Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-03-13 / 20. szám

KANADAI MAGYARSÁG

5

VII. 20. sz. 1957 március 18.

A LÁTHATATLAN ember

Irta : GÁRDONYI GÉZA

XX.

Az emberek is átváltoztak. A lobogós ing és gatya bozontos bőr-ruha alá került. Farkasbőr, medvebőr, kutyabőr, borjúbőr, de mind szőrösen. A könnyű posztó süveg helyét is tornyos prémsüveg váltotta föl. A közrendi embereké bárányprémből való, a jómódúaké rókaprém, hódprém. Attila süvege oroszlánsörényből készült. A fővezér és más előkelők medvekucsmát tettek föl. A gazdám is medvekucsmát viselt.

Csupán a rabszolgák jártak tovább is hajadonfővel,

Én még mindig csatlósa voltam Csáthnak. Az istállóban való alvást megszoktam. Nehezen törődtem belé, s könnyeztem is néha miatta, de mikor az idő hidegre fordult, az állatok melege enyhítette az állapotomat.

Emőkét mindennap láttam. Rám se nézett. Csak néha, mikor tanuk nélkül találkoztunk, szólt egy-két szót hozzám.

Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e elégedve a sorsommal ?

— Kisasszony, — feleltem sóhajtva, —- én vagyok a föld legszerencsésebb boldogtalanja.

Az következett volna, hogy megkérdezze, miért mondom magamat szerencsésnek és miért boldogtalannak, de ő ehelyett így szólt :

— Megbántad úgy-e, hogy eljöttél ? őrültség volt ezt cselekedned !

—Ha téged látlak, — feleltem, — elfeledem minden szenvedésemet.

— Tudod-e, — mondotta, — hogy az életeddel játszol semmiért ?

—- Neked semmi, — feleltem, — nekem mindenem.

Erre haraggal elfordult.

Egyszer a kert felől való ablakon könyökölt. Szürke őszi est volt, A hold akkor kelt.

Én arra mentem és köszöntem neki.

— Jó estét kíván neked a te rabszolgád.

Rám nézett. Az arca nyugodt volt. Megálltam egy percre, hogy talán mond valamit, de nem mondott semmit. S nekem tovább kellett mennem mert a szolgák megláthatták volna, hogy a kisasszonnyal beszélgetek.

Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó előtt. Annyira els mélyedtem a gondolataimban, hogy nem is ügyeltem arra kik járnak mellettem.

Csak akkor pillantottam föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata megérintett. Vadmacskából készült prémköntös volt rajta. A fején ugyanolyan süveg.

A lovát várta.

Fölkeltem és meghajoltam.

Akkor halkan szólott :

— Egészséges vagy-e ?

— Köszönöm, — fefeltem, — halottnak érzem magamat.

Többet nem beszéltünk.

Pedig én, amikor csak lehetett, mindig kerestem a fonalat, amely bevihetne a házba. A gyermekeknek szüntelen kedveskedtem : hol játékot csináltam nekik, hol virágot vagy gyümölcsöt vittem és azok szerettek is. Csakhogy a többi rab épp úgy kedveskedett nekik, s a nők jobban értik a csirkeL nyelvet, amelyen a gyermekekkel beszélni kell; nőrabszolga pedig volt ott tíz is.

Csáthtal lehetett beszélnem, hiszen azért is tartott maga mellett, hogy gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült kőben. Az ő rabja vagyok, tehát a műveltségem is az övé.

Hordott magával, mint ahogy a láncait, gyűrűit hordta. Érezte, hogy érték vagyok, csak azt nem tudta, hogyan lehet beváltania.

Én hát kedves kutyája lettem. A rabszolgák is kezdtek becsülni. Ha valami kérni valójuk volt, rám bízták, s én ügyesen bele tudtam szőni á beszédembe a kívánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba voltam és szerencsétlen. Hiába példálóztam neki, hogy az ebédlőjében nem Ízlésesen vannak elrakva a szőnyegek, hogy a kincseit, fegyvereit velem tisztíttassa. Megkérdezte, hogyan gondolom, aztán betaníttatta velőm másvalamelyik cselédjét.

Látszott rajta, hogy igen alkalmas csatlósnak tekint, s hogy minden tudomány érdekli. Bárhova ment, kisérnem kellett őt hajadonfővel, nvergetlen lovon és beszélnem kellett neki akármiről.

Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha, mikor azt gondoltam, hogy ért, olyan kérdést vetett, hogy alig bírtam a kacagásomat elnyeldesni.

A tudatlansága arra vitt, hagy magam kalapáljak olykor tudományos tételeket, soha meg nem történt történelmet, nemlétező országok és népek leírását.

