Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-11-09 / 88. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 88. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELFNÖ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA : 10 CENT Torontó, 1957 nov. 9., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto KENESEI F. LÁSZLÓ PHONE LE. 6-0333 AZ OROSZ PROPAGANDA A világ tudósai elismeréssel adóznak minden tudományos eredménynek, akár nyugatról, akár keletről érkezik a hire. Semmi értelme sincs annak, hogy lekicsinyeljük a tudósok munkáját azért, mert egy barbár rabszolgarendszerben élnek, mert egy borzalmas, középkori politikai rendszer aratja le az ő agyuknak zseniális gyümölcseit. Ha a világon nem lenne kommunizmus, hanem mindenki nyugodtan, egyéni szabadságban élhetne, akkor semmi különbséget sem tenne az, hogy valamit a világ melyik országában fedeztek fel. Ellenkezőleg: egyformán örülnének minden találmánynak, minden felfedezésnek, s általában minden emberi eredménynek, függetlenül az alkotó állampolgárságától. De a világ sokkal előbbre is volna tudományos téren, ha az újabb és újabb eredményeket fenntartás nélkül, félelem nélkül, nyomban közölnék egymással a tudósok, — ha összedolgozna, testvériesen, vállvetve működnék a tudomány mindenütt. S még azt se mondhatjuk, hegy ez lehetetlenség. Mert hiszen a szellemi élet más terein, ahol az újdonságoknak nincs katonai és politikai vonatkozása, az együttműködés máris megvan. Senkinek sem jutna eszébe letagadni, akár keleten, akár nyugaton, hogy valamelyik sport-világrekordot a másik rendszer táborába tartozó valaki tartja. És nem fogja sem többé, sem kevésbbé élvezni a zeneirodalom alkotásait a muzsikus közönség, akár a Vasfüggöny egyik oldalán, akár a másikon, csak azért, mert a komponista vagy az előadóművész a másik táborba tartozik. Már a képzőművészetek terén más a helyzet. A diktátorok régi vesszőparipája — az egyiptomi fáraóktól Julius Cézáron át Mussoliniig és Sztalin-ig — hogy ők jogosultak, sőt kötelesek a világ Ízlését is megreformálni, s ezen a címen rendszerint hatalmas, de éppenolyan giccses alkotásokat követelnek a művészektől. Különösen hiányzik pedig az együttműködés az irodalom, a költészet, a színművészet, rádió, televízió terén, mert ezeket a területeket politikai hatásuknál fogva mindenkor teljes mértékben szabályozni akarják az uralkodó körök. Amióta pedig a tudomány úgyszólván teljesen átvette a katonai zsenialitás szerepét a hadviselésben, azóta teljesen megszűnt az ábránd, hogy kutatói munkát lehet végezni, tudományos eredményt el lehet érni a politikai cézárok beleszólása nélkül. Minden a világon, amit akár katonai, akár politikai célra fel lehet használni, a diktátor hatáskörébe tartozik. A tragédia ebben a szituációban az, hogy a szovjet rendszerben megszakítás nélküli diktatúra áll fenn, holott nincsen háború, s tulajdonképpen semmi egyéb indok nincs a parancsuralom fenntartására, mint az a téveszme, hogy a hatalom önmagában véve jó és üdvös. A világ minden eddig ismert diktatúrája közül a mostani kommunista elnyomás a legtragikusabb azért, mert a korábbi rendszerek mindenkor valamilyen cél, valamilyen mondvacsinált eszme elérésére törekedtek, s azt vagy elérték — s akkor megszűnt a parancsuralom — vagy nem — s akkor összeomlottak. De a kommunizmusban állandóan változnak a diktátorok személyei, állandóan változtatják a kormányzási elveket, ugyanazért, amiért ma valaki hős, holnap lázadóként