Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-03-23 / 23. szám

Még jőni kell, még jőnl fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Hungarian semi weekly Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto (fyuttiMiut 0%u*tq4vUeuM »AAAAAAü Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Szerkeszti : KENESE1 F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam 23. szám. Ára : 10 Cent, Toronto, 1957 március 23., szombat MEGÉRTÉS ÉS SZERETET Számos ízben foglalkoztunk már lapunk hasábjain azok­kal a néha szinte megoldhatatlan lelki problémákkal, amelyek magyar honfitársainkra várnak azokban a küzdelmes első években, amelyeket uj hazájuk, Kanada földjén töltenek. Még a szabadságharc kitörése előtt, amikor évente csak néhány­­ezer uj magyar bevándorló érkezett az osztrák és német tá­borokból, rámutattunk arra, hogy a nyugati kontinensen az élet más, mint Európában, s hogy ezért minden magyarnak szeretettel és rosszindulatú kritika nélkül kell fogadnia azt, amit itt talál, — s minden nem magyar kanadainak szeretettel és megértéssel kell segítenie az emigránsokat addig, amíg ma­guk is teljesen kanadaivá alakulnak át. A szabadságharc egyre özönlő magyar menekültjei sok szempontból más helyzetben vannak, mint azok, akik még 1945-ben, vagy az 1947-től 49-ig tartott nagy kivándorlási hullámmal érkeztek Kanadába. A most érkező menekültek nagyobb számban, váratlanabbul töltik meg a kanadai élet egyes szektorait, mint a régebbi, fokozatos magyar bevándor­lás résztvevői. Ezért van az, hogy az emigrációval velejáró természetes problémák élesebben jelentkeznek, mint régeb­ben, s legutóbb a legilletékesebb kormánykörök hívták fel a figyelmünket a magyar emigránsokkal szemben elhangzott egyes bántó sajtónyilatkozatokra, azzal a határozott kéréssel, hogy foglaljunk állást ebben az ügyben. Ami történt, mindössze annyi volt, hogy egy magyar emi­gráns csoport, akiket a Calgary-i üdvhadsereg ideiglenesen a saját tömegszállásán helyezett el, hangosan és szenvedélye­sen tiltakoztak az elszállásolás minősége ellen, majd kisebb­fajta tüntetésbe kezdtek az üdvhadsereg utcájában. Erre vá­laszolva, egyik legnagyobb helyi napilap vezércikkben utasí­totta rendre a rakoncátlan fiatalembereket, akik a helyi szo­kásokkal és rendszabályokkal ellentétesen viselkedtek. Akár jogos volt a magyar emigránsok tiltakozása, akár nem, abban feltétlenül igaza van a Calgary-i lapnak, hogy botrányt okozni senkinek sem szabad, Iegkevésbbé most érkezett magyar be­vándorlóknak. A Calgary-i lap azonban nemcsak a rendzavarokat uta­sítja rendre, hanem olyan általánosító megjegyzéseket is tesz, amelyek a kanadai közvélemény egy elenyésző kisebbségé­nek az álláspontját fejezik ugyan ki, de hatásuk mégis rom­boló és az egyéni, lelki tragédiák egész özönét képes elindí­tani. Ezt írja a Calgary Herald egyebek között : “Beszéljünk őszintén : ha azok, akik hozzánk érkeznek, nem hajlandók kanadaiakká lenni és úgy viselkedni, mint a kanadaiak, akkor el kell készülniük arra, hogy vissza kell térniük oda, ahonnan jöttek. Ha itt akarnak maradni, meg kell tanulniuk, hogy cső­cselékszerű fellépésnek nincs helye a mi rendszerünkben, amely a jogra és a közrendre van alapítva. Ha ezt nem tanul­ják meg, innen menniük kell. A kanadaiak nem fogják eltűrni az ilyen viselkedést, s a szóbanforgó 22 magyar okosabban teszi, ha ezt mindjárt eleve megjegyzi magának.” Az ügy érdemi részében — abban, hogy a 22 magvaV emigráns modortalan fellépését méltóképpen kritizálja, tel­jesen igaza van a Calgary-i lapnak ; a magunk részéről örü­lünk, hogy rendreutasítja ezeket a fiatalembereket, akik os­tobaságukkal mérhetetlen kárt okoznak a magyar emigráció­nak, — éppenúgy, mint mindazok a magyarok, akik az utóbbi években közönséges bűncselekményekben, mint vádlottak sze­repeltek, — éppenúgy, mint azok a magyar születésű gaz­emberek, akik Kanadában a világpusztító kommunizmus sze­kerét tolják. Mégis nagy hiba volt a Herald részéről, hogy “visszaküldéssel” fenyegeti azokat, akik “nem hajlandók kanadaivá válni.” Éppen ez a legnehezebb pont az emigráns életében, s ebben az emigráns joggal elvárhatja, hogy a ka­nadai sajtó részéről elsősorban megértést kap, s csak másod­sorban kritikát. “Szivet cseréljen, aki hazát cserél” — könnyű volt ezt írni a 48-as szabadságharc emigránsait kritizáló költőnek. Megtenni annál nehezebb. Az a magyar szív, amely szívesen ontotta vérét a kommunista elnyomás elleni harcban, itt Ka­nada földjén is azért a magyar hazáért dobog. Az emigráns magyarul tanult meg beszélni, imádkozni, harcolni, szenvedni, szeretni, — egyszóval magyarul élt. Az ő számára ma még nincs jelentősége annak a skót-brit-ir-f randa-tradíciónak, amelyre Kanada jogi és társadalmi intézményei alapulnak. Ezeket az intézményeket az újonnan jött emigráns nem érti, s mivel a nyelvet sem érti meg, nem is tudja, mit kívánnak tőle tulajdonképpen. Éppen a Calgary-i eset mutat erre élénk példát. Az ottani felháborodás oroszlánrésze azért tört ki, mert a tiltakozók a tulajdonos engedélye nélkül, idegen — üres — telken vonultak át. Magyarországon például soha nem vették komolyan a telektulajdonos azon jogát, hogy a földjén megtiltsa idegenek átjárását ; Kanadában azonban ez a jog nagycnis élő valami, s a jogrendszer egyik alappillére. A ma­gyar bevándorlóknak ezt valóban meg kell tanulnia, — de az őt befogadó kanadainak meg kell értenie, hogy ez a régi ha­zában másként volt. A kanadai polgárnak természetes, hogy rendesen megfizeti az adóját, s nem jut eszébe senkinek, hogy adócsalást kövessen el. Magyarországon azonban — különösen a kommunista terror óta — mindenkinek az adója úgy van megszabva, hogy azt, úgyse képes megfizetni, az adóalapot úgyis el fogja tagadni, — eltekintve attól, hogy o kanadai kormány valóban a polgárok javára használja fel a dolláro­kat, míg a magyar kommunista rendszer egyszerűen az orosz rablóknak adja oda a dolgozók keresetét. Amíg egyrészről he­lyes tehát, hogy KONKRÉT ESETEKBEN azt követelje a kanadai közvélemény és sajtó, hogy a magyarok engedelmes­kedjenek az itteni szokásoknak, — addig másrészről óvakodni kell minden általánosítástól, s minden kritikát TELJES MEG­ÉRTÉSSEL szabad csak gyakorolni. A most érkező magyar emigránsoktól szintén a legna­gyobb megértést várja el nemcsak a kanadai angolok, hanem a kanadai magyarok közössége is. Meg kell érteni, hogy min­den bevándorolt üres lappal kezdi itt az életét. Semmi otthoni foglalkozásnak, semmi otthoni beosztásnak, rangnak, diplo­mának nincs jelentősége, mert még ha le is lehet fordítani angolra azt a szolgálati bizonyítványt, vagy egyetemi lecke­könyvet, a tartalmat, a mögötte rejlő valódi értelmet itt nem érthetik meg. El kell tehát fogadni kezdetben az alacsonyabb­­rendű foglalkozást, a kis beosztást, a kevésbbé művelt embe­rekkel való együttdolgozást. Amint valaki tűrhetően megta­nult angolul, magától fel fog bukkanni a tehetsége (ha van) i és javulni fog úgy a fizetése, mint a megbecsülése. Ebből a szempontból a most érkező honfitársaink sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint azok voltak, akik csak a lágerélet hosszú, idegölő évei után kerültek ki végleges hazájukba ; mi például a fizikai éhezés, teljes lerongyolódás során tanultuk meg becsülni azt az aránylag kicsiny megélhetést, ami az első években itt jutott nekünk. A Kanadában születettekhez ké­pest gyenge volt az életnívó a kezdet hónapjaiban, de a láger­­élethez, pláne az otthoni nyomorhoz képest mérhetetlenül ma­gas volt mégis. Ez az átmenet hiányzik az újonnan jövő me­nekülteknél. Kérjük tehát testvéreinket, hogy ennek ellenére ne higyjék egy pillanatig sem azt, hogy Kanada, amely ingyen utazást biztosított, az idegőrlő bevándorlási formaságok mel­lőzésével, azonnal beutazást adott, egyúttal teljes ellátást, vagy akár a régi kanadaiakkal mindjárt kezdetben megegyező megélhetést fog biztosítani nekik. Ezt nem lehet elvárni sen­kitől, — s ezt követelni nemcsak jogtalan, hanem igazságta­lan is éspedig azokkal a magyarokkal szemben is, akik csak évek keserves munkájával váltak gazdaságilag teljesjogú ka­nadai polgárokká. A megértés az, amely kell, hogy eltöltse azoknak az emigránsoknak minden gondolatát, akik úgy ér­zik, hogy itt, a szabad földön még nem találták meg pénzügyi szabadságukat. Még egy fontos kérdésre kell kitérnünk ezzel kapcsolat­ban. Egyesek körében az a meggyőződés alakult ki, hogy a Calgory-i hangos jelenetet, s más hasonló kisebb problémákat a Kanadába menekültként becsempészett kommunista agitá­torok izgatása idézte elő. Mi azt hisszük, hogy ez tévedés. Az nem vitás, hogy a magyar bábkormány számos kommunista bujtogatót csempészett ki a mostani menekülés során, s hogy a bolsevisták ezt a végtelenül aljas eszközt is fel fogják hasz­nálni a nyugati világ egységének megbontására. Nem volná­nak kommunisták, ha ettől visszarettennének. De mi azt hisz­­szük, hogy' ezek az agitátorok jobban vannak iskolázva, sem­mint, hogy ilyen átlátszó eszközökkel dolgoznának, mint a Calgary-i “tüntetés.” Mi magunk is tudunk nem egy alakról, aki Magyarországon még 1956-ban is kommunista bizalmi ál­lást töltött be. s ma mint menekült a nyugati kontinensen él. A kanadai kormánynak kiváló eszközei vannak arra, hogy éppen a szabadság érdekében méltó módon járjon el azok ellen, akik a szabadság eltiprásáért dolgoznak, — tehát a kommu­nisták ellen. MINDEN MAGYAR BEVÁNDORLÓ KÖTELES­SÉGE, hogy kímélet nélkül lelplezze mindazokat, akik kom­munistabarát tevékenységet folytatnak idekint. Akár a leg­közelebbi RCMP (szövetségi rendőrség) útján, akár a mi la­punk útján KÖZÖLNI KELL a kormánnyal az ilyen aljas ügynökök nevét és címét. Nem az számít, hogy valaki odaha­za milyen foglalkozási ágban működött, hanem az, hogy itt milyen tevékenységet fejt ki. A kanadai emberek nagyrésze politikailag naiv ; az ország mérhetetlen gazdagsága és sza­badsága miatt sokan hiszik — még a közigazgatási tisztvise­lők közül is, — hogy “nálunk ez lehetetlen.” A kommunista agitátorok leleplezése tehát MAGYAR ÉS KANADAI KÖZ­ÉRDEK. Ami azonban az emigránsok és a többi kanadai lakos közötti érintkezést illeti, ebben egyedül a megértés és a köl­csönös szeretet az, ami a kezdeti évek nehézségein átsegíthet bennünket. Mi megpróbáljuk a kanadai közvéleményt ebben az irányban befolyásolni : minden magyar bevándorló köte­lessége és érdeke, hogy ebben segítsen bennünket. RÄMON MÄGSÄYSÄY,............. a Fülöp-szigctek köztársasági elnöke repülőszerencsétlenség áldozata lett ; valószínűleg kommunisták által elkövetett sza­botázs okozta halálát. Magsaysay igazi szabadságharcos volt, a kommunisták egyik legerősebb, legbölcsebb ellensége. Ha­lála — vagy meggyilkolása — arra fogja kényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy a Csendes óceán ezen részén meg­erősítse katonai támaszpontjait. Mi újság a nagyvilágban ? Legforróbb a talaj Egyiptomban. Az E.N.­­et képviselő parancsnokot, Burns tábornokot egyszerűen félrelökték és az egyiptomi pol­gári közigazgatás bevonult a Gaza területre. A múlt héten még izraeli csapatok tartották megszállva ezt a területet és csak az E.N. és főleg az U.S. nyomásának engedve adták át az E.N. megszálló erőinek a földsávot. Jeruzsálemből Golda Meir, Izrael 59 éves külügyminiszternője, figyelmeztette Egyip­tomot és az arab államokat, hogyha az Aka­­ba öböl hajózását akadályozzák, akkor izraeli csatahajók fogják biztosítani a zsidó keres­kedelmi hajókat ezen a területen. Ez nyilván összeütközésekre vezetne. Hozzátette még a külügyminiszternő, aki egyébként útban van New York felé, hogy minden esetleges táma­dást, portyázást a Gaza területből, Izrael meg fog torolni. Nassernek ezzel az újabb lépésé­vel sikerült a figyelmet ismét a Közelkeletre irányítani. Túl sokat szerepel és már kezd unalmassá lenni ez a téma. Írország éppen ellenkezőleg, visszafordul a múlt felé a legutolsó választásokon újból megválasztotta a 74 éves, félvak Eamon de Valera-t miniszterelnöknek. A világ közvé­leménye szerint de Valera nem fogja megol­dani tudni azokat a problémákat, melyek most eléje tornyosulnak és felfelé ívelő tekintélye és karrierje most derékba törik. Sokan Eden­­nel hasonlítják össze, aki ugyancsak nem tu­dott megbirkózni a sors által nekijuttatott feladattal. Írország ugyanis súlyos gazdasági problémákkal küzd, melyeket csak a legdur­vább módszerekkel lehetne megoldani, amit az írek nem tudnak elviselni. Nagybritannia ugyancsak zavarokkal küzd. Nem sikerült az utolsó pillanatban megaka- Iály-ozni a hajómunkások sztrájkját, akik 10% fizetésemelést követeltek, amit nem ad­tak meg nekik. Több mint 200.000 munkás hagyta el a hajóépítőműhelyeket szombaton délben és így 70 hajóműhelyben állt meg a munka. Az angol Orvosi Kamara közel 21.000 tagja be akarja szüntetni a munkáját a kor­mány szolgálatában, mert nem engedélyezték i 24%-os fizetésemelésüket. A miniszterelnök azonban szerencsés helyzetben van, mert ép­­oen Eisenhower elnökkel tárgyal Bermudá­ban. Az angolok nagy reményekkel néztek a találkozás elé, mert ennek kellene helyrebil­­entenie a barátság mérlegét. Mindenesetre a találkozás mindkét félnek jót tesz, mert Eisenhowernek jól fog esni a kellemes, me­­eg éghajlat, Macmillan miniszterelnöknek oedig a távoliét. így úgy látszik, hogy sike­rült összekötni a kellemest a hasznossal. Egyesek már a tanácskozások eredményét is előrelátják s megjósolták, hogy Anglia csökkenteni fogja a Németországban állomá­sozó csapatai számát, bár ez valószínűleg csak a nyugatnémet választások után fog megtörténni az ősszel. Nagybritannia négy hadosztállyal és hadászati repülőerőkkel já­rult hozzá az Atlanti Erőkhöz, ezt a katonai erőt majdnem egy harmaddal akarja most csökkenteni. Ghana-ban a csecsszopó államban, máris véres felkelés zavarta meg a megnyitás ün­nepi hangulatát. Még most sem egészen tisz­tázott, hogy a félig civilizált törzsfőnökök miért is lázadtak fel. A keletnémet kormány nyilvánosságra hoz­ta azokat a feltételeket, melyek vonatkoznak a megszálló szovjet csapatokra. A szerződés értelmében a szovjet erők garantáltan nem fognak beleavatkozni az ország belügyeibe és a keletnémet állam törvényei vonatkoznak a szovjet hadsereg tagjaira és családtagjaikra is, addig míg ezen a területen tartózkodnak. Csak próbálnának a keletnémetek egy kicsit felkelni, meglátnók, hogy a szovjet megszál­lók mennyire nem avatkoznak bele a bel­­ügyekbe. Sukarno miniszterelnök, diktátorrá léptette elő magát Indonéziában, hogy megakadályoz­za amúgyis gyenge lábon álló kormánya bu­kását. Ez a lépés statárium alá helyezett 80 millió embert s így reméli, hogy az utolsó hetek nyugtalan kitöréseit meg tudja fékezni. A lázadások oka a kormányban mutatkozó korrupt, erkölcstelen közigazgatás, és az árak­nak hirtelen, minden ok nélkül való emelke­dése. Indiában még hetekig fog tartani, míg az utolsó szavazatot is megszámolják, de már most majdnem bizonyos, hogy Nehru minisz­terelnök és pártja, a Congress Party, túlnyo­mó többséggel fog a kormányzás és közigaz­gatás székeibe visszatérni. Körülbelül 90— 100 millió szavazat esett ebben a választás­ban. A nyugtalanító hírek Nehru részére és nem tagadjuk számunkra is azok, hogy a kommunista párt tagjainak a száma megnö­vekedett. Az Egyesült Áramok Szenátusának albi­zottsága előtt azzal vádolták Kanada köve­tét Egyiptomban, E. Herbert Norman-t, hogy kommunista volt. Pearson külügyminiszter haragosan tiltakozott a vád ellen. A képvise­lőházban Pearson kijelentette, hogy “az ilyen minden alapot nélkülöző rágalmakat és gya­núsításokat azzal a megvetéssel kell kezelni, amelyet megérdemelnek.” Mr. Pearson azt is kijelentette, hogy Mr. Norman előélete telje­sen tiszta és a kormány bizalma igazolt volt. Augusztus végéig 30.000 uj bevándorlót fognak átvehetni a hatalmas “hídon”, mely­nek első repülőgépe, vasárnap érkezett Van­couverbe. Az “ABC” járatok, “Air Bridge to Canada”, összesen 5.000 magyar menekültet is hoznak az uj hazába, a többi angol beván­dorló lesz. A magyarok további beígért szá­mát hajókon fogják ideszállítani. Az uj megállapodás szerint, melyet a múlt héten írtak alá az érdekelt felek, az angolok hat hónapon belül kivonják csapataikat Jor­dánból. Hat éven át Jordán mintegy 12 millió dollárt fog fizetni Angliának és ennek fejében Anglia lőszert fog szállítani, valamint áten­gedi a katonai épületeket, berendezést és te­rületet Jordánnak. Anglia ezzel a szerződéssel beszüntette Jordán támogatását, mely évi 35 millió dollár volt. Ezt az összeget, mely a költ­ségvetés nagyobbik fele volt, Egyiptom, Sy­ria ,és Saudi Arábia fogják pótolni... ha fogják, Cubában a lázadások, lövöldözések és for­radalmi kísérletek hozzátartoznak a minden­napi élet apróságaihoz. Lehetséges, hogy a magyar események hatottak a cubaiakra, mert azóta tartanak a kísérletek, hogy leráz­zák a vaskezű Batista uralmát. A múlt hét közepe óta, a kormánycsapatok mintegy 100 személyt lőttek le a lázadások és forradalmi kísérletek leverése közben, csupán Havana­­ban.és közelében. Az egyetemi hallgatók, akik I idei Castro forradalmi vezért támogatják, megkísérelték meggyilkolni a diktátort. Castro már 1953-ban megkísérelt egy siker­telen forradalmat. EGYIPTOMI KATONASÁG ÉS RENDŐRSÉG vonult be El Aris-ba, hogy átvegye ennek a területnek a védelmét az E.N. csapatoktól, jelentik megbízható helyről. Az egyiptomi összekötő tisztek értesítették az E.N. meg­szálló erőit, hogy ezen lépésre azért van szük­ség, mert egyiptomi csapatok fogják ellátni a Sinai félsziget ezen részén a védelmet. El Aris mintegy 25 mérföldre van Nyugatra a Gaza sávtól. Fontos pontja volt a védelem­nek az izraeli támadás előtt. Higyjél a Nemzet feltámadásában ! ÍVIAKARIOST LONDONBA HOZZÁK TÁRGYALÁSRA Az angliai újságok írják, hogy a kormány Makarios püspököt, száműzetéséből, a Sey­chelle szigetekről Londonba koz ák, hogy Cyprus sorsáról tárgyaljanak vele. A hírt hi­vatalos helyen nem erősítették meg. A SZOVJET * ÉS A KÖZELKELET... Isztambulból jelentik, hogy a szovjet hajó­­forgalom a Boszporuszon át megháromszoro­zódott a múlt évben. A szovjet mind több és több árut, fegyvert szállít a Közelkeletre. '

Next

/
Thumbnails
Contents