Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-06-15 / 46. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS Canada’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 46. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 június 15., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A VÁLASZTÁSOK UTÁN... A június 10-én megtartott kanadai országos választásokon teljesen megváltozott az ország belpolitikai képe. A Progresszív Konzervatív Párt 110 képviseló't kapott, szemben az 1953-ban megválasztott 51-es létszámmal, a ma uralmon lévő Liberális Párt pedig csupán 103 helyre tett szert, szemben az 1953-as 170 képviselővel. A Szocialista Párt 25 képviselőt, a Social Credit 19 képviselőt, a kis pártok összesen 6 képviselőt hoztak be, 3 szavazókerületben pedig pótválasztás lesz. Az összes 265 képviselői hely közül tehát 110 jutott a Konzervatív Pártnak, amely így nem kapta meg az abszolút többséget, mert nem rendelkezik a szavazatok felével. A Liberális Párt, mint országos többségi párt megbukott. Jellemző volt a választásra, ho^y a liberális kormány 19 minisztere közül 9 megbukott a választáson, köztük Hower kereskedelmi miniszter, Harris pénzügyminiszter és a kormány Számos közismert tagja. Ontarióban elsöprő többséget kaptak a konzervatívok, magában Torontóban pedig a 19 képviselői hely közül 18 jutott a konzervatívoknak, s csupán egyetlen liberális jelöltet választottak meg újra. Egyedül Quebecben jutott a szavazatok túlnyomó többsége ismét a liberálisoknak. A választás eredménye meglepetés volt. Mindenki számított a konzervatívok előretörésére, de még a legoptimistábbak sem vártak ilyen méretű választási győzelmet. A fordulat oka nem annyira a Liberális Párt programmja, illetve a kormány működésével való elégedetlenség volt, mint inkább az, hogy a kanadai nép elvesztette a személyes kapcsolatot a Liberális Párt vezetőségével. A liberálisok 22 éven át voltak uralmon a parlamentben, s úgy a miniszterek, mint a többi magasrasigú tisztviselők annyira biztosnak érezték pozíciójukat, hogy lassan a komoly veszélyt jelentő rendeleti kormányzás felé kezdtek hajlani. A túlhosszú, hitbizományszerű párturalom elfelejteti a kormánnyal, hogy nem örökletes jogon, hanem a nép akarata folytán van uralmon. Amint ennek a feledékenységnek külső jelei mutatkoznak, a választóközönség megunja a helyzetet, s parlamenti rendszerváltozás jön létre. A kanadai szavazók tehát nem annyira a Liberális Párt ellen, mint inkább a liberális miniszterek személye ellen szavaztak, s a Konzervatív Pártot nem annyira annak programmja miatt részesítették előnyben, mint inkább azért, mert ez volt a vezető ellenzéki párt. Hozzá kell tennünk, hogy a Konzervatív és á Liberális Párt egyformán demokratikus, egyformán az emberi szabadságjogok j alapján áll, egyformán a legnemesebb célokért küzd a legtisztességesebb eszközökkel, s külpolitikai téren is ugyanazt az utat követi. A kanadai magyarok, s általában a kanadi polgárok számára nincs döntő különbség aközött, hogy a kettő közül melyik van uralmon. A törvényhozás és a kormány működésében azonban igen súlyos problémákat kelt a választás. Az alkotmány értelmében a miniszterelnök a parlamenti többségi Párt vezetője kell, hogy legyen. A miniszterelnök képviseli az országot a külföld felé, s tulajdonképpen Kanada állami létét személyesíti meg, mert a királynőnek, illetve helyettesének, a kormányzónak csupán az a joga, hogy a parlamentet feloszlassa, s a parlament által javasolt miniszterelnököt megerősítse. A miniszterelnök nevezi ki illetve hívja meg kormánya tagjait éspedig a saját pártja tagjai közül. A mostani konzervatív választási győzelem