Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-12-29 / 51. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Kanada legnagyobb magyarnyelvű Post Office Department, Ottawa. anti-kommunisía hetilapja. *A-'VxvVAAA<Vl»\*iA/^A^^^^^AWA*v^/VVWy^^^^/WVWVWWWyyWWS<VWWWW»/VWVW>A(WVVWVVV C a m a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language VI. évfolyam, 51. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1956 december 29. B0LD06ABB MAGYAR UJESZTENDŐT KORMÁNYÁTALAKITÁSI KÍSÉRLETEK MAGYARORSZÁGON IRTA : MECSEKY BALÁZS. Az 1957-es újesztendő küszöbén még nem simultak ki a viharfelhők drága Hazánk sötét ege felett. Soha gondterheltebben nem gondolhattunk az otthoniakra, mint éppen ma. Mégis érezhetjük, hogy dinamikus energiák fűtenek mindannyiunkat, hogy nemcsak terheink, kötelességeink és elvégzendő munkáink vannak. De érezzük azt is, hogy lehetőségeink megnőttek, hogy szélesebb pásztákban világít be a reménysugár az emigrációs berkek sötétjébe, s hogy az isteni Kegyelem oly hatalmas erkölcsi tőkével gazdagított bennünket, melyet nemcsak, hogy nem hevertethetünk parlagon, de annak felhasználása súlyos felelősséget, komolyságot, férfiasságot és acélos akaraterőt kíván. Az Otthon megharcolta a maga glóriafényes szabadságharcát. A csatát elvesztette ugyan a brutális túlerővel szemben, hogy a háborút mégis megnyerje, az igen nagy mértékben rajtunk, emigránsokon múlik. Most rajtunk van a sor. Most a mi időnk érkezett el. Megizmosodtunk. Megnövekedtünk. A világtörténelem talán legtekintélyesebb létszámú emigrációjává terebélyesedtünk vérbefojtott szabadságharcunk új menekültjeivel. Szomorú tény ez Hazánkra nézve, de örvendetes a reménytkeltő jövő szempont jából. Reményt azonban csak akkor nyújt, ha a mindig áhított és hangoztatott magyar emigrációs egység végre megszülethetik. Amilyen nagy szolgálatot tehet egy izmos, egységes, ütőképes emigráció, olyan káros és hiábavaló annak ellenkezője. Nagy gonddal, körültekintéssel, személytelen szerénységgel, sok-sok lemondással, makacs kakaskodó elvek végleges feladásával, kákacsomózó akarnokok kíméletlen félretolásával lehet csak ezt az egységet megteremteni. Nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Áldozatos, következetes, kitartó munkát kíván, de meg lehet oldani. Az eddiginél valamivel kevesebb demokrácia, több bizalom, kor- és tekintélytisztelet, élesen határolt elvek tudatos leköszörülése s a megoldási lehetőségek érdekében tett tudatos áldozathozatal jelentik azokat az alapfeltételeket, melyeknek meg kell hozniok a feltétlen megoldást. Tudjuk nagyon jól, hogy a 45-ös emigráció sem áll csupa arkangyalokból. A Nagy Ferenc-i disszidálóknak is megvannak a vétkeik, de az érdemeik is. Most nem nézhetjük a vétkeket, most csak az érdemeken van a hangsúly. Különben sohasem kerülhetünk a feltétlenül kívánatos, közös alapra. Az eddigi ellentéteket el kell felejtenünk és ünnepélyesen el kell temetnünk. Nincs érzékenykedés, személyi sértődöttség és haragszomrád. Egy van csak : drága Hazánk hőn óhajtott jobb jövőjének s a rabszolgaságban szenvedő szegény, de töretlenül hőslelkű nemzetünknek teljes felszabadítása a bolsevista iga alól. Ez a szent cél megér minden emigrációs kompromisszumot, minden ellentét sarokhadobását és megéri a kibékülésre eddig képtelen, személyeskedő