Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-06-05 / 43. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS € a n a d a’ s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 43. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 június 5., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 USA A BAGDADI PAKTUM TAGJA A közelkeleti szovjet kudarc egyik legerőteljesebb visz­­szahatása az, hogy az öt úgynevezett bagdadi hatalom — Pa­kisztán, Irán, Irak, Törökország és Nagybritannia felkérte az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzék a fennálló katonai paktumhoz. Az U.S. a meghívást természetesen nyomban el­fogadta ; ez a politikai lépés újabb amerikai támaszpont-so­rozat létesítésére ad lehetőséget közvetlenül a szovjet olaj­mezők közelében, s hathatós szárazföldi hadseregek fenntar­tását is lehetővé teszi a dél-ázsiai országokban. Még nemrégen — az egyiptomi és sziriai kommunista expanzió megkísérlése előtt — a mohammedán ázsiai orszá­gok bizalmatlanok voltak minden amerikai haderővel szem­ben, s az USA maga is passzív politikát folytatott ezen a te­rületen, amely régen kifejezetten angol, sőt angolszász-elle­nes érzelmeiről volt ismert. Azzal, hogy a bagdadi hatalmak most fegyveres paktum alakjában csatlakoztak az USA-által vezetett kommunistaellenes fronthoz, a Közelkelet és Dél­­ázsia teljes egészében a Nyugat oldalára került át, s ezt a helyzetet többé pánarab és szélső nacionalista izgatással meg­változtatni nem lehet. Ha hozzátesszük, hogy Szaudi-arábiát — az olaj források országát — szintén katonai paktum köti Amerikához, s hogy az ütköző államok : Jordán, Libanon, Izrael most már szintén egyértelmüleg a kommunistaellenes front tagjai, akkor láthatjuk, hogy a Dulles-féle politikának sikerült teljes szovjet vereséggé változtatni azt a szovjet kí­sérletet, hogy a Közelkeletet kommunista bázissá építse ki. Igaz, hogy ebben a fejlődésben a babér tulajdonképpen nem az amerikai külügyminisztériumot illeti, hanem az angolokat, — akik'a szuezi támadáskor az egyetlen helyes módon jártak el — legfőképpen pedig Kruscsevet, aki a közelkeleti kérdés­ben hála Istennek ritka ostobaságról tett tanúságot. Jellemző ebben a kérdéskomplexumban az, hpgy Izrael, amelynek tulajdonképpen az a szerep jutott, hogy kikaparja a gesztenyét Amerika számára a közelkeleti tűzfészekből, s oaCOOOOOCOOOOOOOOrOOQOQMODOM» amely végeredményben nem kapott semmit sem azért a fon­tos teljesítményért, hogy elpusztította az Egyiptom kezében felhalmozott szovjet hadianyag nagy részét — határozottan békülékeny kijelentéseket tesz éspedig kifejezetten az arab világ felé. A sajtóhangokból úgy látszik, hogy Ben Gurion baráti, ajánlatát Kairóban is el fogják fogadni ; ha ez így van, ez természetesen nem annak a jele, hogy az arab-izraeli kölcsönös gyűlölet megszűnt (mert ehhez évtizedek kellené­nek, ha egyáltalán van rá remény), hanem azt mutatja, hogy az arabok és izraeliek saját jólfelfogott érdekükben kényte­lenek hallgatni a Nyugat intelmére. Akármilyen ijesztő módon, de mégis a közelkeleti hely­zet lecsillapodására mutat az a hír, amelyet az úgynevezett “Melouzai vérengzés”-ről röpített világgá a sajtó. Melouza egy kis algíri község, amelynek kizárólag arabokból álló la­kossága közismert volt a francia rendfenntartó hadsereg el­len elkövetett hatásos és véres