után tehát John Diefenbakert, a Konzervatív Párt vezetőjét kell miniszterelnöknek kinevezni, s Biefenbaker első kötelessége az, hogy pártjának megfelelő tagjai közül kormányt alakítson. A kormány be fog mutatkozni a parlamentben, s úgy az első ülésen, mint minden olyan következő alkalommal, amikor országos fontosságú törvényhozási kérdésről van szó, a parlamenti többség dönti el, hogy bizalmat szavaz-e vagy megbuktatja-e a kormányt. Ez utóbbi esetben uj választásokat kell tartani. A június 10-i választás eredménye alapján azonban Kanadában nincs többségi, illetve abszolút többségi párt. Ha St. Laurent miniszterelnök lemond, s helyette Biefenbaker alakít kormányt, minden törvényjavaslatnál leszavazhatják, mert a többséget nem az a javaslat fogja megkapni, amelyre a Konzervatív Párt, vagy az ellenzéki, Liberális Párt szavaz, hanem az, amelyet a kis pártok valamelyike, — a szocialisták, vagy a Social Credit tagjai — támogatnak. Ezek szerint országos, sőt esetleg világjelentőségű kérdésekben az ottawai parlamentben nem a választók többségének az akarata, sőt nem is a sorrendben második helyen következő néptömeg akarata, hanem a választók csak kis százalékát képviselő kis pártok akarata lesz a döntő. Emellett a megalakítandó liberális kormány nem lesz képes saját programmját végrehajtani, mert minden kérdésben bizonytalanságnak van kitéve ; a gyakorlatban ezen úgy segítenek a többségben, de nem abszolút többségben lévő demokratikus kormányok, hogy minden fontosabb javaslat ügyében már előre megegyeznek a kispártokkal, hogy azok miképpen fognak szavazni. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy minden törvényjavaslatnál a kor-A KONZERVATÍVOK sem hiszik mánypárt már előre engedményeket tesz a kis párt — jelen esetben a szocialisták felé. Aki a belpolitikai életben csak kissé is járatos, rögtön megérti, hogy ez a helyzet áldatlan, örökös kompromisszumokkal jár, személyes előnyök, meg nem érdemelt kedvezmények rendszerét vezeti be és végülis poll tikai korrupcióra vezet. A parlamenti életben két klasszikus megoldás kínálkozik az ilyen helyzet megoldására : 1. KOALÍCIÓS KORMÁNY. Ez azt jelenti, hogy a kormányelnök a többségi párt vezetője ugyan, de a kormány nem egy párt tagjai közül alakul, hanem a miniszteri tárcákat a vezető pártok egymás között felosztják. A kanadai helyzetben sok szól az ilyen koalíciós kormányalakítás mellett és pedig elsősorban az, hogy a 22 éve uralmon volt Liberális Párt, illetve annak miniszterei számos nemzetközi kérdésben utolérhetetlen gyakorlattal rendelkeznek, nemzetközileg is mert a nevük és büszkén hivatkozhatnak Kanada legutóbbi páratlan gazdasági és társadalmi fejlődésére. Különösen Lester Pearson külügyminiszter az a nemzetközileg ismert személy, akinek a miniszteri székből való távozása súlyos Csapás volna Kanadára, főként pedig az UNO-ra nézve. Pearson nemzetközi tekintélye oly nagy, s az amerikai-brit ellen tétben, illetve a közelkeleti kérdésben betöltött szerepe annyira sikeres volt, hogy lehetséges, hogy egyedül Pearson személye miatt, iiietve Pearson megtartása érdekében a koalíciós kormányformát fogja választani úgy St. Laurent, mint Diefenbaker. Persze a koalíciós kormányzás is súlyos nehézségeket jelent. Az egyes minisztériumok más-más párt kezében vannak, gyakorlatilag tehát az egyik minisztérium másképpen hajtja végre az ország törvényeit, mint a másik. Ez a helyzet végeláthatatlan veszekedésekre vezet a tisztviselői karban, a végrehajtó közegeknél és majdnem minden konkrét kérdésnél, amely véletlenül egyszerre több minisztérium hatáskörébe tartozik. A nézeteltérések a parlament előtt kerülnek tárgyalásra, s ezért a koalíciós parlamentek élete folyton keserűséggel, panaszokkal és személyes vádakkal van tele. A koalíciós kormányok nem hosszú életűek. 2. ÜJ VÁLASZTÁS. Ha egyik párt sem kapott abszolút többséget, az államfő — jelen esetben St. Laurent miniszterelnök indítványára a kormápyzó — ismét feloszlathatja a parlamentet és újabb választásokat írhat ki abban a reményben, hogy a választóközönség egy része, látva a koalíciós kormányzás nehézségeit, az újabb választáson már nagyobb mértékben fogja támogatni egyik, vagy másik többségi pártot. A jelen, esetben ez a megoldás is sok előnyt jelentene. A budget ez év októberéig meg Van szavazva, s addig a jelenlegi St. Laurent kormány tovább vezethetné az ország ügyeit, s volna idő arra, hogy a választásokat újra előkészítsék. Itt elsősorban az volna a feladat, hogy a majdnem teljesen liberális Quebec közönségét, illetve a québeci provinciális kormányt rá lehessen bírni arra, hogy már előre válassza ki azokat a konzervatív vezetőket, akiket legalábbis hallgatólag támogatna, ha az újabb választás újra konzervatív győzelmet hoz. Az a körülmény, hogy St. Laurent miniszterelnök eddig a pillanatig — június 12-ig nem mondott le, mutatja, milyen nehéz megfelelő megoldást találni. A magunk részéről csak annyit tehetünk hozzá, hogy az ország érdeke, különösen pedig a kanadai magyarok érdeke az, hogy az uj kormány tagjait nagy körültekintéssel válaszszák meg, s hogy a Konzervatív Párt működését ne a szenvedélyek, hanem a hideg mérlegelés és a józanság jellemezzék. Amennyire a öntet megválasztott képviselőket ismerjük, erre minden garancia megvan. A szövetségi választások eldőltek. Senki sem, még a konzervatívok sem várták a választások ilyen eredményét. A mandátumok végleges sorsa a következőképpen alakult : Két mandátum sorsa még bizonytalan 0 1957-ben 1953-ban Progresszív Konzervatívok 110 51 Liberálisok 103 170 CCF (szocialisták) 25 23 Social Credit 19 15 Független pártonkívüli 2 3 Független munkáspárti 2 2 Liberális munkáspárti 1 1 Független konzervatív 1 0 John Biefenbaker, konzervatív párti vezér, Kanada valószínű uj miniszterelnöke, aki a győzelem hirere alázatos hittel jelentette ki : . “Szolgái, akarunk lenni az erősebb, nagyobb és egységesebb Kanadának !” WV<VWVWANV<VVV<AVV Összesen : 265 265 Az 1953. évi választások eredményét is feltüntettük, hogy az összehasonlításból láthassuk, milyen nagy arányú győzelmet aratott a Progresszív Konzervatív Párt. Hetekkel ezelőtt a kanadai Gallup Intézet, mely közvéleménykutatással foglalkozik, még liberális párti győzelmet Ígért, úgyhogy a nagy pálfordulást az utolsó hetek választási hadjárata eredményes voltának kell tulajdonítanunk. Louis St. Laurent, Kanada miniszterelnöke, aki 1949 óta vezette a Liberális Pártot, most meglepetésszerű vereséget szenvedett. Mikor megkérdezték tőle, mi az oka / a nem várt vereségnek, azt mondotta : “Kanada demokratikus ország, a nemzet akarata előtt meg kell hajolnunk !” A LEVEGŐ TISZTASÁGA l A federális kormány, az ontariói tartományi rendőrség és a torontói kikötőrendőrség együttes ellenőrző repülőszolgálatot tartanak fenn Toronto vízpartja közelében az olajfoltok utáni kutatás terén. Az elmúlt években a hajók által kieresztett olaj, továbbá a gyárakból kiszivárgó elhasznált olaj akadályozta kisebb hajók és csónakok közlekedését, továbbá jelentős károkat okozott a hal és vizivad állományban. A parttal rádió összeköttetésben levő járőr repülőgépek feladata az lesz, hogy az olajfoltok okozóit megállapítsák avégből, hogy a vétkesek ellen az eljárás ezen alapon megindítható legyen. E szolgálat már az idén nyáron életbe lép. Winnipegben még tovább mentek és 6 0 magasvezeték oszlopra Idegen anyagok mennyiségét. R LIBANONI VÁLASZTÁSOK a jobboldali és nyugatbarát Sami El Solh miniszterelnök pártját hozták be elsöprő győzelemmel a képviselőházba. Egyelőre 22 képviselő helyéért folyt a harc, ebből 20-at a jobboldal szerzett meg az első választásokon. A többi választás a következő három vasárnapon lesz és eldönti a 66 hely betöltését. A választás mindenesetre az Eisenhower elv győzelmét mutatja a Közelkeletnek ezen a helyén. A választók elvetették a Nasser féle “semlegességi” politika elvét, amit a baloldál hangoztatott és ugyanakkor zsebrevágta a Moszkvából kapott rubeleket. A diplomácia terén a Nyugat sikereket könyvelhet el, ez kétségtelen, csak-az összhangot is meg tudnák teremteni, akkor fellélegezhetne egy kicsit a világ. plasztikból készült tartályokat szereltek a levegő tisztátalanságának lemérésére. Jövőre ezeket olyan gépekkel fogják helyettesíteni, amelyek analizálják a winnipegiek által belélegzett levegő tisztaságát. A levegő tisztasága még egyelőre nem égető kérdése Winnipegnek, a város hivatalos közegei azonban elejét akarják venni, hogy azzá váljék. A tartályok feladata,/ hogy a város különböző .pontjain lemérjék a levegőben levő por és más Br. Stanley Haidas?, az egyetlen t orant ói liberális jelölt, akit kerülete hatalmas többséggel megválasztott. Ez mutatja azt, hogy milyen szava van az ujkanadás választóknak akkor, ha alkalmas jelöltet állítanak. Haidasz dr. lengyel származású, s így öröklött barátsággal viseltetik a magyarság iránt. Megérti problémáinkat és azokat megoldani igyekszik. M. Boug Morton, katona és ügyvéd, aki a davenporíi kerületben Hellyer előtt befutott képviselőnek. Reméljük, hogy mint a többi konzervatív párti képviselőtársa, valamint elődje ő is megismeri és megbecsüli a magyar- • ságot és segítségünkre lesz az óhaza szabadságának visszaszerzésében. yarn msK R KIRÁLYNŐ LÁTOGATÁSA Erzsébet királynő és Fiilöp herceg — amint azt már megírtuk, — október közepén rövid hivatalos látogatásra Kanadába érkeznek, mielőtt megkezdenék háromhetes amerikai kőrútjukat. Fülöp herceg megerősítette a kanadai látogatás hírét annak ellenére, hogy, mint mondotta fogalma sincs arról, ki lesz addigra a kanadai miniszterelnök. FIATALOK KORMÁNYA Az egyhónapos kormányválság Franciaországban végétért. Az uj miniszterelnök Maurice Bourges -Maunoury csupán 42 éves, a Radikális (közép) Párt tagja, aki kormányában 11 helyet a radikálisoknak biztosított. A kormány egyébként koalíciós alapon fog működni. A legkritikusabb tárcát, az al-1 Charle E. Reá, konzervatív képviselő, aki a spadinai kerületben a múlt évben a magyarság nem kis támogatásával kibuktatta Salsberg kommunista képviselőjelöltet, most ismét megnyerte a spadinai polgárok bizalmát. Kérjük, hogy továbbra is támogassa a magyarság I ügyét, mint eddig is tette. gin minisztériumot az eaaigi mmszter, Robert Lacoste tartja meg, míg a másik kritikus posztra, a pénzügyminiszter posztjára egy alig 37 éves ember, Félix Gaillard került, aki a régóta ismert Ramadier-t váltotta fel. JORDÁN KORMÁNYA azzal vádolja Egyiptomot, hogy nemcsak Jordánban, hanem a többi arab országban, nevezetesen, Libanonban, Szaudi-Arábiában, Szudánban, Irakban, Líbiában és Tuniszban katonai puccsokat készített elő a kommunistabarát egyiptom-sziriai párt érdekében. Az egyiptomi katonai attasékat, akik ezt a szerepet vállalták, nemcsak Jordánból, hanem a többi arab országokból is kiutasították. A kairói sajtó minden igyekezete ellenére látható, hogy Nasser vezető szerepe, s egyáltalában az arab katonai liga gondolata, illetve a szovjet közelkeleti befolyása ma már a múlté.