a bitófán végzi életét. Végeredményben nincs ebben a diktatúrában semmi állandó, csak a MEZTELEN TERROR maga. Borzalmas az, hogy ez a terror-rendszer, amely tankokkal harcol a függetlenségért küzdő gyerekek ellen, politikai eszközt kovácsol a tudósok munkájából. Borzalmas, hogy akkor, amikor képesek az orosz technikusok (beleértve az ott kényszermunkát végző deportált tudósokat) világűrben keringő készülékeket felbocsátani, — ugyanakkor képtelenek belátni a Kremlben ülő műveletlen, gonosz diktátorok, hogy a tudományt propaganda-célokra felhasználni nem lehet, mert akkor megszűnik tudomány lenni. Kétségbeejtő, hogy amig a szovjet pártvezérek 200 személyes repülőgépen pár óra alatt képesek átrepülni az óceánt, hogy a New Yorki UNO-ülésre utazzanak, — ugyanakkor Magyarországon nem lehet egyik városból a másikba utazni külön pártengedély nélkül, őrület, hogy amig — a legújabb hirek szerint — fűtésre használják fel a kamcsatkai tűzhányók energiáját, ugyanekkor Szibériában lefagyott lábbal halálra éheznek a szabadságharcosok milliói. Ilyen őrületes következetlenség nem maradhat soká fenn. Minthogy pedig a tudományt megszüntetni nem lehet — a diktatúrának kell megszűnnie. S ez kétféleképpen történhetik: háborúval vagy politikai fejlődéssel. A háborút — jelen pillanatban — nyugodtan kikapcsolhatjuk. Ilyen fegyverek mellett a háború nem hozhat győzelmet senkinek. Pusztítani könnyű. Nem túl nehéz a rombadőlt városokat sem felépíteni. De egy elpusztult politikai rendszert nem lehet többé helyrehozni. Ezért nem kell félni attól, hogy a kommunisták túlmennének a fenyegetésen és a zsaroláson. A politikai fejlődés az, amely el fogja söpörni a kommunizmus elavult diktatórikus rendszerét. A tudomány mindenütt, de elsősorban a szovjetben, évszázadokkal megelőzte a politikai fejlődést — eddig. De világűrben hajózni, — s ugyanakkor polgárok ellen tankokkal harcolni nem lehet. A tudományos fejlődés elkerülhetetlenül magával hozza az egyéni szabadságot, s ezzel együtt a diktatúra, a kommunizmus bukását. Mindegy, hogy a világűrbe kerülő gömböt melyik országból lőtték fel, mindegy, hogy jelzéseit milyen nyelven adja le: a tudomány mindenünnen, földről, holdról vagy világűrből csak egyet követel a világ minden emberének : a szabadságot. Kruscsev legújabb vetélytársa ?... New York politikai köreiben az a felfogás alakult ki, hogy a Szovjet jelenlegi feje a jövőben újabb hatalmi vetélkedésre számíthat, mégpedig a sztálinista elemek részéről, akiknek vezetője, Mihail Suskov, a kommunista párt egyik titkára. Suslovot mindig a Sztalin-féle ideológia régi és fanatikus képviselőjének tekintették és köztudomású, hogy az elmúlt júniusban lezajlott hatalmi krízis kissé erőszakos "orvoslásában", a háttérből hathatósan támogatta Kruscsevet, akárcsak az a bizonyos ügyes tanársegéd, aki buzgón jár a professzor kezére, abban a reményben, hogy nemsokára kiütheti az öregurat vezető pozíciójából. A műtét remekül sikerült, az áldozatok : Molotov, Malenkov és Kaganovics gondosan jégre kerültek. Most Zsukovon van a sor, de Kruscsev látszólagos diadala mindennek ellenére arra következteti a figyelmes szemlélőt, hogy a kommunista párt berkeiben meglehetős bizonytalanság uralkodik. Kruscsev a párt szőkébb kebelén belül mindig ingadozó helyzetben volt a sztálinista elemekkel szemben, ezért kellett már többször külföldi kommunista vezető személyiségek támogatásáért folyamodnia, illetve Titohoz vagy Mao-Cse Tunghoz fordulnia. Ha csak