Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-06-21 / 54. szám

Még- jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

PRICE 10 CENTS

"A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tra’diciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői"

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

Authorized as Second Class Mail

VIII. évfolyam, 54. szám

KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Toronto, 1958 június 21, szombat

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333

•

Szerkeszti:

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

GAZDASÁGI HARC...

(KÖZGAZDASÁGI ROVATVEZETŐNK ÍRJA)

A közelkeleti hírek között jelenleg csak egy van, amely erőszakos cselekményekről, nyílt lazításról, politikai hódításról szól, éspedig a libanoni kommunistabarát felkelés híre. Mint ismeretes, a nyugatbarát libanoni kormányt úgy politikai, mint forradalmi eszközökkel az utóbbi hetekben súlyosan támadták. A megfizetett és részben fanatizált tömeg részben Nasszer-barát, részben nyugatellenes jelszavakat hangoztatott, s a lázadás csaknem a kormány bukására, illetve puccsra vezetett- Jellemző módon azonban az történt, hogy mihelyt az amerikai flotta egységei megjelentek a közeli vizeken, s mihelyt Nagybritannia és az Egyesült Államok egyöntetűen kijelentették, hogy a kormányellenes cselekmények mögött a kommunisták keze látszik, egyszerre megszűnt a libanoni felkelés kommunistabarát jellege. Mindössze a Nasszer-barátság jelszavai maradtak meg, már pedig az úgynevezett Nasszerizmus — más szavakkal egyiptomi közelkeleti diktatúra — céljai távolról sem azonosak Moszkva céljaival.

A libanoni kormány az Egyesült Nemzeteknél tett panaszt az Egyiptom—Sziria Arab Köztársaság ellen, s a Biztonsági Tanácstól fegyveres UNO rendőrség kiküldését kérte. A Biztonsági Tanács 11:1 arányban megszavazta ezt a kérelmet; jellemző módon Egyiptom is elfogadta a rendőrség delegálását, s a szovjet — bár tartózkodott a szavazástól — nem gyakorolta vétójogát. A nemzetközi rendőrség máris bevonult Libanonba, tehát az eredetileg Moszkvában tervezett forrongásnak vége szakadt. A kommunisták nem adtak sem politikai, sem katonai segítséget Nasszernak arra, hogy Libanont elfoglalja. Ez logikus folyamánya annak a tendenciának, hogy a Kreml — legalább pillanatnyilag — nem próbál katonai hódításokat eszközölni Közel-keleten. Erre vall egyébként az is, hogy az algiri francia krízis alkalmával sem történt semmiféle helyi kommunista beavatkozás, s annak sem volt jele, hogy a lázadó algiri arab nacionalisták ebből az alkalomból Moszkvából kaptak volna külön támogatást.

A Szovjetunió átlátszó tervei

Természetes, hogy az amerikai, angol, francia, német, belga stb. gyárak sem hagyják magukat, s így a közelkeleti vevők kegyeiért olyan súlyos küzdelem folyik, amelyre az első világháborút megelőző német-angol versengési óta nem volt példa. A kommunista kereskedelmi ügynökök hosszúlejáratú hiteleket kínálnak, a nyugati gyárak ügynökei azonban ilyen feltételeket nem képesek adni, ennek az az oka, hogy a rabnemzetek munkásai csak átlagban egyhatodát kapják annak a fizetésnek, amit a munkások nyugaton élveznek. A nyugati árukat rövidlejáratú váltókkal, vagy készpénzzel, illetve csereáruval kell fizetni, s hogy ez lehetséges legyen, a nyugati országok, elsősorban Amerika, hatalmas készpénz kölcsönöket juttat a gazdaságilag elmaradott országoknak.

McMillan brit miniszterelnök a most befejezett washingtoni és ottawai tárgyalásai során elsősorban azokat a módozatokat beszélte meg, amelyekkel a már mostanig is működő nagyarányú

gazdasági segélyeket fel lehet emelni, vagy folyósításukat rugalmasabbá lehet tenni. A Nemzetközi Fizetések Bankja, amely az UNO keretein belül, az UNO közgyűlés által évente megszavazott mértékben folyósít készpénz-kölcsönt a gazdaságilag elmaradt országoknak, gyakran túlnehéz feltételekhez köti a pénz kiutalását. Még mindannyian emlékszünk arra, hogy egyebek között a szuezi krízist is éppen az mozdította elő, hogy a Dulles által Egyiptomnak ígért kölcsön liquidálására nem kerülhetett sor, mert Nasszer időközben a szovjet gazdasági segélyt is igénybe akarta venni. Az amerikai kongresszus felhatalmazása alapján az elmaradt országoknak adott évi sokbillió dolláros segély nem elég, s amellett a folyósítás módja nem szimpatikus, aminek legélénkebb jele, hogy Délarrterikában sor kerülhetett a Nixon-ellenes tüntetésekre. Ezért McMillan azt ajánlotta, hogy külön, egy billió dolláros alap szervezését vállalja magára az USA, Kanada és Nagybritannia, s ebből adjanak pénzt elsősorban a közelkeleti országoknak.

Amivel Diefeabaker nem ért egyet

Kanada miniszterelnöke nem fogadta szívesen ezt a tervet : meggyőződése szerint az idegen, távoli országoknak nyújtandó gazdasági segítség kérdése nem az egyes országok hanem az UNO hatáskörébe tartozik. A kanadai nagyiparosok azonban nem osztják teljesen Diefenbaker véleményét. A kanadai gyáros ügynökének sokkal könnyebb a helyzete, ha úgy kínálja az áruját, hogy a másik kezében tartja a kanádai kormány ígéretét a számla kifizetésére szolgáló összeg meghitelezésére; más szavakkal kifejezve, ha a McMillan-féle külön gazdasági segélyalap terve megvalósulna, úgy a kanadai, (illetve amerikai) gyárosok a

keleti vevőkhöz leszállított áruját végeredményben a kanadai és amerikai adófizető polgárok fizetnék meg. Tisztán pénzügyi szempontból ez a rendszer nagyon közel áll az irányított gazdálkodás rendszeréhez, de szociális szempontból jó, mert az export-termelést fokozza.

Akárhogy is alakul a kölcsönök ügye, a közelkeleti piacok meg fognak telni úgy nyugatról, mint keletről jövő áruval. A verseny igazi hasznát az északafrikai országok fogják látni. Emelkedni fog az életnívó, s ezzel együtt tovább fog csökkenni a kommunizmus politikai ereje mindenütt.

közel-ocx>wwoooQ<»ooc>OQCQeQoocceeoQeQC»QODoeeooeQeooDc>^oDcoaoogoeoooooo<

Az orosz hitszegés újabb bizonyítéka

Gromyko szovjet külügyminiszter táviratilag hívta Moszkvába a nyugati hatalmaknál akkreditált szovjet ügyvivőket. A rövid tanácskozások befejeztével Gromyko magához kérette az USA, Anglia és Franciaország moszkvai nagyköveteit és közölte velük, hogy a szovjet kormány közzéteszi az egész levelezést, amelyet a szovjet és a nyugati nagyhatalmak folytattak a legutóbbi hetekben a csúcskonferencia megtartása érdekében. A szovjet lépés meglepetésszerűen éri a nyugati kormányokat, mert az orosz kormány ünnepélyesen megfogadta, hogy ezeket a tárgyalásokat és az egész előzetes levelezést titokban fogják tartani. Az amerikai külügyminisztérium azonban, miután táviratilag megtudta az orosz kormány hitszegését, 24 órával megelőzte az oroszokat és közzétette az egész titkos anyagot, ezzel is elejét akarván venni a várható szovjet elferdítéseknek és hamisításoknak.

Brit és francia diplomáciai körök véleménye szerint Gromyko

azt a kifogást találta aljas hitszegésének mentségére, hogy a szovjet eddigi magatartását a nyugati lapok elferdítették. Természetesen az ilyen kifogás semmivel sem enyhíti a szovjet erkölcstelenséget. A szovjet ezen újabb becstelen eljárása most már végleg meggyőzte a nyugatiakat, hogy a csúcskonferencia megtartására irányuló tárgyalások szovjet részről csak szemfényvesztési taktikázás volt, mert az oroszok amúgy sem akarnak komolyan tárgyalni olyan életbevágó problémákról, amelyek Európa és a világ békéjére kihatnak.

A szovjet nyilván még azzal is számít, hogy a titkos levelezés közzétételével éket verhet a nyugati hatalmak közé. De a csúcskonferencián eredményesen megtárgyalandó kérdésekben a nyugati nagyhatalmak teljesen egyetértenek egymással. Amint most kiderült, a csúcskonferenciát előkészítő nagykövetek és a külügyminiszterek tanácskozásának is a legfőbb pontjai ezek voltak :

RÉMURALOM MASVAROSZÁGON!

Kivégezték Nagy Imrét, Maiéter Pált és két társukat

Londonból jelenti a Reuter-iroda, hogy a magyar bábkormány igazságügyminiszterének hivatalos jelentése szerint Nagy Imre volt miniszterelnököt, Maiéter Pál tábornokot és két társukat: Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték. A jelentés nem szól arról, hogy mikor és hol végezték ki őket. Feltűnő, hogy a moszkvai újságok még a magyar lapoknál is előbb hozták a hírt.

Úgy látszik, bírósági és bíróságon kívüli tárgyalások előzték meg Nagyék kivégzését. Ez azonban nem ,,kirakatper" volt, mert a kommunisták ebben a számukra kínos ügyben nem mutogatták ezegyszer a kirakatban „igazságszolgáltatási művészetüket", amelynek aljasságával tisztában van Magyarországon is minden épelméjű ember, hanem jól a föld alá bújva, vagy talán külföldön tartották meg a „pert".

A 63 éves Nagy Imre kétségkívül Magvarország törvényes miniszterelnöke volt, a lemondott, vagy jobban mondva a népakarat által elsöpört Gerő Ernő után az államigazgatási hatalom arra hivatott.törvényes szerve nevezte ki miniszterelnökké és bízta meg az új kormány megalakításával. Ahogy Nagy Imrét a népakarat ültette a miniszterelnöki székbe, úgy Nagy Imre csak a népakarat, az angyalföldi, csepeli, újpesti, kőbányai és kispesti proletárok nyomásának engedve, csak nyolcadnapra jelentette be Magyarország népének, hogy megvalósította azt, amiért a munkásság és értelmiség fegyvert fogott, s amiért már addig is annyi áldozatot hozott : Magyarország kilépését a varsói paktum államai sorából, Magyarország függetlenségét és semlegességét.

Nagy Imre nem vezette a magyar szabadságharcot, annak csak sodort bábuja volt. Kommunista volt a javából, bár értelmes é,s jóindulatú embernek bizonyult, amíg 1953-54-ben uralmon volt. A forradalom kitörése után legalább ötvenszer hirdetett statáriumot és szólította fel a harcolókat, hogy tegyék le határidőre a fegyvert- A manvar proletár nem adta ki kezéből a fegyvert addig, amíg el nem érte azt/ amiért a fegyvert kezébe vette. Csak akkor nyugodott meg, amikor felelős miniszterelnöke bejelentette, hogy Magyarország független és semleges ország lett.

A hivatalos jelentés szerint Nagy Imrét a „magyarországi törvényes rend megdöntésére irányuló fegyveres felkelés szervezésével" vádolták. Tudjuk, hogy mi sem állott távolabb Naqy Imrétől, aki a „fegyveres felkelést" minden lehető rendelkezésére álló eszközzel meg akarta törni. Azonban tíz millió magyart a kommunisták mégsem tudnak bíróság elé állítani, nem tudják felakasztani, sem egyszerre kiirtani Magyarország egész lakosságát, bár a végső céljuk kétségtelenül EZ. Nagy Imre személyében a kommunisták a dolgozó magyar népet, annak vá- OOOOOOOCOOOOOOOOOOOOMOO

gyait ítélték halálra és végezték ki.

Még ez év márciusában az Egyesült Állaimok kormánya kérdést intézett a jelenlegi magyarországi kormányzathoz a forradalom leverése után eltűnt magyar politikusok és írók sorsáról. Ezek között szerepelt Nagy Imre, Maiéter Pál és mások, akik az orosz NKVD süllyesztőiben másfél évre eltűntek. A kommunista bábkormány az Egyesült Államok kormányát még válaszra sem méltatta. Ez év áprilisában szóvá tették Nagy Imre és társai ügyét Hruscsov előtt, ennek budapesti látogatásakor. Mivel Nagy Imre annakidején a jugoszláv követségen kért menedéket és onnan csak szabad elvonulás kikötése mellett lépett ki. Nagy Imre és társainak sorsa nagy mértékben függött z Hruscsov és Tito közötti viszony jóra, vagy rosszabbra fordulásától. Most, hogy Tito ismét „láncos kutya" lett, Nagy Imrének kellett a fűbe harapnia, ami viszont Tito arculcsapása is az arrogáns vörös cártól.

Maiéter Pált a „dicső vörös hadsereg" még Gödöllőn fogta el, amikor a győztes magyar honvédség nevében tárgyalni ment az oroszokhoz a vörös hadseregnek Magyarország területéről való kivonulásáról- Maiéter sem volt szervezője a . magyar szabadságharcnak, több mint egy évtizeden át a kommunista uralom fenntartásának volt őre. Véletlenül sodródott bele a szabadságharcba ; ebben azonban megállta helyét becsülettel. A győzelem esetén a magyar dolgozó nép azért sok mindent megbocsájtott volna Maiéternek.

A másik két kivégzett ember: Gimes Miklós és Szilágyi József. Ugyanolyan áldozatai a kommunizmusnak, amelytől éveken át nem álltak távol.

A hivatalos jelentés még azt is a világ tudomására hozza, hogy ebben a suba alatti „perben" a kommunisták 5—12 évig terjedő börtönre ítélték Tildy Zoltánt, a KOMMUNISTÁK KEGYELMÉBŐL volt köztársasági elnököt, Kopácsy Sándor volt budapesti kommunista főkapitányt, Donát Ferencet, Vásárhelyi Jánost és Miklóst. Mindanynyiukat a magyar dolgozó nép terhére elkövetett súlyos népellenes cselekmények egész bűnlistája terheli. Legalább is a korpa közé keveredtek s most felfalták őket a disznók. Ezzel a kommunisták megtakarították a magyar nép igazi képviselőinek, hogy ezekkel a nemzeti mivoltukról megfeledkezett emberekkel valaha is törvényes magyar bíróságok foglalkozzanak. Annál könnyebb lesz az igazi kommunista főgazemberek felelősségre vonása.

Nem fog kelleni másfél esztendő, sem rejtett GPU tárgyalás ahhoz, hoqy a Kádár, Münnieh, Marosán stb. bandára 32.000 magyarnak 200.000 főnvi orosz tankhadsereg segítséaével való legyilkolását rájukbizonyítsák- Tizmillió tanúja van annak.

OOOQOOO»OOOD(WOöOOOOOíy

Nem ismerik el a keletnémet kommunistákat

Három amerikai pilóta egy helikopterrel Keletnémetország területén volt kénytelen leszállni, mire az ottani hatóságok az amerikai pilótákat lefogták. Mivelhogy az amerikai kormány nem ismeri el a keletnémet kommunista “kormányt”, így a megszálló szovjet kormányhoz fordult a pilóták szabadonbocsájtása érdekében. Az oroszok azonban azt a vá laszt adták, hogy nem ők. hanem a “Demokratikus Né. met Köztársaság” illetékes a nilóták sorsa felett döntésre. Ezzel a szovjet arra szerette volna kényszeríteni az USA kormányt, hogy forduljon

közvetlenül ,a keletnémet kommunistákhoz s így ismerje el a kommunista kormányt. Az amerikaiak azonban kijelentették, hogy a keletnémet kommunista kormányt nem ismerik el törvényes kormánynak és csupán a három jogtalanul lefogott pilóta sorsáról kémek felvilágosítást a német kommunista hatóságoktól.

NEM ELEGENDŐ CSAK A VÉDELEM

Diefenbaker kanadai miniszterelnök a middletowni amerikai egyetem diszdok. torává avatták. Avatási beszédében Diefenbaker ezt

mondotta: “Nem elegendő, ha Kanadát és az Egyesült Államokat csak a közös védelem egyesíti. A közös védelem mellett meg kell erősíteni a két ország gazdasági együttműködését is.” Die>fenbaker kihangsúlyozta a munkanélküliség elleni . közös harcot, amit összehangolt akcióval kell mindkét északamerikai országnak karöltve folytatnia.

FASZESZT ISZNAK A SZIGETLAKÓK

Az Uj Guinea.i szigetcsoporthoz tartozó Ujbritannia sziget lakói, egy helybeli hittérítő szerint, megisszák mindazt a methylalkoholt (faszeszt), amit a kormány a lakosság tüzelőanyag és vi. lágítási szükségleteire szállíttat a szigetre. A misszionárius jelentése szerint az 1957 év első félévében a szigetlakók több mint 20 ezer üveg faszeszt ittak meg, ami komoly veszélyt jelent a lakosság egészégi állapotára. A szigetet legtöbbnyire pá puák lakják. .

»flO«OSC»OOOOOOI»CWOQODOOOOOOOCNémetország egyesítése szabad választások útján, amelyek Dulles véleménye szerint minden kétséget kizáró módon súlyos vereséget fognak jelenteni a szovjet rendszernek, továbbá a keleteurópai országok, köztük Magyarország kérdésének rendezése is ugyanolyan alapokon, mint a német probléma nyugvópontra hozása Dulles amerikai külügyminiszter addig hallani sem akar a csúcskonferenciáról, amíg nem kap teljes garanciát arra, hogy az európai kérdéseket kielégítő módon tudják rendezni egy megtartandó csúcskonferencián. Az orosz csalásokból elegük volt már a nyugatiaknak.

A gazdasági háború máris megindult

lamok, amelyek versenyképes, komoly értékekkel bíró ipari termékeket képesek szállítani, mert hiszen ez a három ország 1945-ig teljes mértékben a nyugati fejlett ipar területéhez tartozott. Amikor tehát Tunisz, Sziria, Egyiptom, Arábia, Lybia, Szudán stb. területén magyar, cseh, keletnémet, vagy szovjetorosz gépeket kínálnak, akkor tulajdonképpen azok az áruk kerülnek piacra, amelyet nyugati kulturközösséghez, de a keleti politikai közösséghez tartozó országok termelnek. A rabnemzetek szellemi termékeinek csúnya kihasználása ez, de még mindig jobb, mintha a csatlósországok fiait egy véres háború keretében mészárolják, mint ahogyan az a magyar szabadságharc idején történt.

A túlságosan átlátszó, s a világ minden népe előtt antipatikus fegyveres lázítás helyett a szovjet most arra tesz kísérletet, hogy nagyarányú gazdasági segítség útján szerezzen barátokat a világ elmaradt népei között, elsősorban pedig a Közelkeleten. Szakértők megállapítása szerint ez a gazdasági offenziva e pillanatban hathatósabb lesz, mint minden eddigi kommunista penetrációs kísérlet. Mindenütt, ahol az ipari termelésre és a belterjes mezőgazdálkodásra még csak most áttérőben lévő országok ellátása eddig egyedül a nyugati szállítók kezében volt, most jelentkeznek a szovjet ügynökök, s jó árut kínálnak aránylag olcsó árakon. Elsősorban Magyarország, Keletnémetország és Csehország azok a csatlós ál-