Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-28 / 22. szám
X. évfolyam, 22. szám, 1960. május 28, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton SzerkesztSség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órék: reggel 9-t8l délután 6-ig előfizetési érák: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre elkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. A csodálatos Thomas Jefferson Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője és nyolc válságos éven át az Egyesült Államok elnöke, George Washington és Ábrahám Lincoln mellett, a legkiválóbb amerikai államférfiak közé tartozik. Az Encyclopedia Britannica szerint, amelyet pártatlan tekintélynek kell elismernünk: "Jefferson a demokrácia amerikai apostolai és a világ liberális gondolkozóinak egyik legkiválóbb képviselője". Életében olyan sokféle közhivatalt töltött be és tevékenységei olyan sok irányban ágaztak el, hogy rnár-már háttérbe szorult az a tény, hogy Washington elnöksége alatt, az ország első külügyminiszterének tisztét töltötte be, miközben sikerült elérnie azt, hogy a külvilág semleges maradt az amerikai forradalom után, ezzel lehetővé téve a fiatal amerikai köztársaság megerősödését. Jefferson első közhivatala a helyi békebíróság volt, majd 1769-ben a virginiai gyarmat képviselővé választotta. Ettől kezdve az amerikai forradalom egyik vezető embere lett. A függetlenség kivívása után Virginia állam kormányzója, kongresszusi képviselő, francia nagykövet, külügyminiszter, az Egyesült Államok alelnöke és 1800-tól kezdve nyolc éven át elnöke volt. Ennyiféle hivatal talán túlsók lett volna másnak, pedig ezek korántsem merítették iki Jefferson összes tevékenységét. Többek között igen termékeny író, gyakorló ügyvéd, a virginiai egyetem megalapítója, sőt az Amerikai Filozófiai Társaság első elnöke is volt. Érdeklődése annyi irányban ágazott el, hogy elméje csak Aristoteleshez vagy Leonardo da Vinci-hez hasonlítható. Jelentős munkásságot fejtett ki a földrajz, növénytan, állattan, földművelés, néprajzi és orvostudományok, mathematika, közoktatás, nyelvtudományok, irodalom és a theológia terén is. Hazájának és talán az egész emberiségnek a legnagyobb szolgálatot azzal tette, hogy az általános emberi jogok tiszteletbentartásáért szállott síkra. Sokkal tovább ment annál, hogy az amerikaiak részére szabadságot követeljen az angol koronától. Minden ember természetes jogainak kinyilvánítását követelte, az általa ékesen megírt Függetlenségi 'Nyilatkozat szövege értelmében. Csak kevesen tudják, hogy a virginiai törvényhozás még az ő idejében olyan törvényt fogadott el, amely megtiltja a rabszolgák behozatalát. Olyan időkben, amikor ez még korántsem volt divatos, a kötelező világi oktatás és a sajtó teljes szabadságát sürgette. Jeffersont általában mint a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjét ünnepük, bár talán éppen ilyen fontos volt, hogy elnöksége alatt az amerikai történelem egyik legfontosabb fordulatát vitte szerencsés megoldáshoz. Ez volt az ú. n. Louisana Purchase, amelylyei az Egyesült Államok a Nyugaton óriási földterületeket vásárolt meg a francia Napóleontól. Ezzel az aktussal az Amerikai Egyesült Államok nem csupán egyes államok egyesülése lett, hanem egységes nemzetté kovácsolódott össze. Kijelentései között talán a legjellemzőbb a következő: "Isten oltára előtt örökös háborút üzenek a zsarnokság minden formájának, amelyet az emberi gondolkozásra erőltettek!" Csak akkor érezte otthonosan magát, ha vidéki környezetben élhetett. A virginiai dombokon építette fel lakóházát: Monticellot (mert mellékesen építészettel is foglalkozott), amely a Shenandoah völgyet tekinti be. Itt is halt meg 83 éves korában. Halálának napja az. amerikai történelemben a véletlenek összejátszódásának csodálatos példája. Jefferson ugyanis 1826. július 4-én hunyta le szemeit örökre, tehát a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltásának 50-ik évfordulóján. Isten akarata még azt is magával hozta, hogy ugyanazon napon fejezze be életét John Adams is, Jefferson elődje az elnökségben és több mint ötven éven át hűséges barátja. American Council RÉGI MAGYAR ELBESZÉLŐK Judith és Eszter IRTA: MÓRICZ ZSIGMOND Szegények voltunk. Koldusnál is szegényebbek. Mert van-e nagyobb nyomor, mint a tönkrement uraké. v Egy nyírségi kis faluban húztuk meg magunkat, ahol egy talpalatnyi se volt a mienk a sovány homokból, s édeskés szagú akácfavirág gyötört. Csak az emlékezetünkben éltek a kövér, bőtermésű repcetábláink, gulyánk, ménesünk, oszlopos kúriánk ott fenn a ficfás Tiszaparton. A világ sarkába húzódtunk, elbújni a szégyenünkkel. Mégis olyan helyre, ahol van atyafi. Jó a rokon, gondolta az apám, aki meleg szívű volt s mindig szerette az embereket. Pedig átikos a rokon, az atyafi. A rokon ott lakott a falu derekán, a legnagyobb parasztházban, amely csak úgy terjeszkedett a vályogoszlopaival s puffadtan nézett apró ablakaival. Hol volt ez a mi urias udvarházunk mellett. S micsoda keserves, nyomasztó nagy gőg áradt belüle reánk. Vince bácsi, a nagy tokájú, kemény öklű, bozontos szemű rokon, hiába volt Szobi Kertész, mint mi, cselédjének akart befogni. Haragudott, hogy az apám nem vetkezett vele egy gatyaszárra, irigyelte, hogy neki már az öregapja kicseppent az úri sorból s a mi águnk ennyi ideig bírta. Az igaz, hogy osztán jól is lepottyant, szétmállott a [sárban, mint a túlérett körte, j Hát még az asszonyok Az anyám Judith volt, Simonkay Judith. A nagyanyja báróleány volt s a rokonsága odafent virágzott a hétágú koronák világában. A Vince bácsi, a Szobi Kertész Vince felesége Csitke Eszter volt s ennek az apja számadó csikós vala az Alföldön s úgy suttogták, pandurkézen veszett el. A két asszony olyan volt, mint két éles kés. | Az anyám sose panaszkodott. Hideg asszony lett s egy szissz [nélkül tűrte az életet. De a faluiban rebesgették, hogy a pántos ládákban megőrizte régi apróvirágos bársonyszoknyáit, nehéz selymeit s drágaságokat marokszámra. Egy kis igaz volt benne, de nagyon kicsi. Az apám jöttment, káromkodott, kacagott, spekulált, reménykedett; bízott mindenkiben, várt valamit mindenkitől s csalódott mindennap. Néha rettenetes jelenet volt kettőjük közt. Én meg csöndes kis emberke lettem. Félénk közvetítő az anyám és a világ között. Féltem az emberektől, ujjamat se mertem mozdítani. Úgy lestem ki a világba, mint a csigabiga, minden pillanatban készen a visszahúzódásra. És mégis nekem kellett kijárni az emberek közé. Én voltam a család képviselője a falu előtt. Az apám alig volt otthon, az anyám az udvarra se lépett ki, ha csak muszáj nem volt. Csak én jártam ki a házból, iskolába, boltba, tejért . . . A tej. A mi kis életünk legnagyobb hiánya! A sok apró baj közt, amellyel meg kellett küzdenünk, ez volt a legkeservesebb én rám. Nagyon szerettem a tejet s nem volt tehenünk. A faluban meg nem lehetett kapni, pénzért is ritkán; a tej arra való volt, hogy legyen mit "a piacra vinni". Istenem, micsoda gond volt az, hogy csaknem mindennap a nyakamba kellett venni a falut és sorolni tej után. Persze, ha az anyám beszédesebb lett volna s meghallgatja a szomszédasszonyok pletykáit, nem kell nekem tej után járni. Helyébe hozzák. De nem tette. ÉS én kevély voltam az anyámra, mert szegény, mert szép és mert, gőgös. Egy karácsonytáji estén nagy' eseménynek lett oka nálunk a tej. Már bejártam a falut s gyáván nyújtogattam a fehér meg a vörös krajcárokat, ne adj Isten, hogy csak egy pohárral is kaptam volna valahol. Pedig mindenütt volt bővíben. Előttem csürölték nagy kondérokban, háromlábú cseréplábasokban s mégis, ha kértem, a szikár, élesszemű, pénzéhes parasztasszonyok kiterjegették a két kezük szárát s mind a tiz ujjúkat és csípőre szorított könyökkel sápitottak: — Nincs, galambom. Nem lehet. Győteni keli. Gyön az innep. Kell a kalácsba, belesbe, piacra. Most áros a té. Fáradtan, pityergésre álló szájjal tértem haza. — Nincs. Nem adnak. Az anyám nagy fekete szeme kitágult, csak úgy világított. Nem szólt, nem sóhajtott, nem fakadt könnyre. De én meglapultam, mint a kis egér, mikor érzi, hogy rögtön égszakadás. Az anyám is kalácsot akart dagasztani. Nem szóit, elővette a vizeskorsót,- vízzel kavarta a tésztát. És én tűnődve néztem. Kint gyorsan alkonyodott s ahogy a kavarófa csomóba olvasztotta a lisztet, egyre merészebben nőtt bennem egy gondolat. — Anyám . . . Rám pillantott. És én kimondta m. — Én elmegyek Eszter nénémhez . . . Meg sem rebbent a szeme. Pedig nagy szót mondtam. Azon sem csodálkoztam volna, ha a nagy sárga rézka pocsos biblia, amely az al'máriom polcán fenyegetően csillogott, rögtön a fejemnek röpül, csak úgy magától .. . Eszter nénémtől, a rokontól, soha semmit se kértünk, ha éhen halunk is. De hisz neki volt vagy hat tehene s a mi házunkban három napja se volt egy kanál tej. Mindig csak keménymagos leves, meg krumplileves . . . Már majd megszakadt a szívem egy kis tejért. Az ablakon bevilágított a hideg, vörösfényű napsugár, az anyám csak kavarta, kavarta a tésztát. Egyszer megszólalt. — Eredj el. Azt hittem, nem jól hallok, egy pillanatig vártam, hátha megbánja, s hogy nem szólt, hamar felmarkoltam az asztal sarkáról a krajcárokat s elsiettem. Nem. Az ajtónál még egyszer megállottám, visszanéztem az anyámra. — Menjek? — Csak eredj. Egész utón ugrált, kalapált a szívem. A kutyák majd lehúztak s én, hogy reszkettem tőlük! És sehol sem voltak olyan dühös ebek, mint a Kertész-portán. Egy cselédlány jött elő, az mentett meg. — Hol van Eszter néném? A cifra lyány mogorva volt, dühös. Úgy tetszett, mintha mérgesebben vicsorítaná rám a fogát, mint a kutyájuk. — Az ólba — mordult rám. Igen jámboran, megiappanva, félszemmel az ebekre sandítva mentem az ól felé. Még a megfagyott szalma sem zizegett a talpam alatt. A marhaól ajtaján vastagon áradt kifelé a pára. Hirtelen megállottám, mintia jégbálvánnyá lettem volna magam is. Az ólból különös kiáltásokat hallottam. — Hacc békén !? — kiáltotta íz Eszter néném hangja, de úgy, mintha nem akarna kiáltani. Dulakodás hallatszott; valami ieszka, a szénatartó oldala recsegett, mintha hozzálöktek volna ral akiit. — Komisz! — lihegte Eszter néném. — Disznó komisz! Valami férfihang kacagott, halkan, nyihogva. Megismertem. A kocsisuk volt, (Pál Feri, a da-rutollas legény; akiről még én is tudtam, hogy a cifra szolgáló miatt hagyta ott a régi helyét s állott be Eszter nénémékhez. — Mit akarsz? — sziszegte a néném. — Gyüjjön ki! — mondta a egény. — Az iccaka gyüjjön ki. Csönd lett. És én úgy állottam, mint a bálvány. A rémület fura kicsi gyerekszobra. Pedig nem értetem a szóból semmit. — Eressz! — sziszegte újra a r.éném. — Kigyün? . . . Ki? ... Ha ki nem gyün, rágyutom a házat. Engem ne bolondijjon ... Ha mán megitetett, ki is gyüjjön . . . Ijfélbe. Az ól rácsajtaja kivágódott és a néném kirohant. Ahogy meglátott bámészan, ijedten, közvetlen az ajtó mellett ácsorogva, rögtön látta rólam, hogy mindent hallottam, értettem s ettől úgy megrémült, majd elejtette a z sajtárt. — Mit akarsz? — ripakodott rám olyan gyilkos szemekkel, azt hittem, fölfal. — Édes anyám — hebegtem — tiszteltet! Eszter nénémet, tessék adni egy csupor tejet. — Nincs! — ordította, hogy majd felbuktam tőle. Azzal sarkon fordult s ment a ház felé. Valami nagy okosság jött rám. — Pénzért kéri, — kiáltottam utána olyan hangon, hogy magamat is meglepett. | Visszafordult, mint mikor egy harapós kis kutya ellen védekezik az ember. — Nincs, ha mondom! s tovább ment. Aztán még egyszer felém nézett. — Három kemence kalácsot kell kisütnöm. A hátam mellett ideges röhejt hallottam. Pál Feri állt mögöttem. És én nem Eszter nénémre haragudtam meg, hanem erre az állatra. Leforrázva mentem haza. Soká álltam az ajtó előtt, míg be mertem nyitni. Az anyám már meggyujtotta az olajmécsest; ezen a vidéken üvegoldalas mécsest használnak a házban is, mint az istállóban. S én jól tudtam, hogy a lámpánkban nincs petróleum, az üregbe sincs. Letettem a pénzt az asztal sarkára s elsuttogtam: — Nem tud adni. Nincs neki. Az anyám fölegyenesedett, kemény lett és azt vártam, hogy kiabálni fog, szidni fogja. De nem szólt. Semmit sem szólt. Végigsimította a homlokát s azt mondta: — Jó. Szomorú, nehéz este volt. Egyikünk sem szólott. És én egyre csak néztem a mécses pislogó, hosszú füstöt eregető lángját s arra gondoltam, hogy csakugyan milyen sok petróleum fogy a nagy lámpában, hogy már megint egy csepp sincs az üvegben. És arra is gondoltam, hogy két nap múlva karácsony és csak legalább az apám hazajönne karácsonyra. Pedig neki jobb, ha nem is jön haza, mert nem szereti látni sem ezt a nagy szegénységet és ő, ha elmegy, mindig. az urak közt van, mert csak azokkal lehet üzletet kötni. De> í gy látszik, azokkal se lehet, mert i ő mindig soká van oda, mégis gyalog szokott hazajönni egy krajcár nélkül . . . Hamar lefeküdtem és akkor * sem jutott eszembe, csupa csak lyen komoly, nagyemberes gondolat. Éjszaka volt, sötét, mikor valaki verte az ablakot. HÉTFŐ : Gyors tarhonyaleves. Fasirozott egybesülve. Karfiol, sárgarépa, kalarábé főzelék, saláta. Túrós pogácsa és tea vagy kávé. KEDD : Zeller krémleves. Töltött kalarábé, zöld petrezselymes burgonya. Amerikai fánk és kávé. SZERDA: Borsóleves. Borjupörkölt galuskával, uborka saláta. Máglyarakás és kávé vagy tea. CSÜTÖRTÖK: Húsleves finom metélttel. Főtt burgonya tejföös hagymamártással. Alma pongyolában és tea vagy kávé. PÉNTEK: Lencseleves. Tejfölös halpaprikás, burgonya, fejes saláta. Lekváros derelye cukros dióval és kávé. SZOMBAT: Pacalleves. Kirántott sertésszeletek, burgonyalepény, gombamártás, cékla. Sütemény és kávé. VASÁRNAP : Aprólékleves. Kacsasült párolt vöröskáposztával. Rakott burgonya. Zöldséges saláta. Sárga,: narancs torta, kávé és gyümölcs. ERRŐL-ARRÓL AZ UJ EMPRESS OF CANADA FELAVATÁSA A legtöbb londoni újság bő tudósításokat közöl a legújabb kanadai óceánjáró hajó, az Empress of Canada felavatásáról. Az ünnepségen résztvett John Diefenbaker kanadai miniszterelnök felesége — az ősi vízrebocsátási ceremóniák figyelembevételével — egy üveg pezsgőt tört el a hajó orrán. A hajóépítő cég, Vickers-Armstrong Ltd. képviselője szerint azonban ez nem volt helyes, mert pezsgő helyett vörös borral kellett volna az új hajót felavatni. Már a Krisztus előtti 21. században a babyloniak mindig vért ontottak az új hajó tiszteletére. Eleinte különleges ünnepi szertartások között egy ökröt öltek le. Majd a görög és római 'korban ezt embervérrel helyettesítették. Két rabszolgát áldoztak fel a hajó felavatásakor. Most évszázadok múlva az embervért a vörös bor képviseli. A Vickers- Armstrong Ltd. hajóépítő vállalat ragaszkodik ez ősi szokáshoz. Más hajóépítők megelégednek a pezsgővel, fehér borral vagy sherryvei. • FENYEGETIK AZ IZREALI FILMFELVÉTELEKET Izraelben az Exodus (Kijövetel) című film helyi felvételei készülnek. Otto Preminger igazgató és Paul Newman színész névtelen fenyegető leveleket — Judit! Judit! — hallottuk. — Eszter! — kiáltott az anyám — te vagy? — Én. Az Isten irgalmára eressz be. Az anyám beeresztette. Én ott reszkettem az ágyon. A hideg lelt. Egy gyufa sercegése hallatszott, de meg sem gyűlt, már rémülten suttogott Eszter néném. — Jaj, meg ne gyújtsd, ha nem akarod halálomat. Vess ágyat, végem. Az apám ágyát bontotta meg az anyám s a néném belefeküdt | úgy ruhástól. Egyszer csak kurtán fel si költött: — Hjj! Ne nyúlj hozzám!) Fáj . . . Összetört I — és zokogva fakadt. — Megvert. Majd agyonvert. Ki meresztettem a szemem és i semmit sem láttam. Figyeltem s mintha az anyám nem is lett vóna, neszét sem hallottam. Tompán, görcsösen zokogott 3Z asszony. — Én, én, őrült bolond . . . j Rajtakapott ... — s csikorgatta 3 fogát. — És megvert, hogy ott nyúltam el az udvaron. Van egy órája ,hogy ott fagytam. Hová legyek? Kicsukott. Csak hozzád ! öhettem. Máshoz ha megyek, /égem. Akárki más kiád rajtam. S nyögött és lihegett és sírt. — Tudtam, hogy az urad nincs kaptak, hogy azonnal hagyják e! Izrael területét. A névtelen levelek valószínűleg az araboktól érkeznek. • Szitkozódó néma? Az egyik olasz bíróságon egy 37 éves férfi ügyét tárgyalták. Az volt ellene a vád, hogy fülrepesztő orditozással sértegette a rendőröket. A vádlott csak több heti tárgyalás után érte el felmentését, amikor sikerült hitelt érdemlően bebizonyítania, hogy süketnéma. — KAIRÓBA KÖLTÖZIK még az idén Herbert Olivecrona professzor, a 69 éves világhírű svéd agysebész és magán agysebészeti klinikát alapít. Olivecrona július 1-én mond le a stockholmi állásáról. Elhatározásának háttere ismeretlen. • — MAGYAR EGYETEMI HALLGATÓK az Egyesült Államokban: 51 katolikus egyetemen és főiskolán 115 magyar egyetemi hallgató tanul, közülük 81 ösztöndíjas helyen. Az állami és másvallású egyetemek közül 254 tanintézet 729 magyar diákot számlál1 hallgatói közt. • • Kétmillió tulipán Megnyílt Rotterdamban a virágkiállítás, amelyen több mint kétmillió virágzó tulipánnal ünnepük meg a holland Királyi Tulipánhagyma Tenyésztő Intézet fennállásának 100. évfordulójáttthon. És osztán te.ugyis tudod — Én? — szólt az anyám. — Nem szólt ... a gyerek? Én majd leszédültem az ágyról. Az anyám megszólalt. Azon a rettenetes nyugodt hangon, amelytől én már rettegtem, amelytől az apám néha majd megbolondult. — Nem. Az én fiam nem szólt. És én, az 'én fiam", remegtem, mint a nyárfalevél. Eszter néném csöndes lett, mint a halott. Többet nem szólt, nem sírt, egy pisszt sem adott. Anyám lefeküdt és én, aki az 5 ágya lábjában háltam, éreztem, logy hideg, mint a jég. Reggel, mikor fölébredtem, ninden úgy volt, mint rendesen. A kemence már meleg volt, anyám fenn járt-kelt. Felöltözködtem s vártam a reggelit, mikor belépett az Eszter néném cifra szolgálója. Lármás volt és jókedvű, nem >lyan dühös és vad, mint az este. nkább csufondáros. — Gazdaasszonyom egy csupor tejet küldött. Itt az egész es- i fejés, csak épp a tetejét szed. e le. Az édes tejfel kellett a béestésztához. — Jól van, Zsuzsi, mondd neg a gazdaasszonyodnak, hogy cöszönöm . . . Várj. Vidd el neci ezt a pár fülbevalót, viselje tm lékül. Eisenhower—Diefenbaker találkozó A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek olvassák i éppen ezért jó befektetést csinál h# elhelyez egy hirdetést lapunkban 1 hasáb inch $1.50. Nagyobb és állandó hirdetéseknél árengedményt adunk. Hruscsov nyáron Bécsbe látogat Raab osztrák kancellár moszk. I Moszkvai jelentés szerint Movai látogatásakor meghívta 'lotov volt miniszterelnököt sú- Hruscsov szovjet kormányfőt j lyos vesebajjal a moszkvai Bot- Ausztriába. A moszkvai rádió kin-kórházba szállították. Kagahúsvétvasárnap közölte, hogy novics Lázárt, Sztálin sógorát a Hruscsov július vagy au. "pártellenes csoport" egyik taggusztus hónapban — a pontos ját nyugdíjazták. Hruscsov megidőpontban még nem állapodtak engedte, hogy családjával együtt meg — 'látogat el Ausztriába. 'Moszkvában lakhasson. Diefenbaker kanadai minisz- ják, hogy az elnök a párizsi csúcsterelnök: június 3lán Washington- konferencia részleteiről és követba utazik, hogy Eisenhower elnökkel tárgyalásokat folytasson. *ezményeiről fogja Diefenbaker Diplomáciai körökben úgy tud- miniszterelnököt tájékoztatni.
