Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-31 / 9. szám

IX. évfolyam, 9. sz., 1959 január 31, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto. Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Bcerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00 egyes szám ára: 10 cent Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaazbélyeg nélkül érkezett levelekre nem váleszelunk I Mtifvéa nélkül beküldött kéziratokét, képeket, nem őriünk meg é* nem küldünk Au még külön felhívás, vsgy portiköltség mellékelése esetén sem. A közlésre el halmiénak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hegy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, he arra szükség mutatkezik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelőe. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto. Ont. Amerikai posta LINCOLN ÁBRAHÁM ÉS A REPUBLIKÁNUS PÁRT "A republikánus párt eredetét éppúgy nem lehet lerögzíteni, mint ahogyan nem lehet kocsonyát a falra szegezni". Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke mondta ezt, aki akkor maga is a republikánus párthoz tartozott. Más politikai irók is osztoznak a véleményében. A republikánus elefánt első életnyilvánulásai talán egy wis. consini határozati javaslatban, egy michigani konvención, egy new­­englandi megyegyülésen és egy akkor még ismeretlen vidéki ügyvéd (Lincoln Ábrahám) fogadkozásaiban jelentkeztek. Az idő 1854 volt. E gyűléseken nem úf politikai programot nyilvánítottak ki. A szóbanforgó kérdés már régóta nyugtalanította a lelkeket, mig végre egy új politikai párt zászlóbontására vezetett. A kérdés a rabszolgaság fenntartásának vagy megszüntetésének problémája volt, a'mely csak akkor robbant ki, amikor az amerikai kongresszus törvényjavaslatot kezdett tárgyalni, hogy a rabszolgatartás megen. gedtessék az akkori Kansas és Nebraska területeken addig is, amig megfelelő állami törvények nem rendezik a kérdést. Akik ellenez, ték a rabszolgaságot, lázadozni kezdtek, tekintet nélkül arra, hogy milyen párt kötelékébe tartoztak. Az északiak legnagyobb része tiltakozott a délen eltűrt embertelenség kiterjesztése ellen és moz. galrnuk megjelölésére, a "republikánus" nevet választották. A hevesen ellenzett javaslatot a többség mégis elfogadta, mi­re az elégedetlenek egy ellenzéki pártba tömörültek és négy állami konvención (Indiana, Ohio, Wisconsin és Vermont) kibontották a •republikánus párt zászlaját. Ezen a választáson a republikánusok alulmaradtak, de mégis számos képviselőt, 9 kormányzót és sok" helyi tisztviselőt választottak meg republikánus programmal. A következő két év alatt az új párt kebelében felmerült vé­leményeltérések legyengítették a párt erejét. A rabszolgaságon kí­vül ugyanis más politikai kérdések is merültek fel, amelyekben a párttagok nem tudtak megegyezni, a rabszolgaság kérdésében el­foglalt álláspontjuk azonban továbbra is csak összetartotta őket, ha arra szükség volt. Ilyen viszonyok közt készült az ország az 1856-i elnökválasz­tásra. A republikánusoknak három egyéniség közül kellett választa­nok. Az egyik Salmon Chase volt, az ohioi kormányzó, a második William Seward, New York kormányzója, a harmadik John Tremont, a kaliforniai úttörő, aki az Oregon Trailt megteremtette és az akkor még ismeretlen Rocky Hegyek ormára kitűzte az Egyesült Államok lobogóját. Tremont nyerte meg ezt a belső versenyt, aki azonban az országos választáson alulmaradt James Buchanan.nal, a demok­rata párt jelöltjével szemben. A republikánus pártnak gyönyörű elvei voltak, de hiányzott a vezér, aki összetömöritette volna a sza­vazókat. Az Észak legbefolyásosabb szenátora abban az időben Stephen A. Douglas volt, egy illinoisi demokrata, aki pártolta a rabszolga­ság megengedését Kansasban és Nebraskában, de ingadozott rész­letekben, miért is szembekerült Buchanan elnökkel. Mozgalom in­dult meg erre a republikánusok körében, hogy megnyerjék a párt részére a nagytekintélyű politikai vezért. Ez azonban nem sikerült és Douglas, "az apró óriás", ahogy akkor nevezték. 1858-ban, mint demokrata lépett fel szenátori újraválasztása érdekében. Ellenjelöltje, mint az illinoisi republikánusok képviselője, az a férfi lett, aki szerint "a bomlásnak indult épület nem állhat fenn sokáig; a kormány nem maradhat egy személyben szabadságsze­rető és rabszolgatartó". A kérdés a nemzet legfontosabb problé­májává érett és Lincoln Ábrahám meg Steve Douglas vitája lángba. boritotta az országot. Douglas szalonkocsiban foglalt helyet a vonaton, amelyhez ágyút csatoltak, hogy az minden város határában megszólaljon. Lincoln harmadosztályú jeggyel utazott ugyanazon vonat deszka­ülésén. Amikor a szavazatokat összeszámlálták, kiderült, hogy keve­sebben szavaztak, az igénytelen ügyvédre, Lincolnra, de ő kijelen­tette, hogy "csak elcsúszott, de nem esett el \" Igaza volt, mert a választási kampány során országos tekintélyre tett szert és a követ­kező elnökválasztáson már Lincoln győzött republikánus program­mal, amely a rabszolgaság kiirtását követelte, ő volt tehát az első republikánus elnök, akit még tizenkét elnök követett ennek a párt­nak a képviseletében. Common Council »W»OOOBOfaOOBO<»60eOOOgaOQOO&»C A VATIKÁN FIGYELMEZTETÉSE Róma. A Vatikán lapja, a L’Osservatore Romano közöl­te az Egyház hivatalos állás­pontját egy politikai tervvel kapcsolatban, amely Olaszor­szágban a katolikusokat bal­oldali alakulatba akarja be­vonni. A Szocialista Párt mint összekötő kapocs, olyan tervvel állt elő, hogy a szo­cialisták, katolikusok és kom­munisták hangolják össze po­litikájukat és közösen foglal­janak állást politikai kérdé­sekben. A Vatikán szerint ez a terv Olaszországot Nyugat­ellenes táborba sodorná Egy ismert európai fotográfus fényképkiállitása Janine Mokrzycki Kevés bevándorló dicseked­het azzal, hogy műveit már akkor elismerték ezen a kon­tinensen, mielőtt lábát kana­dai földre tette volna. Mrs. Janine Mokrzycki, a kiváló lengyel fotoművésznő esetében azonban éppen ez a helyzet. Amikor néhány hó­nappal ézelőtt Torontóba ér­kezett, már egy levél és csekk várta őt az egyik legnagyobb amerikai folyóirattól, a “News Week”-től egyik képéért, ame­lyet a folyóirat leközölt. A filigrán termetű, élénk Janine Mokrzycki részére ez a nemzetközi elismerés nem volt újdonság ; 25 éves fotos pályafutása alatt képeit szám­talan nemzetközi kiállításon mutatta be és velük sok díjat nyert, mint például a Jugo­szláv Aranyérmet, az Ezüst­érmet Bécsben, a Bronzérmet Budapesten, Belgrádban és Kölnben és a “Kiváló Foto­gráfus” oklevelet Bordeaux­­ban. Janine Mokrzyckinél a fény­képezés családi tradíció. Apja, H. Schabenbeck és bátyja is jónevű fotóművészek voltak. Ennek a családi “konkurren­­ciának” ellenére Janine elha­tározta, hogy ő is a fényképe­zésnek szenteli életét és mi­után elvégezte Bécsben a “Graphische Lehr- und Ver­such sanstalt”-on tanulmá­nyait, először apjánál dolgo-l zott, első gyakorlati tapaszta­latait