Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-05-15 / 37. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS Canada’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 37. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 május 15., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : LENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A SZOVJET GAZDASÁGI SZÉTHULLÁSA EGYESSÉG KÉSZÜL NAGYBRITANNIA ÉS EGYIPTOM KÖZT Amidőn mai beszámolónknak ezt a merész cimet adjuk, nem holmi vágyálmokat próbálunk valóra váltani. Nem azt a romantikus elképzelést próbáljuk valóságnak feltüntetni, hogy a szovjet proletárok milliói a nyomortól hajtva már hol­nap megostromolják a Kremlt, s hogy mint a magyar sza­badságharcosok, ők is vérüket fogják áldozni, hogy megszün­tessék a szovjetparadicsom kilátástalan nyomorát. Ez is be fog következni, de majd csak később. A gazdasági széthullás nem a nyomortanyákon, hanem a szovjet minisztériumokban indult meg. Kruscsev háromnapos beszédben azt jelentette be, hogy az eddigi centralizált kommunista gaz­dasági rendet megszüntetik, s helyette 92 gaz­dasági övezetre osztják fel az egész szovjet bi­rodalmat. Minden övezet .élén önálló ellenőrző és tervező szerv fog állani, amely az illető szovjet köztársaság kormányának, nem pedig Moszkvának fog felelősséggel tartozni. Ezek az önálló hatás­körű ‘‘gazdasági tanácsok” átveszik az eddigi központi gaz­dasági minisztériumok hatáskörét. Csupán a repülőgépügyi, a hajózási, a kémiai, az elektromossági, a közszállítási és az atomerő-minisztériumok maradnak meg központi vezető sze­repükben. Minden gazdasági tanács közvetlenül dirigálhat a területén fekvő gyáraknak és egyéb vállalatoknak, anélkül, hogy előbb Moszkvát kellene megkérdeznie. Kruscsev az intézkedést azzal okolta meg, hogy a rengeteg minisztérium és ellenőrző szerv működése nem elősegítette, hanem zavarta a termelést, s az állandó hatásköri összeütkö­zések rengeteg pénzbe kerültek. Egyes iparágakban — mon­dotta — több volt az ellenőrzés, mint a termelés. A decentralizált termelési rendszer minden vonatkozás­ban megfelel a modern termelés igényeinek. Ha Kruscsev ter­­ve egy szabad vállalkozásra alapított, szabad munkásokkal dolgozó, szabad szakszer­vezetek által ellenőrzött birodalomban valósulna meg, akkor nagy lépést jelentene az ipar terme­lékenységének fokozása felé. rikai decentralizált gyáripari termelés alapján jött létre. Az amerikai “gazdasági tanácsok” —• azaz az amerikai nagy­­vállalatok igazgatóságai, kénytelenek a legjobb, a tömegek számára legelőnyösebb termelési rendszer alapján gyártani, — mert ha nem a vállalat megbukik, s azt semmiféle poli­tikai meggondolás, semmiféle kormányintézkedés, semmiféle szentimentali?mus nem menti meg. Az amerikai “ellenőrök” — azaz a szakszervezetek vezetősége ,és a könyvszakértők kénytelenek a legjobban, a munkástömegeknek legelőnyösebb módon dolgozni, mert különben elvesztik a megélhetésüket. ' Az amerikai termelésben minden egyes ember részt vesz, vagy a munkájával, vagy a tőkéjével, s a teljes vállalkozási szabadság következtében az amerikai ipart mindenki ellenői*zi. Központi vezetésibe csak annyiban van szükség, amennyiben a kormány szakértőket és tudósokat alkalmaz a főbb irány­elvek lefektetésére, amit azután a vállalkozó tetszése szelént követ, vagy félredobhat. De szabad