Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-13 / 20. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto @4*uicUiUt ^ktutqtuUcutA C a n a d a’ s largest Hungarian semi weekly Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam, 20. sz. Ára : 10 Cent Toronto, 1957 március 13., szerda. A SÖTÉTSÉG ORSZÁGA Keserű tréfa járja most otthon, a forradalom leverése óta, amely így szól : hogy kivéve a 9 millió ellenforradalmár földbirtokost, gyártulajdonost, bankárt, grófot és kardinálist, a magyar munkások és parasztok hűségesek maradtak a népi demokráciához és ezek hatan megalakították a Kádár kormányt. E kormány őrizete alatt Magyarország nagy laboratóriummá alakult át, hogy kikisérletezzenek egy még fontosabb és nagyobb próbálkozást, mint az volt, mikor a 9 milliós nép megkísérelte lerázni a 200 milliós óriás láncait. A kísérlet kimenetele sorsdöntő lesz Oroszországra, a kommunizmusra, de az egész világra is. A szovjetek ugyanis maguk is elismerték, hogy ugyanaz az elégedetlenség, mely Magyarországon fellángolt, felütötte a fejét a Szovjetunióban is. Az orosz ifjúság nyugtalan, de velük szemben mésr nem alkalmazták a sztálini terror eszközeit, hogy elnémítsák az egyetemi hallgatókat. Bár Kruscsev visszakanyarodott a sztálini vonalhoz, Oroszországban magában még nem dőlt el teljesen a vonalvezetés iránya. A teljes visszatérést a sztálini kegyetlen elnyomás rendszeréhez, előbb Hazánkban kell kipróbálni. A siker, vagy sikertelenség fogja megszabni annak alkalmazását más rabállamokban, illetve a Szovjetunióban. A történelem ilymódon súlyos és tragikus szerepet ad ismét Hazánknak. A nappal veszedelmein véres veszteséggel valahogyan átvergődtünk, most el kell viselnünk az éjszaka kínjait, talán a kiirtás, megsemmisülés tényét is. A megfoltozott Vasfüggöny újból legördült és emögött az országot óriási börtönné alakítják át a sztálinista hóhérok. A rabtartók azok maradtak, akik voltak, az ÁVH, a politikai rendőrség. A szabadságharc előtt mintegy 30.000 tagja volt az ÁVH- nak, ehhez kell számítani a kémek, besúgók megszámlálhatatlan tömegét. Minthogy csak néhány százat sikerült kiirtani, vagy kimenekíteni az országból, a Kádár kormány a terrorgépezetet szinte érintetlenül átvette. A magasrangú ÁVH-s tisztek, parancsnokok, képzett, hétpróbás, elszánt emberek. A legtöbbje megbizható, fanatikus kommunista. Az alacsonyabb rangúak, a beosztottak már mindenféle söpredék, aki ilyen “hivatás” betöltésére vállalkozik. A szabadságharc győzelmes napjaiban az egyik újságíró, az ÁVH Deák-téri főhadiszállásán felfedezett mintegy 20.000 besúgó, kém, hírszerző nevét tartalmazó névjegyzéket. Ezek egy része a kormány magasrangú tisztviselője, mások utcai nők voltak. Vannak közöttük költők, munkások, mérnökök, persze mind hamis papírral. A hírszerzők külföldi látogatókat kisértek mint az árnyék. Sok polgárt akkor kényszerítettek bele a szolgálatba, ha valamilyen csekélységgel megsértette a rendőrállam sokezer rendeletének egyikét. Minden szállodában, bárban ott van a megbízottjuk, aki akár akart, akár nem, fizetést kapott az ÁVH- tól és azt teljes névvel kellett nyugtáznia. így tartotta őket láncon az ÁVH. Ez a szervezet kegyetlenségben sem maradt le a testvérszerv az MVD mögött. Kaposy Tibor dr. orvos tanúsította, hogy 1951-ben a recski haláltáborban 10 hónap alatt a 4.000 fogoly közül 2.700 pusztult el a gyilkos bánásmód és embertelen életkörülmények folytán .Azt mondják, hogy a tábor kapuja felett ez a felírás várta az érkezőt : “Halandó, ha itt belépsz, mondj le minden reményről!” Dante pokla sem volt rosszabb ennél. De, hogy az emberek testi és lelki megtörését elérjék nem kellett meszszebb vinni őket, a Sztalin-út 60-nál, ahol Piroska őrnagy, a szadista orosz nő élte ki perverz hajlamait. A Kádár kormány kijelentette, hogy az ÁVH bűneit ki fogják vizsgálni, de azóta az ÁVH lett a kivizsgáló és biró egyszemélyben. Egyetlen tagját sem tartóztatták le az ÁVH-nak, de a szabadságharcosok százait büntetik : halállal, akasztással, olymódon, hogy lassan fulladnak meg az elitéltek. Még Farkas Mihály és fia, Vladimir sem állott bíróság előtt, pedig ők személyesen segédkeztek Kádár körmeinek a kihúzásában. Az újjászületett ÁVH főparancsnoka : Mátyás ezredes, de neki, azt mondják kisebb a befolyása, mint Dékány Istvánnak, aki Rákosi fogadott leányát vette el feleségül és aki a szovjet főparancsnokságon ül, mint tanácsadó. Piros László, aki a hírhedt Péter Gábort követte, most éppen Moszkvában vari. A legfőbb hatóság most Magyarországon a szovjet MVD. Az ÁVH csak tolmácsként szerepel. Egyes magyarok, így Gimes Miklós uj ságiró, még mindig orosz kézben vannak. Akiket az oroszok kihallgattak és elbocsátottak kijelentették, hogy az oroszok jobban bántak velük, mint az ÁVH tolmácsokkal, akiket csak mint kutyákat emlegettek. A felújított ÁVH terrornak látszat-jogalapot az “ellenforradalom” adott, ami a legsúlyosabb bűn a kommunizmus ellen. De most már tudjuk, hogy ez nincs így. Ma már a Nyugat is tudja ezt és Rákosi mondására hivatkoznak itt, aki egyszer kijelentette, hogy minden kulák bűnös valamiben, — azonban minden magyar kulák, kommunista-ellenes. Hogy az itélőgépezet is meg legyen olajozva, a kormánylapok megtámadták a bírókat, mondván, hogy túlságosan enyhén ítélnek és 30 bírót azonnal elbocsátottak. Tóth Matild bíró, kijelentette, hogy a szabadságharc előtt, ha egy polgár és egy munkás ugyanazt a tettet követte el, akkor a polgári származásút súlyosabban kellett büntetnie, most csak a munkást, a diákot és az intelliktuelleket kell büntetni, mert ők vágytak a szabadság után. Kegyelmet Ígértek annak, aki magatartásával megmutatja, hogy a rendszernek a híve és rámutat azokra, akik ellenségei, jó pontokat szerezhetnek, vagyis .' támogasd a kormányt és jelentsd fel a barátodat, bajtársadat. így fosztják meg a nemzetet a vérrel kivívott jogoktól. A forradalmi tanácsokat úgy a gyárakban, mint a szövetkezetekben feloszlatták, visszaállították a központi szervezetet. Az írók, intellektuellek szervezeteit feloszlatták, a “Petőfi Kört” átvették és átalakították “Táncsics Körré”. A MEFESz-t, az egyetemi hallgatók szövetségét, a kormány megbízottai vették át a választott vezetőktől. A Népszabadság írógárdáját kicserélték. Az Esti Hírlap szerkesztőségét kirúgták, vagy elmenekültek. A sajtó és a rádió ellenőrzése a kormány kezében van. Szirmai István, Kádár barátja a sajtóiroda főnöke. A külügyminisztérium sajtóosztályát Gyáros László vette át, aki a spanyol polgárháborúban karját vesztette és az orosz hadsereg századosa volt Budapest bevételekor. A budapesti rádió vezetője Benke Valéria, aki majdnem mindenkit elbocsátott és uj emberekkel, sztálinistákkal népesítette be a rádió megüresedett helyeit. A hírosztályt egy ezredes vezeti, a MTI vezetője az ÁVH egyik tagja. Magyarország elnémult : nemcsak nyelvét vágták ki, de a hangszálait is megbénították. A sztálinizmus resturációja mögött természetesen az oroszok állanak. Nem elégszenek meg az ÁVH ellenőrzésével. A képviselőházban orosz tanácsadók vannak. A magyar hadsereget feloszlatták, de minden nagy nemzetőrségi egységnek orosz a parancsnoka. Az orosz követ, a sztálinista Andropov a leghatalmasabb ember Magyarországon. Ezt csak azért közöljük, hogy legyen kiért imádkozni. Kádár, a hatalom névleges birtoklója, nem más, mint az oroszok szócsöve, ő, aki november 1-én azt mondotta, hogy kommunista elvtársaim, a most lezajlott forradalom vezetői és előkészítői a ti soraitokból kerültek ki, — három hónappal később ezt sziszegte : az októberi események eredetüktől kezdve az ellenforradalom bélyegét viselték magukon és az, hogy a kommunisták és rákpsisták egy és ugyanaz, az elcsépelt frázis csupán. Minden ígéretét megszegte, munkástársainak százait végeztette ki. Rákosi is hazugságlétrán kúszott fel, de ő legalább időt engedett a feledésre, Kádár egyik hazugságot a másik után szegi meg, úgyhogy még a leghűségesebb kommunista sem ér rá felocsúdni. Sehol a világon nem próbálkoztak meg a kommunizmusnak ilyen rövid idő alatt történő rákényszerítésével, ilyen kíméletlen módon. Vájjon sikerül-e a kísérlet ? A Nyugat elhagyta a magyarokat, miután bátorította őket a rabiga leszakítására és átadta őket egy kormánynak, melynek fegyvertárában a terror, a kínzás, az erőszak, éheztetés és hazugság vannak. Úgy látszik a magyarság elveszett. Mégis azt hisszük, hogy a győzelmük máris elérkezett. Ha a kommunizmus elvesztette az eszmei harcot, hogyan nyerheti meg most ? A kommunizmus nagy hazugsága minden magyar előtt nyilvánvaló tény. A kommunisták sohasem akarták megnyerni a szülőket, csak a gyermekeket, de ez nem sikerült nekik. A tanítók nem váltak be. Még a kommunista szülők is csalódnak, ahogy azt az egyik pártülésen egy apa keserűen elpanaszolta. A fiam, aki 7 éves megkérdezte, hogy kommunista vagyok-e ? Mikor azt válaszoltam, hogy igen, a szemembe vágta, akkor te gazember vagy apám. A nemzeti kommunizmust sem fogadja el a nemzet, mert azt éppen Kádár vetette el, mondván, hogy az a nemzeti szocializmus ikertestvére. A lengyelek mondják, hogy a sztálinizmus a kommunizmus sírja. Kádár pedig csak mélyebbre ássa ezt a sírt. (A fenti adatok egy részét a New York Times, 1957 márciusi számából vettük.) NEMZETI ZÁSZLÓ ÉS HIMNUSZ A kanadai napilapok keserűen jegyezték meg az uj Ghana állam megszületésekor, hogy ennek a legújabb domíniumnak megvan a maga nemzetiszinü lobogója, a piros, zöld, arany zászló, sőt himnuszt is írtak már “Ghana emelkedj" címen. Ugyanakkor a majdnem 90 éves Kanadának nincs sem önálló zászlaja, sem himnusza. Szerintünk ennek eldöntésére a kanadai nép hivatott. Legyen népszavazás ebben a kérdésben. A magunk részéről meg vagyunk elégedve a zászlóval is, meg a két himnusszal is. Március 15. A Kárpátoktól le az Aldunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Hát elhagyott. Valóban a legelhagyatottabb minden népek közt a föld kerekén. Ebbe a mondatba mélyen belegondolva csak sírni lehet, mert nekünk magyaroknak nincs kiütünk semerre nagy nehéz nemzeti tragédiánkból, amely 1944—45-ben szakadt ránk, mint valami nehéz koporsófedél. Hogy Magyarországon tizenkét év óta hány ember Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én Mert elhagyott, mert a legelhagyatottabb Minden népek közt a föld kerekén. Petőfi Sándor. pusztult el tömegesen erőszakos halállal, vagy fiatalon végkimerülésben, testi, szellemi őszszeroppanásban — kit érdekel ez a nagyvilágban ? — Érdeklődésre legfeljebb a Szovjetunióval kötendő és kötött üzletek tarthatnak számot. Ki tudhatja miféle “magasabb érdekeket” szolgál, ha Magyarország népessége teljesen kipusztul ? A Kárpátoktól le az Aldunáig, egy bősz üvöltés, egy vad zivatar Szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar. Ha ez a két sor nem símivaló, akkor semmisem az, Sajnos ennek nyers igazságát mindannyian éljük, akik lelkűnkben magyarok vagyunk. És mindennél sokkal símivalóbb az a jóvátehetetlen és megváltoztathatatlan tény, hogy a magyarság sorsa érdektelen keleti kérdéssé vált az egész nyugati világ szemében a Nagy Keleti Veszedelemtől való felszabadításunkat illetően. Nemcsak napjainkban, hanem amióta csak elfoglalhatta helyét ez a kis nép Európa közepén. Hányszor jelent már meg a múltban is Magyarország egén az “astrea redux” a lehunyó csillag képlete. Legutóbb az 1848—49-es szabadságharcunk leveretésekor. Pedig, ha akkor a Kossuth lángoló szavára elkezdődött politikai torna nem marad csupán az akkori diplomaták szórakoztató, vagy mutatványos tornajátéka, talán ma egészen más képet mutatna Európa térképe. Talán nem indul el az emberiség egyik legnagyobb tömegdrámája az első és második világháború s ennek következményes Istenverése a pánszláv terjeszkedés, a kommunizmus égisze alatt. Mert a világosi fegyverletételnél már hallották egyes jövőbeérzők az első világháború tompa, mély földalatti moraját. Amikor az akkori Ausztria, helyesebben a habsburgi dinasztia eladta Európát az oroszoknak csak azért, hogy a magyarok igazságos szabadságmozgalmát vérbefojtsák. Akkor ugyanúgy, mint napjainkban, néhány ember döntött milliók sorsa, élete, halála felett. Igaz — és most idézek Hegedűs Lóránd: Kossuth Lajos a “Legendák hőse” című könyvéből — “az Északamerikai Egyesült Államok érdeklődése a magyar szabadságharc iránt mélyebb s mindenesetre hivatalosabb volt, mint bármely más nemzeté. Kossuthot partraszállásakor soha nem látott ünnepléssel fogadták, még a diplomáciai jegyzékváltásig is elmentek az akkori osztrák kormánnyal”, — akárcsak napjaink diplomáciai cirkuszát nézné az ember, de Kossuth Lajos, ha a dolgok reális mértékét tekintjük nem volt egyéb, megbecsült politikai outsidernél, akire költséget, vagy fegyveres segítséget már nem áldoztak. Annyira még elmentek — és most ismét idézek Hegedűs Lóránd könyvéből, —• hogy “az amerikai követ 1850 márc. 14-én átadta a kongresszus határozatából a Török Portának azt a jegyzékét, melyben felajánlja szolgálatait arra, hogy Kossuthot a magyar kormányzat főnökét és társait a Mississippi hajón elhozathassa azért, hogy az Egyesült Államok megengedtessék osztozni abban a dicsőségben, melyet a nagy hazafi kiszabadítása mindazokra fog árasztani, kik hozzá járultak eléréséhez annak a célnak, mely annyi fontossággal bír az emberiség közös érdekeinek szempontjából.” Ennyi. — Több semmi. — Akárcsak mártír Hercegprímásunk Mindszentynek a sorsa Amerika és az egész nyugati világ kommunistaellenes csindarattájában. Hogy Magyarországon és más vasfüggöny mögötti államokban is hány százezer embert, sőt milliókat végeznek ki válogatott kínzásokkal, ártatlanul, vagy mint a szerencsétlen Hercegprímásunk, a kommunisták foglyaként, ördögi eszközeik igénylésével, felbomlasztott idegeivel a téboly árnyékába taszítottam — mit számít mindez ? Amilyen üzlet volt az oroszok kezébe annakidej én fegyvert adni ellenünk, olyan üzlet a kommunisták elleni propaganda fegyveres segítség nélkül. Dicsőség volt az 1848-as Szabadságharc utáni időkben a “Nagy Hazafinak” menedékjogot nyújtani, de hogy megsegítsék a túlerővel szemben elbukott és porondonmaradt “Nagy Hazafit” és láncokban vergődő honfitársait, az már ugyanolyan áldozat lett volna akkor, amilyen napjainkban, az 1956 október 23-i szabadságharcunk fegyveres megsegítése. Márpedig, ha valami áldozat, az ellene van az érdeknek. Pedig kihagytam 1849-től napjainkig átugorva a logikai sorrend három láncszemét. Az első világháború II. Miklós cár alatt beözönlő milliós orosz csapatait a duklai hágónál és az azt követő trianoni szörnyű keresztrefeszíttetést, a Masaryk Tamás által adott programmot rosszindulatú értelmetlenséggel lemásolva. Azt a programmot, amelyet 80 esztendővel előtte Kossuth indított el szervezkedésében. A második világháború porondon maradt ártatlan áldozatainak egyike is Magyarország volt, s amikor áldozatni dobták a “Diadalmas Győzők” a Keleti Moloch feneketlen gyomrának s tizenkét esztendő véres rabsága után felemeltük a porból véres homlokunkat s vérünk áldozásával akartuk kiharcolni helyünket az ég alatt, hogy szembenézhessünk a nappal, akkor hagytak bennünket elvérezni a szabad világok hatalmasai. így ásták meg a mi sírunkat mind mélyebb gödörré mások, annak a fénycsóvának a világánál, mely bennünket a csillagok fölé kellett volna, hogy emeljen, ha a Nemzetek Szövetségének világitó szövétneke valóban az Igazságot és Szabadságot követi nevezett ideáljai végső célkitűzéseként. Dehát mit is meditálok én egyszerű lélek ezeken a halálig gyötrő kérdéseken Március 15-én a Szabadság ünnepén akkor, amikor miatta lángoló fáklyákat oltott el a téboly sötétje és az ömlő vérfolyam. Merthát hol vagyunk mi a Szabadságtól ? — Vörös rongyok árnyékában fuldoklunk, levegőtlen börtönünkben levegő után kapkodva, mert börtönünk mindig szűkebb, levegőnk mindig kevesebb. Csordultig van a szivem keserűséggel, ha otthoni véreinkre gondolok. Szegény Magyarország ! — Szegény Véreink ! — Ugyan tartanak-e most otthon világ paródiájának Szabadság Ünnepet ? A Szabadság Szentség. Minden magasabbrendü ember életének célkitűzése. A rabságba pedig bele lehet halni még akkor is, ha ott tejbe-vajba fürösztenek, nem még így, ahogy ma otthon van. .. Emese. CHOU VÁDJAI AZ EGYESÜLT ÁLLAGOK ELLEN Chou-En-Lai kinai kommunista miniszterelnök azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy a nemzeti kínaiak kezén lévő Formóza szigetén irányítható rakéta állomást létesítenek, mely természetesen a kommunista Kína léte és biztonsága ellen irányul. Továbbá éles hangon kifogásolja Chou miniszterelnök Amerika azon állítólagos törekvéseit, hogy Formózából, Honolulu mintájára, amerikai gyarmatot csináljanak. Ez az időnkint fellobbanó rágalomhadjárat mind összefüggésben van kommunista Kína azon elkeseredésével, hogy Amerika tiltakozó magatartása miatt nem lehet az Egyesült Nemzetek tagja.
