Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-28 / 12. szám
VIII. 12. szám, 1958 január 28.* kedd 5 KANADAI MAGYARSÁG SPORT ' EMESE: ELMEGY A FIUNK... A hollandok sokszoros kerékpár-világbajnoka, Arie van Vliet, visszavonult a versenyzéstől. Vele, a nemzetközi kerékpársport egyik legnagyobb alakja távozik a „teknő”ből, — ahogy a kerékpár-versenypályákat nevezik. Arié van Vliet betöltötte negyvenkettedik évét és kiöregedett. Versenyzői pályafutása 1933-ban kezdődött és 1936-ban már repülő-világbajnok lett és az ugyanabban az esztendőben tartott olimpián, két számban, repülőversenyben és az 1000 méteres időfutamban olimpiai bajnokságot nyert. A következő évben profi lett és 1938. évben, a világbajnokságon legyőzte a belga Sfcherenst, aki addig hatszor egymásután nyerte a hivatásos repülő-világbajnokságot. A háború megszakította, ' de nem törte meg a „repülő-hollandus” pályafutását és az évek nyomtalanul szálltak el képességei lelett. Számtalan nagy győzelem mellett, még két ízben nyert világbajnokságot és tavaly, — negyvenegy esztendős korában is benne volt a döntőben. A szerény, szemüveges „repülő hollandust” joggal tartják a világ eddigi legnagyobb kerékpáros versenyzőjének. • A nyugatnémet labdarugó szövetség úgy döntött, hogy német egyesületben legfeljebb három nem német játékos szerepelhet, • A Manchester United 24.000 font sterlinget fizet Harry Gregg kapusért a Doncaster Koversnak. Ez a legnagyobb lelépési díj, amit eddig Angliában kapusért kifizettek. • A franciák ellen 4:0 arányban győztes angol válogatott fiatal jobbszélsőjéről, Dougíasról sokat beszélnek és írnak Angliában. Douglas volt a franciák elleni nagy győzelem főrészese és a híres Stan Matthews „méltó utódjának” vélik. 6 A Daily Express támadja az angol szövetséget, hogy mig a stockholmi labdarugó világbajnokságért küzdő nemzetek kivétel nélkül a legnagyobb tempóban készülnek, az angol szövetség még eddig semmit sem tett. „Az argentinok már huszonhatra szűkítették keretüket, Magyarország nem engedi portyázni a kerettagokat, a francia szövetség külön díjakkal, serlegekkel jutalmazza azokat a klubbokat, amelyek újabb ötletekkel, megoldásokkal járulnak a taktikai fejlődéshez. Spanyolországban most avatták a harmadik százezres stadiont”, — írja D. Hacket. „És mit csinál Anglia ? — kérdi ugyanakkor. — Semmit! Keret majd csak áprilisban lesz, a játékosok nyugodtan portyázgatnak, egyetlen százezres stadion van, az öreg és korszerűtlen wembley-i. Az angol szövetség úgy viselkedik, mintha a labdarúgás fejlődéséhez semmi köze sem lenne.” • Két görög milliomos, Foglacisz és Carella, az athéni Ethnikosz elnöke és alelnöke nagycsapatot akarnak és megbízást adtak Gigi Peronacénak, a milánói Juventus híres játékos-ügynökének, hogy „pénz nem számít” alapon olyan játékosokat szerződtessen, akik a „világ legjobb klub-csapatát” csinálják majd az Ethnikoszból. A Juventus közölte Peronacéval, hogy csak olyan játékosokat „szállíthat” a görögöknek, akikre a Juventus nem tart igényt, miután Peronace a Juventus alkalmazottja, így elsősorban az olasz egyesületet köteles kiszolgálni. Az olasz „futball rabszolga-kereskedő”, — természetesen — vállalta a két görög milliomos megbízását és most mindenütt érdeklődéssel várják, honnan és kiket „szállít” majd Athénbe a „világ legjobb klubcsapata” részére. Hja, könnyű ott, ahol a „pénz nem számít” ! • Szigorú büntetést kapott a nyugat-németországi Unterleinach labdarugó csapatának kapusa, méghozzá