ellenfelek mindent felejtő, őszinte, kemény kézfogását. Tanulhattunk a Iíossuth-i emigráció hibáiból. Láthatjuk eddigi saját széthúzásaink meddőségét és eredménytelenségét. És gondolnunk kell az egykori Benes- Masaryk-i cseh emigráció átütő sikerére. Most nekünk kell átvennünk az ő szerepüket. Most nekünk legyen bankunk, légiónk és elismert emigrációs szervezetünk. Most a mi lapjaink harsonázzák az évezredes magyar igazságokat. Most mi fogjuk a világ fülébe rágni nemzeti aspirációinkat s a legközelebbi béketárgyaláson mi fogunk szemben ülni a tárgyaló asztalnál egykori “Kis Entente”-ellenfeleinkkel. Nagyszerű célok ezek, de sültgalambként nem fognak a szánkba repülni az biztos. Tennünk is kell érte valamit. Eredményes tetteket azonban csak gyökeres változások, áldozatok és sok-sok kompromisszum árán produkálhatunk. Ezek, s csak ezek lehetnek a célok s ezek megérnek minden lemondást és emberileg meghozható áldozatot. Addig üssük a vasat, amíg meleg. A világ elismerte már, hogy a magyar nemzet utolsó szabadságharca a legjelentőségteljesebb és leghősibb szabadságharca a világtörténelemnek. Mint hősi politikai teljesítmény teljesen páratlanul áll. Nincs példa, melyhez hasonlítani lehetne és nem volt kiszámítható, mert egyetlen nemzet történelmében sem volt hasonló precedens, amire hivatkozni lehetett volna. óriási erkölcsi tőke ez, s ha kihasználatlanul hagyjuk, mi leszünk a legocsmányabb júdásai és tékozló fiai nemzetünknek. Becstelen ember az a magyarok között, aki most is válaszfalakat, hibákat és személyes ellentéteket keres, vagy azokra hivatkozik. Alávaló az, aki nem a közeledési és összekapcsolódási lehetőségeket keresi és nem az egység útját egyengeti, bármily áldozatba kerül is az. Hiszen a legnagyobb áldozatunk, akár egyéniségünk teljes feladása is, eltörpül az odahaza szenvedő, hősi- és mártírhalált haló nemzetünk óriási véráldozatához képest. Aki most akadékoskodik, gondoljon a kétszáz gyermekhősihalott sírjára és szégyelje magát mélységesen. Aki most tesz különbséget katolikus, református, hungarista, vagy szociáldemokrata között, az gondoljon a gombaként emelkedő otthoni akasztófára, melyeken a keresztre feszített nemzet uj vértanul függenek és sülyedjen a föld alá. Aki most nem akar egykori politikai ellenfelének, vagy egyleti haragosának békejobbot nyújtani, az gondoljon a szovjet harckocsik közt felvonuló magyar asszonyokra és temesse el önmagát. Aki most csak a saját elképzeléseinek útját látja, gondoljon a hazátlan és szülő nélkül maradt árvák tízezres tömegére és köpje arcul a saját tükörképét. Nagy horderejű szavak ezek, tudom. De nagy időket élünk s a nagy idők nagy embereit keresik. Ezek az idők feltétlenül ki kell termeljék azokat a fennkölt lelkeket, akik képesek a kompromisszumokra, képesek a személyi áldozatokra és képesek bocsánatkérő és mcgbocsájtó kézfogásokra. Csak ilyen férfiakra van most szükség. A többi, mint teljesen alkalmatlan, tűnjön el az emigrációs közélet porondjáról örökre. Sokféle párt van, volt és lesz. És így van jól, mert így igazán egészséges. Nem lehet mindenki teljesen egyforma. Nem lehetnek a gondolatok sem egyformák. Kell lennie mindig józanul mérsékelt ellenzéknek és alkotó kritikának. De ez nem vezethet pártvillongásokra és magyar közössségek bármilyen irányú, vagy méretű elkülönülésére. Különösen! nem itt, az emigrációban. Ma nem lehetnek magyar nyilasok, hungaristák, magyarélet pártiak, szociáldemokraták és kisgazdák Amerikában, vagy Kanadában. Tartsák meg ily irányú célkitűzéseiket sajátmaguknak és tegyék el arra az időre, amikor majd otthon, kiegyensúlyozott, békés viszonyok között újra elővehetik. j Ma minden becsületes, igaz magyar emigráns csak egy jelszót ismerhet, s ez : “1956 OKTÓBER 23.” Ez az egy lehet mindnyájunk közös célja. Világosabban: ugyanaz a programm, vagy politikai doktrína, melyet a rövidéletű magyar szabadságharc a zászlajára írt. Ha a szenvedő Otthon népének ez kell, nekünk is csak ez lehet a célunk. Ha a szabadsághősöknek ez elég volt, nekünk, emigránsoknak is elég kell legyen és csak átok és csak istenverés minden egyéb, ami egy árnyalattal is külömbözik, vagy eltér ettől a programmtól. Ezerkilencszázötvenhat, október huszonharmadika. Ez kell legyen a miatyánkunk, hiszekegyünk, magyar hitvallásunk és egységes politikai programmunk. Eredetien és hamisítatlanul úgy, ahogyan szabadsághőseink akarták s a vérüket áldozták érte. Ennek az egységéért kell dolgozzon a katolikus egyház, a református, az evangélikus és minden más protestáns felekezet. Ezért kell küzdjön az MNB, az MHBK, a MSzM és minden létező magyar emigráns szervezet. Nincs vitás kérdés és nincs árnyalat. A programm tiszta és félreérthetetlen. Sem jogunk, sem hatalmunk nincs arra, hogy megváltoztassuk. És a legnagyobb fokú arcátlanság lenne bárki részéről, aki azt megkísérelné. Nem az emigráns életszemlélet hivatott arra, hogy tel-1 jesen idegen atmoszférában, a kilométerek ezreinek távolságából körvonalazza a Haza igényeit. Egyetlen emigráns szervezet sem veheti magának ehhez a bátorságot. 1956, október 23-ának célkitűzéseit mindenki olvasta, mindenki megértette és mindenki magáévá tette. Nem magyar ember az, aki ezt nem így érzi. Baj van annak a hazafiságával, aki most egyebet szeretne. Ez logikus és vitán felül áll. Ez, s csak ez az egységes cél kovácsolhat ja össze az emigrációt abba a kívánatos vas-egységbe, mely most a szenvedő Haza egyetlen érdeke és célja. Ez az az alap, melyen kezdenünk kell a nagy munkát s amelyről határozott irányba elindulhatunk. Ez az a varázsszer, mely közömbösíti nemzeti rákfenénket, a széthúzást és eltörli a vallás-, osztály- és politikai nézetkülönbségeket. Nincs negyvenötös, azelőtti és uj emigráció. Egy van csak : magyar emigráció. Tagjai valamennyien magyarok. Egy föld szülöttei. Egy hazaszeretettel és egy közös kötelességgel : a Haza felszabadításának minden rendelkezésre álló eszközzel való előmozdításával. Ha csak ezt nézzük és ezt látjuk, nem lehet különbség közöttünk. Akkor mindannyian alárendeljük önmagunkat & közös nagy célnak és minden szellemi-, erkölcsi- és anyagi erőforrásunkat latbavetjük a közös cél diadalrajuttatása érdekében. A magyarok Istene segítsen bennünket nagy munkánk kezdetén s az újesztendő jelentse a magyar lelkek újjászületését egyetlen lehetséges közös programmunk : 1956, OKTÓBER 23-A JEGYÉBEN. Bécsből jelentik, hogy a magyar kommunista báb-kormány tárgyalásokat kezdett a nemkommunista elemekkel a kormányban való részvételük iránt. Közeledési kísérleteik azonban visszautasítási-a találtak. így próbálják felkelteni a termelésből teljesen kikapcsolódott milliók újbóli érdeklődését. A szovjet-csinálta kormányok minden törekvése megtörik a nép ellenállásán. Orosz szakértők ezrei érkeztek Magyarországra, hogy a gyárak irányítását átvegyék, de a dacos munkásság ellenállásán megtörik minden igyekezetük. Közben az osztrák határt légmentesen elzárták a menekülők elől, most már valóban az életével játszik, aki megpróbál az akadályokon átjutni. SZOVJET MŰN KÁSSZTRÁ J KOK MAGYARORSZÁG MIATT A France Soir párizsi napilap stockholmi tudósítója jelenti, hogy a szovjet munkások Moszkva és Leningrad több komoly gyárüzemében sztrájkot kezdtek. Leningrádban, a Putilov-művekben nyolc napig szünetelt a munka. A munkások eleinte csak magasabb munkabért és jobb munkafeltételeket követeltek. A Putilov-művek munkásai azonban a munkabér igényeken kívül már politikai feltételeket is követelnek, így a szovjet csapatok azonnali kivonulását Magyarországról, valamint a hírközlés szabadságát az orosz tartományokban. A sztrájkokkal a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának több tagja rokonszenvezik. KANADAI KATONÁK NÉMETORSZÁGBAN OLVASÓINKHOZ! Lapunk következő száma, a közbeeső Újév ünnepe miatt 1957 ÉVI JANUÁR 5-ÉN, SZOMBATON JELENIK MEG. Ezt követőleg hetenként kétszer minden szerdán és szombaton kopogtatunk olvasóink ajtaján. Wilhelm Millies, a nyugatnémet ellenzéki pártok hivatalos képviselője megjelent Bonnban a kanadai követségen s ott tiltakozását jelentette be “szövetséges katonáknak” a detmoldi körzetben a polgári lakossággal szemben tanúsított erőszakos magatartása miatt. E körzetben tudvalevőleg kanadai csapatok állomásoznak. Millies ellenzéki pártvezér azt kérte a kanadai követtől, hogy tiltakozását hozza sürgősen kormányának tudomására és tegyenek intézkedést a polgári ,és katonai személyek közötti félreértések kiküszöbölésére. SANTA CLAUS AUSZTRIÁBA REPÜLT Ä torontói Telegram által kezdeményezett Santa Claus karácsonyi akció szép eredménynyel végződött. Közel 7.000 dollárt adtak öszsze önként az olvasók s annak minden egyes centjét játékok vásárlására fordították. így gyűlt össze 2.600 baba, valamint automobilok, képes könyvek, cukros és mogyorós zacskók óriási tömege, melyek elegendők 5.000 hazájátvesztett, szegény magyar gyermek karácsonyi megajándékozására. A játékokat a Kanadai Vöröskereszt önkéntes munkásai csomagolták be plasztik zacskókba. A repülőgépet pedig a Maritime Central Airways bocsátotta rendelkezésre, mely a karácsonyi ajándékokon kívül az Egyesült Nemzetek és a Vöröskereszt ruházati, háztartási felszereléseit, továbbá élelmiszereket szállított. KANADAI ISKOLÁK A MAGYAR MENEKÜLTEKÉRT Az ajaxi középiskolák növendékei több mint 200 dollárt gyűjtöttek össze a Vöröskereszt Magyar Menekült Alapja javára. A városban pedig bizottság alakult a magyar menekültek első elhelyezkedésének támogatására. A pickeringi körzeti középiskola tanulói pedig több mint 800 karácsonyi ajándék csomagot gyűjtöttek a menekült magyar gyermekek részére. A VÖRÖS KÉMEKET VISSZASZÁLLÍTJÁK--------o--------Boros György magyar menekült ellen a bevándorlási hatóságok rendőri vizsgálatot indítottak, mert minden jel arra vall, hogy tagja volt a magyar titkos rendőrségnek (ÁVO). Boros december 14-én érkezett Kanadába az egyik bécsi menekült táborból. Többen a magyar menekültek közül felismerték, s azzal vádolják, hogy tagja volt a titkos rendőrségnek és sokakat bántalmazott. A Bevándorlási Hivatal szerint, ha e vád beigazolást nyer, úgy Borost visszaszállítják Magyarországra. A deportálás a budapesti angol követség útján történik s okot az szolgáltat rá, hogy Boros a hatóságok megtévesztése útján jutott Kanadába. Deportációt csak igen komoly vizsgálatok után rendelnek el Kanadában s addig Borost is jóhiszemű bevándorlónak tekintik. A nyomozás közben a rendőrség rájött arra is, hogy néhány uj magyar menekült összeköttetést keresett kanadai kommunista körökkel. Bores György maga kérte a torontói rendőrség védelmét, mert menekült társai életveszélyesen megfenyegették. Ezek szerint a 42 éves Boros, az ÁVO legkegyetlenebb tagja volt, aki áldozatait az eszméletlenségig kínozta. Borosnál találtak egy fényképet, melyen olyan bőrkabátot visel, amit kizárólag a magyar titkos rendőrség tagjai hordtak. Boros azzal védekezik, hogy azt a bőrkabátot 1951-ben Győrött vásárolta. Boros telefonált a Telegi'am szerkesztőségének s kérte, hogy rehabilitálják őt Kanada népe előtt. “Nem kém vagyok, hanem menekült” — mondja Boros telefonon. Az egyik szabadságharcos a rendőrségen felismerte Borost s világosan emlékszik rá, hogy a győri ÁVO-n kétszer is találkoztak. De Boros akkor már polgári ruhát hordott. A torontói rendőrség nyomatékosan figyelmeztette, hogy kerülje menekült honfitársait, mert nem fogják tudni megvédelmezni felháborodásuk elől. Az újságok közük Boros fényképét, valamint jeleneteket azon szabadságharcosok kihallgatásáról, akik jelentkeztek Boros személyazonosságának igazolására. SOK ANGOL |ÖN KANADÁBA Kanadai és ontariói bevándorlási hatóságok megállapítása szerint a szuezi krízis óta Angliából oly nagy tömegben kérnek kanadai beutazási engedélyt, mely a második világháború óta még nem fordult elő. Az utolsó tíz napban Londonban naponkint hatszázötvenen jelentkeztek a kanadai kivándorlást megelőző orvosi vizsgálatra, mely szám rendes időben a napi százötvenet sohasem éri el. November 2-án, az egyiptomi ultimátum napján indult meg ez a hatalmas kivándorlási láz, melynek eredményeképpen mintegy 50.000 angol vándorolt ki Kanadába, holott az 1955. évben a kivándorlók száma nem érte el a 30.000 főt. A hatóságok 1957. évben 250.000 angol kanadai bevándorlására számítanak. A kivándorlók úgy Ítélik meg Kanadát, hogy ott kisebb a háborús veszély, könnyebben elintézhetek a külpolitikai krízisek és kevesebb a valószínűsége, hogy az élelmiszer, fűtőanyag adagolásra sor kerüljön. A kivándorlók e szempontokból Kanadát minősítik a legideálisabb országnak. Az angliai kivándorlási irodák munkája fantasztikusan megnövekedett. Londonban, Glasgowban és Liverpoolban hetenkint 7.000 orvosi vizsgálatot végeznek, ami hatszor-hétszer annyi, mint az előző évben. Az angol kivándorlók legszívesebben Torontót választják ki letelepedési célul, mert ide a repülő társaságok mindössze 168 dollár költséggel hozzák el őket.-----------------------o-----------------------MAGYAR KOMMUNISTA TILTAKOZÁS Oslóból jelentik, hogy a magyar kommunista kormány tiltakozott Norvégiában az ellen, hogy az uj magyar menekülteknek politikai menedékjogot nyújtanak és kérik, hogy valamennyi menekültet szállítsanak vissza Magyarországra. A norvég kormány természetesen a tiltakozást visszautasította.
