Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-04-27 / 32. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS C a n a d a’ s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÄRA: 10 CENT Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail VII. évfolyam, 32. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 április 27., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 . Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ • Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 LEGÚJABB HIHETETLEN GYORSASÁGGAL tették közzé a szuezi krízis előtt lefolyt angol orosz diplomá­ciai tárgyalások titkos iratait. Kruscsev és Bulganin csak pár nappal ezelőtt jelentették be nagy szenzációnak ígérkező ki­jelentéssel, hogy közzé fogják tenni az Eden brit miniszter­­elnök és Bulganin között 1956 nyarán és őszén lefolyt levélvál­tást, s ezzel majd “bebizonyítják”, hogy a szuezi krízist az USA “imperialista törekvései” idézték elő. Ez Tett volna az egyik fő propagandaeszköz a közelkeleti arabok felé a most folyó jordáni, illetve sziriai válságban. Macmillan brit miniszterelnök úgy határozott, hogy meg­előzi az oroszokat. Nyomban közzétették az egész levélvál­tást. Helyszűke miatt nem tudjuk a levelezés szövegét hozni. De azt bárki könnyen megállapíthatja, hogy Nagybritannia egyedül Nasser diktatórikus intézkedéseire válaszolt a saját akciójával, s hogy Bulganinék teljesen illetéktelenül avatkoz­tak be a szuezi kérdésbe, s igyekeztek az öntelt, diktatórikus hajlamú Nassert nacionalista jelszavak alatt a-kommunizmus élharcosává megtenni. A levelezés közzétételének “fenyege­tésével” az ostoba Kruscsev ismét hatalmas öngólt lőtt. VILÁGPOLITIKA FORDULAT AZ ATOMBOMBA KÉRDÉSBEN Indokínában, késszúrással meggyilkolták Lucien Cannon, 38 éves, kanadai állampolgárt, aki vezetője volt az indokínai fegyverszüneti bizottságnak. A gyilkosságot a nemzetközi szálláskörlet szigorúan őrzött területén követte el az ismeret­len gyilkos, akit még mindig nem sikerült elfogni. * m * Izland kapta a legutolsó szovjet figyelmeztetést, hogy vagy kiutasítja az U.S. csapatokat, vagy számoljon a szovjet mindent elpusztító atomtámadásával. Ezt a figyelmeztetést tartják a legveszedelmesebbnek a fenyegető jegyzékek sorá­ban, melyeket a szovjet legújabb “dermesztő propagandája” során egymás után intézett a NATO államaihoz. sic Montgomery marsall négynapos hadijátékot vezetett le a NATO főhadiszálláson. Rövid beszédben rámutatott a jövő katonatechnikai fejlődésére és kijelentette, hogy az irányí­tott lövedékeké a jövő. Ezen lövedékek kora 1966-tal fog beköszöntem és a Szövetségesek stratégiájának ez lesz a kul­csa. Olyan pusztító hatalmat ad majd a nyugati hatalmak kezébe, amit ma még elképzelni sem tudunk. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy tévedés lenne, ha a védelem teljes súlyát az irányított lövedékekre helyeznék. Szükséges, hogy a NATO a többi fegyver használatára is fontosságuk sorrend­jében, gondot fordítson. A közvetlen jövőben nem lát háborús veszélyt. * * * A TPA hí] rügynökség értesülése szerint Budapesten azt híresztelik, hogy az oroszok magyar területen : Hajmáskér, Pápa és Tapolca környékén rakéta és atomfegyverállomáso­kat építenek, amelyek tervét a legutóbbi moszkvai értekezle­ten beszélték meg. Az építkezések területét az oroszok le­zárták. ________*_________________________ KANADA, MINT TENGERI HATALOM Kanada sohasem büszkélkedhetett olyan tengeri hatalom­mal, mint Anglia, az Egyesült Államok, vagy akár Francia­­ország, Olaszország és Németország. A második világháború alatt azonban a kanadai flotta a harmadik helyre került a világon. Egységei legnagyobbrészt tengeralattjáró-vadász és olyan kisérőhajókból kerültek ki. amelyek a kereskedelmi ha­jókat voltak hivatva megvédeni tz ellenséges tengeralattjá­róktól hemzsegő Atlanti óceánon át. A Kanadai Királyi Tengeri Flotta egységeinek nagy­része karcsú, gyors rombolókból és az ezeknél kisebb és las­súbb, de a tengeralattjáróharcra különösen alkalmas korvet­­tekből és csatárhajókból állott. Később könnyű cirkálók is ke­rültek szolgálatba. 1948-ban Kanada átvette az angolok által épített és H.M.C.S. Magnificent-nek keresztelt első repülőgép anyahajót. Az Egyesült Államok és Anglia hatalmas úszó repülőte­reihez hasonlítva, a 18.000 tonnás Magnificent nem valami nagy hajó. De kilenc éves szolgálata alatt becsületesen szol­gált a NATO hadgyakorlatok alatt, valamint a legutóbbi kö­zelkeleti válság idején. Ez utóbbi folyamán mint csapatszállító ás utánpótlást szállító hajó volt beosztva az Egyesült Nemze­tek Egyiptomi Expediciós Hadseregének keretében levő ka­nadai csapatok szolgálatára. Ez év februárjában a “Maggie”, ahogy a tengerészek ne­vezik, utolsó útját tette meg kanadai lobogó alatt, amidőn Skóciából hozott vissza egy rakomány Sabre léglökéses va­dászgépet, amelyek a NATO szolgálatában voltak. Most a Magnificent visszakerül az Angol Királyi Tenge­részeihez, amelytől kölcsönben volt kanadai szolgálatban az elmúlt 9 évben. Helyét a lényegesen gyorsabb, erősebb és modernebb H.M.C.S. Bonaventura fogja elfoglalni, amely jelenleg .építés alatt áll Angliában és amely teljes egészében Kanada tulaj­dona lesz. Lehet-e megállítani az életrehívott rossz szellemeket, — ez a kérdés kell, hogy eldőljön az atom- és hidrogénbombák gyártása körül megindult legújabb nemzetközi vitában. Úgy látszik, hogy most, mikor úgyszólván minden nagy- és középhatalom nemsokára képes lesz ezt a szörnyű fegyvert gyártani, valamilyen nem^tközi jellegű megoldás fog létrejönni mégis. Erről az ügyről 1948 óta vitáznak. Amióta az 1945 augusztusában először, s reméljük utoljára, élő cél ellen ledobott atombombák felrobbantak, a tudósok, a politikusok és a közvélemény lassankint tudomásul vette, hogy egy atombombákkal vívott totális há­ború egész országok kiirtására és egész kul­túrák megsemmisítésére vezetne. A vita azért indult meg 1948-ban, mert ebben az időben sikerült a szovjetnek az árulás folytán kiszi­várgott egyes technikai titkok segítségével az első atomrobbantási kísérleteket lefolytat­nia. Árulás és kémkedés nélkül azonban épp­úgy mindkét szembenálló fél rendelkezésére állott volna az úgynevezett “atomtitok”, mert, amint azt a népszerű és szakszerű tudomá­nyos müvek egyformán kimutatták, az atom­ban rejlő energiák a világrendszer legfőbb mozgatói, s azoknak emberi felhasználása ép­­penolyan normális folyamat, mint a tűz fel­­használása volt régen. Ma már az a helyzet, hogy úgy az Egyesült Államok, mint Szovjet­­oroszország, valamint Nagybritan­nia korlátlan atom-hadianyaggyár - tásra van felszerelve, s a többi ha­talom, beleértve Franciaországot és Nyugatnémetországot is háború ese­tén szintén tud és fog atomfegyve­reket gyártani és bevetni. Ami az atomfegyverek birtokában mégis a Nyugatnak ad ellenállhatatlan fölényt (és ez a tulajdonképpeni oka a kommunizmus visz­­szaszorításának és lassú felőrlődésének) az nem abban áll, hogy a Nyugatnak vannak jó atomfegyverei, a Keletnek pedig nem, hanem abban, hogy az igen magas kultúrát, fejlett gyáripart és hatásos termelést megkívánó atombombagyártáshoz a Nyugaton sokkal in­kább megvannak az előfeltételek, mint az el­avult rabszolga rendszerrel termelő szovjet­­szférában. Az atombomba-kísérletek azonban — először a hadianyaggyártás törté­nelmének folyamán — önmagukban is komoly veszélyt jelentenek az egész emberiségie. A kísérletek so­rán keletkező rádióaktív anyag nem­csak azokat mérgezheti meg, akik annak közvetlenül ki vannak téve, hanem felhalmozódhat a növények­ben, a talajban, az állatokban, az emberi csontokban, s borzalmas, las­sú pusztulást okozhat, például tömeges rákbetegségek és az emberek szaporodási képességének meggátlása útján; az is lehet, hogy eljövendő emberi generációk a mostani atomkisérletek miatt korcs, dege­­nerált utódokat fognak létrehozni. S a leg­főbb meggondolás ebben a kérdésben az, hogy a békés ipari termelés céljára felhasznált atomenergia, illetve az energia-fejlesztő atomreaktorok nem veszélyesek az emberi­ség számára, csupán az egyedül pusztítás cél­jára szolgáló atomrobbantások. Éppenúgy, mint ahogy a tűz a kazánban, a kályhában, a kohóban veszélytelen, de ha elszabadul, ször­nyű pusztulást okoz, — az atomenergia sem veszélyes, ha avatott szakértők tartják kor­dában. Azonban sem a politikusok, sem a hadvezérek nem avatott szakértői az atomenergiának. Csupán néhány tucatnyi tudós van a világon, akiknek a tudása és nemzetközi tekintélye elég arra, hogy a világ vezető politikusai el­­higyjék nekik, micsoda veszélyeket rejt ma­gában a további kísérletezés. S ezeknek a tu­dósoknak is csak akkor hisznek a politikusok, ha a tudományos intelem éppen megfelel az adott pillanatban a politikai irányvonalnak. A Hiroshima-i atombomba óta eddig csak egy olyan emberi txagédia volt, amely kellő drámai erővel mutatott rá a palackba zárt szellem pusztító erejére. Két évvel ezelőtt az eniw-etoki amerikai hid­­reg,énbomba robbantásból eredő rádióaktív por megmérgezte egy japán halászhajó le­génységét. Egy ember halt meg. a többi telje­sen felgyógyult, — s azóta az USA nem is kísérletezett ilyenfajta hidrogénbombával. Természetesen a Szovjetnél más a helyzet. Miután a kommunista rendszerben a rabszol­gák időszakos legyilkolása egyik alapvető po­litikai alapelv, ezért nekik van elég anyaguk a kísérletezésre. Legutóbb azonban négy fú­ziós bombarobbantást hajtottak végre Szibé­riában, s a x-ádióaktív porfelhő ismét Japán felett csapódott le. Az első pillanatban irtó­zatos tömegszerencsétlenségtől félt mindenki, mert a mérgezés sokezer emberre terjedt ki. Az első ijedtség lássan elmúlt, kiderült, hogy a rádióaktív hatás ebben az esetben csak mú­ló volt. A közfelháborodás azonban mégis az egész világra kiterjedt, mert az eset megmu­tatta, hogy olyan felelőtlen tömeggyilkosok kezében, mint a Szovjeunió vezetői (s mint amilyenek minden totalitárius rendszerben bármikor felbukkanhatnak) az atombomba­­kisérletezés hallatlanul veszélyes. Veszélye­sebb, mint egy háborúban, amikor a védeke­zés és az ellenfél támadása korlátokat szab a bombák pusztító hatásának. Ez az oka annak, hogy a most folyó tessék-lássék nemzetközi leszerelési tárgyalások hirtelen komoly formát öltenek. szovjet most végre őszintén kívánja FORRADALMI HANGULAT KELETNÉMETORSZÁGBAN A keletnémet kormány nyilvánosan beismerte, hogy a magyar szabadságharc hatásaként, forradalmi megmozdu­lástól tart. A magyar Szabadság letiprása óta a keletnémet hatósá­gok állandóan figyelmeztették és óvták a népet attól, nehogy újabb lázadást kíséreljenek meg a szovjet ellen. A figyelmez­tetések lényeges része az volt, hogy szükség esetén, a szovjet hadsereget fogják igénybevenni a lázadás letörésére. Bár az első német kísérletet, akárcsak a magyar szabad­ságharcot, véresen leverték, a szakértők lehetségesnek tart­ják, hogy valamely német egyetemen kitörő lázadás egész Keletnémetországot forrongásba hozhatja. Összefoglalva a té­nyeket az a vélemény, hogy a szovjet uralom elleni gyűlölet Keletnémetországban oly nagy, hogy elég egy szikra mely lángralobbantja. Ez a lehetőség az, mely a keletnémet kor­mányt állandó izgalomban tartja, s ezt a magyar forradalom óta még titkolni sem tudják. Az idegesség átragadt a Kremlin uraira is. Kruscsev fi­gyelmeztetése, az újabb szerződés szovjetorosz és keletnémet államférfiak között, mind erre mutat. A szerződés fontossá­gára jellemző, hogy az aláírási ünnepségre maga Zsukov, hon­védelmi miniszter utazik Keletberlinbe. A szovjet vezetők érzik vesztüket, ezzel magyarázható kapkodásuk. A nyugtalanság egyébként érezhető egész Orosz­országban. A terror vaskapcsai mind elviselhetetlenebbek lesznek és a magyar példa mind több követőre talál. A magyar nép bebizonyította, hogyan kell és lehet belevágni a szovjet­­bálvánv lomha testébe. Mi lesz, ha a rabnemzetek mind fegy­vert fognak ? Ezért kell a Nyugatnak készen állnia, hogy adott esetben ezek segítségére siethessen. v.egre őszintén kívánja az európai “demilitarizált zóna” felállítását, s a Nagybritanniához intézett legújabb diplomá­ciai jegyzékben, amelyről lapunk más helyén beszámolunk, felújítja a tavalyi úgynevezett “Eden-tervet.” Ez az oka annak is, hogy Nyugatné­­nietországban, ahol a kormány hiva­talos programm jába vette a hadsere­gek atomfegyverekkel való felszere­lését, 18 nemzetközi tekintélyű atomtudós bejelen­tette. hogy tudását és mukáját csupán a bé­kés atomenergia termelés és felhasználás ja­vára fogja gyümölcsöztetni. Hasonló hangok elhangzottak Amerikában is, — s nem vitás, hogy a szovjetben is elsősorban a tudósok azok, akik a politikai brigantikat józanabb belátásra próbálják bírni. Hogy az atomfegyverek teljes felszámolása nem történhet meg, annak az a fő oka, hogy konvencionális fegyverek terén a Nyugatnak nincs meg a kellő fölénye. Már pedig, ha a fegyverek terén en­gednék a kommunistákat fölénybe kerekedni, az olyan politikai ka­tasztrófát okozna, amelyhez képest az atomháború is paradicsom. Az a helyzet, amely felé most az atombomba­kérdés irányul : egy teljes hadfelszerelési zsákutcának a létrehozása ; olyan helyzetnek a megteremtése, amelyben minden nagyha­talom kénytelen lesz nemcsak az atomfegy­verek felhasználásáról, hanem a kisérletezé­­séki'ől is lemondani. Ha pedig ez a helyzet beáll, akkor valóban a világbéke áll be, mert ez esetben minden országban — elsősorban a kommunista or­szágokban — automatikusan olyan emberek kerülnek az élre, akik nem az erőszak, hanem a megértés alapján kormányoznak. Lehet, hegy nem az atompusztulás, hanem az atom­felszabadulás korszakát jelzik a most folyó leszerelési tárgyalások. dr. Pangloss. NEM FOGADJÁK EL Nasser ajánlatát a szuezi adminisztráció kérdésében. A csa­tolna — hála az amerikai és német mérnököknek — ismét nyitva áll. Az áthaladó hajók egyelőre jogfenntartással fizetik a csatornadíjakat, de az olajszállító hajók, amelyek által fize­tett díjakra tulajdonképpen egész Egyiptom gazdasági rend­szere alapul, nem haladnak át a csatornán. Egyiptom legújabb ajánlata úgy szól, hogy a díjakat teljes egészében Egyiptom­nak kell megkapnia, az egész csatorna ellenőrzése Egyiptom kezében kell, hogy maradjon, s vitás kérdésekben nemzetközi választottbíroság döntsön. Miután azonban Egyiptom nem ajánlott fel nemzetközi választottbírósági szerződést, amely­ben meg volnának jelölve az ilyenmódon eldöntendő kérdések, a nyugati nagyhatalmak ezt az ajánlatot nem fogadták el. Az egyetlen végleges megoldás az 1956 októberi hat UNO-pont betartása lehet. Amíg Egyiptom ezt el nem fogadja, addig nincs megoldás, s bármely pillanatban beállhat akár Egyiptom állam csődje, akár egy újabb fegyveres konfliktus. UJ VÁLASZTÁSOK ELŐTT ! HOGY ÁLLNAK A PÁRTOK AZ ORSZÁGGYŰLÉS FELOSZLATÁSAKOR ? Rövidesen meghirdetik Kanadában az általános képvi­selőválasztásokat, a jelenlegi országgyűlés már feloszlott és -65 szék megüresedett. Kanada uj kormány megválasztása előtt áll. A most feloszlatott képviselőházban a ’iberálisok, akik 1935 óta vannak uralmon, 159 mandátummal rendelkeztek. A H'ogressziv konzervatív pártnak, amely elsőnek került <ura­­omra a Konfedciáció után 51 mandátuma volt. A CCF-nek 12, a Social Credit pártnak 15 hely jutott. Ezenkívül volt a ) Háznak 3 független képviselője, 5 hely pedig üres volt. A jelenlegi képviselőházban 49 liberális képviselő Onta­­ióból, 68 Quebecből, 19 pedig a Maritime, vagy tengeri tarto­mányokból. Nova Scotiából, New Brunswickből és Prince Edward Szigetből került ki. Newfoundland, British Columbia 's Manitoba tartományok mindegyikének 7—7 liberális kép­­'iselője volt. Saskatchewan 6. Alberta 4, Yukon és a North West Territories pedig 2 liberális képviselőt küldtek a kép­­dselöházba. A Konzervatív párt erejének nagyrésze Ontarióból ke­rült ki, szám szerint 33 képviselő. Quebec csupán négy kon­zervatív képviselőt választott, a tengeri tartományok 6-ot, ■British Columbia 3-at, Alberta és Manitoba 2—2-őt, Saskat­chewan pedig egyet. Newfoundlandnak, Yukonnak és a North West Territories-nek nem volt konzervatív párti képviselője. A CCF (szociáldemokrata párt) jóformán teljes egészé­­oen a Nyugatra támaszkodott. Hasonló volt a helyzete a Social Credit pártnak. 10 CCF képviselő Saskatchewanból. 7 British Columbiából, 5 Manitobából egy pedig a tengeri tartományok­ból került ki. A többi tartományokban e pártoknak nem volt egyetlen képviselője sem. A Social Credit összes tagjai — számban 15 — Alberté­ból (11) és British Columbiából (4) kerültek ki, amely két tar­tományban a páit tartományi vonalon hosszabb idő óta van már uralmon. Quebec, amelyből a legtöbb egyéni parlamenti “lázadó” került ki, küldte ki mind a három független, pártonkívüli kép­viselőt. Június 10-én eldől melyik párt szerzi meg a legtöbb mandátumot és kerül uralomra. h

Next

/
Thumbnails
Contents