Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-05 / 58. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty K AN AD AI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 58. szám. KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 július 5., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 HRUSCSOV MEGBÍZOTTJA GEHFBEN! Külpolitikai helyzetkép Az egymásnak meglehetősen ellentmondó hírek arra mutat­nak, hogy az a hirtelen politikai irányváltozás, amely a Kreml politikájában a legutóbbi hetek során beállt, s amely nagyjából a sztálini, mindenkivel szemben ellenséges politika visszatérését jelezte, nem valamely előre megfontolt tervből eredt, hanem az iskolázatlan, kapkodó Hruscsov egyik jellemzően hebehurgya öt­lete volt. Hruscsov azt képzelte, hogy egyidejűleg fenntarthatja az úgynevezett "békés együttműködés" álszent irányát és a kimé letlen imperializmus hóditó politikáját is. Ez természetesen nem sikerülhetett Sem a Vasfüggönyön innen, sem azon túl, sem a semleges országok körében nem mutatkozott más eredmény, mint undor, bizalmatlanság, illetve a csatlósállamokban a félelemből eredő szolgai meghunyászkodás, amely a kommunizmusra nézve sokszorta veszélyesebb, mint az ideiglenes nemtörődömség. Alaszka az USA 43-ik állama lett A Kreml csődpolitikája Az egyik az említett feltűnő hirek közül az, hogy a szovjet mégis elküldte képviselőit az atomleszerelés kérdésében Genf­­ber^ most folyó első nemzetközi konferenciára. A konferencia, amely elvileg sorrendben csupán az első volna egy hosszú soro­zatban, amelynek végcélja a teljes leszerelés, kizárólag arra a kérdésre szorítkozik, hogyan lehet technikailag ellenőrizni az atombomba-kísérleteket. Eredetileg arról kellett volna tárgyalni Genfben, hogy az atomfegyvereket, hogyan lehet nemzetközileg kölcsönösen kikapcsolni; ehhez a Nyugat nem járulhatott hozzá anélkül, hogy az általános leszerelésről is ne tárgyaljanak. Ez­után az atomkísérletek abbahagyásáról volt szó, hivatkozással a világ vezető tudósainak arra a komoly figyelmeztetésére, hogy a kísérletek során fejlődő rádióaktivitás egymagában is csaknem akkora veszélyt jelent az emberiségre, mint egy atomháború. Az atomkísérletek abbahagyása azonban csak akkor jelenthetett vol­na gyakorlati hasznot, ha az abbahagyást ellenőrizni is lehet. Eh­hez pedig a szovjet nem járult hozzá, amint soha nem járult hoz­zá semmi olyan egyezményhez, amely a szovjetben folyó bár­milyen tevékenységet bármi módon ellenőrizne. Maradt, mint egyetlen olyan kérdés, amiről tárgyalni lehet, hogy a szembenálló felek úgynevezett kölcsönös jóindulatának legalább a látszatát meg lehessen őrizni, annak a technikai kérdésnek a problémaköre, amely az ellenőrzés gyakorlati lehetőségeit öleli fel. Olyasmikről van itt szó, mint a Föld körül keringő, s az Egyesült Nemzetek ré­széről felbocsátott űrhajóknak, vagy hasonló eszközöknek rádió­­aktivitás-kutató műszerekkel való felszerelése, nemzetközileg ész­lelt adatok közlése és így tovább. A szovjet egészen mostanáig ezeket a tárgyalásokat is elszabotálta, s a Nagy Imre kivégzésével megindult új kommunista imperialista politika bejelentésével egy idejűleg azt a hivatalos bolsevista állásponto* is közölte, hogy még a technikai ellenőrzés részleteiről sem hajlandó tárgyalni, ha csak a Nyugat nem kötelezi magát már előre, hogy i. atomkísérle­teket abbahagyja, akár lehet az abbahagyást ellenőrizni, akár nem. A nyugati politikusok rezignáltan tudomásul vették, hogy Hruscsovékkel tárgyalni nem lehet és nem is érdemes. Most azonban úgy látszik, Moszkvában is megelégelték a legújabb po­litikai változással nemzetközileg felélesztett kommunista-ellenes undort, s ezért legalább a látszat kedvéért elküldték Genfbe két orosz, egy lengyel, egy román és egy cseh szakértőt- A most fo­lyó genfi elő-konferencia a megegyezést megelőző kérdések leg­elejéről, természetesen nem vezethet eredményre, s azt a Kreml ismét csak arra fogja felhasználni, hogy a saját békeszándékát, s a Nyugat állítólagos támadó céljait hangsúlyozza. De a Nagy-féle gyilkosság után ez a propaganda-igyekezet csak hiábavaló lehet. Libanon nem ér meg egy újabb világháborút A másik feltűnő hír az, hogy Libanonban alábbhagytak a harcok bár még távolról sem fejeződtek azok be. Az úgynevezett felkelők, akik a kommunisták által trení­rozott, s Nasser részéről felfegyverzett brigantik, Libanon legna­gyobb részében el vannak vágva, s úgy látszik hem kapnak töb­bé fegyvereket. Úgy látszik tehát, hogy a kommunisták elejtették ezt a frontot, Nasser pedig — mint ezt már a tuniszi, jordáni és algiri kérdésben is tapasztaltuk, csak addig a pontig hajlandó el­menni pán-arab céljai követésében, amíg Moszkvából fegyvereket kap. Mihelyt a konkrét fegyver (és katonai szakértő) szállítás valamelyik közelkeleti területen abbamarad, Nasser mossa a ke­zeit és kijelenti, hogy az ügyhöz semmi köze. Akármi is történik még Libanonban, úgy látszik, hogy a libanoni felkelőket most már nem Moszkvából irányítják. Washington — Már 42 éve folyik az alasz­kaiak harca azért, hogy ismerjék el állami, ságukat az Egyesült Államok keretében. Most végre megvalósult vágyuk. A szená­tus 64 szavazattal 20 ellenében megszavazta Alaszka államiságát. A törvényt még Ei­senhower elnöknek kell aláírnia és formális népszavazást kell tartani magában Alasz­kában, aminek a kimenetele nem kétséges. Ezzel kisebb változást kell majd eszközölni az-USA állami lobogóján, mert a 49-ik csil­lagot is el kell rajta helyezni. Erre már be. futottak az elnöki hivatalba a légkülönbö­zőbb javaslatok. Ebből az alkalomból tekintsünk röviden vissza ennek az uj USA-államnak a törté, netére. Alaszka a helyi lakosok nyelvén any­­nyit tesz, mint Nagy Föld. Orosz utazók fedezték fel 1741-ben, vagyis csak Mária Terézia idejében, ők alapították Kodiak, Sitka és Wrangel városokat és kifejlesztet­ték a prémkereskedelmet az országban. Alaszka 586.000 négyzetmérföld, lakosainak száma kb. 220.000, ezek közül 50.000 az ame­rikai katona és azok hozzátartozói. 1867-ben az orosz cár pénzzavarokkal küzdött és felajánlotta Alaszkát Ameriká­nak megvételre. Az USA a cártól Alaszkát 7, 200.000 dollár készpénzért megvette, 1884 óta Alaszkának már valami kisebb önkor­mányzata is volt. Jelentőségét különösen a második világháborúban értékelték, mert mint az egységes északamerikai kontinens elválaszthatatlan részét ennek védelmi rendszerébe is beépítették. Ipara is állandó­an fejlődik, s hamarosan újabb beruházáso­kat eszközöl az USA. kormánya. OOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOWDOOnMOOQOOOO Gomulka mögött az orosz fegyverek! A harmadik hír, amely ezzel a két, súlyos kommunista gyen­geségről tanúskodó jelentéssel látszólag ellentétes, Varsóból ér­kezik. Gomulka, aki hosszú hónapok óta nem tett semmiféle poli­tikai nyilatkozatot, most hosszabb beszédben szólt a Nagy Imre­­gyilkosságról, kijelentvén, hogy ez ugyan a magyar nép számára tragikus, de valójában szükséges esemény volt, éspedig azért, mert a magyar szabadságharcosok annakidején Tito buzdítására túlmentek azon a "korlátozott szabadság" határán, amelyet Len gyelország 1956 októberében a maga számára kivívott. Gomulka szerint ezen a ponton túlmenni nem lett volna szabad, s a felelős mindenért: Tito. Ha meggondoljuk^ milyen lelkesedéssel üdvö­zölte annakidején Gomulka a magyar szabadságharcot, s hogy nem sokkal utána Titonál tett látogatást, s Belgrádban egy Len­gyelország—Keletnémetország—Jugoszlávia közötti szovjetelle­nes — de kommunista blokk létrehozásáról tárgyalt, nyilvánvaló, hogy a lengyel miniszterelnök most elhangzott kijelentéseit Moszk vában fogalmazták, s annak felolvasását a szovjet tankok erejével kényszerítették Gomulkára. Ha ez így van, akkor Lengyelország­ban, s természetesen a többi csatlósországban is, ismét forrpon­­ton van az a nyugtalanság, amely az 1956 őszi eseményeket létre­hozta. S valószínű, hogy egy újabb "szabadsághullám" a csatlós­országokban sokkal eredményesebb lesz, mint az 1956-ban kitört lengyel—magyar—ukrán szabadságharc. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az a sok egymást követő vöröskínai nyilatkozat is, amely szerint a "Titoizmus" és más úgynevezett kommunista revizionista törekvések a legsúlyosabb bűnnek tekintendők, s amelyek szerint Mao-Ce Tung-nak 1956-ban elhangzott az a bejelentése, hogy a gondolatnak szabadságot kell ; biztosítani, s hogy politikai kérdésekről szabad és kell vitatkozni, ma már nem aktuális. A gondolat megfékezésére minden diktatú- I rában akkor kerül sor, amikor a gondolat önmagában is közvetlen veszélyt jelent a rendszerre. Ez a pillanat pedig mindenkor a fel­­szabadulási mozgalmak megindulása előtt következik be. OOMOOOOöOCOOOOdQOCOOOOOOOCOQOOOC Visszadobták Kanada jegyzékét Kádárék Neveletlenségüket és pimasz arroganciájukat bizonyító új­fajta módszereket honosítanak meg a budapesti kommunista kormányzat diplomáciai ügyvitelében, amelyekkel a számukra kínos nemzetközi ügyeket próbálják elsimítani. Diefenbaker ka­nadai miniszterelnök több, mint 20.000 ember előtt tartott be­szédet a torontoi Maple Leaf Gardens parkban s ebben többek között ezeket mondotta : "A budapesti bábkormányzat megjegy­zés nélkül visszaadta Kanada UNO-megbizottjának azt a jegyzé­ket, amellyel a kanadai kormány legmélyebb megvetését fejezte ki a Nagy-csoport meggyilkolása miatt. Ez eddig szokatlan diplo­máciai eljárás a nemzetközi világban és a budapesti bábkormány nyilván igy akarja kifejezésre juttatni azt a kegyetlenkedésektől kisért durva álláspontját, hogy a szabad világnak azokhoz a gyil­kosságokhoz semmi köze nincsen. A terroristák rémuralmába azonban, bárhol is legyen az a világon, beleszólni nemcsak jo­­qában áll minden kulturáltamnak, hanem kötelessége is ez külö­nösen a magukat keresztény kormányok irányítása alatt hirdető államoknak". Újabb merényletre készül í a kommunista bábkormány Még el sem ültek azok a hullámok, amelyeket Nagy Jmre és társai kivégzése az egész világon felkeltett, a budapesti zsoldosok ismét köszörülik a kést, hogy újabb magyar fejeket vágjanak le. Értesülésünk szerint záros határidőn belül vérbíróság elé hur­colják azokat, akik közvetve vagy közvetlenül Nagy Imre mun­katársai voltak. Az újabb népbírósági cirkusz valószinű áldozatai: Haraszti Sándor, a forradalmi újságíró szövetség elnöke, Tánczos Gábor, a Petőfi-kör főtitkára, Bibó István, a Nlagy Imre kormány volt minisztere, Fazekas György és Szabó István újságírók. Eljárás készül Rajk László özvegye -ellen is. Mint ismeretes közvetlenül az 1956-os magyar forradalom előtt — óriási, csen­desen tüntető tömeg vonult fel Rajk Lászlónak, a "rehabilitált" ma­gyar titoistának a temetésére. Rajkné a forradalom leverésekor aligha számított kíméletre, mert Nagy Imrével és társaival együtt a jugoszláv követségre menekült. A követség elhagyásakor a töb­biekkel együtt letartóztatták és jóllehet a forradalomban nem vett részt, értesülésünk szerint a bűnbakok közé állítják ezt a sokat szenvedett asszonyt is. Nagy Imre és társai kivégzése csak az új terrorhullám kez­dete- Országszerte a politikai perek százait készítik elő és az ártat­­anul bebörtönzöttek ezrei várják, milyen sorsot szán nekik Moszkva néhány véreskezű budapesti helytartója. 