Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-13 / 47. szám

IX. évfolyam 47. sz., 1959 június 13., szombat KANADAI MAGYARSÁG m KANADAI mmftetfí 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztéség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem érzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköitség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ P. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. . ooBOOMOBgOOBOOgOOOOnOOOOgOBOCOti EGY ÉRDEKES LEVÉL CSERÉPY IVÁN: ANDRÁSA HÁZI... (Első közlemény.) Sok kifogásunk lehet az amerikai és ezen belül a kana­dai sajtóval szemben, de egyet el kell ismernünk: úgy fo­gadják a bírálatot, mint a jó ökölvívó az ütéseket—szó nél­kül, magától értetődően, mint olyat ,amely hozzátartozik az újságíráshoz. A magyar sajtóban most tel­jesen elképzelhetetlen, de az­előtt sem volt nagyon gyakori, hogy valamelyik újság teljes egészében leközölt volna egy olyan levelet, amely, •— 'bár udvariasan és tárgyilagos hangon — de lényegében igen keményen bírálja meg egy nagy és népszerű napilap irányvonalát, politikai néze­teit. A bíráló neve Otto G. Beck, az újság pedig amely a bírá­latot kapta és (közölte, a Globe and Mail. A lap június 3-i számában jelent meg a levél, amelyet ibő kivonatban az alábbiak­ban ismertetünk: A levél címe: “The Great Struggle of Ideas” — Az esz­mék harca. “Amióta Kanadába jöttem — öt évvel ezelőtt — állandó­an olvasom a Globe and Mail-t és ami híranyagát illeti, egyenlő értékűnek találtam a világ vezetőlapjaival. Újabb időiben azonban fokozódó nyugtalansággal figyelem kül­politikai vonalvezetésük ala­kulását. Nézeteiket — véleményem szerint — a következőikben lehetne összefoglalni: 1. A Szovjetunió jól kigondolt régi divatű imperialista politikát folytat, bizonyos ideológiai aláfestéssel. Sikeresen emeli lakosai életszínvonalát és na­gyon valószínűtlen ,hogy ő le­gyén egy tényleges háború kezdeményezőj e, j (1. VörÖs-Rína hatalmas ki-1 sérletbe fogott az emberek jó- j létének fokozására. Ennek j ugyan lehet néhány sajnálatos . mellékhatása, de az Önök ki-!, adójában, akit—ha jól emlék­szem rá — pazarul megven- j dégeltek, mély benyomást kel- 1 tett, amit mutattak neki. t 3. A brit konzervatív kor- : mány ritkán téved elgöndo- j fásaiban .szavaiban, vagy tét- ; teiben. « 4. Az Egyesült Államok < Kongresszusa és végrehajtó : szervei általánosságban beteg i és/vagy rosszmodorú illeték­telenek. De sokszor szerepel­nek úgy is, mint a hosszú ideje szenvedő Kanada csel­szövő gazdasági elnyomói. Ezek azok a főbb pontok, amelyek többé-kevésbé jól láthatók az önök nemrégiben megjelent “Sovereignity” eí- j' mű cikkében és különböző egyéb cikkeikben a Berlini | Válságról. Reidford rajza aj május 15-i számban szintén ezt a szellemet sugározza: a félénk Gromiko (szegény em­ber!) amint látja Adenauert kiemelkedni egy csomagból, amelyen világosan olvasható: “Western Package”. Az Egyesült Államokkal szemben elfoglalt álláspontjuk a legfelelőtlenebb. Biztos, hogy az USA veztői is embe­rek, akik tévedhetnek. Biztos, hogy annak az országnak is megvannak a maga hibái — mellékesen szólva e hibák leg­nagyobb részében Kanada is osztozik. De önök minden je­lentéktelen incidenst mérték­telenül eltúloznak. Félelmet, bizalmatlanságot és gyűlöle­tet keltenek, alig palástolva néha szándékaikat tisztessé­ges szavakkal. Kanadában je­­enleg bizonyos egészséges na­cionalizmus kerekedett felül. ön<>k ezt nyergelik meg. Azt harsonázzák, hogy “Szuvere­nitás”. De ha az Egyesült Államok Kanadát, mint idegen államot kezelik gazdasági té­ren, önök gyilkosnak kiált­ják ki. A kommunista politikáról szóló megnyilvánulásaik elré­mítenek bennünket, akiknek bizonyos gyakorlati