Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-16 / 39. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eped ez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, » magyarság utfa, ma is változatlan: hlvon az ozor ávoa múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, 0 keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követi!, hirdetői'' (A fenti idézet Kenesei f. László lo­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. IX. évfolyam 39. szám. j KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959 május 16, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 HSKi -Akik a békéről tanácskoznak Christian Herter az ^gyesült Államokat képviseli. Rendszerető em­ber, aki a külügyminisztérium ügyeit mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel vezette, mint Duftes bizalmas embere. A nyilvánosság azonban keveset tudott róla. Dulles mellett a háttérbe szo­rult. Míg Dulles mindent egy kézben tartott és sokszor legközelebbi munkatársai sem tudták, mik a szándékai és elgondolásai, addig Herter a cso­portmunka híve. A külpolitika irányítása az ő ve­­retése alatt szabályozottabb, rendszeresebb munka lesz, mint amilyen eddig volt. Herter nagy erőssége, hogy nincsen ellensége a törvényhozásban. Mindkét pártban befolyásos ✓ezetőegyén iségek támogatják. Ennek egyik pél­dája volt az a gyors eljárás, amivel a Szenátus megerősítette külügyminiszteri kinevezését. Selwyn Lloyd Nagy-Britannia megbízottja. A brit külügyminiszter a szokástól eltérőleg nem arisztokrata származású, hanem a középosztály fia. Harminc éves koráig a Liberális Párt tagja volt, majd a konzervatívok mellé állt. A Churchil-kormányban különböző tisztségeket viselt, 1955 óta külügyminiszter. Ami­kor Eden lemondott a Szuezi válság után, Selwyr Lloyd maradt. Rossz szónok, de jó adminisztrátor. Macmillan politikáját nyugodt modorával, ügyességével igyekszik előbbrevinni. M. Couve de MourviHe Franciaország nevében beszél. Fiatal kora óta állami szolgálatban áll. A második világháború után csat­lakozott a földalatti mozgalomhoz és De Gaulle tábornok felszabadítási mozgalmához. A háború után különböző külföldi államokban teljesített diplomáciai szolgálatot a francia követségeken. ff*. 1958 júniusában vette maga mellé De Gaulle kül­ügyminiszterként. Andrei Gromyko a Szovjetuniót képviseli. A "nyet" embere, aki az Egyesült Nemzetek Szövetségében eddig már 24 esetben mondta ki az irgalmatlan szócskát, amely­­lyel szép terveket és kezdeményezéseket tört de­rékba. Gromyko az az ember, aki habozás nélkül végrehajtja azt, amit fölöttesei mondanak neki, de saját elgondolásokat még nem hallottak tőle. Hosszú ideig élt az Egyesült Államokban, ahol a Szovjet követség vezetőjeként dolgozott. Később a szovjet delegációt vezette az UNO-ban, aztán londoni nagykövet lett. 1957 februárjában vette át a külügyminisztériumot addigi főnökétől, akit Külső-Mongóliába küldtek "nagykövetnek”. A GENFI KONFERENCIA A genfi konferencia hosszas előkészítés után megnyílt. Mint azt ezúttal mindenki — szakér. tők és amatőrök egyformán — megjósolta, a külügyminiszterek összejövetelének eredménye már előre biztosítva volt: s ez az eredmény : a teljes negatívum. Addig, amíg a kommunisták megmaradnak abban a naiv tév. hitükben, hogy módjukban, vagy pláne jogukban áll a világnak dirigálni, addig sem ennek a konferenciának, sem más konfe. renciának nem lehet pozitív ered. ménye. Amiért mégis érdemes újra,..meg újra megkísérelni leg. alább a tárgyalást, az egyszerűen az, hogy amíg a tárgyalás folyik, addig nem kerül erőszakos cse. lekményre a sor. Ami miatt pe­dig