Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-11-26 / 94. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail PRICE 10 CENTS "A mi utvnk, * magyartig ut|a, ma ia változatlan : hívón az ezer ivat múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kenősei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből valé.) ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 94. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 november 26., kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KEN ES El F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A SZOVJET RUBEL Miután a tavalyi szuezi katonai kísérlet megbukott, s miután Szíriában sem sikerült szovjet katonai támaszpontot szerezni, a szovjet most azzal kísérletezik, hogy úgynevezett gazdasági segélyezés útján édesgesse magához a közelkeleti országokat, amelyek a magyar szabadságharc óta undorral és félelemmel fordulnak el az oroszoktól. Miután az elmúlt hónapban Szíriával jött létre egy 100 millió dolláros szovjet kölcsön-megállapodás. most Egyiptommal kötöttek egy 175 millió dollárra szóló kölcsönszerződést. Éppúgy, mint Szíria esetében, úgy itt is csupán arra kötelezi magát a szovjet, hogy pénz helyett ipari cikkeket ad. elsősorban hadifelszerelési szállítások formájában, míg Egyiptom a tőke és kamat visszafizetésén felül nagy számban engedi majd be a szovjet technikusokat és egyéb politikai ügynököket. Sem a Szíriának adott 100 millió, sem az Egyiptomnak ígért 175 millió nem komoly összeg, ha ezeknek az iparilag elmaradt országoknak a talpraállításáról van szó. Emlékezzünk például arra, hogy amikor Egyiptom tavaly a szuezi csatorna erőszakos elkobzásának lépésére határozta el magát, ez azért volt. mert Nasszer nem kapta meg a Nemzetközi Banktól. illetve az USA-tól azt az 1250 milliót, amely az asszuani gát és villanyerőtelep felépítéséhez volt szükséges. Ennek az egyetlen műnek a felépítéséhez, amely Egyiptom számára csupán a legelső lépés lenne egy ipari fejlődés felé, közel tízszer annyi pénzre volna szükség, mint amit most a szovjet nagy hangon felajánl. Mint mindig, most is egyedül propaganda célja van a kommunisták ilyen „nagylelkű” kölcsöneinek. De nem csak erről van szó. Egyiptom egyetlen exportcikke a pamut s az orosz kölcsön fedezésére Egyiptom már előre lekötötte, nem kevesebb, mint 12 évre. az egész gyapottermését. Az a 175 milliós úgynevezett kölesön. amit most a szovjet ad. már nagyrészben leszállítást nyert előre fegyverek formájában, s ezek a fegyverek a tavalyi szuezi egyhetes háború alatt már nagyrészt meg is semmisültek. A szovjet tehát tulajdonképpen csak újabb adóslevelet csikart ki Nasszertől, adni azonban nem ad semmit. De ezen túlmenőleg : a szovjet még eddig soha nem váltotta be egyetlen országgal szemben sem az ilyesfajta pénzküldési ígéreteit. Elsősorban a csatlósországok voltak azok, amelyeknek Moszkva pénzt és gazdasági segélyt ígért. Ezeken a területeken valóban szovjet érdek lett volna, hogy az ígért százmilliókat he is fektessék. A valóságban azonban az történt, hogy a pénz és iparcikkek helyett „leírtak” nemlétező nadisarc-adósságokat, amelyeknek ellenében a magyar, cseh, román, lengyel, bulgár terményeket már hosszú évekkel ezelőtt elhurcolták. Ugyanez a helyzet Szíriában és Egyiptomban is s ezt a kitűnő kereskedelmi érzékkel megáldott arabok nagyon jól tudják. Éppen ezért Szíria, amidőn a 100 milliós megállapodást kötötte a szovjettel, egyidejűleg nagyösszegű hitelt kapott Amerikától : Nasszer pedig, aki most harangozta be a 175 milliós szovjet „segélyt”, egyidejűleg igen jelentékeny kölcsönt kap és vesz fel az Egyesült Államoktól : a befagyasztott egyiptomi követeléseket is lassankint felszabadítják, mert az elmúlt hónapok alatt a szuezi csatorna forgalma kifogástalanul folyt. A Lenin-féle programúiban benne van, hogy 1950 és 1955 között a Közelkeletet szovjet birtokba kell venni. Háborús úton, illetve politikai felforgatás útján ezt a célt nem sikerült elérni. A Kreml ezért pénzigére Lekkel kísérletezik. Nem valószínű, hogy ezen a téren sikerülnie fog leküzdeni az adományozás világbajnokait, az amerikaiakat. Egy veszedelmes tévedés Azoknak a nagykapitalistákfiak a sorához, akik speciális gazdasági helyzetüknél fogva úgy érzik, hogy a politika terén is hallgatni kell rájuk, egy újabb pénzügyi szakember csatlakozott Cyrus S. Eaton személyében. Mr. Eaton, akinek Amerikában óriási vasúti- és bányaérdekeltségei vannak, Kanada jövőjének kialakításában is fontos szerepet játszik, mert az Észak labradori vasbányák kihasználására alakult új részvénytársaság tőkéjének jelentős részét ő adja, a német Krupp-céggel egyetemben. Mr. Cyrus Eaton azt a nagyon is kétséges kijelentést kockáztatta meg, hogy az Egyesült Államokat a kommunizmus egyáltalán nem fenyegeti, mert "Amerikában százalékszerüen csak igen kevés marxista van, s ezért az oroszoknak nincsenek esélyei." Hozzátette, hogy a kommunizmus veszélyében a valóságban csak az FBI alkalmazottai hisznek, s hogy az ő meggyőződése szerint az oroszok egyetlen célja az, hogy az általános leszerelés terén félúton találkozzanak az amerikaiakkal. Meg vagyunk győződve arról, hogy Mr. Eaton jóhiszeműen téved, — de rettenetes nagyot téved. Az atombomba és a hidrogénbomba titkait a legklasszikusabb kémkedés útján szerezte meg a szovjet. A tudományom kutatás eredményeit a kommunisták kizárólag politikai propagandára, kizárólag a legsötétebb rabszolgarendszer fenntartására használják fel. A technikusok nagyszerű munkájának egyetlen hatása a szovjetben és a szatellita országokban az, hogy politikai szabadság nincs, egyéni szabadság nincs, nyomor van, rabszolgaság van, s az emberiség fejlődését a vasfüggöny mögötti ezer millió emberből csak párezer élvezi, s még azok sem békében. Miért hiszi Mr. Eaton azt, hogy az oroszok "tulajdonképpen jó emberek" — mint ahogy vele együtt hiszi a naiv amerikai közvélemény egy kis része? Miért képzeli, hogy "nálunk az ilyesmi lehetetlen?" Ugyanazért, amiért az amerikai sajtó többet ír a szovjet sputnikról; mint az amerikai rakéta-kutatásról. Ugyanazért, amiért a közérdeklődés lehetőleg az olyan hirek felé fordul, amelyek Amerikára nézve károsak. Ugyanazért, amiért a rémfilmek, a borzalom-ponyvaregények, az őrültek gyilkosságai nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint az amerikai irodalom, tudomány és' művészet csodái. Ugyanazért, amiért a lapok legelső oldalán öles -betűkkel írnak a professzionista szovjet hokki-csapat tagjairól. A kommunisták mindnyájunk ellenségei. Tudatosan arra törekednek, hogy a mi kultúránk, a mi munkánk eredményeit erőszakkal meghódítsák, a helyünkbe beüljenek, a mi szabadságunkat megszüntessék, s helyébe valamennyiünkből rabszolgákat csináljanak, még Mr. Cyrus Eatont és a többi pénzügyi zsenit is beleértve. Lelkiismeretlen, imperialista hódítók a kommunisták, s ha valahol az ilyen "megbékélő" naiv, ellenséget ünneplő vezetők segítségével a politikai hatalmat magukhoz ragadták, ott azzal a kérlelhetetlen erőszakkal uralkodnak, amit a magyar példa 'mutatott meg tavaly a világnak. Mi őszintén kívánjuk, hogy Mr. Eaton pénzügyi zsenialitása továbbra is hasznosan működhessék. De ha ezt akarja biztosítani: nem szabad a politikusok munkájába naiv módon, borzalmas tévedések propagálásával beavatkozni. A TUNISZI HELYZET A tuniszi fegyverszállítás ügyét — mint várható volt — a francia kommunisták arra szeretnék kihasználni, hogy Gallard miniszterelnököt megbuktassák, s helyébe olyasvalakit nevezzen ki a köztársasági elnök, aki a tuniszi ügy miatt Franciaországot a NATO-búl ki akarja léptetni. A párizsi parlamentben a szélső nacionalista frakciók, egyebek között a kissé felelőtlen Poujade-párt olyan kijelentéseket tettek, hogy az amerikaiak és angolok „elárulták” a franciákat, s hogy ezért a NATO fenntartásához szükséges nemzetközi bizalom már nejm áll fenn. Ennek a súlyos válságnak a kiküszöbölésére utazott