Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-06 / 45. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. ^ Vörösmarty Authorized as Second Class Mail KA HA DAI PRIC£10CENT* "A mi utunk, a magyarság ut|a, ma is változatlan: hívan az azar évaa múltúnkhoz, nemzeti tradiciónkka*, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői'* (A fenti idézet Kenesei F. Lászlé lapunk első számában megjaiant beköszöntő cikkéből való.) ÁRA; 10 CENT IX., évfolyam 45. szám. j KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959 június 6., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 HRUSCSOV MEGINT TEMET \ Nehéz eldönteni, min csodálkozzék jobban az ember:. Hruscsov butaságán, vagy a nyugati külügyminiszterek türelmén. Ugyanakkor, amikor az amerikai, brit és francia külügyminiszterek Genfben nyugodtan végighallgatják Gromyko aprólékos csevegését a berlini "feltétlen békéről", s olyan kérdésekről, hogy ki és milyen módon szignálja a szovjet és a két Németország közötti külön békeszerződést, ha arra esetleg sor kerül, — Hruscsov elmegy Albániá. ba, s ott olyan véresszájú beszédet mond, aminek csak egyetlen hatása lehet: a külügyminiszteri értekezlet lehetetlenné tétele. "A szovjet blokk bármelyik tagja elleni támadás — ordította Nikita — öngyilkosságot jelentene. A nyugat kíméletlen politikája sürgeti azt az időt, amikor mi majd végleg eltemethetjük a kapitalizmust. Mert mindegy, hogy az elagott kapitalizmus miképpen igyek. szik meghosszabbítani az életét, halálra van ítélve, mert helyébe fog lépni az új, győzelmes szisztéma: a kommunizmus rendszere". Az nem újság, hogy minél gyengébb egy politikai rendszer, minél erőtlenebb egy nagyhatalom, annál hangosabban jár a szája a vezetőknek. Ezeket a megafonon át üvöltő politikai madárijesztő, két ismeri a történelem, különösen pedig a húszadik század történelme. Azonban az üresfejü és üreskezű diktátorok rendesen akkor szoktak ilyen véres fenyegetéseket megereszteni, amikor valamit el akarnak érni, amikor azt hiszik, hogy ellenfeleik esetleg engedmé. nyékét tesznek a nagy szavak hatása alatt. Rendesen valami határozott célja van a megtorlással, elpusz. tiltással, eltemetéssel dobálózó mondatoknak, — kürölbelül ugyan, az a célja, mint a vad népeknél a rettentő színekkel, iszonyatos ábrákkal felfestett harci díszeknek. Úgy látszil^azonban, hogy Hruscsovnak még annyi inteljigen. ciája sincs, mint a vad törzsek harcosainak; mert Hruscsov olyan pillanatban fenyeget, amikor békét óhajt, s amikor a világ semle. ges népeinek megbecsülését szeretné visszaszerezni. Az embernek az az érzése, hogy a nagyszájú Nikita valamilyen rossz forgató, könyvet olvas és idéz, s a szájába adott mondatokat mindenképpen elzengi, akár tisztában van azok értelmével, akár nem. Csak így lehet megérteni, hogy mikép hangoztathatta, hogy a kommunizmus "el fogja temetni a nyugati rendszert" abban a pillanatban, mikor szinte könyörögve kéri Eisenhowert, hogy menjen el egy államfői értekezletre, üljön le vele egy asztalhoz, kezelje "egyenrangú" politikusként végre őt is. Ugyanakkor a nyugati államférfiak, akiknek az volna a tér. mészetes magatartása, hogy elutazzanak Genfből, abbahagyjanak minden diplomáciai és egyéb összeköttetést a szovjet bandával, egyelőre tovább mosolyognak. Azonban a diplomatáknak ez a foglalkozása. Ők tudják, hogyan kell viselkedni ilyen alacsony szellemi fokon álló ellenfelekkel, mint Hruscsov. Nem veszik komolyan a Kreml jelenlegi gazdáit, de sajnos annál komolyabban veszik őket a Nyugaton nem kis számban ágáló egyes kevésbbé tájékozott újságírók. Úgy látszik, Hruscsov nem mondhat akkora ostobaságot, hogy ezek a körök ne igyekeznének abba valamilyen értelmet belemagyarázni, — nem lehet annyira gonosz, hogy ezek a körök ne igyekezzenek valami érdekeset találni a szavaiban. Ép. pen Kanada egyes lapjaiban jelentek meg csak a legutóbb is cikksorozatok különféle moszkvai turista.utakról, kommentárok különféle szovjet társulatok vendégszerepléséről és így tovább, ame. lyeknek mind az a célzata, hogy a kommunisták minden tevékeny, ségében igyekezzünk a jót, legalábbis az elfogadhatót keresni, s hogy ahol csak lehet, imádjuk azt a rendszert, ámelynek elméleti és gyakorlati célja egyaránt elsősorban az, hogy bennünket temessen el. S mert ilyen szamarak olyan nagy számban vannak Kana. dában és a többi nyugati országban, azért nagy hiba, hogy a nyugati diplomaták nem hagyták még mindig ott Genfet, s hogy nem szakítanak meg minden kapcsolatot a Kremllel. Amikor Macmillan — bármilyen óvatos módon — olyasféle kijelentést tesz, hogy "érdemes volna bizonyos engedményeket tenni a szovjet felé, feltéve, hogy a szovjet hasonló engedménye, két tesz nekünk", — ezt a beijedtek kórusa és az ellenségimádók szektája már olyan cim alatt hozza, hogy "megegyezés jön létre a szovjet ajánlata alapján". Amikor pedig Adenauer kancellár azt a kijelentést teszi, hogy "Nyugat-Németország az ország egyesítését békés utón igyekszik elérni", ezt egyes nyugati lapok már úgy hozzák, hogy "Nyugat-Németország hajlandó a szovjet feltételek, ről tárgyalni". Hogy mi okozza ezt a tendenciát', azt nehéz józan ésszel megérteni. Fel kell tételeznünk, hogy azok, akik a jelen pillanatban, a jelen körülmények között a barátság szükségességét hangsúlyozzák a kommunistákkal, — azokkal, akik el akarnak temetni, — még Hruscsovnál is butábbak. Ez pedig már igazán nagy szó. Az oroszok ugyan újra meg újra hangsúlyozzák, hogy Német, ország kérdése, főleg pedig Berlin kérdése a világpolitika legfőbb vitás pontja, azonban jól látható, hogy mindez csak a valódi forr. pontok, az ázsiai viták elleplezésére szolgál. Délkelet-Ázsiában, az 1958-ig brit gyarmatként kormányzott, s azóta önálló brit nem. zetközösségi tagként élő Szingapúrban megtartották az általános választásokat, amelyen a szélsőbaloldali, de nem kommunista, úgynevezett Extrém Szocialista párt nyert többséget. Ez a párt elvileg marxista alapon áll, de elfordul a Kremltől és Vöröskínától egyaránt. A brit gyarmatügyi minisztérium, amely át. menetileg még a végrehajtó hatalom letéteményese, a választás után szabadlábra helyezte mindazokat a szélsőbaloldali politikusokat, akik néhány évvel ezelőtt izgatás, lazítás és politikai merényletek miatt kerültek lakat alá. Az intézkedés indoíka az, hogy a brit kor. mány meggyőződése szerint Szingapúr csatlakozni fog az önálló maláji köztársasághoz, amelyben pedig a demokratikus erők óriási többségben vannak. A többségben lévő szocialista párt nem volt hajlandó kormányt alakítani, bizonyára azért, mert mint marxisták, nem mernek a szovjettel nyíltan szembeszállni, mint hazafiak pedig nem akarnak közelebbi kapcsolatba kerülni a Kremllel. Maradnak tehát ellenzékben, míg Szingapúr valóságos kormányzását a kínai lakosokból álló középpárti koalició vette át. A brit kormány azt akarja, hogy a szingapúri kommunisták vegyenek fel bizonyosfajta Titoizmust, addig is, amíg végleg fel nem oszlanak teljes mérték, ben az antikommunista maláji tömegben. Uj Messiás ! Messziről jött ember azt mond, amit akar, — messziről jött újság azt ír, amit akar, — különösen, ha kommunista újságról van szó ... De az, amit most olvastunk az egyik "magyar" vörös híradóban, szokatlanul eltér a típus hírektől. Szokatlan az is, hogy ez a kis cikk egyáltalában megjelenhetett a népi demokrácia gúzsba. kötött és pártrendbe sorakoztatott újsághasábjain. Hiszen nem másról van szó, mint arról, hogy új Krisztus jelent meg a szomorú magyar pusztában és egy ott dolgozó parasztembernek különféle elrémítő dolgokat mondott a kommunista jövőre vonatkozólag. Ez az új Krisztus meztelen volt, — mint a cikk mondja — és különös fényben égett az arca, mintha apró kis lánggolyók parázslottak volna szemei helyén. A parasztember — jogosan — nagyon megrémült és beszaladt a faluba a rendőrökért. Ment mi mást tehetett volna? Elszaladt a kommunista rendőrökért, akik már nem egyszer bebizonyították, hogy tudják miképpen kell elbánni egy Krisztussal, a túlvilággal és mindennel, ami szent volt valamikor . . . Jöttek ,is a rendőrök nagy sebbel-lóbbal, de — csodák-csodája, a meztelen Krisztus nem futott el! Szépen bevárta őket és földöntúli szózatként újra elmondta intelmeit a rendőröknek is. Nyilvánvaló, hogy az amit mondott tökéletesen kimerítette a népidemokrácia elleni izgatás vádját és a bolsevista kódex ravasz cikkelyeit, mert a rendőrök előkapták a'fényes acélbilincseket és megláncolták a meztelen látományt. De a messiás kinevette őket, — mondván —, Isten küldöttét nem lehet megbilincselni. Az acélkarikák erre lehullottak kezeiről és az új megváltó lassan felemelkedett a levegőbe és eltűnt a gomolygó fel legek között. . . A kommunista újságíró ezután, — szokásos módon — gúnyolódni próbál, de valahogy torkára fagy a szó és a gúnynak szánt mondatok mélyéről félelem sugárzik. Akarva, nemakarva, de leírta azt, amit máma kimondani sem szabad Magyarországon, hogy; Isten küldöttét megbilincselni nem lehet . . . ! A szabad gondolatokat, a homályos templomok árnyékában elmondott hangtalan imákkat, a béklyóbaWrt emberi test sóhajait nem lehet Szibériába küldeni. Biró elé sem lehet állítani és Ítéletet sem lehet mondani felette. Ez az, ami meg és felfoghatatlan Kádárék számára, ez az, ami nincs, nem látható és mégis van. Jobban van és jobban jelen van, mint bármikor azelőtt. 1956 októbere után mélységes gyász borult á magyar népre. A két hónapos harc, a puszta kezek és öklök hatvan napos kereszteshadjárata az ázsiai kolosszus ellen összeomlott és a halotti tort vig lármával ülte a győző ... De győzött-e hát? Legyőzte-e a szabadságot szomjuhozó, Istent kereső kis magyar népet? 6 nem, korántsem! A kolhozba nyomorított paraszt égi látomást sejt a hajladozó búzatáblák között és Isten arcát látja a szakadtán csüngő felhőfoszlányokon . . . Csodára vár és csodáról álmodik . . . Uj, szabad, gyönyörű világról, ahol a megkapált göröngyből élet születik, nem pedig halál . . . Tóvölgyi Titusz Különös eset a szovjet követségen Aleksandr Dmitriev londoni orosz katonai attasé orosz titkos rendőrök kíséretében Moszkvába repült, míg felesége és kislánya Londonban maradt és menedékjogot kért az angol hatóságoktól. Dmitriev a háború befejezése óta tartózkodott Londonban, mint a Szovjetunió tengerészeti attaséjának: segéde. Amikor az orosz titkos rendőrök megjelentek lakájsán, hogy elvigyék, feleségének sikerült ötéves kislányukkal elmenekülni. Az egész ügyet az teszi rejtélyessé, hogy amikor egy angol hivatalos személy a repülőtéren megkérdezte Dmitrievtől, akar-e Angliában maradni, azt válaszolta, hogy nem, Moszkvába kíván menni. Az osztrák ifjúság nem vesz részt a ¥iT-en Bécsi munkatársunk jelenti : Köztudomású, ez évben Bécsben rendezik meg a kommunista úgynevezett Világifjúsági Találkozót. Az osztrák ifjúsági egyesületek kivétel nélkül szolidaritást vállaltak, hogy nem vesznek részt ezen a kommunista rendezvényen. Ifj úsági nagygyűlést hirdettek, amely várakozáson felüli nagy demonstrációs tömegtüntetéssé vált. Több ezren gyülekeztek a fiatalok a •bécsi Hősök Terén, a belvárosban. A téren lévő emelvény hátterében nagyméretű transzparens hirdette jelszavukat — “Tegnap' Magyarország — holnap mi”. A három találkozó helyről, rendezett sorokban indult el a menet. A járókelők sorfalat álltak az úttesten, így fejezte ki a bécsi lakosság az ifjúság tüntetésével kapcsolatos anikommunista érzelmeit. Megtelt a nagy tér lelkes fiatalokkal, hogy tiltakozzanak a bolsevizmus ez újabb, arcátlan terjeszkedése ellen, az ellen, hogy Bécs a kommunista propaganda ugródeszkájává váljon. A szónok beszédében kifejtette tiltakozásának okát. A VIT csupán egy kommunista propaganda akció és az osztrák ifjúság akarata ellenére tartják meg azt 00-0 osztrák földön. Az osztrák ifjúság elutasítja ezt a találkozót, mivel a rendezőség az osztrák ifjúság akaratát semmibe veszi. A fesztivál nem tartalmazza az ifjúság követeléseit. A rendezők és kezdeményezők mind kommunisták, a résztvevő nemzetközi szervezetek is mind kommunisták. A szabad világ ifjúsága és szervezetei nem vesznek részt, csupán a “strohman”ok, akik mögött nem áll semmilyen tömeg. Az előjelekből az látszik, hogy az egyoldalú kommunista beállítottságú és ezzel viszszaélnek a semleges Ausztria vendégszeretetével. Igazolja ezt az is, hogy csak az ottani, tagok nélküli kommunista párt propagálja és távol tartja magát minden más szervezet. A tiltakozást röpcédulákon széjjel osztották Bécs utcáin, amit aláírt a legnagyobb tíz osztrák ifjúsági szervezet. Ha ezen a fesztiválon mégis megjelennek a szabad világ ifjúsági képviselői, azok mindent el fognak követni, hogy közhírré tegyék, mi várna a fiatalságra egy kommunista világban. Erre elég példát adott a magyar szabadságharc, amit éppen a kommunista elnyomás alatt szenvedett magyar ifjúság akart kivívni. Biztosak vagyunk abban, hogy a Bécsben idén tartandó VIT nem fog úgy sikerülni, ahogy azt rendezőik elképzelték. Ha ott lesz a szabad ifjúság is, az gondoskodni fog arról is, hogy a különböző országból odasereglett, vagy kirendelt résztvevők jól érzékeljék majd a különbséget egy szabad életforma és a saját hazájukban uralkodó elnyomott és irányított életforma között. Túrán. wooDooeoooeooooooogooeocwBoso« Meghalt Jávor Pál A Magyarországról most érkezett hírek szerint Jávor Pál, a nemrégiben a szabadföldről a kommunista világba visszament filmszínész hirte- j lenül meghalt. A rendszer igyekezett Jávornak komo-; lyabb szerepeket adni, hogy ezzel is ’próbálja hazacsalogatni a szabad földön élő magyar színészeket. Honthy Hanna az elmúlt héten ágyvérzést kapott és kórházba szállították. “Köszönöm neked Kanada - uj hazám” Ezekkel a szavakkal vette át Nina Diaconesco a Calvert díjat — a legnagyobb kitüntetést, melyet a múlt héten.- Torontóban rendezett Drámai Fesztiválon adtak. Nina Diaconesco, aki csak 18 hónap előtt jött át a vasfüggöny mögül, Romániából, odahaza élvonalbeli színésznő volt. A darab, amelyet ő fordított angolra, ő rendezett és amelyben ő is szerepelt, a "Legjobb Rendező" díját biztosította neki és egy 1.000 dolláros készpénzjutalmat, amelyet a Calvert Distills Ltd. adott. A képen látható, amint átveszi a jutalmat Mr. Michel Saint Denistől.
