Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 3. szám

X. évfolyam, 3. szám, 1960 január 16, szombat KANADAI MAGYARSÁG KANADAI ÄOMSÄtf 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztősig és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. 10 cent KÉT VILÁGRÉSZ UJ ANTISZEMITA ILLÁM lépett fel Németországban, de a világ más részében is. Kölnben és Brunswickban horogkereszteket rajzoltak a zsidó temetők falára, megcsúfolták a náci gyilkosságok megörökitésére emelt gyász-em­lékműveket. A mozgalom, amelyről joggal hihette a művelt világ, hogy örökre elmúlt, egy kis német politikai párt, az úgynevezett bi­rodalmi párt részéről indult ki. Adenauer kancellár és az egész né­met kormány a legnagyobb eréllyel lép fel a fellángoló, illetve mes­terségesen szított antiszemitizmus elfojtására, s ennek a fellépésnek máris megvan az eredménye. Mindenekelőtt azt állapították meg, hogy az egész mozgalom keletnémet kommunisták oldaláról indult ki, akik ezen a módon akarják a nagyszerűen fejlődő nyugatnémet birodalmat diszkreditálni. A nyugatnémet kormány egyébként sokat tesz a náci üldözés áldozatainak, illetve hátramaradottainak pénzbeli kártalanítására, s ezen a címen sok milliárd dollárt fizetett ki és fog is fizetni. Nagy német vállalatok, mint korábban az I. G. Farben, s most legújabban a Krupp-cég szintén jelentős kártérítést fizet ki azoknak, akik a há­ború idején, mint kényszermunkások náluk dolgoztak. Mindez azonban nem elég. Való igaz, hogy sokan azok közül, akik annakidején vezető szerepet játszottak az őrült faji üldözések terén, büntetés nélkül, vagy kisebb büntetéssel szabadultak Né­metországban, s múltjukat senki többé nem hántorgatja. A feltűnő azonban az, hogy azok az üldözöttek, akik maguk személyesen, vagy legközelebbi hozzátartozóik annakidején keresztülmentek a hitlerizmus által kitalált szörnyű szenvedéseken, rendesen meg. bocsátók, — mint, ahogy nem hallani jajvaszékelést ma már azok. tói sem, akik, mint katonák, mint kibombázottak, mint az egyik vagy másik front háborús halottainak hozzátartozói vesztették el mindenüket a II. világháborúban. Nem azok kiáltoznak újra bosszút Németország ellen, akiknek okuk volna rá, s joggal tehetnék, — hanem azok, akik okosabban, mint az áldozatul esett milliók, még a háború előtt kivándorol­tak Nyugatra, vagy Keletre, s ott jelentős részben éppen a háború következtében meg is gazdagodtak. Ugyanaz a réteg ez, amely kö­telességének tartotta, hogy szimpatizáljon a kommunistákkal, csak azért, mert Hitler nemcsak antiszemita, hanem antikommunista is volt, s amely most hajlandó elhinni azt a kommunista részről ter­jesztett rémmesét, hogy "a nyugatnémetek mind nácik". Mi, mint magyarok, mindenkor több félelemmel, mint szere­tettel néztük a különböző szinű német birodalmi terjeszkedéseket. Bár középeurópai kultúránk és művészetünk, a magyar tudomány és technika és az egész magyar városi életforma bizonyára köze­lebb állt a német kulturközösségbez, mint bármi máshoz — főleg, mint a szláv kultúrához — mégsem tudtunk soha megszabadulni attól az érzéstől, hogy a