Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-06-11 / 51. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eped ez Saázezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 51. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 &uuzcUatt *%tMq4nieut& KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Toronto. 1958 június 11., szerda Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 DE SAULIÉ FELADATAI... De Gaulle tábornok azért tudta megszerezni a hatalmat, mert egyedül csak ő nyújt reményt arra, hogy rendet teremt Algériában és Észak-Afrikában. Kormánya sorsát e feladat elvégzésének a sikeréhez kötötte. Ezek nélkül gyökeres anyaországi reformjait sem tudja megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy legfőbb feladatának az algériai helyzet megoldását tekinti. Nyilvánvaló az is: reméli, hogy ezt a feladatot záros határidőn belül megoldja, hiszen minden bizonnyal azért kért csupán hat hónapra szóló rendkívüli felhatalmazást. De Gaulle aligha akar háborút Észak-Afrikában,^hiszen ezt a háborút hat hónap alatt nem lehetne befejezni. Kormányának összetétele is arra mutat, hogy békés megoldást keres. Sikere most attól függ, számíthat-e az anyaországi és az algériai francia hadsereg további támogatására. A szélsőséges elemek túlzásaival szemben ugyanis csak a hadseregre támaszkodva tud megküzdeni- Ha az események további fejlődése során a hadsereg a szélsőséges polgári politikusok oldalára' állana, a polgárháború elkerülhetetlen lesz. De Gaulle algiri fogadtatása után nyugodtan mondhatjuk, hogy erre aligha kerül sor. A hadsereg észak-afrikai lépését ugyanis nem azért tette meg, hogy az arabság elnyomása mellett ügyvédkedő polgári szélsőségesek kedvét szolgálja, hanem azért, mert véget akart vetni annak a tehetetlen rendszernek, amely egyaránt gyenge volt a háborúra és a békére is. A francia hadsereg nyilvánvalóan arra törekszik: úgy kerüljön ki a jelenlegi zavaros és nyugtalanító helyzetből, hogy a becsületén ne essen csorba. De Gaulle egész múltja amellett szól, hogy a hadsereg törekvését megérti. A franciák nagyrésze úgy tekint ma rá, mint ahogyan az amerikaiak Eisenhowerre tekintettek 193í-ben a zsákutcába jutott koreai háború idején. De Gaulle-t sokan bírálták amiért a válság hetei alatt nem hozta nyilvánosságra, hogy mi a szándéka Algériával kapcsolatban. A fejlemények azóta megmutatták, súlyos hiba lett volna, ha megteszi. Az algériai helyzet megoldása ugyanis nem olyan egyszerű. Olyan megoldást kell találni, amely a hadsereg teljes támogatásával találkozik és amelyről az algériai francia telepesek szélsőséges vezetői tudják, hiába foglalnánk állást ellene, a hadseregre nem számíthatnak. A De Gaulle által javasolt megoldásnak még egy másik fontos tulajdonsága is kell, hogy legyen. Mégpedig a következő: az algériai arab felkelők szélsőséges vezetőit is olyan intézkedésekkel kell meglepni, amelyek ellen nem számíthatnak a tuniszi és marokkói kormány további támogatására. Ezekhez az intézkedésekhez volt szükség olyan francia kormányra, amelyet nem lehet szabotálni és nem lehet egyik napról a másikra megbuktatni. Olyan kormányra, amelytől el lehet várni, hogy megvédi Franciaország és a francia birodalom becsületét. Ezt a feladatot viszont csak olyan kormány képes elvégezni ^melynek vitathatatlan tekintélye van és amelyre egyik szélsőség fanatikusai sem gyakorolhatnak számottevő nyomást. Érdemes megemlíteni azt a bölcs magatartást, amelyet az egész franciaországi válság alatt az amerikai és kanadai kormány tanúsított. Mindegyik kormány megértette: létfontosságú az algériai béke, mert a háború jóvátehetetlen tragédiához vezetne. Mindegyik kormány meglátta, hogy Franciaországot nem lehet csupán a NATO-hoz fűződő kapcsolatain keresztül szemlélni és hogy egy erős és gazdag Franciaország nemcsak Európának, hanem Amerikának és Kanadának is elsőrendű érdeke. Megelégedéssel szemlélhetjük azt is, hogy De Gaulle külügyminisztere Franciaország washingtoni követe Maurice Couve de Murville lett. Ez a tehetséges és józanul tárgyilagos fiatal diplomata Washingtonban közismert lett a nemzetközi kérdésekben való jártasságával. Nagyszerű diplomáciai múlt van mögötte és minden okunk megvan annak a feltételezésére, hogy fontos és eredményes szerepet játszik majd a De Gaulle kormányára váró nagy feladatok megoldásában. «oooooooawgqwpoeBPOQoocawooflo Algír óriási lelkesedéssel várta De Gaulle tábornok, miniszterelnök és hadügyminiszter érkezését. Ezért a férfiért szállt sikra az algiri francia hadsereg, a hadsereg magatartásának köszönheti főleg, hogy uralomra jutott s ezért joggal várták az algiriak, hogy De Gaulle felveszi kormányába legalább a két algiri vezért: a hadsereg részéről Sálán tábornokot, a polgári közbiztonsági bizottságok részéről pedig Soustellet. Mindkettő kimaradt. Ahelyett De Gaulle két olyan miniszterével érkezett Algírba, akiket az algiri disszidensek legkevésbé akarnak a kormányban látni. De Gaulle kíséretében vannak: Louis Jacquinot államminiszter és Max Lejeune gyarmatügyi miniszter. Mindketten a "rohadt parlamentáris rendszert" képviselik az algiri nacionalisták szemében, Lejeune még hozzá annak a szocialista pártnak is a képviselője, amely ellen az algiri zendülés voltaképpen irányult. Az algiri nacionalisták legnépszerűbb vezéreit: Sálán tábornokot és Soustelle volt kormányzót De Gaulle semmibe véve egyszerűen nem veszi tudomásul. így jött le De Gaulle Algírba. Az ottani kormányzóság épületében szállt meg két miniszterével együtt, a nacionalisták főhadiszállására el sem ment. De Gaulle Algírban a kormányzóság balkonjáról beszédet mondott, amelyben teljes egyenjogúságot Ígért minden algiri számára. Mialatt beszédét mondotta, a tömeg "Soustelle, Soustelle" kórusban való kiáltásokkal zavarta a miniszterelnök beszédét, míg egy másik csoport behatolt a kormányzóságra és egy hátsó fülkébe zárta be De Gaulle magával hozott két miniszterét: Jacquinotot és Lejeunet. Minderről De Gaullenak a beszéd alatt nem volt tudomása és úgy távozott, hogy minisztereit nem is látta. Ezeket később az algiriak szabadon bocsátották. De Gaulle tehát Algírban máris két nagy hibát csinált: 1. olyan minisztereket hozott magával, akik ellen az algiri felkelés irányult, a felkelők vezéreit pedig, akiknek hatalmát köszönheti, a kormányba fel sem vette; 2. az algiri mohamedánoknak sem önállóságot, sem autonómiát nem Ígért, ehelyett azt ígérte meg, hogy franciákat csinál mind a 10 millió algíriből, akik közül 9 millió a mohamedán- De Gaulle ezután páncélosok kíséretében Constantineba hajtott. Az algiriak, franciák és arabok egyaránt, nem ezt várták De Gaulletól. OOOOOOMOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOMOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOWOO« Vége a háboniíitáni világnak Franciaországban A franciaországi válság végével látjuk végre az úgynevezett háború utáni világ végének kezdetét. Majdnem minden államban háborúutáni változásokat, átmeneti intézményeket látunk. Csak két állam maradt meg érintetlenül belső berendezésében a háború után is: az USA és a Szovjetunió. A harmadik nyugati szövetséges, Franciaország, a negyedik köztársaság, a háború után sem szűnt meg a bizonytalanságban vérgődni, ragaszkodott régi alkotmányához, de parlamentje mégsem fejezte ki a francia nép akaratát és nem oldotta meg Franciaország egyetlen égető problémáját sem. Ez volt a betegsége a Negyedik Köztársaságnak és "hosszú betegségnek halál a vége". Sok változáson ment át a francia politika 1946 óta. De a mai változás lényegesen különbözik minden előzőtől. Franciaország valami új előtt áll. De Gaullenek hat hónapja van, hogy nyugvópontra hozza Franciaország északafrikai kérdéseit és hogy alkotmányreformot hajtson végre ez idő alatt. Ha ez nem fog neki sikerülni, Franciaország még eddig ismeretlen jövő előtt áll: vagy a kommunizmus, vagy a totális nemzeti diktatúra forradalmát fogja végig szenvedni. Kanada és Németország viszonya Heuss professzor államelnök és von Brentano német külügyminiszter látogatása Kanadában megerősítette azokat a baráti érzelmeket, amelyeket Kanada kormánya és lakossága táplál az új Németországgal szemben. "Mindazon ellenszenvnek nyomát sem láttam, amit Kanada a háborúból kifolyólag táplált azelőtt Németország ellen, mondotta von Brentano külügyminiszter; barátságosabb légkörrel találtuk magunkat szemben Kanadában, mint amilyenre számítottunk. Megbeszéléseket folytattam Diefenbaker miniszterelnökkel, Smith külügyminiszterrel és még több felelős kanadai politikussal, amelyekből azt vonhatom le következtetésképpen, hogy véleményeink a lényeges kérdésekben azonosak. Németország minden tőle telhetőt megtesz, hogy e bizalom fennmaradjon. Reméljük, hogy kapcsolataink változatlanul barátságosak maradnak a német szövetséges köztársaság és De Gaulle Franciaországa között is. A német egyesítéssel kapcsolatban sajnáljuk, hogy az oroszok nem hajlandók engedményeket tenni. Mindent megteszünk, hogy az oroszokat belátásra bírjuk ebben a létkérdésünkben. A NATO államok közötti kapcsolatokat még szélesebb alapokra kell helyezni. Feltétlenül tájékoztatniok kellene a NATO hatalmaknak egymást minden nemzetközi fontos kérdésről és minden lépésükről, amit tenni szándékoznak a nemzetközi politika terén", fejezte be nyilatkozatát von Brentano. Csak egyféle koRmunizmus van a világon Nikita Hruscsov, a szovjet kommunista párt főtitkára és miniszterelnök a bolgár kom. munista párt kongresszusán Szófiában éles kirohanást intézett Tito és „elhajlásai” ellen. „Csak egy kommunizmus van a világon, a szovjet kommunizmus”, ordította Hruscsov úgy, hogy Tito js meghallja részeges rekedt hangját a határon túl. „Miért van az — folytatta elmefuttatásait az orosz diktátor, hogy a nyugati hatalmak a kommunista államokat el akarják törölni a föld színéről, a kommunizmust ki akarják teljesen irtani, ugyanakkor azonban egy másik szocialista (kommunista) országnak előnyös hiteleket nyújtanak és dugpénzeket adnak ? Nincs kétféle kommunizmus a világon. (Ezt mi már eddig is tudtuk. Szerk.) Nem lehetséges, hogy kommunizmus lenne az is, amit a nyugatiak gyűlölnek s a másik is, ami a nyugati reakciósok számára kellemes s amit agyontámogatnak minden lehető módon nyújtott segélyezéssel”. Azután Hruscsov arról beszélt, WOOÖOOMOOOOOOOOOOOOOOCCCOOOQOWÖOOQOOO hogy Sztálin halála után 1955-ben a szovjet baráti viszonyt próbált létesíteni Tito Jugoszláviájával. „A múlt terhes súlya azonban, folytatta, tulnehéz volt ahhoz, hogy ezt a jugoszláv vezetők csak olyan könnyen lerázhatták volna magukról. A javult kapcsolatok megteremtése után Ős a jugoszláv vezetők folytatták szovjetellenes ki. jelentéseiket és állandóan támadták a szocialista tábort és a testvéri kommunista pár. tokát”. Ezek után újból várhatjuk a „testvéri” kibékülést a cigánytáborban. 00000000-: \\\ \\\ \\ \\\ AZ ELMÚLT 24 ÓRA HÍREI MAROKKÓ IS KÖVETELI A FRANCIÁK KIVONULÁSÁT Rabat. — V. Mohamed marokkói király, egy De Gaullehoz intézet üzenetében annak a reményének adott kifejezést, hogy az algiri kérdés szabadelvű rendezésének (Algír önállóság ?) a megvalósítása most már teljésen rendbehozná a ffrancia-marokh kói viszonyt is. De Gaulle elő. ző levelére válaszolva a király azt mondja, hogy ő is kívánja a francia-arab együttműködést, ahogy az a háború alatt is meghozta jó gyümölcseit, ennek ázonban előfeltétele, hogy Marokkóból kivonuljon még az a 30 ezer főnyi francia hadsereg, amely a szerződés értelmében ott van. • LETARTÓZTATTÁK PÁRIZSBAN A BBC TAGJAIT Párizs. — Á Brit Rádiótársaság (BBC) hat hagját, 5 angolt és egy franciát, Párizsban a francia rendőrség letartóztatta és 4 órán át zárkában tartották. A letartóztatás oka az volt, hogy az angolok a Place de la Concor. deon a járókelőktől kérdezősködtek a válságról táplált érzelmeikről és véleményükről. A letartóztatott BBC embe rekét az angol követ tiltakozására szabadon engedték. Cáfolják a tuniszi csatákat a franciák Francia hírforrások cáfolják azokat a tuniszi eredetű híreket, amelyek Remada közelében súlyos harcokról szólnak a franciák és tunisziak között. A tunisziak azt állítják, hogy az összecsapások akkor kezdődtek, amikor a bekerített francia helyőrség át akarta törni a lezárt és eltorlaszolt országutat. Minderről francia oldalon nem tudnak semmit. A tunisziak a hírek szerint az ott állomásozó mintegy 20.000 főnyi francia hadsereget bekerítették, hogy mielőbbi távozásra kényszerítsék az országból. Bourguiba tuniszi államelnöktől megkérdezték, hogy nem változtatta-e meg álláspontját most, miután már De Gaulle került hatalomra Franciaországban. Bourguiba erre azt mondotta: "De Gaulle, vagy nem De Gaulle — nekünk mindegy. A franciáknak ki kell menniök Tuniszból". Baktériumháboru előkészületeivel vádolják Amerikát az oroszok A Vörös Csillag, a szovjet hadsereg hivatalos lapja azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy kémiai, baktérium. és mérgező hatású sugárháborut készítenek elő az oroszok ellen. A Vörös Csillag azt állítja, hogy a hirt a titkos hadsereg (?) jelentéséből meríti, amit az amerikai hadsereg kémiai osztálya terjesztett legutóbb a kongresszus elé. A hir igy nyilván vagy puszta koholmány, vagy pedig bizonyíték arra, hogy a kongresszusban, esetleg az amerikai hadseregben is moszkvai kémek ülnek. Bulganyin is száműzetésbe megy Londonból jelentik azt a jól értesült körökből származó hirt, hogy Nikoláj Bulganyin volt miniszterelnök rövidesen száműzetésbe követi Georgij Malenkov és Vjacseszláv Molotov elvtársakat. A hir szerint Bulganyin jelenleg Odesszába lett „áthelyezve”. Moszkva hivatalosan még nem jelentett semmit Bulganyin sorsáról, de a nyugati követségek egybehangzóan állítják, hogy Bulganyint már több mint egy hónapja senki sem látta és a sajtóban sem történt róla azóta említés. iiinniniiiniiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiimiiimiinmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnniiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii» BOMBÁK ROBBANNAK CIPRUSBAN IS Bombarobbanások rázták meg a ciprusi töröknegyed házait, amikor szakértő lőmesterek robbantással tették ártalmatlanná a görög negyedben talált bombákat.---------------------------o--------------------------KOALÍCIÓS KORMÁNY LESZ BELGIUMBAN A belga választásokon egy párt sem kapta meg az abszolút többséget. Mint a legerősebb párt a Katolikus Párt került ki Gaston Eyskens vezetésével, aki most várja a király megbízását kormányalakításra. Eyskens hajlandó a szocialistákat is bevenni az új kormányába. :--------i----------------------------o------------------------------------MÁR A PESTI JUGOSZLÁV KÖVETSÉG IS "KÉMKÖZPONT" Ezt a megállapítást Hruscsov tette a bolgár kommunista párt szófiai kongresszusán. Többek között azt is mondotta, hogy teljesen indokolt volt a jugoszlávokat 1948-ban a Kominformból kizárni, mert a szovjet elleni magatartásukkal annyira mentek, hogy 1956-ban a budapesti jugoszláv követség alapjában véve a kommunista ellenes forradalom központja és melegágya volt. Ebből a "melegágyból" csalták ki a kommunisták Nagy Imrét, hogy hűvösebb helyre tegyék őt.-------------------------------------o--------------------------------------TORNÁDÓ DÜHÖNGÖTT AMERIKÁBAN 40 mérföld szélességben söpört végig a békés Wisconsin állam farmvidékén a rettenetes tornádó, amelynek eddig 24 halott és több mint 100 sebesült áldozata van. Badot városkát a szélvész teljesen eltüntette a föld színéről. A környékbeli városok kórházai tele vannak sebesültekkel s a rendőrség átfésüli az egész vidéket, hogy az elemi csapás esetleges további áldozatait is felkutassa.--------------------------------------o-------------------------------------CSÖKKENEK KANADÁBAN AZ ÉLETSZÜKSÉGLETI KÖLTSÉGEK Ez év áprilisában a közszükségleti cikkek indexe 125,2-ről 125,1-re csökkent, ami a folyó évben az első örvendetes hír. A csökkenés az élelmiszerek, valamint a háztartási szén és gépkocsik üzemanyagának némi olcsóbbodására vezethető vissza. CSALÓDÁS ALGÍRBAN