Ő mind elhitte. A kutyafejű emberek, a fejetlen emberek az egylábúnk neki mind hihetők voltak.

De ez tartotta bennem az életet, a lelki fensőségnek ez a folytonos érzése. Máskülönben megölt volna a szomorúság.

Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.

Nem annyira a hidegtől féltem, mint inkább Emőke látásától.

A rabszolgák mind hajadonfővel és rongyos, piszkos ruhában jártak. A ruhát olykor csak egy szíjj tartotta össze a derekukon. Csak néha mosdottak és fésülködtek, mikor az úr napokig távol volt. A hajuk, szakálluk bozontosán állt. Szánalmasak voltak.

Én időnkint kimostam magam a ruháimat, s megvarrtam, ha elszakadt. Rendesen mosdottam és fésülködtem. De még mindig a római ruha volt rajtam és a sarum annyira szétszakadt, hogy pirulva néztem a lábamra.

Már szégyeltem magamat Emőke előtt. Ha jönni láttam, elbújtam előle, vagy hátat fordítottam. Reszkettem egy pillantásáért, s mégis kerültem, hogy ne lásson.

Mikor az első hó leesett, dideregve ültem a gazdám mellett. A kezem kék volt, s az orrom vörös.

— Ördög vigyen el, — mondotta, — mit vacogsz, mit dideregsz ? Mért nem kérsz ruhát Csokonától ? Hiszen meggebedsz ebben a hidegben !

— Oh uram ! — feleltem búsan. — Az öreg Csokona olyan ronda ruhákat osztott széjjel, hogy attól tartottam, ha felveszem magamra megutálsz engem. Én veled járok, mint az árnyék, s félek attól, hogy az emberek megszólnak téged az én ruhám miatt.

Csáth dühösen ütött a kardjára :

— Ki mer én rólam rosszat gondolni ! Senkise járatja a rabját selyemben !

Mégis, mikor hazaérkeztünk, Csáth fölhítt és maga szórta szét a ruháit, hogy nekem válasszon belőlük.

Már régen vágytam arra, hogy hun ruhám legyen. Én hun akartam lenni. Ha hun vagyok, egy lépéssel közelebb vagyok Emőkéhez. De máskülönben is tetszett már nekem a hun viselet: a hófehér ing, gatya, sastollas süveg, a lóhátonjárás. Csak az őszi viselet nem tetszett még. Az emberek olyanok, mintha valami rokonságban volnának az állatokkal : lovon ülő medvék.

Csáth sok fujás és káromkodás között kiválasztott egy rókabőr nadrágot, farkasbőr köntöst és borjúbőr csizmát.

Az asszony porolt vele :

— Megbolondultál-e, — mondotta, — hogy jó ruhát adsz

ennek a rabnak ? i

— Hallgass ! — mordult rá Csáth olyan hangon, aminőt' úri körökben nem igen hallottam.

Az asszony bosszúsan kifordult.

A ruha csakugyan díszes volt. A köntöst oroszlánkörmös aranyláncok fogták össze. Persze azokat Csáth lemetélte, s nekem apró szíjjakat adott. De azért szép köntös volt. Mindössze egy kis molyrágás látszott a hóna alatt. A nadrágnak se volt más hibája, csak egy kis kopás hátul, de azt a köntös eltakarta.

— Uram, —- mondottam farizeus képpel, nem érdemiem én ezt, talán hitványabb ruha is akad itten.

— Ennél hitványabb nem akad, — morgotta. — Süveget is adnék, de akkor úrnak néznek, hát azt nem adok. Hanem ha fázik a fejed, kösd be kendővel, mint a többi.

őszinte voltam, amikor hálálkodtam a ruháért. Ha meglát Emőke ! — ez volt a legnagyobb örömöm. >

Bezzeg leestem hamar az egemből ! Mikor a ruhát fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb testű, mint én.Bő volt minden. Úgy álltam a köntösben, mint a két lábra emelkedő medve. Szíjjal kötöttem aztán át a derekamat.

A nőcselédek kacagtak, mikor az öltözőből kimásztam. Maga Csáth is annyira nevetett, hogy ordított belé. Előkiáltotta a házbelieket is. És most már az, asszony is nevetett. De csak Emőke ne nevetett volna !

Szégyeltem magamat. Szerettem volna lészórni a ruhát s elbujdosni a világba. De a határszéli keresztre még emlékeztem.

— Uram, — mondottam egyszer, — annyi szűcsi van a táborban, nem lehetne-e ezt a ruhát átigazítani ?

— Hova gondolsz, — felelte bosszúsan. — Azt hiszed-e hogy én minden esztendőben adok neked egy rend ruhát ? Még nőhetsz, vastagodhatsz, aztán ez az egész életedre való !

Ebből megértettem azt is, hogy milyen kilátásaim nyílnak a jövendőmre.

Mikor a téli hidegek beálltak, akkor láttam, hogy miért viselnek a hunok szőrös ruhát. Hát bizony nem egyébért, hanem, hogy szőrrel befelé fordíthassák.

Az emberek, ha rakhatnak is tüzet a sátorban, nem ülhetnek mellette. Mindig kint vannak zord időben is, mert csak társaságban érzik jól magukat és csak lóháton. Hát akkora sátor nincs, hogy tíz-húsz ember benne ülhetne. Nekik így is jó. A ruha melegíti őket. Csikorgós időben keztyűt is húznak. A süveget levonják a fülükre. Nincs olyan hideg tél, amely a prémes ruhát átal bírná járni.

De télen a nők is más ruhában járnak. Az úri nők fejéről a fátyol eltűnt. Prémes süveget viselnek ők is. Csizmájok puha nyúlbőr, vagy macskabőr, térden fölül érő. Köntösük olyan, mint a férfiaké, csakhogy hosszabb és finomabb.

Az én hajam megnőtt, vállig ért már. Száraz hidegben nem is igen fáztam, de mikor a hó esett részint elolvadt a fejemen. részint jéggé fagyott a hajamon. ,

Hanem a befordított prémes ruha pompásan melegített.

Attilához majdnem minden héten érkezett valami követség. Néha királyok is jöttek látogatóba. Persze nem olyan királyok, mint a római császárok, hanem barbár királyok, akik sátorban laknak s félmázsa aranyat cipelnek, magukon. Műveletlenek, de méltóságosak. A kényelmet nem ismerik, de nem is keresik. Attilát önként vallják feljebbvalójuknak.

Hát olykor, mikor királyfi látogató érkezett, a palotában nagy zengő lakoma volt, s reggel felé az uramat többnyire másodmagammal vezettem haza. A hunok veszettül ittak Attila palotájában. Azt mondják : néha Attila maga is jókedvű volt.

Lakodalom is esett mindennap. A nép muzsika mellett táncolt és kumiszt ivott, a gazdagja azonban borral részegeskedett. Egyszer nálunk is azt beszélték a szolgák, hogy Emőke férjhez megy, s hogy Aladár királyfi vészi el, de nem lett belőle semmi. A királyfi egy szegény hunnak a leányát vette feleségül. Láttam a leányt. Nem volt olyan szép, mint Emőke.

Azokban a napokban sokat szenvedtem lelkemben.

XXIX.

Akkor már ha ebédre ment a gazdám Attilához, nem ácsorogtain a palota előtt. Tudtam, hogy csak napnyugta után kell érte menni ; ha pedig a fővezérhez megy, akkor csak éjfél felé. Hát olyankor betelepedtem a konyhába.

Széles, nagy rakott tűzhely volt ott, mindössze kétarasz magas. Nagy hasábfákkal tüzeltek, s délután jó volt ott ülni a meleg kövön, s bámulni a tüzet.

A téli hosszú estéken néha tízen is ültünk a tűz körül. De csak a csikósok, gulyások, a hun nemzetbeli szolgák, meg én és Csokona, az öreg főrab. Néztük a tüzet. A hunoknak kedves mulatsága az. Nyári estéken is tüzet raknak a mezőn és nézik.

Egyszer magam ültem ott. A nők részint mostak, részint a padláson terigettek. Az idő napalkonyat felé járt, s künn dara esett.

A konyhába benyitott Dsidsia és rámvillantotta fekete mosolygó szemeit.

— Zéta bácsi, — mondotta. — örülök, hogy itt talállak.

Azzal leült mellém, s kezét a parázsnál melengetve, locsogott :

Elsőrendű cigányzene ! Nyitva naponta 12-től éjfélig. Látogassa meg a híres “Serenade Room”-ot, nyitva 5-től 12-ig.

Nagy raktár kiváló európai faipari és szerszámgépekből Teljes berendezés fűrésztelepek, tégla- és cementbiok gyártáshoz. Versenyképes árak. Becserélünk mindennemű használt berendezést. Információért írjon a

FERRO

MACHINERY CO

céghez,

155 KING ST., E. TORONTO, ONT.

EM. 4-5816.

•.V.'.V/.V/.V.V.'.V.V.V.W

GYÓGYSZERT

AZ ÓHAZÁBA

Legolcsóbban és garanciával vállaljuk bármely gyógyszer küldését, sürgős esetben légipostával is. Küldje el óhazai receptjét vagy keressen fel személyes megbeszélés végett.

A gyógyszerekhez magyarnyelvű útasítást mellékelünk és díjtalan tanáccsal szolgálunk.

MED. EXPORT

26 Castle View Ave.

TORONTO, ONT. Telefon: WA. 1-2824

VV.V.’.V.'.V.V.V.V.VAV.VV

HA PLASZTEROZó vagy kisebb átalakítási (kőműves) munkára van szüksége, hívja :

SZABÓ LÁSZLÓ

plaszterozó mestert.

19 BELCOURT RD.

HU. 8-5037

XVWWVSAWWWWVUWWVWV

ATLÉTA- SPORT ALSÓNADRÁG

Egy kiváló Watson készítipény ! Minden tevékeny férfi nagyra értékeli a Watson-féle atléta zacskót és a három irányú hastámaszt. Rugalmas derék — utolérhetetlen férfi kényelem. Könnyen mosható, vasalást nem igényel, tartós. Egyenértékű a Jersey-vel.

W-ll-56

ELADÓ ÜZLET

Hamilton legjobban bevezetett MAGYAR VENDÉGLŐJE más elfoglaltság miatt, eladó. Bővebb információt kérjen a tulajdonostól :

MR. TÓTH-TÓL Little Europe Restaurant

N. Hamilton.

í

i

8

i

I

I

1

P

I

1

X

1

I

1

I

LEGÚJABB

FORINTÁTUTALÁS

MEGINDULT

ÚJRA

Magyarországon jelenleg forintban van a hiány. Küldjön már most.

JELENLEGI

500 forint ... $ 18.00

1.000 ” ... $ 35.00

5.000 ” ... $170.00

ÁRFOLYAM :

10.000 forint $ 330.00

50.000 ” $1.600.00

100.000 ” $3.150.00

i

1

I

8

ö

I

I

y

s

AZ ÁRAKBAN MÁR MINDEN KÖLTSÉG BENNE FOGLALTATIK.

Az átutalás ideje 2—3 hét, teljes garancia mellett. GYÓGYSZERKÜLDÉS ÓHAZAI RECEPTRE IS. IKKA VÁMMENTES CSOMAGOK BEFIZETŐ HELYE. Kanada legnagyobb Pénzátutaló Intézete.

ROYAL GENERAL AGENCY

269 SPADINA AVE. TORONTO 2b, ONT., CANADA Tel.: EM. 6-7197 EM. 6-7014

Hosszú évek óta a magyarság szolgálatában a legnagyobb megelégedés mellett.

VIDÉKIEK ÍRJANAK.

3

11

i

i

i

i

i

I

8

i

I

A SÁROSSY SZÍNTÁRSULAT március 18-án, hétfőn este 8 órakor a Magyar Ház dísztermében előadja

AZ ÉDES ANYAFÖLDÜNK

című zenés vígjátékot 3 felvonásban.

►Fellépnek : BARÁT SÁNDOR, SZABÓ KLÁRI, MóROCZ< GABI, SÁROSSY MIHÁLY és RÓNAY LAJOS.

Hely ár $1.35.

Jjegvek kaphatók MR. DEMETROVICSNÁL a Magyart Házban. Telefon : WA. 3-7846

A "KÉKORHŰ"

Minden kanadai tízcentes írásos oldalán ott ragyog a “Kékorrú” vitorlás vert képe. Ez emlékeztet minket a sok győzelemre, amit ez a vitorlás szerzett Kanadának.

1753-ban a németek egy csoportja vándorolt be az országba. Bár Németország belsejéből származtak, a keleti tengerpartok mentén telepedtek le és hamarosan gyakorlott halászokká lettek. Ezek a Lunenburg-i németek, akik gyorsan elfelejtették anyanyelvűket, elvileg a legrégibben angolul beszélő kanadaiak. Utódaik azzal váltak híressé, hogy kitűnő vitorlásokat építettek, ■— ezek között a; legtökéletesebb és leghíresebb volt a “Kékorrú.”

1921-ben épült, sok versenyen szextett diadalt a kanadai névnek és folytatta diadalútját 1946-ig, amikor Haiti közelében korallzátonyi’a futott. Lunenbui’g népe ma is épít vitorlásokat, melyek nem maradnak le mások mögött, de a “Kékorrú” emléke büszkén fog élni a kanadaiak szivében.

Che )~louse of Seagram

(Distillers of fine whisky since 1857)

A Kanadai Magyarság a te lapod! Olvasd, terjeszd és szerezz újabb barátokat!

(Folytatása következik).

EREDMÉNYT AKAR?

1 HIRDESSEN LAPUNKBAN!