Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)
1958-08-09 / 68. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADA! Authorized as Second Class Mail PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 aug. 9., szombat VIII. évfolyam, 68. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 1 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 Lesz-e Arab Nagyhatalom? A Közeikelet önálló politikái kezd Korábbi cikkeinkben rámutattunk arra, hogy Nasser szerepe egyre inkább kétessé válik, s azt majdnem bizonyosra lehet venni, hogy ha még nem is teljesen Nyugatbarát, de már teljesen elsza. kadt a moszkvai vezetéstől. A libanoni események legújabb for. dulata, s Nasser legutolsó beszéde ezt a meggyőződésünket meg. erősítette. Miután Hruscsovék, s vele együtt az egész kommunista zene. kar hetek óta azt próbálják elhitetni a világgal, hogy az USA ten. gerészek libanoni partraszállása invázió volt, amely Libanon ön. állóságát veszélyezteti, s a Közelkeletet véres háború kitörésével fenyegeti, — miután kommunista részről (de nem arab részről) állandóan azt hangoztatták, hogy a libanoni új elnökválasztás nem jöhet létre, amíg ott amerikai csapatok tartózkodnak, július 31-én mégis megtörtént az elnökválasztás, amelynek győztese óriási fölénnyel Chehab generális, a libanoni vezérkar főnöke lett. Chehab volt az, aki a most megbukott elnöknek azt a parancsát, hogy a felkelőkre tüzelni kell, mindvégig megtagadta, s ezért az utóbbi he. tekben számkivetésben kellett élnie. Azonban Chehab sem nem nyugatellenes, sem nem kommunistabarát, sőt nem is tartozik a na. cionalista araboknak ahhoz a szélsőséges frakciójához sem, amely legutóbb Irakban forradalommal került hatalomra, Ellenkezőleg: Chehab az úgynevezett középutas arab politikusok egyik legkiemelkedőbb alakja : ezeknek egyetlen programjuk van : az ősz. ses arab népeket függetlenné kívánják tenni, s a politikai függet. lenséget mindenkivel szemben, legelsősorban pedig a kommunista infiltrációval szemben fenn akarják tartani. Ezek a középpárti arabok egyre komolyabb szót visznek a Közelkeleten, teljes támogatását élvezik a nyugati kormányoknak, — s egyúttal egyre mész. szebb sodródnak minden kommunistabarát iránytól. A Libanonban állomásozó amerikai csapatok, amelyek az egész világsajtó megállapítása szerint mintaszerűen viselkednek, minden moszkvai jóslás ellenére sem avatkoztak bele, még jelen, létük puszta tényével sem abba, hogy Libanon parlamentjében kire esik az új elnöki tisztség. Ellenkezőleg, amikor a korábbi elnök, Chamoun politikai ellenfele, a most megválasztott Chehab került uralomra, Dulles külügyminiszter volt az első, aki kijelentette, hogy a választással nagyon meg van elégedve, s hogy az amerikai csa. patok, amelyek jelenlétükkel megakadályozták, hogy Libanonban is egy iraki tipusu véres forradalom törjön ki, nyomban el fogják hagyni Libanont, mihelyt az új elnök őket erre felkéri, illetve, mihelyt a lázadók — akik Chehab mellett állanak — leteszik a fegyvert. Valóban el sem képzelhető, miért harcolnának még to. vább a libanoni felkelők, ha az általuk is támogatott, de egyúttal a Nyugatnak is tetsző Chehab generális alkotmányos utón egyszer már hatalomra került? Ha mostantól fogva Libanonban még egy. általán volna felkelés, erre már senki sem mondhatná, hogy az liba. nőni nemzeti érdekeket támogat. Chehab keresztény vallásu arab, de családja nagyrészt mohámmedán. Az új elnök egyébként abból a régi hercegi családból származik, amely Libanonban a múlt század legnagyobb részén át ural. kodott. Megválasztása nagy győzelem az arab nacionalizmusnak, egyúttal azonban a demokráciának is, mert megmutatta, hogy az USA katonaság nem imperialista célokért, hanem a demokratikus választási rend, s a népek szabadságának megőrzéséért szállt partra. De nemcsak Libanon, hanem jellemző módon az új Irak is fel. tűnőén és határozottan elszakad minden kommunista.irányú szélső nacionalizmustól. Az új iraki miniszterelnök, a 41 éves El-Kassim tábornok fogadta a nyugati újságírókat, akik előtt ünnepélyesen megkövette az egész világot