9 amerikai pilótát fogtak el az oroszok Egy Wiesbadenből Cipruson át Teheránba haladó amerikai teherszállító repülőgép Szovjet-örményország felé tévedt s ott az orosz hadirepülőgépektől megtámadva orosz területen kényszerleszállást ,hajtott végre. A moszkvai amerikai nagykövet a 9 fogságba ejtett amerikai polgári pilóta szabadonbocsájtását követeli. ami a hírek mögött SST Kispesten "akadozik" az áruellátás — írják a magyar lapok. A XIX. kerületi tanácsból Salamon Jenő osztályvezető szavait idézzük: "Sürgősen" változtatni kell a nagyvásártelepi elosztó rendszertelenségein. A kenyérellátásban mindaddig nem állhat elő javulás, míg a jelenlegi sütési rendszert meg nem változtat­ják. A kispesti sütöde 30—40 évvel ezelőtti tehát elavult beren­dezéssel és régi technológiával dolgozik — képtelenek időre előállítani a pékárut. A rossz tejeliátás már tűrhetetlen, a jégel­látási zavarok állandóan fokozó'dnak — tenni kellene már valamit elvtársak". Bizony tenni kellene már valamit. Mi is úgy gondol­juk, hogy eltakarodhatnának már szegény hazánkból valahova Szibériába. Minden vonalon a végét járói bolsevizmus végvo­­naglásait látjuk- Úgy gondoljuk további kommentár nem szük­­séaes. A XIII. kerületi Házkezelési Igazgatósághoz 70.000 panasz érkezett a múlt évben az elképzelhetetlenül rossz lakási lehe­tőségek, továbbá az elhanyagolt épületek egyre siralmasabb ál­lapota miatt. A hatósági ellenőrzés, élén az okosok legokosab­­bikával, a pártbizalmival megállapította, hogy a renoválásokra 41 millió forint kellene, de természetesen — hangoztatja továb­bá a hivatalos megállapítás — ez az összeg sem lenne elegendő, hogy valamennyi lakó panaszát orvosolni tudják. KIS HÍREK A GENFI ATOMKONFERENCIA Julius elején megkezdődött a genfi atomtudós konferen­cia, amelyre váratlanul az oroszok-is elmentek. A Nyu­gat most látni fogja, hogy komolyan gátat akarnak-e vetni az oroszok az atom­bomba robbantási kisérletei­­nek, vagy csak azért jöttek Genfbe, hogy ott is minden komoly munkát elszabotálja­nak. 1 • DE GAULLE VENDÉGÜL LÁTJA MC.MILLANT De Gaulle korábbi meghí­vása alapján érkezett Párizs­ba Mc Millan angol miniszter­­elnök és Sellwyn Lloyd kül­ügyminiszter. A repülőtérien az angol vendégeket maga De Gaulle fogadta. A politi­kai megbeszéléseket az állam­férfiak még az érkezés nap­ján megkezdték. Kiszivár­gott hirek szerint a légkör igen barátságos és kedvező a, teljes egyetértésben kötendő megállapodásoknak. UJ ELEM A NOBELIUM A nobeliumot amerikai­­angol-svéd atomfizikusok — közös munkájaként fedezték fel. Felezési ideje rövid, 10. 12 perc, ezért a vele elvég­zendő kisérleteVt gyorsan kell végezni. Stockholmban a Nobel Intézetben körülbelül 50 nobeliumatomot készítet­tek, egy-egy atom 12.000 márkába került, tehát egy gramm nobelium annyiba ke­rülne, mint amennyit a kő­korszaktól napjainkig az egész emberiség keresett. • CORVINISTÁK FIGYELEM! Pongrátz Gergely, a Cor­vinhoz volt főparancsnoka, a Szabadságharcos Szövetség amerikai társelnöke kéri — mindazon .bajtársait, akik az 1956-os szabadságharcban a Corvin-közben és környé­kén harcoltak, nyilvántartás­ba vétel és a bajtársi kapcso­lat felvétele, valamint érdek­­képviseletük megteremtése céljából közöljék címüket az általa vezetett bizottsággal. Cím: Pongrátz Gergely, P. O. Box 146, Garfield, N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents