Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-10-26 / 84. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 84. szám. PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA : 10 CENT (fatHeUott “lk«UtQ4niCM6 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 okt. 26., szombat. Szerkesztó'ség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 AZ USA CSATLAKOZIK A BAGDADI PAKTUMHOZ! A most folyó, de máris kudarcba fulladt szovjet diplomáciai offenziva tulajdonképeni célja : a bagdadi paktum felborítása. Ez a szerződés Nagybritannia, Törökország, Irak, Irán és Pakisztánt egyesíti, s úgy gazdasági, mint katonai rendelkezéseinél fogva megakadályozza a Szovjetet abban, hogy akár a Közelkelet, akár Délázsia felé fegyverrel, vagy belső felforgató eszközökkel előnyomuljon. A bagdadi paktum biztosítja többek között a nyugat katonai szövetségeseinek azt is, hogy a szovjetben folyó atom- és rakétakísérletekről megbízható információkat szerezzenek, mert a szerződéses államok a szovjet déli határa mentén végig radar- és egyéb megfigyelőhálózatot tartanak fenn. Ugyancsak a bagdadi országok adnak módot a nyugatnak arra is, hogy légi-, tengeri és szárazföldi bázisok utján biztosítsák azt, hogy háború esetén a szovjet minden stratégiailag fontos pontja atombombatámadás középpontjává váljék, akár vannak addigra megbízható interkontinentális rakéták, akár nem. A bagdadi államokból a szovjet minden pontját könnyen át lehet repülni a ma közhasználatú bombavető repülőgépekkel is. Azzal, hogy a bagdadi országok összefüggő láncolatot alkotnak Törökországtól, amely a NATO tagja, Pakisztánig, amely a SEATO (Délkeletázsiai védelmi egyezmény tagja) tulajdonképen megszakítatlan gyűrű keletkezett a szovjet déli határán, s mivel a SEATO-ban és a NATO-ban az Egyesült Államok is résztvesznek, háború esetén a nyugat hadereje a bagdadi országok bármelyikében tetszés szerinti bázisokat foglalhatna el. Háború azonban nemcsak, hogy nincs, hanem annak a kitörése a jelenlegi erőviszonyok mellett nem is valószínű. Annál nagyobb erővel folyik azonban a hidegháború — másszóval a diplomáciai pozícióharc — amelyben még sokkal fontosabb az érdekelt országoknak szerződés utján való összekapcsolása, mint háborúban, amikor a kényszer hatása alatt amugyis együtt küzdenek az egyérdekű országok. Ezért van szükség arra, hogy a bagdadi paktum, amely lényegében az ázsiai mohammedán népek és Nagybritannia közötti szövetség kiegészüljön az Egyesült Államok tagságával is. Ha az USA csatlakozik a paktumhoz — illetve, ha a mohammedán országok a csatlakozását kívánják és elfogadják — akkor ezzel Amerika máris elfoglalja azt a szerepet, tudniillik a mohammedán országok támogatójának a szerepét, amelynek betöltésére a szovjet olyan mohón áhítozik. A mohammedán országok (s a többi ázsiai ország is) természetesen tudják és érzik, hogy technikában el vannak maradva a nagyhatalmak mögött. Különösen nagy nehézségeket okoz ez a helyzet a független nemzeti kormányoknak most, mióta az állandó kommunista nyomás ellen kell küzdeniük, s már nem áll mögöttük a régi brit gyarmati katonaság védelmező ereje, sem a hajdani gyarmati adminisztráció segítsége. Bármennyire lelkesen fogadták is a különböző ázsiai népek a politikai függetlenséget, a teljesjogu UNO-tagságot és a függetlenséggel járó többi dekórumot, ez még nem oldotta meg sem a katonai védelmi problémáikat, sem gazdasági és kulturális kérdéseiket. Természetes tehát, hogy elsősorban a három vezető nagyhatalom — USA, Nagybritannia, Szovjet — egyikéhez fordultak nyilt, vagy burkolt segítségért. Nagybritannia egészen a legutóbbi évekig nem jött számításba, részben azért, mert gazdaságilag maga is támogatásra szorult, részben azért, mert a helyi nemzeti propagandaszólamokban még mindig mint a "hajdani elnyomó" szerepelt. A "támogató" szerepére a szovjetnek sokáig komoly esélye volt. A földrajzi helyzetnél fogva közvetlenül érintkezhetett az ázsiai országokkal; a kitünően iskolázott szovjet kémek és agitátorok sokkal jobban megközelíthették a műveletlen néprétegeket, mint az amerikaiak. A kommunista propaganda, amely állandóan a "szegény néphez" szólt, sokkal erőteljesebb hatású volt, mint az amerikai demokrácia, az amerikai nép gazdagságának példája. Végül az amerikai gazdasági támogatási kísérleteknek mindig valamilyen "adományjellege" volt, ami sértette a vadonatúj nemzeti függetlenségükben tetszelgő ázsiai országok önérzetét. Ezért volt az, hogy az USA-nak a bagdadi paktumhoz, s ezzel közvetve a többi arab—mohammedán—ázsiai népekhez való közvetlen csatlakozását a szines népek nem kívánták. A magyar szabadságharc ezt a helyzetet is megváltoztatta. Az összes kommunista propagandaszólam, a "támogatás" hazugsága, a "szegény népek védelmének" állítólagos szerepe, mind végleg összeomlott. Ma már nincs egyetlen egy sem az úgynevezett szines országok közül, amely ne tudná pontosan, mit jelentene reá nézve a szovjet úgynevezett támogatása. Minthogy azonban védelmezőre és gazdasági segítőre szükség van, az USA egyedül maradt a porondon. Megnyílt az ut ahhoz, hogy ezt a szerepét betöltse. Ennek az első lépése az, hogy az USA a közeljövőben formálisan is csatlakozni fog a bagdadi paktumhoz. Újabb szovjet diplomáciai kudarc Az úgynevezett sziriai-török kérdés, amely egy nemlétező helyi feszültség mesterséges felfújásából alakult, közismerten a szovjet kísérlete volt arra, hogy a közelkeleti, népek ellen fenyegetést intézzen s őket a nyugat oldoláról a kommunista oldalra tolja át. A tény mindössze annyi volt, hogy a szíriai hadsereg a szovjet kívánságára hadgyakorlatokat tartott a török határon, a törökök pedig, mint minden évben, úgy az idén is a szíriai határtól északra, szokásos helyükön s a szokásos mértékben hadgyakorlatokat tartottak és tartanak. Háborús fenyegetés sem sziriai, sem török részről egymás ellen nem volt és ma sincs. A szovjet azonban a múlt héten megismételte korábbi vádjait, hogy Törökország támadást készít elő Szíria ellen, hogy ebben a támadásban az USA fogja a törököket segíteni, hogy a támadás feltétlenül a bolsevisták beavatkozását fogja maga után vonni minden elképzelhető szuperfegyverrel, atombombákkal, rakétákkal és így tovább s hogy a szovjet általában véve az arab világ védelmezője és barátja, míg az USA imperialista célokat követ a közelkeleten. A válasz az USA részéről sem maradt el. Dulles megerősítette, hogy Amerika nyomban beavatkozna Törökország oldalán, ha a törököket szovjet támadás érné. Az ügyet Szíria az UNO elé hozta, ahol is úgy a demokráciák, mint a kommunista államok egyhangúlag kívánták az ügy kivizsgálását és tárgyalását. Az ügy tehát az UNO előtt fekszik s a szovjetnek bő alkalma van a világ minden nemzete felé kikiáltani, hogy rendelkezik kontinensek közötti rakétákkal, atomfegyverekkel s hogy azokat adott alkalommal le is fogja dobni. A szovjet célja természetesen nem az, hogy az atomháború meginduljon. A kommunisták minden technikai felkészültségük ellenére sem volnának képesek harcolni az egész világ ellen, mert, amint a magyar szabadságharc megmutatta, az egész világ a bolsevista terror-rendszer ellen van s háború esetén Kruscsevék többé senkire sem számíthatnának. Eltekintve ettől, győzelmet a nyugat világával szemben háború esetén nem is remélhetnének. Ehhez a szovjet ipar túlságosan el van maradva, — hiába van egy-két bevetésre alkalmas atombombájuk és rakétájuk. Más eszközökkel, éspedig a fenyegetés, blöff és diplomáciai nyomás eszközeivel harcol a szovjet a világuralomért. Ilyen eszköz lett volna a mesterségesen kitermelt töröksziriai kérdés is. Kruscsevék azt hitték, hogy a folytonos izgatással és vádaskodással annyira el tudják rontani a viszonyt a két ország között, hogy a fegyverek valahol végül is elkezdenek ropogni s ekkor áll majd elő az a helyzet, hogy a szovjet, sziriai felszólítás alapján, majd csapatokat küldhet Szíriába. A közelkelet bolsevista inváziója aztán majd forradalmakkal, puccsokkal s a leigázás ismert eszközeivel folytatódnék. Hála Kruscsev tapasztalatlanságának és annak, hogy 1956 ősze óta a világot többé becsapni nem lehet, a töröksziriai kérdés teljesen más fordulatot vett. A két érdekelt nép megkérte Szaud királyt, hogy az ügy elintézésére béketárgyalásokat közvetítsen. Szaud személye három oknál fogva elsőrendűen fontos : 1. Szaudi-arábiában fekszik a mohamedán világ Rómája : Mekka s ezért a világ minden mohamedánja vallási éi-zésénél fogva helyesli az onnan kiinduló békeközvetítési akciót. Sem Törökország, sem Szíria nincs abban a helyzetben, hogy a mohamedán világ vallási centrumából jövő békefelhívást visszautasítsa. 2. Azzal, hogy a két mondvacsináltan szembenálló közelkeleti ország egy harmadik közelkeleti, mohamedán ország közvetítését fogadja el, — kikapcsolja az egész komplexumot a kelet-nyugat közötti világuralmi harcból. Ha van török-szir kérdés, úgy az teljesen helyi ügy, amelyet helyileg és helyi eszközökkel kell elintézni. S ezt az álláspontot a világ egyetlen nemzetközi testületében sem lehet megtámadni. Nincs olyan közelkeleti, vagy ázsiai érdekelt, aki ne tartaná helvesnek hogy a kérdést a közelkeleti népek „a családon belül” oldják meg. Ezzel pedig meghiúsult a szovjet beavatkozási kísérlete. 3. Szaudi-Arábia a nyugat barátja. Azzal, hogy Szíria is ezt a nyugatbarát országot fogadja el közvetítőnek, máris lényegében áttolódik a nyugat barátainak, de legalább is az egyiptomi módra semleges országok táborába. Hozzátehetjük azt a hírt, hogy Szíria kommunista-barát katonai parancsnoka, Bizry tábornok, Szaud királyhoz utazott megbeszélésre. Ugyanekkor Shukri Kuvatly, Sziria j elnöke közvetlen tárgyalásokba kezdett Zelal Bgvar török , elnökkel. Ezekutan az UNO előtt folyó tárgyalások során Az UNO hivatása mellett tett hitet II. Erzsébet királynő, amikor a közgyűlési kiküldöttek előtt mondott beszédével búcsúzott az amerikai kontinenstől. A királynő megállapította, hogy az Egyesült Nemzetek sokkal nagyobb nehézségekkel küzd, mint azt 12 évvel ezelőtt, az Alapokmány megszövegezésekor előre lehetett látni, de a világ népei ennek ellenére egyedül ebben a testületben látják a világbéke biztosítékát. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: "Majd ha az igazság, s a szerződések betartásának eszméje megerősödik, akkor az Egyesült Nemzetek szervezete több bizalommal folytathatja azt a művét, amely egy békés, törvénytisztelő és boldog világ megszületésére vezet, — annak a világnak a megalapítására, melyért minden ember olyan régen epekedik, s amelynek megvalósítása minden egyes országnak a valódi célja, amely itt ezen a közgyűlésen képviselve van. Fogadják legőszintébb szerencsekívánataimat ehhez a feladatukhoz. Kérem az Istent, hogy munkájukat jó eredmény kísérje." A közgyűlés elnöke, Sir Leslie rövid mondatokkal búcsúzott az uralkodónőtől, s beszédét ezekkel a szavakkal végezte. "Azt hiszem joggal mondhatom, hogy nincs közöttünk senki, aki nem örült volna ma annak, hogy köreinkben megjelent valaki, aki egyszemélyben királynő, anya és asszony, s akinek megnyerő egyénisége az aszszonyiság legnemesebb ideálját testesíti meg." ■--------------o-------------Telegráfszalagfogadtatásnak nevezi a New-Yorki tájszólás a diadalmenetnek azt a módját, mikor az ünneplésben részesülő hős végigmegy a Brodway felhőkarcolói között, s a lelkes nép a papírszalagok és konfettik tömegét szórja a kocsijára. Az első világháború hazatérő amerikai katonáinak ünneplése óta számos hőst, számos színészt, államférfit és a tömegek ideáljának számos más megtestesítőjét ünnepelte a világ legzajosabb, leggazdagabb városának népe ilyenmódon. Most II. Erzsébet királynő és férje részesültek ebben a papírszalagözönben. Négymillió ember állt az utcákon és az ablakokban. A lehulló papírdarabkák súlyát a szakértők háromezer tonnára becsülték. Természetes, hogy a New Yorki rendőrség minden elképzelhető óvatossági rendszabályt igyekezett alkalmazni, nehogy a papírok között merénylő eszközök is megbújhassanak, s Fülöp herceg ki is jelentette a nagyszerűen sikerült felvonulás végén, hogy ennyire talán még soha sem féltette a királynőt, mint amikor a telegráfszalagok irtózatos tömege hullott reájuk. A királynő és férje meglátó-Nyugtalanság jelei a csatlósországokban A New York Times tudósítója a rövid panorámában mutatja be, milyen mértékben terjed a nyugtalanság a kommunisták által megszállt minden országban. A tüntetések és tömegmegmozdulások ezidőszerint az ifjúság körében mutatkoznak, rendszerint olyan tüntetések formájában, melyek inkább gúnyt és megvetést mutatnak, mint harcias szándékot. A tudósító a következőképen jellemzi a nyolc európai rabnemzet jelenlegi helyzetét: Albánia teljes gazdasági élete Moszkva segítségén alapszik. Ebben az országban ma is begyepesedett sztálinisták uralkodnak, a legbarbárabb, legkegyetlenebb rendőri rémuralommal. Bulgária nyolcmilliós népe megvetéssel és nyugalommal viseli a kommunizmust. A szláv "testvériesség" dacára, Bulgária népe nyugat felé tekint, s a kommunista pártvezérek is naprólnapra jobban eltérnek a marxista "vonaltól". Csehszlovákiában — a cikkiró szerint — az oroszok még mindig népszerűek, s a nép jelentős része aránylag jól él. A nyugati eszmék befolyását főleg a kulturális és művészeti téren lehet látni. Mi meg vagyunk győződve, hogy ebben az esetben a tudósító téved. A csehek mindenkor jól értettek ahhoz, hogy bármilyen idegen uralom alatt fenntartsák a megelégedettség látszatát. Keletnémetország 18 milliós lakossága tele van elkeseredett gyűlölettel az oroszok ellen, s minden pillanatban kész a robbanásra, azonban minél jobban utálja a lakosság az elnyomókat, annál jobban támaszkodik a kormány az orosz tankokra. Magyarországról azt állapítja meg a New York Times, hogy a kormány teljesen gyenge, minden akciójában szolgai módon Moszkva parancsát követi, a magyar nép pedig vár. A forradalmi eszme a szabadságharc vérbefojtása óta csak a hamu alatt parázslik. Románia lélekben már régen a titoista "független" kommunizmus oldalán áll. Gazdasági élete a legteljesebb züllést mutatja. A bukaresti nép napról-napra jobban gyűlöli az oroszokat. Jugoszlávia továbbra is kommunista terror alatt él, de a korábbi faji- és kulturális kapcsolatok az oroszok felé lassankint a legforróbb gyűlöletté alakultak át. A jugoszlávok elsősorban nacionalisták, s majdnem mindegy nekik, hogy kormányuk kommunista, vagy más zászló alatt működik-e. Lengyelország a cikkiró szerint egy olyan kommunista ország, melynek a fennállása az antikommunista és oroszellenes intézkedésekre van alapítva. A lengyel lakosság a legteljesebb megvetésben részesít mindent, ami orosz. Salisbury, a New York Times cikkírója, aki most tért haza keleteurópai körútjáról, azt a megállapítást fűzi a cikkhez, hogy. a moszkvai diktátoroknak sikerült a megszállott 8 keleteurópai országban felébreszteni a már-már szunnyadó nacionalizmust és sikerült az oroszok ellen olyan általános utálatot és gyűlöletet ébreszteni, mint soha, semmiféle nyugati propaganda nem lett volna képes elérni. gatták az egyik legnagyobb élelmiszeré ruházat, majd különböző meghívásoknak tettek eleget. Amerikai látogatásuk kötetlen, baráti jellegére jellemzőek azok a szavak, amelyekkel Eisenhower elnök búcsúzott el tőlük : "Kérem, jöjjenek ismét el mihozzánk. Olyan kellemesen szórakoztunk." Fülöp herceg így válaszolt: "Igazán nagyszerű élmény volt. Tudja mit, jöjjön velünk I" a királynő pedig hozzátette: "Remélem, igazán meglátogat minket nemsokára." --------------o--------------Már a csehek is... Bécsből jelentik, hogy Prágá- 1 ban több mint ezer ember vett j részt egy utcai tüntetésen, október 13-án éjfélkor. A tüntetők a kommunizmus, a titkos rendőrség és Moszkva elleni jelszavakat hangoztattak. Még mielőtt nagyobb tömegek verődhettek volna össze, a rendőrség csőretöltött géppisztolyokkal körül kéri- j tette a tüntetőket; 142 embert letartóztattak. Lengyelországban is újabb tüntetés volt. Sokezernyi tanuló ifjúság vonult ki — most már egy hónap óta tizedszer — az úgymár csak üres fenyegetésekre kerülhet sor a szovjet részéről, amelyekre senki sem fog hallgatni s a szovjet kormánya me^in*. mint mesterséges zavartkeltő, felforgató, háborúra ..„„i*! ; --'«rtalista testület fog a világ előtt állni. nevezett kultúrpalota elé, szavalókórusokat alakítottak, s a kivonuló rendőrséget "Gestapo" kiáltásokkal illették. Szófiában, Bulgária fővárosában "Rock and Roll"-al tüntet a fiatalság a kommunizmus ellen. Az egyébként esztelen rock and roll-tánclépésekben a nyugati világ egyik szimbólumát látja a bolsevista propaganda, ezért a kommunistákat utáló ifjúság megvetése jeléül hatalmas tömegekben járja a táncot a nyílt utcákon. ------------o-----------Operai előadássorozat indul október 31-én a torontói Royal Alexandra színházban. A színház fennállásának ötvenéves évfordulója alkalmából három népszerű művet adnak elő. Az első a hires magyar író, Molnár Ferenc legismertebb drámájából, a "Liliom"-ból készült amerikai zenés operett, a "Carousel". A másik Lehár örökbecsű operettje, a "Vig özvegy", a harmadik pedig a világ összes operaszinpadának legismertebb könnyű operája, a "Denevér", amelyet Bécsben, Budapesten, Párizsban, Berlinben és Európa számos más városában közel 80 éve következetesen minden szilveszter estén előadnak.
