Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-04 / 2. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez százezrek ajakan Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 2. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Torontó, 1958 jan. 4., szombat. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 SZOVJET KUDARC A kairói vörös balfogás A szovjet tanácsára és kezdeményezésére Kairóban megnyílt az úgynevezett ázsiai-afrikai népek békekonferenciája. A "színes" népek elsőizben 1956-ban Bandungban gyűltek össze, hogy megtárgyalják a nem-fehér országok közös ügyeit. Már a bandungi konferencia is nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy szovjet, illetve vöröskínai vezetés alá próbálják helyezni mindazokat a népeket, amelyek régebben az angol világbirodalom, vagy a francia, illetve a régi német, valamint a holland gyarmatbirodalom tagjai voltak. Bandungban azonban a szovjet kiküldöttek még csak mint nemhivatalos megfigyelők voltak jelen, míg a kommunista irányt elsősorban Chou-En-Lai kínai kommunista vezér képviselte. Már akkor kitűnt, hogy a színes népek szeme kinyílt, s hogy nem fogják elfogadni a kommunistákat a volt gyarmati népek nacionalista vágyainak zászlóvivőiként. Időközben a magyar szabadságharc, a szuezi események, a sziriai-jordániai ügy és még számos más nemzetközi politikai esemény mutatta meg a régi gyarmati népeknek, hogy a kommunistáktól szabadságot, pláne nemzeti önállóságot semmiképpen sem várhatnak. Ezért, mikor Kairóba összehívták a kommunisták az ázs:ai-afrikai népek "békekonferenciáját", a komoly hatalmat jelentő országok, így India, Pakisztán, Japán, a Fülöp-szigetek, Nemzeti-Kína, Ceylon, Szaudi-Arábia nem is vettek részt a gyűlésen, azok az országok pedig, amelyek régebben a legszívesebben hallgattak az orosz tanácsokra, így elsősorban maga Egyiptom és Sziria, mindent megtettek, hogy a konferenciáról az érdeklődést elvonják. Mindössze az igazán "sötét" országok voltak azok, amelyek hivatalos kiküldötteket rendeltek ki Kairóba, míg a többieket mindössze a közismert kommunista vezérek és társutasok képviselték. A szovjetet képviselő bizottság tagjai egyszerűen mindent a világon megígértek a résztvevőknek. "Nincs olyan kérésetek — mondotta nagy hangon a Kreml delegátusa — amit a szovjettől meg nem kapnátok." Minthogy azonban a "színes" népek kivétel nélkül a nyugati hatalmakhoz vannak kötve legalábbis gazdaságilag, ennek a vörös ajánlatnak hatása nem volt. Ellenkezőleg. A kairói gyűlés során legalább ötven esetben tört ki nyílt összetűzés a hevenyészetten összehozott delegációk tagjai között. Szomáli "nemzeti kormányának" (néhány kommunista társutasnak) a képviselői megtámadták például Ethiopia kiküldötteit. Kenya egyik úgynevezett kiküldötte — a valóságban egy pálinkától tántorgó néger, akit a kommunistákon kívül senki a világon nem ismert ■— kijelentette, hogy ő most világkörüli Mau-Mau-barát propagandautra készül Oroszországba, Kínába, majd a nyugati kontinensre, s hogy útiköltségeit — beleértve 4 feleségét is — Egyiptom fogja fizetni. Egyiptom sietett tiltakozni az elhamarkodott kijelentés ellen, mire a delegátus megesküdött, hogy Mau-Mau egyáltalán nem is létezik. A konferencia a laptudósítók szerint jobban hasonlított egy őrültek házához, mint egy barátságos megbeszéléshez, — s a következmény az volt, hogy néhány komolyabb ország delegátusai otthagyták Kairót, Nasser pedig hivatalosan elrendelte, hogy az egyiptomi sajtó