a büntető bíróságtól. Ugyanis a magáról megfeledkezett játékos az egyik bajnoki mérkőzésen leütötte, majd lábbal megtaposta az ellenfél csapatának egyik játékosát. A bíróság a kapust kilenc hónapi elzárásra ítélte ! • Paolo Cost oli, a háború előtti idők legjobb olasz úszója közölte az olasz uszószövetséggel, hogy felbontja a Rio de Janeiroi szerződését és visszatér Olaszországba, álról a Fiorentina úszóinak edzését fogja vezetni. Erre vonatkozólag már megállapodott az egyesülettel. A bejelentés azért érdekes, mert Costolinak a brazilokkal olyan szerződése volt, hogy ő készíti elő úszóikat az 1960-as olimpiára. A szerződésbontás oka ismeretlen. • A labdarugó bajnokcsapatok Európa Kupa küzdelmeihez hasonlóan, márciusban megindulnak a kosárlabda bajnokcsapatok Eu/ ropa Kupa küzdelmei. Az erre vonatkozó elhatározás a nemzetközi kosárlabda szövetség Gautingban tartott kongresszusán sziilétettmeg. A nagyszabásúnak ígérkező kosárlabdatornát a labdarugó Europa Kupához hasonlóan bonyolítják le. A küzdelmekben, — az eddigi nevezéseket alapul véve — 23 nemzet bajnokcsapata vesz részt. A csapatokat négy földrajzi csoportba osztották be. Ezek a következők: A-csoport: Sportclub Riga (szovjet), Legia (lengyel), Panterri (finn), HSC Humbold (kelet-német). B-csoport: Union Babembcrg (osztrák), Jonction (svájci), Milan (olasz), Slovan Orbis (cseh), The Wolves (holland), Bp. Honvéd (magyar). C-csoport: Ljubljana (jugoszláv)* Paneliniosz (görög), Akademik Szófia (bolgár), Makkabi (izraeli). Ebbe a csoportba kerül még Románia, Törökország. Sziria és Libanon képviselője, ahol a bajnokságok még nem fejeződtek be. D-csoport. Villeurbane (francia), Etzella Ettelbruck (luxemburg), Royal IV. (belga), Real Madrid (spanyol), FCB Liszabon (portugál). Minden csoportban két mérkőzést játszanak egymással a csapatok és a selejtezők után a csoportok nagyságának megfelelően kerülnek tovább a negyeddöntőbe. Az egyes csoportok sorsolása is megtörtént már, A B- csoportban szereplő Bpesti Honvéd első ellenfele az osztrák Union Babenberg lesz. © A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) legutóbbi ülésén foglalkoztak a legközelebbi férfi-kosárlabda Europa-bajnoksággal is. Úgy döntöttek, hogy a bajnokságok Isztambulban lesznek 1959 május 21 és 31 között. • Liesl Mittermayer, a fiatal osztrák si-baj noknő nagy izgalmat okozott a Corvinjában edző osztrák si-keret tagjainak. Az egyik lesiklás után ugyanis eltűnt és nem jelentkezett. Keresésére indultak és csak egy7 óra múlva akadtak rá. Semmi baja sem történt, csak eltévedt a ködben és más irányba indult el, mint amerre kellett volna. C A világbajnokságra készülő csehszlovák jégkorong válogatott Angliába repült, bogyót mérkőzést játszón különböző angol proficsapatokkal. • Az Angol Tenisz Szövetség hivatalos értesítést kapott, hogy az idei wimbledoni bajnokságokon szovjet versenyzők is részt akarnak venni. Ugylátszik a teniszben is eljutottak már oda, hogy kimerészkednek az előkelő „rezerváltságból”. Kíváncsian várjuk, mit tudnak a „sötét” szovjet tenisze-II. A SARLYÁNI UT Legújabban a katonai csapatkórhaz vette igénybe egyik autónkat a kórház élelmezésére disznókat beszállítani. Ezúttal ismét én mentem az urammal. Hatalmas felhőszakadásban indultunk Sarlyánba a disznókért. Egy hadnagy, egy altiszt, meg két katona lett mellénkadva. Már a fele utón ránksötétedett s komor fekete felhők borították be az eget. Reflektort nem gyújthattunk, de még ködvágó lámpát sem, mert a Tisza vonala közel van s a túloldalról szakadatlanul ágyuznak. Éppen azt az utat lövik be az oroszok, amelyen mi haladunk, mert Füzagárdtól kezdődően egészen utunk végcéljáig együtt haladunk a katonai vonallal, mely a Tiszántúlra megy a front megerősítése céljából, hogy visszaverjék az oroszok támadását. — Ahol haladunk itt a kemerjei utón, már végig le vannak rakva a tányéraknák. Rengeteg ágyú, megszámlálhatatlan katonákkal megrakott teherautók, harckocsik, lánctalpas szörnyetegek vonulnak állandó, végeláthatatlan sorokban mellettünk. Az út mindkét oldalán lóhullák hevernek, menekülők ezrei hiányos öltözeteikben a szakadó esőben ázva-fázva futnak elkerülhetetlen sorsuk elöl. Szívetépő látvány. — A koromsötét éjszakában, szakadó esőben, többször is leállt a motorunk s térdigérő sárban kellett kijavítani. Végre megérkezünk Sarlyánba. Fekete éjszaka, itt is térdigérő ;ár, szakadó eső. Valósággal bőrig áztunk, amíg a kocsiról lelépve elértük a kaput. Egy parasztházba szállásoltak el bennünket s megérkezésünk után az uramnak első dolga volt egy vödör vizet kérni. A bakkancsának a szára szinültig lett iszapos vízzel. Úgy kellett az egészet kívül-belül egy ronggyal kimosni, mint amikor egy bögrét, vagy fazekat megtöltenek valami nyúlós szürke folyadékkal. A koromsötét éjszaka, meg a rettentő felhőszakadás miatt már -iem mehetünk ki arra a tanyára, ahol a disznókat felpakolják, így efeküdtünk, hogy kipihenjük az istenitéletes út fáradalmait, viszon:agságait. — Az ágyuk egész éjjel szakadatlanul dörögnek. Nemcsak az ablakok, meg az egész ház, de még az ágy, amelyben feküdtünk is, egész éjjel remegett alattunk. Félálmomban azon tűnődöm, hogy álmodom-e, vagy csak a fáradtságtól felcsigázott, felzgatott képzeletem hallja minden explozió előtt a závárzat csattanását. —Tehetetlen! — Ennyire közel talán mégse vagyunk a fronthoz? Reggel, amikor felébredünk, Jánossi bácsi a volt könyvelőnk 3 házigazdánkkal együtt kihív a kertbe megmutatni a szalmakaziakba rejtett ágyukat. (Utolsó percben Jánossi bácsi is eljött velünk erre az útra megosztani velünk a veszélyt. Drága hűséges ember. Nyugalmazott rendőrfőtörzsőrmester, akinek könyvelési készsége főleg koránál fogva ugyan hagyott némi kívánnivalót, de a 'elke arany.) — Ezekből a kazlakból lőtték egész éjjel az oroszokat a mieink. Tehát mégis minden kétséget kizáróan kint vagyunk a fronton. Egyébként ebben a házban, ahová szállásoltak, nagy szomorúság vert tanyát. Házigazdánk fia itt egyike ama két katonának, akiket kísérőül rendeltek mellénk a disznófuvarhoz. Szegény fiút tömik is a szülei mindenféle jóval, tőle nagy, nehéz sírásokkal búcsúzkodva. Mintha magunkat látnám, amikor a mi fiúnk elment. A másik katona tiszajárándi fiú, de még odamenet arravettük útunka! egy kis kerülővel, hogy a szüleinek beszólhasson s visszafeléjövetre legyen idejük a részére valamit készíteni, ugyanakkor utolsó éjszakát — ki tudhatja lesz-e még ezenkívül ilyen a szülői háznál számára — övéivel együtt tölthesse. mielőtt kiviszik a frontra. Istenem, Istenem, de nehéz lett a szívem! — Hiszen nemcsak mi élünk fiúnk miatt ebben az embertelen fájdalomban, hanem rajtunk kívül sok-sok becsületes apa, anya. Egyszóval a fronton vagyunk. Az oroszoktól csak a Tisza vonala választ el. A hadnagy, aki velünk jött, annyira félt az elfogatástól, hogy nem várta be a reggelt s az eső, meg a sötétség leple alatt meglépett egy parasztkocsin. A disznókért nélküle kell elmenni a szomszédos tanyába, de az oroszok közelsége miatt ez az út egyik legkockázatosabb szakasza. Én azonban ide már nem mehettem ki, mert nem költöttek fel. Végre megérkeztek a sertésekkel. — Reggelre elállt az eső is. Az évszak előrehaladottságához képest — október utolsó napjaiban vagyunk — ragyogóan süt a nap és egész nyárutói meleget, hangulatot kölcsönöz. Mondanom sem kell, hogy amint Sarlyánból elindultunk, hazajövet Fűzagárdon keresztül, végig.végig ugyanúgy a katonai vonallal haladunk párhuzamban az utón, mint odamenet. Emiatt aztán visszafelé is belövik az utat az oroszok. A lövedékek hol előttünk, hol mellettünk, hol mögöttünk vágódnak le. — Ej — gondolom magamban — ha mi most innen ép bőrrel menekülünk ki, az olyan különös kegye a Mindenhatónak, amelyet csak jókedvében tartogat a kiváltságosai részére. És a Gondviselés itt is mellénkszegődik. Alig haladunk néhány lélegzetfojtó percet a vad ágyúzásban, .— megdördül az imént még ragyogóan kék verőfényben pompázó égbolt felettünk s abban a pillanatban, mintha vedrekből zúdítanák lefelé a vizet, így zuhog az eső. Olyan felhőszakadás, amilyen még kánikulában is ritka. Az ömlő vízzuhatagban nehezen elöremozgó kocsinkat valóságos vízfüggöny zárja körül. Láthatatlanokká váltunk az ellenség részére, ugyan még vaktába durrantgatott néhányat, majd végleg elcsendesedett. Útközben befordulunk Tiszajárándra is a másik katonáért, hogy az otthontöltött éjszaka után, az otthontól és szüleitől búcsútvéve jöhessen velünk tovább, ismeretlen sorsa felé. Itt is mindent beletömtek volna a bánatos szülök, meg a közbe odaérkező rokonság a szegény, hadbainduló gyerekbe. Itt is feltarisznyálták; kenyerét, kolbászát, sonkacsülkét hulló könnyeikkel még jobban megsózva. Istenem! Hozd vissza a gyerekét mindenkinek a miénkkel együtt. Dehát ez a háború ... az átkozott háború . . . Megtámadtak bennünket, tehát védekeznünk kell. Védjük egymást, otthonunkat, becsületünket. Ugyan eljön-e még az az élet, amikor minden háború ki lesz küszöbölve? — Amikor az emberek nyugodtan, békében, munkában élhetik életüket, végezhetik sorstól rájukrótt kötelességüket. Hála a Gondviselés különös segítségének, vagy mint az emberek legtöbbje fölényesen mondaná — véletlennek — amint elhagyjuk az oroszok lőtávolát, azonnal elállt -az eső is. A nap ismét az évszakhoz szokatlan meleggel, veröfénnyel süt le ránk, amint a katonai vonallal haladunk párhuzamosan előre. Az uram egész utón azzal vigasztal, hogy ahová ilyen hatalmas erősítéseket küldenek, ott már nincs okunk félni az ellenség betörésétől. Magától értetődő, hogy az oroszoknak nem a mi kocsink volt a katonai célpont azzal a pár emberrel- néhány sertéssel, hanem a felvonuló óriási csapattest ágyúival, lánctalpas harckocsijaival s egyáltalában az egész felfegyverzett hadosztály. — Különben ez a fuvarunk nem volt ingyenbe. Ezért az útért a csapatkórháztól egy 180 kg-os disznót kaptunk — maximális árban, — amely igen nagy dolog ezekben az időkben, öreg könyvelőnk választotta ki olyan ügyesen a legnagyobbak egyikét, hogy zsebkésével levágott a farkszőréböl egy darabkát ismertetőjelként, majd úgy irányította a lepakolást, hogy ez maradjon vissza a kocsin. (Folytatjuk) TOex»BooQtx-x»w»&Qeoeo&agooexKX?aoogggoeogogggscoc>oo&eooQCX»o&&aao SZALAY JEROMOS: IGAZSÁGOK KÖZÉPEURÓPA KÖRÜL zök. W asher és Brichant, a Davis Kupa csapat két tagja kapta az idei belga „Sport Nagydíjat”, a teniszsportban elért eredményeik jutalmazására. © Észak Korea olimpiai bizottsága javaslatot tett a dél-koreai olimpiai bizottságnak, hogy az 1960-as római olimpiai versenyeken közös csapattal vegyenek részt. Tévedések elkerülése véget, ez nem valami „baráti közeledés” a kommunista északiaknak a „kapitalista” déliek felé, hanem szükségszerűség, mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság külön külön nem fogadná el a nevezéseket és így az északi versenyzők nem indulhatnának. A dél-koreai olimpiai bizottság, — igen sportszerűen — elfogadta a javaslatot. e Könnyen lehetséges, hogy mint Dél Amerikát, a brit szigetországot is négy állam képviseli a labdarugó világbajnokság 16-os döntőjében. Ugyanis, ha Észak-Irország győz az olaszok ellen és Wales Izrael ellen, úgy mind a négy brit állam ott lesz, miután Anglia és Skócia már benn vannak a döntőben. « A régi idők futtballrajongói bizonyára emlékeznek dr. Pollatschek Gyula főorvosra, aki 20 esztendőn keresztül volt a régi MTK sportorvosa, majd az MLSZ sportorvosa is. Ötven esztendős „futball rajongás” után, a már hetvenedik évét is betöltött kiváló mentő-főorvos, mint sportorvos nyugalomba vonult és nem ül többé a „kispadon” a válogatott mérkőzések alatt. Sportorvosi működése alatt több kitüntetésben részesült, tegyük hozzá, megérdemelten, hisz az elmúlt ötven esztendő alatt többezer sportolónak, labdarugónak, atlétának, úszónak nyújtott elsősegélyt és gyógykezelést. A keresztény hadak háborús veszteségei, a szerbek kényszerű vagy korai csatlakozása azok a kiindulópontok, amelyek létrehozták azt a helyzetet, mely a magyarok és szerbek között elmérgesítette a viszonyt, amely mióta a török megvetette lábát Magyarországon, úgysem volt valami jó. Mivel Lipótot lefoglalta a Rajna mentén folyó háború, a török veszedelem hatása alatt kénytelen volt szövetségeseket keresni. Ezért 1690 április 6-án kiáltványt intézett a balkáni népekhez, elsősorban a szerbekhez. Ebben a kiáltványban szabadságot ígér mindazoknak a népeknek, amelyek a magyar királyi jogán neki hűbéresei. Felszólítja Albánia, Szerbia, Bulgária, Macedonia és Rascia népeit, valamit az összes török uralom alatt élő keresztény népeket, hogy csatlakozzanak hozzája, könnyítsék meg a hadsereg élelmezését, mindegyiknek megígéri a szabad vallásgyakorlatot, a vajda szabad választását. Felszólít minden elnyomott népet, hogy használja fel az alkalmat, mely talán sohase ismétlődik meg. A kiáltvány hangsúlyozza, hogy a bennszülöttek ne hagyják el házaikat, ne hagyják el földjeik művelését. (Lares vestros, culturamque agrorum ne deserite.) Ennek ellenére a szerb történetírás ezt a kiáltványt úgy szokta ételmezni, mint felszólítást arra, hogy vándoroljanak ki Magyarországra. Az ügy érdekében több szerb történetíró egyszerűen elsikkasztotta a „nem” (non) szót a szövegből, de Jánossy Dénes magyar történetíró kiadta az eredeti hasonmását. (43.) amely bizonyítja, hogy a „nem” szó az eredetiben is ott van. S ott van minden történetírónál, aki előtt az igazság fontosabb, mint bármely nép igazolhatatlan érdeke. De a szerb történetíró, aki a néhai temesvári francia konzul neve alatt írt, semmiben sem maradt ravaszságban propagandatársai mögött. Mikor Lipót kiáltványáról beszél, idézi a kiáltványt, megáll az utolsó mondat előtt azzal a megjegyzéssel : „Ragaszkodtunk ahhoz, hogy leközöljük majdnem egészen ezt a diplomát, mint a legjobb feleletet azoknak, akik szemére hányják a szerbeknek, hogy ráerőszakolták magukat Magyarországra és hogy Magyarországon