Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-27 / 58. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS C a n a d a’ s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 58. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 július 27„ szombat, Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON ; LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A NYUGAT EREJE i UJ FRANCIA TERV AZ AFRIKAI EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSÁRA A legutóbbi napok látszólag összefüggéstelen eseményei lo gikusan beleilleszkednek abba a láncolatba, amely 1956 őszén, fő leg pedig a magyar szabadságharc óta alakult ki. A világ külön böző pontjairól érkezett hirek azt mutatják, hogy a külpolitika iniciativa szilárdan a nyugat kezében van, s amit a kommunistái tesznek, nem egyéb, mint az újabb és újabb nehézségek elleni vé dekezés. Az események közül a legfontosabb Dulles amerikai külüg} miniszter julius 22-i beszéde. A beszéd optimista hangon fejeződöt be, megállapítván azt, hogy a világ előbb-utóbb fog találni eg} utat arra, hogy az atomfegyverek állandó fenyegetése alól meg szabaduljon, — de ettől eltekintve, tele volt keserűséggel és ko moly félreérthetetlen fenyegetéssel a szovjet ellen. Dulles kijelen tette, hogy ha az atomfegyverkezés a mostani ütemben megy to vább, akkor ezek a kétségbeejtő fegyverek nemcsak a nagyhatal inaknak, hanem minden kis országnak is rendelkezésére fogna! állni, s akkor akármilyen felelőtlen kis, vagy nagy diktátor bármi kor képes lesz milliókat elpusztítani, s talán megindítani egy olyar háborús folyamatot, amely az egész emberiség elpusztulására ve­zet. Azt is hozzátette azonban, hogy az atomfegyverek gyártása még békében is rettentő hatással jár. Olyan óriási összegekei emészt fel ugyanis ezeknek a harceszközöknek az előállítása, s a velük kapcsolatos automatikus gépek gyártása, hogy ha a verseny folytatódik, ez elkerülhetetlenül elszegényedésre, nyomorra vezet Éppen ez az a pont, amely halálos fenyegetést jelent a mái amugyis vergődő kommunista rendszer felé. A nyugati világ, amely igen magas életnívón van, könnyen megengedheti magának, hogy ezt a nivót, ha szükséges, ne fejlessze az eddigi mértékben, ső) akár a mai ponton meg is állítsa. Az amerikai költségvetésnek igen magas százaléka esik atomfegyverek, rakéták és újfajta repülő­gépek gyártására és kikísérletezésére, de a hihetetlen magas nivón álló termelés^ezt az arányt könnyen tudja kétszeresére, akár ötszö­rösére is fokozni. A kommunista rendszerben a- helyzet más. Ott a nép alacsony nivón él, éppen ezért állandó forrongás állapotában van még a politikai elnyomástól függetlenül is, a termelés módja elavult, s a vasfüggöny mögötti átlagmunkás termelékenysége a legfontosabb hadiipari ágakban alig egytizedét teszi ki az amerikai munkás produkciójának. Ennélfogva a szovjet csak azon az áron volna képes atomfegyver-gyártását fokozni, ha az életnívót csök­kentené, — de még azon az áron is csak igen kicsi eredményt vol­na képes elérni, ha egyszer a szuper-fegyverek gyártási versenye istenigazában megindul. Egy bizonyos bányaterületen, vagy egy bizonyosfajta gyárban például csak bizonyos meghatározott szak­munkás dolgozhat egszerre, s a dolgozók számának egyszerű eme­lésével a termelést nem lehet feljebb vinni. Magasabbrendü gyárt­mányok elkészítésénél tehát a szovjet helyzete ebben a versenyben reménytelen. Röviden tehát az a helyzet, hogy ha a verseny folyta­tódik, a szovjet békében éppúgy belebukik az atombomba-gyártá­sába, mint háborúban. Ezért a most Dulles által lefektetett prog­ram szerint úgy az USA, mint Nagybritannia és a többi nyugati ország is nemcsak nem hagyja abba az atomfegyverek gyártását, hanem azt fokozni fogja. Ebben a helyzetben a védekező szovjet mindenekelőtt elej­tette közelkeleti hódítási tervejt. Jellemző erre az a tudósítás, amely Kairóból érkezik. Nasser, Egyiptom nagyszájú diktátora, aki mos­tanáig a kommunista front dédelgetett gyermeke volt, lassan, de határozottan elszakadt a szovjettől. A most megtartott kairói ün­nepségek alkalmával olyan programot Ígért Egyiptomnak, amely a demokrácia, a nyugati életforma, a nyugati hatalmakkal való jó­viszony felé vezet, s amely jorogram végrehajtásához még hoz­zákezdeni is alig lehet amerikai pénz nélkül. Mindazok a gátépí­­léíl, öntözési, gyárépítési és földosztási tervek, amelyeket Nasser a fejbólintó kairói parlament elé terjesztett, egyedül a nyugati se­gítségre vannak alapítva, mert hiszen a szovjet nemcsak az Assu­­ani gát építsél1* nem adott iémfiíii, dé még az évekre előre elad«;“ egyiptomi gyapot árát sem fiäette meg. Nasser m0*{ teljésén meg­­váloztatta szuezi politikáját, amelyet eredetileg a szovjet fegyve­res segítségre alapított, többé nem állíthatja, hogy Szuez Egyiptom egyszerű belvize, áWélyen tetszése Sierint uralkodhat, hanem hir­telen és a be nem avatottak síétftára váratlanul elfogadta a Hágai Nemzetközi Bíróság hatáskörét a csatornahajózási kérdésekben, Ezenfelül megváltoztatta azt az eddig annyira hangsúlyozott poli­tikáját, hogy Szuezen *íem enged át semmiféle Izraelnek szánt ha* jórakományt. A kíséretként áthajózó dán gőzöst, amely Izraelnek szállított élelmiszereket, Nasser átengedte, s a látszat megőrzése céljából mindössze egy izraeli állampolgárságú újságírót vétetett őrizetbe, aki a legénység között utazott. Nasser lemondott tehát a többi arab állam felé hangoztatott arról a propagandáról, hogy az arab világ közös, Izrael-ellenes érdekéit ő és kizárólag ő testesíti megs Vége van tehát a szovjet fegyverekkel fenntartott pánarab- Nasser birodalomnak, s helyette Nasser elfogadta azt a szerepet, amelyre valóban alkalmas: a nyugattól kolduló tös ország vezető­jének szerepét. Az egész változásban nem Nasser személye az ér­dekes, hanem az, hogy őt a szovjet elejtette, $ ezzel elejtette az egész közelkeleti hódítás tervét is, A Bahrein-szigetek szomszédságában fekvő ománi szultanatus területén helyi törzsi lázadás tört ki, amint erről korábbi számunk­ban már tájékoztattuk az olvasókat. Hogy ez a lázadás eredetileg FELHÍVÁS KANADA MAGYARSÁGÁHOZ ! Kérő szóval fordulunk kanadai honfitársainkhoz, minden egyes magyar munkaadóhoz: LEGYENEK SEGÍT­SÉGÜNKRE az októberi magyar forradalom következmé­nyeként KANADÁBA került magyar testvéreink MUN­KÁBA HELYEZÉSÉBEN. Az elmúlt év végétől napjainkig több mint 30 EZER magyar érkezett Kanadába és ezekközül sok ezer még min­dig nem talált munkát. A MUNKANÉLKÜLISÉG, AZ ÉHSÉG, A KOMMUNIZ­MUS SZÖVETSÉGESE. NE ENGEDJÜK, HOGY A VÖRÖS POKOLBÓL KISZABADULT VÉREINK, KÉTSÉGBEESÉSÜKBEN MAGYARORSZÁG GYILKOSAINAK a propagandistáivá züljenek, hirdetvén, hogy OTTHON gondoskodtak róluk, itt SZABAD FÖLDÖN pedig SENKISEM TÖRŐDIK VELÜK. MINDEN MAGYAR, AKINEK MUNKÁSRA VAN SZÜK­SÉGE, VAGY munkalehetőséget tud menekült testvéreink részére JELENTSE KIADÓHIVATALUNKNAK. LAPUNK, a Kanadai Magyarság minden olyan hirde­tést, amely munkalehetőséget kínál INGYEN KÖZÖL. Kérünk minden OLVASÓNKAT, hallgason a szívére, SEGÍTSEN NEKÜNK