Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-23 / 23. szám
Még jőni kell, még jőnl fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Hungarian semi weekly Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto (fyuttiMiut 0%u*tq4vUeuM »AAAAAAü Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Szerkeszti : KENESE1 F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam 23. szám. Ára : 10 Cent, Toronto, 1957 március 23., szombat MEGÉRTÉS ÉS SZERETET Számos ízben foglalkoztunk már lapunk hasábjain azokkal a néha szinte megoldhatatlan lelki problémákkal, amelyek magyar honfitársainkra várnak azokban a küzdelmes első években, amelyeket uj hazájuk, Kanada földjén töltenek. Még a szabadságharc kitörése előtt, amikor évente csak néhányezer uj magyar bevándorló érkezett az osztrák és német táborokból, rámutattunk arra, hogy a nyugati kontinensen az élet más, mint Európában, s hogy ezért minden magyarnak szeretettel és rosszindulatú kritika nélkül kell fogadnia azt, amit itt talál, — s minden nem magyar kanadainak szeretettel és megértéssel kell segítenie az emigránsokat addig, amíg maguk is teljesen kanadaivá alakulnak át. A szabadságharc egyre özönlő magyar menekültjei sok szempontból más helyzetben vannak, mint azok, akik még 1945-ben, vagy az 1947-től 49-ig tartott nagy kivándorlási hullámmal érkeztek Kanadába. A most érkező menekültek nagyobb számban, váratlanabbul töltik meg a kanadai élet egyes szektorait, mint a régebbi, fokozatos magyar bevándorlás résztvevői. Ezért van az, hogy az emigrációval velejáró természetes problémák élesebben jelentkeznek, mint régebben, s legutóbb a legilletékesebb kormánykörök hívták fel a figyelmünket a magyar emigránsokkal szemben elhangzott egyes bántó sajtónyilatkozatokra, azzal a határozott kéréssel, hogy foglaljunk állást ebben az ügyben. Ami történt, mindössze annyi volt, hogy egy magyar emigráns csoport, akiket a Calgary-i üdvhadsereg ideiglenesen a saját tömegszállásán helyezett el, hangosan és szenvedélyesen tiltakoztak az elszállásolás minősége ellen, majd kisebbfajta tüntetésbe kezdtek az üdvhadsereg utcájában. Erre válaszolva, egyik legnagyobb helyi napilap vezércikkben utasította rendre a rakoncátlan fiatalembereket, akik a helyi szokásokkal és rendszabályokkal ellentétesen viselkedtek. Akár jogos volt a magyar emigránsok tiltakozása, akár nem, abban feltétlenül igaza van a Calgary-i lapnak, hogy botrányt okozni senkinek sem szabad, Iegkevésbbé most érkezett magyar bevándorlóknak. A Calgary-i lap azonban nemcsak a rendzavarokat utasítja rendre, hanem olyan általánosító megjegyzéseket is tesz, amelyek a kanadai közvélemény egy elenyésző kisebbségének az álláspontját fejezik ugyan ki, de hatásuk mégis romboló és az egyéni, lelki tragédiák egész özönét képes elindítani. Ezt írja a Calgary Herald egyebek között : “Beszéljünk őszintén : ha azok, akik hozzánk érkeznek, nem hajlandók kanadaiakká lenni és úgy viselkedni, mint a kanadaiak, akkor el kell készülniük arra, hogy vissza kell térniük oda, ahonnan jöttek. Ha itt akarnak maradni, meg kell tanulniuk, hogy csőcselékszerű fellépésnek nincs helye a mi rendszerünkben, amely a jogra és a közrendre van alapítva. Ha ezt nem tanulják meg, innen menniük kell. A kanadaiak nem fogják eltűrni az ilyen viselkedést, s a szóbanforgó 22 magyar okosabban teszi, ha ezt mindjárt eleve megjegyzi magának.” Az ügy érdemi részében — abban, hogy a 22 magvaV emigráns modortalan fellépését méltóképpen kritizálja, teljesen igaza van a Calgary-i lapnak ; a magunk részéről örülünk, hogy rendreutasítja ezeket a fiatalembereket, akik ostobaságukkal mérhetetlen kárt okoznak a magyar emigrációnak, — éppenúgy, mint mindazok a magyarok, akik az utóbbi években közönséges bűncselekményekben, mint vádlottak szerepeltek, — éppenúgy, mint azok a magyar születésű gazemberek, akik Kanadában a világpusztító kommunizmus szekerét tolják. Mégis nagy hiba volt a Herald részéről, hogy “visszaküldéssel” fenyegeti azokat, akik “nem hajlandók kanadaivá válni.” Éppen ez a legnehezebb pont az emigráns életében, s ebben az emigráns joggal elvárhatja, hogy a kanadai sajtó részéről elsősorban megértést kap, s csak másodsorban kritikát. “Szivet cseréljen, aki hazát cserél” — könnyű volt ezt írni a 48-as szabadságharc emigránsait kritizáló költőnek. Megtenni annál nehezebb. Az a magyar szív, amely szívesen ontotta vérét a kommunista elnyomás elleni harcban, itt Kanada földjén is azért a magyar hazáért dobog. Az emigráns magyarul tanult meg beszélni, imádkozni, harcolni, szenvedni, szeretni, — egyszóval magyarul élt. Az ő számára ma még nincs jelentősége annak a skót-brit-ir-f randa-tradíciónak, amelyre Kanada jogi és társadalmi intézményei alapulnak. Ezeket az intézményeket az újonnan jött emigráns nem érti, s mivel a nyelvet sem érti meg, nem is tudja, mit kívánnak tőle tulajdonképpen. Éppen a Calgary-i eset mutat erre élénk példát. Az ottani felháborodás oroszlánrésze azért tört ki, mert a tiltakozók a tulajdonos engedélye nélkül, idegen — üres — telken vonultak át. Magyarországon például soha nem vették komolyan a telektulajdonos azon jogát, hogy a földjén megtiltsa idegenek átjárását ; Kanadában azonban ez a jog nagycnis élő valami, s a jogrendszer egyik alappillére. A magyar bevándorlóknak ezt valóban meg kell tanulnia, — de az őt befogadó kanadainak meg kell értenie, hogy ez a régi hazában másként volt. A kanadai polgárnak természetes, hogy rendesen megfizeti az adóját, s nem jut eszébe senkinek, hogy adócsalást kövessen el. Magyarországon azonban — különösen a kommunista terror óta — mindenkinek az adója úgy van megszabva, hogy azt, úgyse képes megfizetni, az adóalapot úgyis el fogja tagadni, — eltekintve attól, hogy o kanadai kormány valóban a polgárok javára használja fel a dollárokat, míg a magyar kommunista rendszer egyszerűen az orosz rablóknak adja oda a dolgozók keresetét. Amíg egyrészről helyes tehát, hogy KONKRÉT ESETEKBEN azt követelje a kanadai közvélemény és sajtó, hogy a magyarok engedelmeskedjenek az itteni szokásoknak, — addig másrészről óvakodni kell minden általánosítástól, s minden kritikát TELJES MEGÉRTÉSSEL szabad csak gyakorolni. A most érkező magyar emigránsoktól szintén a legnagyobb megértést várja el nemcsak a kanadai angolok, hanem a kanadai magyarok közössége is. Meg kell érteni, hogy minden bevándorolt üres lappal kezdi itt az életét. Semmi otthoni foglalkozásnak, semmi otthoni beosztásnak, rangnak, diplomának nincs jelentősége, mert még ha le is lehet fordítani angolra azt a szolgálati bizonyítványt, vagy egyetemi leckekönyvet, a tartalmat, a mögötte rejlő valódi értelmet itt nem érthetik meg. El kell tehát fogadni kezdetben az alacsonyabbrendű foglalkozást, a kis beosztást, a kevésbbé művelt emberekkel való együttdolgozást. Amint valaki tűrhetően megtanult angolul, magától fel fog bukkanni a tehetsége (ha van) i és javulni fog úgy a fizetése, mint a megbecsülése. Ebből a szempontból a most érkező honfitársaink sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint azok voltak, akik csak a lágerélet hosszú, idegölő évei után kerültek ki végleges hazájukba ; mi például a fizikai éhezés, teljes lerongyolódás során tanultuk meg becsülni azt az aránylag kicsiny megélhetést, ami az első években itt jutott nekünk. A Kanadában születettekhez képest gyenge volt az életnívó a kezdet hónapjaiban, de a lágerélethez, pláne az otthoni nyomorhoz képest mérhetetlenül magas volt mégis. Ez az átmenet hiányzik az újonnan jövő menekülteknél. Kérjük tehát testvéreinket, hogy ennek ellenére ne higyjék egy pillanatig sem azt, hogy Kanada, amely ingyen utazást biztosított, az idegőrlő bevándorlási formaságok mellőzésével, azonnal beutazást adott, egyúttal teljes ellátást, vagy akár a régi kanadaiakkal mindjárt kezdetben megegyező megélhetést fog biztosítani nekik. Ezt nem lehet elvárni senkitől, — s ezt követelni nemcsak jogtalan, hanem igazságtalan is éspedig azokkal a magyarokkal szemben is, akik csak évek keserves munkájával váltak gazdaságilag teljesjogú kanadai polgárokká. A megértés az, amely kell, hogy eltöltse azoknak az emigránsoknak minden gondolatát, akik úgy érzik, hogy itt, a szabad földön még nem találták meg pénzügyi szabadságukat. Még egy fontos kérdésre kell kitérnünk ezzel kapcsolatban. Egyesek körében az a meggyőződés alakult ki, hogy a Calgory-i hangos jelenetet, s más hasonló kisebb problémákat a Kanadába menekültként becsempészett kommunista agitátorok izgatása idézte elő. Mi azt hisszük, hogy ez tévedés. Az nem vitás, hogy a magyar bábkormány számos kommunista bujtogatót csempészett ki a mostani menekülés során, s hogy a bolsevisták ezt a végtelenül aljas eszközt is fel fogják használni a nyugati világ egységének megbontására. Nem volnának kommunisták, ha ettől visszarettennének. De mi azt hiszszük, hogy' ezek az agitátorok jobban vannak iskolázva, semmint, hogy ilyen átlátszó eszközökkel dolgoznának, mint a Calgary-i “tüntetés.” Mi magunk is tudunk nem egy alakról, aki Magyarországon még 1956-ban is kommunista bizalmi állást töltött be. s ma mint menekült a nyugati kontinensen él. A kanadai kormánynak kiváló eszközei vannak arra, hogy éppen a szabadság érdekében méltó módon járjon el azok ellen, akik a szabadság eltiprásáért dolgoznak, — tehát a kommunisták ellen. MINDEN MAGYAR BEVÁNDORLÓ KÖTELESSÉGE, hogy kímélet nélkül lelplezze mindazokat, akik kommunistabarát tevékenységet folytatnak idekint. Akár a legközelebbi RCMP (szövetségi rendőrség) útján, akár a mi lapunk útján KÖZÖLNI KELL a kormánnyal az ilyen aljas ügynökök nevét és címét. Nem az számít, hogy valaki odahaza milyen foglalkozási ágban működött, hanem az, hogy itt milyen tevékenységet fejt ki. A kanadai emberek nagyrésze politikailag naiv ; az ország mérhetetlen gazdagsága és szabadsága miatt sokan hiszik — még a közigazgatási tisztviselők közül is, — hogy “nálunk ez lehetetlen.” A kommunista agitátorok leleplezése tehát MAGYAR ÉS KANADAI KÖZÉRDEK. Ami azonban az emigránsok és a többi kanadai lakos közötti érintkezést illeti, ebben egyedül a megértés és a kölcsönös szeretet az, ami a kezdeti évek nehézségein átsegíthet bennünket. Mi megpróbáljuk a kanadai közvéleményt ebben az irányban befolyásolni : minden magyar bevándorló kötelessége és érdeke, hogy ebben segítsen bennünket. RÄMON MÄGSÄYSÄY,............. a Fülöp-szigctek köztársasági elnöke repülőszerencsétlenség áldozata lett ; valószínűleg kommunisták által elkövetett szabotázs okozta halálát. Magsaysay igazi szabadságharcos volt, a kommunisták egyik legerősebb, legbölcsebb ellensége. Halála — vagy meggyilkolása — arra fogja kényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy a Csendes óceán ezen részén megerősítse katonai támaszpontjait. Mi újság a nagyvilágban ? Legforróbb a talaj Egyiptomban. Az E.N.et képviselő parancsnokot, Burns tábornokot egyszerűen félrelökték és az egyiptomi polgári közigazgatás bevonult a Gaza területre. A múlt héten még izraeli csapatok tartották megszállva ezt a területet és csak az E.N. és főleg az U.S. nyomásának engedve adták át az E.N. megszálló erőinek a földsávot. Jeruzsálemből Golda Meir, Izrael 59 éves külügyminiszternője, figyelmeztette Egyiptomot és az arab államokat, hogyha az Akaba öböl hajózását akadályozzák, akkor izraeli csatahajók fogják biztosítani a zsidó kereskedelmi hajókat ezen a területen. Ez nyilván összeütközésekre vezetne. Hozzátette még a külügyminiszternő, aki egyébként útban van New York felé, hogy minden esetleges támadást, portyázást a Gaza területből, Izrael meg fog torolni. Nassernek ezzel az újabb lépésével sikerült a figyelmet ismét a Közelkeletre irányítani. Túl sokat szerepel és már kezd unalmassá lenni ez a téma. Írország éppen ellenkezőleg, visszafordul a múlt felé a legutolsó választásokon újból megválasztotta a 74 éves, félvak Eamon de Valera-t miniszterelnöknek. A világ közvéleménye szerint de Valera nem fogja megoldani tudni azokat a problémákat, melyek most eléje tornyosulnak és felfelé ívelő tekintélye és karrierje most derékba törik. Sokan Edennel hasonlítják össze, aki ugyancsak nem tudott megbirkózni a sors által nekijuttatott feladattal. Írország ugyanis súlyos gazdasági problémákkal küzd, melyeket csak a legdurvább módszerekkel lehetne megoldani, amit az írek nem tudnak elviselni. Nagybritannia ugyancsak zavarokkal küzd. Nem sikerült az utolsó pillanatban megaka- Iály-ozni a hajómunkások sztrájkját, akik 10% fizetésemelést követeltek, amit nem adtak meg nekik. Több mint 200.000 munkás hagyta el a hajóépítőműhelyeket szombaton délben és így 70 hajóműhelyben állt meg a munka. Az angol Orvosi Kamara közel 21.000 tagja be akarja szüntetni a munkáját a kormány szolgálatában, mert nem engedélyezték i 24%-os fizetésemelésüket. A miniszterelnök azonban szerencsés helyzetben van, mert époen Eisenhower elnökkel tárgyal Bermudában. Az angolok nagy reményekkel néztek a találkozás elé, mert ennek kellene helyrebilentenie a barátság mérlegét. Mindenesetre a találkozás mindkét félnek jót tesz, mert Eisenhowernek jól fog esni a kellemes, meeg éghajlat, Macmillan miniszterelnöknek oedig a távoliét. így úgy látszik, hogy sikerült összekötni a kellemest a hasznossal. Egyesek már a tanácskozások eredményét is előrelátják s megjósolták, hogy Anglia csökkenteni fogja a Németországban állomásozó csapatai számát, bár ez valószínűleg csak a nyugatnémet választások után fog megtörténni az ősszel. Nagybritannia négy hadosztállyal és hadászati repülőerőkkel járult hozzá az Atlanti Erőkhöz, ezt a katonai erőt majdnem egy harmaddal akarja most csökkenteni. Ghana-ban a csecsszopó államban, máris véres felkelés zavarta meg a megnyitás ünnepi hangulatát. Még most sem egészen tisztázott, hogy a félig civilizált törzsfőnökök miért is lázadtak fel. A keletnémet kormány nyilvánosságra hozta azokat a feltételeket, melyek vonatkoznak a megszálló szovjet csapatokra. A szerződés értelmében a szovjet erők garantáltan nem fognak beleavatkozni az ország belügyeibe és a keletnémet állam törvényei vonatkoznak a szovjet hadsereg tagjaira és családtagjaikra is, addig míg ezen a területen tartózkodnak. Csak próbálnának a keletnémetek egy kicsit felkelni, meglátnók, hogy a szovjet megszállók mennyire nem avatkoznak bele a belügyekbe. Sukarno miniszterelnök, diktátorrá léptette elő magát Indonéziában, hogy megakadályozza amúgyis gyenge lábon álló kormánya bukását. Ez a lépés statárium alá helyezett 80 millió embert s így reméli, hogy az utolsó hetek nyugtalan kitöréseit meg tudja fékezni. A lázadások oka a kormányban mutatkozó korrupt, erkölcstelen közigazgatás, és az áraknak hirtelen, minden ok nélkül való emelkedése. Indiában még hetekig fog tartani, míg az utolsó szavazatot is megszámolják, de már most majdnem bizonyos, hogy Nehru miniszterelnök és pártja, a Congress Party, túlnyomó többséggel fog a kormányzás és közigazgatás székeibe visszatérni. Körülbelül 90— 100 millió szavazat esett ebben a választásban. A nyugtalanító hírek Nehru részére és nem tagadjuk számunkra is azok, hogy a kommunista párt tagjainak a száma megnövekedett. Az Egyesült Áramok Szenátusának albizottsága előtt azzal vádolták Kanada követét Egyiptomban, E. Herbert Norman-t, hogy kommunista volt. Pearson külügyminiszter haragosan tiltakozott a vád ellen. A képviselőházban Pearson kijelentette, hogy “az ilyen minden alapot nélkülöző rágalmakat és gyanúsításokat azzal a megvetéssel kell kezelni, amelyet megérdemelnek.” Mr. Pearson azt is kijelentette, hogy Mr. Norman előélete teljesen tiszta és a kormány bizalma igazolt volt. Augusztus végéig 30.000 uj bevándorlót fognak átvehetni a hatalmas “hídon”, melynek első repülőgépe, vasárnap érkezett Vancouverbe. Az “ABC” járatok, “Air Bridge to Canada”, összesen 5.000 magyar menekültet is hoznak az uj hazába, a többi angol bevándorló lesz. A magyarok további beígért számát hajókon fogják ideszállítani. Az uj megállapodás szerint, melyet a múlt héten írtak alá az érdekelt felek, az angolok hat hónapon belül kivonják csapataikat Jordánból. Hat éven át Jordán mintegy 12 millió dollárt fog fizetni Angliának és ennek fejében Anglia lőszert fog szállítani, valamint átengedi a katonai épületeket, berendezést és területet Jordánnak. Anglia ezzel a szerződéssel beszüntette Jordán támogatását, mely évi 35 millió dollár volt. Ezt az összeget, mely a költségvetés nagyobbik fele volt, Egyiptom, Syria ,és Saudi Arábia fogják pótolni... ha fogják, Cubában a lázadások, lövöldözések és forradalmi kísérletek hozzátartoznak a mindennapi élet apróságaihoz. Lehetséges, hogy a magyar események hatottak a cubaiakra, mert azóta tartanak a kísérletek, hogy lerázzák a vaskezű Batista uralmát. A múlt hét közepe óta, a kormánycsapatok mintegy 100 személyt lőttek le a lázadások és forradalmi kísérletek leverése közben, csupán Havanaban.és közelében. Az egyetemi hallgatók, akik I idei Castro forradalmi vezért támogatják, megkísérelték meggyilkolni a diktátort. Castro már 1953-ban megkísérelt egy sikertelen forradalmat. EGYIPTOMI KATONASÁG ÉS RENDŐRSÉG vonult be El Aris-ba, hogy átvegye ennek a területnek a védelmét az E.N. csapatoktól, jelentik megbízható helyről. Az egyiptomi összekötő tisztek értesítették az E.N. megszálló erőit, hogy ezen lépésre azért van szükség, mert egyiptomi csapatok fogják ellátni a Sinai félsziget ezen részén a védelmet. El Aris mintegy 25 mérföldre van Nyugatra a Gaza sávtól. Fontos pontja volt a védelemnek az izraeli támadás előtt. Higyjél a Nemzet feltámadásában ! ÍVIAKARIOST LONDONBA HOZZÁK TÁRGYALÁSRA Az angliai újságok írják, hogy a kormány Makarios püspököt, száműzetéséből, a Seychelle szigetekről Londonba koz ák, hogy Cyprus sorsáról tárgyaljanak vele. A hírt hivatalos helyen nem erősítették meg. A SZOVJET * ÉS A KÖZELKELET... Isztambulból jelentik, hogy a szovjet hajóforgalom a Boszporuszon át megháromszorozódott a múlt évben. A szovjet mind több és több árut, fegyvert szállít a Közelkeletre. '