Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-03 / 1. szám
IX. 1. szám, 1959 januar 3., szombat 2 KANADAI MAGYARS! ßatuuLUitt "íbuHpvUeDtA 998 Dovercourt Road, Toronto. Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Bnrkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9.től délután 6-ig Eló'fizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00 egyes szám ára: 10 cent Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Mbfvás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem érzünk meg és nem küldünk vftMza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. MAGYAR ANEKDOTAKINCS Ml A KARAKTER? Régi, igen régi irodalmi anekdota az, mely Pálffy Albert és Lauka Gusztáv ama hires, regényes históriájáról szól, mikor a két fiatal óriás az ablakon költözött iki a Bástya-utcai Hét bagolybeli közös lakásukból éspedig — szükség törvényt bont — a háziasszony hire-tudta nélkül. Tóth Kálmán irta meg a történetet legelőbb, és pedig úgy, hogy erre a törvénytelen, de mulatságos cselekedetre a víg Lauka csábította a komoly Pálffyt. Akár hisziik a kedves olvasók, akár nem : ebből a régi-régi históriából nagy baj lett- Lauka Gusztáv megírta Tóth Kálmánról äz újságokban, hogy ezzel az anekdotával meg akarta őt bántani. De még fontosabb, hogy Lauka Gusztáv röviden elmondta : mi az igaz az anekdotában. Hát a Bástya utca és a Hét bagoly nem igaz. A József utca és özvegy Schu.ltzné asszonyság az igaz. Pálffy Albert maga lakott e tisztes hölgynél. És az ő, a komoly ember elméjében fogant meg a szökés gondolata. A vidám Laukát csupán segédkezésre kérte fel. Lauka tehát segédkezett. Szép holdas éjszakán megjelent a hónapos szoba földszinti ablaka alatt. Pálffy először leadogatta az ingóságokat. Nem volt valami sok : egy ké-khaju dunna, egy párjavesztett vivókard, egynéhány rettenetes nagy fatermörder.gallér, meg holmi kis ruhanemű. De volt Pálffy Albertnek egy nagy kincse is: az aranyos kötésű teljes Moliere- Azt nem adta le. — Int az óra ! — súgja Lauka). — Gyere, atyámfia. Pálffy azonban — miért, miért nem? — késik. Végrevalahára megjelenik az ablakban. Két hóna alatt az aranyos Moliere.nek hat-hat kötete: és iszonyú gólyalépésekkel készül leszállni a József utca kövezetére. Látván pedig Lauka ezt a rosszban járó jámbor alakot: irtó. zatos hahota, a csendes kis házakat felverő és mindenkit előcsőditő hahota tör ki kebeléből. Mire Pálffy Albert visszahúzza az ablakból lábát, azt az óvatos gólyalábat és az erkölcsi szemrehányás véghetetlen mélységű hangján mondja: — Guszti, ez nem karakter! ....................................................................................... A magyar történelem ezer éve Emlékezzünk! Ha a magyarság ezeréves történelmének dicsőséges, küzdelmes és oly gyarkran szomorú lapjait forgatjuk, annyi rengeteg történelmi időpontra bukkanunk, hogy úgyszólván az év minden napja történelmi évforduló. E rovat keretén belül olyan történelmi eseményeket ismertetünk, mely a lap megjelenési időpontjával egybeesik. Mikor a rovat megindítására határoztuk el magunkat több szempont lebegett előttünk: , Tudjuk azt, hogy a történelemkönyv nem általános, mindennapi olvasmány. Ellenben e lapot az olvasó minden héten kétszer a kezébe veszi és elolvassa. így a közölt történelmi évfordulóhoz fűzött rövid visszapillantást is átnézi és felfrissíti a sok esetben bizony már elhomályosult ez irányú ismereteit. E rovatnak különösen itt az emigrációban van nagy jelentősége. E fiatal, gazdag ország által nyújtott kényelmi berendezések könnyen elfelejtetik egyesekben azt, hogy kicsinységünk, pillanatnyi elesettségünk ellenére is történelmi múltúnk alapján a legnagyobb nemzetek közé sorakozunk fel. Ha ezeket az évfordulókat minden alkalommal figyelmesen elolvassuk, tudatosul bennünk és rajtunk keresztül gyermekeinkben is, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvaló. Ez öntudatot, biztonságot, erőt ad az itteni beolvasztó politikával szemben. E rovat keretén belül a feladatunk csupán az, hogy a történelemirók adatait csoportosítsuk és megfelelő összeállításban tálaljuk az olvasó elé. E rövid ismetetés után a továbbiakban már csak a magyar történelem lapjai beszélnek. * * * 1661. január 1. Kemény János erdélyi fejedelem megválasztása 298 évvel ezelőtt a török elfoglalta Erdély külső bástyáját Nagyváradot, melyet Ibrányi Mihály pár száz emberével páratlan hősiességgel védelmezett hat héten át. Elesett Szatmár vára is és a török már Kolozsvár, sőt az egész Tiszavidék elfoglalására gondolt. A bécsi udvarnak mégis tennie kellett valamit. 1661-ben, mikor Rákóczi már elpusztult a harcban, egy kis sereg eljutott Tokajig, de más nem történt. Nagyvárad ostroma alatt is nyugodtan maradt a császári csapat .Erdélyben 1661. január 1-én Kemény Jánost. Rákóczi volt hadvezérét a fejedelemség legjobb katonáját választották meg a rendek uralkodójuknak , aki Barcsyat megölette s utána szintén a bécsi udvartól kért segitséget. Montecuccoli Raj mond tábornagy tényleg segítségére ment Erdélynek, mig a török folytonos pusztítások között Apaffy Mihályt tette meg fejedelemnek. Montecuccoli anélkül, hogy csatába bocsátkozott volna kivonult az elpusztított országból, Kemény pedig 1662. elején elesett Segesvárnál egy Apaffy és török segélycsapatok ellen vívott csatában. TÓTH-KURUCZ MÁRIA VITA A “NÉPI” ÍRÓKRÓL GYERMEKEKNEK A Darvas József és Tolnai Gábor által szerkesztett KORTÁRS c. folyóiratban egy nagyon érdekes, de nagyon egyoldalú vita vette kezdetét a népi írókkal kapcsolatban. A vitát az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása indította el. Olyan nyulat akarnak ezzel kiugratni a bokorból, amely nincs is a bokorban. Olyan vadat akarnak megszeliditeni, bekeríteni, vagy leteriteni, amely makacsul nézi a feléje meredő puskacsövet s esze ágában sincs a menekülés, de még kevésbbé a szórahajlás. Négy többé-kevésbbé értelmes cikk vitatkozik, támad és fenyeget s az embernek akaratlanul is a szélmalommal hadakozó Don Quichote jut az eszébe, noha a jelen esetben nagyon is reális világban folyik és nagyon is késhegyre menő ez az egyoldalú harc. Sok kis Don Quichote-e vagdalódzik itt önmagából kifordultan a magyar malom ellen, de a malom csak jár, őröl, ügyet sem vet a mindenható párt által páncélba parancsolt hórihorgas vitézekre. A malom csak őröl. “Igen, — mondja az egyik ilyen Don Quichote - ki kell mondanunk félreérthetetlenül, hogy ma már nemcsak arról van szó, mi volt a “népi” irók múltja, és közelmúltja, hogy végső fokon milyen osztályzatot adjunk eddigi “előmenetelükre”, hanem arról is szó van és ez semmivel sem kisebb jelentőségű, mint múltjuknak értékelése, hogy jelen tennivalóink sürgős és fontos özönéből hogyan és mennyiben kívánják és akarják kivenni a részüket? Hogy a kérdés ilyen föltevése válaszutat jelent számukra, nincs mit tagadni.” “... választani kell: népünk és hazánk szocialista jövője mellett, a munkásosztály és pártja irányitó és tényleges hatalmának elismerésével, vagy (nehéz leirni ezt a feltételezést) — vagy ellene? Középút nincs, a mellébeszélés tmár primitiv kibúvó lenne, a hallgatás viszont, ez esetben, egyértelmű.” Középút nincs. És nincs harmadik se. Szint kell vallani a “valamikor fasiszta frazeológiát hirdető népi toliforgatóknak”. Nincs mellébeszélés, nincs kibúvó. Nincs egérut és nincs kétkulacs, de még csak köpeny sincs, hogy megfordíthatnák; abból is csak egy volt, de azt most Szabó Pál viseli. Mert a nagy számvetés után kiderült, hogy a “népi” irók gárdájából egyetlen — egy elszegődött a kommunista párt