Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-05-15 / 37. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS Canada’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 37. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 május 15., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : LENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A SZOVJET GAZDASÁGI SZÉTHULLÁSA EGYESSÉG KÉSZÜL NAGYBRITANNIA ÉS EGYIPTOM KÖZT Amidőn mai beszámolónknak ezt a merész cimet adjuk, nem holmi vágyálmokat próbálunk valóra váltani. Nem azt a romantikus elképzelést próbáljuk valóságnak feltüntetni, hogy a szovjet proletárok milliói a nyomortól hajtva már holnap megostromolják a Kremlt, s hogy mint a magyar szabadságharcosok, ők is vérüket fogják áldozni, hogy megszüntessék a szovjetparadicsom kilátástalan nyomorát. Ez is be fog következni, de majd csak később. A gazdasági széthullás nem a nyomortanyákon, hanem a szovjet minisztériumokban indult meg. Kruscsev háromnapos beszédben azt jelentette be, hogy az eddigi centralizált kommunista gazdasági rendet megszüntetik, s helyette 92 gazdasági övezetre osztják fel az egész szovjet birodalmat. Minden övezet .élén önálló ellenőrző és tervező szerv fog állani, amely az illető szovjet köztársaság kormányának, nem pedig Moszkvának fog felelősséggel tartozni. Ezek az önálló hatáskörű ‘‘gazdasági tanácsok” átveszik az eddigi központi gazdasági minisztériumok hatáskörét. Csupán a repülőgépügyi, a hajózási, a kémiai, az elektromossági, a közszállítási és az atomerő-minisztériumok maradnak meg központi vezető szerepükben. Minden gazdasági tanács közvetlenül dirigálhat a területén fekvő gyáraknak és egyéb vállalatoknak, anélkül, hogy előbb Moszkvát kellene megkérdeznie. Kruscsev az intézkedést azzal okolta meg, hogy a rengeteg minisztérium és ellenőrző szerv működése nem elősegítette, hanem zavarta a termelést, s az állandó hatásköri összeütközések rengeteg pénzbe kerültek. Egyes iparágakban — mondotta — több volt az ellenőrzés, mint a termelés. A decentralizált termelési rendszer minden vonatkozásban megfelel a modern termelés igényeinek. Ha Kruscsev terve egy szabad vállalkozásra alapított, szabad munkásokkal dolgozó, szabad szakszervezetek által ellenőrzött birodalomban valósulna meg, akkor nagy lépést jelentene az ipar termelékenységének fokozása felé. rikai decentralizált gyáripari termelés alapján jött létre. Az amerikai “gazdasági tanácsok” —• azaz az amerikai nagyvállalatok igazgatóságai, kénytelenek a legjobb, a tömegek számára legelőnyösebb termelési rendszer alapján gyártani, — mert ha nem a vállalat megbukik, s azt semmiféle politikai meggondolás, semmiféle kormányintézkedés, semmiféle szentimentali?mus nem menti meg. Az amerikai “ellenőrök” — azaz a szakszervezetek vezetősége ,és a könyvszakértők kénytelenek a legjobban, a munkástömegeknek legelőnyösebb módon dolgozni, mert különben elvesztik a megélhetésüket. ' Az amerikai termelésben minden egyes ember részt vesz, vagy a munkájával, vagy a tőkéjével, s a teljes vállalkozási szabadság következtében az amerikai ipart mindenki ellenői*zi. Központi vezetésibe csak annyiban van szükség, amennyiben a kormány szakértőket és tudósokat alkalmaz a főbb irányelvek lefektetésére, amit azután a vállalkozó tetszése szelént követ, vagy félredobhat. De szabad decentralizált termelés csak szabad emberek társadalmában lehetséges. Ahol a politikai életet a diktatúra hatalmi szóval szabályozza, ahol az emberek személyes szabadsága a központi rendőri hatalom tetszésétől függ, ott a munkások fizetését nem a gazdasági élet kívánalmai, hanem a rendőrség, illetve a politikai egypárt szabja meg. Ezért a centralizált, diktatórikus politikai rendszer gazdasági rendszere is csupán a centralizált vezetés lehet. Az úgynevezett tervgazdálkodás, amelyre a diktatórikus rendszerek gazdasága épül, azt jelenti, hogy az ipar nem annyit termel, amennyire szükség van, hanem annyit, amennyit a politikusok előírnak. A politikusok pedig nem a kereslet és kínálat törvényei alapján, hanem a politikai cé.lok ,és a politikai rögeszmék alapján írják elő a kötelező teljesítményt. Ez a szuronyokra épített gazdasági rend mindaddig működik, amíg senkinek sincs módja ellentmondani. Macmillan brit miniszterelnök hivatalos nyilatkozatban engedélyt adott az angol hajóstársaságoknak arra, hogy a szuezi csatornát használják és az áthajózási dijakat Egyiptomnak fizessék. A díjakat jogfenntartással fogják fizetni, s amint Macmillan mondotta, az angol kormány alkalmat ad Nassernek arra, hogy a csatornát valóban a nemzetközi jognak megfelelően tartsa kezelésben. Hozzátette, hogy ez az ideiglenes megoldás csak addig marad érvényben, amíg a szuezi ügyet az UNO keretein belül végleg és minden félre nézve megnyugtató módon be nem sikerül fejezni. Már csaknem két hete folynak tárgyalások Svájcban az angol kormány és az egyiptomi kormány külön meghatalmazottjai között ebben a kérdésben. Miután a két kormány között diplomáciai viszony nem áll fenn, a meghatalmazottak egyúttal más folyó -kérdésekről is tárgyaltak, nevezetesen a Nagybritannia és Egyiptom közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolatok ujrafelvételéről, nemkülönben a befagyasztott angliai egyiptomi követelések felszabadításáról. Az angol kormánypárt 32 tagja, akik legutóbb a pártból kilépéssel fenyegetőztek, ha a kormány enged Nasser erőszakos követeléseinek, szigorúan bírálja Macmillan magatartását, azonban a parlamenti többség a szuezi kérdésben mégis a miniszterelnök mögött áll. Ennek oka az, hogy ha Nagybritannia hajlandónak is mutatkozik lenyelni egy súlyos presztízsveszteséget az egyiptomi diktátorral szemben, ezt csak azért teszi, hogy Egyiptomot egyszersmindenkorra visszaédesgesse a szovjetbarátság oldaláról a Nyugat oldalára. A legújabb hírek ismeretében nyugodtan állíthajuk, hogy ez már meg is történt. A szovjet közelkeleti diplomáciai támadása már összeomlott, a jordáni puccs a nyugatbarát Husszein király teljes győzelmével végződött, Szaudi-Arábia, Irak, Jordán és Libanon között amerikai és angol típusú fegyverekre és amerikai légitámaszpontokra alapított katonai szerződés jött létre, s Szaud király magára vállalta Jordán pénzügyi támogatását, pontosan azon évi 35 millió dollár összegben, amelyet tavaly is még Nagybritannia fizetett Jordánnak. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy Nagvbritannia Szaudi-Arábián keresztül ismét csaknem ugyanazt a pozíciót foglalja el, mint az Egyiptom-Sziria-Jordán vonalon megindított szovjet infiltráció kezdete előtt. Ebben a helyzetben Egyiptomnak nem volt más választása, mint hogy vagy a szovjettől kérjen most már nyílt fegyveres segítséget és robbantsa ki a közelkeleti háborút Kelet és Nyugat között. — vagy, hogy fokozatosan eltávolítsa a szovjet befolyást s a Nyugat táborába álljon át. Nyilvánvaló, hogy Nasser ezt a megoldást választotta, hiszen csak így tudja megmenteni az egyiptomi gazdasági egyensúlyt, s ami neki sokkal fontosabb, a saját bőrét. Hogy pedig ezt a pálfordulást, — amelyhez hasonló minden diktátor politikájában természetes dolog — úgy hajthassa végre, hogy az egyiptomi “nemzeti felbuzdulás" továbbra is fennmaradjon, úgy kellett beállítani Nagybritannia politikai győzelmét, hogy az a köznép előtt mint Egyiptom, illetve, mint Nasser győzelme tűnjön fel. A tapasztalt angol politika ezt a megoldást elfogadta. Egyiptom fogja tehát szedni a csatornadíjakat, — de ez az Egyiptom többé nem a szovjet közelkeleti pillére, hanem a Nyugat közelkeleti szövetségese. Az Egyesült Államok területén sokezer nagy- és középnagyságú iparvállalat és konszern működik, s ezek közül alig néhány száz olyan van, amely a saját területén úgyszólván teljesen önálló, s csupán a hasonló nagyságú nagyvállalatokkal, nem pedig a kis- és középvállalatokkal áll versenyben. Ez a néhány száz nagyvállalat nagyvonalakban olyasféle tevékenységet fejt ki, mint amellyel Kruscsev a 92 gazdasági tanácsot szeretné felruházni. A gondolatot valószínűleg Varga, a szovjet gazdasági fő-szakembere vetette fel, azzal a meggondolással, hogy ami például a három nagy autó-világcég Detroitban, vagy az acélvállalatok Duluthban, — az lesz a gazdasági tanács például Magnitogorszkban vagy a Donec-medencében. A sz,ovjet, látva azt a szédületes fejlődést, ami az amerikai kontinensen a háború óta megindult. a nagyipari termelést teljesen amerikai mintára próbálja átszervezni. Csakhogy a nyugati gazdasági rendszer, az ame-De mihelyt gazdasági szakember kezébe kerül a döntés joga — akár a legkisebb gazdasági kérdésben is — akkor a politikai hatalom kicsúszott a diktátor kezéből. Az a gazdasági tanácsadó, aki a 92 helyi tanács valamelyikének élén fog állani, — ha valóban lesz hatásköre — nem fogja az uj, meg uj ötéves tervek útját követni, hanem egyedül a termelés és a piac viszonyainak megfelelően fog termelni. össze kell tehát ütköznie a politikai és a gazdasági kívánalmaknak, s ennek eredménye nem lehet más, mint a széthullás ütemének fokozódása. A kinyílt ajtókat többé nem lehet becsukni, — a decentralizált termelés elkerülhetetlenül ugyanazzal a követelménnyel fog járni, mint amellyel a kultúrális vonalon megengedett kritika járt Magyarországon és Lengyelországban. A széthullás át fog terjedni politikai síkra is. dr. Pangloss. '3000 ■3>0 SO»OOOMOO»C«OOOOOÍ3ÍXSOOOO NÉMETORSZÁG VÁRJA ERZSÉBET KIRÁLYNŐT-----------o-----------Az angol királyi pár párizsi hivatalos látogatásával s annak maradandó sikerével rendkívüli politikai szempontok vetődtek fel Európa egén. A látogatás megbonthatatlan egységgé kovácsolta össze e két európai nagyhatalom politikáját és jövőjét. A német né]) soraiban a francia-angol barátság hangsúlyozása miatt politikai féltékenység ütötte fel fejét s Adenauer kancellár tanácsadóinak véleménye szerint ezt másként nem lehet leszerelni, mintha Erzsébet királynő hivatalos látogatásával tiszteli meg a német szövetségi köztársaságot. E terv Londonban is megértésre és méltánylásra talál. Nagyon jól tudják, hogy a brit katonai egységek németországi csökkentését nemcsak a német kormány ellenzi, de az egész német nép osztatlan bizalmatlanságát váltja ki. Nem hisznek a német-angol fegyverbarátság őszinteségében. Az angol csapatok létszámának csökkentését a szovjet arra használja fel, hogy erős nyomást gyakorol a bonni kormányra a NATO-val fennálló kapcsolatainak megszakítása érdekében. Az elszakított országrészek egyesítésébe enélkiil sohasem fog beleegyezni. Erzsébet királynő hivatalos látogatása eloszlatná ezt a német-angol bizalmatlanságot. Az angol királynő még sohasem volt Németországban s így e látogatása végleg lezárná a második világháborút, mindkét nép kölcsönösen elfelejtené sérelmeit. Anglia egyúttal kifejezést adna azon készségének is, hogy az “Egyesült Európa” ügyei iránt érdeklődik és nyitva hagyja az ajtót a csatlakozásra. Ismeretes, hogy a bermudai konferencián Eisenhower elnök meghívta a királynőt, hogy nyáron látogasson el az Egyesült Államokba. Londonban azonban úgy tudják, hogy a királynő a németországi látogatást sokkal fontosabbnak tartja s ezért az amerikai utat későbbre halasztotta. Hatalmas erők biztonság kulcsa. Ha a királynő látogatása az angol kormány beleegyezésével is találkozik s az előkészületeket meggyorsítják, ;— úgy az angol királyi pár június hónapban már Bonnban fogadja a németek uj világot jelentő viharos ünneplését. E kérdés biztosan felvetődik Adenauer kancellár május 24-iki washingtoni látogatásán is, melynek során Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszterrel és más fontos személyiségekkel fog tanácskozni. Ez már ötödik látogatása a kancellárnak az Egyesült Államokban. működnek a világpolitikában : a német barátság az európai AZ ANGOL MUNKAPÁRT GYŐZELME-----------o-----------Az angol munkáspárt a most folyó helyhatósági választátok során 12 városi tanácsban szerzett többséget. Ez az első helyhatósági választás, mióta Harold Macmillan elfoglalta a miniszterelnöki széket. A választások mérlege azt mutatja, hogy 204 ülést nyert a munkapárt, míg a konzervatívok 178 mandátumot elvesztettek. Angliában a helyhatósági választásokat mindig úgy tekintik, mint a nemzet politikai véleménynyilvánítását. A következő fontosabb városok felett vette át a munkapárt az ellenőrzés jogát : Watford, Dover, Gloucester, Northampton és Banbury. Az összes városok egyharmada választja újra tanácsának tagjait ebben az évben. Londonban az idén nem lesznek helyhatósági választások. A világpolitika eseményei tehát megrázták az angol konzervatív pártot, de korántsem olyan elemi erővel, mely rendszerváltozással fenyegetne. Macmillan erőskezű kormányzása egyre fokozottabb megértésre talál az angol választók soraiban. »OOOOOOOOOOOOOQOOOOOeOÖ VÁLTOZÁS VÖRÖSKINÁBAN Mao-Ce-Tung, Vöröskína elnöke hivatalos rádiónyilatkozatok egész során jelentette be, hogy a kommunista Kína eddigi gazdasági politikája csődöt mondott. Lefestette az éhező tízmilliókat, s kijelentette, hogy Vöröskínának többé nincs mit exportálnia, s hogy sem a szovjetnek, sem a többi szállító országnak nem lesz képes megfizetni az adósságait. Elismerte, hogy az erőszakos földreform hatása katasztrofális volt, hogy az ipar fejlődése úgyszólván semmi ; hozzátette, hogy a Vöröskínában élő nemkommunisták, akiknek a száma sokszorosan meghaladja a kommunistákét, nyugtalanok és elégedetlenek, s hogy mindez érthető, mert az adminisztráció távolról sem áll a remélt nívón. Mao-Ce-Tung mindebből azt a következtetést vonta le, hogy “szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat” s több önfeláldozással többet kell termelni ; azt a reményét fejezte ki, hogy az idei termés elég jó lesz ahhoz, hogy Kínát túlsegítse ezeken a nehézségeken. Végül azt is hozzátette, hogy a polgári elemek határozatlansága, s a közvélemény nyugta-OOOöOOOOOODOCOOOfflöCXKOW lansága érthető abban a fejlődési periódusban, amelyben Vöröskína a kommunizmus felé vivő útján éppen átmegy. Mindez a “szabad kritika” nagyjából ugyanazt a hangot használja, mint amit Kruscsev használt tavaly februárjában a moszkvai pártkongresszuson, s amely Lengyelország elszakadására és a magyar szabadságharcra, valamint a kommunizmus világjelentőségű presztízsveszteségeire vezetett. Kínában éppenúgy a szabadabb kritika korszaka fcg bekövetkezni, mint az európai csatlósállamokban volt tavaly nyáron, s ezt éppúgy felkelés és végülis felszabadulás fogja követni, mint mindenütt másutt. Az USA felismerte ezt a helyzetet. A legújabb hírek szerint az amerikai vezérkar bejelentette, hogy Formózán atomlövedékek kilövésére alkalmas rakétabázisokat létesít azért, hogy a Vöröskína részéről Formózát fenyegető esetleges támadást megakadályozza. Ezt a feladatot eddig az USA 7. flottája látta el. Amenyiben a vöröskínai szárazföldön kitörne a nyílt lázadás, s Csank-Kai-Sek ebbe beavatkoznék, az USA irányított rakétái hathatós morális segítséget jelentene a felszabadító hadseregnek. NÉMETORSZÁG SÜRGETI AZ ATOMFEGYVEREKET----------------CI---------------A nyugatnémet kormány bejelentette a bonni parlamentnek, hogy a Németországban állomásozó amerikai csapatokat atomfegyverekkel látják el. A szovjet uj idegháborút indított Nyugatnémetország ellen, melynek központjában a német földön állomásozó amerikai csapatok leszerelése áll. így szeretnék biztosítani az állig felfegyverzett vöröshadsereg győzelmi esélyeit. Ezalatt Angliában Lord Tedder, a második világháború légügyi vezérkari főnöke, óva inti az angol közvéleményt, hogy ne bízza rá magát teljesen az irányítható rakéták védelmére. Szerinte a bombázó repülőgépeket ezekkel pótolni nem lehet. Harold Macmillan angol miniszterelnök közölte Németországgal, hogy Anglia kitünően képzett és felszerelt csapatokat tart a jövőben is készenlétben Nyugateurópa vé■m delmére. A csapatok létszámában ez évben végrehajtandó 13.000 főnyi csökkentés nem gyengíti meg azok harci értékét, bő kárpótlást talál ez a modern fegyverek alkalmazásában. Anglia kötelezettséget vállalt Nyugateurópa védelmére s e kötelezettségét, mint hű fegyvertárs és szövetséges, mindenkor betartja. iVIONTY ÉS SKE VITÁJA-----------o-----------Eisenhower elnök és Mongomery marsall, a két világháborús jóbarát és hadvezér együtt töltötték a hétvéget Gettysburg-ban. A két hadvezér súlyos szóharcba keveredett az 1863-ban Gettysburg-ban lezajlott csata felett. Eisenhower Robert E. Lee tábornokot, aki a déli csapatokat legyőzte, az egyik legnagyobb hadvezérnek tartja, míg Monty szerint súlyos hibákat követett el a csata folyamán. Ezen folyt a vita, mely után a két barát a legjobb egyetértésben golfozott ,és sportolt.
