Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-27 / 51. szám

IX. évfolyam 51. sz., 1959 június 27., szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG @enuuUa* 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalé; órák: reggel 9-t5l délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre •Ikamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the VITÉZEK 1914. - Világháború Az ember repülése izomerejének felhasználásával Az ősrégi vágiy az emberben, hogy repüljön,- mint a madár, már évszázadokká1! ezelőtt sok nyugtalan elme képzeletét felgyúj­totta. A technikai eszközök fejletlensége és a műszaki tudás ala­csony foka mellett érthető, hogy az első elgondolások a1 madarak repülését akarták utánozni. Szárnyakat terveztek, amelyeket az em­ber izomerejével mozgatott volna, mint a madár. A hiba azonban az volt, hogy a mozgató mechanizmussal együtt a szárnyaik túlsáT gosan nehezek voltaik, aerodinamikai szempontból pedig kezdetle­gesek, tehát csak igen rossz hatásfokkal dolgozhattak volna és végül nem, vették eléggé figyelembe azt a körülményt, hogy az ember a testsúlyához viszonyítva aránylag csak kis izomerővel rendel kezik, A múlt századok különböző kísérletei között a 'legérdekesebb­nek Leonardo da Vinci szerkezete mondható, mert bár nem tudta megvalósítani az álmot és nem lehetett az általa szerkesztett gép­pel repülni, egy olyan elemet alkalmazott, a légcsavart, amely a későbbi motoros repülés a'liápelerne lebt. A léghajózás, később a motoros repülés (a levegőnél nehezebb gépekkel való repülés) új irányt adott a fejlődésnek. Ez a fejlődés töretlenül uralkodott körülbelül a második világháborúig, amikor fokozatosan a rakéta elv alkalmazása kezdett előtérbe lépni, amelynek forradalmi új­donsága nem a jóval nagyobb sebességben, hanem abban van, hogy a gép repüléséhez nincs a levegő felhajtó erejére szüksége. A rakéta elven alapuló repülőgépnek a levegő csak káros légellen­állást jelent, az ilyenfajta gép igazi éleme a légüres tér, a világűr. Ezek a gépek a földi repülésüket is csak úgy fogják gazdaságosan végezni, hogy először kiemelkednek a Föld légköréből, az űrben repülnek a kívánt célpont felé, majd ismét tleereszkednék á lég­körbe, hogy földre szálíjanak. A fejlődést a Wright testvérek gépétől' a rakétagépekig a se­besség fokozódása jellemei. Ez volt a repülés fejlődésének fővo­nala . Érdekes és jelentős volt azonban íklét másik vonal, két mellék­hajtás is. Az egyik a motornélküli, vagy másként nevezve a vitorlázó repülés, amely az első világháborút követő időkben fejlődött ki, amikor a békeszerződés korlátozta a német repülőgépek lóerő­­számát. Német 'közmondás : Aus der Not Tugend — magyarul úgy mondhatnánk, hogy minden rosszban vain valami jó. Ha nem sza­bad erősebb motorokat használni, nézzük, hová fejlődhetik a re­pülés, ha mindig kisebb motorokat építünk be gépeinkbe. így születtek meg a kis öt-tiz lóerős, sőt még gyöngébb motorokkal felszerelt gépek (ebben a típusban a franciáik is nagyon szép eredi menyeket értek el), és a motor-nélküli gépek, amelyek a madarak vitorlázó repülését vették! mintául. Ebben viszont a németek voltak a mesterek és mi, magyarok is jelentős sikereket mutathattunk fel a hármasbatárhegyi, a budaörsi és az esztergomi vitorlázó repülő telepeinken. A másik oldalhajtás a repülés terebélyesedő fáján a helikop­ter volt, a függőleges és vízszintes repülés kombinációja. Ebben