Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-16 / 16. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eped ez Százezrek aj ajkán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 16. szám, ( Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 @4*t<zdúut ^ KANADA LEO NAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság wt(a, ma is változatlan : hivan az azar év*« múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kanesei F. László I» punk első számában megjatent b* köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1960 ápril. 16, szombat Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 NAGYBÖJT NÉLKÜL A kereszténység ünnepei közül, talán nem is ok nélkül, a hús. vétót hozzuk legtöbbször kapcsolatba a magyar történelemmel. Hiszen egyetlen népnek sem kellett annyi kálváriás utat meg­tenni, mint nekünk magyaroknak. A fájdalmak, az ártatlanul keresztre feszítettek népének tart­juk magunkat. De ugyanakkor mi vagyunk az örök remények és újjászületések népe is. Ma sem érzünk másként. Úgy látjuk, hogy új történelmi nagypéntekre minden készen áll. Váltunkon van a durván ácsolt fakereszt, amelyre ráfeszítenek. A Koponyák Hegye előttünk magaslik és fülünkbe cseng a gyalázat gúnykacaja. Vért verejtékezünk ési valamilyen modern arimateai intellektuel jóvoltából ingyen vár a sziklasír, hol majd ' egy nemzet süllyed el I" "Nagypéntek nélkül nincs feltámadás", — hangoztattuk reményeinket büszkén, már évekkel ezelőtt oda­haza is. Hetyke gőggel voltunk úton a Golgotán, mert megajándé­koztuk önmagunkat a feltámadás dicsőségével is. Semmit sem tar­tottunk természetesebbnek annál, hogy ártatlanul hordozzuk ke­resztünket és az ártatlan szenvedés jutalma a húsvéti megdicsőülés lesz. Vájjon jó volna még ma is hinni ebben? Abban, hogy van fel­támadás nagyböjt nélkül is? Alázattal vállalt, érdemszerző szenve­dés nélkül is? Jobb lator módjára, legalább az utolsó pillanatban megtérés nélkül is? Nem állunk-e ma is gyűlölettel szemben egymással, ahelyett, hogy mea culpáznánk elkövetett vétkeinkért? Sokan szorongunk itt az emigráció pilátusai oszlopcsarnoká­ban. De nem mint az Alázat, akit tövissel koronáznak. Nem is a virágvasárnap szerető, hozsannát zengő tömege vagyunk, hanem azok, akik szinte szünet nélkül kiáltozzák a gyűlölet "feszítsd meg"-jeit. Earrabást követeljük szabadnak, mert félünk szembe néz­ni az Igazsággal. S mert a barrabásokkal mindig is könnyű elhi­tetni, hogy kizárólag a másiknak nincs igaza. Barrabás kell, a min­denki cinkosa, párthíve és támogatója, aki az Igazság halálával kap­ta életét. Csak a barrabásoknak jó közöttünk. Vagy talán nem Barrabásnak kiáltunk életet mi is, a keresz­tény társadalmi és politikai mozgalmaink gőgjében, amikor e mozgalmak a maguk imádta egy-egy pontra szűkítik le azt, ami egyetemes? Micsoda szörnyű töviskoszorú az Igazság fején, ha csak az lehet igazi kereszténység, ami a "mi" pártprogramunkban benne van. "Korszerű keresztények" és "korszerű demokraták l" — vannak-e közöttetek keresztények és demokraták? A kimondott szó, a leírt betű, a gondolat és szándék tisztásé, gának megcsúfolása az, amikor a vallott elvek és programok azo­nossága másodrendűvé válik a holnapba ködösített materiális mai "érdek" miatt. Barrabást akarjuk I — kiált a tömeg s a barrabási lélek lebeg