ABBAN, HOGY még a tél beállta előtt MINDEN MAGYART MUNKÁHOZ JUTTASSUNK. Munkaalkalmat, telefonon is lehet jelenteni. Telefon­számunk LE. 6-0333, KANADAI MAGYARSÁG _______ ____ SZERKESZTŐSÉGE —* Valószínűleg régebben *■» Szovjet izgatásra, szovjet fagyverek segítségével tört ki, az láfhátó nemcsak a körülményekből, s nem­csak abból, hogy a felkelők fegyverei szovjet gyártmányúak, ha­nem abból is, hogy a moszkvai sajtó "népi forradalomnak" nevezi az omani imám {főpap) által vezetett felkelési. Hogy azonban ma már a szovjetet az ománi ügy éppúgy nem érdekli, mint Jordán, Sziria, Egyiptom ügye, az abból látható, hogy megjegyzést sem tesznek a Nagybritannia által kilátásba helyezett katonai beavat­kozásra. Az ománi ügy egyébként politikai sikon kell, hogy befe­jeződjék, mert a felkelőket Szaud arab király támogatja, aki az USA gazdasági szövetségese, míg a szultán mögött Nagybritannia áll. Ahol a két angolszász nagyhatalom érdeke egymással ütközik, ott a politikai egyezség az egyetlen járható út. Moszkvában közzétették annak a húszoldalas levélnek a szö­vegét, melyet Bulganin intézett az angol miniszterelnökhöz, A le­vél nagyjából megismétli a Nagybritannia ellen állandóan hangoz­tatott ostoba szovjet vádakat, egyúttal azonban szinte könyörög azért, hogy Anglia ne csatlakozzék a fegyverkezési versenyhez, hanem ehelyett erősítse meg a szovjettel való kereskedelmi kap­csolatait, — cserébe pedig formálisan kijelenti, hogy a szovjetnek semmiféle érdeke sincs a Közelkeieten. EISENHOWER ELNÖK az illetékes körök megkérde­zése nélkül oly értelmű meg­jegyzést tett újságíró körök előtt, hogy esetleg jó gondo­lat volna Zsukov.marsallt ba­ráti látogatásra Washington­ba hívni. Eisenhower sze­rint egy formátlan megbeszé­lés Wilson hadügyminiszter és Zsukov között bizonyos kedvező eredményekre vezet­hetne. A nyilatkozatra az amerikai közönség olyan osz­tatlan felháborodással felelt, hogy a külügyminisztérium máris elejtette a tervet. Úgy a sajtó képviselői, mint a ma­gánosok hosszú cikkekben és levelek millióiban tiltakoztak az ellpn, hogy Zsukov, a ma­gyarországi vérengzés előké­szítője, s a szovjet hatalmi politikának fő eszköze „ba­ráti” látogatásra jöjjön Ame­rikába, — ezzel mintegy fém­jelezvén azt, hogy a szovjet hadsereg helyesen és igazsá­gosan gyilkolt és pusztított. Mint ismeretes Eisenhower és Zsukov 1945-ben a német fronton találkoztak és az ame­rikai elnök akkor elég szimpa­tikusnak találta Zsukovot; természetes, hogy abban az időben ők ketten, a közösen harcoló két nagy hadsereg vé­­zérei nem kerülhettek abba a helyzetbe, hogy egymás nem­zeti politikáját kritizálhassák, amibe egyébként abban az időben sem Eisenhowernek, sem Zsukovnak nem volt be­szólása. Ennek ellenére Eisenhower most, mikor Zsu­­kovról megemlékezett, kije­lentette, hogy az orosz marsall politikai és ideológiai kérdé­sekben már akkor annyira csökönyös volt, hogy már ;leve letett arról a remény­ről, hogy ezt az embert meg­győzze a demokrácia elveiről. Most, hogy Zsukov a szovjet második számú vezetőjévé küzdötte fel magát, még ke­­'ésbbé várható, hogy az ame­rikai látogatása a nemzetközi Szükséget enyhítené. A LONDONI PARLAMENT megszavazta Malaya függet­­enségét. Malaya, amely Szin­gapúr fővárosával együtt brit gyarmat volt, augusztus slsejétől fogva önállóságot kap, s valószínűleg nyomban fel lesz véve az Egyesült Nemzetek közé is. Malaya te­rületén a brit csapatok és a helyi nacionalista szervek már két éve leverték a kom­munista lázítást, s az angol kormány meggyőződése az, hogy az ország függetlenné nyilvánításával egy igaz ba­rátot szerez, amely egyúttal a Brit Nemzetközösség tagja marad. Ezzel kapcsolatos Nehru­­nak, a New-delhi-i parlament­ben tett az a kijelentése, hogy India a maga részéről a leghathatősabban támogatja a Brit Nemzetközösf éget. ) VESSÜNK EGY PILLANTÁST KANADÁRA IRTA: PHILIP DEANE (Mr. Deane Görögországban született és Angliában nevelke­­c dett. Angol lapoknak volt a tudósítója több éven át. Jelenleg a - The Globe and Mail washingtoni tudósítója. Az alábbi cikket egy . a legutóbbi választások alkalmával tett kanadai . látogatása után . írta.) Bármilyen fontosnak is tűnjenek fel az országos képviselő­­. választások, eltörpülnek maga az ország: Kanada mellett. Az új Kanada ideggócpontjai azok a nagykiterjedésű rendet­­’ len ipari városok, amelynek gyárai szétterpeszkednek a környező ' vidékre, amelyekben felhőkarcolókat és modern épületóriásokat ; húznak fel elképzelhetetlen gyorsasággal és amelyek olyan ütem­­■ ben nőnek, terjeszkednek, hogy néhány hét megváltoztathatja egy utca képét. A nagy és nyüzsgő Torontó a szürke Bay Streeten összpon­tosítja az ország gazdasági életének messzeágazó szálait. E köz­pontban ridegen számító milliomosok megoszló csoportjai vegyül­nek a tömegben, adólevonásokat hajszolva és állandóan azt ismé­­j telve, hogy voltaképpen több időt kellene szentelniük családjuk­nak és egyéni szenvedélyüknek. Ezek szolgálatában állanak azok az európai ízlés szerint túl szinesen öltözött értelmiségi alkalmazottak, akik mérföldes sorok­ban ömlenek reggelenként a bankokba és különböző üzleti szék­házakba. De ezek az értelmiségi alkalmazottak elvesztik osztályönálló­ságukat. Öltözködésükben és életmódjukban nem igen különböz­nek a testi munkásoktól. Látszólag mindenki ugyanazt az általá­nos életformát hajszolja; azt hogy legyen saját háza, autója, egy kis motorcsónakja és egy hobby-ja egyéni szenvedélye. Az átlagembertől nem sokban különböznek az üzleti élet ve­zetőségének tagjai sem, csak házaik, autóik, motorcsónakjaik és hobby-jaik drágábbak. De a parkokban, strandokon, mindenki •— legyen akár miflimos vagy mechanikus — külsejében egyforma és a televíziós csillagok könnyed, barátságos modorában beszél és viselkedik. Látszólag mindenki ugyanolyan barátságos és boldog, mint amilyennek látszik. Mindeki örömmel veti alá magát a divat követelményeinek, amely még a jégszekrényekre is kiterjed. Az idén például már ki­­j mondottan nem divatos a gömbölyített sarkú jégszekrény. Az új divat a szögletes. Ez a felfogás látja el a‘gyárakat munkával, ez biztosítja a kasszagépek kattogását és tölti meg az alkalmazottak pénztárcáját ' ropogós bankjegyekkel, hogy legyen miből megvenniök a leg­újabb típusú autót és fűnyirógépet. E rendszer az elavuláson épül fel és óriási propaganda szer­kezetet tart fenn az elavulás tényének elfogadtatására^ A pazat­­| lásnak is van gazdasági jelentősége, mert növeli a fogyasztást. A (fogyasztást pedig minden szempontból megkönnyítik. Az árak I jelentősége megszűnik, — részlettörlesztésük beilleszkedik a heti j fizetés összegébe. E rendszer, amely az új Kanadát teszi, gondokat okoz a szo­­'ciológusonak és vezércikkíróknak, egészben véve azonban kitü­nően működik, mert életben tartja és táplálja a kanadai "shield"­­nek, pajzsnak, látszólag kimeríthetetlen — gazdagsága, amelynek a Hudson öblöt félkörben körülvevő pre-cambriai időkből szár­mazó kőzetrengetege urániumot, aranyat, kobaldot, titaniumot, vasat, mangánt és még sok más ásványi kincset oly bőségben tar­talmaz, hogy könnyebb volna felsorolni azon érceket, amelyek nem találhatók fel e területen. E területet elektromos jelzőkészülékkel ellátott kis repülő­gépek járják be szüntelen. Ásványkutatók és mérnöki szakot ta­nuló egyetemi hallgatók együtt keresik fel a belső területek tavait és hegyrengetegeit. Ha ásványi kincsekre bukkannak a következő lépés már a Bay Streetre tartozik. Még ma is akad olyan ásványkutató, aki milliomos lesz, leg­alább mutatónak, hogy a többi el ne veszítse kedvét a szörnyű hi­deg, nélkülözés és kiábrándulás közepette, de általánosságban az aratja le a hasznot, aki a vállalkozást finanszírozza. [ Mindenekelőtt ideiglenes repülőteret építenek és a beérkező repülőgépek ontják magukból az olvasztó és más technikai felsze­relést és a magasan fizetett technikusokat. Aztán jönnek a munká­sok és lakosság. Az első tisztítóüzemek, tánctermek és játékszek­rények tulajdonosai vagyont keresnek. Vénlányok ápolónőknek jelenkeznek a gyorsan fejlődő' újj te­lepekre, hogy ott férjet találjanak. A bányászok odahozatják csa­ládjukat. Eleinte kátránypapírból készült barakkokban laknak és minden keresetüket azoknak kénytelenek leadni, akik elsőrendű életszükségleteik odaszá11ításáról gondoskodnak. E primitív, nyüzsgő, forrongó városok lakói száméra inkább a betegség, mint a régidivatú lövöldözés jelenti a veszélyt. Népességi szempontból e hirtelen keletkező és fejlődő váro­sok nem játszanak szerepet. Dfe ezek szívják ki a nagy sziklapajzs belsejéből azt az anyagot, amely Kanada nagy városait táplálja. I London bizonyos pontjain a kormány rendőrséggel törette át a sztrájkolok sorait, akik saját testükkel igyekeztek megakadályozni a személye­ket szállító teherautók kigör­dül,ését. A helyi jelentések szerint a sztrájk mindamellett kedélyesen folyik, annál is in­kább, mert a soffőrök követe­lését részben feltétlenül telje­síteni fogják. Egy hete folyik Angliában az autóbusz-vezetők ,és szállí­tási alkalmazottak sztrájkja. ! Közel 100.000 ember hagyta abba a munkát, jelentékeny fizetésemelést követelve. A szállítási társaságok és a kor­mány magánsoffőrökkel. ön­kéntesekkel és teherautókkal igyekszik segíteni a szállítás­­!ra váró közönségen, azonban a sztrájkoló sofőrök sok he­lyen erőszakkal akadályozzák meg a közlekedést. ——————i—__——_____ AZ ANGLIAI AUTÓBUSZ-SZTRÁJK Mendes-France, volt fran­cia miniszterelnök, aki a jelen­legi miniszterelnök pártjához tartozik, törvényjavaslatot terjeszt a párisi parlament elé, amelyben az egész észak­afrikai probléma közös meg­oldását ajánlja. Mendes-Fran­ce terve az, hogy Északafrikai Francia Nemzetközösséget alakítsanak, Algír, Marokkó, Tunisz és Francia Afrika be­vonásával, amelyben a tagál­lamok egyenlő jogokat élvez­nének a francia katonai és külügyi igazgatás fenttartá­­sával. A terv nagyjából azonos ■a Bourgiba tuniszi miniszter-, elnök által régebben kidolgo-1 zott Északafrika—Francia— Arab Unió tervével. Bourges- Manoury francia miniszter­­elnök kijelentette, hogy a ma­ga részéről nem támogatja a tervet, főleg azért, mert Fran­ciaország egy tapodtat sem engedhet abból az elvből, hogy Algir nem önálló ország, ha­nem Franciaország egy része. A Mendes-féle terv bizonyos formában meg fog valósulni, mert a fejlődés logikus útja: a nacionalista törekvések meg­valósítása, s a gazdasági meg­segítés. A világ minden pont­ján csak ezen az úton lehet a kommunista lázítást már ele­ve megakadályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents