Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-10-02 / 77. szám
VII. 77. szám, 1957 október 2. 6 KANADAI MAGYARSÁG EMLÉKKÖNYVEMBŐL OLÁH GÁBOR ÉS A SZEGÉNY MAGYAROK" Székely Molnár Imre Oláh Gáborral pár évvel a halála előtt beszélgettem. Debrecen... Az ősi civis város utcáira lassan permetezett a hó. Vakító fehérségben ültek a kis házak, a szabályos négyszögekben. Csilingelő szánok suhantak az utcákon végig, de csak alig néhány ember mozgott odakin. Úgy tűnt, mintha a „Maradandóság Városában” minden megfagyott volna. De a hólepel alatt mozgékony, parázsló élet folyt. Szinte hihetetlen, hogy ebben az ősi városban, amelynek cégére Bocskay-Bethlen- Rákóczi-Kossuth szellemében rajzolódott a magyar történelembe, idegenből magyar földre plántált jelszavak vették át a vezető szerepet. Pedig nem ez volt a valóság! A debreceni élet kohójában magyar gondolatok izzottak. A magyar szellem rendületlenül állt őrt, s ha nem is nyilatkozott meg, munkában, irodalmi, művészi megnyilvánulásokban megmutatta a maga roppant erejét. Ezt az igazi hitvallást legtisztábban a debreceni magyar lélek megszemélyesítője, az ősbölény: Oláh Gábor, a nagy magyar író jellemezte a legjobban. A KAR-utcán áll az ősi ház. Az utak szegletén még árván meggubbaszkodott egy-két talyigás, várták a csikorgó hidegben a fuvart .A tócsák és az árok jegén gyermekek „iszonykodtak”, miközben a hortobágyi szél mindent elsöprő erejével végig-zúdult a tájon s megpróbálta elhordani a zsupfedeleket. Oláh Gábor, a debreceni remete azzal fogad: Minek háborgatnak... és dohog... de mikor megismert két karjával a szívéhez ölel és felkattantja íróasztalán a kar-lámpát és leül velem szemben. — Nem törődök én a mai élet politikájával — mondja — hiszen odáig még nem is jutottunk el az én városomban, hogy kikérjék a véleményemet. Ez egy olyan behozatali cikk a debreceniek számára, ami csak egyet tud adni ennek a népnek: felfordulást ... Miután ilyen tömören nyilatkozott a politikáról, arról kezdünk el. beszélgetni, hogy min dolgozik, mit írt s mi a véleménye úgy egyáltalában az életről? Oláh Gábort még sohasem láttam ilyen jókedvűnek, mintha nem is az a remete volna, aki, dűl belőle a szó s én úgy érzem, hogy ebben a jó hangulatában velem együtt az egész magyarságot öleli magához. — A „SZEGÉNY MAGYAROK”-ban megírtam Debrecen igazi arculatát kemény, realisztikus vonásokban. Aztán nagyon megsajnáltam őket. Az életemnek így most, estére hajlásában megírtam a Tímár Ákos regényét, amelyben 900 oldalon keresztül ürgetem-forgatom a saját sorsom és vele Debrecen életét. Megrajzoltam benne a korszak mérges levegőjétől megkábult, ide-oda tébolygó, de nagy hittel mindent vállaló fiatalság életét és koporsóját ácsolgató öregek lelkiségét. Oláh Gábor nagy író. Debrecen lelke ő. Az a lélek, amelyet nem moshat el semmiféle kerge politikai zivatar. Amit ő ír, az az igazi, az a maradandó és az örök. — Dráma az élet — mondja Oláh Gábor. — Csak most rossz drámák vannak. Nem költők írják a színműveket, hanem színpadi írók. Hol vannak a magyar SHAKESPEAREEK és a magyar SOPHOKLESEK?! Ha majd megszületenek a magyar SAVANAROLÁK, akkor megváltozik itt az élet. De addig?! Hosszú csönd, majd elérzékenyült pillanatok következnek. Oláh Gábor szavai leszelídültek a gyónás suttogásává. így csak a