tőle nyerte. Hamarosan az ifjabb gene­ráció legelismertebb tagja lett. Ambiciózus és mozgé­kony lévén sok megrendelést kapott csaknem minden len­gyel folyóirattól, magazintól címlap- és egyéb képekre. Gyors egymásutánban jöttek sikeres kiállításai Lengyel­­országban és részvételei kül­földi kiállításokon, mindegyik díjakat és elismerést aratva. Kivételes alkotókészségének elismeréseként végül a len­gyel fényképészek elnökévé választották ; ő volt az első nő, aki ezt a tisztséget viselte. Művészi tehetsége, és a fi­nom női intuíció néhány egé­szen meglepő eredményt ho­zott. Az emberek érdeklik légióként Janinet. Emberek, bármilyen korban, bármilyen társadalmi osztályból, bármi­lyen helyzetben. Janine a lel­kűket akarja a fényképben ki­fejezésre juttatni, a felszínre akarja hozni igazi énjüket. Ért hozzá, hogyan kell a lélek mélyébe hatolni és azt az álarc fölé hozni, amit az em­berek általában használnak a fényképezőgép lencséje előtt. Az eredmények valóban meg­lepők- minden képe őszinte­séget sugároz. Veleszületett mozgékonysá­gával és energiájával, amelyet nem tört meg sem a háború, sem az utána következő évek megpróbáltatásai Janine Mo­krzycki be tudta rendezni megérkezése után néhány hét alatt saját stúdióját Torontó­ban, a “Janine Photo Stú­dióit a 45 Avenue Road-on, néhány blokkal északra a Bloor Street-től. Hogy stúdióját ünnepélye­sen nyissa meg és hogy be­mutatkozzék a kanadai közön­ségnek, kis kiállítást rende­zett díjnyertes fényképeiből az új Stúdióban, amely min­den nap, hétfőtől szombatig d. u. 1 és 6 óra között van nyitva. A kiállítást mindenki­nek érdemes megnézni, akit a fotóművészet és általában a művészet érdekel. Sok megkapó kép látható a kiállításon, köztük tájképek, építészeti alkotások, női, férfi és gyermek-portrék, valamint pompás akt-tanulmányok a közel jövőben megjelenő “Nők és Virágok” című fotóalbu­mából. A kiállítás a legközelebbi két héten át lesz nyitva. Ábrándozás Díjnyertes gyermek kép A torontoi magyar cserkészek A kommunista uralom el­fojtotta a szépen fejlődő ma­gyar cserkészmozgalmat Ma­gyarországon és helyébe az “úttörő” intézményt hívta életre, amelyből azonban hiányzott minden igazi moz­galom éltető eleme, a szabad­ság és az önkéntesség. Azok az itteni magyarok, akik tagjai voltak a magyar cserkészetnek, akik. résztvet­­tek a gödöllői világjamboreen, akik személyesen ismerték fő­cserkészüket, az aszkéta jel­­’emű és lelkű Teleki Pált, sze­retettel gondolnak vissza a szép időkre. Közülük azok, akiknek fiaik vannak szintén szeretnék abban a boldogság­ban részesíteni, amely meg­aranyozta az ő ifjúságukat. A Szent Erzsébet Egyház­­község tart fent egy 60 tagú cserkészcsapatot, amelynek 90%-a magyar fiúkból áll. Egy részük szüleivel együtt a forradalom után jött ki, de, amint vezetőjük, Jámbor La­­ios mondja, mindnyájan fo­­’yékonyan beszélnek angolul is most már arra kell ügyelni, hogy magyarul ne felejtse­lek el. Amig egyrészt arra törek­szik a vezetőség, hogy jó ka­nadaiak legyenek a fiúkból, régi hazájuk nyelvét, dalait, irodalmát is tanulják. Gazda­gabb, szebb lesz így az életük. Egy tizenkét tagú csoport né­pi táncokat tanul. A csopor­tot Drabik Mihály vezeti, aki Magyarországon jó nevű tán­cos volt és akinek szintén a forradalomban való részvétele miatt kellett elmenekülnie. A cserkészcsapat megszer­vezte, hogy a szülők is össze­jönnek havonta egyszer az egyházközségben, ahol egy­­egy jó előadást hallgatnak meg Kanadáról, az itteni em­berekről, szokásokról és a problémákról, amivel ők és fiaik szembe kell, hogy nézze­nek. Képviselőnők a rúzs adó eltörlését követelik Margaret Aitken, képvise­lő a szövetségi parlamentben azt kérte a kormánytól, töröl­jék el a 10% adót, amely a rúzsokra, borotválkozási cik­kekre, fogkrémekre és hason­ló kozmetikai szerekre van ki­vetve. Ezek a szerek a min­dennapi élethez szükségesek, nem fényűzési tárgyak. Néhány év előtt elengedték a külön adót olyan cikkekre mint horgász-cikkek, fényké­pezőgép, stb., indokolt tehát a kérés. Felszólalásának má­sik témája a munkanélkülisé­gi segéllyel való visszaélések megakadályozása volt. Sok ezerre rúg azok száma, akik illetéktelenül, csalárd úton húznak munkanélküli segélyt. Három konkrét esetet is fel­sorolt, amikor asszonyok jog­talanul vettek fel segélyeket. Az emberek egy része úgy te­kinti a munkanélküli segélyt, nint a nyugdíj egy fajtáját, amely mindenképen jár neki a befizetett díja ellenében, holott arra csak akkor van joga, ha nem tud munkát ta­lálni és nem tudnak részére munkát kínálni. Az olvasónak jelentjük: A VILÁG FŐVÁROSAIBÓL. BONN, LONDON, PÁRIZS, HAVANA, BAGHDAD ,SZÖUL Az a feltevés, hogy Amerika és Oroszország minden közöttük fennálló ellentétet rendező megegyezés előtt állnának —< egy kissé korainak tűnik. Az egész abból indult ki, hogy . . . Mikoyan Amerikában történt látogatása indított el egy jól szervezett propagandahadjáratot, mely egy sereg reménykedésre és találgatásra adott alapot. Ez azzal végződött, hogy Amerika és a Szovjet vezetői egyformán tudomásul vették egy közös találkozó lehetőségét annak felderítésére, hogy mennének-e valamire a közvetlen tárgyalásokon? Ez minden, ami történt és semmi több. Ez viszont elegendő volt egyeseknek, akiket az "idegháboru" már kimerített arra gondolni, hogy most egyszeriben fog minden­­megváltozni. A nemzetközi politika légkörét részben megváltoz­tatta Mikoyan látogatása s úgy tűnik jelenleg, hogy a berlini vál­ság már nem fog helyrehozhatatlan fejleményekhez vezetni. Egyesek már azt is hangoztatják, hogy az egész német kérdés köz­­megelégedésre intéződhetik el. Másrészről tanácsosnak látszik, ha tisztában leszünk az aláb­biakkal : Amerika és Oroszország közötti alapvető különbségek még távolról sem nyertek tisztázást. A berlini válságot még meg kell ol­dani ! A Szovjet nem hagyott fel világhódító törekvéseivel s Ame. rikának semmi szándékában sincs, hogy továbbiakban az érdek­telen néző szerepét töltse be. Úgy Amerika, mint a Szovjet válto­zatlanul kitartanak eredeti elgondolásaik melletti Ezek az elgon­dolások nagyon messze vannak egymástól. Talán, ha közvetlen tár­gyalásokra kerül sor, úgy változás állhat be, de nincs komoly alap, hogy ezt feltételezzük. Washingtoni, londoni és bonni jólértesült körök véleményét adtuk a fentiekben. Mikoyan amerikai látogatását figyelve kérdik Európában : mí is történik Amerikában? Hogy keresztmetszetben adjuk Nyugat-Európa elképedését . . . A párizsi "Journal" szerint: "Mikoyan turistáskodása Ameri­kában a legmeglepőbb esemény hosszú évek óta. A legügyesebb propagandahadjárat tervezők sem tudtak volna sikerültebb nép­­bóditást tervezni". Ugyancsak a párizsi "Combat" Írja : "Amerika bedőlt Mikoyan mosolygó kijelentéseinek. A világtörténelem legnagyobb félreve­zetése ment végbe — a trójai falovat is beszámítva". Londonban a "Daily Mail" Így vélekedik: "Kissé furcsán érez­zük magunkat, mikor ennek a főkommunistának