tapaszta­lataink vannak e téren, akik ismerjük ezt a rendszert, ami­kor uralmon van. Közhely, hogy összeesküvéssel állunk szemben, melynek az a célja, hogy meghódítsa a világot. A közhelyek tulajdonsága, hogy igazaik. önök nem hihetik komo­lyan, hogy egy önkényesen megállapított határvonal Eu­rópában a tartós béke alapja lehessen. Az oroszok egészen (biztosan nem gondolják ezt. Nem hihetik komolyan, hogy az oroszlán, amely pontosan tudja, mit akar, hirtelen meg­elégszik az elkábult báránnyal, mivel meggyőzték őt, hogy ez elég neki. Nem gondolhatják komolyan, hogy Hruscsov lel­kesen hisz a 18. századbeli diplomáciai alkudozási elvben, a quid pro quo — “adsza-ne­sze” elvében. * Ha az olyan újságok, mint az önöké is, állandóan az atomháború borzalmait ecse­telik élénk színekkel, ha mind­azokat, akik nem hisznek ab­­>an, hogy megalkuvásokkal áletben lehet maradni, hábo­rús uszítóknak nevezik, ha Észak-Amerikában a szélső jobboldal és a szélső bal las­sanként egymásra találnak, akkor azt hiszem — itt a leg­több ideje, hogy fölfigyeljünk rá és gondolkozzunk. Mi most az eszmék nagy harcának tetőpontján va­gyunk. Bárhogyan nézzük is, csak veszthetünk, ha tétlen­kedünk. A Nyugati Szövetség az egyetlen erő, ajnivel ren­delkezünk. Valóban most nincs itt az ideje, hogy önök ennek szétbomlasztását segít­sék elő. Nem tudom, milyen politi­ka vezetne a békéhez. De 1938 tanított valamire bennünket, ez abból áll, hogy az önök ál­tal javasolt politika elkerülhe­tetlenül a háborúhoz vezet. A januári korareggeli föld­­rerfgés örökké emlékezetes lesz számomra. Ezmap tör­tént, hogy kávéscsajkám fel­borult és az én már megcuk­rozott reggelim — abból a cu­korból, amelyet (karácsony előtti csomagban küldött a fe­leségem s ezért ezerszer éde­sebb volt — szertefolyt a cel­la padlóján. Ugyanezen a dél­­előttön kaptuk az új cellatár­sat. Kocsis András azotn a téli napon, amikor a tízperces le­vegőzésből visszavezettek ben­nünket a zárkánkba, éppen a motyóját rakosgatta a prics­­csen. Tisztességtudóan bemu­tatkozott Lacinak is, nekem is, — ám még meg sem kér­dezhettük tőle, hogy kicsoda ő, és miért ítélték el, amikor felpattant az ajtónk és miiköz­ben a fal felé fordulva álltunk vigyázzban, máris elhívta őt az őrünk, az András, a mi új “házinlk”.­Mindez a Gyüjtőfogházban történt, ahol akkoriban még a politikai rabok — főként pe­dig az új cellatársak egymás között — csak nagy kockázat árán és ritkán tudtunk hírt váltani — gyakori eszmecsere tárgya volt a legutóbbi kivég­zés. A komcsik ugyanis pon­tosan Karácsony előestéjén végeztek volt ki négy “politi­kai” bűnöst, helyesebben el­ítéltet, merthiszen ha valaki kommunistaellenes, azért az még nem teszi őt bűnössé. Az új “házi” érkezése új eseményt, témát jelentett a mi életünkben. Nem csalód­tunk benne. András jó baj­­társnak bizonyult. Ebéd vé­geztével gyakorta nyitotta ki a kisablakot és adott be ne­künk titokban egy-egy szelet kenyeret, csajka cuikrozatlan kávét vagy kihűlt főtt tésztát, ami akkori nyomorúságos helyzetünkben nagy jótéte­mény volt. Az étel komiszsá­­gán azonban ő sem tudott se­gíteni. A cellatársak sűrűn cseré­lődnek. A kommunista irányí­tású életrend lényege az, hogy nem ad alkalmat a megmele­­gedésre, összebarátkozásra, hanem sokszor mindössze órákig, máskor meg csak he­tek múlva szakítja el egymás­tól a munka- illetve zárka­társakat. Uj sorstestvérünk, András, noha reggeltől estig cellán kí­vül szolgált — havat sepert, takarított és fűtött az őrök­nek, a rabtársainak pedig WC-lkübliket ürített, fehérne­műt és ételt adagolt meg osz­togatott — egyszeribe válto­zatosságot hozott a mi zár­kánk életébe. Alig vártuk, hogy szolgálata végeztével es­te visszatérjen közénk és még takarodó, vagyis villanyoltás előtt elmondja nekünk a nap híreit. Ezek a mi “zártkörű társaságunkban” izgatóak és időszerűek voltak. Például olyan, hogy a szemközti cellák egyikében valakinek lejárt a büntetése, de “elfelejtették” szabadlábra helyezni, mire az illető “nem vette be az ételt”. Rabtársunknak az éhség­­sztrájkja azonban nem tartott sokáig: harmadnap már nem láttuk őt a sétán — szabadult. András gyakran számolt be nekünk az őrök közötti hatal­mi torzsalkodásokról és félté­­kenykedésekről. Ilyenkor mi, Lacival, tudtuk az okát, ha valamelyiket áthelyezték, a befolyásosabb őr győzött, mi pedig másik .rendszerint go­rombább személyzetet kap­tunk. A “házink” modorában én hamar észrevettem valami tartózkodó tisztességtudást. Pedig ő nem volt kommunista, hogy azért tartania kellett volna tőlünk. Az iskolája csak az elemiig futotta. Velem, aki húsz esztendővel “voltam idő­sebb nála, “politikai” és ta­nult ember, megkülönbözte­tett tisztelettel beszélt, válo­gatta a szavait, nem károm­kodott és nem tegezett vissza. Amolyan más, jobb sorsra ér­demes proletár volt András. Az apjáról soha nem tett emlí­tést — gyanakszom ,hogy nem is ismerte. Annál na­gyobb szeretettel és hálával szólt az anyjáról, aki egyszerű virágárus asszony volt a Te­leki-téren, Andrásunk szü­­kebb hazájában. Keserű gúnnyal ejtett pár szót a feleségéről, aki “azóta” összeköltözött “egy ipsével”, — ami gyakori eset a férfirab életében. Különösen, ha az il­letőnek többéves “nehéz” íté­lete van. Már pedig András akkor éppen a tizenegyedik esztendeje élvezte a kommu­nista börtönrendszert. Magáról igen tartózkodóan beszélt, alkalmasint azért, mert feszélyezve érezte magát közöttünk. András ugyanis tulajdonképpen nem volt poli­tikai elítélt. Szorosan értel­mezve nem is volt bűnös, ha­nem jogi műveletlenségének az áldozata. Amolyan kültelki fenegyerek lehetett fiatalabb korában. Kőművességet ta­nult, de sokra nem vitte, ami nem az ő hibája. Ugyanis ki­tört a világháború és ő évek­ig katonáskodott a harctéren. Közben .szabadsága alatt, járt otthon, megnősült, majd újra kivitték a frontra. A nyilas­keresztes puccs — 1944 esz­tendő, valamint a katonai el­lenállás vége felé — Budapes­ten érte és ő a zűr-zavarban, miután belefáradt a harcte­rekbe és békés élet után vá­gyott, “kisajátított” egy zsidó személytől elkobzott boltot. Ott árulta a fűszert a pult mö­gött, amikor a kommunisták érte jöttek és ezért a “népel­lenes bűncselekményéért” be­börtönözték. Tíz évvel utóbb, amikor a büntetésének két-harmad ré­sze lejárt, András, a mi derék házink szabadlábra helyezését kérte a kommunista igazság­ügyminisztertől, helyesebben a kommunista igazság minisz­terétől. Ez a “kisfogházban” történt. A helyet, vagy leg­alább a nevet 'kivétel nélkül minden rab ismerte, aki a gyüjtőfogházban megfordult, márpedig megfordult ott né­hány tízezer. Ugyanis ebben az épületben ott voltak közöt­tünk és vártáik sorsúikat a halálraítéltek. Társaságunk­ban várta hát a választ And­rás, hogy talán az ő kegyelmi kérvénye eredményes lesz. Még sokáig kellett várnia, ad acta tették, mint annyi sok másét. Csak a szovjet meg­szállók és ávós pribékek ellen vívott hősies szabadságharc alatt szabadult ki ő is. András még abban az idő­ben került börtönbe, amikor visszataszító és kegyetlen at­rocitásokat követték el a fog­lyokon : éheztették, ütötték - verték őket. Tudtuk, hogy az ő elbeszélései igazak, mert hal­lottuk a. hasonló rémtörténe­teket más, régi és öreg rab­társaktól is. ő ezenkívül bizo­nyítani is tudta az elszenve­dett testi sérelmeket: fekete haja tövében ott látszottak a fején a forradások. Magyar sasorra alatt húzódó bajusza sem tudta elrejteni a sebhe­lyeket. De volt neki ennél “be­szédesebb” bizonyítéka is: a jobboldali fogsora alul is, fö­­lülis , teljesen hiányzott. Bal­oldalt az összes fogai sértet­lenek voltak. Az a rosszkedé­­lyű és hirtelenharagú kom­munista, aki kihallgatta, nyíl­ván balkezes volt. Ez a tény kölcsönözte András beszédé­nek azt a furcsa pöszeséget, amit, nos .születéssel nem le­het elsajátítani. (Folytatjuk.) A torontói hőerőmű lesz a Commonwealth legnagyobb ilyfajta telepe A Torontoi Magyar Mérnökök Klubja nagysikerű tanulmányi kirándulást tett június Kén a befejezéséhez közeledő új hőerőmű, hoz, amely tervezőjének, Richard L. Hearnnak nevét viseli. Az erőmüvet 1949-ben kezdték építeni 4s az volt a cél, hogy 'kiegészítő üzeme legyen a nagyobbrészt vízenergián alapuló energiaellátásnak. Elsősorban tehát a csúcsterheléseket kell átvennie, úgyhogy a mi hazai viszonyainktól eltérőleg az erőmű napközben is gyakran változtatja üzemét. A késő éjjeli órákban teljesen leáll és vasárnap sem dolgozik, mert ilyenkor a vizierőteíepek egyedül is el tudják látni a fogyasztást. Hőerőműben ily nagy rugalmasság szokatlan tulajdonság, mert a kazánok felfütése és a leállások alatti lehűlése nagy ener­giaveszteséget jelent A Torontoi Hőerőmű azonban ilyenkor is jó hatásfokkal dol­gozik, mert a legmodernebb porszéntüzelést alkalmazza. A szenet viziuton az ohioi bányákból hozzák. Felhasználá­sának első lépése, hogy finom porrá zúzzák. A szénport egy ka­zántérbe fuvatják ,amelyben előmelegített levegővel elégetik. Az égéskor keletkező hő a tüztérben lévő nagyfelületű csövekben keringő vizet gőzzé alakítja, a gőzt túIhevítik és így juttatják a ha­talmas gőzturbináikba, amelyek a velük egytengelyre kapcsolt ge­nerátorokat hajtják. Eddig négy darab, egyenként 100.000 kilowatt teljesítményű gépegység termelte a 13.800 volt feszültségű áramot. Ez év május 27-én állították üzembe az új 200.000 kilowattos egységet és ez­zel a telep kapacitását 50%-kal emelték. Még újabb három ilyen nagy egységet fognak működtetni, szerelésük folyamatban van. Ha ezek az egységek is üzemben lesznek (1960-ra tervezik), a hőerőmű összesen 1,200.000 kilowatt "villaimosenergiát fog. ter­melni. A hatalmas mennyiségű füstgáz, amit a telep fejleszt, alig látható, mert abból a szilárd alkatrészek legnagyobb részét eltávo­lították. A füstben lévő nagyobb tisztátlanságo.kat, kormot, stb. mechanikus utón választják ki, a visszamaradt finomabb tisztátlan­­ságokat pedig sztatikus villamossággal töltött rácsok között vezetik és ezekre az ellenkező villamossággal töltött részecskék kiválnak, lecsapódnak. Ha mind a nyolc egység egyidejűleg dolgozik, a teljes hütő­­vizszükséglet öt percenként 3,000.000 gallon viz, amit az Onta­­rioból nyernek. Nekünk, magyar mérnököknek egészen szokatlan és érde­kes megoldásnak tűnt a hatalmas épület belső berendezése. A hét emelet magasságú épület egyes emeletei nem a szokásos be­­tonfödémekkel vannak egymástól elválasztva, hanem az egyes szintek között vasrácsok vannak. Csak kevés olyan hely van, ahol valamilyen különleges ok folytán betonfödémet alkalmaznak. A lépcsők és a keresztfolyosók is ezzel a rács-megoldással készültek; az embernek az az érzése, mintha a levegőben járna; (akinek tériszonya van, ne menjen a torontoi hőerőműbe). Amikor a leg­felső emeleten jártunk, minden alattunk lévő szintet is láttunk egészen a földszintig. Talán mondanom sem kell, hogy az egész óriási erőmű szinte emberek nélkül, automatikusan dolgozik. Az új szereléssel fog­lalkozókon és a kapcsolóteremben lévő néhány technikuson 'kívül embert alig láttunk. A magyar mérnökök több, mint 30 főnyi csoportja nagy érdek­lődéssel járta végig a telepet és sok értékes tapasztalattal gyara­pította ismereteit. Dr. Maldacker Antal mniiiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiHiiiiKiiituiimiiiuiiiimHiiiiiuiiiitiuiiiununniuiiiiiiuiiiiiiiiiiiHiUHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiHmiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiuiiniB Csighy Sándor verseskönyvéből KÖLTŐKBEN ÉL FÉNYED, SZAVAD . . . Elhiszem, szép vagy túlvilág, sokkal szebb mint e földi volt. De itt is nyílott gyöngyvirág s orgonák fürtje rámhajolt. Kinn a zöld mezőkön fény volt, sok kékcsillag, búzavirág, kéket mosolygott az égbolt s láttam szállni Ámor nyilát. Mámorban dalolt rét, mező, lepke játszott a napfénnyel, minden víg volt, zengedező szivárvánnyal és reménnyel. Elhiszem a túlvilág más, szentebbek ott az emberek, minden csupa kék, violás, nincsenek kormos feilegek. Nincs dülőút, tehénjárás tele trágyával és porral, nem csap nyikorgó hintázást a kútgém a kútostorral. Nincsen teknő, melyben anyám ingemet fehérre mossa, HONTALAN KÖLTŐ PROBLÉMÁI hém ri gyerek se a tanyán, ha a kisborjú nyaldossa. Tejút van csak csillagokból, fényt csóvázó kristálykutak, szentek néznek ablakokból, s fényben mossák szakálukat. De a gyöngyvirág ott se szebb, mint ez, amiről versem költőm, azért Uram a költőkből minél többet hagyj a földön. Itt az idegenben árva én milyen mesterséget tanuljak? A régi elavult, sőt vétek, sürget a sors, valami újat. Nézem a kezem, vékony ujjak, a tenyerem puha, érzékeny. A lábam beteg, alig bírja, éveim se vihetem széken. A lelkem még üde, virágos, lenne termése jó és elég, de ha nyomor útján nőtt a fád gond veri le a gyümölcs felét, A maradék se kerül boltba, lehet mégoly nemesbe oltott. Nem fémjelzik a gondolatot ha nem pettyes, szeplős és foltos. Hiba a versben az egyszerű és nagy baj, ha mindenki érti. — Gázolj bele a csillagokba, a hold ezüst tavába térdig. Keverj az éjből szurkot,-kátrányt, csúsztasd hason az ösvényeket, ne szerénykedj, vedd a fúródat s fúrd át a csendet, a fényeket. SINGAPORE Kikiáltották Singapore ál­lam függetlenségét a Com­monwealth keretén belül. A 140 évig tartó gyarmati kor­mányzás után a singaporeiak maguk fogják intézni saját ügyeiket. Az angol tisztviselők átadják helyüket malájoknak és kínaiaknak, csak a külügyi és hadügyi hivatalok marad­nak angol irányítás alatt. SÜTÉSHEZ HASZNÁLJUK A LEGNÉPSZERŰBB KANADAI SÜTŐPORT! Négy kanadaiból három, a sütéshez Magic Powdert használ. E sütőpor használata négy generáció óta családi hagyománnyá vált. Használjon Magic sütő­port minden régi receptjéhez, az alábbihoz is. Amerikai mogyoró rolód ( Peanut Butter Roll) Keverjünk és szitáljunk egy mély edénybe 3 csésze egyszer átszitált nulláslisztet, (vagy két és kétharmad csésze egyszer átszitált főzőlisztet; 5Va kávéskanál Magic sütőport, Va kávéskanál sót. Vékony szeletre vág junk 7 réteg fagyasztott növényi zsírt. Öntsünk össze hétnyolcad csé­sze tejet és fél kávéskanál vaníliát. A száraz keverék közepébe csináljunk kis mélyedést, ide öntsük a folyékony hozzávalót, és könnyedén keverjük össze villával. Gyúrjuk 10 másodper­cen át könnyen belisztezett deszkán, csináljunk téglalapokat, fél inch rna­­gasságban, 8V2 inch szélességben Keverjünk össze 1 tábla vajat vagy margarint Va csésze peanut butterrel és V2 scésze laza barna cukorral^ Szórjuk rá a tésztára. A hosszú oldalán kezdve sodorjuk: fel a tésztát mint egy rendes lekváros, roládot tegyük kikent tepsibe (belső’ mérete: négy és fél x nyolc és fél inch). Forró sütőben 400 fokon süs­sük 45 percig. Melegen szervírozzuk: vastag szeletekben vagy hidegen vékony szeletekben. Könnyen szórjuk be vajjal vagy margarinnal. ‘Használjon szabvá­nyos kanadai mérő­csészét és szabvá­nyos mérőkanalat A STANDARD BRANDS LIMITED egyik finom terméke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents