelt nemzetiség minden itt működő szerve azt kívánja, jhogy Kanada minél nagyobb 'számban bocsásson be bevándorló családokat. Az elhelyezkedés csak átmeneti nehézségeket okoz, ’•— de bizonyos időn belül minden egyes bevándorló nemcsak számban, hanem gazdaságban is ] nagyobbítani fogja Kanadát, amely ma még gyakorlatilag csaknem lakatlan. Örömmel kell üdvözölnünk az egyházak azon ajánlatát, hogy éppen beteg menekültek beutazási költségeit, sőt ellátási költségeit kívánják vállalni. Ezzel csattanós választ adnak azoknak, akik anyagiassággal, világi célok követésével vádolják a kanadai egyházakat. Humor helyett VÉLEMÉNYÜNK A VILÁGHELYZETRŐL Az elmúlt néhányezer esztendőben állandóan rendbe akarták hozni a világ ügyeit, hogy a békés "egymás-mellett-ölés" után végre egyszer bekövetkezzék a békés "egymás-mellett-élés" időszaka is. Kortársak lévén, valamennyien tudjuk, hogy századunkban ez mennyire sikerült. A Fakutya külpolitikai lángelméjének az a véleménye, hogy korunk nagyjai úgy próbálják orvosolni a problémákat, mint az az orr.torok-gége és fül specialista, akihez egy alkalommal beállított egy beteg. — Doktor úr — mondta — nagyon nyugtalan vagyok. A hallásom napról-napra romlik. Annyira rossz a fülem, hogy már a saját köhögésemet sem hallom. Az orvos erre alaposan megvizsgálta a beteget. Több óra hosszat nézegette különféle műszerekkel a fülét, aztán odament a gyógyszerszekrényhez, kivett egy üveget és átnyújtotta neki. — Ebből vegyen be napjában háromszor egy evőkanállal. A beteg boldogan vette át az üveget és megkérdezte: — Ettől megjavul a hallásom, doktor úr? — Nem — hangzott a válasz. — De hangosabban fog köhögni. • PESTI TAXIS Egy vidéki asszony felutazik Budapestre és a Keleti pályaudvar előtt beszáll egy taxiba. A taxis igazi pesti lendülettel vezet. Amikor harmadízben fékez jle néhány centivel egy-egy jármű előtt, az asszony előrehajol és idegesen azt mondja: — Vigyázzon jobban, kérem I Nekem odahaza nyolc gyerme-' kém van . . . Mire a sofőr, anélkül, hogy arcizma rándulna : — Nyolc gyerek? És még maga mondja, hógy vigyázzak jobban? MOSZKVAI TÖRTÉNET A hetvenéves Ivanov Ivanovics kórházban fekszik. Nagyon szomorú. Ma van a születésnapja és még senkitől sem kapott semmiféle ajándékot. Végre délután bejön három felnőtt fia, de egyik sem hoz semmit. Az öreg durcásan ül az ágyán, míg végül megszólal: — Mondhatom, nem szép tőletek, hogy elfeledkeztetek öreg apátok születésnapjáról? A fiúk meglepetten néznek össze, aztán mentegetőzni kezdenek. Az öreg türelmetlenül szakítja félbe őket. — Nem is azért vagyok szomorú, hogy nem hoztatok ajándékot — mondja. — Hanem az ejt kétségbe, hogy a feledékenység mennyire öröklődik a mi családunkban. Én is elfelejtettem annakidején feleségül venni az anyátokat . . . MÉLY VICC CSAK ÚSZÓKNAK — Én vagyok a saját nagyapám. Nem kell mentőkért telefonálni. Ez így igaz. Ne fogjanak meg, nem vagyok őrült. Elvettem feleségül egy özvegyasszonyt, akinek volt egy felnőtt lánya. Ez a lány az én mostohalányom. Eddig érthető, ugye? Édesapám, aki özvegy ember, beleszeretett a mostohalányomba és elvette feleségül. Ennek következtében apám lett a vejem, a mostoha lányom pedig a mostohaanyám. Ez is érthető, nem? Mármost: a mostohaanyám anyja, természetesen nekem nagyanyám. Viszont ugyanakkor az én feleségem is. Tehát én vagyok a nagyanyám férje, ami azt elenti, hogy én vagyok a saját nagyapám. Most fogjanak meg I (A Fakutya legújabb számából) Lapunk igaz barátja csak az lehet, aki pontosan előfizet! OLVASD ! ÉS SZEREZZ UJABB BARÁTOKAT '