valami kis igazság is van a szovjet ügyek szakértőinek abbeli gyanújában, hogy Kruscsev eredetileg nem gondolt Zsukov tökéletes eltávolítására, csupán szárnyait óhajtotta kissé megnyirbálni, a végső drasztikus fejlemények messzemenően haladták túl Kruscsev szándékait. Zsukovval a hatalmi állásért görcsösen küzködő Kruscsev nemcsak vetélytársat, hanem szövetségest is vesztett, aki végeredményben, mint a hadsereg népszerű feje, hatalmas támaszt jelentett saját uralmi rendszerének fenntartása számára. Bár Suslov jelenlegi szerepe még nem világos, feltehető, hogy ismét ő volt az a veszedelmesen szerény rendező, aki a háttérből láthatatlanul, de annál érezhetőbben vezényelte az uj színjátékot a szovjet tragédiák szabályai szerint a vég felé. Júniusban, Kruscsev hatalmi állásának megdöntésére irányuló szervezkedés idején óvatosan és kényelmesen távolmaradt a színpadról, hogy csak az adott pillanatban tűnjön fel és Kruscsev háta mögött meghúzódva, de kezét erélyesen vezetve, segítsen kegyelemdöfést adni a főszereplők számára. A Kruscsev-ellenes hatalmi személyiségek jégretételével'Suslov szerepe növekedett, helyzete erősödött és most csak idő kérdése találj, hogy a segítőtársból mikor válik kihívó vetélytárs. Suslov egyébként egyesíti magában mindazon tulajdonságokat, melyek Kruscsevből hiányoznak. Suslov a marxista tanok feltétlen híve, a sztálinizmus korlátlanul hűséges képviselője, de egyben óvatos, régivágású hivatalnoktipus. Kruscsev vele szemben a lelkes újítót testesíti meg, eddigi pályafutása Sztalin-ellenes magatartásán alapul és inkább számít mindenkor minden uj kockázatra kész politikai szerencsejátékosnak, mint óvatos duhajnak. Jelenlegi helyzetének megerősítése három hatalmi tényező támogatásától függ és. ezek a saját pártgépezetéből, a még most is igen erős sztálinista bürokráciából, valamint katonai konjuktúralovagokból tevődnek össze, mely utóbbiak támogatták most Zsukov elleni hadjáratában is. A teljes győzelem egyelőre még kétséges és a világ a szovjet színjáték egy újabb felvonására számíthat, csak az a kérdés, milyen hosszú lesz a szünet . . . Szovjet kutyák a holdban Szovjet közlés szerint az orosz tudósok újfajta erőforrásokat használtak fel arra, hogy a féltonnás tölcsórformáj ú Sputnik II. rakétag.ápet felrepítsék a világűrbe. Különböző célozgatások olyasféle sejtelmek ébresztésére szolgálnak, miszerint az sem kizárt dolog, hogy az új rakéta valamely háborús anyagot is visz magával a világűrben történő száguldozásának folyamán az ötödik napon esetleg még a holdat is érintheti. Ez a bizonyos ötödik nap éppen a Szovjet 40. évfordulójának ünnepe volna, melynek alkalmából a rakétából kibocsájtett rejtélyes gázanyag hatására még a jó öreg Hold, a szerelmespárok megértőén mosolygó, szelíden ezüstös sugarú barátja is lángolóan vörös fényben tekintene le a világra. Hát igen .. . Ilyen reklám mellett aztán még a dollármilliókat jelentő legpazarabb neonfények is eltörpülnek. • Nyugati tudományos körök véleménye szerint az újfajta erőforrás valami új összetételű fűtőanyag lehet. Wolczko ’engyel szakértő valószínűnek tartja, hogy a hajtóerő borax és hidrogén égetése folytán keletkezik és kétszer nagyobb az eddig ismert rakéta hajtóanyagok erejénél. Diefenbaker miniszterelnök ö Konzervatív Párt november 5-i torontói gyűlésén nagy államférfiúi készségről, sok józanságról és üdvös optimizmusról tett tanúságot. Mint a világ szinte mindegyik politikusa, ő is az orosz ür-gömbökről beszélt. 