csak kegyelemből fogadták be őket”. (44.) A perdöntő mondatot azonban, hogy „ne hagyjátok el tűzhelyeiteket és ne hagyjátok abba a föld művelését”, egyszerűen elhallgatja. Egy 1690 augusztus 20-ról keltezett oklevél pedig kijelenti : Semmiféle kísérletet nem hanyagolunk el, hogy Isten segítségével a szerb nemzetet a lehető leggyorsabban visszavezessük azokra a területekre, ahol valaha lakott és hogy onnan az ellenséget kiűzhessük; azt akarjuk, hogy a szerb nemzet saját tisztviselőitől szolgáltatott közigazgatást élvezzen, hogy élvezze az általunk kegyesen elismert régi kiváltságait és szokásait. Megcáfolhatatlan érvet szolgáltat a szerbek igényei ellen, a propagandisták, egy a Csernovitz pártx-iárkának 1695-ben adott adománylevél, melyben azt olvassuk : „Csernovitz pátriárkának adtuk ezt a lakóhelyet mindaddig, míg ipeki székhelyét győzedelmes fegyvereink vissza nem szerzik.” Ezek a szövegek világosan bizonyítják, hogy Lipót ígéretei csak a régi Szerbiára vonatkoztak. De mikor Lipót és a szerbek reménységei nem valósultak meg, erkölcsi kötelesség volt, hogy menedékhelyet adjanak, hogy elkerülhessék a törökök bosszúállását. Azonban itt kezdődjek a nehézségek. Mikor a hazatérés reménysége szétoszlott, a szerbek állandó lakóhelyeket követeltek, mert 'Mdig szétszórva éltek Báes- Bodrog, Csongrád, Arad és osanád megyék területén és egyáltalán nem alkottak összefüggő területet. De a szerbek Lipótnak a területi autón/ miára vonatkozó ígéretét a Magyarországon kapott menedékhelyekre is értelmezték. Már 1699-ben a Magyarországon megtelepedett szerbek viszonyainak tanulmányozásává kiküldött bizottság megállapítja : „Pátriárkájuk ezt s, népet magának követeli azokkal a földekkel együtt, ahol Tiknak”. Mit fog tenni az osztrák kormány:at, amely a valóságban a helyzet ura volt, milyen lépéseket tesz Magyarország, amely csak jogaira hivatkozhatok. ? A bécsi kormányzat a középutat választotta a magyar és szerb álláspont között. Az 1699-ik, vizsgálat eredményei ugyan lesújtok voltak a szerbekre r.ézve, de a bécsi udvar nagyon gyorsan észrevette, hogy í z újonnan érkezett bevándorlók nagyon is jól szolgálha tják az ő gyarmatosítás! terveit, amelyek célja az volt, ho-gy a magyar elemet ellensúlyozzák. A Rákóczi-féle szabad /ágharc (1703—11) nagyon is megerősítette Bécset ebben aq álláspontjában. Az osztrák kormányzat ugyan nagyon óvakodott attól, hogy túlságosan messze menjen, de nem kockáztatott sokat, mikor megcsillogtatta előttük azokat a kedvezményeket, amelyeket sohase volt szándékukban megadni. Rája nézve a szerbeknek a magyarok rovására adott eng dmények nem jelentettek semmiféle áldozatot se, ellenke zőleg, elősegítették egy mértéken felül rettegett ellenség gj öngítését. Azért a helyett, hogy területi önkormányzatot r-dott volna nekik, a katonai határőrvidékbe keblezte be őket. Ezt a határőrvidéket a bécsi haditanács Magyarországból hasította ki a török ellen. A szerbeknek adott terület a Száva és az Alsóduna partján Magyarországnak és Horváthországnak legtermékenyebb részeit foglalta magába. Ez a magyar alkotmány ellenére létesített szervezet elsőrangú fontosságúvá vált a szerb nén fejlődése szempontjából, mert a szerb nép a határőrvidéken polgári, gazdasági nevelést kapott, lehetőségeket, hogy értelmiségi osztályt teremtsen, amely azután a szerb mozgalmaknak vezetőket adott, lehetővé tette nagy vagyon megteremtését, amely jóval felülmúlta a régi Szerbiában .élvezett vagyont, (Folytatjuk)
