Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1956-08-11 / 30. szám

KANADAI MAGYARSAG VI. 30. sz. 1956 augusztus 11. Miért ír még tollal ? mikor HETI 89 centért már egy uj, angol-magyar betűs írógép tulajdonosa lehet. Kérjen még ma ma­gyar katalógust, SZÁLLÍTÁS KANADA EGÉSZ TERÜLETÉRE Magyar kiszolgálás. I. J. SHAROUN CD. 781 QUEEN ST., W. TORONTO. Ha használt autóját el a gakarja adni, vagy alkatrészt I kíván vásárolni, hívja fel a AUTO-WRECKING-ET MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls ÍTel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921I Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek Icé­­nyelmes reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMER CILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331— ÍRÓGÉP JAVÍTÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszere­lést szakemberrel végeztessen. Telefon : LE. 3-6574 Cím kiadóhivatalunkban is leadható. Ha széppé akarja tenni padlóját : Béreljen padlócsiszológépet, gyalut és padlófényezőgépei. CANADIAN FLOOR SERVICE 661 Gerrard St.. E., Toronto Telefon : RI. 5200. JÖJJÖN EGYNAPOS HAJÓ­­UTRA AZ S. S. CAYUGÁN ! Járatok naponta Niagara-on­­the- Lake-ra és Queenstonba. Autóbuszjáratok Buffaloba és a Niagara vízeséshez. Menetrend : Reggel : Indulás 9.00-kor min­den nap. Délután : Indulás 2.55-kor szerdán, pénteken, szom­baton és vasárnap. Este : Indulás 6.15-kor hétfőn, kedden és csütörtökön. Továbbá este 9.45-kor pénte­ken, szombaton és ünnep­napokon. Viteldíjak : Felnőtteknek oda-vissza ”$3.25, egy útra : $1.80 Gyerekeknek oda-vissza $1.50, egy útra : $0.85. © Nagyszerű pikniklehetősé­gek a folyó partján. © Úszás, fürdés a gyönyörű Lions-strandon. © Minden este tánc a fedélze­ten. Részletes felvilágosításért hívja az EM.3-5155 számot. MOZIMŰSOR MELODY THEATRE, TORONTO 7244 COLLEGE ST. TEL.: WA.2-0850 — WA. 2-6319, Csütörtöktől, 1956 aug. 9-től szerdáig, aug. 15-ig bezárólag. DER FELDHERRNHÜGEL (“A FŐHADISZÁLLÁS”) Angol feliratokkal. 'A magyar-osztrák monarchia vidám gondtalan éveiben! Ijátszódó elragadóan kedves, mulatságos film, mely azA lakkori idők társadalmi életét a hajdani békebeli katona-* kságot mutatja be ellenállhatatlanul szellemes humorral. ^Főszereplők: GRETL SCHÖRG, HANS HOLT és mások.| VÁLTOZATOS KISÉRőMüSOR Előadások naponta 6.05 és 8.30-kor, Szombaton 2.05, 4.45, 7 és 9.15 órakor. lMELODY theatre, montreali ^SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok). AV. 8-3070J Péntektől, 1956 aug. 10-től csütörtökig, aug 16-ig bezárólag. AUF DER GRÜNEN WIESE ("KINN A ZÖLD RÉTEN”) Angol feliratokkal. "Kedvesen romantikus, rendkívül mulatságos zenés víg­játék mely kitűnő szórakozást biztosít mindenki számá­rra. Egy birtok elkényeztetett fiatal örökösnőjének és^ erélyes intézőjének szerelmi története. ^Hangulatos, szép tájak, vérpezsdítő dallamok, humor és^ jókedv teszik igen kellemessé ezt a kitűnő filmet. k Főszereplők : .HANNELORE . BOLLMANN, . HANSf HOLT, WALTER MUELLER és sokan mások. VÁLTOZATOS KISÉRőMüSOR Előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, szombaton és vasárnap 2.05, 4.30, 7 és 9.15 órakor. ARANYKARIKA Irta : SZ1TNYA1 ZOLTÁN. XXIII. A DANUBIA SERVICE CO. H8REI A DANUBIA SERVICE CO. mint az IKKA és IBUSz hivatalos kanadai megbízott­ja közli, hogy a legújabb ma­gyarországi rendelkezés értel­mében kanadai állampolgárok magyar látogatási vízumot kaphatnak. Ezit-ányú kérvé­nyek elintézését irodánk kész­séggel vállalja. Megbízottunk most érkezett vissza Buda­pestről és közölhetjük, hogy Magyarország szívesen fogad látogatókat. Minthogy a ví­zum megszerzése néhány hó­napot vesz igénybe, tanácsol­juk, hogy az utazni kívánók a vízumkérvényt körülbelül 6 hónappal a tervbe vett uta­lás előtt irodánkon keresztül nyújtsák be. Felhívjuk figyelmüket, hogy az IKKA küldemények mind nagyobb népszerűségre tesz­nek szert. Ha nem tudja, hogy magyarországi rokonainak mi­re van szüksége küldjön tet­szésszerinti Összeget SZA­BAD VÁLASZTÁS-ra. IKKA gyors ,és hiánytalan kiszolgá­lást biztosít, Szabadválasztá­son kívül befizethet motorke­rékpárra, bútorra, építőanyag­ra, stb. minden korlátozás nél­kül. Köztudomású, hogy a ma­gyar törvények szerint tilos feketén pénzt küldeni Ma­gyarországra, az ilyen úton küldött pénz számtalanszor el lett sikkasztva, elveszett és sok esetben Magyarországon kellemetlenségei voltak a cím­zettnek, a feladó pedig, aki itt dollárt fizetett be, nem tudja, hogy hol keresse pénzét. Válassza tehát a hivatalos biztos és előnyösebb IKKA utat. Bővebb felvilágosítással szí­vevesen szolgálunk DÄMUBIÄ SERVICE CO. 296 Queen St., W., Toronto Tel.: EM. 4-8537. GYORSASBAN NYUGAT FELÉ! A ofífíi/efífa/ vonat Montreal, illetve Toronto, Winnipeg, Saskatoon. Edmonton, Jasper, Vancouver között Diesel-vontatással közlekedik. Gyönyörű berendezés, air-condition-nal, hálófülkék és ágyak mindenfajta árban. Étkezés jutányos áron. Alkalmas indulási és érkezési időpontok mindem városban. Keresse fel a Canadian Natio­nal helyi képviselőjét felvilá­gosítás, helyfoglalás végett. S. S. CAYUGA NYOMDAVÁLLALATUNK A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy kapunk nyomdája meghívók, esküvői- és gyászjelentések, üzleti levelek, rophatok, könyvek és újságok stb. kiszedését és kinyomásál a legszebb kivitelben, olcsó áron vállalja. 996 Dovercourt Road Telefon : LE. 6-0333 — Miatyánk Úristen ! Lehunytam a szemem és ismét felnyitottam. Nem, én nem félek. A tükrös szekrényen apa fényképe mosolyog fe­­! lém. S mintha ide ülne az ágy szélére. Hogy semmi az egész, katcnadolog. És hogy emlékszem-e a sasra, amit egy nyári d élután együtt láttunk a bércek fölött ? Vagy amikor belo­­póztam az iskolába diáknak ? Aztán, amikor a végrehajtóval j barátkoztam ? Vagy ugye, az is milyen jó eset volt, amikor [Pali bácsit hívtanvmeg ebédre ? És az, amikor együtt keres­tünk kincseket az óvárosban ? Vagy emlékszem-e arra ami­­jkor le akartam kaszabolni az Agort ? Ugye, mulatságos ? No I és a kis ágyúról se feledkezzünk meg, amit adtam és vissza­vettem. Mi. Lulu ? Mi ? Hiszen mi mindég jó pajtások vol­­! tinik, ugye ? Nem kell félni, katonadolog. Elmúlik ez is és rendbe jön minden. Ugye Lulu vitéz ? Na nevess már 1 Hi­szen mi sose halunk meg. 1 É én virágokat látam magam körül, nagy rózsakertet, amelyben apával lépkedtünk ketten kézenfogva, keskeny, kncskaringós kerti utakon. — Ugye, az csak álom volt, az a másik, ugye csak álom ? Hát persze, hogy álom. És már boldogan nevetgéltem .és csókolgattam apa kezét. És két kezem az elhagyott imádság mozdulatával pihent la mellemen s a takarómat egyenletes, mély lélegzettel rin- I gáttá az élet. A RETTEGETT FEGYVER. Már ébren voltam, de a szememben niég álom bujkált. A testemben kellemes és forró borzongás. Az agyamban édesen jó emlékek nyüzsgése, melyeket az imént éltem át és mégis oly elérhetetlenül távolink máris. Mihez is hasonlítsam ? Tudom már, azokhoz a karácsony­fán lógó üveggömbökhöz, amelyeknek az oldalán fényjátszó és tölcséralakú üreg van. Valami ehhez hasonló helyen vol­tam. Csak az sokkal nagyobb volt. Határtalanul nagy. Vé­kony papírszalagok úszkáltak benne, elmondhatatlanul sok színben, mintha vékony kis felhők lebegnének az égen. Egy­másba fonódtak és ölelkeztek. Minden kis szalag egy-egy lélek volt és minden lélek más-más színű. Az egyik apa, a má­sik anya, aztán Edit, Anica meg én. Ez volt a mennyország. Valami édes melegség maradt utána bennem. Mennyország­meleg, mely még tovább hevített azután is, amikor lassan ébredezni kezdtem már. Felnyitottam a szememet .és megtapogattam a selyem­paplant. hogy vájjon élek-e ? Az ágy lábánál cipőm fekete orra bujt elő csillogón. Kívülről egy varrógép kattogása hal­latszott és egy távoli szobából pedig tompa kopácsolás. Az életnek egyre több nesze. Mély és szűnni nem akaró harang­zúgás. Léptek. :i Hirtelen visszaemlékeztem mindenre. A léptek már az ajtóig értek. Fázósan burkolództam a takarómba és úgy tettem, mint­ha aludnék. Kinyílt az ajtó. — Szegénykém — hallottam ágyam fölött anya sutto­gását. Aztán Anna néni : — Féltened kell, vigyáznod kell rá. Mindenben túlzó kis lélek és Kálmánt nagyon szerette. Anya fölém hajolt s az arcomon éreztem meleg leheletét: — Csak aludj, addig jó neked, amíg alszol, szegény kis árvám. Már kifelé mentek. — Ne, ne ! Én félek 1 — kiáltottam fel. Anna néni futott először hozzám. Az ágyam elé térdelt és olyan hevesen szorított magához, mintha az övé volnék. — Légy erős, légy férfi — suttogta. Igyekeztem az lenni, de leküzdhetetlen rémülettel gon­doltam arra, hogy az egyik szobában egy halott fekszik és az a halott az én apám. Még soha úgy nem boPzongtam a hideg víz érintésétől, még soha nem öltöztem olyan v«mákodé lassúsággal, még soha olyan borúsnak és rémülettel telinek nem éreztem a reggelt, mint akkor. Birkóztam a pillanatok­kal, nyújtottam az időt és halogattam egy kikerülhetetlen pillanatot. És egyre arra gondoltam, hogy ő egy lefüggönyö­zött szobában van mozdulatlanul és nem felel már senkinek. Tegnap, még szelíd biztonságot árasztó mosolya félelmet­­keltő és titokzatos. A halott, akihez majd engem is be akar­nak vezetni. Csak azt ne ! vergődtem magamban. Ne kívánjá­tok ! Ne akarjátok ! Amikor elkészüljem az öltözéssel. anya megcsókolt és negsíniogatott. — Gyere fiam. Már nem kért. Parancsolóan mondta. Szerettem volna léje borulni, hogy nem és nem !. . . Aztán mégis hagytam, hegy kézen fogjon és elinduljon velem a szobákon át. A tompa kopácsolás egyre közelebbről és egyre élesebben hallatszott. Beléptünk apa szobájába, de ő már nem volt ott. A nyi­tott ablakokon beáradt a nyirkos, őszi reggel lehelete. Apa ?eldúlt ágya olyan volt, mintha épp most kelt volna fel belőle. \ hálószekrényen, a vékony aranylánc gyűrűjében, az arany­órája ketyegett. Amellett fekete bőrtárca, gyöngvháznyelü sebkés, ezüst ceruza .és néhány kulcs. . . Mintha várnák, rogy a megszokás sorrendjében helyezze el őket a zsebébe. — Itt van ? — kérdeztem suttogva, amikor a szalon­­■ i tóhoz értünk. Anya sóhajjal felelt. Aztán kinyitotta az ajtót. A szobá­ban, amelybe léptünk, már fekete kárpit borította az ablako­kat, részben a falakat is. Egy kettős létrán álló férfi további ’epleket helyezett el és szapora kopácsolása hirtelen elhallga­tott. A szoba közepén, mintha a föld felett lebegne, egy vízszin­­lesen elnyúló fehérség. A fehér lepel síkjából kiemelkedett\ xi orr éles vonala, lejjebb az összekulcsolt kezek dudora ésj a mell domborúján egy szál piros rózsa hevert. Anya felemelte a leplet. Szorosan anyához húzódtam, amint látható lett a szoborsz.erűen merev arc. Hát ez ő, az apa ? A homloka hófe­hér, a bajusza a levegőbe nyúlik mozdulatlanul, a szeme ko­nokul le van hunyva, nem hall és nem lát, de nem is alszik es mégis engedi, hogy ott álljunk mellette és nézzük. Csak állunk és nézünk. Érzem, hogy valamit tennem kellene. Szól­nom kellene. . . Sírnom kellene . És csak állok és nézem, hogy milyen vékony és hegyes lett az orra. —- Imádkozzál. Sietve keresztet vetettem. Anna néni is beosont a szobába. Megállt apa lábánál. Az ajkai vonaglottak és rángatódzva merültek a fogai közé. Előbb halkan aztán hangosan zokogni kezdett : — Nem, ezt nem lehet elhinni ! Aztán anyával egymás nyakába hárulták. Én meg csak álltam, néztem és figyeltem. Lassan kinyílt az ajtó. — A kis pajtásod mondta anya, zsebkendőt szoron­gatva a szája előtt és a belépő felé bólintott. Gusztó volt. Lábujjhegyen jött, ijedt arccal. Anyának, Anna néninek kezet csókolt, velem hosszan kezet fogott és iadogva súgta : — Sze-szervusz. Aztán megállt eg,ész közel apa mellett. Úgy állt, mint templomban az oltár előtt. — Jöjjetek, kisfiam — intett anya. Gusztó hirtelen lehajolt és megcsókolta apa kezét. Lesütöttem a szememet. Hát a halottakat is meg kell csókolni ? Még küzködtem magamban. Végre lehajoltam és megcsókoltam apa homlokát. Mintha hideg márványhoz ér­tem volna. Anya és Anna néni meghatódva néztek rám. Gusz­tó zavartan köhécselt s a szeme tele volt könnyekkel. örültem, amikor végre a gyerekszobába értünk. — A fiúk is tisztelteinek mondta Gusztó zavartan, máj d szégyenkezve elhallgatott. Hóna alá szorította a könyveket. Neki már vissza kell mennie. Ma elmaradt a m,értanóra és azért futhatott át hoz­zánk. Az iskolában is kitűzték a gyászzászlót és a városban is nagyon sok házon van fekete zászló. Úgy mondta, mintha mindezzel vigasztalni akarna. Majd elhallgatott. Tétován nézett rám, tanakodott valamin magá­ban. Valami nehéz elhatározáson, amit a visszavonhatatlan cselekedet pillanata előtt, még egyszer fontolóra vett. Aztán hirtelen előhúzott a zsebéből egy apró tárgyat és szinte dug­va, szégyenkező mozdulattal a kezembe tette. — Neked adom — suttogta zavartan és csillogó szemmel. A parittya volt, Gusztó rettegett fegyvere, amit már sok­szor megkívántam. Néztem, forgattam. Ez igazán szép Gusztótól. Ezt azért adja, hogy enyhítse az ,én bánatomat. Azzal, ami mindennél becsesebb volt neki. Jó akar lenni hozzám, mert én árva let­tem. Néztem, forgattam a parittyát. Szólni akartam, de érzé­seim tömege elnémított. Az ajkam remegni kezdett, a torkom összeszorult. Valami egyre hevesebben lüktetett a mellem alatt. Aztán keservesen felkiáltottam : — Apa meghalt !. . . Gusztó, apuska meghalt ! Már jó volt, már fájt a fájdalom. S a szívemből, mintha egy zsilip szakadt volna fel benne, bő forróság áradt végig a testemen. Odaborultam Gusztó vállára és végre én is tudtam sírni. NAGYON JÓNAK KELL LENNEM, Délfelé megtelt látogatókkal a ház. Körülülték az ebédlő­­asztalt .és elfoglalták a falak melletti székeket is. Némán ér­keztek, megilletődött léptekkel és aztán halk szavakat sut­togtak. Némelyek azonban már az ajtóban kitárták karjaikat és zokogva siettek anya felé, mintha ők szorulnának vigaszta­lásra, amit most anyától várnak. Edit fáradhatatlanul mond­ta el újból és újra, hogy miként hozták be apát a széken és ennél a mondatnál minden esetben heves zokogásba fulladtak a szavai. Az egyik néni levetette a kabátját, kalapját, kötényt kért és kisietett a konyhába, mert nem lehet nézni az ott uralkodó fejetlenséget, ami egyébként nagyon érthető, hiszen a szegény hozzátartozók a bánattól lesujtottan azt sem tud­ják, hogy mihez kezdjenek. És úgy tett-vett, rendelkezett, mintha öröktői fogva nálunk lett volna. Anica izgatottan jött be és valamit súgott anyának. Anya elsápadt. — Mondja meg annak az úrnak, hogy látni sem akarom -— mondta csaknem kiáltva. A szobában csönd lett. Tóni bácsi izgatottan anyához lépett, hogy ezt nem lehet. Felejteni kell és megbocsájtani. A ravatal a megbocsájtás helye. És anya legyen tekintettel őreá is. Neki Sveháthy a főnöke. — Nem Tóni, erre nem lehetek tekintettel. Nem felejt­hetek és nem bocsájthatok meg. Ennek az egynek soha ! Nem, nem. — Igaza van Margitnak — suttogta Anna néni — ez az ember ölte meg Kálmánt. Aztán láttam Sveháthyt az ablakból, amint kilépett a házunk kapuján. Az arca nagyon komor volt s a fejét maga elé lógatta. Varrónők, szabók jöttek a házba, hosszú tárgyalások in­dultak meg ruhákról, kalapokról. Anica két napon át a fekete­szegélyű gyászjelentéseket címezte apa szobájában, az ö író­asztalánál. Én fázósan lődörögtem az egyik szobából a má­sikba és borzongva hallgattam a komor harangokat, amelyek naponta kétszer szólaltak meg apáért. Bágyadtan tűrtem ói eg nénik símogatását az arcomon. Este, az ágyamba fekve, belebámészkodtam a sötétségbe és reggel, amikor a napfényre ébredtem, azt vártam, hogy bejön anya mosolygós arccal : — Nem igaz, nem történt semmi. Apa él ! A házunk előtti térség már feketéllett az emberektől. — Itt van a papság — mondta Tóni bácsi és bánatosan komor hangja azt tudatta, hogy már vége mindennek. Elérke­zett ez a pillanat is. A halál nagy drámájának utolsó jelenete. Az óvár tornyában megszólalt a nagyharang. Tömör sza­va oly zengően szólott a közeli házak fölött, mintha valahol az ablakunk előtt hangoznék. A papok elkezdték félelmetes imájukat. Egy úr arról be­szélt a hátunk mögött, hogy a prépost már nem jöhetett el, mert az állapota ismét rosszabbra fordult. Pedig nagyon sze­rették egymást a megboldogulttal. (Folytatása következik).

Next

/
Thumbnails
Contents