a következő kije­lentését olvassuk: — Mi nem gonosztevőknek óhajtunk szabadsá­got biztosítani, hanem ezekkel szemben akarunk szabadságot lét­rehozni". Eszünkbe jut, hogy az ő szemükben a magyarok is go­nosztevők voltak két évvel ezelőtt. Az a nép, mely két év előtt puszta ököllel támadt szovjet páncélosokra! A londoni "Daily Express" Írja ezt: "Mikoyan amerikai láto­gatása sokak helyeslésével találkozott, akik szeretnék már az ideg­­háború végét látni" Nyugat-Németország azon a véleményen van, hogy bár Miko­yan a Kreml legügyesebb ügynöke napjainkban, de még ő neki sem sikerült minden amerikait félrevezetni. Párizs sok részletet tud az algíri háborúskodás befejezése kö­rül : De Gaulle elnök egyenesen az algíri lázadóvezérekkel bocsát­kozott tárgyalásba. Ha ezt túlzó francia vagy arab részről megaka­dályoznák, úgy De Gaulle népszavazással a francia nemzethez fog fordulni. De Gaulle eddigi eredményei népszavazásokkal kápráztatóan sikeresek voltak. Michel Debré, az új francia miniszterelnök, papí­ron az ötödik köztársaság második embere, minden kezdeményezés és döntés azonban De Gaulle kezében van. Havanában az ott tartózkodó idegenek szerint jelenleg Így fest a helyzet: Az új kormány helyzete még távolról sem mondható szilárdnak. Castro kezében van a hadsereg, de senki sem tudja meddig? A kommunisták szakszervezetekbe fészkelték be magu­kat, mig az új kormány üzleti vállalkozásokban vállalt érdekelt­séget. A kilátások? Bizonytalanság, mely hónapokig is eltarthat. Belga-Kongóban ezután derül ki, hogy idejében léptek-e közbe a bennszülött zavargásoknál. Nemrégen a belga kormány csak általánosságban mozgó Ígé­reteket tett. ha a bennszülött önkormányzatáról volt szó. Baudouin király viszont függetlenséget Ígér most a bennszülöteknek "káros haladék és szükségtelen sietség nélkül". Ezután válik el, hogy az érdekelt kongóiak, ezt minek értelmezik? Bennszülött politikusok önkormányzatot követelnek változatlanul. Angliának és .Franciaor­szágnak sietve kellett az ilyen kívánságoknak eleget tenni. A bel­gák sem kerülhetik ezt el. Szöul.ban két kérdés miatt vált forróvá a levegő. Az első: hogy lehet Dél-Koreát kommunista beszivárgó ügy­nökök ellen megvédeni? A másik: Rhee elnök negyedszer tör­ténő megválasztása körül forog. Rhee elnök, ki jelenleg 83 éves, túlélte a japánok kinzókamráit, ellene tervezett merényleteket úszott meg ép bőrrel s Így a mostani két kérdés megoldása sem fog részére nehézséget okozni. Irak-ból jelek mutatkoznak, hogy tartanak kommunista előre­töréstől. Kasszem miniszterelnök figyelmeztette a helybeli vörösöket, hogy hagyjanak abba a hadseregbe való beszivárgással. Kasszem eddig még nem beszélt ilyen nyíltan. Külföldi megfigyelők sze­rint Kasszemtől további lépések várhatók, mielőtt eldőlne a vita, hogy ki marad felül Irakban. . Bányaszerencsétlenség Egy pennsylvániai bányában a jégtorlaszok által megduzzasz­­tott Susquehanna folyó kilépett medréből és elárasztotta a folyó közelében lévő antracit bányát. A bányában 45 ember dolgozott. A viz oly hirtelen tört be, hogy a bányászok csak akkor vették észre, amikor az alsó járatok már el voltak árasztva. 33 bányásznak egy magasabban fekvő helyre sikerült menekülnie, ahonnan a mentő­osztagok később felszínre hozták őket. Tizenkét bányász azonban hiányzik, de mivel még jelentésünk vételéig holttestüket nem talál­ták meg, remény van rá, hogy legalább egy részük még életben vap.

Next

/
Thumbnails
Contents