minden cél és akarat felett, amelynek tiltkolt alkotó ele­­me, hogy eleve hamisnak tartja a mások tiszta vágyait. Komolyarcú, bölcs Pilátusok fáradhatatlanul mossák a kezü­ket. Mennyi pilátusi gyengeség van abban a sok taktikázásban, opportunizmusban, amely még büszke is arra, hogy csak elvi ellen­féllel tud együtt nemzetet reprezentálni. A "császártól" való féle­lem, a hatalom szeszélye iránti odaadás gyenge jellemre vall, és a kézmosások vége mindig az igazság keresztre feszítése I Apró pilátusok szobáik mélyére húzódva mossák a kezüket és felhúzott vállakkal pislognak a nagy törvénykezésre. Mi az Igaz­ság? Ök nyilvánosan nem ítélnek, nem is ordítanak együtt "fe­szítsd meg"-et a tömeggel. Még arra is gyávák, hogy rosszat te­gyenek, ha jóra képtelenek és tevőlegesen vállalják a felelősséget. A félrehúzódók, a közömbösök, a megalkuvók fejére azonban ezerszeresen száll az átok s a nemzet vére rajtuk is és fiaikon. Júdásokat mentünk fel az ítélet alól, amikor a legkisebb félre­értés és különvélemény az árulás vádját kapja díszéül. A gyülölködők tömeghisztériája, alacsony indulata hömpölyög közöttünk, amely miatt majd büntetni sem lehet az igazi árulást, hiszen mindenki árulóvá lett már valaki előtt I Sose felejtsük I Júdások és Barrabások, Heródesek és Pilátu­sok nem kapnának történelmi szerepet, ha nem lennének alá­valók, akik szabadulni akarnak az eszményektől. Az Igazság golgotájának mind a tizennégy állomásán ott áll az alacsonyrendü ember, hogy végig élvezze romlottsága rövid győzelmét. Pilátusok ítélkeznek és döntenek. Idegen zsoldban álló martalócok vigyázzák az Igazságot. Durva politikai farizeusok hang­ja, stílusa, lelkisége az ostor, amely ott csattog a Béke és a Sze­retet hátán. Az emigráció Pilátusainak oszlopcsarnokában ágáló tömeg­ben — hisszük — akad majd olyan is, aki segít az Igazságnak ke­resztet hordozni! Aki véres verejtékét letörli I Aki engesztelőn nagyböjtöt is tud tartani! Ezeknek száma dönti majd el, hogy a jobb lator boldogságában osztozkodhatunk-e s e szörnyű történelmi nagypéntek után, nekünk, emigrációs magyaroknak is lesz.e hús­véti feltámadásunk. Ha valójában akarjuk, hogy legyen, kísérjük a távolban is ; fhven és áldozatosan az otthonélő nemzetet golgotás útján, segít­sük neki a súlyos keresztet hordozni egy új cirenei Simonként, — i de nem kényszerből, hanem önként, alázattal, hiszen ez a kereszt egyszer a mi megváltásunkat is jelenti. MATTYASOVSZKY KORNÉL: Légiposta Európából egypár kényes kérdésre is ügye­sen válaszoltak. Nyomban utána azonban elmondották, hogy: a A múlt esztendő végefelé az |Adenauer volt az első, aki De nista diplomaták Magyarország egyik európai közvéleménykuta- Gauile.t meglátogatta és a két konszolidált viszonyait vázolták, tó intézet megállapította, hogy államférfit személyes barátságon az európai sajtó "sztárja", vagy- kívül közös politikai konzepció is ama egyéniség, akiről a leg- kapcsolja össze, többet írtak a lapok: Adenauer j Mind Adenauert, mind pedig magyar nép Adenauerben máso Konrád. A második helyen De De Gaulle-t sűrűn támadja ezért dik Hitlert lát, militaristát, revan- Gaulle állott. Nos, most egy pár'a francia és német ellenzék is.jsisztát, fasisztát. Amikor az új­hete Adenauer helyét Hruscsov [ Azt vetik szemükre, hogy holmi .ságíró a magyar külügyminiszté­­foglalta