Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-04-06 / 27. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epcdez Százezrek ajakán. Vörösmarty Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail ßtUtaeUcui PRICE 10 CENTS C a n a d a’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly áraT”Íö" cent VII. évfolyam, 27. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1957 április 6., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A LEGHA6Y0BB HATALOM A PÉNZ BESZÉL... Amióta a tizenkilencedik század közepén megindult a civilizált országok iparosodása, s az uj, gépesített munka­eszközökkel lehetővé vált, hogy a kellő tőkével és szaktudás­sal rendelkező vállalkozó rövid időn belül meggazdagodhassak anélkül, hogy fizikailag munkát kelljen kifejtenie, — azóta a világ testi és szellemi munkásainak körében állandóan fo­lyik egy bizonyos lelki izgatás, amely a pénzt, mint a javak megszerzésének eszközét megveti. Mi magunk is gyakran úgy érezzük, hogy a pénz “nem fontos”, hogy a pénz “piszkos” és hogy az, akinek “csak pénze” van, a hozzávaló lelki kultúra nélkül, az alacsonyabb fokon áll, mint a szegény, de kultúrált egyén, vagy szegény, de becsületes tömeg. A huszadik század minden diktatúrája élesen támadta és támadja azokat, akiknek van pénzük, s ehhez a propagandisztikus áramlathoz természetesen csat­lakozik minden nacionalista mozgalom, s gyakran a különféle vallásfelekezetek által vezetett szellemi mozgalmak is. Miután a világon rengeteg a szegény ember és kevés a gazdag, — s miután a gazdagság által nyújtott előnyök ellentétben állanak az emberek egyenlőségének elvével, ezért a “pénz megvetése” azok részéről, akinek pénzük nincs, de politikai jogaik van­nak, mindenkor népszerű szólam volt éspedig úgy a minden­napi társadalmi érintkezés során, mint a kül- és belpolitikusok körében. Az amerikai kontinensen majdnem mindenki a pénz után szalad, anyagi előnyökhöz igyekszik jutni akár az egészsége árán is. Mindenki, aki még csak rövid ideje tartózkodik a nyugati világrészen, szinte idegennek érzi magát, ha a dollár után fut, mert benne van még az a hazulról hozott megvetés a “szeny­­nyes anyagi javak” iránt. Az amerikai társadalomba való be­olvadás egyik legnehezebb fejezete éppen az, hogy az ember megtanulja a pénz belső értékét becsülni, s elválasztani ön­magában a pénzszerzés vágyát — az anyagiak iránti megvet.es érzésétől. Évek múlva azután megtanuljuk, hogy a dollárral való értékmérés nem valami erkölcstelen elv, hanem csupán a legegyszerűbb, a legkézzelfoghatóbb módja annak, hogy a javak értékét összehasonlítsuk. Akinek a munkája jobb, több dollárt kap. Akinek a feje jobban fog, akinek az izmai erő­sebbek. az nem magasabb rangot, nem több tiszteletet fog kapni, hanem több dollárt. Vagy ha nem, — akkor majd akad egy elkeseredett arab, aki leváltja a kelekótya diktátort. De Nassernél még sokkal jellemzőbb a Szovjetunió példája. A szovjetben március 31-én olyan mélyreható gazdasági rendszerváltozás következett be, ami­re talán még soha nem volt példa. Mindenekelőtt megszüntették a dollár-rubel közti beváltási kényszerfolyamot. Eddig mindenki, aki a szov­jetben (vagy a csatlós államokban) dollárt adott ki, azért csak 4 rubelt kapott. Az árfolyám most közel 10 rubelre emelkedik. Tekintettel arra, hogy a rabnemzetek szolgailag követik a szovjet parancsait gazdasági téren is, valószínű, hogy a dol­lár árfolyama Magyarországon is nemsokára az úgynevezett “fekete” kurzusra fog felemelkedni. Azok tehát, akik innen látogatásra hazautazhatnak, vagy akik pénzt küldenek, talán már nemsokára sokkal több pénzt fognak kapni a dollárjaikéi t, mint eddig. A szovjet nyilván a teljes anyagi csőd szélén áll. Sem a békés termelésre, sem a hadianyag­gyártásra nem elég az, ami a meghódított föld­területeken található. Dollár kell. s ezt kizárólag kereskedelem éspedig tisztességes kereskedelem útján kaphatják meg. Ezzel a bejelentéssel együtt arról is beszámolt a szovjet sajtó, hogy teljesen megszüntetik a szovjet centralizált gaz­dasági rendszerét. Az ott működő iparvállalatok felett ezen­túl nem Moszkva fog uralkodni, hanem helyi szervek, végső­fokon az egyes szovjet köztársaságok gazdasági minisztériu­mai. Kivéve az ötéves terveket, amelyeket ezentúl is Moszkvá­ban fognak elkészíteni, a részletterveket a helyi hatóságok fogják kidolgozni. A tervek végrehajtását és az elszámolások ellenőrzését ezentúl is Moszkvában fogják végezni, de uj, nem politikai jellegű szervek útján. Végül felállítanák egy központi technikai szaktanácsadó szervet, amely a szovjet pénzügyminisztérium alá lesz rendelve. Nagyban-egészben olyasféle gazdasági és pénzügyi rendszert akarnak tehát szov­­jetmódra megvalósítani, mint amely az amerikai kontinensen a nagy iparvállalatok igazgatási rendszerében fennáll. Elbirja-e a szovjet politikai rendszer ezt a “kapitalista A nemzetközi politikában hasonló a helyzet. Dik­tatúrák és diktátorok nagyhangú nyilatkozatok­kal fejezik ki megvetésüket a pénz, elsősorban a legjobb pénzfajta, a dollár Iránt. Mikor azután arra kerül a sor, hogy bombákon, börtönön, sorbaálláson felül valami megfoghatót is kell adni a népnek, akkor a legsötétebb diktátorok is ráébrednek arra, hogy a nemzetközileg bevált­ható valutát meg kell szerezni, — dollár nélkül sem békésen építeni, sem eredményesen hábo­rúskodni nem lehet. Jellemző példa erre az a kutyakomédia, amely most a szuezi csatorna megnyitása körül folyik. Nasser, aki máris kiérdemelte a “század legfelelőtlenebb diktátora” címét, tud­valevőleg azért államosította tavaly nyáron a csatornát, mert nem kapta meg a szovjettől a beigért 1200 millió dollárköl­­csönt, s mikor a Nemzetközi Fizetések Bankjától kért leg­alább 200 milliós kölcsönt, a bank legfőbb betevője, az USA megtagadta ezt a pénzt Nasser szovjetbarát magátartása miatt. Erre következett a csatorna birtokbavétele, a szuezi háború és annak minden folytatása. Ma, közel egy évvel ez­után, a csatorna — papíron — ismét nyitva volna, de azt a fő kliensek, az angol és francia olajszállító hajók nem hasz­nálják, mert Egyiptom egyoldalúan zsebre akarja vágni a tel­jes használati díjakat. A kuwaiti olajvidékről Törökországba vezető uj közvetlen olajvezetékek tervei máris elkészül­tek, az Afrikát megkerülő óriás olajszállító ha­jók egy része máris üzemben van, úgy hogy a szuezi csatorna anyagilag máris kisjelentősé­­gűvé vált Egyiptom számára a távoli jövőre nézve. A közvetlen jövő megmentése érdekében most Nasser el­fogadta. hogy a csatornadíjak 25[ < -át a Nemzetközi Bankhoz fizessék be a használók, további 5%-ot pedig Egyiptom fog a szuezi részvényesek kielégítési alapjára befizetni. Ennek tete­jében Nasser tízmillió dollár kölcsönt kér a Nemzetközi Bank­tól, hogy a csatornán való áthajózáshoz szükséges vontató­hajó-parkot biztosítsa, mert enélkül a csatornából még annyi jövedelme sem lesz, mint a jelenpillanatban. Tízmillió dollár az itt szóbanforgó gazdasági értékekhez képest semmi. Mégis ez a kis összeg az, amin Nasser egész jövője áll, vagy bukik. Ha megkapja — aminthogy valószínűleg megkapja ezt a kis alamizsnát — akkor majd nemsokára olvashatjuk a szovjet sajtóban, hogy Nasser is “a kapitalisták láncos kutyája” lett. jellegű” gazdasági átalakulást ? Kérdés. A magyar és a lengyel események megmutatták, hogy a kommunista szisztémában a legkisebb szabadság engedése is elkerülhetetlenül forrada­lomra vezet. Kruscsevék éppenolyan analfabéták gazdasági téren, mint Nasser. A szovjet vezetők azt hiszik, hogy kapitalista jellegű ipari organizációt be lehet vezetni anélkül, hogy a kapitaliz­mus alapelvét, a szabad vállalkozás elvét is bevezessék. Csa­­'ódni fognak, s a bekövetkező események újra forradalmakra, újra a szovjet meggyengülésére fognak vezetni. A “piszkos pénz” hozzá fog járulni a politikai légkör megtisztításához. Mert a pénz a legnagyobb hatalom. Dr. Pangloss. ma* «• <♦> <♦> •»> ÚJABB SZOVJET FIGYELMEZTETÉS ANGLIÁNAK A bermudai tárgyalások, a közelkeleti viszonylagos nyu­galom lassan megnyugtatták a világot, de nem a Szovjetuniót. Sorozatos figyelmeztetései a különböző államok részére arra mutatnak, hogy a bolsik diplomáciai hadjárattal akarják az egyensúlyt megbontani. Legutóbb Angliát figyelmeztették az atomháború következményeire abban az esetben, ha valame­lyik NATO ország támadólagosan lépne fel a Szovjettel szemben. Mindig csak az a baj, hogy a Szovjetunió ijedezik és fé! a támadástól. A Szovjet azzal okolja meg fenyegetését, hogy a bermudai tárgyalások eredményeként az Egyesült Államok és Nagybritannia rátértek az atomháború útjára. AZ ELEMI CSAPÁSOK EGY HETE TARTANAK AMERIKÁBAN. A szokatlan időjárás, hóviharok; forgószelek már egy hete szántják végig az Egyesült Államokat. A legutolsó napokban pedig tornádók, szélviharok döntik romba a házakat, pusztí­tanak emberéletet. A halálos áldozatok száma meghaladja a százat. A kár több millió dollárra rúg naponta. Az Egyesült Államoknak szinte egész területe áldozata a rendkívüli idő­járásnak Alaszkától le egészen Texasig. Az Északról betört hidegáramlat nálunk is érezteti hatását, eddig azonban a Mindenható megóvta Kanadát súlyosabb károktól. Reméljük, hogy szomszédaink is fellélegezhetnek, mire e sorok napvilá­got látnak. KÖZELKELET A VILÁGESEMÉNYEK GYÚJTÓPONTJÁBAN--------------o--------------­A Jordán-i események újból a Közelkeletet helyezik az érdeklődés előterébe. A kabinet lemondása valószínűleg polgárháborúba dönti az országot és az ifjú Husszein király sorsa is meg van pecsételve. Minden belső zavargás ugyanis nemcsak a jordáni csapatokat vonná be a harcokba, de az ott állomásozó sziriai, szaudi-arábiai, sőt iraki csapatokat is. Ami magával hozná az Izraellel való harcok fellán­golását is. A Nebulsi kabinet, melynek tulajdonkép­peni feje az erősen baloldali érzelmű Abdullah el Remaui, a kimondottan kommunistaellenes Husszein-től azt követelte, hogy vesse el az Eisenhower elvet, állítsa le az U.S. segítsé­get, hozza helyre a jóviszonyt a Szovjetunió­val és lépjen szövetségi viszonyba Egyiptom­mal és Szíriával. A damaszkuszi rádió híradása szerint két gyilkossági kísérletet hiúsított meg a rendőr­ség a király ellen. Mindkét kísérlet minden bizonnyal a kommunisták kezdeményezése volt. A király komoly figyelmeztetést intézett Szíria felé, megígérve, hogy a sziriai erőket ki fogják utasítani Jordánból, ha a kommunista merényletek nem szűnnek meg, melyeket Szí­riából szerveznek.---------------------------------O---------------------------­IRÁNI EMBERRABLÓK-----------—-o---------------­Az iráni csapatok összeütköztek azzal az emberrabló bandával, mely a múlt héten el­rabolt és legyilkolt három amerikai állampol­gárt. A banditák közül hármat lelőttek. Az U.S. azonnal beszüntette az Iránnak szánt segélyt. A miniszterelnök kénytelen volt le­mondani, mert az amerikai állampolgárok megölése arra enged következtetni, hogy az ország bizonyos megyéiben a közbiztonság nem kielégítői Több társminiszter vele együtt távozik, hogy az uj kormányelnöknek szaba­dabb keze legyen a kormányalakításban. Az utódot, jól beavatott körök Dr. Munucherb EgbaVban látják, aki éppúgy kommunista­ellenes és nyugatbarát, mint elődje volt. JUGOSZLÁVIÁBÓL HAZATÉRNEK A MAGYAROK-----------:—o-------------­Háromszázhúsz magyar kivánt visszatérni Magyarországra Jugoszláviából, jelenti az E.N. menekültügyi bizottsága Belgrádból. Ez­zel mintegy kétezer menekült tért vissza a letiport országba. A visszatérésnek két oka lehet : a mene­kültek ÁVO-sok, vérbeli kommunisták, avagy a jugoszláviai fogadtatás olyan, hogy annál még a mostani magyar helyzet is jobb. Tudjuk, mit tehet az E.N. bizottság, rendes Lolmácsai nincsenek, csak a jugoszláv terror alatt élő. magyarul beszélő kommunisták “fordítják” a menekültek panaszát. Vájjon milyen lehet ezeknek a szerencsétlen magya­roknak a sorsa Tito országában, ha helyette inkább, a hazai poklot válasszák. Az is igaz, hogy az Egyesült Államok kor­mánya kijelentette, hogy Jugoszláviából és más kommunista országból, nem fogad be menekülteket. Valószínűleg más ország is így gondolkozik. A reményüket vesztett mene­kültek tehát a jugoszláv rabszolgasors he­lyett, inkább a magyar földön való rabságot és halált választják. Az E.N. tagjai legalább ennek a kérdésnek a megoldását szorgalmazhatták volna. Az emberi jogok mindenkire egyformán alkalma­zandók, még akkor is, ha valaki véletlenül cseberből-vödörbe esett. Szerintünk az volna a megoldás, hogy erősebb szűrést kellene al­kalmazni, de nem volna szabad megengedni, hogy ártatlan magyarok ezreit végezzék ki megint, csak azért, mert a két rossz közül a kevésbbé rosszat választották. Tudjuk, hogy a visszatérés : halál, vagy élő-halált jelentő recski szabadság... Ha szereted Hazád s Magyarságod : Olvassad a “Kanadai Magyarság”-ot! IZRAEL AGGODALOMMAL FIGYELI AZ ANGOL KIÜRÍTÉST--------------o--------------­Az angol csapatok az 1948-as megegyezés alapján kiürítették Akaba kikötőjét és felrob­bantották a lőszerkészletet. Izrael aggodalom­mal figyeli a kiürítést és nem titkolja csaló­dását afelett, hogy az angolok kivonják csa­pataikat. mert a békés együttélés zálogát lát­ták abban, hogy brit katonák őrködnek a nyu­galom felett. A SZOVJET “ÜLÉSEZIK”---------------O--------------­A játék megindult. A nagy változás tervét Kruscsev már bejelentette, most miután azok, akik a korbácsot a kezükbe kaparintották már határoztak, a szovjet képviselőháznak is meg KELL szavazni a rendszerváltozást. A meg­figyelőknek az a véleménye, hogy lesznek látszatviták, felszólalások a javaslat mellett és ellen, de az nem vitás, hogy az ipar de­centralizálását a képviselőház, mint a szovjet demokrácia legfelső döntő fóruma meg fog­ja szavazni, — ahogy azt már megszoktuk. -------------------------—o----------------------------­VÁLTOZNAK AZ IDŐK...---------------o--------------­Fontainebleauban, angol, francia és ameri­kai díszszázadok tisztelgése közben vette át Hans Speidel altábornagy a NATO földi csa­patainak főparancsnokságát. A tiszteletadás közben a francia csendőrség zenekara lassan játszotta a “Deutschland über Alles”-t Speidel altábornagy pedig feszes tiszteletadással adó­zott a parancsnoksága alá lépett nyolc ország zászlóinak. Ki hitte volna ? ZAVARGÁSOK CHILÉBEN--------------o-------------­Az infláció miatt súlyos zavargások kez­dődtek Csilében. A miniszterelnök, Carlos Ibanez figyelmeztette a lakosságot, hogy a katonaság fegyverét is fogja használni, ha az első felszólításra nem engedelmeskednek. Santiagoban többezer tüntetőt oszlattak fel harckocsikkal és katonasággal. A tüntetők a kormányépületeket kövekkel dobálták meg és nagy károkat okoztak. KÁDÁR ÉS BULGANIN MOSZKVAI POHÁRKÖSZÖNTŐJE-------0------­A Népszabadság március 22-i száma közli Kádárnak és Bulganinnak Magyarország moszkvai nagykövete fogadásán elhangzott beszédeit. “A nehéz napokban — mondotta Kádár a magyar szocialista forradalom megvédéséért folyt harcokban együtt küzdöt­tek a magyar földön azok az igaz magyar ha­zafiak, akik fegyvert ragadtak a magyar pro­letárdiktatúra védelmére és azok a szovjet emberek, akik a proletár internacionalizmus magasztos elve alapján siettek népünk segít­ségére. Ezekben a harcokban újabb közösen kiöntött vér szentelte meg a szovjet és a ma­gyar nép barátságát.” Bulganin szerint ezen a barátságon “mint sziklaszilárd falon zúdultak szét a nemzetközi reakció mesterkedései, ami­kor megkísérelték kiszakítani a magyar nép­­köztársaságot a szocialista országok testvéri családjából.” A két alak e beszédekben is hű maradt önmagához. “FELEJTHETETLEN OKTÓBER”--------------o-------------­A “Sztandar Moldych” (Az Ifjúság Zászla­ja) című lengyel ifjúsági napilap körkérdést intézett fiatal olvasóihoz, hogyan vélekednek a mai helyzetről, mi a sorsdöntő élményük, hogyan látják a jövőt ? Egy 23 éves varsói kereskedelmi alkalmazott ezt felelte : “Leg­nagyobb élményem 1956 októbere Lengyelor­szágban és Magyarországon. A magyar nép októberi cselekedetét sem én, sem egész nem­zedékem, sem az egész lengyel nép soha nem fogja elfelejteni. A felejthetetlen október éle­tem elhatározó.élménye marad.”

Next

/
Thumbnails
Contents