e repülési módiban, a spanyol La. Cierva mellett a magyar Asbóth mérnöknek vannak hervadhatatlan érdemei. A függőleges repülés és a levegőben, való lebegés elve a legújabb időkben a "repülőcsé­szealjakban" érte el a fejlődés olyan fokát, amikor már nagyon értékes gyakorlati alkalmazását várhatjuk. És most, amikor a repülés 'ilyen szép eredményekét ért el és amikor a rakéta élv alkalmazása újabb szédítő távlatokat nyit meg, kezdünk visszakanyarodni az ősi vonalra is. Mert szép ugyan beülni modern, nagy utasszállító gépbe és órák alatt elrepülni egy .másik országiba, vagy világrészbe, gyönyörű lesz felülni a rakétagépre és keringeni vele a Föld körül, vagy elrepülni vele a Holdra, Vénuszra, Marsra. De ugyanúgy, ahogy a- Földön közlekedő ember nemcsak autó­ban szeret száguldozni, hanem esetleg csak egy kerékpárra'kapna, vagy turista cipőt huzva a saját lábával szeretne felmenni valami szép kilátást nyújtó hegyre, ugyanúgy nem. elégiszik meg a nagy motoros gépeken való repüléssel sémi. Maga szeretne repülni, a saját erejével, kis távolságra, ikis magasságba, mint a madár, vagy a dongó. Álom ez? Lehetetlenség? Még nem tudjuk, de valószínűleg nem elérhetetlen . A gondolat az elmúlt évtizedekben már sok kísérletre kész­tette az embereket, de az eddigi eredmények még igen szegénye­sek. Most egy újabb híradás szól arról, hogy a kérdés még aktuális. Dr. D. R. Willkie, a Londoni Egyetem élettan tanára foglalko­zott az ember izomerejével végzett repülésének fiziológiai, élettani előfeltételeivel. Azt a megái lep itást tette, hogy az ember izomereje és egyéb testi adottságai elegendők ahhoz, hogy megfelelően szer­kesztett szárnyak segítségével felemelkedjék a levegőbe és 15—20 percig repülhessen. Kimutatta, hogy az izomerő és a testsúly vi­szonya nem olyan alacsony az embernél, hogy ennek alapján eleve .kimondhatnánk, az ember nem repülhet a saját erejével. Egyes madárfajtáknál — bár ezek ikétségtelenül nem a legjobb repülők — ez a viszony még rosszabb. Több kutatásra van még szükség, mind a fiziológiai, mind technikai vonalon, hogy a kérdés előbbre jusson a megoldás felé. De biztos, ha egyszer sikerült megoldani, az lesz az ember egyik legszebb diadala, egyúttal örömteljes életének egyik legbővebb forrása. Dr. Maldacker Antal A háború óriási medrében megindul egymillió magyar áradata. Egymillió magyar férfi bátorsága, elszántsága, hősiessége és önfeláldozása: észa'k, kelet, dél és nyugat felé. Soha nem álmodott óriási hadsereg, amelynek gigászi arányai között csak egy ma­radt változatlan — az ezerév óta mindigegy hadivitézség. És ráösm érnék erre a vitéz­ségre a régi harcterek és régi ellenfeleik — Liimanovánál és Przemyslnél — az orosz mezők és a magyar Kárpátok, — és Nándorfehérvár földje dé­len, — és keleten a gyergyói és csíki havasok, — és ráös­­memek egy régi litánia nyo­mán Itáliában az Isonzó és a Piave. Beszéljenek az ellensége­ink. A híres gorodocki huszár­rohamot Brusszilov orosz tá­bornok jellemzi így: — a ma­gyar lovashadosztály esztele­nül bátor rohamot intézett ellenünk itt . . . A polésiai csata haditaná­csában egy orosz tábornok fi­gyelmeztet: — ott, . . . húszán rok állnak. Ott ne támadjunk. Azokat a fickókat már ösmer­­jük. Azok tudják, hogyan kell meghalni. És Kraznow orosz író törté­neti munkájában állnak e sö­rök: — A magyarok elhatároz­ták, hogy ősi dicsőségük ko­szorújába új babért fűznek és — meghalnak. És