Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-01-28 / 12. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KANADAI

PRICE 10 CENTS

"A mi ulunk, • magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, nirdetői"

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjeleni be köszöntő cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

(Zaaadömi "íkcutqarUtutá,

KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA

1 1

VIII. évfolyam, 12. szám.

Torontó, 1958 január 28., kedd.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

Úgy az amerikai kontinensen, mint Európában állandóan emelkednek az árak. Azokban az időszakokban, amikor a gazdasági életben erőteljes a fellendülés, az áremelkedést nyomon követi a bérek emelkedése, a fizetésből élő munkavállalók többet keresnek, többet költenek és ezzel újabb munkaalkalmakat teremtenek. Az áremelkedés ebben az esetben egyszerűen az életnívó lassú emelkedésének a jele. Ebbe a kategóriába tartozik például az a tény, hogy az amerikai dollár vagy angol font nagyban-egészben csak egyharmadát éri annak, mint a huszas években. Ez egymagában még nem infláció.

Az infláció — tehát a pénz belső vásárlóerejének rohamos csökkenése — csak akkor áll be, ha a több pénz kibocsátását nem követi több áru termelése. Ebben az esetben az, aki árujáért vagy munkájáért pénzt kap, kisebb vásárlóerőt kap ellenérték gyanánt, mint amit eredetileg befektetett. Az inflációs irányzatra az a jellemző, hogy az emberek többé nem a pénzt, hanem az árut fogadjak el értékmérő gyanánt. Szabad gazdasági rendszerben az inflációs jelenségeket az a mellékkörülmény kíséri, hogy az infláció miatt lassan elszegényedett vásárló közönség beszünteti a vásárlást, minek következtében a termelést csökkenteni kell, a munkások létszáma csökken, ezután csökken a vásárlás s végülis bizonyos mérvű gazdasági pangás áll elő. Hozzá kell tenni, hogy a gazdasági élet hullámzása nemcsak szorosan vett gazdasági jelenség, hanem kombinálva van leiki tényezőkkel is; ezért van az, hogy bizonyos fokon túl sem az inflációt, sem a pangást nem lehet többé megállítani.

A hullámzás káros hatását a legszabadabb gazdasági rendszerben is kormányintézkedésekkel kell kiküszöbölni. Egy ország általános jóléte, sőt politikai élete is jórészt attól függ, hogy a kormány képes-e megfelelő gazdasági kényszerintézkedéseket alkalmazni.

Az amerikai kontinensen a gazdasági kényszerintézkedéseket a kormányok és a munkaadó és munkavállaló szervezetek (a nagytőke képviselői és a szakszervezetek) egyaránt szabályozzák. A kormány a bankkamatláb emelésével vagy csökkentésével, a hitelnyújtás kiterjesztésével vagy megszorításával, az adók emelésével vagy csökkentésével intézkedik. Az ipari vállalatok szakértőik véleményének megfelelően vagy újabb befektetéseket, vagy a meglévő intézmények beszüntetését határozzák el. A szakszervezetek, amelyek ezen a kontinensen legalább annyi hatalommal rendelkeznek, mint a kormány gazdasági szervei, azt igyekeznek elérni, hegy a gazdasági emelkedés előnyeit nem a vállalkozó, hanem a munkás élvezze, a gazdasági nehézségek súlyát pedig ne a munkás, hanem a vállalkozó viselje. Ezzel az igyekezettel azonban az amerikai szakszervezetek nem csak egyoldalúlag a munkások javát

igyekeznek szolgálni, hanem az egész gazdasági élet javára dolgoznak. Ezen a kontinensen ugyanis a legnagyobb fogyasztó a munkásság, itt valójában nem létezik termelő és fogyasztó osztály közötti különbség, úgy hogy amikor valamilyen szakszervezeti intézkedés emeli a munkások egy csoportjának a fizetését, ugyanakkor munkaalkalmat és vállalkozási alkalmat teremt az ipari vállalkozóknak is.

Jelen pillanatban az amerikai kontinensen bizonyos fokú átállási folyamat megy végbe. Az ipari termelés, amely 1945 óta fokozatosan áttért az életnívó emelését közvetlenül szolgáló fogyasztási javak termelésére (autó, televízió, ruházati cikkek, szórakozó ipar stb) most a bolsevizmus katonai fenyegetésének hatása alatt ismét nagymértékben kénytelen áttérni a katonai erő fokozására és a háborús nyersanyagok termelésének fejlesztésére szolgáló iparágakra. Ebbe a fogalomkörbe tartozik általában minden, ami nem arra szolgál, hogy az életet élvezetessé tegye, hanem arra, hogy a szabad életet biztonságossá tegye. Ez a fajta termelés a dolog természeténél fogva olyan javakat termel, amelyeket ezidőszerint nem használ fel senki ( pld. atombombák, rakéták stb.) és amelyeknek az árát nem a vállalkozók fizetik meg, hanem az állam, végeredményben tehát az adófizető polgárok. Az így termelt anyagok árát a kormány pénzzel fizeti meg, amely pénz mögött azonban nem áll használható iparcikk. Az adódollárokból tehát lassan inflációs pénzfelduzzasztás lesz. Ez az, amit a gyakorlatban úgy érzünk, hogy sokmindennek az ára felmegy.

Minthogy ugyanakkor a fogyasztási cikkek fogyasztásának mértéke csökken, egyes iparágak kénytelenek leállni, s ezzel bizonyosfokú munkanélküliség áll be. Pangás jelei mutatkoznak egyes vonalakon, míg infláció mutatkozik másutt. A gazdasági életet szabályozó tényezők ( kormány, iparosok, szakszervezetek ) nem rendelkeznek kellő hatalommal arra, hogy az EGÉSZ gazdasági éleiét egyöntetűen szabályozzák, nem is beszélve arról, hogy szabad társadalomban nem is lehet gazdasági kényszerkormányzást bevezetni. Ezért kapkodás és bizonytalanság uralkodik s ez mindaddig tartani fog, amíg a most kiadott gigászi mérvű katonai és tudományos kutatási munkákra költött billiók vissza nem kezdenek folyni a gazdasági élet vérkeringésébe.

Ez a regenerálódási folyamat kezdetben lassú lesz. Először azok a rétegek fogják érezni, amelyek az amerikai katonai ipari termeléssel közvetlen kapcsolatban állanak. Hónapokkal később fog csak az itt érdekelt réteg további vásárlásokat eszközölni, s egy évig is eltarthat, amíg az újonnan nyomott pénz ismét új házak, új autók, új művelődési és szórakozási cikkek alakjában válik majd árucikké. Komoly gazdasági válság azonban addig sem fenyeget.

K?yKw?5eooe.a5eBoo«o«»QOOowoaw<»floegoogooBWOQoeotfGQoaoffi

A harmadik vörös cár: Nikita Kruscsev

A diktatúráknak jellemző tulajdonsága, hogy egy vezérre, a diktátorra épülnek és ennek halálával a diktatúra is megszűnik, mert a diktatúra rendszerint nem örökölhető. Ezt mutatja Julius Caesar, Napoleon, Mussolini és Hitler példája egyaránt. A diktátor halálával, sőt esetleg még életében a diktatúrát valami más, többé-kevésbé demokratikus uralmi rendszer váltja fel. A moszkovita államkapitalizmus kivétel a szabály alól. Lenin a "Népbiztosok tanácsának elnöke" címet viselte, Sztálin a pártfőtitkári álláson kívül "generalissimus"-nak a "tudományok korifeusának" stb is neveztette magát, de lényegileg cárok voltak, sokkal nagyobb hatáskörrel, mint amiről bármely abszolutisztikus uralkodó valaha is álmodott volna. A harmadik cár Nikita Kruscsev, aki még Sztálinon is túltett a vetélytársak gátlásmentes liquidálásában. Malenkovot, Sztálin volt titkárát egy távoli erőmű igazgatójává nevezte ki, Molotovot a szovjet gazemberek e doyenjét mongol követté száműzte és a népszerű Zsukov marsallt pedig, aki sokallotta a hadsereg feletti pártellenőrzést, összes magasabb fukeióitól megfosztotta.

Aneurin Bevan angol Labour vezér nyilatkozatából tudjuk, hogy Kruscsevnek felesége is van. Mirja Kruscsev, a vörös cárnő, a szovjet birodalom első dámája, alacsony, kövér, csúnya nőszemély, megjelent Bevan fogadásán és orosz nyelven barátságosan üdvözölte az angol politikust. 'Örülök, hogy Önt itt üdvözölhetem. Most tanulok angolul és tavasszal viszonozni fogom az Ön látogatását Londonban" mondotta az asszonyság, majd Kruscsev egy

szemöldökrándítására eltűnt a balfenéken.

Mirja Kruscsev létezéséről a világ eddig semmit sem tudott, háttérbevonultan élt, személye senki számára sem volt érdekes. Annál inkább tudtak Kruscsev Pompadurjáról, a szép és okos Jekatyerina Furcseváról, aki a párt központi bizottságának és a politikai irodának tagja $ így a legbefolyásosabb pártvezetők közé tartozik. Furcseva férje Nyikolaj Firjubin a szovjet belgrádi követének tisztét töltötte be, nyilván azért, hogy nejének és Kruscsevnek idiljét jelenlétével ne feszélyezze. Amikor Zsukov Titoval való tárgyalás céljából Belgrádba utazott, akkor bukása már el volt határozva. Furcseva tudta, hogy Kruscsev Zsukov népszerűségétől megszabadulva korlátlan diktátor lesz, férjét Belgrádbói visszahivatta és a külügyminisztériumban helyezte el fontos állásban. Kruscsev az új cár belátta, hogy új hatalmi pozíciójában adnia kell valamit az úgynevezett szovjet erkölcsre is és Furcsevával való barátságát nem j pertraktáltathatja ország-világ előtt. Elővette feleségét, a kövér és gusztustalan Mirját és a szovjet nép és világ előtt most a jó férjet és jó családapát akarja megjátszani. Nyikolaj Firjubin belgrádi szám- . üzetésének megszüntetése és Mirja szerepeltetése van hivatva i Kruscsev megjavult erkölcseiről tanúskodni a félrevezetett szovjet1 nép előtt.

Kruscsev vizet prédikál, de bort iszik. Megmutatja Mirját az angol politikusnak, de Furcseva befolyása nem csökken, sőt szilárdabb, mint valaha.

KIS HÍREK

MELEGSZIK a Skandinávf.álsziget. Az utolsó ötven esztendő alatt észrevehetően melegebb lett az éghajlat a Skandináv félszigeten, — állapította meg a norvég sarkkutató intézet. A legutóbb végzett mérések alkalmával megállapították, hogy a jégmezők kb. egy mérfölddel visszahúzódtak és ez a viszszahuzódás állandóan tail. A tél is melegebb lett és ez a melegedő időjárás a gazdaság és főleg a halászat számára új lehetőségeket teremt.

# *

A MESSINAI BÍRÓSÁG

gyilkosság vádjával fogta nerbe Roger Izoar messinai lakost, aki 25 millió frankra biztosította menyasszonyát, néhány héttel annak különös halála előtt. A menyasszony ugyanis egy magas szikláról a „tengerbe esett”.

A dologban semmi különös nem lett volna, a gyanúra az adott okot, hogy a kapzsi „vőlegény”, alig két órával menyasszonya halálának felfedezése után már jelentkezett a biztosító társaságnál a 25 millió frankért.

Pénzt nem kapott, — ellenben letartóztatták.

*

Nordstrandischmoor, észak frieslandi (Németország) szigetecskén 31 esztendő óta nem volt haláleset. Az apró temetőcske utolsó „vendégét” 1927-ben temették.

Tulszaporodástól azonban ennek ellenére sem kell tartani, mert a szigetecske lakóinak száma mindössze húsz ember. A legfiatalabb egy hónappal ezelőtt, karácsonykor született.

**

*

Európa legrégibb naptára a „Krakauer Kalender”. Háromszáztizenhét esztendővel ezelőtt, 1641-ben adta ki először a krakkói egyetem és azóta is minden esztendőben pontosan megjelenik. A “krakkói” kalendáriumot egyébként mindig Bécsben nyomták és nyomják ma is és olyan népszerű, hogy a legnagyobb példányszámú naptár ma is Ausztriában.

Erélyes intézkedések Spanyolországban

Alfonso Vega, spanyol belügyminiszter magához hívatta a nemzetközi sajtó képviselőit és az egész világ számára kommünikét olvasott fel, amely szerint a kormány szervei letartóztattak 44 személyt, akik Saragossa és Valencia területén kommunista szervezkedést kezdeményeztek. A letartóztatottak közül a legjelentősebb egyéniség Xavier Pradera Cortazar, a madridi egyetem egyik jogtanácsosa. Cortazar és néhány társa titokban résztvett az

A TÖLGY és cseiTák kérgén található zuzmóból illatszereket készítenek, a nyirfarügyekből pedig sebgyógyító kenőcsöt gyártanak legújabban a vegyészek.

A BRITISH MÚZEUMBAN

őrzik a világ legöregebb naptárát, mely a Kr. e. 14-ik évszázadból származik és papirusztekercsekre festették.

Az Imperial Oil Vállalat laboratóriumában a képen látható vegyész új tisztítóanyagot vizsgál.

INFLÁCIÓ VAGY PANGÁS ?

Kanada idegenforgalmának növelésére apró e^lekekkel keavesKeaik látogatóinak. A fenti képen látható “Ogopogo” British Colu mbiából, az ágyú Fort Henryből, az útjelzők Alaszkából és a kis kapitány a Maritimes-ből valók.

1957 őszén Moszkvában megtartott úgynevezett ifjúsági béketalálkozón, s onnan nagytömegű propagandairatot és felforgató utasítást hozott magával. Ezeket a rendőrség megtalálta, s az utasítások alapján felgöngyölte a veszedelmes szervezkedést. „A szervezkedés — mondotta a belügyminiszter — Spanyolország1 békéjét és egységét kívánta megbontani. A lázadást csirájában el- J fojtottuk."

Szíria és Egyiptom politikai egyesítéséről

ír a sziriai sajtó. Szíria külügyminisztere és honvédelmi minisztere egyheti konferenciára utaztak Kairóba, ahol Nasserrel arról tárgyaltak, hogy a két ország teljes gazdasági, politikai és katonai szervezetét egyesítsék. A szir parlament nagy többsége hajlandó az egyesülést megszavazni. Az összes politikai pártok — kivéve a parlamentben nem képviselt kommunistákat — kijelentették, hogy hajlandók politikai egységfrontot szervezni, s ezt követőleg Egyiptomhoz csatlakozni. Az új államnak közös elnöke és miniszterelnöke lesz (nyilvánvalóan Nasser). A jelek szerint azonban Egyiptom nem nagyon szívesen megy bele a teljes politikai egyesülésbe, látszólag azért, mert úgy Egyiptom, mint Szíria pénzügyi válsággal küzd és külkereskedelmi mérlegük passzív. Tulajdonképpen két koldusország egyesülésről van szó, ez pedig nem vezethet jóra.

Más körülmények viszont arra vallanak, hogy a világ inkább nyerne, mint veszítene ezzel az egyesüléssel. Nassert ma már tud/alevőleg csak propagandisztikus szálak fűzik a szovjethez. Gazdaságilag és politikailag már régen az amerikai oldalra tolódott át ez a diktátor, aki úgylátszik rendelkezik a politikai visszavonulás művészi tehetségével. Szíriáról is köztudomású, hogy letért a szovjetoarátságról, amit mutat egyebek között az is, hogy a mostani egyesülési tárgyalásokat a kommunisták nem támogatják, hanem támadok. Az is lehet, hogy Nasser egyelőre még azért nem kürtöli világgá a Szíriával való egyesülés tervét — noha Szíria csak erről beszél — mert nem tudja, hogy a szovjet milyen módon fogadja a tervet. Kairóban még egyre folyik az "afrikai és ázsiai népek béketalálkozója" című üres kommunista propaganda-gyülekezet, de ezen az egyiptomi kormány semmi formában nem vesz részt, s a kommunista konferencián említés sem történt Egyiptom és Szíria egyesítéséről. Látható ebből, hogy az egyesülés nem kommunista manőver. Ha pedig nem az, akkor kommunistaellenes jellege van, s talán alkalmas lesz arra, hogy a szovjet közelkeleti befolyását visszaszorítsa. — A nyugati politikusok ezúttal Nasser oldalán kell, hogy álljanak.