partizántámadásairól. Melou­­zában gyülekeztek nagyrészt azok a különféle eredetű arab és bedouin alakulatok, amelyeknek feladata volt a francia te­lepesek időszaki kirablása és legyilkolása. Ezt a fészket már régen ki akarta tisztítani a francia katonaság, főleg azért, mert a környéken nagyarányú egyiptomi, tehát szovjet ere­detű lőfegyvert találtak. A Melouzai partizánok azonban nem­csak a francia telepeseket és katonákat támadták, hanem a környék békés földművelő arab lakosságát is, amely végül is megelégelte a géppisztolyok, furkósbotok és dobókések ural­mát. A többi falu lakossága — többezer arab — összegyűlt és egy szálig lemészárolta a melouzai partizánokat, s velük együtt, amint ez az ilyen borzalmas jeleneteknél lenni szo­kott, a többi melouzai lakost is. Az arab nacionalista liga, amely a független Marokkóban székel, francia izgatásnak tudja be a vérengzést. Az igazság azonban az, hogy az arabok maguk is belátják, hogy minden olyan fegyveres mozgalom, amely mögött kommunisták állnak, borzalmas eredményre vezet. ESZMÉK ÉS EMBEREK A kereszténység isteni eredetű eszméi lényegükben vál­tozatlanok. A Krisztus által tanított gondolatokat az embe­rek itt-ott megfaragták, hozzátoldottak, elvettek belőlük, kinek hogyan tetszett, de lassan ismét visszatérnek az ere­deti szavakhoz és hisszük, hogy mindnyájan visszatérünk az eredeti értelemhez : az általános SZERETET érzéséhez és filozófiájához. Szeretni kell az Istent és szeretni kell az embert. Ez az alapgondolata, törvénye, joga és kötelessége a keresztényi életszemléletnek, életfilozófiának. Ez kétezer év óta nem vál­tozott, csak annyiban szorul javításra, foltozgatásra, hogy a keresztényi eszmét nemcsak megbeszélni, hirdetni, de ÉLNI is kell ! Ez a feladat, ez a mi államférfiaink, az egyénnek, a: nemzetnek, a népek közösségének a feladata. Az emberek által felfedezett eszmék állandóan változ­nak, kopnak, javítgatnak rajtuk, máskor hirtelen változással, forradalmi újításokat hoznak, de az emberi eszmék nem örökidőtállóak. Az emberi gondolatok sokszor tartalmaznak megvalósítandót, szépet és nemeset, de éppen az emberek miatt nem kerülnek végrehajtásra, lassan feledésbe merül­nek és a történelem kerekének forgása szerint lassan az esz­mei kör kiindulópontjában letűnnek a népek életének hori­zontjáról. így leszünk a kommunizmussal is. Alig múlt el egy év Kruscsev beszéde óta, melyben ledöntötte az istenített vörös bálvány nimbuszát, villámcsapásként érte a világ közvéle­ményét az a hír, hogy a másik kommunista vezér, aki talán még veszedelmesebb, mint Sztálin volt, ugyancsak beszédet mondott : Mao-Cse-Tung, Vöröskína diktátora, 800 ideoló­giai oktatócsoportnak tartott előadást a kommunizmus lénye­géről és amint kiszivárgott, — ebben a beszédében két meg­dönthetetlennek hitt, lényegi alapelvét tagadta meg a szov­jet ideológiának. Először is a szovjet eszmei tanítás szerint : az osztályok harcának addig kell folytatódnia, míg a tökéletesen szocia­lizált állam színvonalát el nem érik. Sztálin, (hogy kegyet­lenségeit igazolja,) azt vallotta : hogy ennek a harcnak min­dig növekvő erősségűnek kell lenni, mert a szocializmus el­lenségei mindig kétségbeesettebbek lesznek. Másodszor : valódi összeütközés nem lehetséges a kom­munista államban, a nép és vezetői között, mert a párt ma­gától értetődően megtestesíti a tömegek akaratát. A kínai A NÉP LAPJA, Mao beszédét idézve a követke­zőket mondja : “A régi osztályharc a kínai néptesten belül alapjában véve megszűnt. Azonban uj ellentétek merülnek fel a tömegek és vezetőik között.” Mao szerint ez az ellentét nem antagonisztikus, hanem “a nép igazságos, de hiábavaló vágyaiból és kívánságaiból ered”. Ezt komolyan kell venni és meg kell hallgatni. A pártnak semmiféle szerve, vezető egyénisége, tekintet nélkül rangjára, érdemeire, elmúlt győ­zelmeire, — sem rendelkezhet azzal a jogával, hogy az igaz­ságos kritikát elhallgattassa. Ne legyen többé terror : a tömegek uj nevelési iránya legyen ko­moly, de a nyári eső gyengédségével kell azt végrehajtani. Csak súlyos vétségek esetében lehet szó megtorlásról, mikor a törvényt, vagy a fegyelmet sérti meg valaki. .. Az önkritika és mások bírálata az elvtársak kö­zötti barátságos, szives megbeszélések tárgya legyen. Ne legyenek tömeggyűlések, felvonulá­sok, viták. Még a sztrájk jogát sem volna sza­bad megtagadni, de ez csak tetézné az ellentéte­ket, ahelyett, hogy elsimítaná azokat. Uj dallarp, uj irány ! Az emberi eszmék tehát változnak. Igaz, hogy a változá­sokat a kényszer szülte, mert Mao sem tagadhatja, hpgy az európai kétségbeesett kitörések, a Kínában fellépő zavargá­sok, no meg a kínai gazdasági krízis is segítenek megtalálni a “gyengéd szavakat”, amit az öregedő, fogát hullató vörös sárkány, kialudt tűzokádó torkából, nagynehezen kiprésel. A kommunizmus eszméje kopik, satnyul, öregszik, míg végre saját terméketlen talajában, a biológiai törvények meg­változhatatlan módján, elpusztul. Akkorra talán rájönnek az emberek arra, hogy az isteni eszméket kell követni, mert azok megujhódva kelnek ÉLET­RE, ha éljük őket. HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL A nyugati demokráciák egyik bajból, ne­hézségből a másikba jutnak és csak az a gyenge vigaszuk maradt, hogy a Vasfüg­göny mögött sem jobb a helyzet. Ezzel szem­ben a Bambuszfüggöny mögötti országok sokat nyertek a politika és a gazdasági kap­csolatok terén. Nagybritannia és Japán az Egyesült Álla­mok haragos tiltakozása ellenére elhatároz­ták, hogy a koreai háboarú alatt közösen ho­zott gazdasági tiltó rendelkezéseket félretol­ják s a gazdasági kapcsolatokat Vöröskínával körülbelül ugyanarra az alapra helyezik, mint a Szovjetunióval szemben. Ez azt je­lenti, hogy mintegy 400 eddig tiltott árúcik­ket fognak a bolsiknak szállítani. Az Egyesült Államok továbbra is ragasz­kodnak Csiang-Kai-Sek nemzeti kínai kor­mányához. Nem veszik fel tehát a kereske­delmi kapcsolatokat a kommunista Kínával, sőt azon az állásponton vannak, hogy az U.S. barátainak és szövetségeseinek is ezt a ma­gatartást kellene tanúsítani, hogy a nyugati hatalmak közös úton haladjanak. Ugyancsak ellenzik Vöröskína felvételét az Egyesült Nemzteekbe és a gazdasági tiltó rendelkezé­sek további fenntartását kívánják. Kanada, közös védelmi arcvonalban áll az USA-val, igen szoros kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatai vannak az Egyesült Álla­mokkal, így ugyancsak a várakozás álláspont­jára helyezkedik, bár Mr. Pearson, külügy­miniszter kijelentette, hogy nem lehet be­hunyt szemmel elmenni a tények mellett és valószínű, hogy Kanada, Nagybritannia nyomdokain fog haladni. A mi szempontunkból az Egyesült Államok felfogása a kedvező, mert úgy látszik, hogy ebben az esetben az USA kormánya “elvek­hez” kíván ragaszkodni. Elv az : hogy kom­munista országok nincsenek. Vannak kom­munista kormány által elnyomott államok, melyeknek minél előbb segítséget kellene nyújtani a felszabaduláshoz, ezt pedig nem lehet úgy megtenni, hogy a véreskezű hóhé­rokkal szerződéseket kötünk és gazdasági­lag megerősítjük őket és ezzel a rendszerü­ket is. * * * A BŐBESZÉDŰ KRUSCSEV interv jut adott egy amerikai újságírónak, melyet az ameri­kai rádióállomások és a televízió is közvetített. Ebben ref­lektált a londoni öthatalmi leszerelési konferencián felmerült úgynevezett “Stassen-tervre” és kijelentette, hogy a szovjet elvileg hajlandó volna egy fokozatos leszerelési programúi­ban résztvenni, s ennek első lépése volna az amerikai csapa­tok visszavonása Nyugateurópából, s ennek ellenében a szov­jet csapatok visszavonása Keleteurópából. Ez az ajánlat, amelyről korábban már bővebben beszámoltunk lapunk ha­sábjain, ebben a tonnában elfogadhatatlan a NATO hatal­mak részére, a kommunista megszállókat csupán kisjelen­­tőségű visszavonulásra kényszerítené, míg a NATO tulaj­donképpeni erejét, az amerikai hadsereget a tengerentúlra vezényelné vissza. Nem is annyira a mostani szovjet- aján­lat érdekes tehát, mint inkább az a békülékeny, félelemtől telített hangnem, amellyel a szovjet vezetői az atomfegy­verekről beszélnek. Azt persze nem mulasztotta el hozzátenni Kruscsev, hogy az ő véleménye szerint “az amerikai hallgatóság uno­kái már szocializmusban fognak élni.” Kruscsev a saját hallgatósága felé ezt úgy érti, hogy szovjet rabszolgaság alatt. A valóságban azonban igaza van Kruscsevnek. Ame­rika két generáció múlva éppenúgy szocializmusban fog élni, mint ahogy ma is szocializmusban él. Libanonban kirobbant az elégedetlenség. A választási előmérkőzések közben az utca népe a politikai harc hevében elsöpörte a rendőrkordont és forrongani kezdett. A tün­tetők közül tizet lelőttek és mintegy száz ember megsebesült. Libanon népe, akár csak a többi arab állam Izrael ellenes. Azonban a sziriai-egyiptomi tengelynek és a szaudi ará­­bia-irak-jordáni oldalnak körülbelül egyenlő támogatója a kis arab állam. Hogy melyik oldal erősebb az a június 9-i választásokon fog eldőlni. * * * Jordán királya nyilvánosságra hozta a ta­vaszi zavarok és tüntetések igazi okát. A bal­­oldaji miniszterek mintegy 280.000 dollárt kaptak szovjet ügynököktől, sziriai megbí­zottaik útján. Alig, hogy a pénz eljutott ren­deltetési helyére, a miniszterek javasolták, hogy a Szovjet Unióval vegye fel az ország a diplomáciai viszonyt. A zavargások akkor törtek ki, amikor a király nem volt hajlandó a megvesztegetett miniszterek kívánságát teljesíteni és lemondásra kényszerítette az áruló kormányt. * * * Az angol—egyiptomi tárgyalásokon Nas­ser olyan követelésekkel lépett fel az ango­lokkal szemben a szuezi csatorna megszállá­sa közben okozott károk megtérítése fejében, hogy tavaly ősz óta először felvett hivatalos megbeszéléseket az angolok felháborodva szakították meg. * * * * Lengyelországban annak ellenére, hogy a szegéhység általános és a munkanélküliség állandóan nő, az élet könnyebb és ami a fő : szabadabb. Annál kellemetlenebb ez a hely­zet a Kreml elvtársaknak. Wyszynski kardinális mindinkább meg­személyesítője lesz az uj Lengyelországnak és ezzel a tüske mind mélyebben hatol a vö­rös medve oldalába. Gomulka úgy látszik előnyben részesíti az otthon elképzelt politikai irányt és bár izig­­vérig kommunista, bátran oda meri mondani oz oroszoknak, hogy eddig és ne tovább. Ne­künk ne diktáljatok, minden nemzet találja meg a saját módját a marxista boldogság­hoz. Az ország geopolitikai helyzete miatt, az orosz elvtársak nem mernek keményebb eszközökhöz nyúlni. Lengyelország kényes ütközőpont Keletnémetország és a Szovjet között, az ország megszállása bizonyára nem­zetközi megtorló intézkedéseket vonna maga után, amit a vörösök el akarnak kerülni s így inkább elnézik az eretnek Gomulka próbálko­zásait, mint ahogy kénytelenek szemet húny­ni Tito különválása felett is. ** * Kubában, az uberoi ütközetben 16 lázadó, köztük Calixto Sanchez White, a kubai re­pülőszövetség vezetője, elesett. A kormány jelentése szerint 11 katona vesztette életét az összecsapásban. * * * Franciaországban még mindig változnak a miniszterelnökök és a kormányok. Miután Plevinnek nem sikerült a kormányalakítás, Pierre Plimlin vette át szerepét. Az öregedő politikus, aki a Népi Köztársasági Mozgalom feje, nagy tekintélynek örvend és valószínű­nek látszik, hogy néhány nappal hosszabb életű kormányt tud majd alakítani, mint elődje. Mint tudjuk a Mollet kormány a ha­talmas adók miatt vesztette el bizalmát, amit az algíri katonai akció érdekében kellett ki­vetni. A hírek szerint az algíri nemzeti fel­kelés az országnak 1 billió dollárjába kerül évenkint. * Uruguay ban becsületbíróság döntötte el a kérdést, hogy sziikség?s-e párbaj a pénzügy­­miniszter Amilcar Vasconcellos és Diego Burgos, az El Dabate újság kiadója között. Az újságíró sértő cikket közölt a pénzügy­­miniszterről, aki lovagias úton kért elégté­telt Burgostól. A becsületbíróság most úgy döntött, hogy nincsen szükség párbajra. * * Haitiban Dániel Figr.ole vette át a hatal­mat. ö is egyike a tíz elnökjelöltnek, aki Haiti vezetésére pályázik. Fignole legyűrte Leon Cantave-t és Antonio Kebreau vette át a hadsereg főparancsnokságát. Az egyik el­nökjelölt, Louis Dejoie — az Egyesült Nem­zetekhez folyamodott azonnali segítségért, hogy szüntessék be a lázongást, s a zavargá­sokat. Szerinte a köztársaság nyugalma ak­kor fog helyreállni, ha a hatalomra törő 25— 30 embert eltávolítják az országból. Itt ismét nehéz helyzetben van az Egye­sült Nemzetek, mert rendőri karhatalma nem lévén, hatalmi szóval nem tud véget vetni az egyik tagállamában folyó forron­gásnak. Milyen egyszerű volna, ha az állandó karhatalom fennállana. Most majd tanács­koznak, üléseznek és a vége az lesz, ami Ma­gyarország esetében volt. * * * Formóza szigetén a nemzeti kínai kormány igen határozott hangon bírálja az angolok és japánok magatartását : már mint azt, hogy Vöröskínával felvették a gazdasági kapcso­latokat. Egyben bejelentették, hogy a nem­zeti kínai tengeri haderő továbbra is meg fogja akadályozni azt, hogy hadifontosságú iparcikkek a kommunisták kikötőibe jus­sanak. * * * Laosz miniszterelnöke, lemondott, mert a parlamentben a képviselők többsége lesza­vazta. A bizalmatlanság oka az volt, hogy nem kellő erővel lépett fel a beszivárgó kom­munista partizánok ellen. A laosziak tanul­tak a történelemből, a közelmúlt eseményei­ből és ismerik a kommunisták ígéretei és tet­tei közötti különbséget. \

Next

/
Thumbnails
Contents