Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-03-19 / 27. szám
Vili. 27. szám, 1958 március 19. szerda 2 KANADAI MAGYARSÁG. Kanadai felebarátaimnak t és a Kanadai Magyarság OLVASÓINAK ŐSZINTE HÁLÁMAT FEJEZEM KI A MÚLTBAN VALÓ TÁMOGATÁSUKÉRT; EGYÚTTAL KÍVÁNOK JÓ EGÉSZSÉGET, BOLDOGSÁGOT ÉS JÓLÉTET . . THE PROGRESSIVE CONSERVATIVE PARTY OF CANADA MAGYAR ANEKDOTAKINCS A SZAMOSUJVÁRI RUBENS-KÉP Szamoséjvárótt, az örmények nagy templomában, egyik mellékoltár képe felbecsülhetetlen kincs, Rubens gyönyörű remeke: Krisztusnak a keresztfáról való levétele. Metszetekről mindnyájan ismerjük : legemlékezetesebb alakja a tisztes öreg arimathiai József, ki létrán áll fönt, a kereszt ormánál, és foga közé szorítja a lepel sarkát, melyben az Üdvözítőt alábocsátják. Amint mondják, a kép évszázadokon át Rómában volt, ahonnan a napóleoni háborúk alatt Bécsbe, a Belvederebe vitték. De hogy, mint került SzamosujS'árra? Errpl azt beszélik, hogy 1805-ben Szamosujvárról küldöttség ment Bécsbe, Ferenc császár elé és úgy megnyerték a felséges úr kegyét (alkalmasint pénzt adtak neki kölcsön), hogy az uralkodó azt mondta : ’— Válasszatok magatoknak a Belvedereből egy képet, tetszéstek szerint. Nektek ajándékozom. A küldöttség elment a galériába, jó Ízléssel és bölcsen kiszemelték Rubens remekművét, aztán bejelentették az igazgatónak: — Ez lesz az a kép. — Miféle kép? — Amelyiket őfelsége kegyelméből magunkkal viszünk Szamosujvárra. — Azt nem lehet. Ezt a kincset nem Ígérhette el a császár. Az igazgató az ügyet a felség elé terjesztette. Sürgette az Ígéret megmásítását, könyörgött, rimánkodott. De Ferenc császár állott a szavának. A boldog küldöttség világhírű remekműve! tért haza. Épül a szocializmus Ha gyermeke SZÉKREKEDÉSBEN szenved adjon enyhehatású CASTORIA HASHAJTÓT Székrekedés esetén ne adjunk gyermekünknek erős hashajtót. Használjuk az enyhe hatású CASTORIA-T. Ez gyermekeknek való. Nem okoz görcsöket, csikarást. A gyermekek szeretik JÓ IZÉT. Kérdezze meg orvosát. CASTORIA a csecsemők és gyermekek hashajtója. Ha kellemes meglepetést akar szerezni külföldön élő barátainak, ismerőseinek, rendelje meg számukra a KANADAI MAGYARSÁGOT LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK ! Előfizetési díj (külföldi államokban egész évre S12.00) ^AAAAA^AAAAAÁAA^AAA^AAAAAAAAA^AAAAAAA^^^^^^^^^^^VV-A "Magyar Szakszervezetek lapja'4, a Népakaratból, Népszavára visszakeresztelt és "vaslogikájáról" közismert ó-hazai kedvenc laptársunk egyik számában rendkívül élvezetes cikket olvastunk : "A köztulajdon ne legyen közpréda" címen. Pikay István hírlapíró-elvtárs mereng a mai rendszer egyik jellemző rákfenéje, a "köztulajdon dézsmálás" felett és nemes egyszerűséggel megállapítja, hogy: "arról van szó, hogy különösen az ellenforradalmi lázadás alantas szenvedélyeket felkorbácsoló tobzódása óta tolvajok, sikkasztok, csalók, a korrupció bajnokai szeretnék önmaguk Kaliforniájává változtatni az országot". Miután a cikk bevezetésében azt írja, hogy: "Nincs talán még egy téma manapság, ami annyiszor jönne elő az újságok hasábjain s fordulna meg különféle beszédekben, mint a köztulajdon védelme", — be kell látnunk, hogy valami tényleg nem stimmel az elvtársak becsületessége körül, bárhogy próbálják is mosogatni olykor nagy lendülettel a népi-demokrácia szenynyeseit. Szerencse, hogy a szabadságharc, mely mint a köz- és magánvagyon tiszteletben tartásának világcsodája lett, közismert, "alantas szenvedélyeket felkorbácsoló tobzódávává" szocializálható és minden — a népi-demokrácia erkölcsi fertőjének következményei is a számlájára írható. Na jó ! Egyelőre ne vitatkozzunk igen tisztelt kollégánkkal, fogadjuk el, — ha fenntartással is — amit írt. Ámde! Néhány sorral lejjebb imigyen folytatja : "Miként történhetik meg nálunk például, hogy bizonyos bűnözök esztendőkig folytathatják üzelmeiket szinte x mindenki szeme láttára? Nemrég is arról számolt be például egy rendőrségi közlemény, hogy valamelyik Bács megyei termelőszövetkezet vezetői 6 (hat) esztendő óta loptak, csaltak, sikkasztottak a lehető legnagyobb lel ki nyugalommal". Feltehetőleg az "ellenforradalmi lázadás alantas szenvedélyeket felkorbácsoló tobzódása" következtében tették ezt, öt esztendővel az "ellenforradalom’' kitörése előtt! Ilyen apró-cseprő baklövések azonban nem zavarják Pikay^kollégánkat és a már említett "vaslogikával" tovább bogozza a bogozandókat. "Mi ennek a magyarázata?" ■— kérdi önmagától és mindjárt meg is felel rá. — "Itt csak annyit említünk meg, hogy közelebb kerüljünk a probléma lényegéhez: a múlt, a tőkés rendszer a kétségtelen alap." Még ebbe is beletörődnénk, ha azután később I nem idézné Apró Antal elvtárs, a miniszterta; nács első elnökhelyettese idevágó beszédé- i nek egy kedves részletét, mely szól pedig ekképpen : I "A rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gaz• dálkodás miatt felelősségrevonás nálunk, különösen az utóbbi esztendőkben, a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló. Ennek a lazaságnak a velejárója az anyagpazarlás, lopás, ami ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen". Ezek után kérdem én és joggal, hol itt a "tő: kés rendszer", mint erkölcs rontó "alap"? Mert a "felső állami vezetésiről azután tényleg nem lehet azt mondani, hogy kapitalista múltja van. Inkább sötét múltja. Hogy ez mennyire igaz, azt ismét csak Apró elnökhelyettes elvtárs igazolja, mikor azt mondja : "Személyre való tékintet nélkül, legyen az bármelyikünk a kormányban, az állami vezetésben, mindenki szigorú felelősséggel tartozik a népvagyonnal Való elszámolásért és tervszerű felhasználásért". Ami a "tervszerű felhasználást" illeti, abban eddig sem volt semmi hiba. A baj inkább az "elszámolásnál" derült ki. Bingyem-böngyöm, a nagy hanggal kezdett cikk, amelyik "az ellenforradalmi lázadás alantas szenvedélyeket felkorbácsoló tobzódásával" kezdődött és a "múlt, a tőkés rendszer" vádolásával folytatódott, oda torkollik, hogy a kormány és a felső állami vezetés, ellenőrzés nélkül lopkodtak tizenkét év qta, ezzel követendő példát mutatva az alacsonyabb beosztásuaknak is, akiken azután fogott a jó nevelés és semmivel sem maradtak "derék" tanító-mestereik mögött. Pont. Nem vitás, hogy abban az "átkos, kapitalista" rendszerben is előfordultak kisebb-nagyobb visszaélések, hisz minden rendszernek meg lehetnek és vannak is a parazitái. Azt azonban, hogy csak és kizárólag paraziták legyenek egy rendszer vezetői, egyedül a komijiunista-szocialistabolsevizmusban látjuk. Ne hányjanak hát szemre szegény, éhbérért dolgoztatott és a legelemibb szükségletek megszerzésére is képtelen magyar munkásnak, ha megtéved és hogy éhező gyermekei száját betömje, lehetőségeihez képest dézsmálgatja a "közvagyont", hisz "tiéd az ország, a magadét lopod", — akkor, mikor azok, akiknek semmi közük az országhoz és a magyarsághoz, a többezerszeresét lopják állandóan, lelkiismeretlenül, nyugodtan mondhatjuk "kalákában", minden ellenőrzés nélkül. Fogadjanak szót nekünk, tegyék "lakat alá" az egész csürhe bandát, a mai kormányt és a felső állami vezetést és már meg is oldották a "köztulajdon védelmének" problémáját. Mert amíg ők ott vannak, túlságosan nagy költséggel "épül a szocializmus". Sz. L. Nagy kanállal ettek a moszkvai magyar követségen Ha bővebb sporthírekre kíváncsi, olvassa a „SPORT HIRADó’’-t, az emigráció egyetlen sportújságját. A hübériségi szerződés tizedik évfordulóján Boldoczky János fogadást rendezett a moszkvai magyar követségen. A szovjet arisztokráciából a következők jelentek meg: Arisztov, Bulganin, Kozlov, Kruscsev, Komarov a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnökhelyettese, Georgadze, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkára, Gorkin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Rugyenko főügyész, (a nürnbergi per szovjet ügyésze), Antropov, Gromiko, Jeljutyin, Zotov, Malinovszkij hadügyminiszter, Mihajlov, Pavlov miniszterek és Patolicsev, Zorin, Szemicsasztnov miniszterhelyettesek, Nikityin, a Külföldi Gazdasági Bizottság elnöke, Artonov hadseregtábornok, Guszev vezérezredes, Szokolov vezérőrnagy és számosán mások. Magyar részéről jelen volt Czottner Sándor a magyar nehézipar hajcsára is. A nagymennyiségű vodka és kaviár fogyasztását csak Bulganin és Boldoczky beszédei zavarták meg egy időre. SÜTÉSHEZ HASZNÁLJUK A LEGNÉPSZERŰBB I KANADAI SÜTŐPORT ! Négy kanadaiból három, a sütéshez Magic Powdert használ. E sütőpor használata négy generáció óta családi hagyománnyá vált. Használjon Magic sütőport minden régi receptjéhez, az alábbihoz is. DIÓS KALÁCS* Keverjük össze és szitáljuk beleöntjük át kétszer lábasba 2*/> csésze sütőlisztet, 2 teakanál Magic Sütőport, \/-> teakanál sütőszódát, 1/2 teakanál sót és Ve teakanál őrölt szerecsendiót (mace). Keverjünk hoz:á kétharmad csésze laza ama cukrot, 1/2 csésze zab>elielyt (rolled oats) és 1 csésze összetört diót. Vegyítsünk össze 1 jól felvert tojást, 1 csésze buttermilkct, 2 teakanál őrölt narancshéjat, 1 teakanál vaníliát és 5 évökanál olvasztott növényi zsiradékot (shortening) \ száraz keverék közepébe mélyedést csinálunk és abba t A Standard Brands Ltd. egy újabb finom terméke 1999 a folyadékot, enyhén összekeverjük. Borítsuk ki kenyérsütő sütőformába (belső, felső mérete: 41/2,’x81/2”). amelyet előzőleg zsírozott papírral vagy staniollal kibéleltünk. Lassú tűzön, 325 fokos sütőben mintegy 1 órán át sütiük. *Méréshez használjunk mindig kanadai szokvány mérőcsészét és kanalat. Általában minden csészényi liszthez 2 teakan ál nvi Magic sütőport használunk.