többet ne foglalkozzék az egész komédiával. Ha meggondoljuk, hogy Nasser indította el a szovjet propaganda-betörését a közelkeleti politikai szintérre, megállapíthatjuk, hogy Kairóban a kommunisták borzalmas presztizsvereséget szenvedtek, elsősorban azok előtt, akiknek a meghódítását a közismert program szerint a mostani évekre tűzték ki. Ennek ellenére sem lehet a kairói cirkuszt jelentéktelennek minősíteni. Maga az a tény, hogy azok az országok, amelyeknek minden szemernyi kultúrája brittektől ered, s amelyeknek minden egyes autója és gépe Amerikában, Angliában, Franciaországban vagy Nyugatnémetországban készült, a saját "családi" konferenciájukra egyedül a szovjetet hívták meg, szomorúan jellemző tény. Mi úgy érezzük, hogy a szinesnépeket inkább kíváncsiság vezeti; látni akarják, milyenek is azok az oroszok, akiktől a nyugat fél? Most saját szemükkel látják, milyenek. Nem a színes népek kormányaival, hanem a kormányok esküdt ellenségeivel, a hivatásos lázitókkel, a hivatásos hazaárulókkal tárgyalnak. S mikor Kairóban a szovjet delegátus azt a kijelentést tette, hogy "el kell kobozni a nyugati vállalatokat mindenütt a világon"-----Nasser kiküldötte azt kérdezte: "És ki fogja a vállalatokat továbbvezetni?" r ^Wm ■i Két ember lelte halálát e kocsi roncsai között néhány nappal Karácsony előtt. A szerencsétlenség egyik jeges főútvonalon történt. Sajnos sok ehhez hasonló kép jelenik meg az ünnepek után a kanadai sajtóban. 5WOOOOMO 3Oflö0M00öMOC»»0000«0O000C«000COMl Az Indonéz kormány szintén úgy érzi, hogy erősen túllőtt a célon. Még néhány nappal ezelőtt mellüket verték a szélső nacionalisták, hogy "nevetséges a hollandok elleni lázitást kommunista cselfogásnak minősíteni". Most azonban elhalkulta kormány hangja. Az amerikai kémelháritó hatóságok megtalálták és az indonéz kormány rendelkezésére bocsátották Dipa Nusantara Aidit-nak, az indonéz kommunista part vezetőjének 1955-ben kiadott programját, amelynek egyik pontja az, hogy valamilyen mondvacsinált ürüggyel meg kell kezdeni a holland tulajdonok elkobzását, s ennek kapcsán a kommunista szakszervezeteknek erőszakkal át kell venniük a hatalmat a kormánytól. Pontosan ez történt most. Az amerikai információ azonban az aljas lázitással kapcsolatos neveket is közölte az indonéz kormánnyal, amely most minden erőfeszítést megtesz, hogy a nacionalista terrorcselekményeket a kommunisták résztvétele nélkül folytassa. 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4 4* 4* 4* 4* 4» 4* 4* 4* 4*4* 4* 41 4* 4* 4* 4* H A nép maga is rájött arra, hogy kommunista lázitás áldozata lett. Jáva szigetén mindenütt megkezdődött a kommunisták felkutatása és irtása. A megtorló cselekményekben a hívő mohammedánok járnak elől. A zavar Malakka, Makassar és Celebes szigetein általános. Ezeken a helyeken a holland hajóstársaságok vonalainak elkobzása miatt éhínség tört ki. Az emigránsokat fenyegető lelki betegségekről ír hosszú riportot Kanada egyik vezető képes hetilapja. A cikkíró megállapítja, hogy míg az újkanadások jóval statisztikai arányszámuk alatt maradnak a bűnözők listájában, másrészről arányszámukat jóval meghaladó mértékben fenyegeti őket lelki betegség. Az újkanadásokat mindenekelőtt az a veszély fenyegeti, hogy míg túlnyomó többségben törvénytisztelő, rendes és szorgalmas emberek, ha itt-ott akad közöttük bűnöző, úgy annak cselekményeit általánosítás útján minden egyes újkanadás terhére akarják róni. A cikk idézi az egyik torontoi lengyel lap