1'A második szovjet mesterséges hold kilövése — mondotta — többet tett a szabad világ erőinek egyesítése érdekében, mint 1945 óta bármi. Most mindenki megérti, hogy ha ezek az erők nem fognak össze, —: megsemmisülünk. A kanadai és amerikai védelmi berendezések és katonai intézkedések egységesítését például még Kanadában is sokan támadták. A legújabb események tükrében ezt nyilvánvalóan megköveteli a helyzet, s a technikai kutatások eredményének kölcsönös kicserélése ma már természetes, holott még néhány nappal ezelőtt ez a kérdés elkeseredett vitákra adott alkalmat." A szovjet ürgömbben felbocsátott kutyáról is érdekes meg-j jegyzést tett a miniszterelnök. "A szabad világ egyik legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy képes érezni. Erre jellemző, a szabad világon mindenütt férfiak és nők százezrei figyelik aggodalommal egy kis kutya sorsát, amely a föld körül egy gömbben kering." Beszéde végén súlyosan bélyegezte meg azokat, akik a sputnik által okozott pánikhangulatot politikai céljaik érdekében próbálják kihasználni. "Nem találok szavakat annak a kifejezésére, amit azokról gondolok, akik politikai célok érdekében olyan lelkiállapotba próbálják belesodorni Kanada népét, amely miatt azután valóban jogosulttá válhat minden félelmük." Ezzel lényegében azt a filozófiát tette magáévá, mint az amerikai-japán háború kitörésekor Roosevelt, hogy t. i. semmitől sem kell félnünk, csak magától a félelemtől. Diefenbaker azonban Ontárió népéhez közelebb álló kérdésekről is beszélt. Rámutatott arra, hogy az ezévi munkanélküliség jóval kisebb, mint például 1954—55 telén volt. Bejelentette azt is, hogy az önkormányzatok pénzellátását meg fogják reformálni, s megszüntetik a minden erővel való centralizációra irányuló kísérleteket. Megoldódóit a francia kormányválság A több mint egy hónap óta húzódó francia kormányválság megoldódott. Az uj miniszterelnök, a radikális párthoz tartozó Felix Gaillard 337:173 arányban bizalmat kapott. Gaillard most lett 38 éves, s ezzel Napoleon hatalomralépése óta a legfiatalabb francia, aki valaha is az országa élén állott. Bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy egyformán kérte a jobb- és baloldal támogatását az egész ország érdekében. E NOVEMBER 4 ( Milyen szép volt, — még, i tragikus körülmények ellenére is, mikor a magyarság ;gy szív, egy léleknek látszott, mikor az ember a költővel együtt sóhajtotta: „Ország nincs már, de magyarok még vannak. Egymást átölelő lelkek vannak és egymás felé nyúló kezek...” A tavaly ősz emléke mindennek ellenére, ami utána következett, legalább valami volt, amibe megkapaszkodhatunk, amelynek mélabűs fényét magunkkal vihetjük szívünkben a sírig. Milyen felejthetetlen érzés volt elakadt lélegzettel hallgatni, mikor egy eltemetett nemzet döngette koporsója födelét, milyen fenségesen nagyszerű volt az a hősies bátorság, mellyel egy kis nép harcolt a szabadság nevében, hogy bámulatra ragadta vele a világot, milyen gyönyörű volt a hirtelen összefogás, mely megmutatta, hogy él még a nemzet és sorsdöntő események idején új, hatalmas tűzzel lobban fel belőle a 'elkébe égetett, de időnként szürke hamu alatt szunnyadó szent ige : „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar.” Ez az emlék ad hitet ás reményt az Istenben, a Hazában, az isteni örök igazságban, Magyarország, mindmmyiunk ezerszeresen áldott Irága, felejthetetlen szülőföldjének feltámadásában. Boruljunk le előtte gondo'atban örök, hűséges