Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-01-23 / 6. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. £ (fatadicut 'íkmtyanfatM C a « a d a’ s largest -Anti-Communist Hungarian semi weekly Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto , / '1 . Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ t Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam, 6. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1957 január 23. SZOVJET BORZALMAK Két magyar honfitársunk beszámolóját olvastuk. Az ' egyik arról szól, hogy abban a szibériai táborban, ahol a cikk­író 8 évet töltött mint hadifogoly, külön elkerített részben élt mintegy 400 német rab. Csak hónapok múlva derült ki, hogy mindannyian a háború alatti és háború utáni német atom­kutatásban résztvett tudósok és más technikusok voltak. A 400 tudós különleges atomfegyver-terveken dolgozott, s hogy kutatásaik eredménye ki ne szivároghasson, mindannyinak kivágták a nyelvét, s keresztülszúrták a dobhártyáját. Az a magyar menekült, aki ezt a hírt hozta, a borzalmas barbariz­mus minden részletéről beszámolt az amerikai újságíróknak. Egy másik beszámoló egy magyar testvérünk Ausztrá­liából keltezett levelében volt. Ez a magyar fiú, akinek fele­sége angol származású asszony, a II. világháború alatt, illetve annak a végén a Magyarországon leszállt angol ejtőernyősöket rejtegette a németek, illetve a nyilas hatóságok elől. Utasí­tása az volt, hogy az angol pilótákkal együtt jelentkezzék a Magyarországra bevonuló legközelebbi orosz parancsnoksá­gon. Ezt meg is tette. Elválasztották az angol tiszttől, Moszk­vába szállították, s ott 8 éven át magánzárkában tartották, s azután kihirdettek előtte egy Ítéletet, mely szerint a “ka­pitalisták javára elkövetett kémkedés miatt” életfogytiglani fegyházra Ítélik. A legszörnyűbb szenvedések között tengő­dött egy szibériai haláltáborban, ahonnan 1956 végén vissza­szállították Budapestre. Onnan szabadult ki a szabadságharc alatt. IWUWUSAWWYWJWVVWWWWS^W^AW.V.V.W.V'i A VILÁGŰR TITKAI és az atom titkai tudvalevőleg összefüggenek. Amint kissé alábbhagynak az izgalmas napi politikai hírek, azonnal fel­bukkan néhány újabb hír a végtelenül nagy és végtelenül pa­rányi világból. Most is, mint mindig, egymással merőben el­lentétes hírek kerülnek napvilágra. Fahrney amerikai admi­rális például, aki nyugalombavonulása előtt az USA távolból irányított rakéta-felszerelésének megteremtője volt. legújabb adatok alapján azt állítja, hogy a légür felső régióiban állan­dóan cikáznak nagysebességű tárgyak, amelyek nem meteo­rok darabjai, hanem kétségtelenül valamilyen intelligens lény eszközei. Miután ma még sem az USA, sem a szovjet techni­kusai nem képesek ilyen sebességgel haladó lövedékeket elő­állítani, az admirális szerint feltétlenül más égitestekben kell keresni a rejtelmes tárgyak eredetét. Ugyanekkor az amerikai űrkutató társaság két évi tanul­mány alapján azt a kijelentést tette, hogy a föld légkörében nyoma sincs semmiféle misztikus tárgynak, s hogy a holdon kívül semmiféle kisebb égitest sem forog a föld körül állandó jelleggel. A kérdésre részletes felvilágosítást fogunk kapni még az év vége előtt. Októberben lövik fel az űrbe az első mesterséges szatellitét, egy alig futballabda nagyságú érc­gömböt, amely a tudományos mérőeszközök egész sorozatát fogja tartalmazni, s az adatokat automatikusan közölni fogja a