azokért a véres eseményekért, ame. lyek az egynapos forradalom alatt lejátszódtak. Mint kiderült a halottak száma nem volt nagy, bár a politikai gyilkosságok módja a szélsőséges keleti barbárság minden jellegét magán viselte. El- Kassim többek között kijelentette, hogy Irak egész népe sajnálja, hogy a király is a forradalom áldozatául esett, s hogy Irak — amely egyébként még nem lépett ki a Baghdadi Paktumból — változatlanul betartja nemzetközi kötelezettségeit, nem csatlakozik Nasser Egyesült Arab Köztársaságához, nem épít ki újabb kapcsolatokat egyik hatalmi csoporttal sem és nem kívánja a Nyugat és Irak között fennálló régebbi jó viszonyt elrontani. Úgy látszik, hogy El-Kassim maga is a középpárti arabok közé tartozik. Még ennél is jellemzőbb azonban az a frázisokkal tele be. széd, amellyel Nasser üdvözölte az új iraki rezsimet, Kairóban el. mondott beszédében. "Az arab nacionalizmus — mondotta Nasser — nem kíván sem háborút, sem hódítást, sem politikai rendszerváltozást. Mikor a szuezi ügy befejeződött, ellenségeink azt állították, hogy IDEGEN ÉRDEKEK kedvéért le fogjuk zárni a szuezi csatornát. Az évek megmutatták, hogy erről szó sincs. Most ugyan, ezek az ellenségeink azt hangoztatják, hogy az iraki kormány meg. szünteti az olajszállítást Nyugat felé. Ezek is csalódnak. Az új iraki kormány lerombolta a felettük gyakorolt zsarnokságot, de nem kíván egyik barátjától sem elszakadni. Nasser beszédjét annak hangsúlyozásával fejezte be, hogy amikor az iraki események történtek, ő barátjánál Titonál tartóz, kodott Jugoszláviában. Majd néhány olyan mondatot mondott, amelyből mindennél jobban kiderül, hogy a Nasser és Moszkva közötti kapcsolatok már csak külsőleg állanak fenn : "Úgy Tito Jugoszláviája, mint Egyiptom — mondotta — olyan országok, amelyek a legutóbbi időkben lerázták a reájuk nehezedő külső politikai nyomást". Hogy Egyiptomra a brit birodalom gyakorolt úgynevezett nyomást, az világos. De az is világos, hogy a "Tito Jugoszláviájára nehezedő politikai nyomás" alatt csak a szovjet nyomást lehet érteni. Ha most Nasser abban a pilla, natban, amikor az iraki forradalom eredményeit üdvözli, Tito poli. tikáját jelöli meg követendő példaként, ez csak egyet jelenthet: Nasser nem a Kreml oldalán, hanem Kreml halálos ellensége : Tito oldalán áll. Ezekután felmerül a kérdés: mi címen akar Hruscsov az "ara. bole védelmezőjeként" államfői értekezletet tartani? A felelet is rendelkezésre áll: Semmi címen. Hruscsov ma már csak egyetlen címen tárgyalhat közelkeleti problémákról: azon a címen, hogy a nyugatbarát Közeikelet veszélyeztetheti háború esetén a szovje. tét. Ha azonban ez az indoka annak, hogy Hruscsov államfői érte. kezletet akar, :akkor már örökre le is mondott arról, hogy mint az arabok segítőtársa, infiltrációval és belső lázítással érhessen el eredményeket. Egyedül katonai hódításról lehetne szó szovjet rész. ről, — ezt pedig az atomkorszakban nem fogja megkockáztatni. A szovjet Nasser-barátsága máris teljes politikai kudarccá vál. tozott. «30000CMOOD00B MIT TERVEZ MOSZKVA? »oc»oooc»<k«o{»o»oöoo«!ckíc»okoí»qooocoock Moszkva. — A Reuter.iroda jelentette elsőnek Moszkvából, hogy Hruscsov Pekingbe repült s ott néhány órán keresztül barátjával Mao-Ce-Tung kínai miniszterelnökkel tárgyalt, majd hirtelen ismét visszatért a kommunista fővárosba. Az a gyors elhatározás, amellyel Hruscsov pekingi útját nyélbeütötte, a kommunista Kínával folytatott szovjet tárgyalások sürgősségére mutatnak. Hruscsov még napokkal ezelőtt mintha az időt kergette volna, annyira sürgős volt neki a csúcskonferencia. Most, hogy belelovalta magát a sürgősségbe, kezdi szorítani az idő. Úgyszólván órák alatt szerkesztette meg válaszait Angliának, Eisenhowernek, külön üzenetekben fordult De Gaullehoz, mondhatjuk: kapkodott fühözfához, hogy a csúcskonferencia kezdeményezését kezéből ki ne engedje és azt a látszatot keltse, hogy ha nincsen Hruscsov, és szovjet békebarát politika a világon, már régen ki kellett volna törnie a háborúnak. Moszkvában a nyugati nagyhatalmak diplomáciai képviselői az elmúlt napokban