Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-08-25 / 32. szám
KANADAT MAGYARSáG VI. 32. sz. 1956 augusztus 25. IGAZI MAGYAROK! Mikor megyünk haza ? — kérdezte tőlem egyik öreg magyar, amikor legutóbb lent jártam a Dohányvidéken. — Miért akar hazamenni ? — kérdeztem már csak megszokásból, de azért is mert kíváncsi voltam, hogy mint fog válaszolni. Nem fontos, hogy szószerint adjam vissza azokat a szavakat, amit nekem ez az öreg magyar mondott, s talán nemis volna ildomos, mert hisz amit mondott azt nem az újságírónak és ezen keresztül a nagy nyilvánosságnak szánta, hanem egy régi barátjának, akiben megbízik, aki vallomását titokban tartja. Ezért csak annyit mondok el beszélgetésünkből, amennyi úgyérzem elég lesz ahhoz, hogy erőt, hitet merítsenek belőle azok, akik már nem hisznek a magyar jövőben, míg azok, akik pár évvel ezelőtt érkeztek ide és akkor “kibírhatatlannak tartották az életet Kanadában”, most pedig már mocskolódva nyilatkoznak szülőföldjükről — szégyeljék magukat. Igen ! Mert az én delhii öreg magyar barátom minden szavából érezni lehetett a legerősebb nemzeti öntudatot, a fajtájához való ragaszkodást, szeretetét annak a földnek, amelyet harminc évvel ezelőtt szegényen, de tele reménnyel é • álmokkal sírva elhagyott. Nem volt ő senki otthon, talán ember számba sem vették, mégis, még ma is — 50 év tengernyi szenvedése után, közel félmillió dollárral a bankkönyvében, csak azért imádkozik, hogy mégegyszer láthassa azt a falut, ahol született, ahol először ejtette ki a száján a világ legszebb szavát — Édesanyám! V an valami csodálatos, az ember szívemélyéig ható abban, hogy ezekben az egyszerű, sokak által korábban annyira lenézett, öregmagyarokban sokkal több a nemzeti öntudat, mint azokban, akik évszázadokon át ezeknek a verejtékéből éltek, — tegyük hozzá, nagyon is gondtalanul. Sokakkal együtt, én magam is azt vallottam, hogy ezeréves állami fennmaradásunkat a magyar parasztságnak köszönhetjük. Mert bárhogy irtották is, tizedelték meg sorainkat, a nemzet fundamentumát képező gyökér, a parasztság, ha megfogvva is, de kitartott és belőle újabb generációk sarjadtak. Ha a parasztság elpusztult volna, vagy elpusztulna, úgy nem lenne többé nemzetfenntartó elem és kipusztulna a magyar nép is. Hárki megfigyelhette, hogy itt kint az emigrációban is főleg azok képezik a “magyarságot” akiknek a “gyökere” ebből a rétegből származik. Persze kivétel mindig akad, ezért nem is állítom azt, hogy a volt magyar arisztokrácia, vagy általában az egykori “felsőbb tízezerhez” tartozott réteg Kanadában vagy másutt élő tagjai, mind hűtlenek lettek volna a magyar névhez, vagy lekopott volna róluk az a máz, amit — elég helytelenül — magyarságnak hívtak. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy nem egy történelmi nevet viselő magyar mutatta meg, hogy : vagyon, összeköttetés nélkül is megállja a helyét. Ezzel szemben megdöbbentő nagy azoknak a száma, akik otthon a leghangosabbak voltak és csak saját magukat tartották “jó magyarnak”, itt pedig pár évi idegenbenélés után, már nem vesznek kezükbe magyar újságot, s bár csak “törik” az angolt, gyermekeikkel mégsem beszélnek magyarul. Ennek a rétegnek jelentős része “nemzetközivé”, vagy inkább gerinctelenné vált már odahaza is. Ezekből tellek meg a pesti utcák, ha tüntetni kellett, s ezek lettek a “leghűségesebb” párttagok, amikor azj divat volt, teljesen mindegy, hogy hívták a “pártvezért", vagy mi volt a “zászlóra” írva. A régi magyarok — kevés kivételtől eltekintve — most is ezreket áldoznak magyar célokra, míg ezek az egykori mellveregetek kölcsön kérik a tízcentes újságot is, ha néha magyar betűre szomjaznak, vagy inkább, hogy kritizálni tudják azt. A nagy szavak, a handabandázás, az igazán értékes magyar elemek örökös mocskolódása, arait ezeknél látunk, a becsületes, szorgalmas munka, kemény nemzeti öntudat az, amit a régieknél és az ezeket becsülő ujaknái tapasztalunk. Két külön világ az, amelyben ezek az emberek élnek. Az egyik a tisztességes emigrációs magyarság világa, amely' bár becsüli befogadóhazáját, de soha egy percig sem lesz hűtlen a régihez, ahol született, vagy ahol a kedvesei ma is élnek. A másik világ a rongyemberek világa, amelyben azok élnek, akik otthon is, itt kint is méltatlanná váltak a magyar névre. Ezek azok, akik otthon tartaták a markukat, amikor a lopott holmikat osztották ki, s ezek azok, akik bezárják a zsebüket, amikor magyar célra kellene idekint áldozniuk. Ez a réteg nagyon jól tudja, hogy nem kell sem az otthoni sem az itteni magyarságnak. Ezért gyalázza azokat, akiket korábban cseléd módjára kiszolgált. Nem kell, elég volt belő lük ! Nekünk a kérgeskezű Kiss Jánosok, Nagy Istvánok kellenek ! Azok kellenek, akik magyarok, emberek maradlak akkor is, amikor tatár, török dúlta a földjeinket, amikor német érdekekért kellett meghalniuk, amikor bolsevista, orosz hordák gyújtották fel a házát, gyalázták meg asszonyait, amikor idegen ügynökök akarták elrabolni hitét, Istenét. Ezek a magyarok kellenek nekünk ! Ezek a mi TESTVÉREINK ! Ezeket elüldözheti a magyar balsors bárhova a nagyvilágba, mérhetett reájuk bármily nagy csapást a Mindenható, de azért örökké magyarok maradnak. Ezek soha nem lesznek hűtlenek ahhoz a fajhoz, amelyből származnak. Az én fajtám ez a nép, amit büszkén vallók magaménak ! Értük harcolni, küzdeni a legszebb kötelesség. Amíg ez a fajta él, addig a magyar népnek van jövője. Én hiszem, hogy örökké él. * Büszke öröm számomra, hogy ez a delhii öreg magyar ugyanezt hiszi, ugyanígy gondolkozik mint én az Ujkanadás. S ha majd egyszer eljön számunkra az idő, amikor HAZAMEHETÜNK, akkor nem az fogja szándékunkat befolyásolni, hogy hány házunk, autónk vagy jégszekrényünk van itt, s milyen “rangot” kapok ha hazamegyek, hanem, hogy itt az idegenben, vagy otthon tudom-e jobban, eredményesebben szolgálni népünket : MAGYARORSZÁG ügyét. KENESEI F. LÁSZLÓ. A Kanadai Magyarság a te lapod! Olvasd, terjeszd és szerezz újabb barátokat! TANULSÁG MINDENKI SZÁMÁRA Irta : Hugh Newton, a Canadian Scene szerkesztője. A quebee-i római katolikus papság egy “liberális reform csoportja” által a politikai erkölcsökre vonatkozólag nemrég tett deklaráció a maga nemében joggal tekinthető a Kanadában valaha is nyilvánosságra hozott I hasonló okiratok között a legjelentősebbnek i és legfigyelemreméltóbbnak. Az a tény. hogy i ezen nyilatkozat lényegében Quebec tartojmány politikai szervezetét bírálja nem jelenti ■ azt, mintha elvei nem volnának alkalmazhatók Kanada más részeire, vagy ami azt illeti, * majdnem bármelyik nyugati demokráciára, ; amelyet csak meg- akarnánk nevezni. A québeci egyházi csoport hibásaknak találta a tartomány politikai pártjait éspedig többek között “szavazatok vásárlása” és az ellentétes álláspontok erősen hamisított beállítása terén. Hibásaknak találta a szavazókat is .éspedig megvásárolhatóságuk és cinizmusuk terén. Még saját egyházát is hibásnak találta abban, hogy szemet hunyt ezen gyakorlatok felett és hogy “elhanyagolta a valóság és az igazság fontosságát”. Sürgette a politikai viselkedés teljes felülvizsgálatát. A csoport ezt írta : “Egy országot nem elsősorban a templomok száma, politikusainak liithii kijelentései, az egyház látszólagos szellemi és politikai befolyása, vagy az egyház és állam közötti “jó kapcsolatok” teszik kereszténnyé, hanem azzá teszik főleg az igazság tisztelete, az igazságban való hit, a lelkiismeret tisztasága és a szabadság tisztelete. .. ” Az uj bevándorló számára, akinek szavazata a politikai párt számára éppen olyan értékes mint egy régi kanadásé (sőt talán értékesebb, mert gyakrabban fogja gyakorolni), a tanulság belőle a következő : Tartományi és nemzeti választások alkalmával az ember sok ígéretet hall, olvas és valószínűleg azt is fogják hangoztatni előtte, hogy nemzetiségi csoportja “érdekeit szolgálja” ha erre vagy arra a pártra, vagy erre vagy arra a jelöltre szavaz. De ezen Ígéretek nem kell, hogy szükségszerűen igazak legyenek és az sem valószínű, hogy az ország egészének érdekét szolgálják. Egy bizonyos faj, vallás vagy nemzeti csoport szavazatainak egy tömegben való megszerzése egészségtelen jelenség és csupán birkaszerű követésre vezet. Egy uj bevándorlónak ugyanolyan joga van politikai tevékenység kifejtésére, mint egy született kanadainak. A tény az, hogy állandóan ösztönzik e jogai gyakorlására. De mielőtt szavazna vagy tényleges támogatást adna valamely irányba, teljes mértékben meg kellene, hogy ismerkedjék a különböző pártok filozófiájával, közigazgatási múltjával és \ politikai elveivel, továbbá meg kellene győződnie a választáson fellépő jelöltek becsülő- j tcsségéről, képességeiről is. A legjobb jelölt j kiválasztásánál lehet, hogy azon pártra sza- j vázunk amely nem tetszik legjobban. Viszont ez becsületesebb eljárás mint vakon egy politikai “lajstrom”-ra szavazni. Ezenkívül nemzetiségi hovatartozandósági vagy más okokból senki nem fosztható meg j azon jogától, hogy választás útján elnyerhető hivatalra pályázzék (azon megszorítást kivéve, hogy kanadai vagy angol állampolgárnak kell lenni.) Jó jellemű és közigazgatási gyakorlattal bíró férfiak és nők arra buzdítandók. hogy erre jelentkezzenek. Nem szükséges a politika különleges tanulmányozása ahhoz, hogy felismerjük a nagy veszélyt, amelyet a politikai erkölcs gyengülése magával hoz. M,ég a majdnem legtökéletesebb társadalmakban is feltalálható bizonyos mértékig az emberi kapzsiság, cinizmus és a korrupcióval szemben való nemtörődömség. Mi kanadaiak bármely más nemzeti csoporthoz hasonlóan nem vagyunk mentesek a hibáktól és gyengeségektől. Hiszsztik azt, hogy politikusaink és politikánk általánosságban véve becsületesek, viszont egyedül éberségünk tarthatja meg őket ezen az úton. a» a» a> «i« a* a« a« a« a> a* «a* jl a. a« a* a* au v MAGYAROK ITT... OTT 1956 U.S.A. Itt. . . lassan felejtünk gyorsan helyezkedünk. . . Emlékeink tűnnek, igényeink nőnek, drága, uj autó, ház, televízió. . . Szabadon élni jó ! Ott. . . Oroszországban, szüntelen rabságban jajszavak, sóhajok. .. Sorvasztó munkában elhurcolt magyarok, pusztuló magyarok, Pusztuló magyarok ! Mi is sóhajtozunk, könnyet is hullatunk. . . de aztán felejtünk mást mit is tehetünk. Magunkra gondolunk, dollárért rohanunk. .. S szabadon meghalunk ! Zilahi Farnos Eszter. SEMMI NEM OLDJA A SZOMJÚSÁGOT ÚGY MINT A COCA-COLA IGYON COCA-COLA LTD. KANADAI ÉLET MAGYAR LEXIKON AMIT MINDEN MŰVELT EMBERNEK TUDNI KELL. Abszolutizmus tz a kormányforma, amelyben a főhatalmat, annak minden igát vagy legalább is a törvényhozó- és végrehajtó hatalmat, i nemzet alkotmányos befolyása nélkül valamely személy zagy testület korlátlanul gyakorolja. Találkozhatunk vele köztársaságban is (így az ó-korban a görög, római, a középkorban az olasz városi köztársaságokban), ha egyetlen kanara, vagy a népnek valamely része (kaszt, rend, osztály) ir tokol ja a hatalmat. Az abszolutizmus leggyakoribb formája az abszolút monarchia. Ennek különféle alakjai közül u korlátlan egyeduralom (autokrácia) magának a nemzetnek íz akarata is lehet, ha az államban az adott viszonyok közt a ■end, biztonság csak így tartható fenn, vagy az állam szerezése. belső és külső veszélyekkel szemben való megvédése ■sak így lehetséges. A francia forradalom több korlátlan haalmű szervet létesített. Korlátlan volt Napoleon uralma is. Legutóbb, az első világháború után is létesültek diktatúrák. Abszolút mértékegység. t az elnevezést Gauss vezette be 1833-ban. Kimutatta, hogv egeél íverűbb, ha az egyés fizikai mennyiségek (hossz, terűét, erő, munka, villamos áramerősség, stb.) mértékegységeit nem önkényesen választjuk meg, hanem ha a mennyiségeknek három állandó alapmértékegységből : a centiméterből, a grammból és a másodpercből levezetett egységeit használjuk. Az így nyert mértékegységet nevezik abszolút mértékegységnek. Előnyük, hogy térben és időben változatlanok és hogy használatuk mellett a különböző fizikai mennyiségek közti összefüggéseket egyszerű, gyakorlati számításra alkalmas egyenletek fejezik ki. AZ ONTARIO-I ISKOLARENDSZER Kanadában gyermekeink kitűnő oktatásban részesülhetnek. Az egyetemig ingyenes az oktatás. A gyermekeknek Í6 éves korig kell iskolába jármok. Bizonyos esetben csak 14-ig. ELEMI (“Public school”) ISKOLA: Ebben az iskolában nyolc osztály van és rendszerint óvoda. A gyermekeket 5 éves korukban veszik fel az óvodába, 6 .éves korukban az első osztályba és 13 vagy 14 éves korukban fejezik be a 8-ik osztályt. KÖZÉP (“High school”) ISKOLA: Az elemi iskola után a gyermekek közép iskolába mennek, ahol három féle tanfolyam közül választhatnak : 1. Általános tanfolyam — számtan. történelem, nyelvek, stb. Ha gyermeke egyetemre kíván menni, ezt a tanfolyamot kell választania, öt éves. 2. Technikai tanfolyam : — fiúk számára famunka, autó gépszerelés, stb. Ez a tanfolyam ipari szakmunkássá képez. Négy éves. 3. Kereskedelmi tanfolyam: — gép- és gyorsírás, könyvelés, stb. Irodai munkára képez ki fiúkat és lányokat. Négy éves. FŐISKOLA : Az általános tanfolyam végzett hallgatói bármelyik egyetemi szakra beiratkozhatnak. Tanácsos előre kérni részletes felvilágosítást a választott egyetemi fakultástól. Az iskolai év tartama : Az elemi és középiskolában szeptembertől júniusig tart a tanítás. Az egyetemen szeptember végétől májusig, Gyermekeink iskolába adása ressiik fel a legközelebbi iskolát, tantestület bármely tagja örömmel segít gyermekeink iskoláztatásának elkezdésében Ontarióban. Ke- A KÖZZÉTESZI, hogy az ön számára kellemesebbé tegye az életet Kanadában. BRADiNGS **fWíRY LIMITtD • WINDSOR, ONTARIO (Kérje a “Cinci’M.) VÁGJUK KI A MELLÉKELT SZÖVEGET ÉS VIGYÜK EL A LEGKÖZELEBBI ISKOLÁBA. I I I I I 1 I I I I I I I I I I I' I I I I I To any school Please help the bearer to start his children in school TÖBB LEHETŐSÉG AZ ÜDÜLÉSRE A már több éve tartó általános üzleti fellendülés és a szórakozásra fordítható órák megszaporodása következtében, az amerikai családok az utolsó években sokkal több időt töltenek pihenéssel és üdüléssel, mint azelőtt, A községek által fenntartott játékterek, uszodák, golfís tenniszpályák, sőt a zárt helyiségekben fenntartott szórakozóhelyek száma is erősen megszaporodott. A National Recreation Association, (Országos üdültető Társulat), amely gy félszázad óta tartja nyilván az ország szórakozási lehetőségeit, azt jelenti, hogy az utolsó öt év folyamán : a nyilvános játékterek száma, amelyeket felnőttek és gyermekek egyiránt igénybevesznek, 15.000-ről 20.000-re emelkedett. Öt évvel ezelőtt még csak 700 községben állott fenn olyan hivatal, amely az üdültetést tette programmjává, ma már 1250 olyan hivatal dolgozik az országban, amely kizárólagosan ezzel foglalkozik. öt évvel ezelőtt csak 6.500 személy irányította a l.özszórakoztatást, ma 10.000 ember áll a közönség rendelkezésére a nap bármely órájában, sőt a nyári hónapokban — a egédszemélyzetet is beleértve — 50.000 ember gondoskodik a többi polgár — gyermekek és felnőttek — üdültetéséről. A szórakozásra fordítható idő megnövekedésével egyidejűleg, a városi lakosságnak a környékbeli kertvárosokba való özönlése párhuzamosan halad. Az utolsó öt év leforgása alatt, a kertvárosok 311 5 milliónyi népessége 44 millióra szökött fel és bár a nagyvárosok lakossága is szaporodott, a kiilváiosok növekedése hétszeresen haladja túl az előbbit. A környékbeliek vagy egy tucat okot tudnak felsorolni arra, amiért a városi bérkaszárnyákból kiköltözködtek, de a főcél bizonyára az volt, hogy a gyermekeknek több mozgási szabadságot, a felnőtteknek több üdülési lehetőséget biztosítsanak. A külvárosok lakossága sok helyen olyan arányban sokszorozódott meg, hogy az üdültetést célzó intézmények nem tarthattak ezzel lépést. Gyakran az egyházak is gondoskodnak tagjaik szórakoztatásáról és a környékbelieknek többnyire automobiljuk is van és így gyakran más, többé-lcevésbbé közel fekvő vidékre rándulnák szórakozni.