lélek tud beszélni a másik lélekhez. — Sokan kérdezik, de csak igen kevesen tudják, hogy miért nem nősültem meg és miért szakad magvam halálom után ? A fojtott izzástól szinte sistereg a levegő a szobában. Érzem, hogy élete fordulópontjáról, a múltról szakad le az a titok szikla, amiről talán nem beszélt még soha senkinek. — Jászai Mariba, a nagy tragikába voltam halálosan szerelmes. Olyan nagyon szerettem hogy már nem is itt a földön, hanem a fellegekben éltem. Zörgött minden csontom és lötyögött rajtam a ruha. De én elmentem statisztának a Nemzeti Színházba, hogy a közelében legyek és láthassam . .. Karja félmozdulatot ír le a levegőben, majd kemény, erős tartással kihúzza íróasz-A LÁTHATATLAN EMBER tálának alsó fiókját. Az emlékek között kotornak ujjai. Majd kihúzza Jászai Mari levélpapírját, amelyen ott díszeleg liliomos címere. A betűk a szarkaláb virágjába hurkolódnak. Soha nem láttam ennyire kifejező erejű írást, amelynek élet és jellembeli megfejtése, sok grafológust ejtene ámulkodó csodálatba. Ezt írta többek között Oláh Gáborhoz: — Úgy érzem, nem vagyok méltó magához drága Oláh Gáborom. Későt mutat az óra s az én időm lefelé jár. Nem merem odakapcsolni az én szomorú életemet a magáéhoz. Oláh Gábor már útban van a Parnasszus felé és a testi szerelem közelsége, csak hátráltatná... s én azt akarom, hogy ez a .szerelem emelje fel a nap magasságába ... Olyan ez az emlék, amit csak könnyesen lehet vissza, letenni, — Szegény Jászai Mari többet hitt rólam, mint ami vagyok, s főleg amivé lettem .. . Egy másik levelet mutat, ezt Rákosi Jenő írta: — Magát tartom a mai Magyarország legnagyobb költőjének, — írta többek között Rákosi Jenő, aki akkor hivatalos minőségében, szinte rangsorolta az írókat és költőket. Akikre ő kimondta a szentenciát, az érvényes volt s megnyílt előtte az irodalom, terülj meg asztalkám ja. Oláh Gábornak viszont más volt a véleménye saját magáról: — Rákosi Jenőnek ez volt a legnagyobb irodalmi tévedése. Akaratomon kívül szembe állított ADY ENDRÉVEL és ADY ENDRÉNEK egyetlen mondata halálra gázolt, mikor ezt írta rólam: „mit akar ez a provinciális barom ? ! ! ! Oláh Gábor annyira elérzékenyül, hogy sírva fakad. Zokogva beszél tovább: — Adyval csak élete utolsó éveiben békültünk ki. Mindketten rájöttünk arra, hogy mások ugrasztottak egymás ellen. Hová fejlődhetett volna — és nagy sóhaj zúdul le a szívéről — ha ez a testvérharc nem bontja meg közöttünk a lelki egységet. i— Hiszen én mindig tudtam, hogy az én parittyámmal nem tudom általdobni ADY ENDRE templomi magasságú csillagszóróját ... Oláh Gábor szobája valóságos kis múzeum. Itt vannak a hajdú világ relikviái. Híven és szerelmes féltékenséggel őrzi CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY néhány kéziratát. A sarokban ott állnak a fokosok, amelyekkel hajdan koponyákat törtek össze. Az új alkotó művész felparcellázott rajtuk minden darabka helyet. A fokosokon rajta van a Hortobágy felkelő napja. A lobogós, ingujjas, nekiereszkedett csikós. Kezében a kibontott karikás ostor, amint szilajon néz a négy világtáj felé. S alatta a felírás: — Nem, nem, Soha! A puszták fiai, csak úgy mint régen, így várják a feltámadást. Oláh Gábor szeme csillog, mikor látja, hogy egybeolvadok ezekkel a régi relikviákkal. — A puszták művészete az egyetlen — mondja — ami örökké varázzsal van az emberekre. Ez mutatja a lelkiséget, az erőt, ami itt megmásíthatatlanul magyar és az is marad az örökkévalóságig . .. — A magyar népnek hihetetlen arányú és értékű kincsei vannak elrejtőzve a magyar föld, a magyar lélek még alig ismert mélységeiben. Jósága, emberszeretete, türelme, dalai, meséi s a költészete az, amit nem ronthat meg a világ bármilyen áramlása. Bátorsága, gerincessége, szótartása — mind-mind olyan kiviteli cikk, amellyel egyetlen más nép sem dicsekedhet el... — És Debrecen az én hazám — csillog a szeme, szinte szárnyakat kap. Leikéből fakad az erő, amikor így folytatja: — Küldetésem van ebben a világban és ha .építő szándékkal sok rosszat el is mondtam róluk „A SZEGÉNY MAGYAROK”-ban, megpróbáltam a szebbik képüket is megfesteni, mert ilyenek is és ilyeneknek szeretném látni őket. Mind, a többieket is ... a magyarokat . . . Oláh Gábor életében ez volt az utolsó nyilatkozat. örökérvényű, mert KÖLTŐ mondta. Olyan friss, olyan eleven és eredeti minden mondata, mintha csak ma küldené figyelmeztető szavait hozzánk. Ma, mikor úgy itt az emigrációban, mint odahaza a SÁTÁN már kikezdte a magyar lelkeket. S milyen csodálatos volna, ha Oláh Gábor kitudná űzni belőlünk az ÖRDÖGÖT! . . . Irta : GÁRDONYI GÉZA LABDARUGÓ CSAPAT ÁZSIAI INFLUENZÁBAN A Sheffield Wednesday ázsiai influenzában megbetegedett játékosai még mindig ágyban fekszenek s ezért az egyesület a második bajnoki mérkőzés elhalasztását is kérte az angol szövetségtől. Európa sportolói nagy harcot vívnak ezzel a betegséggel. Alattomos, akárcsak az ázsiai kommunizmus. AL WRIGHT ÖKÖLVÍVÓ VILÁGBAJNOK KÜLÖNÖS HALÁLA Különös halállal pusztult el 45 éves korában AI Wright, a mexikói származású amerikai ökölvívóvilágbajnok. Los Angelesben háza fürdőmedencéjében fürdött, a padlón valahogy megcsúszott, elvesztette eszméletét és a vízbe fulladt. Wright 1928-ban lett hivatásos ökölvívó és rengeteg mérkőzés után 1941-ben lett igazán hires: Joe Archibalddal szemben elnyerte a világbajnoki címet. 55. FOLYTATÁS A cselédek, rabok is kirobognak. Mikorra leszállók a lóról, már egy leány a nyakamat öleli és sírva csókolgat. Nézem, hogy ki az? Hát Dsidsia. Alig ismerek rá, úgy megnőtt. De a többi is szívesen ölel meg; a kezemet szorongatják. Egyszerre hatan is kérdezik, hogy hogy vagyok, nem haltam-e meg? Aztán tolnak és ragadnak föl az öregúrhoz, Barakonyhoz. A két gyerek is örömmel siet hozzám, s én egedelmet kérek, hogy megcsókolhassam az arcukat. Csak egyet nem látok itt, akit legjobban szeretnék látni. Szívemet annyira veri a rossz sejtelem, hogy csak hebegve tudok az asszonyomnak és az öregúrnak felelgetni. Végre nagy szorongással megkérdezem : — Egészségesek mindnyájan? — Mindnyájan, Zéta. — A ki-kisasszony is? — Az is, Zéta. — És nem be-beteg a ki-kisasszony? — Nem, Zéta. Vadászni ment ki Rika nagyasszonnyal. Holnap bizonyosan elhivat a nagyasszony, mert megsíratott téged. Az uram azzal jött haza, hogy Csornába estél és meghaltál. Félteher leesett rólam. Ha Emőke asszony volna már, Csáthné bizonyára nem azzzal felelt volna, hogy a kisasszony vadászni van, hanem azzal, hogy nem kisasszony az már hékás stb. — Háta nemzetes úrnak nem esett baja a harcban? — kérdeztem szórakozottan. — Én azt gondoltam: ő halt meg. —Dehogy halt. Nem szokott az meghalni, — felelte az asszony nevetve. — És sokáig odamarad-e? Nem gondolod-e, asszonyom, hogy jó lenne, ha talán utána mennék? — Mész a pokolba, — felelte az asszony. — Hiszen ősz van. Mikorra odaérnél, jönnek haza. — És az én vitézségemről szólt-e az uram valamit? — Nem, Zéta. Azt mondja, hogy mingyárt az elején elvesztél a szeme elől. Ez elszomorított. Nem volt kedvem tovább beszélgetni. Egy napi pihenőt kértem, azután parancsoljanak, amit akarnak. A konyhában azon az estén nagy ürrnep volt. A rabok és a cselédek mind begyültek, hogy a szavamat hallgassák. Rába asszony palacsintát sütött és bort rakott az asztalra. A saját karosszékébe ültetett és kedves fiamnak nevezett. Dsidsiát mellém ültették, amitől nekem ugyan viszketett az orrom, s a boszuságomat még fokozta az, hogy a leány ünnepi ruhába öltözötten ült be, s őszi rózsákból való csokrot tett elém egy bögrében. Hát én aztán elmondtam nekik mindenféle hányódásomat, a csatát, a megmenekülésemet. Megmutattam nekik a térdem sebét, a fejem sebét, s ők bámultak nagy áhihattal. — No, — azt mondja Gyöngyi cseléd, — nem hiába imádkozott érted Dsidsia. — Miért imádkozott? — feleltem vállat vonva. — Mije vagyok Dsidsiának és mim ő énnekem? És ekkor a leányhoz fordultam : — Egyáltalában nem értelek, Dsidsia. Hiszen jó, jó, hogy érdeklődői a sorsom iránt, de az mégis illetlen cselekedet volt tőled, hogy mikor megjöttem, úgy ugrottál a nyakamba mintha tudja az Isten, micsoda módon megilletne ez. Az ilyesmit kerüld jövőben, mert félreértésekre szolgáltatna okot. És té most már nagy leány vagy, vigyáznod kell a jó hírnevedre is. Dsidsia hátradőlt a széken. Az arca elszintelenedett. Én azonban mintha meg se láttam volna. Az asztalra csaptam: — Tyúkom, a kis fekete ördög megvan-e még ? A cselédek nevettek s Uzurára néztek. Uzura elvörösödött. — No, mi az? — Hát — mondja végtére Rába asszony, •— Uzura föláldozta a te emlékedre. Mikor hallotta, hogy meghaltál, agyoncsapta, s elégettük, hogy a másvilágon is tyúkod legyen. Másnap délelőtt csakugyan hivatott a királyné. Én már akkorra készen is álltam a megjelenésre. A szolgák versenyeztek abban, hogy katalauni ruhámat minél fényesebbé tegyék. A szijjakat sárga festékkel kenték be, a bársonyt kikefélték, a rézgombokat ragyogóra dörzsölték; ahol szakadás volt, megvarrták, szóval mikorra én fölébredtem a régi szobámban, már akkor hozták a ruhát. Az asszonyom is kitett magáért: szép széles bársony gallért adott, szinte vállig érőt. Mikor azt is föltettem, általános vélemény volt a házban, hogy bármely idegen előtt nevezhetem magamat bujdosó királyfinak. Én a szép ruhát mindig szerettem. Ez az egy női vonás kiirthatatlan maradt bennem. Ha magamnak kellett is mosnom, de volt mindig fehér ruhám, s illatszert is mindig tudtam szerezni. De soha olyan gangosán hem raktam a lábamat, mint akkor, amikor hosszú távoliét után újra megjelenhettem Emőke előtt. Kicsit mégis aggódtam: az arcom valamenyire megváltozott: szakállam nőtt, fekete és bolyhos. A rabok és cselédek azt mondták ugyan, hogy szakállasán szebb vagyok, de mit mond Emőke? A bajuszomat hun móclra hegyesre pödörtem. A hegyes bajusz hősiesre szépíti az arcot. Talán mégis tetszeni fogok. Hát bementem a királynéhoz. Széles karimáju süveg a kezemben, kard az oldalamon, aranysarkantyú a sarumon, cseresznyeszínű nadrág, meggyszinü dolmány, széles kihajtott kékszinü bársonygallér; a vállamon ezüstláncon lógó arasznyi elefántcsont-kürt. Valóban nem cseréltem volna ruhát sok kócos királyfival. Mikor a szolga elrántotta az ajtó kárpitját/ én büszkén léptem be, mint valami elátkozott herceg. Pillantásom végigfutott a nőkön. Voltak valami húszán. Emőke is köztük pirosvirágu fehér ruhában, a haja hátul egy ágba fonottan, mint régen. Csak egy pillantást vethettem reá, de azzal is láttam, hogy semmitse változott. Egy kenderszőke nőre próbáltak fehér-kék új ruhát. Mikor én beléptem, szinte megrándultak a meglepődéstől: bizonyára azt gondolták, hogy valami ismeretlen Cir lépett be hozzájuk. (Folytatása következik.) DANUBIA SERVICE COMPANY IKKA és IBUSZ (Magyar Állami Utazási Iroda) hivatalos képviselete Kanadában, CEDOK (Csehszlovák Utazási Iroda) képviselete MEGBÍZHATÓ, GYORS KISZOLGÁLÁS ! DANUBIA SERVICE COMPANY 296 QUEEN ST., W. TORONTO, ONTARIO IM Telefon : EM. 4-8537 MEGJELENT ELLA NÉNI MESÉI CIMü GYÖNYÖRŰ MESÉSKÖNYV Irta: M. Saint Clair Kapható kiadóhivatalunkban Ára: 1 dollár Rendelésnél 10 cent postakölt- * séget kérünk mellékelni. LAPUNK KÖNYVOSZTALYAN KAPHATÓK: Béla deák: Hulló Vércseppek ..................................$1.50 Csaba István: Az elsülyesztett háború ................... $1.50 Csighy Sándor : Viharok Sodrában ...................... $1.50 Csighy Sándor: Hangok a romok alól.....................$2.00 Füry Lajos: Árva Magyar János ..........................$1.80 Kenesei F. László : Járhatatlan utakon .............. $2.50 Mesekönyvek. Jancsi és Juliska (színes képekkel) $0,90 Piroska és a farkas ...................... $0.90 Orbán Frigyes: Görbe Tükör....................................$1.00 Dr. Padányi Viktor: Vérbulcsu.............................. $0.30 ” ” ” Vászoly ..................................$1.80 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története .. .$2 50 M. Saint Clair: Ella néni meséi............................... $1.00 Szalay Jeromos: Márton Áron erdélyi püspök .... $1.00 Ugyanaz angolul ....................................... $2.00 Dr. Sulyok Dezső : A magyar tragédia.................. $5.00 Székely M. Imre : Szent István legendája.............. $0.25 Dr. Szenczi Miklós: Tanuljunk könnyen, gyorsan angolul .................................. $2.50 Szilvássy László: Mesék a bryanszki erdőből ....... $2.50 Minden egyes könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk. Utánvéttel könyveket nem szállítunk. MAGYAR RÁDIÓADÁSOK A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Horváth József. A torontói CKFH rádió állomás az 1400-as hullámhoszszon minden szombaton d. u. 4 órától 5-ig sugároz műsort. Bemondó : Bálint Kálmán. "Sír a nóta, magyar nóta, Muzsikálnak este óta" IGEN ! És vidám muzsikaszó mellett, — Kitünően vacsorázhat, ebédelhet. Ételekről, italokról gondoskodik a népszerű BUKLIN HÁZASPÁR Hívja meg barátait, ismerőseit is a HA KÖNYVELÉSI, ADÓBEVALLÁSI gondjai vannak, hívja ENDRÉNYI KÁROLY Kanadában végzett könyvelőt. Telefon : HU. 1-7675 OR. 6279 Vutóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— ■ ÉTTEREMBE I 180 Queen St. W. Közel a University-hez. Asztalfoglalás: Tel.: EM 3-7812 SWAWW^WWWWVWVWUVWiWiVWÍ