óráról-órára várták, hogy hivatalosak lesznek egy Hruscsov-üzenet késbesítésere a Kremlbe. Ha eddig annyira sürgős volt a konferencia Hruscsovnak, most hogy a kínai kommunistákkal is tisztázhatott minden kérdést, már semmi sem állhat útjában annak, hogy megadja végre a választ, kívánja-e és hol kívánja azokat az UNO megbeszéléseket, amelyeken a szovjetet őmaga fogja képviselni. A moszkvai diplomaták véleményeiből azt is kivehetjük, hogy Hruscsovnak az UNO-ban nemcsak a középkeleti kérdésekre kell majd megadnia a megnyugtató választ és biztosítékokat, hanem hogy a kelet-európai leckét is jól meg kell tanulnia, mert abból is feleltetik az általa annyira kívánt csúcsértekezleten. Mao-Ce-Tung kormánya az UNO-ban nincsen képviselve, ahelyett csak a Nemzeti Kínának biztosítottak ülést ebben a’világszervezetben. Bizonyos, hgoy a pekingi találkozó után Moszkva nemcsak saját nevében, hanem hatalmas szomszédja kommunista érdekeiben is fog beszélni. Mao-Ce-Tung és Hruscsov megbeszéléseinek részleteit nem ismerjük, valószínűleg nem is fogjuk soha megtudni. Mindenesetre olyan új momentumok tűnhettek fel a megbeszélések során, amelyek Hruscsovot a további sürgetéstől visszatartják. Az eddig olyan agilis Hruscsov késedelmes válaszadását bizonyára nagy mértékben az a körtülmény is befolyásolja, hogy a Középkelet valahogy magától pacifikálódik. Nem kell az araboknak sem az orosz intervenció, de még orosz, vagy kínai önkéntes sem, Jordániában és különösen Libanonban éppen annak folyamányaképpen állt be a nyugalom, hogy az amerikai és angol csapatod ezekben az országokban az erőszakos kommunista módszerekkel végrehajtott állampuccsokat előzték meg. Libanonban Fuad Chehab tábornok szeptember végén veszi át az elnöki hivatalt az eddigi Chamoun elnöktől. Fuad Chehab megválasztása után haladéktalanul érintkezésbe iépett a felkelők vezetőivel, akik kijelentették, hogy miután Chamount eltávolították és Chehabot olyan nagy többséggel választották meg, a felkelők céljai ezzel megva. lósultak és a további felkelésnek semmi értelme nincsen. A libanoni helyzet tehát Hruscsovot sem jogosítja fel többé arra, hogy az arabok védelmezőjeként léphessen fel Nyugattal szemben. A libanoni araboknak most már az új elnök személyében olyan képviselőjük van, aki saját nevében kérheti fel az amerikaiakat, hogy hagyják el az országot, amit bizonyára meg is fog tenni, ha úgy fogja látni, hogy kormánya eléggé erős ahhoz, hogy a közvetett kommunista beszivárgásnak ellentá11jón. « Hruscsov újabb javaslata Washington. — Eisenhower elnök sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Hruscsov legújabb levelében megváltoztatta eredeti tervét a csúcskonferenciára és ahelyett rendkívüli UNO közgyűlés egybehívását kéri, amelyen mind a 81 UNO tagnak kellene résztven. nie; Eisenhower elnök csatlakozott ehhez az orosz javaslathoz és ugyanilyen értelmű javaslattételre utasította Lodge amerikai UNO- megbizottat. A rendkívüli közgyűlés hozna határozatot a középkeleti válság megoldására. Eisenhower különös megelégedettségének adott kifejezést a fejleményekkel kapcsolatban, mivel — úgy mondotta — az Egyesült Államok már július 18-ika óta éppen ezt az utat javasolták a problémák egész komplexumának megtárgyalására. Ezzel az irányváltozással a szovjet eltért eddigi magatartásától, amelyet az a kísérlet jellemezte, hogy az UNO Biztonsági Tanácsában, rriint vádló léphessen fel Amerika és Nagybritannia ellen a középkeleti úgynevezett aggresszió miatt és botrányos vitát provokálhasson ki a nyugati és keleti blokk között, s ráadásul hozzá még lehetőséget adna az oroszoknak arra is, hogy mint az arab és ázsiai népek védelmezői játszák meg kétes szerepüket. Az oroszok tehát most is hagyományos "nyet" (nem!) bemondásukkal élve lényegében könnyebbülést hoztak a nyugati politikusoknak és soha még nem jött olyan alkalmas időben az orosz "nyet", mint éppen most, amikor az UNO Biztonsági Tanácsa már csak a határnap megállapítását várta, amelyen az öt kormányfőnek meg kellett volna a vitára előtte jelennie. Szobolev orosz UNO megbízott már be is