el. Az egész európai saj- jrégi Karol-ing-bi-rodalmat akar-, riumból kilépvén egy kis sétát tó hatalmas jelentőséget tulajdo- nak összekovácsolni a Nagy Ká. tett és a Lá-nchídnál taxiba ugrott, nított Hruscsov párizsi látogatá. rolyra emlékeztetőt, valamint, j hogy a Gellert szállóba hajtasson, sá nak, annak ellenére, hogy a hogy De Gaulle királyságot óhajt a soffőr első kérdése az volt: szovjet pártvezér diplomáciai cél- Franciaországban. Nekünk három ön nyugat- vagy kelet-német? jait nem érte el . . . Nem sikerült [évvel ezelőtt Lajos királyi her-[Szóval nyugat-német, — mon­­a franciákat arról meggyőznie, 'cég, aki egykoron Sárváron volt dotta, — a maguk Adenauerje hogy új német militarizmus van [birtokos és Sopronban magyar nagy államférfi, mi nagyon tisz­­feltámadóban és újabb német nyelven érettségizett, — mon- teljük őt. Mire az újságíró meg­­imperializmus fenyegetné az dotta, hogy De Gaulle uralomra j lepődve azt válaszolta: Mi egy öreg, annyi nemes vértől ázta- fog kerülni és az egykori európai félórával ezelőtt a külügyminisz­­tott, kontinenst. juralkodócsaládok nagy reményt [térium sajtóértekezletén azt hal-Eme államvizit diplomáciai tol- fűznek a német—francia szövet-j lőttük, hogy a magyar nép Ade­­értékelését elvégezte az ameri- ségen alapuló európai konfederá- nauerben veszedelmes ellenséget kai kontinens sajtója és mi csak dóhoz . . . Dinasztiák restaurálá­­egy-két epizóddal óhajtjuk ma-sára azonban szerinte nem kerül lát. "Ugyan -kérem, — legyin­tett a pesti soffőr, — a magyar gyár olvasóinkat szórakoztatni, jmár sor ... Ez a müveit és ma- nép tízmillió emberből áll, ne , . ,, . gyár kultúrájú bajor herceg iga-.higyje, hogy a párszáz odafenn milyen érzelmekkel _ , ___ Vájjon hallgatta Hruscsov De Gaulle tol­mácsát, aki nemcsak a francia ál­lamelnök mondanivalóját tolmá­csolta, hanem egyúttal, szovjet kollégájának segítségére sietvén, i " ~~ ... ... . neuer köze Hruscsov nyilatkozatait is. A tol­mács ugyanis régi orosz emig­ráns és egykoron a leggazda- Pedig az orosz propaganda gabb orosz hercegek egyike teljes gőzzel dolgozik. Hja Ehren­­volt ... Az újságírók megfigye- burg, a hírhedt szovjet író, jelen­lése szerint Hruscsov az egykori -leg Bécsben az "európai kultú- egykori királyi trónok esetleges orosz herceget igen figyelmesen 1 ra hete" cím alatt megtartott betöltésének kérdésére, úgy lát_ szemlélte és szokatlanul udva- előadássorozaton és konferen-j szik mégiscsak újraéled egy mo­zat nyert ... S mi nem hisszük, [ ülő idegen alak, a magyar nép hogy a népgyilkos szovjet dik- nevében beszélni jogosult". Ez a jtátornak sikerült volna éket ver- német újság kifejezetten liberá­­ni az európai politikát közösen ^ lis, csaknem baloldal-i lap. Ha meghatározó De Gaulle és Ade- ebben ilyen sorok megjelenhet­nek, akkor. . . hogy Shakespeare szavaival éljünk: valami bűzlik Dániában. . . Nos visszatérve az európai riasan kezelte . . . Lehet, hogy a [cián szerepelt. A német sajtó em- narchia éspedig Spanyolország­"fasiszta diktá-Quai D'Orsay szelleme, előkelő, fékezted a bécsieket Ehrenburg (ban. Az utolsó nagy hagyományú, elegáns at- j 1945. márciusi felhívására a jtor",— miként Franco táborno­­moszférája fékezte le a boiseviki j szovjet katonákhoz. "Törjétek kot a marxisták nevezni szokták, diktátor "osztályellenes" érzel- meg a germán asszonyok faji :— ismét bebizonyította politikai meit, lehet azonban, hogy az gőgjét. Vegyétek őket, mint jo-j ügyességét és bölcsességét. A Anatole France-szinvonalú fran. gos zsákmányt". Hasonlót mon- napokban formailag is megálla­­cia nyelv lepte meg őt, a válasz- dott Hja Ehrenburg nyilván a podott a Bourbon házzal abban, tékosság, az elegáncia, a tolmács- magyar nőkről is, mert — és ezt hogy a spanyol i-nfáns fia, — aki herceg közömbös udvariassága, ne feledjük el soha, — nemcsak máris a spanyol hadsereg badna- Kapott azonban Hruscsov egy német asszonyok százezeréi es- 9Ya, még ebben az évben, de kis Ízelítőt a -legendás francia tek brutális megerőszakolás ál- legkésőbb 1961-ben elfoglalja a 'esprit"-ből, a gall szellemesség- dozatául, hanem 30 ezer magyar spanyol trónt. A hetven éves bői is. Pechjére ismét egy régi asszony és ártatlan kislány is. Franco nyilván, mint herceg fog­arisztokratát választott ki a sors: Ez az erkölcstelen, durvalelkü, ja élvezni a tábornagyi, minisz- Lursalucas őrgróf a Bordeauxi magát írónak nevező bolsevik! terelnöki és államfői nyugdíját... (bordói) prefektus, amolyan propagandista most a békés Huszonnégy éves uralma megszi­koexisztenciáról mer beszélni. Azt hiszi, hogy hallgatói agyaié­­gyultak és elfeledték a bolseviz­igazi "literary gentleman" (az angolok használják ezt a -kifeje­zést irodaiombarát és irodalom­lárdította Spanyolországot és a boisevistaellenes európai álla­mok szilárd bázisává tette. A kommunisták dühe érthető. Tehe­tetlenségüket azzal pótolják, hogy [szerte a keleti országokban em- I léktáblákat emelnek az úgyneve­zett "nemzetközi brigád" szadis­ta gyilkosainak emlékére és könyvekben dicsőíti a papokat, [apácákat, polgárokat, tiszteket, 'kereskedőket és hivatalnokokat j brutálisan legyilkoló bolsevik! kalandorokat. • De a gyilkosok dicsőítése ál­talános jellemvonása a bolseviz­­musnak. Nemrégen leplezték le Budapesten Kun Béla emléktáb­láját és Moszkvából Budapestre | érkezett özvegyének miniszterei, nöki nyugdíjat folyósítanak. A "Népszabadság" a napokban egyoldatnyi terjedelmű beszélge­tést közöl a hatalom megszerzése előtt sikkasztásért börtönre ítélt véreskezü terrorista özvegyével. A vén libásasszony persze mint­egy glóriával vonja be a Krim­­félszigeten 1938-ban kivégzett bűnöző kopasz fejét. • Még sebtiben elmondjuk, hogy az angol közvélemény nagy j érdeklődéssel fog-adta Herbert Morrison volt angol munkáspárti képviselő és miniszter most elké­szült emlékirataiból közölt kivo­natokat. Lord Morrison of Lam­beth, ahogy ma hívják, munkás­­családból származott és a háború Ialatt belügyminiszter, -majd az Atlee kormányban külügymi­niszter is volt. Nagy ellensége volt az arisztokráciának mielőtt maga is lord -lett. Nagy része vol-t Chamberlain megbuktatásá­ban, akinek túlságos engedé­kenységet vetett szemére Hitler­rel szemben. Erre a célra az ak­koriban még élő öreg, nagyte­kintélyű Lloyd Georget használta fel. Az öreg politikus nagy be­szédben támadta meg Chamber­laint, mire az esernyőjéről oly nevezetes angol premiernek le kellett modania ... De Gaulle-t lelkesedéssel fogadták Londonban Charles de Gaulle francia ál­lamelnök egy nap alatt meg­hódította az an­golok szívét, kik ___________ benne eddig csak a ridegen ko­­noly államférfit látták. Olyan ogadtatást nyújtottak De Gaulle­­íak, mely csak barátoknak és hő­söknek jár. A második világhá­ború alatt mint Szabad Francia­­ország vezetője tartózkodott az angol fővárosban. De Gaulle megelégedett volt. Amint ült a királynő mellett a nyi­tott udvari h-intón, folytonosan integetett a tömegnek:. A fogad­tatáson, amint az angol zenekar 'a Marseillaiset játszotta, szeme !megtelt könnyel. És sirt mikor Foch Marshall londoni szobrára koszorút helyezett. Kilépett a [rendőri sorfal mögül és szoron­gatta az.emberek kezeit a tö­­jmegben. Az angolok ezrei pedig kiáltották "Éljen Franciaország!" A királyi banketten ezekkel a szavakkal fordult a királynőhöz: "Nagybritannia segítsége nél­kül Franciaország a gyalázat és 'rabszolgaság martaléka lett vol­­'na. Néhai VI. György király [azonban megadott nekem és tár­saimnak minden támogatást. Fo- 1 gadja ezért — fordult a királynő [felé — mély hálámat". Később 'a királyi palota arannyal díszí­tett erkélyére álltak ki a -királynő­ivel, hogy gyönyörködjenek a St. -James Park felett bemutatott i tűzijátékban, melynek során mintegy 900 rakéta és római gyertya ragyogott. De Gaulle tárgyalásokat foly­tatott Harold Macmillan angol miniszterelnökkel, melynek leg­főbb tárgya a csúcstalálkozó elő. készítése volt. Majd Sir Winston Churchill háborús barátjával ebé­delt. tudó nem hivatásos íróik megje-'mus géppisztollyal írt történel­­•lölésére), nagy-műveltségű, szelemét ... A magyar kormány is lemes ember, azzal -lepte meg a igyekszik kivenni a részét ebből szovjet diktátort, hogy folyé-|a kommunista "szellemi" harc­­kony orosz nyelven Puskin Onye- ból és majd minden hónapban ginjéből idézett, majd egy üveg 1894. évjáratú finom bordói bort nyújtott át Nikita mesternek. egyszer nyugati újságírókat hív -meg, hogy a "szocialista építés" eredményeit bemutassa. Hogy Hruscsov -kissé élesen kérdezte: jmilyen buták ezek a volt ügynö­­"Remélem nem akart ezzel en- -kökből, alkalmi munkásokból, gém koromra emlékeztetni (H. 1894-ben született, mint ártatlan béresekből és kanászokból "ál­lamvezetőkké" emelt trógerek, csecsemő). Mire az őrgróf rövi-[mutatják a német és francia tudó­dén csak ennyit válaszolt: Ez [sítások... A nyugati újságírók le­igen jó évjárat volt. A "békés-sújtó kritikát gyakoroltak a ma­­koexisztencia" ragyogó bizonyí- igyar viszonyokról és mi a jövő tékái voltak Hruscsov kiroha-ná- héten egészében ismertetünk egy sa-i a németek ellen, főleg a hires [hosszú riportot, ver doni katonai temetőben. A j A legtekintélyesebb nyugat­­franciák hűvös nyugalommal fo- [német újságok egyike a követke­­gactá-k ezt az otromba propágan- -zőket írta március 30-án. Amidőn dát, mert nem felejtik el, hogy az udvarias, előzékeny kotnmu­a nagyvilágból CHURCHILL ÚJRA LONDONBAN Sir Winston Churchill és fe. lesége repülő­gépen visszaér­keztek Puerto Ricoból Lorv donba. Az Idős .házaspár négy hetes hajókirán­duláson volt a hires görög hajó- I építő milliomos, Aristotle Onas­­sis yachtján. I • TANGANYIKA FÜGGETLEN- j SÉGET KÍVÁN I Julius N/erere, a Tanganyika i Afrikai Nemzeti Unió elnöke, [azonnali függetlenséget kér Tan­­j panylka számára. Az ország fő­­| városában, Dar Es Salaamban csendes függetlenségi tüntetések [ voltak. Afrika szabdaságot kér, csak tudjon élni vele.

Next

/
Thumbnails
Contents