az ilyen, előre bukásra kár. hoztatott összejövetelek mégis javítják a világ politikai helyze. tét, az az, hogy minden konfe. rencia után több és több millió ember győződik meg a világ minden pontján arról, hogy a szovjet élén álló rablóbanda tu. fajdonképpen ostoba, megbízha. tatlan, kapkodó emberekből áll. A genfi összejövetel előesté­jén például Hruscsov szükséges, nek tartotta, hogy újra egyszer hidrogénbombákkal fenyegesse meg a Nyugatot. "Egy esetleges háborúban — mondotta a nyuga. ti újságírók részére tartott sajtó, fogadáson — a szovjet óriási veszteségeket fog szenvedni, azonban a nyugati világ nyomta, tanul, örökre el fog tűnni". Ma már hála Istennek eljutottunk oda, hogy ez a tipikusan hruscso. vi szamárság a világsajtó egyik komoly lapjában sem került az első oldalra, — aminthogy az ilyen otromba fenyegetést a föld lakóinak 99%-a már figyelemre sem méltatja. De az, hogy Nikita abban a pillanatban röppenti fel ezt az elcsépelt butaságot, ami. kor állítólag békekonferencia nyi. lik meg Genf ben, olyan gyere­kes, olyan műveletlen, olyan an. tidiplomatikus fogás, amit leg. feljebb a legsötétebb középkor idején használtak az akkori írás­tudatlan királyok. A Szovjet genfi delegációjának feje, Gromyko külügyminiszter hivatásánál fogva természetesen nem vette át ezt a fenyegető hangot, de magatartása lényegi, leg ugyanannyira intranzigens, ugyanannyira béke-ellenes. Első genfi nyilatkozatában azt jelen, tette ki, hogy a szovjet ragaszko. dik a Nyugat-Berlin keletnémet kézbe való átadásához, illetve, hogy a szovjet békeszerződést fog kötni Kelet-Németországgal, s a keletnémet kormányt fogja el. ; ismerni egész Németország kép. viselőjének, — Németország sza. bad választások útján való egye. sítéséről pedig szó sem lehet. Ennekfolytán a konferencia eL ső délelőttjén úgy látszott, hogy a sokszáz főből álló gyülekezet — az aktatáska-invázió, mint a svájci lapok a konferenciát ne. vezik — formális megnyitása után néhány órával szét fog ősz. lani. Herter amerikai külügymi. niszter ugyanis Gromyko kijélen tései után nyomban oda nyilat, ^kozott, hogy ilyen alapon tár­gyalni nem lehet. Végülis Lloyd brit külügyminiszter barátságos megbeszélésre hívta meg Gromy kot, aminek eredménye az volt, hogy a konferencia érdemi tár. gyalásait mindenképpen meg fogják kezdeni. Mint minden ilyen esetben lenni szokott, a for. mális kérdések nehezebbek és fontossabbak, mint az érdemi tárgyalások. Mindenekelőtt arról folyt a vita, hogy az üléseket mi. lyen alakú asztal körül tartsák meg. Az amerikai javaslat négyszög, letes asztalt javasolt, amelynek mindegyik oldalán a négy nagy­hatalom egy.egy delegátusa ül. A szovjet kerek asztalt kívánt, an. nak jeléül, hogy a konferencián nemcsak a nagyhatalmak, ha­nem azok csatlósai — a valóság, ban csak a szovjet csatlósai — is teljes joggal vehessenek részt. Miután ez a valóságban azt jelen­tette volna, hogy a konferencia soha nem fogja megkezdeni ülé. seit, Gromyko oda módosította javaslatát, hogy a konferencia folyjék patkóalakú asztal körül, amelynek fejénél üljenek a nagy. hatalmak képviselői, a két szárá. nál pedig a nyugati, illetve a ke. leti oldalhoz tartozó többi meg­hívottak. Miután a Selwyn Lloyd és Gro­myko közötti négyszemközti megbeszélésen az asztal alakjá. ról szóló vitát eredményesen be. fejezték, éspedig úgy, hogy a nagyhatalmak delegátusai külön asztalnál, a többi meghívott or­szágok pedig más asztalnál fog-, 1 nak ülni, — áttértek a következő, j döntő jelentőségű FORMAI kér. désre: hogy t. i. a konferencián a nagyhatalmakon kívül kik je. j lenhetnek meg, s milyen hatás­körrel . Elsősorban Németország, j ról volt szó. Mint ismeretes, Ke- I let-Németország jogilag nemié, tező fogalom. Éppen ez az oka annak, hogy a szovjet erőnek, erejével ragaszkodik ahhoz, ogy az úgynevezett keletnémet kormány — valójában moszkvai helytartóság —, mint önálló poli­tikai egység, teljes joggal ve. gyen részt a megbeszéléseken. Ha ezt az álláspontot a Nyugat elfogadná, azzal mindörökre megpecsételné Németország két. téosztott állapotát, politikailag pedig elvesztené Nyugat-Német­­ország barátságát. Ez a formai kérdés tehát: hogy Keletnémet, ország kiküldöttje "önálló ál. lám" kiküldöttjeként résztvehet-e a konferencián, voltaképpen azo. nos kérdés Németország egyesi, tésének problémájával. Ezen az ügyön, amely a konferencia meg. nyitásának napján délután me. rült fel, szintén csaknem megbu­kott az egész tárgyalás. Mielőtt a vita elfajult volna, Herter USA külügyminiszter a tárgyalás rövid időre való felfüg. gesztését kérte. A szünet után létrejött egy közvetítő megálla. podás, éspedig abban a forrná, ban, hogy úgy Nyugat-Németor­­szag, mint Kelet-Német© rszág képviselője résztvebet a konfe. rencián, de felszólalni csak ak. kor van joga, ha a mindenkor el. nöklő nagyhatalom erre felkéri. Miután az elnök személye na. ponta változik, a konferencia úgy fog tehát lezajlani, hogy há. rom napon át — míg a nyugati országok elnökölnek — majd nyugodtan lehet tárgyalni, min­den negyedik napon pedig — amikor a szovjet delegátus elnö. köl — a keletnémet kiküldött propagandaszólamaival fog el. telni a nap. A sajtó és a politikában érde­kelt magánemberek egyaránt vi. tatkoznak arról, hogy a keletné­met kormány képviselője, mint "kiküldött", vagy mint "szakér. tő" van-e jelen? A kérdést eldön­teni felesleges. Hiszen a konfe. rencia pontosan arról a kérdés­ről fog tárgyalni, hogy felesle. ges.e Kelet-Németország politi. kai fikcióját fenntartani, vagy nem. Ha a konferencia — bármilyen távoli jövőre is ;— olyan határo­zatokat hoz, amelyeknek a vége tiszta választás lesz egész Német, ország területén, úgy a keletné. met kormány kimúlik. Ha pedig a konferencia nem hoz ered­ményt Németország egyesítése ügyében — aminthogy a jelen pillanatban nem is hozhat — úgy az úgynevezett keletnémet köz. társaság hosszú és véres küzdel­mek után vagy fegyveres utón csatlakozik az egységes Német, országhoz, vagy a keletnémet te. rületeket formálisan is el fogja nyelni a szovjet. A most tárgyalt két formai kér. dés mellett fenyegetően tornyo­sul egy harmadik, MÉG MINDIG FORMÁLIS kérdés: a konferen. cia programjának ügye. Ma már 10 hónapja annak, hogy a most megnyiló gyülekezet szükséges, ségét mindkét oldalon megállapí. tották, s mégis a jelen pillanatig egyik fél sem tudja, miről is akar tárgyalni. Mert a nyugati orszá. gokban nincsen szándék arra, hogy további szovjet zsarolá­soknak engedjen, — a szovjet, ben pedig nincsen szándék arra, hogy letegyen további hódítási terveiről. A genfi konferencia ugyanarra a sorsra van ítélve, mint elődei és utódai. A kommunizmus, illet, ve a bolsevista jelszavak alatt működő tirannizmus egyetlen programja : esztelen hódítás, a világ rabszolgaságba döntése. A Nyugat egyetlen külpolitikai programja — tegyük hozzá,, saj. nos — ennek a hódításnak a megakadályozása. Addig nem le. hét eredményes semmiféle kon­ferencia, amíg a Nyugat nem tér át az egyetlen helyes, pozitív po­litikára, amelynek célja: a jelen, leg vörös megszállás alatt álló népek felszabadítása. Az inicia. tivának a Nyugat részéről kell kiindulni, — s az erőszakos esz. közöket nemcsak védekezés, ha­nem a népek felszabadítása érdé. kében is kilátásba kell helyezni, Ha ez bekövetkezik, majd lesz eredménye a különböző konfe. renciáknak. Halálos kimenetelű rakétarobbanás Az egész városkát nyugtalan­ságban és izgalomban tartotta az a robbanás, amely a 16 éves Do­nald Gilmore életébe került, de amelyről nem tudják, hogy az utolsó-e, vagy csak bevezetője újabb várható robbanásoknak. Deep Rivertől mintegy 15 mér­földre- fekszik egy tüzérségi lő­tér, amelynek környékén néhány kilőtt, de fel. nem robbant tank­­elháritó rakéta feküdt. Ezek a ra­kéták 3.5 inch átmérőjű, 15 inch hosszú hengeralakú és végükön kormányfelülettel ellátott testek. Néhány De.ep-Riveri fiú, 15-16 éves, diákgyerek, a területen összeszedett ilyen kilőtt, de fel nem robbant rakétát és hazavit­te. Egyikük, Donald Gilmore-há. rom rakétát vitt ha^za, két barátja ötöt. A rakétákat kocsin vitték, egy rázós, rossz utón. Szakértők szerint a legnagyobb csoda, hogy útközben nem robbant fel a veszélyes szállítmány. Odahaza Gilmore az egyik lö­vedéket a pincéjükben szét akar­ta szerelni, mire az felrobbant, Deep Riverben megölte a fiút és kutyáját, amely mellette volt a pincében és rom. ba döntötte a házat. A rendőrség tudomására ju. tott, hogy Gilmore három raké­tát vitt haza. A robbanás után végzett kutatás azonban nem ve­zetett -eredményre, nem találták meg a másik kettőt. Az a felte­vés, hogy az első felrobbantotta a többit. Bizonyosság azonb- n csak akkor derül a kérdésre, ha a romokat teljesen eltávolítják és alaposan átkutatják a helyet. A rendőrség házról-házra járt, hogy az esetleges egyéb rakétá­kat felkutassa és ártalmatlanná tegye. Az egész városka izgalom, ban van, "rakétalázban" vannak lakói, mindenki újabb robbaná­soktól tart. A robbanás után a ház pincé­jét hat láb magas víz árasztotta el. Miután leszivattyuzták ezt a vizet, megtalálták Donald holt­testét. Kezében a rakéta egy da. rabját szorongatta. A tpzoltótiszt szerint úgy látszott, hogy a fiú fűrészelte a lövedéket és eköz­ben robbant az föl. Gyilkol a terror Az egész kommunista blok­kot egyetlen vasfüggöny ve­szi körül, amelyre egyforma elkeseredéssel néz a mögéje zárt rab, akár fehér, akár sár­ga bőrének a színe és ha ki akar törni belőle, egyforma kegyetlenséggel végeznek ve­le, akár Szombathelyen, akár Macaónál fogják el a menekü­lőt. Most vettük a hírt, hogy a vöröskínai tengerészeti határ­őrök üldözőbe vettek és el­pusztítottak egy 22 tagból ál­ló menekülő társaságot, mely­ben hét asszony és három gyermek is volt. A menekülők három kis hajón igyekeztek vöröskínai területről a portugál kézen lé­vő Macaoba, amikor a parti őrség észrevette őket. Üldö­zőbe vették a bárkákat és ha­marosan lőtávolságra közelí­tették meg. A lelketlen pribé­kek gépfegyver-tűz alá fog­ták a három bárkát és három ember kivételével mindenkit megöltek. Ekkor magukhoz intették az életbenmaradtakat és amikor azok közelükbe ér­tek, őket is legyilkolták. Az esetnek egy kinai föld­míves volt a szemtanúja, aki csónakján észrevétlen maradt és akinek sikerült a portugál Coloaneba menekülnie. NAGY­­BRIT ANNIA Az Egyesült Államok és a Szovjetúnió mellett Angliának lesz a legnagyobb atommag­­hasítója. Az 1961-ben elkészü­lő proton-szinkrotron az an­gol atomkísérleti telepen, a Rutherford intézetben kerül felállításra. Költségei tizen­­ki l enem ill i óh&ts zázezer dol­lárra fognak rúgni. Torontóban hivatalosan fogadták a Szent Lőrinc tengeri csatornán elsőknek át­haladt hajókat J. L. McLaren, a "Manchester Faith" kapitánya emlékérmet kap a St. Lawrence Seaway Promotional Council (Szent Lőrinc tengeri csatorna tanácsa) képviselőjétől.

Next

/
Thumbnails
Contents