Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-21 / 23. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, • magyarság útja, ma is változatlan: hlvan az azar ávaa múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kenesai F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ßcutaeUeitt IX. évfolyam, 23. szám. KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959 márc. 21., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovereourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 ♦ Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovereourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 EISENHOWER: a békéi nem vagyunk hajlandók megvásárolni Eisenhower elnök a rádión és televízión közvetített beszédé, ben bejelentette, hogy hajfomdó csúcskonferencián résztvenni, fel­téve, hogy a megelőző külügyminiszteri értekezleten megegyezést tudnak létrehozni. Kijelentette egyúttal, az Egyesült Államok nem gondol arra, hogy a békét (kétmillió berlini szabadsága árán vásárolja meg. Nem megy bele abba sem, hogy a német népet tartósan és erőszak, kai két részre osszák. Nem tűrhető, hogy bármely állam megtagadja szerződésben vállalt kötelezettségeit, amikor éppen úgy tetszik neki. A beszéd azokat a feltételeket iközölte, amelyek alapján a csúcstalálkozót meg lehetne tartani még a nyár folyamán'. Az elnök a legújabb, ( március 2-i) szovjet jegyzéket alkalmas alapnak találta- arra, hogy folytatni lehessen az előzetes megbe­széléseket; az előző szovjet megnyilabkozások, amelyek határ­időket és tárgysorozatokat diktáltak, nem nyújtottak erre lehető­séget : az Egyesült Ál lamok soha sem lesz hajlandó ilyen ráerő­szakolt feltételek mellett tárgyalni. Eisenhower kereken visszautasította a Szovjet követelését, hogy a szövetségesek május 27.ig vonják ki csapataikat Berlinből. A további tárgyalásokat csak az új szovjet jegyzék megváltozott hangja' teszi lehetővé, hangsúlyozta nyomatékosan az ellnölk. A Szovjet azzal, hogy a szövetséges csapatok visszavonását követelte, hármas választás elé állította az Egyesült Államokat. 1. Az USA mondjon le jogairól és vállalt kötelezettségeiről és ennek fejében békés utón majd megoldják a német kérdést — erre a -lehetőségre a Szovjet rá alkla-rta szórton! az Egyesült Állaimokat. 2. A háború eszközéhez folyamodni ; erről a Szovjet éppen úgy -tudja, mint Amerika- -népe, hogy — mai tudásunk szeriint — a háború az emberi civilizáció pusztulását jelentené. 3. Tárgyalások. Az USA és szövetségesei hajlandók -tárgyalni bármikor és-bárhol a szovjet (megbízottakkal1, ha valamilyen ered­ményre van kilátás. A három lehetőség közül az első szóba sem jöhet. Elvi szem­pontok éppen úgy, mint a kétmillió berlini szabadsága egyaránt azt követeli, hogy az USA szilárdan kitartson Berliniben. "Nem szándékozunk sem megfeledkezni jogainkról, sem elárulni egy szabad népet" mondta az elnök. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a nemzet katonai ereje elég nagy ahhoz, hogy bármilyen veszélyes helyzettel sikeresen szem­benézhessen. Az USA egyesített haderői majdnem hihetetlen erőt képvi-selnelki, amelyet hatásos és jól működő megfigyelő és jelző­­szolgálat, valamint igen erős légvédelem egészít (ki. A BOLSIK RÉM ISMERIK NYUGATOT Ma már az Egyesült Államok és a szövetségesei diktálják a tempót Érdekes tervek születnek a berlini kérdés rendezésére, — természetesen valamennyi a nyu­gati oldalon. Miután az ügy megtárgyalására máris kitűzték a -konferencia helyét és idejét — Genf, -május 11 — a közön­séget elsősorban az a kérdés »iz­gatja, hogy tulajdoniképpen mit is fognak megtárgyalni. A há­ború és béke kérdését bizonyára nem : úgy az USA elnöke, illetve N-agybri tan-n ia mini sate rein öke, mint a szovjet vezetője, Hruscsov ismételten kijelentették, hogy csak -békés megoldásról lehet szó, s ami ennél még sokkal fon­tosabb, -egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy háborút indít­son. Atomháború helyett tehát diplomáciai harc lesz. A viliág jövője szempontjából azonban a diplomáciai harc eredménye ép­­pena-nnyi-ra fontos, mint egy ál­talános háború kimenetele vol­na, mert -a nyugati szabadság végleges győzelméig az embe­riség -jövőjét állandóan fenyege­ti a legsötétebb, leglkegyetle­­nebb rabszolga-sors. A Genf ben megnyíló küzde­lem egyik legfőbb előcsatája, a program kérdése már is eldőlt éspedig a- Nyugat javára. Nem Nyugat-Betíi-n jövendő sorsáról fognak tárgyalni, hanem az egész nyugatnémet-keletnémet viszonyról, valójában tehát Né­metország, egyesítéséről. A nyugati diplomaták ma már pantosa-n tudják —, amit egyéb­ként mi már hosszú évekkel ez­előtt e helyütt megírtunk —, hogy egész Kelet-Németország, sőt az egész csatlóséllam-rend­­szer határozott tehertétel a szov­jet számára, amely szeretne ezektől mégsza-badúlni, ha cse­rébe politikai eredményeket könyvelhetne el. A -kommunisták azt tartanék ideális helyzetnek, ha egész Kö­­zép-Európa — s vele együtt Nyugat-Európa egy része is — szimpatizálna a kommunizmus­sal, illetve gazdaságilag és poli­tikailag csatlakoznék az orosz vi­lághoz, anélkül, hogy ezeket az országokat (katonailag megszáll­va -kelljen ta-rtan-i. Mi itt a Nyu­gaton, s velünk együtt a rab­­hazában és a többi rabnemzet­­ben élők tudjuk, riögy ez a bol­sevista vágyálom tiszta őrültség, — de Moszkvában ezt nem tud­ják.. Az orosz politikusok nem is­merik a Nyugatot, s ha néha kül­denek is egy megfigyelőt, gon­doskodnak arról, hogy az ő véle­ménye ne kerüljön a- köztudatba, még a legszűkebb kormánykö­rökben sem. Az orosz politikát a világtör­ténelem egész során az elzáríkó­­zottság, a .bizalmatlanság jelle­mezte, s jellemzi ma is; ők csak a saját bibliájukat, azt a zagyva, értelmetlen szóhalmazt olvas­sák, amit ma kommunista párt­programnak neveznek, -mig csak magúk is el nem hiszik, amit tu­lajdonképpen csak a tudatlan ra-bszolganép számára találtak ki. Vannak a Kremlben söka-n — s Hruscsov is ezek közé tartozik —, akik azt biszilk, hogy Euró­pában valaha is beállhat egy kammunistaba-rát, s ennek elle­nére többé-kevésbé normális helyzet. Hru-scsovéknek ez a hite pontosan ugyanolyan ostoba, mint a másik téveszméje, hogy a szovjet -katonailag egyenlő erős a Nyugattal. Mégis ez a tévesz­me a:z, amiben hi-szinek, amikor azt remélik, hogy a csat'ósorszá­­goka-t valamikor feladhatják anélkül, hogy azök -nyomban a komm uni stael! enes táborhoz csatlakoznának. Ha feltételezzük, hogy az oro­szok ma már válóba-n szeretnék —, ha lehetne feladni költséges és hiábavaló helytartóságaikat Európában, elsősorban pedig Ke­let-Németországot, akkor meg­értjük, hogy milyenfajta árat szeretnének megszabni ezért az engedményért. A kommunisták biztonságos, ga-raotá-lt helyzetet szeretnének Európában, hogy őrült tanaikat exportálhassák, hogy a gazdasá­gi és társadalmi rendet felfor­gathassák. Egy egyesített Német­országban — s ez volna az első lépés — ezt a helyzetet akkor érhetnék el, ha a kommunizmus meggátlására sem katonai, sem rendőri, sem politikai erő nem léphetne fel. Amikor a Kreml Nyugat-Berlin megszállásával, a berlini szuverenitás keletnémet kézbe va-ló átadásával és hason­lókkal fenyegetőzik, olyan ellen­ajánlatot akar kicsikarni, amely legalább a szovjet propagandá­nak és politikai izgatásnak adna szabad kezet. A nyugati-politikusok, első­sorban a britek, ezt -a helyzetet úgy értelmezik, hogy az oroszok katonailag biztosított helyzetben akarnak maradni egy esetleges német támadással szemben. Ép­pen ezért született meg a "dis­engagement", magyarul kato­nai elszakadás gondolata, amely­hez most először, a washingtoni szenátus néhány tagja is csatla­kozott. Az eredeti disengagement ab­ból állt volna, hogy Németor­szág 'közepén és a csa-tlósálilaimo­­kon át létesítsenek egy katonai­lag tellj-esen semleges sávot, amely-ben- egyik fél sem tarthat­na semmilyen katonai egységet, repülőteret, ra.kétakilövőhelyet, stb. anélkül azonban, hogy a kérdéses sávot politikailag is szabaddá kellene tenni. A mos­tani, módosított terv, amely Fül­­bright amerikai szenátor nevé­hez fűződik, mindenekelőtt egy széles folyosót üríttetne ki mi-rvd­­kétoldalii katonai erőktől, azzal, hogy a folyosó többek között Nyugat- és Kelet-Berlini is ma­gában foglalná. A folyosó nem a határnál párhuzamosan, -hanem kelettnyugat irányban húzódna, tehát egyik félnek sem kellene a folyosó két oldalán fennálló katonai pozícióit gyengíteni, vagy feladni. Egy Ilyen folyosó ter­mészeténél fogva csak kétféle módon fejlődhet, tovább: »)• vagy meghozza a bizalmat a szembenálló felek között, s ez esetben fassankínt tágítható lasz, míg végül kiterjed majd egész Németország területére, vagy b) ez lesz a már előre kijelölt jö­vőbeli első hadszíntér. Hogy ilyesféle egyezség lét­rejöhet-e, az (kérdéses. De, ha már egyáltalán tárgyalás alá ke­rül, az is nagy dolog, mert ez az első terv, amely a Berlin kérdé­sét és Németország kérdésé^ szervesen összefoglalná. A jelék szerint a- szovjet hajlandó lesz tárgyalni a Fulbright-terVrő!. Ha ez4gaz, úgy -megtörténik az első tapogatózó lépés'arra, hogy a szovjet önként feladja csatlós­­j birodalmát. JELENTÉSEINK A VILÁG MINDEN RÉSZÉRŐL Az uj szövetséges Nem hisszük, hogy Nassert, mint szövetségest, megbízhatónak tekintené akárki is Nyugaton. Ez a minden hájjal megkent lokális diktátor ezerszer is tanujelét adta annak, hogy nem respektálja sem a demokráciát, sem a magántulajdont, sem a szerződéseket, sem a barátságot. Árulással, politikai gyilkosságokkal került jelen helyzetébe, — azonban azt meg kell adni, hogy a jelen helyzete a mohammedán népek között erős. A kommunistákat beugratta abba, hogy az "arab világ védőjeként" lépjenek fel, s ezzel egye. dűl az ő, Nasser erejét fokozzák. A Nyugatot; beugratta abba, hogy a szovjet fenyegetések hatása alatt, részben pedig a szines népek propagandajelszavának hatása alatt visszavonuljon Szuez­ből. Az arab népek egy részét beugratta abba, hogy őt ismerjék el az Izlám egyetlen hívatott vezérének. Most pedig, amikor pozi. ciója Egyiptomban, Szíriában és Szaudi.Arábiában is biztosítva van, rendkívül ügyes mozdulattal véglegesen átáll a nyugatbarát táborba, s mint a kommunizmus egyik legügyesebb ellenfele mu. Ütközik meg. Akármit is tartunk azonban jellemileg Nasserről, annyi bízó. nyos, hogy ma már a demokráciák szövetségese. Miután az iraki forradalom nem követte Nasser irányvonalát, hanem a kommuniz. mus felé tolódott el, Nasser az, aki Kassem iraki diktátor megbuk­tatására újabb forradalmat szervezett az olajvidéken; s ha ez a forradalom egyelőre nem is vezetett még eredményre, a legköze. lebbi már sikerrel fog végződni, — legalább is Nasser nyíltan ezt állítja, s hozzá csatlakozik úgyszólván az egész arab közvélemény. Ebben a kérdésben a nyugatbarát arab országok — Tunisz, Szaudi. Arábia, a kormányhű Algír, Szudán, szintén Nasser oldalán áll­nak, mert ez egész arab nacionalizmusra halálos csapást mérne, ha egy nacionalista jelszavakkal uralomra került arab kormány a kom. munizmus áldozatává lenne. Nasser tehát számíthat arra, hogy Irakban eredményt fog elérni. Egyelőre azzal foglalkozik a kairói rádió, hogy szines jelentésekben fesse le azt a borzalmat, amelyet Kassem generális a legutóbbi forradalom leverésére igénybevesz. Nem valószínű, hogy az angolok nagyon boldogok, hogy Nas. serrel kell szövetségre lépniük. Az azonban bizonyos, hogy a kom. munizmussal szemben tanúsítandó politikai magatartás terén sokat lehet tanulni a rókalelkű egyiptomitól. NYASSZAFÖLD Lord Perth brit gyarmat­ügyi miniszter repülőgépen Tanganyikából Nyasszaföldre érkezett, hogy a helyszínen tanulmányozza a problémá­kat, amelyek a legutóbbi ese­ményekkel kapcsolatban elő­állottak. Amint már jelentettük, a rendőrség nagy hadjáratot in­dított a felkelők ellen, akik­nek főbb vezéreit letartóztat­ták. GHANA Accrából jelentik, hogy egy tömeggyűlésen, amelyet* a kormánypárt és a szakszerve­zetek együttesen rendezték, határozati javaslatot fogad­tak el, amely sürgeti a kor­­]mányt, hogy legkésőbb 1960 január 1-ig nyilvánítsa Ghá­nát köztársaságnak és ezzel I juttassa kifejezésre elégedet­lenségét a “Közép-Afrikában gyakorolt angol gyarmati módszerek” miatt. • CIPRUS Az Eoka szervezet, miután a béke a szigeten helyreállt, befejezte működését, felszá­molt. A szervezet tagjai és csoportj ai beszolgál tatj ák fegyvereiket, lőszereiket. Az általános amnesztia folytán ez a beszolgáltatás nyíltan folyik, a volt terroristáknak nem kell megtorlástól tarta­mok. Mégis vannak egyes túl óvatos csoportok, amelyek is­meretlenek kívánnak marad­ni. A napokban például Nico­siában a rendőrség telefon­­hívást kapott és közölték ve­le, hogy egy Eoka csoport egy bizonyos helyre vitte hadi­anyagát, ahonnan a rendőr­ség elviheti. A mondott he­lyen nagymennyiségű fegy­vert, lőszert, bombát találtak. • HOLLANDIA Most zajlottak le az ország­­gyűlési választások Hollandiá­iban. A 150 képviselői mandá­tumból 49-et a középutas Ka­tolikus Néppárt kapott (az előző parlamentben ugyan­ennyije volt), 47 szocialista jött be, hárommal kevesebb, mint az előzőbe. Az előző parlamentet négy hónappal ezelőtt oszlatták fel, amikor bizonyos adóügyi tör­vényjavaslatok miatt ellenté­tek merültek fel a két koalí­ciós párt közölt. A fő ellen­tét, amely a válságot kirob­bantotta, akörül forgott, hogy folytassák-e a kormány ál­tal irányított gazdasági poli­tikát, amelyet a szocialisták szorgalmaztak, vagy pedig inkább a magángazdasági rendszert terjesszék-e ki, ahogy a Néppárt kívánta. • ALGÍR öt francia katona életét vesztette, amikor arab felke­lők rajtaütöttek egy katonai szállítóosztagon Algéria déli részében, Aumale közelében; LEGÚJABB MEGHALT KANADA KÜLÜGYMINISZTERE. Sidney Earle Smith, Kanada 62 éves külügyminisztere, szív­­szélhűdésben meghalt, MACMILLAN ANGLIA MINISZTERELNÖKE KANADÁBA ÉRKEZETT. Macmillan, Anglia miniszterelnöke, -több -napos tárgyalásra szerda reggel Ottawába énkezett. A KOMMUNISTÁK ÚJABB VERESÉGE FRANCIAORSZÁGBAN. Március 17-én tartották meg a polgármester választást Le Havre kikötő városban, amely eddig .a kommunisták fellegvára volt. Rene Caoce a város eddigi polgármestere megbukott és helyette Robert Monggui'llont (szocialista) választották polgármes­teré. A newfoundlandi sztrájk margójára “Aki fegyvert ' ragad, fegyver által vész el”. így szól a bibliai mondás és er­re kellene gondolni minden­kinek, mielőtt erőszakos­sághoz folyamodik. A sztrájkok — sajnos — a szabad világ gazdasági éle­tének megszokott velejárói és megvan a maguk szere­pe, mint utolsó eszköznek gazdasági előnyök kivívá­sában. De csak addig van létjogosultságuk, amig va­lóban csak gazdasági síkon folynak, törvényes megen­gedett eszközökkel. Amint a sztrájkolok erőszakos esz­közökhöz folyamodnak, amint vagyont, vagy életet veszélyeztetnek, tevékeny­ségük törvényellenes, te­hát üldözendő. A newfoundlandi sztráj­kolok erőszakhoz folya-: modtak és ezzel egy köte­lességét teljesítő fiatal rendőr életét oltották ki. A tettest gyilkosság vád­jával bíróság elé állítják, bár talán nem is gondolt arra, hogy megölje a rend­őrt. A tömegszenvedély azonban úrrá lett rajta, nem gondolta meg, mit csi­nál .Vakon, vadul ütött és emberhalált okozott. A gazdasági vitából bűnügy lett. Az ügynek, aminek használni akart, ártott. Az esetnek intő példa­ként kellene szolgálni, hogy nem szabad az indula­tokat ennyire szabadjára engedni. És erre nem csak a tüntetőknek, hanem ve­zetőiknek, sőt elsősorban nekik kellene ügyelni ! Hawai az Egyesült Államok 50. állama Hatalmas örömtüzek fes­tették vörösre az eget Ho­nolulu felett, amikor meg­jött a híre, hogy az Egye­sült Államok Kongresszusa törvénybe iktatta, Hawai az USA ötvenedik állama lett. . Repülőgépek, helikopte­rek repültek Waikiki sziget felett, világító rakétákat dobálva le, a hajókról üdv­lövéseket adtak, fényszórók pásztázták végig az eget. Hawai telefon központjai teljesítőképességük hatá­ráig meg lettek terhelve. Tömegesen jöttek a szeren­­csekívánatok az Államokból és a külföldről. A törvénybeiktatás nap­ja az egész nép osztatlan örömünnepe. Az állami és magánalkalmazottak egy­aránt munkaszünetet tarta­nak, az iskolákban szünetel a tanítás. A fő ünnepséget a honolului stadionban tart­ják, ahová 30.000 ember fér be.

Next

/
Thumbnails
Contents