németek —, amíg imperialista politikát követtek — ugyanolyan végveszélyt jelentettek Magyarországra nézve, mint például az oroszok. Úgy hisszük, hogy ha a második világháborúban Hitlerék győztek volna, Magyarország éppoly ke­véssé volna önálló, mint a mostani orosz elnyomás alatt. Éppen ezért a magyar nép minden rétege borzalommal fordult el és for­dul el ma is mindazoktól a hullámoktól, amelyek halottak emléké, nek meggyalázására, 1944-ben pedig deportálásokra és tömeg­gyilkolásokra vezettek. S amikor a magyar nép minden rétegéről beszélünk, nem nevezzük magyarnak, sőt embernek sem azokat, akik szadizmusból, vagy kapzsiságból annakidején a náciknak, nap­jainkban pedig a bolsevista ÁVH.nak adják el magukat. Amint a magyar nép ma nem ért egyet az ÁVO.sokkal, úgy nem értett egyet a gyilkos csőcselékkel sem. A várva -várt találkozás, amit hetek óta szinezge­­tett képzele­tében, amit sóvárogva óhajtozott, mint gyermek a karácsonyi aján­dékot, más lett, mint amilyen­nek megálmodta. Nem voltak forró szavak, elcsukló sírás, ki­­tárulás, őszinte könnyek. Dóra úgy sietett felé mosolygós, derűs arccal, ahogy régen látott ismte­­rőst köszönt az ember : Jól | él, náluk is- Hogy vagy, mama? utaztál? Igen, jól utazott. A hajón min­denki figyelmes volt hozzá, a stewardess tudott németül is és mikor kitört a vihar, citromos teát hozott a kabinba. Nem, nem volt tengeri beteg, kicsit félt, gén, de nem fáradt, nem is fá­zott meg. A vámvizsgálat alatt Dóra ci­garettára gyújtott és őt is meg­kínálta. — Köszönöm ... Nem dohány­zóm. — Még mindig nem? — ka­cagott Dóra és a hangja csilin­gelt, mint valami üvegharang. Üveg, amiben nincs élet. Ami hideg. — Roger csak később jön, mert ha már New Yorkba jött, üzletet is akar csinálni. De vele ebédelünk. Roger. Az amerikai vő. Az ismeretlen, aki bőkezűen vállal­ta az anyósa útiköltségét, sőt meg is toldta egy összeggel, hogy ruhákat vásároljon, mielőtt elindul. Talán szégyelte volna, ha az anyósa kopottan érkezik meg. Roger, aki most "üzletet csinál", nem jött ki a kikötőbe, de hiszen látja még anyósát ele. get, évekig, amíg él. Az öregasszony torkát mégis összeszorította valami érthetetlen megriadás. A lányát nézte. Nyolc éve nem látott egyetlen gyerme­két. Milyen más, milyen idegen. A nyolc év előtti lány karcsú alakja, komoly, sápadt arca je­lent meg szeme előtt, aki Ham­burgban sírva kapaszkodott a karjába, mikor nekiindult az is­meretlen, tengerentúli életnek. Szemében könnyek dideregtek: "Anyukám I Borzasztó, hogy nem jöhetsz velem! Hogy bírom ki nélküled?" Ez a Dóra pedig kissé elhízott; feszül a nyakán a platinalánc, a haját rozsdaszinűre festi, rikít rajta a kis kékbársony kalap, a rávarrt gyöngyökkel. Olyan az arca, mint az álarc, derűs, moz­dulatlan, merev, a mosolygása is olyan, mint a kirakati viaszba­báé. Talán majd otthon. De otthon is ilyen maradt. Mi­kor végre kiszabadultak a hatal­mas, nyitott csarnokból, ahol sü­vített az északi szél a vámvizs­gálat közben, a végtelen- hosszú autóút alatt a fűtött kocsiban el­ernyedten ült az öregasszony, a annakidején lánya pedig elő! ült