megfigyelő állomásokkal. Az atom világából talán még érdekesebb hír érkezik. Amerikai tudósok az úgynevezett ködkamrában (egy olyan szekrény, amelyben az elektronok útját lehet megfigyelni és fényképezni) megállapították, hogy a szétbomló atommagok egy fajtája, az úgynevezett “mű-mezőn” (a szó a görög “mü” betűből származik) képes arra, hogy hidrogén atomokat hé­­liumatommokká forrasszon össze. Az ilyen atommag-fúzió fantasztikus energiát szabadít fel, s ez az erő az, amit a hid­rogénbomba felhasznál. Ugyanez az erő az, amely a nap fé­nyét és erejét biztosítja. A mü,mezőn útján előidézett fúzió azonban robbanás és pusztító hő nélkül szabadítja fel az atom­ban rejlő végtelen erőt. JÓSLAT KANADA JÖVŐJÉRŐL Londonból jelentik, hogy B. S. Parihar a 4000 tagot szám­láló Indián Egyesület kanadai elnöke újságírók előtt annak a véleményének adott kifejezést, hogy a világ első hatalmává az Egyesült Államok helyébe Kanada fog lépni. Kanada ren­delkezik a világ legnagyobb ásványi kincseivel, mely erre a nagyhatalmi állásra alkalmassá teszi. Parihar, az indiánok vezetője, repülőgépen érkezett Montreálból Londonba, ahon­nan tovább utazik Uj-Delhibe. Nehru indiai miniszterelnök­kel és más vezető indiai politikusokkal folytat tárgyalásokat. VILÁGPOLITIKA AZ USA ÉS A SZOVJET KÖZÖTTI TÁRGYALÁSOK. HONTALAN HANNA egy 23 éves ismeretlen nemzetiségű ember, aki Afrika part­­.vidékén egy hajón született ismeretlen apától és állampol­gárság nélküli anyától, s születése óta nem volt képes semmi­féle állampolgárságot szerezni. Életét úgy tengette, hogy ha­­jóról-hajóra szökött. A különböző hajóskapitányok nem vol­tak képesek megszabadulni tőle, mert a.hatóságok sehol sem engedték partra. Mr. Elánná most egy norvég hajó fedélzetén Vancouverben bukkant fel, s Kanadában kért bebocsátást. Bírói határozat alapján 48 órára partraléphetett, de úgylát­szik hogy itt sem fog végleges beutazási engedélyt kapni. “Hontalan Hanna” sorsa a nemzetközi bürokratizmus szem­beszökő példája. Lapunk több számában közöltük, hogy vé­leményünk szerint a kulisszák mögött tár­gyalások folynak az USA és a szovjet között abból a célból, hogy a csatlósállamok meg­szállásának megszüntetésére elfogadható for­mulát találjanak. November 17-én, néhány nappal a magyar szabadságharc katonai le­törése után érkezett Washingtonba Bulganin levele, amelyben nagyjából azt az ajánlatot tette, hogy az amerikai csapatokat vonják ki Németországból, ennek ellenében a szov­jet csapatokat is kivonnák a csatlósállamok­­ból. Hasonló tárgyú kijelentés már novem­ber 3-án is elhangzott Moszkvában Shepilov külügyminiszter részéről olyan formában, hogy “a Szovjet meggondolás tárgyává fogja tenni a szovjet csapatok kivonását Keleteuró­­pából, ha Magyarországon helyreáll a rend.” Washington még november végén hivata­losan közzétette a Bulganin-féle levelet azzal, hogy a külügyminisztérium tanulmányozni fogja az ajánlatot, s arra válaszolni fog. A világsajtó első benyomása az volt, hogy az orosz ajánlat éppenolyan csalétek, mint min­den korábbi leszerelési propozíció. A magyar szabadságharc, illetve a többi európai felkelés annyira megrendítette a kommunisták belső erejét, hogy —• amint az sajnos elvárható volt —visszatértek a leg­szélsőségesebb sztálinizmus eszközeihez úgy hazánkban, mint a többi csatlósországban, mert ellenkező esetben a kommunistaellenes felkelést még az orosz határon