szerelttel, könyörögjünk érte és képünkért a Mindenhatóhoz ily an forrón, olyan őszinte lágy hévvel és érzéssel, mint így évvel ezelőtt tettük a súfolt templomokban : „Is'en, áldd meg a magyart” ! Egy évvel ezelőtt az egész úlág szeme egyetlen pontra :rányult, mely éppen Európa szívében fekszik és a határt jelképezi Kelet és Nyugat között, melynek azonban nem sok figyelmet szenteltek azelőtt. A múlt ősz folyamán egy hajdan nagy, most megcsonkított kicsiny ország vált hirtelen közismertté, sőt világhírűvé és egy elfelejtett nemzet lett jelentékeny, tiszteletre és csodálatra méltó. 1956 október 23-ikán a magyar nép harcra kelt a szabadságért, jogért és igazságért, mint már annyiszor ezeréves történelme folyamán. Küzdelmét lélegzetvisszafojtva figyelte az egész világ, hiszen a magyar nemzetnek, a nyugati kereszténység és szellem, szabadság és művelődés, haladás és fejlődés ezen örökké vérző, örökké harcoló, örökké szenvedő, viharvert, mégis szilárdan hűséges védelmezőjének a tankok ellen csupasz kézzel vagy csupán szegényes fegyverekkel folytatott ellenállása minden képzeletet felülmúló élményt jelentett a földkerekség népei számára. Bátor, önfeláldozó hősök csodás, vitéz harca volt ez, de azután november 4-én megindult a hatalmas túlerő és végigsöpört az országon. A nagyszerű színjáték befejeződött, megfelelő segítség és támasz hiányában tragikus véget kellett érnie. Uj menekültek tömege hagyta el az ismét véráztatott, vihartól tépázott szülőföldet, hogy külhonban keressen menedéket. Azok, akik ma Kanadában élnek, akik valóban igaz magyarok és menekültek, hálásak a befogadó ország meleg baráti segítségéért, melyet megérdemeltek és melyre mindenkor méltóak maradnak. A jelenlegi hetekben és napokban az egész világon szerteszórt magyarság kegyelettel adózik legújabb nagy hősei és a Szabadság emlékének, mely kemény küzdelem árán született meg újra, de alig kelt életre, ismét megölték. Egy hősi nemzet a remény egy újabb gyermekét temette a sírba, hogy a következő megszületésére várjon. Ez így van és így volt mindig ... Dicső tettek győzelem nélkül, véresen verejtékes munka aratás nélkül, áldozatok jutalom nélkül... ez a magyar Sors. Zsukovot minden pártfunkciójától megfosztották A szovjet kommunista párt november 2-án közzétette jelentését a Zsukov-ügyről. Ezek szerint a "hős" marsall elítélte a kommunista párt uralmát a hadsereg soraiban, s a politikai biztosoknak a hadseregből való eltávolítását követelte. Ezt a "bűnt" Zsukov a kommunista párt központi bizottságában nyilvánosan bevallotta, a következő szavakkal: "Mélyen sajnálom, hogy csak most jöttem rá, milyen súlyos hibákat követtem el. Elismerem, hogy az ellenem irányuló kritika jogos, s a párt részéről elvtársi szivesség úgy velem, mint más katonai személyekkel szemben, mert ennekfolytán majd jobban megérthetjük, milyen követelményeket támaszthat velünk szemben a párt, s hogy a haderő korrekt politikai nevelése a párt feladata." Az "önvallomás" alapján Zsukovot megfosztották minden oárt-tisztségétől és a kormányban betöltött minden megbízástól. De a "hős marsall" kálváriája ezzel még nem ért véget. Volt alantasa, Konyev marsall, aki jelenleg helyettes hadügyminiszter, s a magyargyilkos varsói paktum parancsnoka, sietett megtépázni Zsukov katonai érdemeit is, kijelentvén, hogy Zsukov a felelős — Sztálinnál együtt — azokért a borzalmas vereségekért, amelyeket a szovjet haderő a II. világháború kezdetén a németektől elszenvedett.