az ura mel­lett és vele váltott apró, semmit- Ma azonban nincs Nyugat-Németországban semmiféle náciz-j mondó, könnyű szavakat. Otthon mus. A mai Nyugat-Németország nem imperialista, nem militarista, büszkén vitte körül anyját a ház­­hanem az európai kultúrának, s egyúttal a nyugati világ kommu- ban, odahívta a két gyermeket ilyen a fotel, a jég­szekrény, a fürdőkád, a kapu. Minden ház előtt három lépcső vezet az ajtóig, egy oszlop jobb­ra, egy balra. A ház fából épült, fehérre festett. Egyenruhában fe­szengő otthonok. Hasonlóra ci­­comázott kertek. Áruházban ren­delt függönyök. Gyors étkezések pattogó üteme. Futószalagon ro­hanó televíziós adások. Kapkodó, üres tereferék. Fagylaltozás, ká­vézás kis bárokban, nagy áru­házakban, vagy drogériákban. — Mama, kérsz még? Sűrűn felhangzó kérdés. Nem, köszöni, igazán elég volt. Elég? — Hogy lehet ez? Alig eszel valamit I- Köszönöm, Dóra igazán nem . . . És megriad: nem szabad Dó­rának nevezni, hiszen Doris-nak szólítja mindenki és a régi névre mindig elkomorodik. Nem csak' a név komorítja el. Hanem a vá­ratlan kérdések is. — Emlékszel, Dóra, mikor a ugasban felmásztál a léceken? — A kedves házaspár, Berg­­manék, emlékszel? a Gyilkos-tónál, — Ősszel, amikor . . . Doris nem emlékszik. Semmi­re sem emlékszik. Van-e honvá­gya? Micsoda kérdés! Itt az ott­hona, a hazája. — öntsünk tiszta vizet a po­hárba, mama. Ami volt, az nincs már. Nem lehet két életet élni. Amerikai vagyok. Ez a hazám. A gyerekek is amerikaiak. Mi az, hogy magyar vér is van bennük? Nincs. Az anyjuk is amerikai I — És a szívedben? Nincs már emlék sem?-— Emlék? — Doris elbígy­­gyeszti a száját. — Nem nézek vissza. Az értelmetlen lenne és zavaró, felesleges és káros. A je­lenben élek. Te, is ezt tanuld meg. A jelen? Mi a jelen? Rendsze­res étkezés. Tiszta, gondos öltö­zék. Teli szekrény, teli kamra. Kényelmes autó, jól működő te­levízió. Felületes, könnyed és rövid beszélgetés. Múlt nincs. Felelősségérzet nincs. Az Én el­nyomása. Érzelmek eltitkolása. Hazugság és színlelt udvariasko­dás. — Mama, sherryt? Whiskyt? — kérdezi Roger. — Vagy mást? Roger tud németül. — Etwas anderes? Valami mást, igen. Őszinte szót. Egyenes választ. Szót, be­szélgetést, a benső kiirtását, a múlttal szembenézést, talán könnyet. Igen, őszinte, jó sírást, mint a búcsúzásnál, Hamburg­ban, nyolc évvel ezelőtt: "hogy bírom ki nélküled?" Nem akarja ő Dorist boldogtalannak látni, nistaellenes védelmi berendezésének sarkpontja. A mai Németor­szág ugyanabba a táborba tartozik, amelybe Nagybritannia, Fran­ciaország, Nyugat-Európa, s egész Amerika és Kanada is. Abban a lokális jelentőségű problémában, amelyet a kölni új antiszemita hullám vetett fel, nekünk, mint Nyugaton élő magyaroknak teljes Asszony félszegen állt, ijedten jóindulattal és megértéssel az Adenauer-kormány oldalán kell áll- j bólogatott kis madárfejével, be­nőnk, s nem szabad azokra hallgatnunk, akik kommunista izgatásra céző szavak ébredtek a száján, is, de azok hidegen, majdnem ellenségesen néztek az ismeret­lenre, akit meg kellett csókolni, mert unokához így illik. Az őreg­most azt kiabálják, hogy "lám megmondtuk, minden német náci' "VALAMI BAJ VAN AZ ERKÖLCCSEL . . . rázza a fenti jelenségeket, hogy ezek mind a polgári (burzsoa) erkölcsből erednek, még a régi így sóhajt fel a budapesti rá-' időből maradtak itt és nehéz el­­dió egyik előadónője, aki közli lenük küzdeni, mert mélyen be. a hallgatósággal, hogy Magyar- levésték magukat az ifjúság lei­országon soha nem volt annyi kébe ... A magyarázat azonban gárzó, hideg otthonból. A televí­zióhoz menekülő, órákig hallga­tó társaságból. A ki nem mon­dott szavakból. A dicsekvő Vá­­rosmutogatásból, mintha nem is volna a világon London, Párizs, Hága és Róma I Mit tudják ezek! De elég volt. Doris is, Roger is megsértő­dött, mikor közölte velük, hogy vissza akar menni. — Európába? Mama I A nyo­morba, a bizonytalanságba? Bergmanékná! ő főz, mert áz asszony beteges, ezért otthont adnak neki. És Bronskyék . . . Meg a kis Bódog Lujzi . . . Min­dig szeretettel vették körül. Is­tenem, szeretet . . . Hogy lehet ezt megmagyarázni itt, ezeknek? Ennek a derüsarcú Dorisnak, aki­nek a szája mosolyog, de kék sze­me olyan hideg és merev, mint a porcelán. — Ekkora szégyent hozol ránk, mama. Mit fognak szólni a szom­szédok ! Ez hát a legnagyobb gond. De mindegy. Kimagyarázkodás nincs, ezt eleve elvágják, amint belekezd. A hajónál sincs beszél­getés. Csak ennyi: — Vigyázz, meg ne fázz az úton . . . Az öregasszony összébbhúz­za nyakán a lila muszlinsálat, aztán karjára veszi a cippzáras táskát, amit utolsó napon vettek neki. Nehéz, mert tele van pipe­reholmival, csokoládéval. De még nehezebb a szíve. Nyugodt akar maradni ő is, mint azok. A hajóhíd mellett állnak, és egy­szerre odalép hozzá a németül­tudó stewardess, aki nem veszi észre, hogy a tömegben álldogá­ló Doris és Roger az öregasz­­szonyhoz tartozik. Csodálkozva köszönti: — Visszajön Európába? Hát a lánya, akiről mesélt? A gazdag gyermekei? Az asszony jól tudja, hogy a lánya és veje most erősen fi­gyelik. — Nem gazdagok, -— mondja hangosan és szeretné, ha szavai fájdalmat okoznának, mert ostor­csapás kellene, ami vért fakaszt és könnyet. — Ott voltam náluk és láttam, milyen szegények. Na­gyon, nagyon szegények. Hajókürt harsan fel, búgva, fülsiketítőén. A stewardess vár, míg a bántó hang elül. Aztán résztvevőén hajlik közelebb. — Ez nagy csalódás lehetett. — Bizony, — mondja az öreg­asszony és nem néz a lánya felé, de tudja, hogy ott áll. A kabin­ban majd sírni fog, de most könnytelen az ő arca is és még nevelni szeretne, utoljára, fi­gyelmeztetni és tanítani, bánta­ni és irányítani. — Nagy csaló­.... , . .das volt! Nagyon samalom a la­persze, hogy kibírja mar anyia ,, - , , 7 , , 71 nyomat!. Szegény, szerencsetlen nélkül, mikor itt a férje, a gyér-! mekei. De ezekkel is csak így beszélget, sietősen, derűsen, rö­í teremtés I Mikor megindul a hajóhídon, ORVOSSZEMMEL ORRVÉRZÉS (EPISTAXIS) viden : "mit kérsz? Nem fázol? ,megtántorodik. De a stewardess Bekapcsoljam a televíziót?" |megfogja a karját és támogatja. Valami mást? Igen. Azt, ami Szemét már elhomályosítják a ott, messze Európában még meg