sem tudták volna megfékezni. Moszkvában ideiglenesen Molotov-Kaganovics és a többi szélsőséges sztálinista lett az úr, Kruscsev bukásáról be­széltek, s ezzel kapcsolatban a washingtoni State Department politikusai úgy érezték, hogy az összeomlóban lévő szovjet birodalom utolsó eszközként támadást akar indítani a Nyugat ellen. Ebben a megvilágításban a november 17-i Bulganin-féle levél egyszerű, átlátszó politikai manővernek látszott. Ugyanekkor az amerikai külpolitikusok kö­rében is zűrzavar uralkodott. Miután az Egyesült Nemzetekben az USA nem a brit, hanem az egyiptomi álláspontot támogatta, a világ közvéleménye úgy érezte, hogy az USA gyenge, a kommunizmussal szemben nem akar, vagy nem mer erélyesen fellépni a Kö­­zelkeleten, ahogy nem lépett fel Magyaror­szágon sem. Azok a politikusok, akik az USA-t külpolitikai téren gyengének érezték, nem kezdhettek leszerelésről, egyességröl tárgyalni a szovjettel, mert ez azt mutatta volna, hogy az USA katonailag sem érzi ma­gát elég erősnek, s hogy mintegy “el akarja árulni” az európai nemzeteket, amelyek pe­dig főként az USA katonai erejére alapítják a szabadságukat. Időközben azonban úgy a szovjetben, mint az USA-ban komoly belső változás történt. A magyar szabadságharc, bár katonailag végét­ért, politikailag nem fejeződött be. Kiderült, hogy tisztán fegyveres elnyomással nem le­het leverni a szabadságmozgalmat sem Ma­gyarországon, sem a többi megszállt kelet­európai országban. A munkásság követelései egyre hangosabbak úgy hazánkban, mint a többi csatlósállamokban, valamint Ukrajná­ban, a balti államokban és Fehéroroszország­ban is. Úgy látszik, a Kremlben sikerült újra félreállítani azokat, akik a nyers erőszak uralmát követelték. Ma ismét a valamivel el­fogadhatóbb eszközök használata felé hajló Kruscsev, Malenkov vannak az élen Oroszor­szágban. Csak így tudták elérni azt, hogy Chou-En-Lai vöröskínai külügyminiszter a Vasfüggöny mögötti, most befejezett propa­gandákon! tján a Moszkvával való közös Programm mellett nyilatkozott. Nincs igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy Chou-En-Lai oroszbarát kijelenté­sei, valamint a magyar Kádár-bábkor­mányt támogató szavai az “egy kommu­nista világblokk” politikájának jelente­nek diadalt. Ellenkezőleg. Ezek a kije­lentések azt mutatják, hogy a Kremlben nem Szuszlov, Molotov és a többi “elía­­poso” bolsevisták uralkodnak, hanem is­mét azok, akik világfelforgató céljaikat simább eszközökkel akarják elérni (s ezért talán még veszedelmesebbek.) Ennek folytán elképzelhető, hogy a Bulganin­­ajánlat megismétlése valóban komoly egyez­kedési szándékot takar. A Kremlben nem r kétségbeesett “világ elleni fegyveres hadjá­ratot” választották, hanem igyekezni fognak a magyar szabadságharc és a közel keleti hely­zetben megtépázott bolsevista helyzetet a maguk javára megváltoztatni. November vége óta Washingtonban is megváltozott a politikai felfogás. A szuezi ügy azzal ért véget, hogy a brit-francia had­sereg engedett az amerikai nyomásnak, illet­ve az UNO felszólításának, s kivonult Egyip­tomból. De Washingtonban ráébredtek arra, hógy a Szuez elleni brit támadás nemcsak indokolt és szükséges, de teljesen eredményes is volt, s ezt az eredményt — nevezetesen a szovjet közelkeleti befolyás szétzúzását — tovább is fenn kell tartani. Ennek az eszköze az úgynevezett Eisenhower-doktrina, rövi­den az, hogy a távozó angolok