Pineau külügyminiszter Washingtonba s míg a parlament Párizsban már előre bizalmat szavazott Gallard miniszterelnöknek, addig a külügyminiszter is kiválóan végezte a dolgát Amerikában. A tárgyalások eredménye egy közös francia—amerikai kormánynyilatkozat lett, amely szerint a tuniszi fegyverszállítás egyetlen fennálló problémája az, hogy a fegyvereknek az algiri lázadókhoz való kicsempészését hogyan lehet megakadályozni. A közös nyilatkozat egyúttal hangsúlyozza, hogy a fegyverszállítás a kommunizmus elleni küzdelem érdekében történt s hogy a kellő magyarázatok után Franciaország és Amerika között tisztázódott úgy az ügy politikai jelentősége, mint a gyakorlati teendők kérdése. Pineau külügyminiszter hozzátette, hogy a NATO tagjai közötti legszorosabb együttműködés biztosítva van s annak részleteit a decemberi közgyűlésen fogják megtárgyalni. A tuniszi fegyverszállítás ügye tehát, amelyből úgy a túlságosan szenzációéhes amerikai sajtó, mint a kommunista propaganda a NATO széthullására következtetett, végeredményben a nyugati erők szorosabb összefogására vezetett. Jordán-izraeli határincidens Ammanból, Jordán fővárosából érkezett jelentések szerint november 21-én délelőtt egy izraeli járőr tüzet nyitott a Jeruzsálem melletti Faroun községre, majd három katona átlépte a határt, s elhurcolt egy ott dolgozó arabot; ezután a járőr visszavonult. A jordáni kormány nyílt provokációnak tekintette az esetet, s ultimátumot intézett az izraeli kormányhoz azzal, hogy amennyiben az elhurcolt embert 24 óra alatt vissza nem szállítják, Jordán fegyveresen fogja jogait érvényesíteni. Ugyanekkor panaszt tett Byron Leary állandó helyi UNO-megbizott előtt, aki az eset megvizsgálására nyomban Jeruzsálembe utazott. A jordáni kormány külügyminisztere közölte Leary-vek hogy az ultimátumot a lehető legkomolyabban veszi, s hogy minden fegyveres erőszakra fegyverrel fog /álaszolni. Dulles amerikai külügyminiszter újabb sajtókonferenciát adott amelyben bejelentette, hogy háború esetén, illetve az USA, vagy bármelyik NATO hatalom elleni támadás esetén Amerika azonnali atomtámadással válaszolna. A szovjet legúj abb fenyegetéseivel szemben — mondotta — hárdmfélemódon lehet válaszolni : 1. Megegyezni a kommunistákkal. 2. Egyedül felvenni velük a harcot. 3. Szövetségek útján, elsősorban a NATO útján felvenni a harcot. Dulles szerint ez a kollektív harc a legjobb megoldás. A nyilatkozatot követő kérdésekre válaszolva Dulles kijelentette, hogy Oroszország követni akarja az USA példáját a segélyezési programm terén. Kijelentette, hogy a szabadságot világszerte olyan kívánatossá kell tenni, hogy semmiféle propaganda ne legyen képes a népeket a szabadságeszméktől eltéríteni. Nyugatnémetországról szólva kijelentette, hogy onnan kell kiindulni minden Keletnémetország felszabadítására irányuló programúinak, mert ha ezt az USA egyedül hajtaná végre, ez mindenkor világháború veszélyét rejtené magában. A torontói rendőrség évi 200 dolláros fizetésemelést kapott. A rendőrök azonban nincsenek megelégedve ezzel az aránylag kis összeggel, s most további évi 1000 dollárral kérik felemelni a fizetésüket. Hírek szerint máris 600 rendőr fenyegetőzik azzal, hogy abbahagyják a munkát, ha kérésüknek nem tesznek eleget. Az úgynevezett népfront eszméjét próbálják felújítani a kommunisták azzal a közös nyilatkozattal, amelyet a kommunista pártok jövő programmjának körvonalazása céljából Moszkvában kiadtak. A nyilatkozat, amelyet Kruscsev, Mao-Ce-Tung, Gomulka és a csatlósországok helytartói írtak alá azzal kezdődik, hogy a Moszkvában 1957 november 14—16-a között megtartott gyűlésen megjelent kommunisták 950 millió ember nevében beszélnek. Ezután az átlátszó hazugság után azt jelenti ki a nyilatkozat, hogy a Marxizmus-Leninizmus elvei a világ minden szocialista országának és szocialista pártjának alapvető eszméi, de ennek ellenére mindegyik szocialista (értsd: kommunista) ország saját nemzeti kívánalmainak megfelelően külön úton járhat. Az aláírók csatlakozásra hívták fel nemcsak a nyugati világ kommunista érzelmű lakosait, hanem minden szocialista pártot, a világ minden nacionalistáját, s a világ minden "kiskapitalistáját" is azzal, hogy ezek mind közösen küzdjenek az oroszok vezetésével a "nagykapitalizmus" megdöntésére. Nehogy azonban bárkinek is kétsége legyen arról, hogy milyen feltételek mellett csatlakozhat valaki ehhez a "küzdelemhez", a nyilatkozat leszögezte azokat az alapvető elveket, amelyeket el kell ismerni a kommunistabarát országoknak és egyéneknek: 1. A munkásosztály vezető szerepe, s a kommunista pártba tömörült proletárok diktatúrája. 2. A munkások és parasztok, közös pártja, a munkások diktatúrája alatt. 3. A magántőke teljes felszámolása. 4. A magántulajdonban lévő földbirtok teljes megszüntetése. 5. Tervgazdálkodás, melynek egyedüli célja a kommunizmus bevezetése. 6. A müveit középosztály teljes felszámolása, helyette kizárólag kommunista elvek alapján álló művelt népréteg nevelése. 7. A nacionalizmus eltörlése, s a népek közötti egyenlőség és ■barátság kiépítése. 8. A kommunizmus fegyveres megvédése a belső és külső ellenségek ellen. 9. A nemzetközi proletártestvériség kiépítése, tehát a nemkommunista országok munkásainak hárca a saját országuk korrríánya eilen. Felhívjuk mindazokat, akik még mindig azt hiszik, hogy a Vörösökkel barátkozni, egyezkedni lehet, aZókat a kapitalistákat, polgárokat, tanult embereket, munkásokat, parasztokat, nemzeti érzelmű vagy idealista egyéneket, akik naivul hisznek abban, hogy a kommunizmusban van valami használható, jól, olvassák el, kívülről tanulják meg a fenti kilenc pontot. Itt a HIVATALOS PROGRAMM: Proletárdiktatúra, a magántulajdon felszámolása, a szabadság fegyveres elnyomása, fegyveres lázadás a fennálló rend ellen. Vérzik a szivünk, mikór azt olvassuk, hogy a kanadai sajtó egy része ezt a világgyilkos rabszolga-programmot ezzel a címszóval közli: "Világbékét ajánlanak a kommunisták!" Nincs is szükség arra, hogy az antikommunista politikusokra hallgassanak azok, akik az igazságot akarjak megtudni. Elég, ha figyelmesen elolvassák a kommunisták saját nyilatkozatait. Nehru beszéde Az Indiában működő amerikai technikai szakértők évi rendes összejövetelén New Delhiben Nehru miniszterelnök mondott beszédet, amelyen egyebek között a következő kijelentéseket tette: "Őszintén megmondom Önöknek, hogy vannak olyan politikái kérdések, amelyekben nem értek egyet az Egyesült Államokkal. De alig van ország a világon, amelynek politikájával minden tekintetben egyetértenék. Ez azonban nem lényeges. Az igazi lényeges kérdés: egyik országnak a másikkal szemben tanúsított alapvető magatartása. Meg vagyok győződve arról, hogy az USÁ és India egymással szembe a legőszintébb barátságot táplálják, egymást nagyra becsülik, s egymás közötti viszonyukat állandóan javítják, s a barátságot egyre fokozzák. Az, hogy India és az USA egymást megértsék, a világ egész jövőjére nézve fontos. S amikor azt mondom, hogy meg kell értenünk egymást, eZ nem azt jelenti, hogy minden kérdésben egy véleményen kéll lennünk. Ez nem is lehetséges, mert kultúráink külöbözők. De a világtörténelem iránya követeli, hogy egyre közelebb kerüljünk egymáshoz, s a világ békéje megköveteli, hogy máris fennálló barátságunk egyre jobban elmélyüljön. "India népe — folytatta Nehru — kezdetben szimpátiával fofagta az orosz forradalom eredményeit. De később India népe teljesen szembekerült a kommunista rendszerrel, amelynél a forradalmat állandó erőszak, elnyomás és tisztogatások követték. Az indiai felfogás szerint még tiszteletreméltó célokat is csak helyes eszközökkel szabad elérni. Ez a fő oka annak, hogy India borzadállyal fordul el a kommunista eszméktől, amelyek szerint a világforradalom elérésére a legbarbárabb eszközöket is fel kell használni." hogy lapunk hetenként háromszor jelenik meg: kedden, csütörtökön és szombaton. Olvassa el minden számunkat!