főszerkesztőjének azt az érdekes megállapításait, hogy valahányszor egy lengyel származású egyén bajba kerül, a sajtó rendszeresen "lengyel bűnözőről" beszél, még akkor is, ha az illető akár több generáció óta kanadai állampolgárok leszármazottja. Valaki, akinek nincs angolszász hangzású neve, a közvélemény előtt automatikusan, mint "újkandás" jön számításba. Ez okozta azt az 1955-ben elhangzott tévedést, mikor egy magasállású vádhatósági tisztviselő azt állította, hogy az ontarioi gyilkosságok 90%-át újkanadások követték el. Ezt az állítást ugyan az illető nyomban visszavonta, de a közvéleményt visszacsinálni már nem lehetett. Ami azonban az újkanadások lelki betegségeit illeti, itt valóban igaz, hogy több közülük a beteg, mint az itt születettek között. A különös helyzet okát a kanadai Orvosi Szaklap úgy rruigyarazza, hogy a bevándoroltak nagy része odahaza szörnyű tortúrák évtizedein ment át, s ezeknek a következményei gyakran csak évek múlva, a bevándorlás után mutatkoznak. A másik oka a lelki bajoknak az, hogy az új életkörülményekbe való beleilleszkedés súlyos lelki megrázkódtatással jár. A cikk ezután idézi több kiváló újkanadás pszychiáter megállapításait. Az egyik azt állítja, hogy az újkanadások egy "új országban élő ijedt idegenek, akik alig értik, mi is történik velük tulajdonképpen". Ezért sokan üldözési mániában szenvednek, mások pedig depressziós időszakokon mennek át. Zavarok Malta szigetén Malta szigete a Brit Nemzetközösség önálló tagja. A maltai kormánynak nincsenek szociális szervei, sem munkanélküliség elleni biztosítása. Ezért amikor Nagybritannia 1955-ben elhatározta, hogy a maltai haditengerészeti támaszpontot fokozatosan leépíti, s a nagy hajógyárakat leállítja, ígéretet tett a máltai kormánynak arra, hogy a munkanélkül maradó lakosságot fokozatosan más üzemekben fogja elhelyezni. Ez év decemberében újabb 4000 munkást bocsájtottak el a brit hajóépítő üzemek, mire a máltai kormány azt a követelést támasztotta, hogy az elbocsájtott munkásokat vagy azonnal el kell helyezni, vagy megfelelő segélyben kell részesíteni. Az angolok elvileg elfogadták a követelést, de az időpont meghatározását maguknak tartották fenn. A máltai kormány azzal felelt, hogy megszakította a kapcsolatokat Nagybritanniával. Az ügyet most tárgyalják Londonban. A kép Right Honorable Arthur Meighent mutatja Diefenbaker miniszterelnök társaságában a 83. szültésnapja tiszteletére rendezett díszvacsorán. Mr. Meighen két Ízben volt Kanada miniszterelnöke, 1920-ban és 1926-ban. Egyességre kilátás van, mer Máltán nincsenek komob számban kommunisták.-----------------o----------------A keletnémet kormány bevezette1 a vízumkényszer a Berlin felé irányuló földi é, vízi utasokra. Az utazási en gedélyeket eddig az oroszol adták ki, s mióta a berlin blokád nyugati sikerrel vég ződött, Berlinben lakó állan dó külföldi utasoknak nen volt szükséges külön vizűm Grothewohl bábkormány; most azonban azt rendelt« el, hogy a keletnémet zónái való átutazáshoz mindéi nemkatonai egyén vizumo legyen köteles kérni, s ez vo natkozik a diplomáciai kai tagjaira is. Az összes Berlin ben akkreditált nyugati dip lomata tiltakozását jelentet te be ez ellen a nevetsége; intézkedés ellen és januái első hetében Bohlen amerika követ személyesen fog egy próbautat tenni, hogy ezze a keletnémet hatóságok in tézkedését szándékosan kihívja. Ha a keletnémetet megszegik a diplomaták sze » mm -mm' ■mm- ^ . Arra is rámutatnak egyes lélekbúvárok, hogy az újkanadások nak alig van társadalmi érintkezési módjuk másokkal, mint sajá honfitársaikkal, akik rendszerint ugyanolyan súlyos válságokká küzdenek, mint ők maguk. Miután a nyelvet az újkanadások nirr tudják, vagy ha meg is értik, a fordulatokat, s a baráti szavakat nen értik vagy félreértik, nem képesek maguknak társaságot találni Nem mernek másokat kritizálni, s ezért, ha kevésbé művelt kana daiakkal találkoznak, egyszerűen hallgatnak. Újra meg újra halljuk újkanadásoktól a panaszt ■— mondja egyik neves orvos — hogy a kanadaiak nem hajlandók őket befogadni. Ezért az újkanadás gyakorlatban egyedül él. A legliberáli- I sabban gondolkozó kanadai, aki idejének nagy részét önkéntes szociális munkával tölti, még mindig határozottan megtagadja, hogy otthonába meghívja az újkanadást. Egyetlen ajtó sem nyílik meg az újkanadás előtt. Ha egy ember hosszabb ideig meg van fosztva a társadalmi érintkezéstől, vágyódni fog, s később alkalmatlanná válik az ilyen érintkezésre. Ilyen ember lassankint saját paranoiás kényszerképzeteket épít ki. Egyik közismert magyar torontoi lélekbúvár a kérdésről a következőket mondja a rendkívül érdekes cikk írójának: "Az újkanadás beilleszkedése a helyi körülményekbe három körülménytől függ : Miért jött Kanadába? Mennyit tud a kanadai élet részleteiről? És beszéli-e a nyelvet? A bevándorlók legnagyobb problémája természetesen a pénzkérdés. A pénz adja meg azt a biztonságérzést, amely nélkül családapák nem tudnak élni. S ha a körülmények folytán nehéz küzdelmet kell folytatniuk a pénzért, könnyen kétségbeesnek. Ugyanilyen bizonytalanság érzését adja a kanadai emigránsnak az is, ha soha nem néz körül, mindig csak hazagondol. Végül az az ellentét, amely szülők és gyerekek között lép fel, szintén súlyos válságokat idéz elő. mélyes mentességét, súlyc retorziókkal kell számítaniol Az intézkedés nyilvánval célja az, hogy de facto elii mertessék a keletnémet kői mány létezését.--------------------------------------Q-------------------------------------Franciaországban mindéi! taxes A kormány újabb pénzügy ; takarékossági programjára ' újabb lépéseként 2.5 százak ! kos luxusadót vetettek 1 majdnem mindenre, ami a élet legszükségesebb fenntai tásán kívül szüksége; j Luxusnak számít az autó, játék, a pipereáruk, sőt hajfestés és a hajvágás í; . valamint a régiségek, kön} j vek és sporteszközök. A frar ciák egyelőre humorosan fos ják fel a takarékossági thí netrendet.-----------------o----------------A Kádár-bábkormány i bejelentette, hogy ujab ! egyességet kötött a római k? tolikus és a kálvinista egy házak vezetőivel. Állítóla, megújították az egyházak nak adott kormánysegélyt az zal a kikötéssel, hogy a egyházak nem avatkozna! bele a kormány politikájába j Miután időközben egyr továbbfolyik az egyházai igazi vezetőinek üldözése Ma ■ gyarországon, ezért az ilye; I egyességeknek csupán az a je lentősége, hogy Kádáréi megpróbálnak ilyen módoi jó pontokat szerezni a szén védő magyar népnél.---------------o--------------Egy billió dollár külön segélyt utalt ki Eisenhower elnök az amerikai tudományos kutatás céljaira A hatalmas összeg célja az hogy az amerikai tudomány ismét elfoglalja a helyét, mint a messze a szovjet előtt járó haladás eszköze. Ezzel kapcsolatos az az ottawai kormányjelentés, amely a világ tudományos helyzetét analizálva arra az eredményre jut, hogy a szovjet kutatás nagyban-egészében ma is még messze lemarad a nyugati tudományos kutatás nívójától!