helyett az ame­rikai hadsereg fogja az esetleges szovjet tá­madást, illetve infiltrációt visszaverni Közel­­keleten. Az Eisenhow'er-doktrina megnyug­vást keltett úgy Nyugaton, mint az arab ál­lamokban, s a világ közvéleménye úgy látja, hogy újabb szuezi ügy nem fog felmerülni, mert hiszen a szovjet nem fogja az atomhá­ború kitörését közelkeleti érdekek miatt meg­kockáztatni. Miután így elmúlt a veszély, hogy az USA katonailag, vagy külpolitikailag gyenge fél­ként áll a szovjet “békeajánlatával” szemben, ma már megvan a lehetőség arra, hogy ilyen tárgyalások valóban meginduljanak. Elsősor­ban Eisenhower elnök az, aki a Bulganin-aján­­latot őszinte kísérletnek tartja A legújabb jelentések szerint nemsokára részletesebb tárgyalások indulnak meg egy olyan megol­dásról, amely az amerikai védelmi vonalat hátrább helyezné Európában, s ennek ellené­ben a szovjet csapatokat kitessékelné a csat­lósállamokból, elsősorban hazánkból. Különö­sen érdekes ebből a szempontból az, hogy a NATO-hadsereg jelenlegi parancsnoka egy nyugatnémet tábornok, aki maga is hajlandó tárgyalni egy kölcsönös kiürítési zóna léte sítéséről. A demilitarizált zónában természe­tesen a helyi, nemzeti hadseregek (a lengyel, keletnémet, magyar, cseh, illetve nyugatné­met hadsereg) továbbra is fennállnának. VILÁGSZENZÁCIÓT KELTETT a három B-52 amerikai bomba vető világkö­rüli útja. A három Strato-Fortress típusú katonai repülő 27 főnyi személyzetével meg­állás nélkül körülrepülte a földet. Az út 45 óra hosszat tartott, az átlagsebesség óránkint 825 mérföld volt. Az útirány Ujfundland, Al­gír, Lybia, Ceylon, Hátsóindia. Fülöp-szige­­tek, Aleuti-szigetek — és a Csendes Óceánon át vezetett vissza a kaliforniai kiinduló pont­ra. Érdemes elővenni egy földgömböt, s azon követni ezt a csodálatos repülő teljesítményt. A gépek mindegyike képes atom- vagy hidrogénbombát szállítani. Ezúttal nem vit­tek magukkal harceszközt. Maga az, hogy az amerikai gépek zárt katonai egységben le­szállás nélkül körülrepülték az egész kom­munista országrendszert, komoly figyelmez­tetés a vörösök felé. I£özüs a küzdelem, közösek az áldozatok is ! Adakozz a Hungarian Relief Fund céljaira ! AZ EMIGRÁCIÓ ÚTJA Az emigráció vezető politikai rétegét a fent álló politikai szükségszerűség határozza meg. Kétségtelen, hogy a 45-ös emigráció is emigráció. A disszidáltak csoportja is az. De az az emigráció, amelyiknek súlya van a nyugati hatalmak szemé­ben, az kizárólag a szabadságharc utáni emigráció, ők azok, akiknek a sorsa most érdekes, ők azok, akikért tesznek vala­mit és ők azok, akiknek a véleménye számít. Ez az értelmezés ma nem lehet vita kérdése, nem lehet érzékenykedési alap és nem lehet széthúzási ok. Ezt a törté­nelem alakította ki így s ez ma a magyar nemzet létérdeke is. Azt a legfontosabb tényezőt, ami a nyugati hatalmak elis­merését, érdeklődési körét és a jövő tárgyalási alapjait je­lenti, nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, vagy na­pirendre térni fölötte. Kisajátítani sem lehet. Még önmagu­kat egyedül lét jogosultnak ismerő pártok, vagy frakciók ál­tal sem. Az egyetemes magyar nemzet létérdeke mindennél előbbre való. Még a félelem- és gáncs nélküli lovagok személyes érzé­kenységénél is. Utóbbiaknak tudomásul kell venniök a következőket : 1. Mindszenty hercegprímás a magyar nemzet hőse és értanuja, de becsült személyek Maiéter Pál és Nagy Imre is, íoha az utóbbi köztudomás szerint kommunista volt. 2. A negyvenötös emigráció egyetlen érdeme a bolse­­■ista-ellenes harc volt, ami 1945-ben szerencsétlenül még nem Jelentette a nyugati hatalmak elismerését. Ez az emigráció így minden izében összeomlott világ emigrációja s az általá­nos kommunista-ellenességen kívül csak káros széthúzást, meghasonlásí és teljes politikai csődöt eredményezett. 