a világháború négy ször­nyű esztendejének küzdelmei­ből egymásután emelkednek ki így a harci dicsőség teljé­vel a magyar csapatok. A zászlóaljak és ezredek, a szá­zadok és rajok, — egészen a magános, az egyéni katonai vitézség nagyszerű teljesítmé­nyéig. Van valami csodálatos az egyéni hősiesség e megnyilat­kozásaiban. Ahogy a vér és veríték, az élet és haláláldozat roppant folyamából kiemelke­dik, magasra lendül egy név, egy arc, egy vitézi tett. Nem több talán mint egy pillanat, de elég arra, hogy csodákat teremtsen, — egy testvéri ki­áltás csupán, amely az ágyúk dörgésén áthatolva, húsz, öt­ven vagy száz baj társ szívéig hatol, — de nyomán felbuzog a vér, — s az önbizalom, az erő és remény édes és forró melege járja át a fáradt ka- Ikatona-szíveket. És megszüle­tik a győzelem. Tizenötezer vitéze van a csonka haza Vitézi Rendjé­nek. És a dicsőség e zárt férfi­rendjébe a háború első őszén már belép a magyar ifjúság. Ott menetel a névtelen hő­sök sorában, s az arany, ezüst és bronzból vert hármasha­lomban kezdettől fogva ben­ne van az ő része, az ő vére és az ő dicsősége is. Arany, ezüst és bronz hár­mashalom . . . íme egy marok­nyi belőle. • 1914 október 1. Szerb harc­tér. Hajnal. Általános tárna dás. Megnyitja torkát a tű: — rohamra indulnak a Culis tyén a magyar csapatok. — I Rajta! — Az egyik szakaszol azonban megakad az előretö rés. A deres, csípős reggel hidegben ekkor egy fiatal ma gyár gyerek ugrik a lövész árokból az élre, — rohan i szerb állások felé —, kinyúj tott karja megcsóválja a kézi gránátot, — egy-kettő — ro ha-n a szerb állás előtt továbl — három, négy, öt — füst tűz, ordítás, — nyolc kézigrá náttal végigrobbantja az els< vonalat, egymaga ejt 11 fog lyot, — már jönnek mögött' az ötvenkettesek — behor­pad a szerb front. A támadás sikerült. 19 éves, — arany vitézségi érem. 1915. Kárpátok — orosz front, — január. Homonná­­tól Galíciáig és vissza hullám­zik az öldöklő harc az ezer­éves határokért. Zubanskó. Az előretört magyar seregre ráözönlik az orosz áradat. A gépfegyver dühös kattogása már a magyar visszavonulást fedezi, amikor véresen bukik le mellőle az irányzó: Hurrá! nyomul előre az orosz. De ekkor hirtelen, mint a villám­lás, egy közlegény, egy gyerek veti magát az üresen maradt helyre — s az elnémult gép­fegyver felugat. Kézigráná­tok dörgése, robbanása, füst­je borítja el — mindhiába, — a vakmerő fiú a gépfegyverre hajoltan gyilkos biztonsággal szórja a halált, — belearat az orosz rohamsorókba, •— hogy megdűl, elomlik belé — aztán elakad, meghátrál s verten zuhan vissza. A ma­gyar vonal mentve van. 17 éves, tavaly állott be önként, — íkisezüst. 1916. Erdély — román front, Vrh. Popa. A ködből or­dítva emelkedik ki az oren­­burgi kozákok rohama. Elesett már az első vonal, — kézigrá­náttal támadják a másodikat, — miikor menekülő gépfegy­verét leállítva a zászlós, a pus­ka csövét egy kőre fekteti le, — a fegyver lökőerejének el­lensúlyozására két karját le­fogadja az embereivel — és dühödt, elszántan védő tüze­lésbe kezd. A kozákroham el­akad, a túlszárnynak fordul, — bekerítenek! — mindegy! Tüzelni csak tovább! Elestek már a tisztek, meginog a vo­nal, a zászlós véd rendületle­nül, robbanva közelednek a kézigránátok — mindegy, ki­tartani! — aztán egy robba­nás, — kézigránáttól találtán megy a gépfegyver darabokra szét, — és tizenegy sebtől vé­resen, betört koponyával bu­kik mellé a zászlós. 19 éves — nagyezüst. • 1917. Ojtoz. A magyar ál­lóharc hőskölteménye. Aug. 2. Éjszaka. Váltásra jönnek a tizennégyes honvédek. Tűz! A zászlós megállítja az embe­reit — és erdőben, sötétben, ösmeretlen terepen visszaveri az első támadást. Hajnalodik. Aug. 3. Ágyú­­dorgés közt jön a második ro­ham. Kitartani! — kiált a zászlós, — s a honvédek ké­zigránátjaitól véres fejjel bu­kik le a román. A veszteség nagy, — erősítést! Este 6 óra. Gyalogsági tűz, aknavetők robbanása, majd pergőtűz. Utána jön az ár, a harmadik roham. Nincs ma­gyar ágyú, nincs telefon — egy gyerekzászlós bátorsága, ereje, vitézsége védi csupán az állást hős honvédéivel. És megvédi. A támadás vérbefúl. Este 9 óra. Imbolygó vörös­keresztes lámpafénynél éjfélig temetik, hordják a nagy vesz­teség román halottá it. A zászlós is temet. De utá­na — kimélyítteti az árkokat. Pirkad. Aug. 4. Felüvölte­­nek az ágyúk, 28-as aknával lő a román. Hullámsorokba tör fel a támadás s a végső küzdelem gépfegyver-tüzével, kézigránátjával, mindenre el­­• szánt, vad rajta-kiáltással fo­­. gadják a honvédek fönn. Nem, halálig nem adják az állást. ■ S a hullám megtörik s vissza­■ zuhan. h Szünet. A zászlós lázas , gyorsasággal osztja szét az utolsó kézigránátokat — és i lelket önt tépett honvédéibe. S már jön az új roham. > [Délután öt óra. Dörögve emel­kedik az ágyúhang a pergőtűz pokolzajába. Áttörés! — dik­tálják odaát, — és francia tisztekkel élén döntő roham­ra indul a román áradat. Hörögve ontják a tüzet a magyar puskák és gépfegyve­rék, — aztán vad ordítás. A balszámyon betörtek. Szu­ronyharc, — ember-ember ellen, aztán rohanva jő a se­gítség, — egy honvéd szakasz, — s a támadás a pánik üvöltő rémületével vad futásban om­lik össze. Éjszaka. Sebesülteket és halottakat szállítanak a hon védek, — a veszteség pótlá­sára egy bosnyák század ér­kezik, — hevenyészett spanyol bakokkal erősítik az állá sokat hajnalig, amikor majd elölről kezdődik minden me­gint. És három hétig tartja szá­zadával a zászlós pergőtűz és szuronyrohamok szakadatlan támadásai közt az állást, — tartja megfogyatkozva, — ki egészítve, — és újból és újból megtizedelve, — de tartja makacsul, szívósan rendületle­nül. Három hétig egy lépést sem jut előbbre a román. Aug. 20. Királyi elismerés­sel váltják le a hős csapatot, — s a zászlós, 19 éves, mellén már ott a kis- és nagy ezüst, — most kapja meg az arany vitézségi érmet. • És az arany vitézségi érem díszíti a másik zászlóst, aki vitéz tizennyolcas honvédéi nek élén ugyanezeknek az oj­­tozi harcoknak emberfeletti küzdelmei között — mikor a két század tisztikarából egy maga marad — 12 nngy táma­dást ver vissza. “Az erdőt úgy összelőtték körülöttünk, — mondja a je­lentés, hogy földje az Urnapi können etek zöld lombbal leg­szebben díszített Golgota út­jára emlékeztetett . . .” És van egy zászlós, aki Val­­jevónál — ötnapos kemény harc után — fogságba esett emberei közül úgyszólván egyedül vágja ki magát a VI. szerb ezred bekerítő gyűrűjén s átlőtt lábbal menekül 300 méteren át, megsebesültén le­lövi két szerb üldözőjét, aztán segítségre találva gyalogol tovább, míg késő este utolérve ezredét, leadja nagyfontossá­gú jelentését és eszméletle­nül összeesik. — 19 éves, nagyezüst. És van egy zászlós, aki Przemyslből Sybenika magas­latán vezetett támadás alkal­mával, saját elhatározásából, mentő rohamra viszi századát, megmenti veszélyes helyzeté­ből és kiszabadítja az orosz túlerő bekerítéséből a II. és III. zászlóaljat. — 19 éves, nagyezüst. És van egy lovastüzér meg­figyelő, aki az Uz völgyének őserdejében irányt vesztett magyar ágyúkat úgy indítja harcnak, hogy a megerősített vonalon át, annak hátába kúszik, telefonját egy fa­óriásra erősíti, s a megindult kettős tűz közepéből irányít­ja megsemmisítő, erejű győze­lemre a magyar ágyúkat, — 19 éves, kisezüst. És van egy hadapród jelölt őrmester, aki a Magyaros kö­rül folyt harcokban 12 tagú őrjáratával, nagyobbrészt Er­dély védelmére önként jelent­kezett 17-18 éves székely fiúk­kal — megütközik az orosz járőr 44 emberével, — és an­nak kellős közepéből sebesü­­letlenül, élve fogja el az őr­járat vezető tisztjét. — 1917. okt. 12. — 18 éves, nagyezüst. És van egy hadnagy, aki százada élén, saját elhatározá­sából megrohanja és elfoglal-KÜLPOLITIKAI JEGYZEM: A bolsik szerint Eisenhower csak blöfföl Joseph Alsop, a New York Times munkatársa, amint már megirtuk, a Vasfüggöny mögött járt és útjáról több cikkben szá­molt be, amelyek közül egyet, a Budapestről és Magyarországról szólót mi is ismertettük. Most újabb cikkét olvastuk, amely az amerikai politikának a Vasfüggöny mögötti politikusokra gyakorolt hatásáról elmélkedik. Beszélgetést folytatott egy semleges ország Vasfüggöny mö. götti követével, akinek a nevét azonban nem nevezi meg köze. lebbről. A téma : Eisenhower kijelentése, hogy "nem enged egy inchet sem". A diplomata szerint nem az az érdekes, hogy az Elnök ezt a kijelentést tette, hanem az, hogy mit cselekszik Amerika. Az újság, iró azt válaszolta, hogy az Elnök komolyan gondolta, amit mon­dott. Ere a követ őszinte kétségbeeséssel kiáltott fel: "De ha az Önök elnöke valóban úgy gondolja, ahogyan mondta, miért nem cselekszik is úgy, ahogy mondja? A Kremlben a tettek, nem pedig a szavaik alapján Ítélnek. Félreérthetik a dolgokat. Tűi messzire me­hetnek. Is akkor valóban itt van a háború, amely mindnyájunkat elpusztíthat." Ez a beszélgetés tette az egyik legmélyebb benyomást az új. ságiróra európai útja során. És ezt a világosan megfogalmazott té. telt látta bebizonyitottnak sok más megfigyelésével. Lengyelország külügyminiszterétől, Rapackitól és Magyarország Kommunista Párt. jának titkárától, Kádár Jánostól lefelé a magyar és lengyel vezetők és hivatásos személyek mind azt hangoztatták, nem hiszik hogy Eisenhower elnök komolyan gondolja, amit mondott Lehet hogy ők mindnyájan helytelenül látják a dolgokat. De ugyanezt erősiti meg Hruscsov rigai beszéde is. Herter genfi kije­lentéseire célozva, hogy a Nyugat nem adja fel Berlint, Hruscsov in­gerülten ezt mondta : Még akkor is, amikor a pozíciókhoz való ok. tálán ragaszkodás visszavonhatatlanul elavult, a Nyugatiak mereven kitartanak mellette. El akarnak odázni döntéseket, melyek a feszült­ség enyhítését és a békét biztosítanák. De akárhogy is erőlködnek ezek az urak, nem lesznek képesek új életet lehelni ebbe a csődbe jutott politikájukba. Hruscsov ugyanazt fejezte ki, mint a magyar és lengyel kom. munista vezetők, csak más szavakkal: Eisenhower elnök blöfföl, amikor azt mondja, hogy egy tapodtat sem enged, ami természete­sen azt kell, hogy jelentse, ha mégis megkisérli a Szovjet Berlint hatalmába keríteni, ez menthetetlenül háborút jelent. Természetesen nem keli azt gondolni, hogy a háború elkerülhe. tetlen. Alsopnak legalább is ez az érzése, hogy vagy a genfi tár. gyalásokon, vagy valamilyen más módon megoldódik a probléma. Érzését azonban egyelőre — amint megjegyzi — semmi más nem támasztja alá, csak az a régi mondás, hogy a "Jóisten vigyáz a ré. szegekre, a gyermekekre és az Egyesült Államokra". Szaván fogták Perth-bői (Ausztrália) jelen, tik, hogy Sabrina énekesnő, aki sókat szerepel az angol televi. zióban és jó hangja miatt éppen olyan híres, mint 42 inches mell­­bősége miatt, Ausztráliában van dégszerepel. Chansonokat és jazzszámokat énekel. Az a szo­kása, hogy miikor hires számát, a "Persuade me"-t (Győzzél meg) énekli, a hallgatóság soraiból fel­hív a színpadra egy fiatalembert és ahhoz énekli a forró érzéki dalt. A "kiemelt" férfiak rend. szerint zavartan, félszegen áll­nak mellette, mig Sabrina elének, li a számot. A multikor azonban hiba csúszott a; számításba. Egy fekete hajú, jóképű férfit halá­szott ki az első sorból. A férfi egy darabig csak állt mellette mosolyogva, de amikor a nő mind közelebb húzódott hozzá és mind forróbban énekelte, hogy csókolj meg . . . ölelj meg ... és így tovább, a férfi nem sokáig kérette magát, ha­nem magához ölelte Sabrinát és vadul kezdte csókolgatni. Az énekesnő nagy-nehezen tudta csak kli szabadi tani magát a karjai közül és a színfalak mögé sza­ladt, hogy -rendehozza szétmá­zolt rúzsát, tönkretett frizuráját. A férfi pedig a közönség1 tap­sai között mosolyogva1 visszaült helyére. Sabrina aztán befejezte a számot, de egyedül és csak fél­lábán cipővel. A másik' lemaradt a viharos szerelmi kettősben. Egy régi ügy a bíróság előtt New Yorkból jelentik, hogy most került a 'bíróság elé a Szál­lítómunkások Szakszervezete volt elnökének, David Beoknek két­százezer dolláros kölcsönügye. A Taft-Hartley törvény alapján ellene és három vállalkozó, Roy Fruehauf, Burge Seymour, vala. mint a Brown Equipment and !Manufacturing Co. ellen emelték ! a vádat. Az idézett törvény sze. j rint ugyanis .büntetendő cselek. imény, ha egy munkaadó pénz, vagy bármily más anyagi jutta­tásban részesíti az alkalmazot­tainak képviseletében vele tár­gyaló személyt. ja a románok völgyzáró állá­sait, foglyokat, fegyvert, gép­puskát zsákmányol, — áttöri az ellentámadás gyűrűjét, megtámadja s többszöri ro­ham után elfoglalja a célul ki­tűzött magaslatot, s utolsó raj-tartalékjával védi siker­rel tüzérség és gyalogság el­lenében mindaddig, míg sebe­sülten össze nem esik. — 19 éves, vaskoronarend. • 1918. Olasz harctér. Asiago. Roham. Előre! Egy 20 éves hadnagy rohan a század élén az angol állások felé. — Az akadályok előtt megtorpant csapatnak egymaga robbant 'utat a hármas drótsövényen át, — már állások előtt van, [mikor az angolok kiugrálva árkaik elé, sortüzet zúdítanak reá. Gépfegyver és puskatűz, angol és magyar ordítás kö­■ zött veszi fel a fiatal magyar '■ a harcot, — lövéseire egymás-11 után buknak el az angol ka­­, j tonák, — már hetet lelőtt — • mikor oldalról géppuska tüze- éri, — arra fordul, harckép­! felenné tesz még három ellen­• felet, — aztán egy golyótól ■ i szíven találva — végigzuhan- a vértől ázott földön maga is. I Jeltelen sírjára jön meg a vaskoronarend. A maroknyi érem elfogyott. ; De itt van még az egész érem­­t halom. í j Harmádfélezer ifj ú magyar ; jogosult húsz éven alul vég­­t hezvitt hősi fegyvertényért a í vitézi névre. ,! S az ezeréves múlt után e i harmadfélezer hősi tett a ma­­c gyár jövő legbiztosabb ígé­­, rete!-1 Gramantik Margit

Next

/
Thumbnails
Contents