adta moszkvai utasításra azt a javaslatát, hogy a rendkívüli teljes ülést hívják össze minél előbb. A rendes UNO közgyűlés egyébként szeptember 16-ára lett egybehíva, a javasolt rendkívüli közgyűlést pedig egy hét leforgása alatt lehetne megvalósítani, ha azt a Biztonsági Tanács 11 tagja közül legalább heten kérik. Ennek a feltételnek valószínűleg éleget tesznek, s így kilátás lehet arra, hogy a rendkívüli közgyűlés ülése a legközelebbi napokban meg is valósulhat. Kína szerepét a szovjet legújabb pálfordulásában Nyugaton még nem látják egészen tisztán. Bizonyos, hogy Hruscsov akkor változtatta meg eredeti tervét, miután Mao-Ce.Tunggal tárgyalta meg a helyzetet. Londonban, de más európai fővárosban is, ahol már jobban ismerik a kapkodó orosz fogások politikáját, Hruscsov átkapcsolása a rendkívüli UNO közgyűlésre csak mosolyt váltott ki. Számos diplomata úgy nyilatkozott, hogy Moszkva ilyen magatartását várták is, mivel a csúcskonferencia — Eisenhower beleegyezése után, már nem volt az oroszok számára az a fórum, ahol hazugságaikkal és vádaikkal korlátlanul operálhattak volna. Diefenbaker kanadai miniszterelnök Ottawában a parlament előtt úgy nyilatkozott, hogy a legújabb orosz javaslat a rendkívüli UNO közgyűlés egybehívására szerinte csak azt bizonyítja, hogy Moszkva teljes irányt változtatott és legújabb lépésével halogatni akarja az általa előbb még annyira kívánt csúcskonferenciát. Hruscsov nyilván teljesen megváltoztatta hetek óta követett álláspontját s ez az orosz politika megbízhatatlanságának egyik jele, mondotta Diefenbaker miniszterelnök. Az orosz irányváltozással Hruscsovék mindenesetre saját tervezett szerepüket is megváltoztatták és nem tudni nem fogják-e majd még ezt a javaslatukat is megváltoztatni, mielőtt megvalósulására kerülne a sor. A konstruktív terv nélküli orosz "nyet".politika, az állandó ellenzéki magatartás és az elégedetlenség szítása, ez tehát jelenleg a moszkvai vezérek jellemzője, s egyben a "forradalmi éberség" teljes csődje is. Izralel elvágta a Ciprus-Jordániai légihidat A jordáni angol ejtőernyősöket eddig a ciprusi légibázisokról látták el. Ez a légiút azonban Izrael térségében vezet. így az angolok repülőgépei tulajdonképpen az izraeli levegőt használták fel jordániai utánpótlásuk biztosítására. Ez ellen Moszkva erélyesen tiltakozott Izrael kormányánál s Ben Gurion kormánya most jegyzékben tiltotta meg az angol és amerikai repülőgépeknek az Izrael területe feletti átrepülést. Ezentúl a jordáni csapatokat Ciprusból csak az Aquabai öbölben épült repülőterek segítségével tudják a kellő utánpótlással ellátni. Jelenleg a jordániai angol ejtőernyősök minden szükségessel tökéletesen el vannak látva. Ha az ezentuli ellátásuk hosszabb légiutat is vesz igénybe, ez nem befolyásolja í: nyugatiak pozícióját a Középkeleten. • Szovjet hadihajók Ujfoundland vizein Hamburg. — A nyugatnémet haditengerészet egyik illetékes hírszerző szerve az United Press előtt úgy nyilatkozott, hogy a szovjet jegestengeri flotta nagyszámú egységeinek az ujfoundlandi vizeken való mutogatása kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a szovjet így tüntessen a kommunisták flottaerejével. Ez a tengeri tüntetés időben egybeesett a szovjet szárazföldi csapatösszevonásaival a perzsa és török határon. Tengerészeti szakértők szerint ugyanilyen mozdulatok voltak észlelhetők a szovjet távolkeleti, vagyis csendesóceáni flottájában is. Mindez azonban semmi hatással nem, volt a nyugati hatalmakra. Senki sem ijedt meg az oroszok hadi felvonulásaitól, még kevésbé szájaskodásaitól és fenyegetéseitől. Ma már mindenki nagyon jól tudja, hogy senki sem fél jobban az oroszoknál attól, amivel ők fenyegetik a világot. • Meghalt a világ legöregebb embere Pereire, a világ legöregebb embere, akiről azt mondják, hogy 169 éves volt, Bogotában, az aggok házában meghalt. Pár évvel ezelőtt az Egyesült Államokba vitték, ahol az orvosok megállapították róla, hogy 150 évesnél mindenesetre idősebb. Pereire saját elbeszélése szerint 1789-ben született és résztvett a columbiai függetlenségi háborúban.