3. A szabadságharc uj emigrációja egy dinamikus poli­­ikai tavasz gyönyörű hajnalsugara, mely kivívta a világ cso­dálatát és elismerését, eszmei alapjaiban rázkódtatta meg a íolsevizmust s az intézményesen elvakított emberek szemét is felnyitotta Nyugaton. Mindezek következményeképpen mégis lehet egységes ‘migráció. De csak úgy, ha annak egyetlen politikai mottója: október 23-a lesz. Kétségtelen, hogy az uj emigránsok nem nélkülözhetik a ’églek nyelvtudását és összeköttetéseit. De az is kétségtelen, !ogy ez csak a fenti közös cél érdekében a fenti módon tör­ténhetik. Fel kel] bukkanjon még az, emigrációnak az a köztiszte­letben és közmegbecsülésben álló alakja, aki majd magához agadja a kezdeményezést. Ezt aztán, ha egységet akarunk, nindannyiunknak el kell ismernünk. Meg van hát a régi (45-ös) emigrációnak is a maga nagy Feladata : a befogadó ország nyelvén adminisztrálnia kell a tossuth-címeres uj emigrációt. De ez az adminisztrálás csak ikkor vezethet átütő sikerhez, ha a régi emigrációnak nem esznek gáncsoskodó gesztusai, kifogásai és közülük még egye­zek sem fogják játszani a letűnt világ félelem- és gáncs nélküli lovagjának szerepét. A jövő magyar miniszteri bársonyszékekbe úgysem az rog ülni, aki beszélt, ha bármit is mondott, hanem az, aki tett és a szabadsághősökhöz hasonlóan áldozatot hozott. MECSEKY BALÁZS. MACMILLAN BRIT MINISZTERELNÖK nagyszabású parlamenti beszédében vázolta a konzervatív párt további politikáját. MacMillan hangsúlyozta, hogy min­den felfújt propagandaki jelentéssel, minden gyáva és tájéko­zatlan híreszteléssel szemben a brit birodalom ma is világha­­taiom s úgy katonai, mint gazdasági ereje éppen olyan nagy mint akár az USA-é, akár a szovjeté. MacMillan felsorolt né­hány jellemző példát arra, hogy a brit szellem és erő milyen hatalmas befolyással bír ma is a világ sorsára. Az egész be­széd egy magabiztos, nyugodt, erőteljes angpl gentleman gondolatait tükrözte vissza, s jólesőleg hatott az úgy ameri­­:ai, mint kommunista részről oktalanul és folyton hangozta­­ott szólamokkal szemben, amelyek a brit világbirodalom szét­eséséről, a brit nemzetközösség hiábavalóságáról beszélnek. MacMillan úgylátszik teljes egészében birtokában van a leg­nagyobb angol államférfiú erényének : a szívósságnak. NYUGATI MEGEGYEZÉS A SZUEZI CSATORMA ÜGYÉBEN Az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország megállapodtak abban, hogy a szuezi csatornának az Egyesült Nemzetek által való fenntartásának politikáját fogják kö­vetni. A csatorna megtisztítását máris az UNO hatóságok végzik. Természetes, hogy ha a csatorna ismét hajózhatóvá válik, a jelek szerint két hónapon belül, még szükség lesz Egyiptom engedélyére is. Ez nem fog simán menni. De niivel a három nyugati nagyhatalom együttvéve a csatornabevéte­lek több, mint 85%-át biztosítja, s Egyiptomnak máshonnan nem lehet bevételi forrása, mint a csatornából, ezért való­színű, hogy az UNO-megoldás keresztül fog menni. 1

Next

/
Thumbnails
Contents