decentralizált termelés csak szabad emberek társadalmában lehetséges. Ahol a politikai életet a diktatúra hatalmi szóval szabályozza, ahol az emberek személyes szabadsága a központi rendőri hatalom tetszésétől függ, ott a munkások fizetését nem a gazdasági élet kívánalmai, hanem a rendőrség, illetve a politikai egypárt szabja meg. Ezért a centralizált, diktatórikus politikai rendszer gaz­dasági rendszere is csupán a centralizált vezetés lehet. Az úgynevezett tervgazdálkodás, amelyre a diktatórikus rendsze­rek gazdasága épül, azt jelenti, hogy az ipar nem annyit ter­mel, amennyire szükség van, hanem annyit, amennyit a po­litikusok előírnak. A politikusok pedig nem a kereslet és kí­nálat törvényei alapján, hanem a politikai cé.lok ,és a politikai rögeszmék alapján írják elő a kötelező teljesítményt. Ez a szuronyokra épített gazdasági rend mindaddig működik, amíg senkinek sincs módja ellentmondani. Macmillan brit miniszterelnök hivatalos nyilatkozatban engedélyt adott az angol ha­jóstársaságoknak arra, hogy a szuezi csator­nát használják és az áthajózási dijakat Egyip­tomnak fizessék. A díjakat jogfenntartással fogják fizetni, s amint Macmillan mondotta, az angol kormány alkalmat ad Nassernek ar­ra, hogy a csatornát valóban a nemzetközi jognak megfelelően tartsa kezelésben. Hoz­zátette, hogy ez az ideiglenes megoldás csak addig marad érvényben, amíg a szuezi ügyet az UNO keretein belül végleg és minden fél­re nézve megnyugtató módon be nem sikerül fejezni. Már csaknem két hete folynak tárgyalá­sok Svájcban az angol kormány és az egyip­tomi kormány külön meghatalmazottjai kö­zött ebben a kérdésben. Miután a két kor­mány között diplomáciai viszony nem áll fenn, a meghatalmazottak egyúttal más folyó -kér­désekről is tárgyaltak, nevezetesen a Nagy­­britannia és Egyiptom közötti közvetlen ke­reskedelmi kapcsolatok ujrafelvételéről, nem­különben a befagyasztott angliai egyiptomi követelések felszabadításáról. Az angol kormánypárt 32 tagja, akik leg­utóbb a pártból kilépéssel fenyegetőztek, ha a kormány enged Nasser erőszakos követelé­seinek, szigorúan bírálja Macmillan maga­tartását, azonban a parlamenti többség a szuezi kérdésben mégis a miniszterelnök mö­gött áll. Ennek oka az, hogy ha Nagybritan­­nia hajlandónak is mutatkozik lenyelni egy súlyos presztízsveszteséget az egyiptomi dik­tátorral szemben, ezt csak azért teszi, hogy Egyiptomot egyszersmindenkorra visszaédes­gesse a szovjetbarátság oldaláról a Nyugat oldalára. A legújabb hírek ismeretében nyu­godtan állíthajuk, hogy ez már meg is tör­tént. A szovjet közelkeleti diplomáciai táma­dása már összeomlott, a jordáni puccs a nyu­gatbarát Husszein király teljes győzelmével végződött, Szaudi-Arábia, Irak, Jordán és Li­banon között amerikai és angol típusú fegy­verekre és amerikai légitámaszpontokra ala­pított katonai szerződés jött létre, s Szaud király magára vállalta Jordán pénzügyi tá­mogatását, pontosan azon évi 35 millió dollár összegben, amelyet tavaly is még Nagybritan­­nia fizetett Jordánnak. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy Nagvbritannia Szaudi-Arábián keresztül ismét csaknem ugyanazt a pozíciót foglalja el, mint az Egyiptom-Sziria-Jordán vonalon megindított szovjet infiltráció kez­dete előtt. Ebben a helyzetben Egyiptomnak nem volt más választása, mint hogy vagy a szovjettől kérjen most már nyílt fegyveres segítséget és robbantsa ki a közelkeleti háborút Kelet és Nyugat között. — vagy, hogy fokozatosan eltávolítsa a szovjet befolyást s a Nyugat tá­borába álljon át. Nyilvánvaló, hogy Nasser ezt a megoldást választotta, hiszen csak így tudja megmenteni az egyiptomi gazdasági egyensúlyt, s ami neki sokkal fontosabb, a saját bőrét. Hogy pedig ezt a pálfordulást, — amelyhez hasonló minden diktátor politi­kájában természetes dolog — úgy hajthassa végre, hogy az egyiptomi “nemzeti felbuzdu­lás" továbbra is fennmaradjon, úgy kellett beállítani Nagybritannia politikai győzelmét, hogy az a köznép előtt mint Egyiptom, illet­ve, mint Nasser győzelme tűnjön fel. A ta­pasztalt angol politika ezt a megoldást elfo­gadta. Egyiptom fogja tehát szedni a csator­nadíjakat, — de ez az Egyiptom többé nem a szovjet közelkeleti pillére, hanem a Nyugat közelkeleti szövetségese. Az Egyesült Államok területén sokezer nagy- és középnagy­ságú iparvállalat és konszern működik, s ezek közül alig né­hány száz olyan van, amely a saját területén úgyszólván tel­jesen önálló, s csupán a hasonló nagyságú nagyvállalatokkal, nem pedig a kis- és középvállalatokkal áll versenyben. Ez a néhány száz nagyvállalat nagyvonalakban olyasféle tevékeny­séget fejt ki, mint amellyel Kruscsev a 92 gazdasági taná­csot szeretné felruházni. A gondolatot valószínűleg Varga, a szovjet gazdasági fő-szakembere vetette fel, azzal a meggon­dolással, hogy ami például a három nagy autó-világcég Det­­roitban, vagy az acélvállalatok Duluthban, — az lesz a gazda­sági tanács például Magnitogorszkban vagy a Donec-me­­dencében. A sz,ovjet, látva azt a szédületes fejlődést, ami az amerikai kontinensen a háború óta megindult. a nagyipari termelést teljesen amerikai mintára próbálja át­szervezni. Csakhogy a nyugati gazdasági rendszer, az ame-De mihelyt gazdasági szakember kezébe kerül a döntés joga — akár a legkisebb gazdasági kér­désben is — akkor a politikai hatalom kicsúszott a diktátor kezéből. Az a gazdasági tanácsadó, aki a 92 helyi tanács valamelyiké­nek élén fog állani, — ha valóban lesz hatásköre — nem fogja az uj, meg uj ötéves tervek útját követni, hanem egye­dül a termelés és a piac viszonyainak megfelelően fog termelni. össze kell tehát ütköznie a politikai és a gazda­sági kívánalmaknak, s ennek eredménye nem le­het más, mint a széthullás ütemének fokozódása. A kinyílt ajtókat többé nem lehet becsukni, — a decentrali­zált termelés elkerülhetetlenül ugyanazzal a követelménnyel fog járni, mint amellyel a kultúrális vonalon megengedett kritika járt Magyarországon és Lengyelországban. A szét­hullás át fog terjedni politikai síkra is. dr. Pangloss. '3000 ■3>0 SO»OOOMOO»C«OOOOOÍ3ÍXSOOOO NÉMETORSZÁG VÁRJA ERZSÉBET KIRÁLYNŐT-----------o-----------­Az angol királyi pár párizsi hivatalos látogatásával s an­nak maradandó sikerével rendkívüli politikai szempontok ve­tődtek fel Európa egén. A látogatás megbonthatatlan egység­gé kovácsolta össze e két európai nagyhatalom politikáját és jövőjét. A német né]) soraiban a francia-angol barátság hang­súlyozása miatt politikai féltékenység ütötte fel fejét s Aden­auer kancellár tanácsadóinak véleménye szerint ezt másként nem lehet leszerelni, mintha Erzsébet királynő hivatalos lá­togatásával tiszteli meg a német szövetségi köztársaságot. E terv Londonban is megértésre és méltánylásra talál. Nagyon jól tudják, hogy a brit katonai egységek németorszá­gi csökkentését nemcsak a német kormány ellenzi, de az egész német nép osztatlan bizalmatlanságát váltja ki. Nem hisznek a német-angol fegyverbarátság őszinteségében. Az angol csa­patok létszámának csökkentését a szovjet arra használja fel, hogy erős nyomást gyakorol a bonni kormányra a NATO-val fennálló kapcsolatainak megszakítása érdekében. Az elszakí­tott országrészek egyesítésébe enélkiil sohasem fog bele­egyezni. Erzsébet királynő hivatalos látogatása eloszlatná ezt a német-angol bizalmatlanságot. Az angol királynő még sohasem volt Németországban s így e látogatása végleg lezárná a második világháborút, mind­két nép kölcsönösen elfelejtené sérelmeit. Anglia egyúttal ki­fejezést adna azon készségének is, hogy az “Egyesült Európa” ügyei iránt érdeklődik és nyitva hagyja az ajtót a csatla­kozásra. Ismeretes, hogy a bermudai konferencián Eisenhower el­nök meghívta a királynőt, hogy nyáron látogasson el az Egye­sült Államokba. Londonban azonban úgy tudják, hogy a ki­rálynő a németországi látogatást sokkal fontosabbnak tartja s ezért az amerikai utat későbbre halasztotta. Hatalmas erők biztonság kulcsa. Ha a királynő látogatása az angol kormány beleegyezésével is találkozik s az előkészületeket meggyor­sítják, ;— úgy az angol királyi pár június hónapban már Bonnban fogadja a németek uj világot jelentő viharos ün­neplését. E kérdés biztosan felvetődik Adenauer kancellár május 24-iki washingtoni látogatásán is, melynek során Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszterrel és más fontos személyi­ségekkel fog tanácskozni. Ez már ötödik látogatása a kan­cellárnak az Egyesült Államokban. működnek a világpolitikában : a német barátság az európai AZ ANGOL MUNKAPÁRT GYŐZELME-----------o-----------­Az angol munkáspárt a most folyó helyhatósági választá­­tok során 12 városi tanácsban szerzett többséget. Ez az első helyhatósági választás, mióta Harold Macmillan elfoglalta a miniszterelnöki széket. A választások mérlege azt mutatja, hogy 204 ülést nyert a munkapárt, míg a konzervatívok 178 mandátumot elvesztettek. Angliában a helyhatósági választásokat mindig úgy te­kintik, mint a nemzet politikai véleménynyilvánítását. A kö­vetkező fontosabb városok felett vette át a munkapárt az el­lenőrzés jogát : Watford, Dover, Gloucester, Northampton és Banbury. Az összes városok egyharmada választja újra taná­csának tagjait ebben az évben. Londonban az idén nem lesz­nek helyhatósági választások. A világpolitika eseményei te­hát megrázták az angol konzervatív pártot, de korántsem olyan elemi erővel, mely rendszerváltozással fenyegetne. Mac­millan erőskezű kormányzása egyre fokozottabb megértésre talál az angol választók soraiban. »OOOOOOOOOOOOOQOOOOOeOÖ VÁLTOZÁS VÖRÖSKINÁBAN Mao-Ce-Tung, Vöröskína elnöke hivatalos rádiónyilatkozatok egész során jelentette be, hogy a kommunista Kína eddigi gazdasági politikája csődöt mondott. Lefestette az éhe­ző tízmilliókat, s kijelentette, hogy Vöröskí­­nának többé nincs mit exportálnia, s hogy sem a szovjetnek, sem a többi szállító országnak nem lesz képes megfizetni az adósságait. Elis­merte, hogy az erőszakos földreform hatása katasztrofális volt, hogy az ipar fejlődése úgyszólván semmi ; hozzátette, hogy a Vö­­röskínában élő nemkommunisták, akiknek a száma sokszorosan meghaladja a kommunis­tákét, nyugtalanok és elégedetlenek, s hogy mindez érthető, mert az adminisztráció tá­volról sem áll a remélt nívón. Mao-Ce-Tung mindebből azt a következte­tést vonta le, hogy “szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat” s több önfeláldozással töb­bet kell termelni ; azt a reményét fejezte ki, hogy az idei termés elég jó lesz ahhoz, hogy Kínát túlsegítse ezeken a nehézségeken. Vé­gül azt is hozzátette, hogy a polgári elemek határozatlansága, s a közvélemény nyugta-OOOöOOOOOODOCOOOfflöCXKOW lansága érthető abban a fejlődési periódus­ban, amelyben Vöröskína a kommunizmus felé vivő útján éppen átmegy. Mindez a “szabad kritika” nagyjából ugyan­azt a hangot használja, mint amit Krus­­csev használt tavaly februárjában a moszk­vai pártkongresszuson, s amely Lengyelor­szág elszakadására és a magyar szabadság­­harcra, valamint a kommunizmus világjelen­tőségű presztízsveszteségeire vezetett. Kíná­ban éppenúgy a szabadabb kritika korszaka fcg bekövetkezni, mint az európai csatlósál­lamokban volt tavaly nyáron, s ezt éppúgy felkelés és végülis felszabadulás fogja követ­ni, mint mindenütt másutt. Az USA felismerte ezt a helyzetet. A leg­újabb hírek szerint az amerikai vezérkar be­jelentette, hogy Formózán atomlövedékek ki­lövésére alkalmas rakétabázisokat létesít azért, hogy a Vöröskína részéről Formózát fenyegető esetleges támadást megakadályoz­za. Ezt a feladatot eddig az USA 7. flottája látta el. Amenyiben a vöröskínai szárazföldön kitörne a nyílt lázadás, s Csank-Kai-Sek ebbe beavatkoznék, az USA irányított rakétái hat­hatós morális segítséget jelentene a felsza­badító hadseregnek. NÉMETORSZÁG SÜRGETI AZ ATOMFEGYVEREKET----------------CI---------------­A nyugatnémet kormány bejelentette a bonni parlamentnek, hogy a Németország­ban állomásozó amerikai csapatokat atom­fegyverekkel látják el. A szovjet uj ideghá­borút indított Nyugatnémetország ellen, melynek központjában a német földön állomá­sozó amerikai csapatok leszerelése áll. így szeretnék biztosítani az állig felfegyverzett vöröshadsereg győzelmi esélyeit. Ezalatt Angliában Lord Tedder, a második világháború légügyi vezérkari főnöke, óva inti az angol közvéleményt, hogy ne bízza rá magát teljesen az irányítható rakéták védel­mére. Szerinte a bombázó repülőgépeket ezek­kel pótolni nem lehet. Harold Macmillan angol miniszterelnök közölte Németországgal, hogy Anglia kitü­nően képzett és felszerelt csapatokat tart a jövőben is készenlétben Nyugateurópa vé­■m delmére. A csapatok létszámában ez évben végrehajtandó 13.000 főnyi csökkentés nem gyengíti meg azok harci értékét, bő kárpótlást talál ez a modern fegyverek alkalmazásában. Anglia kötelezettséget vállalt Nyugateurópa védelmére s e kötelezettségét, mint hű fegy­vertárs és szövetséges, mindenkor betartja. iVIONTY ÉS SKE VITÁJA-----------o-----------­Eisenhower elnök és Mongomery marsall, a két világháborús jóbarát és hadvezér együtt töltötték a hétvéget Gettysburg-ban. A két hadvezér súlyos szóharcba keveredett az 1863-ban Gettysburg-ban lezajlott csata fe­lett. Eisenhower Robert E. Lee tábornokot, aki a déli csapatokat legyőzte, az egyik leg­nagyobb hadvezérnek tartja, míg Monty sze­rint súlyos hibákat követett el a csata folya­mán. Ezen folyt a vita, mely után a két ba­rát a legjobb egyetértésben golfozott ,és spor­tolt.

Next

/
Thumbnails
Contents