könnyek. De nem fordul meg. van. A színvallás. A vélemény- Megy tovább. Büntetni akar és nyilvánítás. A derűs béke felbo. sebezni, megdöbbenteni és inte­­rításának kockázata. Lelkesedés ni. Magamat büntetem, gondolja, és letörtség. Harag, békítő szó, hiszen ők . . . Nem is tudnak türelmetlenség, bántódotság, ke- sírni. Doris most biztosan ott áll serűség. Csók. Könny. Élet. Ami lent, a parton, az ura karjára tá­­csak ott valódi. Ez itt? Színjáték/maszkodik és ezt mondja: "Mi- Békés, jómódú kispolgárok életé- lyen hálátlan ez a mama, ugye?" nek jóljátszott szerepe. Valami Ott áll, merev porcelánarcán ta­mást, igen. A jóízlés nélkül, hoz-(Ián kis sértődöttség látszik. De záértés nélkül beraktározott bú- hátha? Hátha érez valami kis ár­­torhalmaz helyett, a madaras taJvaságot, kicsike önvádat? Hátha péta helyett kifinomodott íz- ébred benne érzés? Hátha rádöb­­léssel berendezett, meghitt ott- \ ben, hogy az új, áramvonalas ko. ugy gurította feléjük, mint gyöngyszemeket, de azok cso­dálkozva nézték, azután nevetve elszaladtak. Nem értették a ma-Jhon, mint Bergmanéké is ott, |csi, a brokátfüggöny és a platina­­gyar szavakat. Ó, szép a ház, tágas, napos, a bútorok gőgösen ragyognak, de Hamburgban, a sápadt színek . nyaklánc nem minden. Hátha jön összhangja, a százéves bútoron a ! majd olyan levél tőle, amiben szerető kezek simogatásának [megírja, hogy az anyja szavaira minden tárgy mereven bámul az j fénye, Bergman Lotti gobelinje,; honvágy ébredt benne. És talán rossz házasság, válás, csavargó ^ valahol elsiklik, mert a mostaná­­leány, mint jelenleg. Az előadó-, ban házasságra lépő fiatalok leg­nő különösen zokon veszi a kom-1 többje a háború után 8—9 éves \ konyha berendezése érdekes, aj Mama, elég? Biztos, hogy munista férfiaktól, hogy annak j volt és legtöbbje még olyan csa- kert pázsitja gondosan nyírott. De elég? újonnan jöttre, nincs meghittség,'csipkéi és ha Lotti nem lázas, ak­­egyéni ízlés, mintha minden bú- kor a megnyitott, fekete zongora tordarabon ott fityegne még az felett suhanó Beethoven és Schu-' ár, szinte boltszaguk van. A ^mann.dallamok. Iádból származik, ahol a házas­ság felbontása ritkaságszámba ellenére, hogy a nők az alkot­mány szerint a férfiakkal egyen­lők, mégis verik feleségeiket. Az Imént . . . Tényleg valami baj van, előadónő végül is azzal magya-'de a kommunista neveléssel . . . hol a lélek? Ezt a kérdést gyakran feltette magának később is. Mert látta, hogy minden ismerős család így Elég. Mindenből elég. A Do­­risszá vedlett amerikai állampol­felködlik előtte Székelyország képe? Az ócenánjáró megindul. A fe­délzeten erős szél fúj. Kibontja a gyenge kis öregasszony lila muszlinsálját, letépi a nyakáról és elsodorja, lobogtatva viszi a part felé, de aztán útközben be-Különbözőféle betegségek válthatják ki. A leggyakoribb ok természetesen a sérülés. Egy erő­sebb ütés vagy ütődés csaknem mindig vérzést okoz; a vérzés helye legtöbbször az orrnyílás­hoz közel van. Az orrcsont töré­se is vérzést indít meg. Túlerős orrfúváskor, valamint az orr pisz­­kálásakor megrepedhetnek az apróbb visszerek, aminek ugyan­csak vérzés a következménye. A nátha is orrvérzéssel járhat. A komolyabb orrbajok, mint a fe­­kélyes orrgyulladás, orrgümő­­kór, vérbajos orrfekély, valamint az orrban székelő daganatok is sokszor vérzéssel szövődnek. Sú­lyos jelentőségű a koponyaalapi töréssel járó orrvérzés. Vannak olyan általános be­tegségek, amelyek orrvérzéssel szoktak járni. Ilyenkor az orr tu­lajdonképpen teljesen egészsé­ges. Érelmeszesedés, vérnyomás­emelkedés, szívbajok okozta ál­talános vérpangás, valamint ve­sebajok következtében is kelet­kezhetik orrvérzés. Sokszor nem az erek, hanem a vérmegbetege­dés, helyesebben a vér összeté­telének a megváltozása hajlamo­sít orrvérzésre. Vérzésekkel, orr­vérzéssel járhat minden olyan betegség, amely súlyos vérsze­génységre vezet. Gyakoriak az orrvérzések a fehérvérűségnél, vészes vérszegénységnél, hae­­mophiliánál, skorbutnál, Werlhof. kórnál. Ez utóbbi esetekben a véralvadékonyság változik meg kórosan. Az infekciók is annyira megtámadhatják az érfalakat, hogy azok már könnyen áteresz­tik a vért. Ez a magyarázata a vérmérgezéses állapotokban, szepsiskor, gyermekágyi lázban jelentkező orrvérzéseknek. A vörheny is orrvérzéssel járhat. Gyógyítás: Az orrvérzésnek vérbő egyéneknél nem túlságo­san nagy a jelentősége. A né­hány száz köbcentiméter vérnek az elvesztése az ilyen magas vér­nyomásban szenvedő betegnek csak használ és szinte helyettesít­heti az érvágást. Különben sem adhatunk sokat arra, hogy meny­nyi a kiürült vér mennyisége. A legtöbb ember annyira megijed a vér láttára, hogy könnyen túl­zásba esik a vérmennyiség becs­lésében. Néhány csepp vér any­­nyira megfesti a mosdóvízet, hogy az több decire terjedő vér­vesztés látszatát kelti. Első dolgunk rendet és nyugal­mat teremteni a beteg körül. A beteget leültetjük, fejét kissé hátratartjuk, homlokára, orrára jeges borogatást tétetünk és ami a legfontosabb, az orr elülső lágy részét összenyomjuk, vagy ha távolabbról jön a vér, az ol­dalsó orrfalat hozzászorítjuk a csontos orrsövényhez. Az össze­nyomás következtében elzáród­nak a tátongó erecskék, véralva­dás képződik bennük, amely megtapadva elégséges lesz a to­vábbi vérzés megakadályozására. Az sem árt, ha ezt megelőzően kevés hideg vizet szippantatúnk fel a beteggel. A hideg is össze­húzza az ereket. Ha ezek az egyszerű eljárások nem használnak, 'következő lé­pés az úgynevezett tamponálás. A tampon anyaga tiszta géz­vagy vászondarabka. Vattát le­hetőleg ne helyezzünk vérző seb­re, mert beleragad s eltávolítása ismét, még az előzőnél is erő­sebb vérzést indíthat meg. Az a tampon, melyet a laikusok szoktak behelyezni, az legtöbb­ször nem elegendő. A tampon. * nak szorosan a vérző helyre kel! simulnia és ki kell töltenie az orr elülső részét. A vérzés helyének felkeresése viszont csak orrtü­kör segítségével sikerül. A ko­molyabb orrvérzés csillapítása, már pedig minden vérzés ko­mollyá válhat, az orvos feladata. Az elül behelyezett orrtam­­pón mellett, illetve mögött még csoroghat hátrafelé a vér a garat­üreg felé. Ennek megakadályozá­sára szolgál az úgynevezett Bel­­locq-féle tampon. Az ilyen elülső­hátsó tampon bevezetése annyira érdekes módon történik, hogy, bár a laikus meg sem próbálhat­ja, érdemesnek tartjuk ismertet­ni. A tamponálás céljára szelle­mesen megszerkesztett eszköz szolgál. Ez az eszköz egy meg­hajlított cső, amelyben rugalmas fémszalag mozgatható. A fém­szalagot behúzzuk a csőbe, amennyire csak lehet és azt eb­ben a helyzetben bevezetjük az orrba. Amikor a hátsó garatfalig ért a cső, óvatosan előretoljuk s benne lévő fémszalagot, melynek vége eképpen a szájban megje­lenik. Ekkor ráhurkoljuk a beve­zetendő tamponhoz rögzített fo­nalat. Az eszközt most lassan visszahúzzuk s vele együtt a tampont is. Ez a tampon tehát hátulról a garatüreg felől zárja el az orrüreget. A másik tampon, amit már élűiről vezetünk be, hozzásimul a hátsóhoz. A kettő* együtt tökéletesen kibéleli az orrkagylók közti réseket. So­káig nem szabad bent marad­nia, mert különben a váladék­pangás következtében középfül­­gyulladás állhat be. Egyszerű és gyorsan célhoz ve­zető eljárás a vérző ér edzése. Az j orvos orrtükörrel felkeresi a vér- Jző eret és azt valamilyen edző­­ezerrel, pokolkővel, krómsavval, j esetleg elektromos árammal ma­gas hőfokra hevített fémtűvel J (galvanokauter) megérinti. ^Mindezek az eljárások a meg­­!nyílt ér elzárására szolgálnak. INNEN-ONNAN gár öntudatából, a két unoka gú- leejti az olajfoltos hullámokba, nyos nevetéséből, a jóléttől su. j Kisjókai Erzsébet FRANCIAORSZÁG TÁMOGATJA A KATOLIKUS ISKOLÁKAT A francia szenátus elfogadta a kormány nevelésügyi törvény­­javaslatát, mely anyagi támoga­tást biztosit a római katolikus és más magán iskoláknak. • SZOVJET—ANGOL IPARI SZERZŐDÉS A szovjet kormány szerződést irt alá egy angol nagyipari cég­gel, melyben 22,400.000 dollár értékben két cukorrépát feldol­gozó gyár teljes felszerelését rendelte meg. • ELHALASZTOTT KIVÉGZÉS A bermudai Hamiltonban egy 19 éves néger fiú halálos Ítéleté­nek végrehajtását elhalasztották, mert a lakosság 2000 aláírással kegyelmi kérvényt nyújtott be a királynőhöz. A fiatal néger fiút gyilkosságért Ítélték halálra. • ANTISZEMITIZMUS NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Nyugat-Németország szélső jobboldali Német Birodalmi Párt­ja megtagadott minden összeköt­tetést az újabban fellángolt anti­szemitizmussal. Ugyanakkor a kormánytisztviselők azt a két németet, akik a zsinagóga falait zsidó ellenes jelszavakkal má­zolták be, azzal vádolják, hogy utasításaikat a keletnémet kom­munistáktól kapták. • GYILKOSSÁG TANGERBEN E nemzetközi város központjá­tól nem messze egy bokorban* zsákbavarrt női holttestet talál­tak. A megindított rendőri nyo­mozás megállapította, hogy a holttest azonos a 19 éves Helén Müller newyorki turista leány­­nyál. Néhány nap múlva azon­ban bonyolódott a helyzet, mert egyesek a holttestben Harriet Eli­zabeth Benton-ra ismertek rá, aki nemrégen tűnt el Gibraltárból.. A nyomozó hatóságok egyelőre nem ismerik be, de nem is tagad­ják az új személyazonosság meg­állapítását. Támogassa lapunkat, amely a magyar érdekekért küzd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents