Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-27 / 51. szám
IX. évfolyam 51. sz., 1959 június 27., szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG @enuuUa* 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalé; órák: reggel 9-t5l délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre •Ikamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the VITÉZEK 1914. - Világháború Az ember repülése izomerejének felhasználásával Az ősrégi vágiy az emberben, hogy repüljön,- mint a madár, már évszázadokká1! ezelőtt sok nyugtalan elme képzeletét felgyújtotta. A technikai eszközök fejletlensége és a műszaki tudás alacsony foka mellett érthető, hogy az első elgondolások a1 madarak repülését akarták utánozni. Szárnyakat terveztek, amelyeket az ember izomerejével mozgatott volna, mint a madár. A hiba azonban az volt, hogy a mozgató mechanizmussal együtt a szárnyaik túlsáT gosan nehezek voltaik, aerodinamikai szempontból pedig kezdetlegesek, tehát csak igen rossz hatásfokkal dolgozhattak volna és végül nem, vették eléggé figyelembe azt a körülményt, hogy az ember a testsúlyához viszonyítva aránylag csak kis izomerővel rendel kezik, A múlt századok különböző kísérletei között a 'legérdekesebbnek Leonardo da Vinci szerkezete mondható, mert bár nem tudta megvalósítani az álmot és nem lehetett az általa szerkesztett géppel repülni, egy olyan elemet alkalmazott, a légcsavart, amely a későbbi motoros repülés a'liápelerne lebt. A léghajózás, később a motoros repülés (a levegőnél nehezebb gépekkel való repülés) új irányt adott a fejlődésnek. Ez a fejlődés töretlenül uralkodott körülbelül a második világháborúig, amikor fokozatosan a rakéta elv alkalmazása kezdett előtérbe lépni, amelynek forradalmi újdonsága nem a jóval nagyobb sebességben, hanem abban van, hogy a gép repüléséhez nincs a levegő felhajtó erejére szüksége. A rakéta elven alapuló repülőgépnek a levegő csak káros légellenállást jelent, az ilyenfajta gép igazi éleme a légüres tér, a világűr. Ezek a gépek a földi repülésüket is csak úgy fogják gazdaságosan végezni, hogy először kiemelkednek a Föld légköréből, az űrben repülnek a kívánt célpont felé, majd ismét tleereszkednék á légkörbe, hogy földre szálíjanak. A fejlődést a Wright testvérek gépétől' a rakétagépekig a sebesség fokozódása jellemei. Ez volt a repülés fejlődésének fővonala . Érdekes és jelentős volt azonban íklét másik vonal, két mellékhajtás is. Az egyik a motornélküli, vagy másként nevezve a vitorlázó repülés, amely az első világháborút követő időkben fejlődött ki, amikor a békeszerződés korlátozta a német repülőgépek lóerőszámát. Német 'közmondás : Aus der Not Tugend — magyarul úgy mondhatnánk, hogy minden rosszban vain valami jó. Ha nem szabad erősebb motorokat használni, nézzük, hová fejlődhetik a repülés, ha mindig kisebb motorokat építünk be gépeinkbe. így születtek meg a kis öt-tiz lóerős, sőt még gyöngébb motorokkal felszerelt gépek (ebben a típusban a franciáik is nagyon szép eredi menyeket értek el), és a motor-nélküli gépek, amelyek a madarak vitorlázó repülését vették! mintául. Ebben viszont a németek voltak a mesterek és mi, magyarok is jelentős sikereket mutathattunk fel a hármasbatárhegyi, a budaörsi és az esztergomi vitorlázó repülő telepeinken. A másik oldalhajtás a repülés terebélyesedő fáján a helikopter volt, a függőleges és vízszintes repülés kombinációja. Ebben e repülési módiban, a spanyol La. Cierva mellett a magyar Asbóth mérnöknek vannak hervadhatatlan érdemei. A függőleges repülés és a levegőben, való lebegés elve a legújabb időkben a "repülőcsészealjakban" érte el a fejlődés olyan fokát, amikor már nagyon értékes gyakorlati alkalmazását várhatjuk. És most, amikor a repülés 'ilyen szép eredményekét ért el és amikor a rakéta élv alkalmazása újabb szédítő távlatokat nyit meg, kezdünk visszakanyarodni az ősi vonalra is. Mert szép ugyan beülni modern, nagy utasszállító gépbe és órák alatt elrepülni egy .másik országiba, vagy világrészbe, gyönyörű lesz felülni a rakétagépre és keringeni vele a Föld körül, vagy elrepülni vele a Holdra, Vénuszra, Marsra. De ugyanúgy, ahogy a- Földön közlekedő ember nemcsak autóban szeret száguldozni, hanem esetleg csak egy kerékpárra'kapna, vagy turista cipőt huzva a saját lábával szeretne felmenni valami szép kilátást nyújtó hegyre, ugyanúgy nem. elégiszik meg a nagy motoros gépeken való repüléssel sémi. Maga szeretne repülni, a saját erejével, kis távolságra, ikis magasságba, mint a madár, vagy a dongó. Álom ez? Lehetetlenség? Még nem tudjuk, de valószínűleg nem elérhetetlen . A gondolat az elmúlt évtizedekben már sok kísérletre késztette az embereket, de az eddigi eredmények még igen szegényesek. Most egy újabb híradás szól arról, hogy a kérdés még aktuális. Dr. D. R. Willkie, a Londoni Egyetem élettan tanára foglalkozott az ember izomerejével végzett repülésének fiziológiai, élettani előfeltételeivel. Azt a megái lep itást tette, hogy az ember izomereje és egyéb testi adottságai elegendők ahhoz, hogy megfelelően szerkesztett szárnyak segítségével felemelkedjék a levegőbe és 15—20 percig repülhessen. Kimutatta, hogy az izomerő és a testsúly viszonya nem olyan alacsony az embernél, hogy ennek alapján eleve .kimondhatnánk, az ember nem repülhet a saját erejével. Egyes madárfajtáknál — bár ezek ikétségtelenül nem a legjobb repülők — ez a viszony még rosszabb. Több kutatásra van még szükség, mind a fiziológiai, mind technikai vonalon, hogy a kérdés előbbre jusson a megoldás felé. De biztos, ha egyszer sikerült megoldani, az lesz az ember egyik legszebb diadala, egyúttal örömteljes életének egyik legbővebb forrása. Dr. Maldacker Antal A háború óriási medrében megindul egymillió magyar áradata. Egymillió magyar férfi bátorsága, elszántsága, hősiessége és önfeláldozása: észa'k, kelet, dél és nyugat felé. Soha nem álmodott óriási hadsereg, amelynek gigászi arányai között csak egy maradt változatlan — az ezerév óta mindigegy hadivitézség. És ráösm érnék erre a vitézségre a régi harcterek és régi ellenfeleik — Liimanovánál és Przemyslnél — az orosz mezők és a magyar Kárpátok, — és Nándorfehérvár földje délen, — és keleten a gyergyói és csíki havasok, — és ráösmemek egy régi litánia nyomán Itáliában az Isonzó és a Piave. Beszéljenek az ellenségeink. A híres gorodocki huszárrohamot Brusszilov orosz tábornok jellemzi így: — a magyar lovashadosztály esztelenül bátor rohamot intézett ellenünk itt . . . A polésiai csata haditanácsában egy orosz tábornok figyelmeztet: — ott, . . . húszán rok állnak. Ott ne támadjunk. Azokat a fickókat már ösmerjük. Azok tudják, hogyan kell meghalni. És Kraznow orosz író történeti munkájában állnak e sörök: — A magyarok elhatározták, hogy ősi dicsőségük koszorújába új babért fűznek és — meghalnak. És a világháború négy szörnyű esztendejének küzdelmeiből egymásután emelkednek ki így a harci dicsőség teljével a magyar csapatok. A zászlóaljak és ezredek, a századok és rajok, — egészen a magános, az egyéni katonai vitézség nagyszerű teljesítményéig. Van valami csodálatos az egyéni hősiesség e megnyilatkozásaiban. Ahogy a vér és veríték, az élet és haláláldozat roppant folyamából kiemelkedik, magasra lendül egy név, egy arc, egy vitézi tett. Nem több talán mint egy pillanat, de elég arra, hogy csodákat teremtsen, — egy testvéri kiáltás csupán, amely az ágyúk dörgésén áthatolva, húsz, ötven vagy száz baj társ szívéig hatol, — de nyomán felbuzog a vér, — s az önbizalom, az erő és remény édes és forró melege járja át a fáradt ka- Ikatona-szíveket. És megszületik a győzelem. Tizenötezer vitéze van a csonka haza Vitézi Rendjének. És a dicsőség e zárt férfirendjébe a háború első őszén már belép a magyar ifjúság. Ott menetel a névtelen hősök sorában, s az arany, ezüst és bronzból vert hármashalomban kezdettől fogva benne van az ő része, az ő vére és az ő dicsősége is. Arany, ezüst és bronz hármashalom . . . íme egy maroknyi belőle. • 1914 október 1. Szerb harctér. Hajnal. Általános tárna dás. Megnyitja torkát a tű: — rohamra indulnak a Culis tyén a magyar csapatok. — I Rajta! — Az egyik szakaszol azonban megakad az előretö rés. A deres, csípős reggel hidegben ekkor egy fiatal ma gyár gyerek ugrik a lövész árokból az élre, — rohan i szerb állások felé —, kinyúj tott karja megcsóválja a kézi gránátot, — egy-kettő — ro ha-n a szerb állás előtt továbl — három, négy, öt — füst tűz, ordítás, — nyolc kézigrá náttal végigrobbantja az els< vonalat, egymaga ejt 11 fog lyot, — már jönnek mögött' az ötvenkettesek — behorpad a szerb front. A támadás sikerült. 19 éves, — arany vitézségi érem. 1915. Kárpátok — orosz front, — január. Homonnától Galíciáig és vissza hullámzik az öldöklő harc az ezeréves határokért. Zubanskó. Az előretört magyar seregre ráözönlik az orosz áradat. A gépfegyver dühös kattogása már a magyar visszavonulást fedezi, amikor véresen bukik le mellőle az irányzó: Hurrá! nyomul előre az orosz. De ekkor hirtelen, mint a villámlás, egy közlegény, egy gyerek veti magát az üresen maradt helyre — s az elnémult gépfegyver felugat. Kézigránátok dörgése, robbanása, füstje borítja el — mindhiába, — a vakmerő fiú a gépfegyverre hajoltan gyilkos biztonsággal szórja a halált, — belearat az orosz rohamsorókba, •— hogy megdűl, elomlik belé — aztán elakad, meghátrál s verten zuhan vissza. A magyar vonal mentve van. 17 éves, tavaly állott be önként, — íkisezüst. 1916. Erdély — román front, Vrh. Popa. A ködből ordítva emelkedik ki az orenburgi kozákok rohama. Elesett már az első vonal, — kézigránáttal támadják a másodikat, — miikor menekülő gépfegyverét leállítva a zászlós, a puska csövét egy kőre fekteti le, — a fegyver lökőerejének ellensúlyozására két karját lefogadja az embereivel — és dühödt, elszántan védő tüzelésbe kezd. A kozákroham elakad, a túlszárnynak fordul, — bekerítenek! — mindegy! Tüzelni csak tovább! Elestek már a tisztek, meginog a vonal, a zászlós véd rendületlenül, robbanva közelednek a kézigránátok — mindegy, kitartani! — aztán egy robbanás, — kézigránáttól találtán megy a gépfegyver darabokra szét, — és tizenegy sebtől véresen, betört koponyával bukik mellé a zászlós. 19 éves — nagyezüst. • 1917. Ojtoz. A magyar állóharc hőskölteménye. Aug. 2. Éjszaka. Váltásra jönnek a tizennégyes honvédek. Tűz! A zászlós megállítja az embereit — és erdőben, sötétben, ösmeretlen terepen visszaveri az első támadást. Hajnalodik. Aug. 3. Ágyúdorgés közt jön a második roham. Kitartani! — kiált a zászlós, — s a honvédek kézigránátjaitól véres fejjel bukik le a román. A veszteség nagy, — erősítést! Este 6 óra. Gyalogsági tűz, aknavetők robbanása, majd pergőtűz. Utána jön az ár, a harmadik roham. Nincs magyar ágyú, nincs telefon — egy gyerekzászlós bátorsága, ereje, vitézsége védi csupán az állást hős honvédéivel. És megvédi. A támadás vérbefúl. Este 9 óra. Imbolygó vöröskeresztes lámpafénynél éjfélig temetik, hordják a nagy veszteség román halottá it. A zászlós is temet. De utána — kimélyítteti az árkokat. Pirkad. Aug. 4. Felüvöltenek az ágyúk, 28-as aknával lő a román. Hullámsorokba tör fel a támadás s a végső küzdelem gépfegyver-tüzével, kézigránátjával, mindenre el• szánt, vad rajta-kiáltással fo. gadják a honvédek fönn. Nem, halálig nem adják az állást. ■ S a hullám megtörik s vissza■ zuhan. h Szünet. A zászlós lázas , gyorsasággal osztja szét az utolsó kézigránátokat — és i lelket önt tépett honvédéibe. S már jön az új roham. > [Délután öt óra. Dörögve emelkedik az ágyúhang a pergőtűz pokolzajába. Áttörés! — diktálják odaát, — és francia tisztekkel élén döntő rohamra indul a román áradat. Hörögve ontják a tüzet a magyar puskák és gépfegyverék, — aztán vad ordítás. A balszámyon betörtek. Szuronyharc, — ember-ember ellen, aztán rohanva jő a segítség, — egy honvéd szakasz, — s a támadás a pánik üvöltő rémületével vad futásban omlik össze. Éjszaka. Sebesülteket és halottakat szállítanak a hon védek, — a veszteség pótlására egy bosnyák század érkezik, — hevenyészett spanyol bakokkal erősítik az állá sokat hajnalig, amikor majd elölről kezdődik minden megint. És három hétig tartja századával a zászlós pergőtűz és szuronyrohamok szakadatlan támadásai közt az állást, — tartja megfogyatkozva, — ki egészítve, — és újból és újból megtizedelve, — de tartja makacsul, szívósan rendületlenül. Három hétig egy lépést sem jut előbbre a román. Aug. 20. Királyi elismeréssel váltják le a hős csapatot, — s a zászlós, 19 éves, mellén már ott a kis- és nagy ezüst, — most kapja meg az arany vitézségi érmet. • És az arany vitézségi érem díszíti a másik zászlóst, aki vitéz tizennyolcas honvédéi nek élén ugyanezeknek az ojtozi harcoknak emberfeletti küzdelmei között — mikor a két század tisztikarából egy maga marad — 12 nngy támadást ver vissza. “Az erdőt úgy összelőtték körülöttünk, — mondja a jelentés, hogy földje az Urnapi können etek zöld lombbal legszebben díszített Golgota útjára emlékeztetett . . .” És van egy zászlós, aki Valjevónál — ötnapos kemény harc után — fogságba esett emberei közül úgyszólván egyedül vágja ki magát a VI. szerb ezred bekerítő gyűrűjén s átlőtt lábbal menekül 300 méteren át, megsebesültén lelövi két szerb üldözőjét, aztán segítségre találva gyalogol tovább, míg késő este utolérve ezredét, leadja nagyfontosságú jelentését és eszméletlenül összeesik. — 19 éves, nagyezüst. És van egy zászlós, aki Przemyslből Sybenika magaslatán vezetett támadás alkalmával, saját elhatározásából, mentő rohamra viszi századát, megmenti veszélyes helyzetéből és kiszabadítja az orosz túlerő bekerítéséből a II. és III. zászlóaljat. — 19 éves, nagyezüst. És van egy lovastüzér megfigyelő, aki az Uz völgyének őserdejében irányt vesztett magyar ágyúkat úgy indítja harcnak, hogy a megerősített vonalon át, annak hátába kúszik, telefonját egy faóriásra erősíti, s a megindult kettős tűz közepéből irányítja megsemmisítő, erejű győzelemre a magyar ágyúkat, — 19 éves, kisezüst. És van egy hadapród jelölt őrmester, aki a Magyaros körül folyt harcokban 12 tagú őrjáratával, nagyobbrészt Erdély védelmére önként jelentkezett 17-18 éves székely fiúkkal — megütközik az orosz járőr 44 emberével, — és annak kellős közepéből sebesületlenül, élve fogja el az őrjárat vezető tisztjét. — 1917. okt. 12. — 18 éves, nagyezüst. És van egy hadnagy, aki százada élén, saját elhatározásából megrohanja és elfoglal-KÜLPOLITIKAI JEGYZEM: A bolsik szerint Eisenhower csak blöfföl Joseph Alsop, a New York Times munkatársa, amint már megirtuk, a Vasfüggöny mögött járt és útjáról több cikkben számolt be, amelyek közül egyet, a Budapestről és Magyarországról szólót mi is ismertettük. Most újabb cikkét olvastuk, amely az amerikai politikának a Vasfüggöny mögötti politikusokra gyakorolt hatásáról elmélkedik. Beszélgetést folytatott egy semleges ország Vasfüggöny mö. götti követével, akinek a nevét azonban nem nevezi meg köze. lebbről. A téma : Eisenhower kijelentése, hogy "nem enged egy inchet sem". A diplomata szerint nem az az érdekes, hogy az Elnök ezt a kijelentést tette, hanem az, hogy mit cselekszik Amerika. Az újság, iró azt válaszolta, hogy az Elnök komolyan gondolta, amit mondott. Ere a követ őszinte kétségbeeséssel kiáltott fel: "De ha az Önök elnöke valóban úgy gondolja, ahogyan mondta, miért nem cselekszik is úgy, ahogy mondja? A Kremlben a tettek, nem pedig a szavaik alapján Ítélnek. Félreérthetik a dolgokat. Tűi messzire mehetnek. Is akkor valóban itt van a háború, amely mindnyájunkat elpusztíthat." Ez a beszélgetés tette az egyik legmélyebb benyomást az új. ságiróra európai útja során. És ezt a világosan megfogalmazott té. telt látta bebizonyitottnak sok más megfigyelésével. Lengyelország külügyminiszterétől, Rapackitól és Magyarország Kommunista Párt. jának titkárától, Kádár Jánostól lefelé a magyar és lengyel vezetők és hivatásos személyek mind azt hangoztatták, nem hiszik hogy Eisenhower elnök komolyan gondolja, amit mondott Lehet hogy ők mindnyájan helytelenül látják a dolgokat. De ugyanezt erősiti meg Hruscsov rigai beszéde is. Herter genfi kijelentéseire célozva, hogy a Nyugat nem adja fel Berlint, Hruscsov ingerülten ezt mondta : Még akkor is, amikor a pozíciókhoz való ok. tálán ragaszkodás visszavonhatatlanul elavult, a Nyugatiak mereven kitartanak mellette. El akarnak odázni döntéseket, melyek a feszültség enyhítését és a békét biztosítanák. De akárhogy is erőlködnek ezek az urak, nem lesznek képesek új életet lehelni ebbe a csődbe jutott politikájukba. Hruscsov ugyanazt fejezte ki, mint a magyar és lengyel kom. munista vezetők, csak más szavakkal: Eisenhower elnök blöfföl, amikor azt mondja, hogy egy tapodtat sem enged, ami természetesen azt kell, hogy jelentse, ha mégis megkisérli a Szovjet Berlint hatalmába keríteni, ez menthetetlenül háborút jelent. Természetesen nem keli azt gondolni, hogy a háború elkerülhe. tetlen. Alsopnak legalább is ez az érzése, hogy vagy a genfi tár. gyalásokon, vagy valamilyen más módon megoldódik a probléma. Érzését azonban egyelőre — amint megjegyzi — semmi más nem támasztja alá, csak az a régi mondás, hogy a "Jóisten vigyáz a ré. szegekre, a gyermekekre és az Egyesült Államokra". Szaván fogták Perth-bői (Ausztrália) jelen, tik, hogy Sabrina énekesnő, aki sókat szerepel az angol televi. zióban és jó hangja miatt éppen olyan híres, mint 42 inches mellbősége miatt, Ausztráliában van dégszerepel. Chansonokat és jazzszámokat énekel. Az a szokása, hogy miikor hires számát, a "Persuade me"-t (Győzzél meg) énekli, a hallgatóság soraiból felhív a színpadra egy fiatalembert és ahhoz énekli a forró érzéki dalt. A "kiemelt" férfiak rend. szerint zavartan, félszegen állnak mellette, mig Sabrina elének, li a számot. A multikor azonban hiba csúszott a; számításba. Egy fekete hajú, jóképű férfit halászott ki az első sorból. A férfi egy darabig csak állt mellette mosolyogva, de amikor a nő mind közelebb húzódott hozzá és mind forróbban énekelte, hogy csókolj meg . . . ölelj meg ... és így tovább, a férfi nem sokáig kérette magát, hanem magához ölelte Sabrinát és vadul kezdte csókolgatni. Az énekesnő nagy-nehezen tudta csak kli szabadi tani magát a karjai közül és a színfalak mögé szaladt, hogy -rendehozza szétmázolt rúzsát, tönkretett frizuráját. A férfi pedig a közönség1 tapsai között mosolyogva1 visszaült helyére. Sabrina aztán befejezte a számot, de egyedül és csak féllábán cipővel. A másik' lemaradt a viharos szerelmi kettősben. Egy régi ügy a bíróság előtt New Yorkból jelentik, hogy most került a 'bíróság elé a Szállítómunkások Szakszervezete volt elnökének, David Beoknek kétszázezer dolláros kölcsönügye. A Taft-Hartley törvény alapján ellene és három vállalkozó, Roy Fruehauf, Burge Seymour, vala. mint a Brown Equipment and !Manufacturing Co. ellen emelték ! a vádat. Az idézett törvény sze. j rint ugyanis .büntetendő cselek. imény, ha egy munkaadó pénz, vagy bármily más anyagi juttatásban részesíti az alkalmazottainak képviseletében vele tárgyaló személyt. ja a románok völgyzáró állásait, foglyokat, fegyvert, géppuskát zsákmányol, — áttöri az ellentámadás gyűrűjét, megtámadja s többszöri roham után elfoglalja a célul kitűzött magaslatot, s utolsó raj-tartalékjával védi sikerrel tüzérség és gyalogság ellenében mindaddig, míg sebesülten össze nem esik. — 19 éves, vaskoronarend. • 1918. Olasz harctér. Asiago. Roham. Előre! Egy 20 éves hadnagy rohan a század élén az angol állások felé. — Az akadályok előtt megtorpant csapatnak egymaga robbant 'utat a hármas drótsövényen át, — már állások előtt van, [mikor az angolok kiugrálva árkaik elé, sortüzet zúdítanak reá. Gépfegyver és puskatűz, angol és magyar ordítás kö■ zött veszi fel a fiatal magyar '■ a harcot, — lövéseire egymás-11 után buknak el az angol ka, j tonák, — már hetet lelőtt — • mikor oldalról géppuska tüze- éri, — arra fordul, harckép! felenné tesz még három ellen• felet, — aztán egy golyótól ■ i szíven találva — végigzuhan- a vértől ázott földön maga is. I Jeltelen sírjára jön meg a vaskoronarend. A maroknyi érem elfogyott. ; De itt van még az egész éremt halom. í j Harmádfélezer ifj ú magyar ; jogosult húsz éven alul végt hezvitt hősi fegyvertényért a í vitézi névre. ,! S az ezeréves múlt után e i harmadfélezer hősi tett a mac gyár jövő legbiztosabb ígé, rete!-1 Gramantik Margit