szolgálatába, csak Szabó Pál. Igáz, a forradalom alatt Szabó Pál is hütlenkedett, de megtért. És a többivel sem lenne semmi baj, ha belátná tévedését és egyengetné a “szocialista-realista” irodalom útját, ha feloldódna bennük a “görcs”. “Ez a görcs pedig nem más, — mondja a második számú Don Quichote — mint a nacionalizmus ... Itt ideológiai betegségről van szó. S a görcsoldószer, az ideológiai papaverin itt van valahol a nacionalizmus leküzdésében, az internacionalizmus elfogadásában, a Szovjetunióhoz és a magyar munkáshatalom konkrét formájához való viszony tisztázásában.” “Mi volt az — kérdezi a papaverin-tultengésben szenvedő elvtárs — amely a Népi írókat elkülönítve tartotta a párttól, a marxizmus-leninizmus ideológiájától? S végül mi az, ami ezt a politikailag, művészileg, esztétikailag heterogén irói társaságot egységbe fogja s összetartja? A válasz világos: a harmadik utas nacionalizmus”. Helyben volnánk tehát. Elérkeztünk Németh Lázló harmadik útjához, a minőség forradalmához és a minőség szocializmusához. Sajátos dologról van itt szó. Minőségről és milyenségről. Fajtáról és népről. Magyarságélményről. Szabódezsői “szteppeélményről és “ősi magyar pszichéről”. A harmadik számú Don Quichote túlzott igyekezetében már bűvésszé vedlik és mágikus cilinderkalapjából a közönség legnagyobb ámulatára Féja Gézát huzza ki Szabó Dezső helyett. Mert Szabó Dezső “szellemes önkényességéből” Féja teremtett módszert. Érthető tehát miért ez a szellemi hókusz-pókusz. Szabó Dezső nincs többé, de itt van Féja, ez a “bizarul felemás”, aki nem tud szabadulni sámán igéitől. Miért ne lehetne ő a bűnbak, ha szóra hajolni nem akar? Pedig olyan keveset kérne tőle a párt! Csak annyit, hogy Írjon, hogy szólaljon meg végre. írjon “népünk életének, hazánk tájainak és városainak megváltozásáról, közműveltségünk, ipari kapacitásunk, tudományos kutatásaink, műszaki vívmányaink hatalmas fejlődéséről”. Csupán csak ennyiről lenne szó. Nem párt-melletti hűségnyilatkozatról, Szánom-bánom se kellene. Még az se. Csak hagyná ott tihanyi magányát Illyés Gyula, csak szólna valami óvatos-okosat Veres Péter, csak vonná vissza Németh László forradalom-utáni nyilatkozatát, mely szerint a történelemben igen ritka dolog esett itt meg. Amit eddig csaíí elszigetelt parasztfelkelésekben láttunk: egy nemzet, amely magától feltámadt, s maga keresett a harc hevében pillanatnyi vezetőket magának. Ez a megdöbbentő látvány, amely a legszörnyübb bírálata annak, amin átmentünk, úgy érzem, gyökeresen megváltoztatta nemzet és iró viszonyát. Szándékosan fordítottam meg a sorrendet és mondottan előtte a nemzetet és azután az irót, mert ebben az uj helyzetben valóban nem a nemzetnek kell a Petőfi tüzoszlopaként előtte járó költőt követnie, hanem a költőnek a nemzetet. S nem hiszem, hogy ez valakit is lefokozna. Az én számomra legalább is rendkívül leegyszerűsíti a helyzetet, mert ha arra is vállalkoztam volna ,hogy a nemzetet, amelytől másfél évtizeden keresztül el voltam szigetelve, a magam sérelmeitől tüzelve harcra szítsam őt, aki közelemben élt inkább csitítottám arra sem vállalkoznék soha, s azt hiszemegyetlen tisztességes iró sem, hogy a nemzetet harcában elhagyja, s végső esetben, ha a nép úgy dönt, egy város romjai alá ne temetkezzen vele”. “Van eben valami meghökkentő, — kesereg a harmadik cikk írója a népiek irodalomszemléletét elemezve — hogy a magyar irodalomhoz (Németh László) csak a magyar “sorsélményen” keresztül akar és tud hozzáférni. A magyar irodalom sajátosságait a fatalisztikus tragikumra szűkíti s ezzel csaknem Szabó Desző eszmei szintjére zuhan vissza. (Micsoda brilliáns felfelé buktatás Q És ez az, ami megpecsételi Németh László sorsát, a azokét is, akik reája hallgatnak — fejeződik be az eszmefuttatás. Ez az a pont, ahol az irányított kommunista irodalmár dühös vitája egyoldalúvá és nevetségessé válik, mert visszhangra csak kommunista oldalon talál. A “népi” irók hallgatnak. De szólották akkor, amikor szólniok kellett: a forradalom előtt, a forradalom alatt. És szólották mind. Kommunista, népi és polgári egyaránt. Szólott Déry, Háy, Eőrsi, Zelk; és szólott Szabó Lőrinc, Sinka. Tamási Áron, Illyés Gyula. És most hallgat mind. S hallgatásukban megfellebbezhetetlen ítélet rejlik, konok magukbafojtott igazság. Mert zsarnokkal csak jelbeszéd utján lehet érintkezni, s jelen esetben csak két jelbeszéd között választhat a népi iró: bólint, vagy hallgat! Hallgat még akkor is, ha úgy járna, mint valamelyik 1848-as kemény elődje, akit Arany János zengett ki a “Walesi-Bárdok”ban”. KÖLTŐK AZ EMIGRÁCIÓBAN CSIGHY SÁNDOR: A BOLDOGSÁG NYOMÁBAN Akármerre indulok én felkutatni merre a fény, sehol nem érzem melegét. Velem jön a saját árnyam, a bánatom s igy már hárman ballagunk boldogság feléd. Mikor érünk el titok még, de a reményünk lángja ég és hisszük, elérjük kezed. Egy jó csillag mindég lenéz s lehet az ut bármily nehéz, az égi fény hozzád vezet. KI TUDJA HÁNYSZOR SZÜLETTEM ... Lehet, hogy ezeréves vagyok, lehet, hogy sokkal több. Ki tudja hányszor születtem s ki, hányszor őrködött a bölcsőm, fölött. Télen a virággal, lombbal mindég meghalok. De újra jön a nyár s vele uj virágok, uj dalok. Ebben az örök keringésben, amit égi hatalom tervezett s a világra titokként hagyott, egyszer bölcsőben, egyszer ravatalon, de mindég ott vagyok. VISEGRÁDI ALADÁR: (de a “nagyok” is olvashatják) MEGSZÖKÖTT EGY DIÁK Valamelyik iskolából megszökött egy diák. Azt mondják, hogy tizenegy éves. Hogy miért szökött meg a szülői háztól, miért hagyta ott az iskolát, s az iskolában az ő társait: arról nem szól a 'krónika. Bizonyára nem volt valamivel vagy valakivel megelégedve. Már pedig az komoly, fontos dolog, ha egy tizenegy esztendős fiú nincs valakivel vagy valami, vei megelégedve. És hova megy a diák, aki hirtelen eltűnik az iskolából és a szülői háztól Nyilván hajóra ül s a Robinson szigeténél ügyesen hajótörést szenved, a parton egyet alszik, s aztán másnap megkezdi az új életet. Nagyon szomorú jelenség ez. Éretlen elmének hebe-hurgya el. határozása, szeszély, amely a legnagyobb szívtelenséggel és hálátlansággal szövetkezik. Éretlenség, mely a világot egy darabka földnek nézi, hol minden ember a megszökött diákot várja ölelő karral, s mindent elkövet, hogy új otthonra, új szerető szülőkre találjon- Megtévelyedett gyermek te, aki oda hagyod az éretted fáradozó, aggódó szülők hajlékát, milyen szívtelen és hálátlan vagy te. Nem gondolsz.e arra, hogy üresen hagyott székedre, ágyacskádra sírva borul le a te apád és anyád és szorongó szívvel lesnek minden zörejt: hátha most jön? Van-e neked fogalmad arról a szenvedésről, melyet legnagyobb jótevőidnek okozol? A világ nagy, s mindenütt v nak jó, de vannak rossz em rek is. Bármely szögletébe tév a nagy világnak: munka kötelesség várnak reád; n akadsz emberre, aki ingyenv jóságból megveti ágyadat, 1 raszt álmaid felett, szeszély önző kívánságaidat teljesiti. Az első éjszaka, melyet i gén födél alatt kell eltöltene eszedbe juttatja oktalanságoc s ha van szivedben csak e csöppje a gyermeki szeretetne ellened lázad az, megtévelyed' boldogtalan gyermek ! Nézd a kis méhet, mibe napvilágra jön, ‘kezd dolgoz Együtt dolgozik szülőivel, társ val. Gyámolitó kézre nincs szi sége, önállóbb, mint te va most tizenegy esztendős kor< ban, s mint leszel húsz esztenc korodban is talán. Ez a kis fér él és munkálkodik ... Mi vol te egy napos, egy éves kort ban, s mi vagy most? Az élet nagy iskolája vala keserű, kiábrándító tanulság! leckéztet meg minket embe két. Ebből az iskolából meg pett szárnyakkal, mega lázkod és bünbánva szokott kikerülni olyan ember, aki könnyein szeszélyes játéknak szokta né; az életküzdelmet. A "megs; kött diák” haza kerül majd, jó szülők megbocsátanak ne de szivükben hátramarad mir végig egy bizonyos fájó késéi ség, melyet a megtért fiú könn talán soha, de soha sem tud me édesíteni. C0WB0Y0K Ki ne tudna a cowboy okról? A mozi-kultuszt ápolók közül ki ne csodálta volna meg a prerik lovasainak izgató hajszáit? Csodálkozva nézegettük a cowboyokat, vastag bőrnadrágaikat, exotikus megjelenésüket, széles karimáju kalapjaikat és csodáltuk azokat a szédületes lovas - bravúrokat, amelyek mellett eltörpülnek a cirkuszok lovasainak mutatványai. Az emigráció azóta közelebb hozta hozzánk ezt a különös világot. Nap-nap után láthatnunk farmer-történeteket, melyeknek izgalmas kalandjai a cowboyokkal történnek. Az amerikai puszták hősei ők, szilaj ul vágtatnak vad lovakon, erdők sűrűjén át, férfiak és nők szédületes biztonsággal ülik meg a lovat. Az amerikai puszták csikósai ők, a mi hortobágyi csikós életünknek megfelelő világ ez, melynek hire a mozi vásznán járja a világot. Romantikus világ tele kalandokkal, veszedelmekkel és elszánt, bátor ember, ügyesség és férfias hidegvér kell hozzá, hogy valaki ne csak a moziképeken, hanem a valóságban is átélje. Ezért van az, hogy ezek a képek izgatják legjobban a gyermeki fantáziát. Tex és Texas, azután Buffalo-Billábrándok hódítanak ma a gyermekek között. Ma már nefti gyermekvágy a katonaság, a mozdonyvezetés után sem annyira vágyódik a kalandosságot szomjazó fiatalság. A cowboy a gyermeki álmok netovábbja, ott élni a messzi tengerentúli mezőség lovas világában. Amint Coop izgalmas történetei megszá ták olvasás közben a gye mek-agyvelőket, úgy hevi most azokat a mozik cowbo képe .Mi előttünk, nagy* előtt is, csodálatos világ e különös és izgalmas, me: nehezen illeszthető be a m rendes, megszokott társadah élet keretei közé. A Hort bágy csikós életének is m< van a varázsa. Ez pedig csői des élet ma már, a régi b tyárvilág rabló-romantikáj, elfutta a modern idő, — i mégis érdekel, szépségei, sz katlan ingerei vannak. Me nyire izgathat hát a cowbo világ! A cowboy-világ, amelyr mindennél színesebben besz a mozi vászna, amelyen csí az mutatkozik a rende: ügyességéből, ami izgalma szép és vakmerő és drámaik érdekes ebben az életben, forditott tükröt, amelyen e nek a pusztai életnek szomor ságai, bajai mutatkoznak, ne viszi a szem elé a mozi, e csak az látja és az érzi, a valósággal ott él az amerik Hortobágyon, száguld a lov. kon és a maga fenyegető életének védelmére hozzá ny az övébe csúsztatott pisztoly hoz. A cowboyság utáni vág amely lassanként kihűl < elapad a gyermekeknél, amii kissé tudatosabban és okosai szemmel nézik az életet, er sen dolgozik a képzeletekbe: de kevesek azok, akiket anny ra sarkal, hogy azt a életi Tégig is csinálják. MAGYAR DALOK —Menekült magyarok élete és álma—■ Hamut ütök kalapáccsal, Vágyam kergetem korbáccsal, Teszem, amihez nem értek, Rossz szavakkal szólok, kérdek. Jöttem akaratom ellen, Csupa seb már csupasz mellem, Emlékezem, szomorkodom, Volt otthonom? — lesz otthonom? Álmaimban HÁZA-járok, De bezárnak börtön rácsok, S úgy ébredek kiáltozva, Megizzadva, szivszorongva, Menekülök álmaimban A HAZÁMból a valóba. HA AZ A SOK FÉNYES CSILLAG . . . IRTA: KOLTAY ISTVÁN Ha az a sok fényes csillag csak nékem ragyogna, hogy ha minden kék nefelejts a kertemben nyílna. Lehoznám én, ha lehetne, a ragyogó csillagokat érted s valamennyi nefelejtset összeszedném bokrétába néke< Nem csak nékem ragyog az a sok-sok fényes csillag, nem mind enyém a nefelejts, másaknak is nyílnak. De a szívem az a tiéd, elégedj meg — szép kedvesem vé s te leszel a kéknefelejts, meg a csillag — szívem közepéb
