Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-11-16 / 90. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 VII. 90. sz., 1957 november 16 &nuuUa*i 'íbu*$<vUaH4 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 egyes szám ára 10 Cent. Amerikában: egész évre $8.50 fél évre $5.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portéköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. ÁRVÁI LÁSZLÓ : A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL MAGYAR FELTALÁLÓK, MAGYAR TALÁLMÁNYOK Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a karburátor feltalálása a leg­jelentősebb lépések egyike volt a robbanómotorok fejlődésének történetében. Ma már vitán felül áll, hogy ez a kisméretű és látszó­lag jelentéktelen, de valójában rendkívül fontos szerkezet feltalá­lása két magyar ember: Bánki Donát (1859—1922) és Csonka Já­nos (1852—1939) nevéhez fűződik. 1893 február 11-i keltezésű "Újítások petróleum-motorokon" című szabadalmi bejelentésük, amelyben a porlasztás elvét világosan és félreérthetetlenül fogal­mazták meg, hitelesen bizonyítja a két magyar feltaláló elsőbbsé­gét a német Maybach félévvel későbbi, 1893 augusztus 17-i keltű és teljesen azonos elven alapuló szabadalmával szemben. Bánki Donát a műegyetem kiváló tanára, Csonka János pedig a műegye­temi gépműhely művezetője volt. Együttműködésük jó példát szol­gáltat arra, hogy az elméleti tudós és a kivitelezésben gyakorlott alacsonyabb képzettségű szakember hasznosan egészítik ki egy­mást és közös munkájuk nyomán nagy eredmények születhetnek. Bánki professzor nevéhez egy másik fontos találmány is fű­ződik: a Bánki-féle turbina. Jellegzetessége, hogy a vízsugár, ame­lyet tetőszerkezet vezet a járókerékhez, kétszer szeli át a kerék­koszorút. C. A. Lockmore az oregoni egyetem tanára 1949-ben el­ismerően írja: "... hogy a Bánki-turbina kimagasló helyet foglal el a kis turbinák között. Előnyei egyszerűsége és szerkezetének gazdaságossága". A turbina problémája azonban már több mint 200 évvel ez­előtt foglalkoztatta a magyar származású Segner János Andrást (1704—1777), a hallei egyetem világhírű tanárát, akit K. Keller karlsruhei professzor egyik 1913-ban megjelent tanulmányában a "turbina atyjának" nevez. És ez a jelző nem volt indokolatlan. 1750- ben Segner a németországi Noertenben egy olajmalom hajtására olyan ujrendszerű vízikereket alkalmazott, amelyről Leonhard Euler a világhírű svájci matematikus elragadtatással jelentette 1752-ben a berlini tudományos akadémiának, hogy: "...ez a hidraulikus gép az eddig használt gépekkel szemben azért jobb, mert teljesítő­­képessége négyszer akkora. Ez olyan előny, amilyenre alig van példa a mechanikában". A. P. Usher a találmányok történetéről írott munkájában meg azt is megállapítja, hogy Claude Burdin francia mérnök, a vízturbina egyik úttörője, jól ismerte Segner munkásságát. Mint megállapítja : Burdin elgondolása "annyira nem volt megfelelő, hogy későbbi munkássága során visszatért Segner és Euler elveihez és ezeknek az alapján építette vízikerekeit". A magyar malomiparnak évszázados hagyományai vannak. Néhány évtizeddel ezelőtt a nagy kanadai és Egyesült Államok-beli malmok is "magyar módra" őrölt lisztnek nevezték a mechanikus hengerszékeken őrölt búzalisztet. A magyar malomipar világhíre három külföldi származású, de ízig-vérig magyarrá lett kiváló tu­dós nevéhez fűződik. Az egyik Ganz Ábrahám, (1814—1867) svájci öntőlegény, akit Széchenyi István 1844-ben hozott Magyar­­országra, hogy az akkor megalapított első gőzmalom gépeit kar­bantartsa. Ő volt az, aki a múlt század közepén a malomipari hen­gerszéket kéregöntésű őrlőhengerekkel látta el. A hengerek fe­lülete kemény, kopásálló, belsejük pdig szívós és rugalmas volt. Köztudomású, hogy Ganz Ábrahám csakhamar kis öntőműhelyt rendezett be Budán (a mai II. kerületi Ganz-utcában a villamos­gyár helyén), ő készítette a Lánchíd öntöttvas ballusztereit és az 1848-as szabadságharcban Kossuth számára ágyút is öntött. Mind­végig Kossuth híve volt, az 1867-es kiegyezés hírére öngyilkossá­got követett el. Mechwart András (1834—1907) német származású gépész­­mérnök volt, akit Ganz öntödéjében mérnökként alkalmazott, majd Ganz halála után ő vette át a gyár vezetését és a magyar mérnökök több generációját nevelte fel. Ő honosította meg a mezőgazdasági gépek gyártását és tökéletesítette Ganz hengerszékét. Hagen­­macher Károly (1835—1921) megszerkesztette azt a síkszitát, amelyen az anyag körpályán mozog. Ugyancsak az ő találmánya az a terelőrendszer, amellyel az anyag mozgását ezen a szitán irányítani lehet. Az u. n. műőrlés a múlt században Magyarország­ról indult ki és terjedt el az egész világon. Az Encyclopedia Brittanica részletesen ír a magyar feltalálók érdemeiről: "A magyarok kitűnő minőségű búzát termeltek, de a mag kemény volt és a héj morzsolódott. Ezért kb. 60 évvel ezelőtt el­kezdték a hengermalmot használni. Amikor az északnyugati álla­mok és Kanada nyugati vidékei fejlődésnek indultak, a megfelelő búzafajták ugyancsak kemények voltak és a hajuk morzsolódott, így az amerikai malmok átvették a magyar módszert és az angol malmoknak követni kellett példájukat". A szabad sajtó az emberi alkotás i< MÓRICZ ZSIGMOND : A kis állomáson két fel­szálló is volt, s így a fák alatt hatalmas futkosás volt. Ret­tenetesen rakott almafák hajlottak le a vasúti kocsik­ig, úgyhogy aki kihajlott az ablakon, akár szakíthatott is róla, ha elég hosszú karja volt. — — Hamar, hamar ! Gye­rünk csak ! Felszállni ! — kiabált a kalauz s már emelte is a sípját a szájához, mikor feltűnt a bakterház előtt ki­­pirosodva a falusi tiszteletes, aki a bakfis lányával igyeke­zett a vonathoz. Erre a kalauz levette szá­járól a sípot s visszatartotta a vonatot, míg a lelkiatya, ő maga is kálomista volt, be­szállt egy harmadosztályú kocsiba. — Jaj, de megfutottam •— mondta a pap, s törülgette magáról az izzadságot. Akik bent voltak a kocsi­ban, ellenségesen néztek rá, mert nyilvánvaló volt, hogy panama történt : egy úr ked­véért feltartották a vona­tot ! . .. De különben is ősi el­lenszenv fogadta az új utast, aki jön elfoglalni egy helyet a kupéban, ahol a bentűlők az őslákók tulajdonjogával védik a padot s a levegőt. — Na, ülj le fiacskám, ülj le kicsim, köszönöm szépen >— s megköszönte egy fiatal asz­­szonynak, aki helyet adott az ablaknál. — Nagyon köszö­nöm. Ezzel letelepedtek s a dü­börgő vonatban lassan bele­szoktak, beleszíntelenedtek a társaságba. — Látod, fiam, így szere­tek én utazni; harmadik osz­tályon; a jó nép között — mondta lányának a pap —, nézd, milyen derék, becsüle­tes emberek, csak úgy süt ró­luk a jóság, emberség, a be­csület. Magyar emberek ezek! Ilyen tisztességes jó arcokat csak magyar vidéken lehet látni !!! Csak itt, az Alföldön! Fiam, a kálvinista magyar­nak nincs párja ! A kislány hozzá volt szok­va, hogy amit az apukája mond, az szép és azt el is kell hinni. Szegényke hitte is, csak az orra ne lett volna olyan kényes. Egy-két állomás múlva az apa előszedte az elemózsiás kosarat, mert ha az ember vonatba ül, mindjárt enni kell. Ez az illem. A harmadik osztályban. Mert itt a leg-OOOOC' A BICSKA szebb dolog, amit mívelni tud az ember, a legúribb, a leg­finomabb, az: ha eszik! Ha van mit enni neki. Pláne, ha jó falatok vannak. Rántott csirke ! Azt kipakolni. Az a beszéd. Hát a pap is kipakolta a gyönyörű bécsi szeletet. Két és fél kiló borjúfelsárt hoza­tott a felesége, a nagy mé­szárostól, hogy néhány igazi szép szeleteket készíthessen az útra; a cafat, a csont, az inak otthon maradtak nekik. De akkorák is voltak ezek, mint egy-egy palacsinta. S jó vastagok. pirosra, puhára sütve. Nincs az a virág, ame­lyet a templomban jobban megnézhetnének, mint egy­­egy ilyen szelet sült húst a harmadik osztályon. Tyű, teremtette, de nin­csen bicska ! A nagy sietség­ben otthon hagyta a tiszte­letes úr. — Mondtam, hogy ott ma­radt az asztalon! — pattin­tott a pap, s körülnézett mél­tatlankodva. — Ejnye, ej­nye . .. Most már mi lesz. Csak nem fogja az ember marcan­golni a húst s foggal, ki hogy tudja ! Nem, nem. Ott ült szemben velük egy öreg pásztorforma ember, aki a kezdettől fogva nagy keményen s szemmoz­dulás nélkül nézte őket. Egy olyan igazi alföldi, megköze­líthetetlen vén pápista be­tyár, akinek a szeme átlát a veséken. Hallotta az eddig is a sok szót, de azt is jól tudta, hogy olcsóbb a harmadik osz­tály, mint a második. Mert ha a második osztály volna olcsóbb, vagy pláne az első, a legelső osztály volna a leg­olcsóbb, mondjuk, ha ingyen jegye volna a tiszteletes úr­nak az első osztályra : akkor nem menne a jányával a jó nép közt a harmadikon, ha­nem elmenne a magaszőrűek közt az elsőn. No dehát ha nincs bicska, az más. Nyúlt a zsebibe, a kislajbi zsebibe, s akkor meg­állt. Megcsóválta a fejét s nyúlt a csizmaszárba s ki­húzta onnan rendes, sárga­rézzel kivert kis bőrtokban a bicskát. Kivette, a mandlija ujján takarosán megtörölte s oda­­nyuj tóttá : — Tessék. — Haj, köszönöm szépen — mondta a pap — nagyon szé­pen köszönöm. Ráhunyorított a kislányra, hogy nem kell azt komolyan venni, hogy a kés a csizma­szárban lakik s a kabátujjába való pucoválást... Inkább, no ő is megtörülte egy kicsit —- hogy a gazda meg ne sér­tődjék — a tenyerébe. Azzal hozzáfogott szele­telni a húst. De hogy fogott az a bics­ka !... Szinte megijedt tőle ... Mint a vajba, úgy ment a húsba. Mint a borotva a szőrszálat, a levegőben metszette. — Ejha — mondta elisme­réssel — ez aztán bicska ! — Bicska ! •— mondta az öreg. — Nagyon fájin bicska! — szólt a pap. — Nagyon, na­gyon remek bicska ! így aztán megették a húst, a kenyeret, almát, mindent. Igen jóízűen, nagyon jól lak­tak vele. Közben megújította elismerését a pap, hogy: — Mesés egy bicska ! — mondta. — Meghiszem azt — bak­­kantott az öreg mezei ember. — Remek egy isteni bics­ka. Ilyen élű bicska még nem volt a kezemben. Ez így ment, míg csak újra meg nem törülgette a kést, s visszaadta. De még akkor mégegyszer megdicsérte : — No, kedves bátyám, kö­szönettel adom vissza kését! Nagyszerű egy szerszám ! Mondhatom, hogy finom éle van ! — Hm — mondta az öreg pásztor, s nagy méltón érin­tette meg a kés élét a körmé­vel — azt csak a Hektor tud­ná megmondani. .. — Hát micsoda bicska ez? A papnak leszállt a vére : — Ez kérem ? .. . Herillő bicska ! A pap belesápadt s rög­tön nyúlt a konyakos üveg után a kosárba. — Mi az apukám, mi az? — kérdezte kislánya. i— Semmi, semmi, fiam... a ... a.. . csúnya dolgot szo­kott vele vágni... a körmét, meg mit... tudod . .. S már sietve itta a szilvó­­riumot, amit a háromcsilla­gos üvegbe a jó gondos tisz­teletes asszony töltött. Három napig folyton ko­nyakozott, míg elfelejtette a finom élű, isteni jó bicskát. (1925.) SOOOCWOCOODOODOOWOOODSOOOOOOOOeWWHCODQOC "Ezred, vi-gyázz!" Ugyan ki ne vágná magát azonnal fe­szes haptákba, ha ilyen bájos parancsnok osztogatja a ve­zényszavakat? INGRID AN­­DREE karcsú termetén pom­pásan feszül az aranysujtásos egyenruha. Mint egyik huszár­ezred tulajdonosa szerepel az "IHR LEIBREGIMENT" című ragyogó zenés szinesfilmben és elragadóan alakítja az okos, szemfüles kis herceg­nőt, akit az államférfiak kü­lönféle reprezentációs fel­adatok ürügye alatt hiába igyekeznek megakadályozni abban, hogy szenvedélyes érdeklődéssel kalandozzék a politikai berkekéiben. Hírt adtunk már lapunk­ban arról a tragikus vadász­szerencsétlenségről, mely Ba­kos Imre honfitársunkat érte. Vadásztársának fegyvere há­rom lépésről találta el s rend­kívül súlyos sebesülést szen­edéit. Szeptember 28-án be­szállították az a^crofti kór­házba., ahol hossza5 áoolás halt s az aschrofti magyarság nagy részvéte kísérte utolsó útjára. Ismerősei és barátai nem ismerik az elhunyt rokonai­nak és hozzátartozóinak cí­mét. Arra kérnek mindenkit, aki őket nyomravezethetné, hogy az adatokat közöljék ^ehér Tstvánnal, Box 351, • v p, Q címre. Az öntözés eredményei Alberta nagykiterj edésű területein, ahol azelőtt nem igen nőtt más, mint száraz gaz ,és u.n. bivalyfű, ma elé­gedett farmerok zöldelő me­zőkön és gazdag zöldi1, égföl­deken legeltetik szemüket. E virágzás a hajdan kietlen me­zőkön az öntözés eredménye. Az öntözőmüvek egyik leg­főbb forása a St. Mary gát. Építését 1946-ban kezdték meg és 1951-ben fejeződött be. Eredménye 289.000 hold­­nyi ártér. A hajdan a prarie­­ken céltalanul átkanyargó St. Mary folyó ma 11 mérföld hosszú tavat táplál. A gát költsége 7 millió dol­lár és legmagasabb vízállása esetén 410.000 holdnyi terü­let öntözését képes ellátni. A 189 láb magasságú gát Kana­da legnagyobb földgátja. Újabb forgószeleket jelentettek Texasból és Lui­­sianából. Sok ház elpusztult, a halottak és sebesültek szá­ma 50. A legsúlyosabban érintett terület a texasi Port Arthur és Alexandria kör­­nvéke volt. MELODY THEATRE TORONTO 344 COLLEGE ST. TEL.: WA. 2-6319 Csütörtöktől, 1957 november 14-től szerdáig, november 20-ig bezárólag A gyönyörű szinesfilm: DAS MAEDCHEN VOM PFARRHOF * Hangulatos hegyvidéki és erdei tájak. Látványosan tarka tömegjelenetek. ► Vadul száguldó pompás lipicai lovak. Derűs romantika. Kedves dallamok. Élmény. Élvezet. Szórakozás. Főszereplők: ATTILA HOERBIGER, WALTRAUT HAAS, ERICH AUER, FRANZISKA KINZ és sokan mások. A világhírű WIENER SAENGERKNABEN KÓRUS közreműködésével A kitűnő zenés vígjáték: ►VON LIEBE REDEN WIR SPAETER >Vidám bonyodalmak egy kényszerházasság körül. Lendületes jókedv. Remek, humor. Kellemes muzsika. Főszereplők: MARIA HOLST, GUSTAV FROEHLICH, LIESELOTTE PULVER, WILLY FRITSCH és mások. f VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR. Előadások naponta 6-tól folyt. Szom. 1.30-5-9-kor Következő műsorunk keretében az uj zenés szinesfilm "IHR LEIBREGIMENT" bemutatója. melodTtheatre MONTREAL 'SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok.) BE. 0050 Péntektől, 1957 november 15-től csütörtökig, november 21-ig bezárólag Kanadában először: a remek zenés vigjátékfilm: FRITZ UND FRIEDERIKE ’Mulatságos bonyodalmak egy fiatalember helyett ténykedő leány kiléte kö­► rül. Derűs romantika. Vidám helyzetek és fordulatok. Ragyogó humor. Remeké muzsika. Bolváry Géza kitünően szórakoztató filmalkotása. > Főszereplők: LIESELOTTE PULVER, ALBERT LIEVEN, MARGARETHE HAAGEN, k OTTO GEBUEHR, PETROVICH SZVETISZLÁV, LŐNI HEUSER, HANS LEIBELT stb.< A gyönyörű szinesfilm : DIE SCHOENE MUELLERIN t Regényesen szép alpesi tájak. Festői tömegjelenetek. Hangulatos dallamok. Szerelem. Kedélyes humor. Szívüdítő szórakozás. kFőszereplők: HERTHA FEILER, WALTRAUT HAAS, GERHARD RIEDMANN, PAUL« HOERBIGER, OSKAR SIMA és sokan mások. 'VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR. Naponta 6-tól, szombat-vasárnap 2-től folyt. YORK THEATRE '164 YORK ST. HAMILTON TEL.: JA. 2-0921, ► CSAK 3 NAPIG: 1957 november 18-, 19- és 20-án, hétfőn, kedden és szerdán' A kitűnő uj zenés szinesfilm : IHR LEIBREGIMENT f Derűs romantika. Szellemes humor. Vidám hangulat, Ének, tánc, tempó, mu-< 'zsika. Pazar kiállítás. Látványos, szinpompás jelenetek. Élmény és szárakozás.4 ► Főszereplők: INGRID ANDREE, GERHAD RIEDMANN, JESTER NAEFE, WOLF4 ALBACH-RETTY és sokan mások. A vidám zenésfifm : GLUECKLICHE REISE Remekül szórakoztató szerelmi bonyodalmak. Eduard Kuenneke népszerű dallamai. Főszereplők: INGE EGGER, PAUL HUBSCHMID, PAUL KLINGER, MARGARETHE HAAGEN, INA PETERS, PEER SCHMIDT és sokan mások. VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR. Naponta este 6.05-től folytatólagosan. ^HALLGASSA FILMHIREINKET AZ ALL NATIONS FILM COMPANY MAGYAR ^RÁDIÓADÁSA KERETÉBEN MINDEN VASÁRNAP DÉLUTÁN 2.30-TÓL 3 ÓRÁIG ’ AZ OAKVILLE-I CHWO ÁLLOMÁS 1250-ES HULLÁMHOSSZÁN HAZAI SZÓ. HAZAI MUZSIKA. A TOROTÓI ALL NATIONS FILM COMPANY két kitűnő német filmjét mutatja be RIO THEATRE 1660 BROADWAY E. VANCOUVER, B. C. 1957 november 21-, 22- és 23-án, csütörtökön, pénteken és szombaton SCHLAGERPARADE ► Vidám szerelmi bonyodalmak — Lendület — Humor — Derű — Remek 4 ► slágerdalok és vérpezsdítő dallamok — A történet keretében közreműködőd elsőrangú sztárparádé élén : MAURICE CHEVALIER, MARGOT HIELSCHER, JOHANNES HEESTERS, LYS ASSIA, GECZY BARNABAS és világhirü zenekara — RUDI SCHURICKE és sokan mások * Főszereplők: GERMAINE DAMAR, WALTER GILLER, KARL SCHOENBOECK, NADJA TILLER, BULLY BUHLAN és sokan mások FERIEM VOM ICH Hangulatos, vidám, ragyogó szinesfilm. Kedves élmény Kitűnő szórakozás. ► Főszereplők: MARIANNE HOLD, RUDOLF PRACK, GRETHE WEISER, WILLY ^ * FRITSCH, HANNELORE BOLLMANN, OSKAR SIMA, PAUL HENCKELS és másoké Folytatólagos esti előadások. MAGYAR ANEKDOTAKINCS AZ ÖRDÖG — MAGYAR RUHÁBAN A bajorok úgy féltek a mi vitéz nemzetünktől, hogy még 1741-ben is mindig magyar ruhába öltözöttnek pingál­­ták az ördögöt. * * í}í A KOLDULÓ BARÁTOK A kolduló barátokról sok jóizű tréfa jár szájról szájra. A köz­mondás azt tartja róluk : a kocsisnak a torka, a barátnak a zsákja ritkán telik meg. Debrecen város főbírájához beizent egyszer egy kolduló barát, hogy csak három szót szeretne vele szólani. Bebocsá­­tották, de csakis az alatt a feltétel alatt, hogy nem mond többet három szónál. A barát állt szavának és csak ennyit mondott: •— Bort! Búzát! Szalonnát! A nevető főbíró bőven adott neki mind a háromból. ** * JÓZSEF CSÁSZÁR EGERBEN József császár Egerben nézegette az Eszterházyak címerét. __ Hát az micsoda állat benne? — kérdezi gróf Eszterházy Károly érsektől. — Griffmadár, felséges uram. — Es hol teremnek ezek a madarak? — Ott, ahol a kétfejű sasok, — felelte az érsek. Vadászszerencsétlenség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents